Délmagyarország, 1969. szeptember (59. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-03 / 203. szám
Értékesíthető, bérbe adhaté földek Megjelentek a MÉM és az ÉVM irányelvei Két minisztérium — a távlatban sem látszik meg- közvetlenül csatlakozó terüMÉM és az ÉVM — irány- oldhatónak. Az akció céljára letnek, ipartelepítésre vagy elveket adott ki egyes álla- felhasználható területeket más közület elhelyezésére mi tulajdonban levő, nagy- 200—400 négyszögöl nagysá üzemi gazdálkodásra nem - ,„>,„< „„„7 alkalmas külterületi földek 9U földrészletekre lehet csal értékesítéséről, illetőleg ha- os^<tm. A 200 négyszögölnél leteket szonbérbe adásáról. nincs kijelölve. A nem értékesíthető terühaszonbérbe lehet kisebb földrészek kialakítá- adni, ezeken a földeken csak Az irányelvek szerint a sara irányuló előterjesztést ideiglenes jellegű szerszámkertszerű művelésre való elutasítják. kamra vagy hétvégi ház épíkülterületi állami földek a dokumentum szerint tése engedhető meg. A regiofe^h^zonbl^e adni csak az a külterületi áUami nális tervben meghatározott amelyek mezőgazdasági ren- föld értékesíthető, amely bel- üdülőterületi sávokon azondeltetésúe.k, de nagyüzemi területi, regionális tervben Ban még ilyen építkezés sem gazdálkodásra nem alkalma- üdülőterületi sávnak, ahhoz kezdődhet. sak. Az ilyen területeket a Megkezdődött a szüret Az ország legdélibb borvidékén — a szubmediterrán jellegű villányi dombokon — megkezdődött a borszőlők szüretje. A márkás borairól híres Villány-siklósi Állami Gazdaságban mintegy -1800 hold termés vár szedésre. Elsőként a legkorábban érő, különleges zamatú Medoc Noir került a puttonyokba, de már szüretelik a táj jellegzetes szőlőfajtáját is: a vörösbort adó oportót. Egyelőre pár száz szüretelő dolgozik csak a napsütötte domboldalakon, a jövő héten azonban már e<*ész kis hadsereg — másfél ezer ember — szorgoskodik majd a tőkék között. községi, városi, fővárosi, városi kerületi tanács vb tartja saját kezelésében, vagy haszonbérbe adás útján hasznosítja. Erre a célra alkalmas az a külterületi állami föld is, amelyet állami gazdaság, állami erdőgazdaság. Illetőleg vízügyi igazgatóság a végrehajtó bizottság kezelésébe ad át. Alkalmas az is. amely úgy került a vb kezelésébe, hogy a tsz annak tartós használatáról önként lemondott, vagy használati jogát a Polgári Törvénykönyv alapján visszavonták. Az irányelvek kimondják: nem alkalmas nagyüzemi gazdálkodásra az az állami tulajdonban levő, külterületi mezőgazdasági rendeltetésű föld, amely zártkertben, zártkert jellegű területen van, vagy magánszemélyek tulajdonában levő földek közé ékelődik be. Alkalmatlannak minősül a föld akkor is, ha gépi erővel csak nagy ráfordítással, vagy egyáltalán nem művelhető és a mezőgazdasági termelés a Új helyen Fémipari Vállalat A szegedi tanácsi ipar nagyot fejlődött az elmúlt három esztendőben, a régi zsúfolt kis üzemekből új gyárakba költöztek munkásai. A szegedi Ecset- és Seprűgyár után a Szegedi Fémipari Vállalat „honfoglalása" is megtörtént, amelylyel a vállalatnak mintegy 500 dolgozója került az eddigieknél sokkal jobb körülmények közé. A Szegedi Fémipari Vállalat — régi nevén a Szegedi Fémfeldogozó és Finommechanikai Vállalat — 1966 végén a Fonógyári úton fi tföros rendje Nyár végi leltár Az udvarias szavú tábla sok boltajtón díszeleg mostanában. Érdemes egy leltári sétát tenni a városban is ilyenkor nyár végén: felelni azokra az olvasói kérdésekre, hogy érdemes volt-e hétről hétre leírni közös bosszankodásainkat. Még akkor is, ha a sétáló feltételezi, hogy nem minden intézkedés történt a kritika hatására. De tán hozzájárult az is ahhoz, hogy a bontások helyét deszkakerítéssel vegyék körül, hogy