Délmagyarország, 1969. szeptember (59. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-07 / 207. szám

TABI LÁSZLÓ: ^ai/án idők KÖZMUNKÁT VÉGZEK Tegnap hajnalban 6 órakor egy középkorú férfi verte fel álmából Mócsing Mihályt, a Vese utca 8-as számú ház megbízottját. — Nevem Malek Jenő — mondta az illető keményen ®c™! Mindenkinek dolgoznia menni! — jelentette ki Ma- — Ma nincs közmunka, lek egy negyedórával ké- És hagyjon dolgozni. Erősőbb az elöljáróság portása szakos fráter! előtt. Malek nem hagyta annyi— Most nem lehet. Majd ban a dolgot. Azonnal a váha hívják. rosháza illetékes ügyosztá— Nem várok egy napot lyára sietett. — Kérem, az elöljáróságon -, azért jöttem, hogy megkérjem, osszon be közmunkára. Reggeltől estig dolgozni akarok. A házmegbízott zavartan nézett a korai vendégre. — Hogy Jött erre a gondolatra? — kérdezte, hogy elutasítottak. Én közmunkát akarok végezni. Tessék engem dolgoztatni! Induljon meg az újjáépítés! A tanácsnok az asztalra — Ez miféle rendelet? — Nem rendelet. Minden vezércikkben benne van. — Hát akkor menjen az újsághoz. Ne molesztálja Itt ütött. az elöljáróságot ilyesmivel. — Tegye bolonddá ae _ Dolgozni akar! Miért nem öregapját! Miért akar dolIdő t"nyerjen^ am fgT' elősiető fkarJa (m(ind^rt császárrá gozni? Miért akarja megzacsaládtagjai ártalmatlanná koronáztatni magát? varn, a rendet? Azt hiszi, — Hol intézik a közműn- hogy a maga ügyével most ka ügyeket? — kérdezte Ma- majd külön foglalkozunk! lek. Maga fel akar tartani min.. — Második emelet het- ket! Maga reakciós! már annyit olvasom az új- ven. _ De kérem! _ hebegett Malek benyitott az ajtón. Malek —, bizonyisten dol— Jó reggelt Tessék en- gozni akarok. Tegnap esgem közmunkára küldeni, te olvastam egy cikket a Dolgozni akarok. becsületes polgár kötelesséA tisztviselő feltette a Béről. Ott állt, hogy dolgozMócsing kijelentette, hogy szemüvegét: • ni. dolgozni, dolgozni az ilyesmi nem áll módjában. — Hát ez mlmféle trükk? or8záB újjáépítésén. csak az elöljáróság - Nem trükk. Ez köteles- _ D/„V /égen vége a ségem. Induljon meg az új- háborúnak. Hát meddig várteszik a szerencsétlen tébolyodottat — Kérem — felelte az ságban, hogy mindenkinek dolgoznia kell... Tegnap este magamba szálltam. Tessék engem közmunkára küldeni! mert ő igénylésére adhat embert. — Közmunkára akarok Jáépítés végre! Felszabadulási pályázat A zászló és Petru Beküldte: Klárafalvi Aladár, Szeged, Oskola utca 7/b. Két hatalmas detonáció a nem volt vége. Mi, gyerekek pincében, a lámpa fénye játszottunk ott az udvaron veressé válik, majd lassan katonásdit, mi mást is játszkialszijc és csak a gyertya hattunk volna a tankokon, pislákoló fénye világít A Nem zavart el senki. Egylégópincében akkor még nem szer csak dübörgés — retudtam 9 évesen, hogy ez a pülők —, Annuska szalad az két nagy robbanás Jelképe- udvaron, porzik a föld mösen a Baross gimnázium te- götte, Petru, egy katona rátejének égésével Szegednek veti magát Annuska sír, n háború végét Jelzi. Az egy Petru többé nem mozdul. Itt századnyi magyar katona, maradt 16 éves élete Annusahol tudott vetkőzött és káért hazafelé vette útját. Jönnek Szép temetése volt az okaz oroszok! — és jöttek. tóbert