Délmagyarország, 1969. szeptember (59. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-21 / 219. szám

A tanácsülés megtárgyalja A vásárlók énfekvé Adjunk (1.) A város kiskereskedelme általában jól ellátta feladatát 1968-ban. a gazdasági reform első esztendejében. Az idei év első felében azonban némi visszaesés következett be az áruellátásban. Ennek oka részben az, hogy az ipar elmaradt kötelezettségeinek teljesítésében, részben pedig, hogy a kereskedelem túlzott óvatossággal adta meg rendeléseit. A vásárló legfontosabb érdeke. hoigy megfelelő mennyiségű és választékú áru fogadja az üzletekben. Különösen lényeges számára a minőség alakulása, hiszen jogosan követeli meg, hogy pénzéért kifogástalan árut kapjon. Érdeke ezenkívül, hogy udvariasan foglalkozzanak vele, kulturáltan szolgáliák ki. szépen legyenek berendezve az üzletek és jó legyen technikai felszereltségük is, a kereskedők ismerjék az árukat, tudjanak tanácsot adni neki. jól legren a bolti munka megszervezve. ne kelljen hosszú időt tölteni a vásárlással, ne legyen szükség sorbanállásra. pontosan mérjenek és számoljanak az eladók, az adódó reklamációkat, panaszokat gyorsan és szakszerűen Intézzék el. sőt lehetőleg előzzék is meg őket. A Szegedi Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnál, a Komplett Ruházati Vállalatnál és a Delta Kereskedelmi Vállalatnál vizsgálták meg a v sárlók érdekeinek védelmét. Ezek a vállalatok bori volítják le a város bolti kiskereskedelmi forgalmának 57 százalékát. A vállalatok igazgatói írásbeli bes ri mólót készítettek a takács elé kerülő jelentéshez. 1 elhasználták a jelentéshez kereskedelmi és Idegenforgalmi állandó bizottság, az állami kereskedelmi felügyelőség. az SZMT. a tanács vb kereskedelmi osztáIva. a KÖJÁL és a Minőségvizsgáló Intézet ellenőrzési tapasztalatait és értékelését ls. A vállalatok szemével A vállalatok elsősorban a belső ellenőrzéssel védhetik vásárlóik érdekeit. Ennek az ellenőrzésnek természetesen feladata a társadalmi tulajdon védelme, az áruellátás es a gazdálkodás felügyelete is. A három szegedi kereskedelmi vállalatnál jelenleg 23 ellenőr működik. szá1 ukat csupán az élelmiszerkiskereskedelmi vállalatnál csökkentették azzal a megindoklással, hogy nagyobb lett a boltvezetők hatásköre. A tapasztalatok szerint a gazdaságirányítási rendszer bevezetése óta eltelt másfél év nem volt elegendő a bolti dolgozók továbbképzésére. az üj rendelkezések megismerésére és főként alkalmazására. A vállalatok az úgynevezett célellenőrzéssel és a (emavizsálatokkal ellenőrzik >" deleiket. A célellenőrzések Szeged megyei jogú város tanácsa szeptember 26-án, pénteken ismét összeül. Az ülés napirendjén többek között egy Igen fontos közérdekű kérdés szerepel: a vásárlók érdekelnek védelme a kereskedelemben. Lapunk a tanácsűlési előterjesztés anyagát folytatásokban ismerteti, hogy olvasóinknak is módja legyen minél közelebbről megismerkedni megállapításaival, következtetései vei. közül különösen jelentős az a csaknem 1500 próbavásárlás és csomagellenőrzés. mellyel közvetlenül vásárlóik érdekeit igyekeznek védeni. A témavizsgálatok keretében áruforgalmi. készletgazdálkodási és árellenőrzési vizsgálatokat végeznek. A három céghez tavaly 7,7 ezer. idén 6,6 ezer panasz és reklamáció futott be. A panaszok száma a korábbi időszakhoz képest ugyan nem emelkedett, de az áruk minőségére. különösen a cipőkre, sokkal több reklamáció érkezik. A számok önmagukban nem adnak képet a vásárlók megkárosításának mértékéről és az egyéb szabálytalanságokról. Amikor például egyes boltok az árleszállítás után továbbra is a régi áron hoznak forgalomba egy-egy árucikket, azt a vásárló észre sem veszi. Ezért igen fontos feladata á vállalatoknak az árellenőrzés fokozása. Az elmúlt másfél évben a vállalatok igazgatói a vásárlók megkárosítása és ep;éb szabálytalanságok, visszaélések miatt a következő felelősségrevonásokat alkalmazták: Eliker Komplett Delta Figyelmeztetés, Szabálysértés fegyelmi 50 31 2 Büntető feljelentés 1 2 3 