Délmagyarország, 1969. szeptember (59. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-25 / 222. szám

Tanácskozik az országgyűlés ászi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) — A magyar—bolgár kapcsolatok pártjaink, kormányaik, népeink szilárd eszmei-politikai egységére épülnek. Együttműködésünk, egységünk alapja a közös marxista—leninista világnézet, a proletár internacionalizmus eszméjéhez való hűség, a nemzeti és nemzetközi célkitűzéseink azonossága. Együttműködésünket gyümölcsözőbbé teszi, erőinket megsokszorozza népeink mély testvéri barátsága. A kölcsönös megbecsülés elmélyült, az egymás Iránti tisztelet és testvériség érzése új tartalmat kapott, amikor a Szovjetunió Vörös Hndserege negyedszázaddal ezelőtt Bulgáriát és Magyarországot egyaránt felszabadította a fasiszta elnyomás alól. E bevezetó szavak után a kommunista és munkáspártok moszkvai értekezletének jelentőségéről beszélt Komócsin Zoltán. — A moszkvai értekezlet a mai világhelyzet és az erőviszonyok marxista—leninista elvi elemzése alapján az antllmperiallsta harc és akcióegység olyan platformját dolgozta kl, amely alkalmas arra. hogy a kommunisták egyesítsék és megsokszorozzák erőiket az untiimperlallsta harcban. Olyan programmal rendelkezünk, amelyet minden, az imperializmussal szemben álló, a liékéért harcolni kész párt. társadalmi szervezet és erő elfogadhat. — Az Imperialisták legnagyobb erőfeszítései nemzetközi politikájukban arra irányulnak, hogy a szocialista országok társadalmi rendszerét és egymáshoz, de főként a Szovjetunióhoz, fűződő kapcsolataikat lazítsák, azzal a céllal, hogy elveszített uralmukat, kizsákmányolási lehetőségüket visszaszerezzék, megrendült pozícióikat megerősítsék, felhasználják a felforgatás, a katonai puccsok, az ellenforradalom exportjának fegyverét és — ahol ez lehetséges — a helyi háborúk eszközét. — A nemzetközt kommunista mozgalom előtt most az a feladat áll. hogy a dolgozók legszélesebb rétegeivel megismertesse n moszkvai tanácskozás okmányokba foglalt eredményeit és ezzel egyidejűleg megvalósítsa a közösen kidolgozott és elfogadott feladatokat. Ma minden tesvérpárt legelső kötelessége — nemzeti és nemzetközi keretekben egyaránt — a dolgozó tömegek mozgósítása az antiimperiallsta harcra. — Az antiimperiallsta harcban változatlanul a vietnami nép hősi küzdelmének támogatása az első számú feladat. — A párizsi tárgyalások megkezdése a vietnami nép harcával szolidáris, békéért küzdő erőket az egész világon reménységgel töltötte el. A tárgyalások azonban megrekedtek, egyhelyben topognak az Amerikai Egyesült Államok kormányának hibáiéból. Félrevezető taktikákkal. illúziókat keltő mesterkedésekkel el akarják altatni a népek éberségét, harci készségüket passzivitássá akarják változtatni. Ezt célozza az az ígérgetés és játék, amelyet az amerikai csapatok Vietnamból való kivonásával ilznek. Azonban semmiféle propaganda és tárgyalás látszata nem feledtetheti el a tényt, hogy Vietnamban ma ls folyik .; népellenes háború az amerikai katonaság és csatlósaik részéről. Együttműködve n vietnami népet támogató nemzetközi fronttal. szolidaritásunkon alapuló segítségnyújtásunkat fokozva, vietnami testvéreinkkel együtt valljuk: van megoldás a vietnami probléma rendezésére. Távozzanak az ímerikal katonák. összes csatlósaikkal együtt Vietnamból! Követeljük, hogv az Egyesült Államok képviselői vegre kezdjenek igazi tárgyalásokat, amelyek a megegyezéshez, a békéhéz. a vietnami nép szabadságának, függetlenségének