napban, nyitott deszGyermekl képzeletben a kakoporsóban vitték az aufasizmus által bemutatott tón, sok virág közt szőke bolsevistaellenes kiállítás tincseit megfújta a szél. vadembere! Féltünk? Igen. Petru, kedves katona. A nagyok elmenekültek, örökre szegedi letté! Sok idő egyedül maradtunk a nagy telt e! sok történt akkor is, intézetben, egy család, vár- sokat lehetne írni még. tunk. A német konzulátuson Legkedvesebb emléktörea nagy sietségben még a dék 9 éves koromból a szovzászlö is ott maradt. Ml lesz, jet katona és az emberség, ha meglátják? Tüzeljük be? (Megtörtént 1944. október ... ... 11—14 között Szegeden, a Léptok kopognak, a gyér- Tisza Lajos körút 6. szám tya pislákoló fényében haj- a1atti a volt Klauzál gimnánalbnn egy óriási, köpenyes Alimban) árnyék a falon, majd hang: „Nyemei jeszt" — ... csend, majd a géppisztolyt a katona hátratolta, elmosolyogta magát. „Gyétyi?" — és karjába kanta a legkisebbet, maid látva az ijedtséget, „Vojna kaput" — ezt mondta. ..Én barát szabadság". Előkerül Iván. Sztari Iván, és minden elsővilágháborús tudását összeszedve elmagyarázza, hogv volt ez 'német hadikórház, németek elmentek, ez a zászló német konzulátusé volt, . és nem vagyunk ml bűnösök." A katona válaszol: „Da" — majd lén egyet anyám felé. én sikoltok, mire ő azt mondja: „.. Ne félj..." Előveszi az ollót és kikanyarítja a horogkeresztet, majd a zászló piros részét vagdossa apró négyszögekre és szinte egy pillanat alatt doll gozik a pince. Apró piros zászlók készülnek, és mire kivilágosodtk. fehér fanyélen a Tisza-parttól a Dannerházig ilyen zászlókat lobogtatott az októberi szél. Október 11 reggele. Majd jöttek sokan a Petruk. NYikolájok, Grisák és ismét kaszárnya lett az iskola. Nylkoláj, egy moszkvai tanár nálunk lakott, mindent megnézett. Intézkedett és az Iskola pincéjének szenét elvitték az erőműbe. Ismét kigyúlt a fény Szegeden. A háborúnak azonban még jak? — Nahát ez hallatlan! Még sürget? Azt hiszi, magáért van ez az egész ügyosztály? Malek ekkor elhatározta, hogy hivatalos munkabeosztás nélkül könnyít a lelkiismeretén. A Deák téren talált egy nagy halom téglát és szemetet Elhatározta, hogy a téglát felstószolja, a szemetet pedig elsöpri. Ingujjra vetkőzött és nekilátott. Csakhamar csoportosulás támadt körülötte, sőt rendőr is került elő. — Maga mit csinál itt? — Rendberakom a téglákat. — Hol az őre? — Nem vagyok nyilas. Dolgozni akarok. — Mutassa az engedélyt vagy valamilyen írást — Nincs írásom. — Hát akkor milyen jogon nyúl a téglákhoz? Magáé az a tégla? Szépen néznénk ki, ha itt mindenki dolgozhi kezdene! Jöjjön csak velem! Bekísérte a kerületi rendőrkapitányságra. Malekot, kihallgatták, s azután a kapitány, mint elsőfokú büntetőhatóság, enegdély nélküli munkavállalás miatt egyheti dologházra büntette. Malek boldogan vette tudomásul. Ekkor azonban megtudta, hogy az ítéletet háromévi próbaidőre felfüggesztették. ' Bánatosan hazament, befizette a közmunkaváltságot és elhatározta, hogy több vezércikket nem olvas. (Folytatjuk.) Ovatoskodás Mottó: „A nép szigorú munkaadó. Sok munkát ad. sok feje van, mindent lát és mindent követe! Régen szidta az ember a tőkést, harcolt ellene, a dolog egyszerű volt. Most szembe jön az utcán egy ember és megkérdezi: hát maguk ezt miért csinálják így?" (Kádár János) S