a Tisza-parti kilátó tövéből elfuvarozzák a szemétdombot. Minden persze nem sikerülhet egycsapásra. A klinikakertekben az embermagasságú gazt már lekaszálták, de attól még messze van ez a környék, hogy méltó legyen régi híréhez. S a megtisztított kilátó korlátja is kívánni valókat hagy még hátra. A lényeg mégis az, hogy a jóakaratú kritikának egyre több a foganatja, kevesebb gondot okoz a város rendje. S ha sok „hálás" témától meg is foszt ez a fejlődés: ez a dolgok rendje. Tarján a kirakatban Az angol a kastélyára büszke, a párizsi a feleségére meg a szeretőjére, az olasz a futballcsapatára — a szegedi a városára. A Virág cukrászda melletti kirakat előtt azóta nőtt meg a forgalom, mióta Tarján felépítésének makettjét rakták ki oda. El lehet tehát képzelni, hogy nem lenne érdektelen egy olyan állandó kiállítás, ahol az egész várost behálózó építkezéseket látná egymás mellett a szegedi polgár. Bizonyára akadna a város központjában egy terem, amely megfelelne erre a célra. Később még arra is, hogy múltat, jövőt, jelent együtt mutasson: legalább makettben őrizze a lebontandó szegedi műemlékeket, az olyanokat, mint a Vedres-ház. Papp Gyula, a városi tanács vb elnökhelyettese a Tiszatáj szeptemberi számában a város múzeumának szükségességéről ejt szót. Ennek a gondolatnak gyakorlati kicsíráztatására éppen ezekben az években lenne a legnagyobb szükség, amikor Szeged történetének harmadik nagy építési korszakát éli. Igeidők Örökké. Ez az igeidő csak a szerelemben fordul elő. Jelen — ez csak a nyelvtanban. Attól, ami ideiglenes, mindenki irtózik. Most ezen az égető nyáron mégis megtört a jég. Ideiglenesen rendbehozták a kis Dugonics teret. Ideiglenesen felépítettek két barakk-áruházat S — reméljük, nemcsak ideiglenesen — arra is példát kaptunk, hogy miként lehet tisztán tartani a várost Jó lenne, ha félévszázadokkal, évtizedekkel dobálózó korunkbn ez az Igeidő is méltó helyére kerülne. Ha érdemes lenne, legalább ideiglenesen rendbe hozni azokat a lelketlen telkeket, amikről tanácsüléseken állandóan szó esik. ideiglenesen is megoldani a szemétkosarak titokzatos problémáját. Azaz: a jövő idő mellett a jelen időnek is meg kell adni a rangját. Nem csupán a nyelvtanban. Veress Miklós több milliós beruházással kezdte az építkezést. A kis üzem jórészt saját erőből hajtotta végre a napi termelési feladatok mellett megterhelő vállalkozást. A dolgozók áldozatos társadalmi munkájának köszönhető, hogy mintegy két év alatt sikerült kialakítani az új gyár környékét, felépíteni a nagycsarnokot, a szociális épületeket. Dudás Sándor igazgató elmondotta, hogy az elmúlt napokban a fémipari vállalat életében jelentós változás következett: kiköltöztek régi Honvéd téri központból az új Fonógyári úti telepre. Eddig mintegy 5500 négyzetméteres hasznos munkaterület készült el, amelyen már zavartalanul működnek a gépek, a vállalat itt végzi termelésének mintegy 85 százalékát. Az első, már teljesen elkészült nagy csarnok mellett jól halad a másik, 3000 négyzetméter alapterületű csarnok építése. Itt a még Cserepes sori műhelyben dolgozó 160 munkást helyezik majd el. Figyelmet érdemel, hogy a tervezettnél jobban halad az építkezés, így minden valószínűség szerint az előre meghatározott időpontnál hamarabb, a jövő év első felében a második üzemcsarnokot is átadják. A fémipari vállalat gazdaságosan folytatja űj gyárának fejlesztését, a régi központi telepét 3 és fél millió forintért adta át a Csongrád megyei Vendéglátóipari Vállalatnak, a kapott öszeget építkezésre, korszerűsítésre költi. Amint Dudás Sándor tájékoztatásából kiderült, az új gyár megépítésekor különösen nagy figyelmet fordítottak a dolgozók jó munkakörülményeire, a