Délmagyarország, 1969. szeptember (59. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-26 / 223. szám
u yiLAG PROLET ARJAI, EGYESÜLJETEK! MAGYAR SZOCIALISTA M U N K ASPÁRT LAPJA 59. évfolyam, 223. szám 1969. SZEPTEMBER 26., PÉNTEK Megjelenik hétfő kivételével mindennap hétköznap 8, vasárnap 12 oldalon. ARA: 80 FILLfiR Befejeződött az országgyűlés ülésszaka Törvény a szakmunkásképzésről és a gázenergia-ellátásról Szegedi képviselő felszólalása Tegnap, csütörtökön délelőtt a szakmunkásképzésről szóló törvényjavaslat vitájával folytatta tanácskozását az országgyűlés. Az ülésen részt vett Losonczi Pál, a Népköztársaság elnöki tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Fock Jenő, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke, továbbá Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai, és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalta budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője. Az elnöklő Kállai Gyula először Gáspár Sándornak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a SZOT-főtitkárának adta meg a szót. Ezután Pongrácz Imréné Győr-Sopron megyei képviselő, majd Gácsi Miklós miskolci képviselő, Szurgyi Istvánná Szolnok megyei, Schuhnujnn Zoltán Nógrád megyei, Varga Józsefné Zala megyei, Riss Jenő budapesti, Horváth Sóndorné Somogy megyei, Varga István budapesti képviselő szólalt fel, és fogadta el a szakmunkásképzésről szóló törvényjavaslatot. Szünet után Beresztóczy Miklós elnökletével folytatódott az ülés. Felszólalt dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter, majd Garai Istvánné pécsi, Gyimóthi Dénes Veszprém megyei, Csapó Ernő budapesti, Káli Ferenc Fejér megyei, Marton János Győr megyei országgyűlési képvjselő. A továbbiakban Veres József munkaügyi miniszter emelkedett szólásra és mondott köszönetet a vitában felszólalt képviselők értékes gondolataiért, és a törvénytervezet kidolgozásában részt vállalt nagy számú szakember alapos munkájáért A munkaügyi miniszter válasza után a törvényjavaslat előadója, Kónyi Gyula kért szót. Bejelentette, hogy a bizottsági vita, valamint a munkaügyi miniszternek a bizottsági ülésen adott válasza alapján több képviselő elállt javaslatátóL Ezután a parlament a benyújtott módosító javaslatokat — egy tartózkodás ellenében — elfogadta a törvényjavaslatot. Az országgyűlés a továbbiakban részleteiben is elfogta a szakmunkásképzésről szóló törvényjavaslatot Az országgyűlés napirendjeként tárgyalták ezt követően a gázenergiáról szóló törvényjavaslatot A téma tárgyalásakor elsőként dr. Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter emelkedett szólásra. Ezután a vitában felszólalt Vida Miklós budapesti, Szokola Károlyné dr. Somogy megyei, Kammel Lajosné miskolci képviselő, majd Kiss Árpád miniszter, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke. A .továbbiakban Kovács Istvánné Pest megyei, Kunkl Péter Hajdú-Bihar megyei, Csörgits József Zala megyei. Bódi László szegedi országgyűlési képviselő mondott véleményt Ezután az elnöklő Beresztóczy Miklós a vitát lezárta, és válaszadásra megadta a szót dr. Lévárdi Ferenc nehézipari miniszternek. Dr. Lévárdi Ferenc köszönetet mondott a képviselők segítőszéndékú észrevételeiért Hangsúlyozta: a hozzászólásokból nagyfokú felelősségérzet csendült ki. Bejelentette, hogy a gázenergia törvényez szorosan nem kapcsolódó, de a vitában érintett problémákat megvizsgálja, intézkedni fog és erről írásban tájékoztatja a képviselőket A törvényjavaslat előadója, Vida Miklós bejelentette: az országgyűlés ipari, valamint jogi. igazgatási és igazságügyi bizottsága a parlamenti vitában felmerült módosító javslatokat megtárgyalta, s a szakemberek véleményének meghallgatása alapján alakította ki álláspontját Egyetértett a törvényjavaslattal. Ezután határozathozatal következett Az országgyűlés a gázenergiáról szóló törvényjavaslatot általánosságban — és a már elfogadott módosításokkal — részleteiben is, egyhangúlag elfogadta. A parlament őszi ülésszaka ezzel befejeződött. (Dr. Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter és Bódi László szegedi országgyűlési képviselő felszólalását lapunk 3. oldalán ismertetjük.) Kepüukün: Gáspár Sándor, Biszku Béla és Kádár János az országgyűlés csütörtöki ülésén Gáspár Sáridon Felelősségérzet a holnap munkásosztályáért Tisztelt országgyűlés! A szakmunkásképzésről szóló új törvény megalkotását időszerűnek, szükségesnek tartjuk. Az új törvényt az országunk társadalmi, politikai, gazdasági életében végbement változások indokolják. — Mit várunk az új törvénytől? Mindenekelőtt azt, hogy a szakmunkásképzéssel szervezettebben, és intézményesebben foglalkozzanak, s hogy a mai kor igényeit, az egyre növekvő szükségleteket magas színvonalon kielégítsék. Továbbá az új törvénytől, s annak végrehajtásától a fizikai munka, ezen belül is a szakmunka nagyobb megbecsülését, rangjának növelését várjuk. Ügy ítéljük meg, hogy a szaktudás, a szakmai képzettség ma már nem egyszerűen megélhetési lehetőség, mint a múltban volt, hanem társadalmi értelemben vett nemzeti kincs. Az egyén számára ugyanakkor továbbra is a jobb élet alapvető feltétele. — Fel kell figyelnünk arra, hogy a jelenlegi anyagi ösztönzés és munkaerő-gazdálkodásunk hiányosságai, nem utolsó sorban a munkafegyelem lazulása következtében a munkahelyek társadalmi értéke bizonyos mértékben csökkent, s ezzel részben háttérbe szorult a becsületesen végzett munka erkölcsi értéke is. Ezen változtatnunk kell. Elhatározott szándékunk, hogy visszaállítjuk a munkahelyek igazi értékét, megbecsülését. Ezt azonban nem tehetjük és nem is tesszük a régi Munka Törvénykönyve egyes adminisztratív rendszabályainak mechanikus visszaállításával. A probléma és a feladat sokkal bonyolultabb. a megoldás érdeP ? ) \ ''.Y NSR' IFI.' Ií S F IÖ ? I T BK JSKKJYI KÍIIIRIÍÍIÍH I SS NM > JHH m -W. kében együttesen kell érvényesíteni a nevelést, az ösztönzést, a következetesebb szocialista elosztást és a törvényes eszközöket. — Azt várjuk a törvénytől, hogy a holnap munkásnemzedéke, a mai ifjú szakmunkástanulók generációja nagyobb felelősséget érezzen szocialista rendszerünk iránt. Ez jusson kifejezésre tevékenységükben is, olymódon, hogy munkájuk nyomán is növekedjék a nemzeti jövedelem. gyarapodjon az ország gazdasági ereje, megteremtődjenek az életszínvonal gyorsabb ütemű növelésének anyagi feltételei. — Gazdaságpolitikai törekvéseinket nem tudjuk eredményesen megvalósítani a szakmunkásképzés korszerűsítése nélkül — mondta ezután. — Másfél esztendő nem nagy idő. De elegendő annak megállapítására, hogy a gazdaságirányítási rendszer reformja szükséges és helyes lépés volt. Céljainknak megfelelően a szocialista társadalmi és termelési viszonyók erősítését, fejlesztését, tökéletesítését szolgálja. — Az eddig megtett út alapjaiban jónak bizonyult. Vannak azonban gondjaink, problémáink, megoldásra váró feladataink. Nem titkoljuk, hogy a különböző érdekek ma még gyakran helytelenül jutnak kifejezésre. Tudatában vagyunk annak, hogy a jövedelmek alakulása bizonyos fokig elosztási rendszerünk fogyatékosságait is tükrözi. A pár- és a kormány Vezetői — éppen ezért nemcsak szükségesnek tartják, de el is határozták a Jelenleg érvényben levő szabályozó rendszer, ezen belül ösztönzési és elosztási rendszerünk további tökéletesítését. — Az utóbbi időben érezhetően lazult a munkafegyelem és stagnál a munka termelékenysége ls. Tudjuk, ebben szerepük van bizonyos központi szabályozóknak is. Ismeretes azonban, hogy a szóbanforgó problémák számos egyéb összetevőjük van. Nem kevés azoknak a száma, akik ok nélkül és gyakran változtatnak munkahelyet. Előfordul, hogy helyenként bérlicitálással szerzik meg a munkaerőt. — Mindezek, továbbá az anyagellátásban és a munkaszervezésben még meglevő rendellenességek az okai a fegyelem lazulásának is. Joggal teszik szóvá a bírált jelenségket a törzsgárda tagok, a szocialista brigádok, az öntudatos, fegyelmezetten dolgozó munkások. — De nem elegendő csupán a kedvezőtlen jelenségek okainak megállapítása. Jól megfontolt, megalapozott intézkedésekre van elsősorban szükség. Az állami szerveknek — a párt, szakszervezeti és KISZ-szervek közreműködésével — olyan intézkedéseket kell kidolgozniuk és foganatosítaniuk, amelyek hatására a munka mindenütt tervszerűvé és fegyelmezetté válik, amelyek biztosítják a folyamatos, fokozott ütemű előrehaladást a termelékenység növelése érdekében. A termelékenység alakulása senki számára nem lehet közömbös, aki szívén viseli a munkásosztály ügyét. Hiszen a termelékenység alakulása meghatározza az életszínvonal növekedését ls. Szocialista rendszerünkben nem lehetséges olyan munkamegosztás, hogy valaki csak az Igényeket nyújtja be, mások pedig megteremtik az azok kielégítésére szolgáló alapokat. Amikor a rendellenességekről szólunk, újra hangsúlyozzuk: a gazdasági rányitás reformjától a tervszerűség magasabb fokú érvényesülését várjuk. A reform nem jelenthet valamiféle spontaneitást, vagy a csoport-és a helyi érdekek elsőbbségét az össztársadalmi érdekkel szemben. A mi társadalmunkban az egyének, a vállalatok és a társadalom érdekei szerves egységet kell, hogy alkossanak. Ezért tud-. (Folytatás a 3. oldalon.) | /