zembe jön az utcán egy ember és megkérdezi: Miért nem lépünk már valami nagyot a gazdaságban? Csak topogunk, óvatoskodunk, méricskéljük az esélyeinket... Itt van ez a reform is: többet lehetne belőle kicsavarni! Mért nem hozunk már valami átütő elhatározást? És csekélyke százalékokról beszél. Nőtt a termelés az idén, is valami három és fél — négy százalékot... a nyereség vagy hat százalékot,... a termelékenység meg — de hát ez már állandó téma: alig-alig mozdul ... S ha visszafelé nézünk, ha előre, nincsenek már azok a fantasztikusan fényes számok, azok a magukban is szédítő célkitűzések. Elfáradtunk volna? Kimerültek az anyagi és az erkölcsi tartalékok? Sokan kérdeznek ilyesmit önmaguktól is, másoktól is. Mert a szocializmussal türelmetlen az ember. Hiszen a szocializmus a mai ember szemében a gyors fejlődés társadalma, elvileg a perspektívák végtelenségének hordozója. S a szocializmus építőiben éppen maga a rendszer ültette el a gyors felemelkedés, a tempós boldogulás reményét. Persze, vissza is lehet kérdezni. Mai anyagi állapotunk, megélhetési szintünk szerepelt-e csak tíz évvel ezelőtt is mindennapi álmaikban? Elhitte volna-e* valaki csak jó öt esztendeje is, hogy 1969-ben mindenki munkásokat, alkalmazottakat keres? Az első tíz-húszezer személyautó importjára leesett az állunk: ennyi embernek futja gépkocsira? S ma száz meg százezren várnak sorukra. Tudom én, hogy nem statisztikára van szüksége a dolgozó, családot nevelő embernek, hanem még nagyobb jövedelemre. De azt már a kérdező sem mondta a számok sorához, hogy ebben az esztendőben mintegy tíz százalékkal magasabb a lakosság pénzbevétele a tavalyinál! Csak az árszínvonal emelkedése a téma, pedig a két tétel még csak versenyben sincs egymással. Az óvatoskodás, persze, ez az eredeti téma. Hogy miért nem ugrunk valami nagyot? De ehhez csak számolni kel! A bőrünkből nem bújhatunk ki. Ha nagyot, igazán nagyot akarnánk lendíteni a gazdaságon, meg kellene honosítanunk hirtelen mindent ebben a tenyérnyi országban, ami a világban korszerű, modern. Meg kellene vásárolnunk kelettől és nyugattól a legújabb technikát, le kellene szerelnünk mindent, ami közepes a kor szintjéhez képest ... De erre még ipari nagyhatalmak sem képesek. Mert meg lehetne kapni soksok mindent — de a világpiacon ls fizetni kel! Nemzedékekre testálódó adósságot vennénk a nyakunkba? De adna-e valaki ilyen tetemes hitelt és ilyen hosszú időre? Naivitás erre gondolni. A magunk kamrájából kell főzni, a magunk konyhájában. Láttunk már gazdaságpolitikai kapkodást eleget. Láttunk már tőkés hitelezést, amelyre furcsa kamatokat inkasszáltak. Mi csak úgy dolgozhatunk, mint a kőműves: téglát téglára... És a falak így is -mind gyorsabban nőnek. A keltőt nem nehéz megduplázni. A négyet már nehezebb, s a nyolcat méginkább ... A gazdaságpolitikai óvatosság nem azonos valamiféle türelmes megnyugvással. S a kérdés sem éppen időszerű, éppen akkor, amikor minden valóságos energiát a fejlődés hatékony gyorsításának szekerébe akarunk fogni. Hát ezért van a reform! Hogy növeljük a nemzeti jövedelmet, fokozzuk