elismeréséhez vezetnek. — Az imperializmussal szemben álló erók. a vilég haladó népei aggodalommal figyelik a közel-keleti eseményeket, ahol az izraeli agressziós cselekmények nap mint nap újabb áldozatokat követelnek és feszültségben tartják a világot A nacionalista, faji gyűlölettől elvakult Izraeli vezetők máig sem fogadták el az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1967. novemberi határozatán alapuló javaslatot a konfliktus békés rendezésére. Azért mernek arcátlanul szembeszegülni a józan közvéleménnyel, mert maguk mögött tudják az imperialisták, mindenekelőtt az amerikai uralkodó körök támogatását. — A ml pártunk és kormányunk a közel-keleti problémákat kezdettől fogva a marxizmus—leninizmus, az igazság elvei alapján, a nemzetközi osztályharc céljait szem előtt tartva közelíti meg. Elvtelen, kicsinyes taktikázástól mentesen, az első perctől kezdve szemben állunk az agresszorral, Izraellel. viszont következetesen támogatjuk az agresszió áldozatait, az arab népeket. Ez határozza meg politikai állásfoglalásunkat akkor ls. amikor síkraszállunk az arab népek Igazságáért és akkor is, amikor például megszakítottuk diplomáciai kapcsolatainkat Izraellel. Diplomáciai kapcsolataink megszakítása az egyik fél egyértelmű politikai elítélése és a másik félreérthetetlen politikai támogatása volt. Ellenkező magatartás az agresszor politikai támogatását jelenti. Ez az elvi oka annak, hogy a magunk politikáié* látva igazolódni, a jövőben ls azt tesszük, amit eddig tettünk. Az arab népekkel közös antiimperialista harcunkat, szolidaritásunkat szilárd, tartós alapokra helyeztük. Nem ingatja meg sem az imperialisták fenyegetése, sem az agresszorok makacssága, sem az átmeneti konjunktúra csábítása. — A Szovjetunióval, a Bolgár Népköztársasággal és a többi szocialista országgá! közös nemzetközi politikai feladatunk az európai békéért és biztonságért folytatott harcunk. Méltán aratott megérdemelt nemzetközi visszhangot és figyelmet a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének budapesti üléséről Európa népeihez intézett felhívás. Ezzel összefüggésben mindenekelőtt a tagországok egységét kell hangsúlyozni, ami lehetővé tette ezt a nagyfontosságú kezdeményezést. — A szocialista országoknak az európai békéért és biztonságért folytatott közös erőfeszítéseiben jelentékeny szerepe van azoknak az eredményeknek. amelyeket az elmúlt félévben Csehszlovákiában elértek a szocializmus konszolidálásában, megszilárdításában. Az elvileg helyes, egyértelmű és következetesen, határozottan megvalósított politikával döntő csapásokat mértek a jobboldali meglakuvókra és a szocialistaellenes, ellenforradalmi törekvésekre. A jobboldali és álbaloldali opportunistákkal szemben kibontakozóban levő kétfrontos harc kedvező felételeket teremt mind a szoelalizmusellenos erők teljes felszámolásához, mind az eszmei-politikai zűrzavar leküzdéséhez, a félrevezetett dolgozó tömegek megnyeréséhez és aktivizálásához. Szolidárisak vagyunk ezekkel az erőfeszítésekkel. — Létfontosságú, hogy szilárd pozícióból, erőink egyesítésével, egységben szálljunk szemben azokkal a revansi.sta, militarista és újfasiszta törekvésekkel, amelyek a Német Szövetségi Köztársaságból indulnak ki. Léteznek és nyugtalanító módon erősödnek azok a körök. amelyek a második világháborúból semmit sem fejeitettek és semmit sem tanultak. Pedig bele kell törődniük abba, hogy az európai határok a második világháború befejezésének eredménveképpen