A szabálysértési hatóságok a vásárlók megkárosításáért és árdrágításért 200—500 forintos pénzbírságokat szabtak ki. A büntető feljelentések a társadalmi tulajdon védelmének megsértése és sikkasztás miatt történtek. Az utóbbi időben némi javulás mutatkozik a vevőkkel való bánásmódban, az udvarias kiszolgálásban és a reklamációk intézésében. Az árukínálatban tapasztalható hiányok, egyes iparágak monopolhelyzete. a vállalati nyereségszemlélet azonban gyakran akadályozza a lakosság megfelelő áruellátását. Sok baj van a kereskedelem szakemberellátásával. Az, hogy az 1950-es években elhanyagolták a tanulóképzést, most érezteti igazán káros hatását, hiányzik az a korosztály. akikre első- | sorban lehetne a boltok vezetését bízni. Bár sok még az üzletekben a nehéz fizikai munka, mind kevesebb a férfi dolgozó, aki bírja is. Nagy a fluktuáció. Különö- ' sen mióta sok üzemben bevezették a rövidebb munkahetet. nőtt az ipar elszívóhatása. A kereskedelemben mindinkább előtérbe kerül az anyagi érdekeltség, az úgynevezett tiszta jutalékos bérezési forma. Azokban a boltokban, ahol felismerték az ebben rejlő lehetőségeket, a forgalom növelésével jelentős jutalék- és ezzel átlagbér-növekedés következett be. Fegyverek bemutatója A szakszervezeti világkongresszus előkészületei Befejezd szakaszhoz érkeztek az október 17-én Buapesten összeülő VII. szakszervezeti világkongresszus előészületei. A Szakszervezeti Világszövetség végrehajtó bizottsága már elfogadta a világkongresszus kilenc pontból álló napirendjét, amely lényegében a szakszervezeti mozgalom valamennyi tevékenységi körét felöleli. Az előreláthatólag két hétig tartó ülésszakon — az Építők Szakszervezetének székházában — részletesen megtárgyalják majd az SZVSZ és a szakszervezetek szerepét, feladatait és felelősségét a dolgozók egységéért, a társadalmi 1% ladásért, a demokratikus szabadságjogokért, a békéért, valamint az imperializmus ellen vívott harcban. A világkongresszus elé kerülő dokumentumok között nagy jelentőségű a szakszervezetek irányvonaláról szóló okmány, amelyet az SZVSZ főtanácsa ülésének határozata alapján 40 ország szakszervezeti képviselőiből álló bizottság dolgozott ki. A dokumentumot, amelyhez magyar részről is több javaslatot terjesztettek elő, az SZVSZ titkársága most hozta nyilvánosságra. Kaczúr István felvétele Katonák és polgári személyek a technikai bemutatón. Középen a löveg előtt Czinegc Lajos honvédelmi miniszter Négynapos hadgyakorlatot napokban. A tüzérség, a pántartottak néphadseregünk célos. valamint a repülőnagyobb egységei a közelmúlt csapatok és más fegyvernemek együttműködésével végrehajtott erőpróba kiváló eredménnyel végződött. Katonák és parancsnokok megfelelő tudásról tettek tanúbizonyságot. Hasonlóan elismerésre méltóan helytálltak a gyakorlatra bevonult tartalékosok is. Érdekessége az eseménynek, hogy a harci műveletek utolsó szakaszán polgári személyek, a honvédelmi neveléssel összefüggő munkaterületeken dolgozó pártmunkások, tanácsi vezetők és pedagógusok, valamint a sajtó képviselői is részt vettek. Egyidejűleg haditechnikai bemutatóra is sor került, amelyen Czinege Lajos honvédelmi miniszter is megjelent. T

úl vagyunk az idei Játékok izgalmain is, egy hónap óta a megszokott alföldi békesség uralja szép Szegedünket. Még átsuhan, vagy megmegáll itt jó néhány külföldi autó. az utcák zaját azonban már nem a turistatömegek tarka beszéde, hanem inkább a tanuláshoz fogott diáksereg hancúrozása okozza. A rendezvények felelősei megcsinálták az ünnepi hetek gyorsmérlegét, az újságok annak rendje-módja szerint közölték a hevenyészett statisztikákat (amelyekből az derült ki, hogy ez a nyár sem volt rosszabb az eddigieknél) és most várjuk a jövő esztendőt. Még pontosan most sem tudjuk ugyan, hogy 1970ben milyen darabok mennek majd a Dóm téri színpadon, erősen bízunk azonban az illetékesek körültekintő bölcsességében. Vagyis abban: jövőre sem lesz feltűnő baj a színvonallal és a kitartó szervezéssel, a meggyőző agitációval, a hat és