Délmagyarország, 1969. szeptember (59. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-26 / 223. szám
BefejezSdSH az országgyűlés ülésszaka |Komócsin Zoltán (Folytatás az 1. oldalról.) ni kell, hol van a vállalati és helyi érdekek érvényesülésének határa. Ami ezen túlmegy, az nem engedhető meg, és nem is támogatjuk. Tisztelt országgyűlés! — A szakmunkásképzésről szóló új törvényünk szervesen illeszkedik a gazdaságirányítási reform végrehajtásának folyamatába. A törvény közeli és távolabbi céljainkkal szoros egyet alkot. Végrehajtásával meg kell teremtenünk az alapvető feltételeket a magasabb értékű szakmunkához. A képzés minőségi követelményeinek kielégítése az eddiginél jobb feltételeket igényel, az ehhez szükséges eszközöket az államnak kell biztosítania. De nagyobb részt kell vállalniuk a vállalatoknak, üzemeknek is, mert az ő számukra képezik a fiatal szakmunkás-tanulókat. — Az új törvény az állami feladatok végrehajtásán túl társadalmi összefogást igényel. Magasabb színvonalú tennivalókat ró a párt-, a szakszervezeti és KISZszervezetekre is. hiszen együttesen felelősek a holnap munkásosztályáért. Dr. Lévárdi Ferenc. Tovább fokozzuk a földgáz feloszuálását Beszéde bevezetőjében dr. Lévárdi Ferenc rámutatott arra, hogy ipari termelésünk növekedésével évről évre nő a népgazdaság energia-igénye. 1950-ben a szén részaránya az energiahordozó-felhasználásban körülbelül 75 százalékot tett ki. Ez az érték várhatóan 48—49 százalékra módosul. Távlatban úgy tervezzük, hogy 1975ben a szén részaránya 37— 39 százalékra, 1980-ban 26— 28 százalékra változik. Ezzel egyidejűleg a szénhidrogének, a kőolaj és a földgáz kap egyre nagyobb szerepet. Lévárdi Ferenc ezután elmondotta, hogy a földgázszállító vezeték hossza ma már megközelíti a kétezer kilométert. A közeljövőben megépül a Szegedről Budapestre és Közép-Dunántúlra gázt szállító nagyteljesítményű vezeték. Határozott fejlődést irányoztunk elő a lakosság és kommunális jellegű gázfogyasztásban. Távlati terveink azt mutatják, hogy az 1965. évhez képest 1980-ban a földgázfelhasználás ebben a fogyasztói körben megtízszereződik és túlhaladja a félmilliárd köbmétert. E program során a már földgázfogyasztó nagyvárosainkban — Budapesten, Debrecenben, Szegeden, Miskolcon, Székesfehérvárott, stb. — fokozzuk a földgázfelhasználást. Sor kerül györ, Csongrád, Szentes, Veszprém földgázzal való ellátására is. — Azokban a városokban, ahová terveink szerint az ötödik ötéves tervben nem jut el a földgáz, korszerű szénhidrogén alapú, azaz benzinből gyártott városi gázzal biztosítjuk a gázigények kielégítését. — Az energiaszükséglet állandó növekedése és ezen belül a gázenergia széles körű és nagymérvű elterjedése indokolja elsősorban, hogy törvényjavaslatot terjesszenek a tisztelt országgyűlés elé. — A tőrvényjavaslat átfogóan rendezi a gáz minőségi követelményeit, a gázgyártó berendezésekre vonatkozó létesítési és üzemeltetési szabályokat; a gáz szolgáltatásának szabályait, a szolgáltató és a fogyasztó viszonyait; a műszaki-biztonsági feltételeket. A javaslat szerint a törvény hatálya kiterjed a földgázra, a cseppfolyósított gázokra (propán-bután gáz) és a gyártott gázra egyaránt. A törvény magában foglalja e gázok termelésére, szállítására. tárolására, szolgáltatására és felhasználására vonatkozó szabályokat, a gázüzemek létesítésére és üzemeltetésére, valamint a felhasználáshoz szükséges berendezések és készülékek előállítására vonatkozó előírásokat. — A gáz minőségi követelményei közül a javaslat két fontos kívánalmat emel ki. Az egyik, hogy gázszállító vezetékbe csak olyan minőségű földgázt szabad juttatni, amely sem a továbbszállítást, sem a felhasználást nem veszélyezteti; a másik, hogy a gázvezetékbe csak olyan szagosított földgáz kerülhet, amely az általánosan használt fogyasztóberendezésekben biztonságosan és gazdaságosan használható fel. — A