történelmi realitásként jöttek létre. Eleve kudarcra van f tél ve minden próbálkozás, amely akár Csehszlovákia, akár Lengyelország, akár a Német De.. M* Mi RjmmM J> "• g - is • ' % lÉ Y- & mokratikus Köztársaság államhatárainak módosítására irányul. — Az európai biztonsági rendszer megteremtéséért kifejtett erőfeszítésekből aktívan kl akarjuk venni részünket. E cél érdekében is szorosan együttműködünk a testvéri szocialista országokkal. s együttműködésre törekszünk minden európai országgal. Elő kívánjuk segíteni, hogy a kormányokban, a parlamentekben, a társadalmi szervezetekben Veres /ózsef: politikailag megérlelődjék a biztonsági rendszer megalkotására hivatott értekezlet előkészítésének és összehívásának gondolata. Támogatjuk a moszkvai tanácskozáson meghirdetett európai népek békekongresszusát és aktívan közre akarunk működni megszervezésében. — Az összes antiimperialista erő összefogásához, akcióegységéhez a szocialista világrendszer, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységének fejlesztésén, erejének növelésén át vezet az út. Az egység fejlesztésnek, a meglevő nézeteltérések leküzdésének útját a két- és többoldalú találkozón folytatott elvtársi eszmecserék és viták jelentik. — Az eszmecserékhez, tárgyalásokhoz fűzött elgondolásaink helyességét megerősíti az a reménytkeltő esemény, amely az egész világon a szenzáció erejével hatott: Koszigin szovjet és Csou En-laj kínai miniszterelnök találkozása Pekingben, szeptember 11-én. Ez az esemény világszerte — így nálunk is — örömet, bizakodást váltott ki az emberekből. Nincsenek, nem lehetnek illúzióink, irreális elképzeléseink. Az évek során felgyülemlett ideológiai nézetkülönbségeket nem lehet egykönnyen felszámolni, dc lehetséges és szükséges akapcsolatok fokozatos normalizálása, a gazdasági, kulturális együttműködés lépésről lépésre előrehaladó fejlesztése. — A szocialista világrendszer, a nemzetközi kommunista mozgalom, valamenynyi antiimperialista erő egysége a jelenlegi helyzetben a moszkvai tanácskozás következtetéseinek megismerésén, de legfőképpen a közr konkrét imperialistaellenes tömegharc kibontakoztatásán keresztül fejleszthető a legeredményesebben. A mi pártunk, kormányunk, népünk aktív részese a nemzetközi méretekben folytatott antiimperialista harcnak; ahogy erőnk szerint részesei vagyunk a békéért a termonukleáris háború árnyékának elhárításáért világméretekben folytatott harcnak is. A Magyar Szocialista Munkáspárt, együtt az összes társadalmi szervezetekkel, kész kivenni rés/ — a moszkvai nemzetközi tanácskozáson tervbe vett — antiimperialista világkongresszus megszervezéséből. Beszéde befejezéseként Komócsin Zoltán a beterjesztett törvényjavaslatot a Magyar Szocialista Munkáspárt nevében elfogadta és az országgyűlésnek elfogadására ajánlotta. A változó időnek megfelelő szakmunkásképzést 2 DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1969. SZEPTEMBER 25. — A szakmunkástanulók életében és képzésében egyaránt csak a felszabadulás hozott alapvető változást. Eleinte csak a legsúlyosabb problémák megoldására kerülhetett sor. 1945—46-ban rendelettel szabályozták a tanulóidő és >« szabadság tartamát, az üzemeket kötelezték, hogy tanoncaiknak — olcsó áron — meleg ételt adjanak. s megkezdődött a tanoncotthonok építése. A szocialista nagyüzemi szakmunkásképzés útján az első jelentős lépést az 1949. évi 4. törvény jelentette. E törvény megalkotásával vette kezdetét hazánkban a szocialista szakmunkásképzés alapjainak