fél ezres nézőtér szintén megtelik közönséggel. De hát honnan fakad ez az enyhén ironikus hangvétel? Országos tekintélyek, kultúrpolitikusok már évekkel ezelőtt egyértelmű elismeréssel nyilatkoztak az Itt látottakról és kijelentették, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékoknak jövője van, megérdemli a támogatást Kétségtelenül beírhatjuk a város dicsőségkönyvébe az olyan gyönyörű előadásokat, mint a Turandot, az Aida vagy a Don Carlos. Hozzáértő kritikusok mondták ki az egész ország színe előtt, hogy amit Szegeden adnak nyaranta a magyar kultúra értékeihez, arra oda kell figyelni. Eleinte sokan kétségbe vonták a szegedi rendezvények létjogosultságát, később azonban erről már senki sem vitatkozott. Ebben az esztendőben szintén számos elismerést olvashattunk a Dóm téri előadásokról: „az ország legvonzóbb művészeti eseményei közé tartoznak... Szeged most újra csatát nyer." Másutt: „A napfény és a szabadtéri játékok hírős városa minden eddiginél gondosabban készült az idei szezonra." Továbbá: az egyik előadás „kellemes estét szerzett a szép számú közönségnek." A Népszabadságban jelent meg július 25én: „Tizenegyedik évadját kezdte meg a Szegedi Szabadtéri Játékok. Az elmúlt évtized sok emlékezetes produkciója igazolta a Játékok életrehívásának helyes voltát." Nem tagadja tehát senki az eredményeket. Csakhogy mindemellett az is kétségtelen, hogy idén már többen észrevettek bizonyos megtorpanást. Jogunk van-e legyinteni a figyelmeztetésekre, amelyek a megszokottba való lassú belenyugvást, a megnyilvánuló kényelmességet teszik szóvá? Talán nincs igazuk azoknak, akik a programban némi egyhangúságot, mármár unalmat kezdenek észrevenni? És nem esik-e rosszul minden valamirevaló szegedinek, amikor látja, hogy némelyik fővárosi lap újra a régi nótát próbálja fújni és fitymáló. vállveregető hangot használ olykor? Ügy vélem, ami a kritikákban fedi a valóságot, arra semmiképpen sem szabad ingerülten reagálnunk, azért sem, mert a harag könnyen háttérbe szoríthatja a gondolkodást, a nyugtalanító jelenségek alapos elemzésének készségét. S ha csakugyan szívügyünk a Játékok további sorsa, akkor be kell látnunk: az induláskor, 1959-ben sokkal impozánsabb távlatot tűztünk magunk elé. Akkor úgy képzelte a város vezetősége és a fellelkesült lakoság is, hogy néhány év múlva országos, sőt európai rangot vívunk ki egyértelműen a Szegedi Szabadtéri Játékoknak. S most tizenegy év után mégis van olyan érzése az embernek, hogy a szegedi Játékokat még most sem támogatják kiemelten és határozottan központi kulturális szerveink, hogy Szeged nem kiemelkedő szerepet játszik a különféle ünnepi napokat, heteket, rendező magyar városok és falvak között, hanem csupán egy azoknak sorában. Túlzás? A Kisalföld című lap augusztus 5-én írta. hogy idén a soproni rendezvényeknek 66 ezer látogatója volt. Megjegyzendő, hogy Sopron lényegesen kisebb város Szegednél. Aki figyelmesen olvassa a magyar sajtót, bizonyára észrevette, hogy a szegedi Játékokról szöló kritikák egyre szűkebb helyre szorulnak, s az újságírók figyelme talán szívesebben fordult más helységek rendezvényei felé. Vannak természetesen olyanok is, akik aggodalommal nézik a Játékok sorsát és segíteni akarnak nekünk. Lózsy János nyilvánvalóan jószándékkal írta. hogy a szegedi Játékoknak „tovább kell keresnie az utat sajátos arculata kialakításához, a közönségigény és a távlatokban gondolkodó kulturális koncepció egységének, egyensúlyának a biztosításához." Igaz. Csakhogy ez nem olyan egyszerű. A jótanács eléggé ismert nálunk évek óta és sokan törik a fejüket azon. mit kellene tenni a sajátos arculat kialakításáért. Az nehezen megy — legalábbis az eddigi tapasztalatok szerint —, hogy az írók írjanak mai magyar drámákat, kifejezetten erre a hatalmas színpadra. Ügy látszik azonban, a megvalósítás nehezebb az ötletnél, s íróink nem túlságosan törik magukat azon, hogy a szegedi igények szerint dolgozzanak. De szerencsére van más. Az évenként jelentkező szovjet balett ma már