a népgazdaság versenyképességét, lendítsünk a műszaki fejlesztésen, a termelékenység emelkedésével szembeni türelmetlenségünket tettekre cseréljük, valósítsuk meg a reálbér és reáljövedelem tempósabb növekedését ... Nem kis dolgok ezek. Már szinte hallom, hogy: ... De fékeket rakunk a gyorsuló kerekekre... Megkötöttségek nehezékeivel bajlódunk. Olyan kategóriákat tartunk fenn (átlagbérszint, ellenzett részesedési rendszer stb.), amelyek nélkül gyorsíthatnánk a fejlődés sebességét ... Csak hogy a hasonlat mellett maradva: a népgazdaság nem egyetlen vonat, hanem egy rendszer, apparátus, amelyben tartani kell a józan menetrendet; az átlagosan teljesíthető tempót. Központi koncepció és akarat nélkül nem futkározhatnak a csoportérdekek kis vonatai sem. K

icsit ügy vagyunk már, mint ald megszokta a rohanást. Ha sétál, akkor ls ki akar lépni. Az Intenzív fejlesztés korszakában természetesen minden nagyon sietős volt Mindenből sok, mindenből több kellett, olyan mohó volt a kielégítetlen szükséglet. De most, hogy felcipeltük magunkat és reményeinket egy tisztes magaslatra, a rohamtempó nem: biztosíték, hogy az újabban kitűzött csúcsra el is jutunk. Ez a fejlődési korszak már „meredekebb" — a szó szótári és mai köznapi értelmében is. Ezért hát az óvatosság, a megfontoltság, amit sokan tovább képeznek — óvatoskodássá. Ezért a fejlődés gyorsításának realizmusa. Ezért nincs nagy ugrás, nagy propaganda, dobpergés. A társadalmi szorgalom, a lehetőségek komoly felmérése biztosabbat ígér és megbízhatóbbán tálhoz visz. Sz. Simon István SZÓRAKOZOTTSÁG [MÍJ2E!2323I — Apatíkus vagy. pajtk — Fáradt vagyok. — Igaz is. Elnézést hogy ilyen udvariatlan vagyok. Illett volna tudnom, hogy hosszú út után vagy ... Csak azt sajnálom, hogy tulajdonképpen mindig én beszéltem, tőletek alig tudtam meg valamit, és máris távoznom kell. — Maradjon még. ha ideje engedi — szól rebegve az anyós. — Ha csak picinyke biztatást kapnék, hogy túlságosan nem zavarok, jaj. nagyon szívesen pillanatban produkál ilyet az élet (92.) A pálinka gőzén át veszem csak észre, hogy sajnálom magam. Mindegy. Elkészül az ebéd. De én csak nyeldeklek, akár a hátam mögé hajigálnám a falatokat Udvariasságból rágok. Közben Gabi többször szabadkozik, hogy betört hozzánk. Csak ezt az egy napot viseljük el nek! Bólogatok, mint valami paprikajancsi. Elsietek az iskolába A felgyűlt posta megszokott, mindennapos, mégis különös izgalmával nem tud foglalkoztatni. Gabi teljesen fölkavart. Most lepihent a szállóban. majd estefelé elnéz ismét hozzánk. Nekem is le kellene dőlnöm, de úgy zakatol bennem a szerkezet, mint valami rossz hadimozdonyban. S az este sietve jön. Űjra órákat ülni vele. és nagyon vigyázni magamra, hogy a kalo- magunkra maradtunk, megágyazok, teszek, vedaként nyakamon, kezemen zörgő terheimtől mu- szék. Jolival nem találjuk a beszéd csavarjait, tatósan, fesztelenül hitessem el mozgásomat. Fullánk van mindkettőnkben. Én már mondtam. Nem tudom. Még rágólzmaim is megtagadják hogy miért. Joli meg azért nem találja, m^ akaratomat. Mintha tetanuszmérgezésben szenvednék. Mire hazaérek, már ott van. Apósomék minden mozdulatában ájtatos tisztelet, akár hivő harangozó