lerakása, a képzés személyi és tárgyi feltételeinek biztosítása. — Az 1949-es törvény megalkotása óta arányaiban és korszerűségében jelentősen átalakult a magyar gazdasági élet, s ezért a szakmunkás-képzésnek egyre nagyobb a jelentősége. Emelkedett a szakmunkástanulók általános műveltsége: 1949ben a tanulóknak még csak 37 százaléka rendelkezett a nyolcosztályos általános iskolai végzettséggel, az 1968 —69-es tanévben beiskolázott tanulóknak pedig már csak 0,1 százaléka nem végezte el az általános iskola nyolc osztályát. A miniszter ezután hangsúlyozta, hogy a népgazdaság szerkezetében végbement változások és a mezőgazdaság szocialista átszervezése a szakmunkásképzés számára újabb, nagy feladatokat lelentett és jelent. Mind több jól kvalifikált szakmunkást igényel a kereskedelem és a a szolgáltatóhálózat is. Évről évre növekszik a kiképzett szakmunkások száma. 1968ban már 59 000 tanuló tett szakmunkásvizsgát — szemben az 1951. évi 13 000-rel és az 1959. évi 23 000-rel. Míg 1949—50-ben körülbelül hatvanezer szakmunkástanulót tartottak nyilván, az idei tanév ben számuk túlhaladja a 220 000-et. — A fejlődés ellenére jó néhány feladatot kell még megoidanni. Az egyik legégetőbb probléma. hogy egyes szakmákban kevés a jelentkező, az ország némelyik területén pedig még az úgynevezett népszerű szakmákban sincs utánpótlás. Ez arra int. hogy a különböző középfokú iskolatípusokban megfontolt tervezés alapján történjék a beiskolázás, ugyanakkor — különösen a munkaerő-hiánnyal küzdő szakmákban — fokozottan javítsák a munkafeltételeket, következetesen alkalmazzák az anyagi ösztönzőket, fejlesszék a műszaki színvonalat. Meg kell találni a módját, hogy a fiatalok egyéni kívánságai és vágyai jobban összhangba kerüljenek a társadalmi érdekekkel. A miniszter ezután a nők foglalkoztatásáról szólt. s megemlítette, hogy ma már a szakmunkástanulók 23,7 százaléka leány, szemben az 1949—50. évi 12,5 százalékkal. A női szakmunkások száma az elmúlt húsz évben majdnem hatszorosára emelkedett. A nők szakmai képzését továbbra is kiemelt feladatként kell kezelni. Veres József a továbbiakban az üzemek felelősségéről, a tanulóknak nyújtott üzemi segítség nagy jelentőségéről szólt, majd így folytatta: — A termeles műszaki alapjainak változásával, az önállóbb termelésszervező munka kialakulásával olyan szakmunkások iránt növekedett az igény, akiket a változó feladatoknak megfelelően a legjobban tudnak foglalkoztatni a vállalatok, ra szánt időt emelnünk kell. A továbbiakban a miniszter azt fejtegette, hogy az 1968—69-ben beiskolázott szakmunkástanulók 16 százaléka emelt szintű képzésben vesz részt, s a tervek szerint 1975-re uralkodóvá válik a szakmunkásképzésnek ez a formája. — A képzés feltételei jelenleg nincsenek összhangban az igényekkel. 1966-ig ugyanis számottevő fejlesztésre lényegében nem került sor. Az utóbbi években azonban kormányzatunk már igen jelentős anyagi eszkö--/.őket biztosított a szakmunkásképző iskolák fejlesztésére. az elmaradás csökkentéIlyen szakmunkásokat akarunk nevelni és ezért fokozatosan megszüntetjük a szakmai oktatás túlzott differenciáltságát és megteremtjük a 6zéles alapon nyugvó, lépcsőzetesen felépülő szakmai képzést. Számítanunk kell arra. hogy a szakmunka a legösszetettebb szellemi és fizikai tevékenységek közé fog tartozni, ennek megfelelően az elméleti oktatássére. A harmadik ötéves terv időszakában várhatóan 624 tantermet. 