kétségkívül szegedi specialitásnak mondható, sőt azt is bátran kijelenthetjük: nálunk a balettművészetnek azóta nőtt meg lényegesen a tábora, mióta kiváló szovjet együttesek elóadásat láthatja sok ezres közönség. Emellett következtesen népszerűsítjük, műsorra tűzzük a magyar dráma és opera klasszikusait. De ki mondja meg végre, mit jelent ezeken túl a „sajátos szegedi arculat?" Rendben van, most ne vitatkozzunk az egyik gyakran utazó szegedi orvosnak azzal a — számunkra hízelgő — vehemens állításával, hogy a szegedinél nincs különb szabadtéri színpad Európában, s ezért ezt sokkal jobban ki kellene használnunk a turizmus növelése céljából. Fogadjunk el ebből az észrevételből annyit: lehetőségeinket valóban jobban kiaknázhatnánk, egyrészt világhírű, látványos darabokkal, másrészt a kiegészítő rendezvények és szórakozási alkalmak „szegediesítésével". Abody Béla egyik kritikájában olyasmit tesz szóvá, hogy az idelátogató belföldi vendégek és külföldi turisták kapjanak még több Szegedet, szegedi sajátosságot, illetve olyan élményt, amit máshol hiába keresnének. Az idegenforgalmat sürgősen növelni szándékozók abból indulnak ki, hogy a legtöbb külföldi csak ürügynek tekinti a Szegedi Szabadtéri Játékokat is. Arra kell neki, hogy hivatkozhasson rá, amikor elindulni szándékozik hazánkba egy kis kikapcsolódásra, szórakozásra. Éppen ezért — indítványozzák többen — szemérmességet és szégyellőséget félretéve be kell vetnünk minden olyasmit, ami magyaros és romantikus, ami mágnesként vonzza a nagyvárosi élet elől menekülő embereket. A javaslattevők sehogyse értik, miért lehetetlen például lent a tiszai rakparton végig sok-sok bográcsban főzni a birkapaprikást, s ugyanott megteríteni az érdeklődő, a hangulatra vágyó tömegek számára. Szaporítani lehetne a kevés pénzből kihozható ideiglenes csárdák számát, ahol a szabadtéri előadások után is jól érezhetnék magukat az aludni nem kívánó pénzes vendégek. Szegedet — mondják megint mások teljes jóhiszeműséggel — a szobrok városává lehetne varázsolni, s talán nagyköltségekbe se kéílene verni magunkat Annál ls inkább, mert jelenleg is száznál több érdekes, szép szobor található a panteonban, a középületekben, a tereken. Ügy gondolják, ha a város — meghatározott tartalmi és formai igények mellett — felkérné a ma élő magyar szobrászokat tiszteljék meg Szegedet egy-egy alkotásukkal, legtöbben nem térnének ki előle. Ennél állandóbb és sikeresebb „tárlatra" ugyanis sehol sem számíthatnának. Akár a nagykörút parkos részeit is végig szobrokkal lehetne ékesíteni, ezzel páratlan élményt nyújtva vendégeinknek. Mindezeken lehet megütközni, mosolyogni, a tanácsnál, a kereskedelem berkeiben, a KÖJÁL orvosai körében, de az sem árt, ha az illetékesek megpróbáljál? kihámozni a javaslatok reális részét Bizony van abban valami, hogy nem szabad sajnálnunk a pénzt a színvonalas és hatásos propagandára; hogy bővíteni kellene a színes levelezőlapok, az emléktárgyak választékát; hogy érdemes különös gondot fordítani a zavartalan étkeztetésre, a mindig figyelmes kiszolgálásra, a helyi közlekedés fejlesztésére, a parkok, virágok szaporítására és így tovább. Még a szállodagondok gyorsabb megoldásáért hadakozókra is odafigyelhetünk, jóllehet ők sem tudják megmondani, honnan teremtsük elő a súlyos összegeket Mert valamennyi javaslat, észrevétel, bírálat még a legnaivabbnak látszó is abból ered, hogy a szegediek „átlagon felül" szeretik városukat, s annak csinosításáért, fejlesztéséért, jóhfréért, mindig készek segíteni. E

gy budapesti látogató mondta itt a nyáron, hogy a Szegedi Ünnepi Heteknek van bizonyos majális jellege, varázsa, itt úgy érzi magát az ember, mintha valami vidám vásár tarka forgatagába csöppent volna. Ez alighanem túlzás, de ha így lenne, akkor sem volna okn-ik szégyenkezésre. Igazuk van a Játékok vevezetőinek: mi nem Salzburgot vagy Veronát akarjuk utánozni, hanem Szegedet szeretnénk olyan híressé tenni, mint a szabadtéri játékairól világszerte ismert két nyugati város. , F. NAGY ISTVÁN