taglejtéseiben húsvéti kurjantós misén. Ezt mindjárt látom. Joli is egészen nekividult Gabi látogatásának. Le sem tudná tagadni, hogy felvillanyozódott, egészen másképp mozog, tüsténtkedik Nem mondom én. hogv tudja, hogy tudatosan kelleti magát, inkább talán, a parasztoknál is ismerős módon mutatja, hoev lásd meg kutya, mit veszítettél velem! Lásd meg, bánd meg. noha késő a megbánás. Vagy mégsem? A beszélgetést természetesen az apósék kormányozzák, újra és újra elmondhatják a kint levő árakat, a tejben-vajban fürdés módozatait. Tíz óra körül Gabi fölriad szótlanságomon. hogyne lenne! Nincs? Csak a mezőhegyes! törvények szerint lenne? Ügy süt az ágyam, mintha tüzelnének alá. — Nehezen viseled? — kérdi Joli, — Nagyon. — Nem sok okod van rá. — Nem? örülnék, ha ebben biztos lehetnék. — Hiába, aki parasztnak született, az... — Te persze, élvezed a helyzetet — Bevallom, kicsit izgató. Nem akármelyik — Ez szomorú. — Mi? Hogy őszinte vagyok, vagy az, hogy így van? — Hogy így van. Hogy élvezed. — Mit tehettem volna, hogy neked tetsszen? — Én nem fogadtam volna. Nekem az tetszett volna, az lett volna a mezőhegyesi fogára való. ha az én feleségem nem fogadja a volt férjét. — Hanem? — Hanem az ajtóban eléje ál! Eddig, és ne tovább. Nincs nekünk mit picsipacsiznunk. Volt Az otthonosság formáit megtartottam. Amint fb?gy vaiu ahogy van Jó elismerem, brutális módszer. Beengedted delelott. A te neveltséged szerint sértő módon nem viselkedhetsz. De akkor ebéd után azt mondom, elég! Vagy' ha nem ebéd után. hát akkor vacsora után. Még ,tt fog ülni egy napig, s engem a guta kerület, hogy pózolni kényszerülök. — Mit pózolsz? Légy természetes. — Ha természetes akarnék lenni, akkor azt kellene mondanom, most mar elegünk van, menjen a fenébe! — Hát ezt nem lehet. — Miért? Mi közöd hozzá? — A férjem volt. elfelejted? — Épp ezt nem tudom elfelejteni. — Közünk volt egymáshoz, s ezt Kovács Pál uram sem tudja kiradírozni. — Tartozol neki? — Bizonyos vonatkozásban. Míg élünk, tartozunk egymásnak. Legalább annyival, hogv figyelemmel kísérjük egymást egy'-egy pillanatra. (FolytatjukJ . .. maradnék még egy napot — Ö, nyugodtan. Az iskola három nap múlva kezdődik, van idő. — Nagyon köszönöm. Pali, téged nem zavarlak? — Nem zavartatom magam. Sok gondom van az indulással, de te nem miattam jötté! — Nagyon hálás vagyok a meghívásért, a bizalomért, élni fogok vele. Maradok még egy napot. De most jót tesz mindannyiunknak a pihenés. látja rajtam, hogy pukkadozok. pofákat vági Mert ő azt várná, hogv hollárét kiáltsál: Gabii? jöttére. Glóriát kiáltsak kocsijára, karrierjére, jólétére, úriemberségére, Jolihoz való ragaszkodására. igazi emberi tartására, amivel fiúnkat a levegőbe dobálja, megcsókolgatja, mintha sajátja volna, osztrák játékokat önt elé, ropogós dollárt nyom a kezébe. Apósomnak ausztrál gyapjúszövetet ajándékoz rőffe! Anyósnak kosztümnek valót véggel. Joli ajándékáról nem tudok. A szülők ajándékozása is távollétemben történt, de ők sietnek eldicsekedni vele. Lehet, hogy kombinát és bugyit meg melltartót kapott és fogadott e! Arról pedig, tudja jól paraszti mentalitásomat, jobb nem beszélni. Mert szétszaggatom! Hogy van-e jogom hozzá? Hát