megfelelő szociális ellátásra. Nem kis eredmény, hogy az öltözők, fürdők minden tekintetben megfelelnek a munkásvédelmi, valamint a közegészségügyi előírásoknak. Mindig van tisztálkodáshoz megfelelő hideg-meleg víz. Az űj gyárban végre megoldódott a fémipari vállalat régi gondja is: hatvanszemélyes ebédlő készült, ahol a dolgozóknak a dorozsmai földművesszövetkezet által készített ebédet szolgálják fel. Mivel a vállalat munkahelyei messzebb kerültek a várostól, a gyors utazást is megszervezték, a vállalat új Ikarus autóbuszt vásárolt. A menetrendet ügy készítették. hogy a műszakváltásnál csak a lehető legkisebb időveszteséget okozzák. M. I. Paradicsomkutatás A kecskeméti Zöldségtermesztési Kutató Intézet főleg a paradicsommal kapcsolatos komplex kutatással foglalkozik. 1970-től a szakminisztérium felkérésére űn. programkutatások kezdődnek az intézetben az ország más területén levő kutatásokat is itt koordinálják majd. A kutatók fő feladata új fajták előállítása különösen az étkezési fajtákra fordítanak nagy gondot. A konzervipar részére pedig nagy termőképességű fajták meghonosításán dolgoznak. Feladatkörükbe tartozik a paradicsom betegségei ellen való védekezés kiépítése, valamint a vetőmag előállítása. Az ország „paradicsom-területének" 90 százalékát az itt előállított fajtákból ültették be. Képünkön: A turmixgépnek is szerepe van a kutatásban. A paradicsom savtartalmának mérését készítik elő. Ulti vagy dolog? A gyárkapun nagyméretű plakát: munkásokat keresnek. Szakmunkásokat, segédmunkásokat, gépírni is tudó adminisztrátort és így tovább. Minden vállalat munkást keres. Az is, amelyiknek talán nincs is szüksége rá. Biztos, ami biztos, sose lehet tudni-alapon. A gyufagyárban például többen vannak, mint amennyit a státus „előír". De ott is azt az elvet vallják, hátha később, szűkösebb időkben" jól jön a többlet. Űj városnegyed épül. Elismerésre méltó az igyekezet. Egyszer talán be ls fejezik az építkezést. A habarcsteleppel, szemben vasból készült alkotmányok, a járda szélén. Darabos meszet szállítanak, árkot ásnak valamilyen vezetéknek, megrakott teherautók futkosnak. Zajlik a nagy építkezések mindennapi élete. A vasládák mellett öt ember ultizik, hárman verik a blattot, ketten kibicelnek. Az ultizok mellett járnak el az új lakók. Valaki megjegyzi: „Itt még nem fújdogál a mechanizmus szele!" Mennyire igaza van, szinte kihívásnak tűnik, hogy a legnagyobb dologidőben így lehet lógni, lopni a napot. A munkavezető alig mer szólni, mert attól fél, hogy a figyelmezető hangra „megsértődnek", s ne adj isten, kilépnek a vállalattól, amikor úgy is nagy a létszámhiány. Nem régiben riportot írtam egy szövőbrigádról, ahol az asszonyok kritizálták a munkaszervezést és a fonal minőségét. Példákat mondtak el: „Ma olyan fonalat kaptam, hogy 51 ezer volt a vetés száma, de három nappal ezelőtt csak 36 ezer sikerült." A két teljesítmény között igen nagy a különbség. Ilyen eléréseknek normális munkamenet mellett nem szabadna előfordulnia. Kitöltöttek egy kérdőívet is a brigád tagjai. Arra a kérdésre, hogy mi bosszantja leggyakrabban a munkahelyén, különféle válaszokat ittak. Legtöbben a munkaszervezést, az anyag minőségét kifogásolták, egyedül a segédművezető írta azt, hogy őt a létszámhiány bosszantja. Az ellentmondás azonnal felfedezhető, csak tanulmányozni kell a műszakok teljesítményeit. Hiszen az adatok szerint előfordul olyan is, hogy száz dolgozó annyit teljesít, mitha csak 60—70 ember lenne a csarnokban. Amikor a létszámhiányra hivatkozunk, nem árt gondosan körülnézni a termelés mechanizmusában, a munkaszervezésben, az anyagellátásban és így tovább. Meglehet, hogy csak státushiány van, nem pedig létszámhiány. A