gáz — a villamosenergiához hasonlóan — országos jelentőségű energiaforrássá vált. Vitathatatlan előnyei mellett azonban számításba kell venni gyulladás- és robbanásveszély voltát és azt a kívánalmat, hogy különös gondot kell fordítani a gázzal kapcsolatos műszaki-biztonsági előírásokra és azok megtartására. A gázelosztó vezetékek közterületen haladnak át, a fogyasztó berendezések lakóépületekben vannak — ez a 'körülmény szükségessé teszi a lakosság védelmének és az ezzel kapcsolatos kötelezettségeknek törvényszintű rendezését. A bérlakásokkal kapcsolatban a lakásbérleti jogszabály a gáz bevezetését a bérlő költségére teszi lehetővé. A lakásrendelet szerint a bérlőnek joga van a lakás használhatóságának fokozása érdekében a bérbeadó előzetes hozzájárulásával kisebb átalakítási munkálatokat saját költségén, megtérítési igény nélkül elvégeztetni. Kisebb átalakítási munkálatoknak tekinti a rendelet a víz, a gáz és a villany bevezetését is — mondotta többek között dr. Lévárdi Ferenc. Bódi László: Szeged és a gázenergia — Napjainkban — mondotta egyebek között Bódi László szegedi képviselő — sok vita folyik arról, hogy az életviszonyok mely körét kell törvényben, és mely részét más jogforrásban szabályozni. Általánosan elfogadott vélemény szerint a legjelentősebb társadalmi viszonyok kívánnak törvényi szabályozást. Az előttünk fekvő törvényjavaslat ebbe a csoportba tartozik, hiszen gazdasági viszonyaink szélesebb körét érinti. A törvény célkitűzéseivel, az abban foglaltakkal egyetértek, rendelkezéseit örömmel üdvözlöm. Meg vagyok győződve arról, hogy a törvény a maga sajátos eszközeivel segítséget nyújt a népgazdaság és a lakosság növekvő energiaigényének kielégítéséhez, megszabva a gáz termelésének, szállításának és szolgáltatásának normáit. Mint Szeged város képviselője külön örömmel üdvözlöm a törvényjavaslatot, hiszen városunk, megyénk már jelentős gázkészletéről is híres. A képviselő a továbbiakban rámutatott: Szegeden ma már 15 ezer lakásba vezették be a gázt, s amíg 1967-ben az Alföld „fővárosa" 27 millió köbméter földgázt fogyasztott, addig az elmúlt esztendőben már 45 millió köbméterre volt szükség. A rohamos fejlődés számtalan gondot okozott. A jelenlegi csőhálózat tjó része ötven-hatvan éves, elavult, felújításra szorul. A gondokat csak kormányszintű segítséggel lehetne enyhíteni. — A rendelkezésre álló földgázenergia lehetőséget ad új ipari üzemek létesítésére. Célszerű lenne, ha energiaigényes műanyag-, műtrágya- és műgumigyárakat telepítenének Szegedre. A törvény hasznosságát, időszerűségét hangsúlyozva, fel szeretném hívni a figyelmet néhány dologra. Az egyik paragrafus szerint a gázszolgáltató a szerződés megkötését ahhoz a feltételhez kötheti, hogy a leendő fogyasztó — egészében vagy részben — saját költségén építse meg a csatlakozó vezeték közterületre eső részét. Az új létesítmény — térítésmentesen — állami tulajdonba megy át. A törvénynek ezzel a megállapításával nehezen tudok egyetérteni, Hogy hasonlattal éljek: ez olyasmi, mintha a lakosság önerőből építene fel egy ÁBC-áruházat, amelyet aztán a kereskedelem kizárólagos tulajdonosi joggal birtokol. — Ügy vélem, hogy a jövőben rugalmasabbnak kell lennünk a gázra való áttérésben, feltétlenül szükséges, hogy mind a vállalatok, mind a lakosság meggyőződjék a gázhasználás hasznosságáról. Ezzel kapcsolatban arra gondolok, hogy a szén-, és a gázárakat jobban kellene arányítani a tényleges termelési költségekhez. Ismeretes, hogy a szén jelenleg igen magas állami támogatást kap. ugyanakkor a gázfelhasználókat számottevő termelői adó sújtja. Az így eltorzított árrendszerben tehát nem egyértelműen gazdaságos az ipari üzemek földgázra való átállása. — Meggyőződésem szerint az árrendezés meggyorsítaná a népgazdaság számára feltétlenül kívánatos, előnyös átállást. Ami pedig a lakosság felhasználta gáz árát illeti, mindenekelőtt arra kell felfigyelni, hogy az nem egységes, az ország különböző részein más és más. Véleményem szerint az árakat a kalóriaérték alapján kellene egységesíteni, pontosabban szólva a differenciálás alapjává a tényleges költségkülönbözeteket kell tenni. Egy ilyen rendezésre mielőbb sort kellene keríteni, mert például Zalában az Alföldről odaszállított gázt olcsóbban kapják a fogyasztók, mint az alföldi lelőhelyen élők. Ügy gondolom, hogy a lakosság gázzal történő ellátását ugyanolyan közműszolgáltatásnak kell tekinteni, mint a vízzel vagy a villannyal való ellátást. A gazdaságosság kérdése az ellátás biztosítása során csupán az ellátás módjának megválasztásában — vezgtékes legyen-e vagy palackos — játszhat szerepet. A képviselő végezetül rámutatott, hogy feltétlenül támogatni kellene a kisjövedelmű dolgozók gázkészülék beszerzését. Ésszerű megoldás lenne például, ha a gázbevezetéssel kapcsolatos költségekre a kisjövedelműek kedvezményes OTP-hitelt kapnának. Bódi László a törvényjavaslatot elfogadta. A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Akadémiájának előadássorozatában komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára csütörtökön előadást tartott a kommunista és muhkáspártok moszkvai tanácskozásáról. A Zeneművészeti Főiskola nagytermében megtartott előadason részt vett az MSZMP Központi Bizottságának és az Elnöki Tanácsnak több tagja, politikai és társadalmi életünk síámos ismert személyisége. Az előadás anyagát a Kossuth Könyvkiadó füzet alakban megjelenteti. (MTI) Múzeumi hónap Tizenegy új állandó és több mint száz időszaki kiállítás nyílik az idei, immár nyolcadik múzeumi hónap alkalmából. Az idei eseménysorozat már szeptemberben elkezdődött. Előreláthatólag novemberre nyúlik majd át a gazdag program, amelyről csütörtökön a Magyar Sajtó Házában Gönyei Antal, a Művelődési Minisztérium főosztályvezetője tájékoztatta az újságírókat. A múzeumi hónap hivatalosan október 4-én, az alapításának 225. évfordulóját ünneplő Orosházán veszi kezdetét, az „Orosháza nyolc nemzedéke" című kiállítás megnyitásával egyidejűleg. A vidéki tárlatok, bemutatók nagy része a felszabadulási évfordulóhoz kapcsolódik. Egyebek között Makón, Csongrádon és Egerben rendeznek felszabadulási emlékkiállítást, sajátos programmal nyílik tárlat például Debrecenben, ahol 25 év politikai plakátjait mutatják be, Karcagon pedig a város történetének felszabadult negyedszázadáról adnak áttekintést. Vendégjárás a klinikán A Szegedi Orvostudományi Egyetem szülészeti és nőgyógyászati klinikájának hírétnevét egyre több vendég viszi szét a világba. A baráti kapcsolatok idővel munkakapcsolattá is válhatnak: kooperáció van kialakulóban például a tbiliszi női klinikával, amelynek igazgató, professzora, Csacsava akadémikus az elmúlt héten járt a szegedi klinikán. Ahogy az újságok már megírták, az elmúlt héten zajlott le Budapesten a Nemzetközi Családtervezési Szövetség (IPPF) európai és közel-keleti régiójának konferenciája, amelynek magyar referense, dr. Szontágh Ferenc, a Szegedi Orvosegyetem női klinikájának igazgató-professzora volt. Ennek befejezése után a résztvevők közül tizenöt tudós Szegedre látogatott. A csoport a szegedi női klinikán egyhetes tanácskozáson és tanfolyamon vett részt. Köztük dr. Izam Nazer, a régió jordániai származású alelnöke, S. Kenion és P. Kestelman a londoni központból. Az Egyesült Államok-beli dr. Thorne, a népesedési tanács európai referense is velük érkezett a tanácskozásra. A neves orvostudósokat az akadémiai székházban fogadáson látták vendégül, ahol a városi tanács képviseletében Papp Gyula, a városi tanács vb elnökhelyettese, a SZOTE nevében pedig dr. Tóth Károly rektor üdvözölte őket. A klinikai hétköznapokon a családtervezés orvosi problémáival foglalkoztak, elsősorban azokkal a tudományos kérdésekkel, amelyek orvosi szempontból rendkívül jelentősek lehetnek a gyakorlati