kettő között óriási a különbség! Miért van ez így nálunk? Vagy pontosabban fogalmazva: miért van ez így még most is nálunk? Azt mondjuk, hogy két dolog játszik ebben fő szerepet. Egyik a szocialista humanitás elve, a másik pedig a kötött átlagbér-gazdálkodás elve és gyakorlata. Az elsöhöz mindenféleképpen hibásan „nyúlunk", mivel a szocialista humánum nem ügy akarja a teljes foglalkoztatottságot biztosítani állampolgárainknak, hogy közben lemondjon gazdasági potenciálunk ésszerű kihasználásáról. A teljes foglalkoztatottsággal nyugodt és biztos megélhetést kell teremteni, leszámolva a hajdani munkanélküliség nyomasztó rémével, a kiszolgáltatottsággal és a belőle fakadó megalázottság érzésével. A kötött átlagbér inkább teremt kapun belőli többletet, amelyből újabb kettős hátrány származik. Nem lehet önállóan gazdálkodni a bértömeggel, nehéz biztosítani a kvalifikáció és a hasznosság szerinti anyagi elismerést. Gyakran mondogatjuk, hogy mindenkinek annyit adjanak, amilyen mértékben hozzájárult a vállalat eredményeihez. Sajnos, ezt ma még nehéz valóraváltanl. Minap egy olyan vállalat vezetőjével beszélgettem, ahol alig képesek eleget tenni a megrendeléseknek. Szolgáltató munkát végeznek, száznyolcvan emberük van. Mégis kijelentette a vezető, hogy ha neki a felettese azt mondaná, hogy itt van kérem ez a bérösszeg, s végezzék el a munkát mindenki megelégedésére, akkor ő százhúsz emberrel is eleget tenne a vállalt kötelezettségeknek. Továbbmenve, a műszaki fejlődést is gátolja a jelenlegi helyzet, mert végül csak megfizetik valahogyan a magasabban kvalifikált emereket, de úgy, hogy melléjük felvesznek egy-két szakképzetlent alacsonyabb bérrel, hogy stimmeljen az átlagbér. S ha már ott vannak többen is, mint kellene, akkor megpróbálnak számukra elfoglaltságot keresni. Ilyen körülmények között viszont alig lehet csodálkozni azon, hogy a szegedi és a megyei iparvállalatoknál a dolgozók 70 százalékának a munkáját semmiféle gép vagy energia meghajtású szerszám nem segíti. Persze az országos átlag sem sokkal jobb ennél. A műszaki fejlődést gátló, a munkaerkölcsöt rontó tényezők nem hathatnak a szocialista humánum irányába. Az sem biztos, hogy a szocialista humánumot csak ilyen áron lehet életrekelteni. Inkább olyan érzése van az embernek, hogy sokkal tisztább humánumot teremthetnénk önmagunknak és embertársainknak azzal, hogy lehetőségeinkből a lehető legtöbbet hozzuk felszínre, mindnyájunk javára. Ekkor viszont teljes erőbedobással kell dolgozni. Dologidőben nem lehet ultizni. Olyan szituáció kell, amelyben dolgozni és keresni lehet, mert ma még csak dolgozgatunk és keresgetünk, s ennek nincs jó hatása a morálra, a munkafegyelemre. Gazdagh István A kiskereskedők a nyugdíj mellett döntöttek A Kiskereskedők Országos Szövetségének Csongrád megyei szervezete egy évvel ezelőtt alakult meg Szegeden. A megyében tevékenykedő 400 kiskereskedő — közülük 180 szegedi — már a tavalyi közgyűlésen kérte, hogy a kisiparosokkal azonos fettételek mellett részt vehessenek nyugdíjbiztosításban. Az országgyűlés múlt év Őszi ülésszakán az egyik Borsod megyei képviselő is interpellált a kiskereskedők nyugdíjellátása ü'"'ében. A munkaügyi miniszter akkor a kormány nevében úgy nyilatkozott. hogy ha valameavnyi kiskereskedő s a KISOSZ kéri az intézkedés meghozatalát és vállalja a nyugdíj folyósításának előfeltételeit, a rendelet meghozatalának fennáll a lehetősége. Ilyen előzmények után hívta össze tegnap tagjait Szegedre a KISOSZ megyei szervezete, hogy állásfoglalásukat kérje. A taggvűlés résztvevői úgy döntöttek, hogy kérik, vonják be őket a kötelező kölcsönös nyugdíjbiztosításba. SZERDA, 1969. SZEPTEMBER 3. DÉLMAGYARORSZÁG >