feladatok megoldásában. A családtervezés neves tudósgárdája szerdán töltötte utolsó napját a női klinikán, amely máris újabb vendéget fogad: Paavo Vara profeszszort, a helsinki egyetem női klinikájának igazgatóját. S közben a klinika több tagja megtisztelő meghívásnak tesz eleget: Dubrovnikba utaznak a II. európai sterilitás és fertilitás kongresszusra, amelynek egyik elnöke a szegedi klinika igazgató-professzora, dr. Szontágh Ferenc. A vendégek érdeklődése, a külföldi meghívások, a klinika hétköznapjai eredményes munkáról tanúskodnak, amely által a szegedi női klinika a magyar családtervezési kutatások jelentős bázisává vált. Hiány hiányában - elmarad A cím lehetne ez is: egy jó ötlet nekrológja. De az ember hajlamos arra, hogy reménykedjen: hátha mégsem kell eltemetni még a szegedi kisiparosok kezdeményezését. Vagy tán olyan bőviben vagyunk a jó ötletekhek, hogy a pazarlást is megengedhetjük? Lehetne persze hibáztatni a kisiparosság vezetőit is tán. hogy hem jártak eleget az állami és tanácsi ipar, az üzemek és gyárak nyakára. A bökkenő csupán az, hogy még ez sem lehet kibúvó, mert a kisipar nagy vállalkozásáról még lapunk is megemlékezett. Május végén. S azzal, hogy a nyár elejére meglesz az a „hiánycikk-kiállítás". amellyel a kisiparosok és kiskereskedők megmutatták volna, hogy miben tudnának a szövetkezeteknek és vállalatoknak segítségére lenni. Az ötletet az adta. hogy Szegeden is gyakorta panaszkodnak a vállalkozók: nincs alkatrész. A kereskedelem arra, hogy mindennapos apróságok hiányoznak. Olyasmik, amelyeket gyárak már nem csinálnak, mert nem éri meg. de egy-egy kisiparos — ha' szubvenciót kap rá — segíthetne. Azt hitte volna az ember, hogy az ajánlkozáson kapva kapnak az érdekeltek. Aztán múltak a hónapok, és kiderült, hogy tulajdonképpen széles e Szegeden semmi, de semmi nem hiányzik. Legkevésbé az ilyen kiállítás. Hogyisne: mire is fognak hivatkozni. ha már hiány se lesz. Senki se próféta a saját hazájában — mondja a közmondás, és ennek igazat adva, talán jobban járnának a szegedi kisiparosok, ha országos propagandát csapva az ötletnek, megállapodnának — mondjuk — a győri, debreceni vagy éppen pécsi szövetkezetekkel. vállalatokkal, ahogy már az nálunk szokás. Vagy várjunk a „boldog befejezésre?" Mert egy vitrinnyi hiánycikket azért öszszehoznak maguktól is a kisiparosok. azt állítják ki szegedi központjukban, amely tudvalevőleg a Kamaraszínházban van. Hátha vígabbra fordul ez a szomorújáték, amelynek utolsó felvonásán a „Sors" nevezetű drámaíró egyelőre töpreng. Mi kell ehhez? Ügy látszik valóban: csak jó szerencse, és semmi más. Veress Miklós Uj olvasztási módszerre tér át a hazai üvegipar A Technika Házában a Szilikátipari Tudományos Egyesület rendezésében üvegipari napok kezdődtek. Programja azért is jelentős, mert az egész iparág új olvasztási módszerre tér át. Az eddig ismert eljárások mellett sok százmillió forintos nagy beruházásokkal, új gyárak építésének költségeivel kellene növelni a népgazdaság kiadásait, hogy a negyedik ötéves tervben a hazai üvegipar eleget tehessen a fokozódó igényeknek. Az új módszer azonban lehetővé teszi, hogv a jelenlegi kemencék teljesítményét és így az egész iparág termelését 40—50 százalékkal növeljék. Az új eljárás — az üveg. olvasztás intenzifikálása —. amely szerint csak kisebb fűtőberendezéssel kell kiegészíteni a régi kemencék felszerelését, hogy az eddiginél lényegesen gyorsabban és a szokásos 1400 helyett 1500— 1550 fokos hőmérsékleten olvasszák, „főzzék" az üveget. Jövőre már a sajószentpéterl és az orosházi üvegyár kap egy-egy elektromos pótfűtőberendezést. s fokozatosan az egész iparágat ellátják az új felszereléssel. Az üvegipari napokon — amely ma ér véget — az új módszer különféle tudományos kérdéseit és gyakorlati tapasztalatait vitatják meg az iparág szakemberei. PÉNTEK. 1969. SZEPTEMBER 26. DÉLMAGYARORSZÁG 3 i