1110 tanműhelyi munkahelyet létesítenek, az otthonok befogadóképessége pedig több mint 3400-zal bő. vül. A fejlesztést folytatni kell. mert iskoláink zsúfoltak, nehéz körülmények között — általában két műszakban — oktatnak. Folyamatban van a távlati iskolahálózat-fejlesztési terv kidolgozása. amely messzemenően figyelembe veszi a lakosság települési viszonyait és a gazdaság regionális fejlesztését. ' Veres József rámutatott, hogy nz 1949. évi 4. törvény — az akkori helyzethez Igazodva — a nem állami szekrokban meghagyta a tanulók szerződtetésének rendszerét. Erre ma már nincs szükség. mert a jogokat és kötelezettségeket nem a két fél megállapodása. hanem a jogszabályok írják elő. — Az előterjesztett törvényjavaslat — folytatta —• a képzést úgy szabályozza, hogy az megfeleljen a gazdasági, az oktatáspolitikai, a szociális és az egészségügyi követelményeknek egyaránt. Ugyanakkor átfogó, egységes és korszerű jogszabályi rendezésre törekszik. Az eredményes képzés alapvető követelménye. hogy szoros kap. esolatban álljon a termeléssel. A törvényjavaslat értelmében ezért a gyakorlati oktatást továbbra is elsősorban a vállalatoknál kell megszervezni. Ez biztosítja, hogy a szakmunkástanulók már a választott szakma megtanulása közben megszokják az üzemi légkört, beilleszkedjenek az üzemi kollektívába, részt vegyenek a termelési tervek teljesítésében. A törvényjavaslat hangsúlyozza az iskolák és a vállalatok kapcsolatának fontosságát. Lehetőséget ad arra is, hogy a vállalatok és a tanulók között az eddigieknél hatékonyabb érdekeltségi kapcsolat alakuljon kl: a vállalat a képzési idő utolsó félévében ösztöndíj helyett szakmunkásbért is fizethet tanulójának. sőt a termelésben eléri eredmény alapján az előírt juttatásokon felül jutalmat is adhat. A nehezen beiskolázható szakmák tanulóit havi 250 forint társadalmi ösztöndíjban részesíthetik. — Az új szabályozás széles körű lehetőséget nyúlt arra is, hogy a vállalatok felnőttek képzése útján jussanak újabb szakmunkásokhoz. Ezentúl is lesz lehetőség egyéni felkészülés alapján a szakmunkás-képesítés megszerzésére, sőt új lehetőségként a jövőben esti szakmunkásképző iskolát ia lehet szervezni. A képesítéssel már rendelkező dolgozók — neghatarozott szakmai gyakorlat letöltése után — rokonszakmában újabb szakmunkás képesítést szerezhetnek, ha kiegészítő vizsgát tesznek. — A törvényjavaslat szociális és egészségügyi szempontból is egységes, átlogé rendezésre törekszik. A javaslat értelmében csökken a szakmunkástanuló fiatalok fizikai igénybevétele. A je'enlegi, általában 48 órás foglalkoztatási idő 42 órára mérséklődik. Ezzel a népgazdaság egyes szektorai között megszűnnek az egyébként teljesen indokolatlan és sok vitát kiváltó különbségek. A törvénytervezet a jelenlegi évi 30 munkanap szabadság helyett a többi iskolatípusban szokásos oktatási szünetet, 46—46 napot biztosítja a tanulók részére. — A javaslat törvényi szinten kíván gondoskodni a tanulók munkavégzésével ösz. szefüggő szociális juttatásokról. Előírja, hogy a tanulót ugyanolyan munkaruha-juttatás illeti meg. mint a vele azonos munkafeltételek között dolgozó idősebb munkásokat. Munkanapokon mindenütt kedvezményes étkeztetés jár a tanulónak. A javaslat változatlanul fenntartja és törvényt szinten rögzíti szocialista fejlődésünk jelentős vívmányát: a tanulókat, megillető társadalombiztosítási és szociális juttatások rendjét. Expozéja befejező részében a miniszter rámutatott, hogy a törvényjavaslat kidolgozásakor nagy figyelmet fordítottak az érintettek széles körének véleményére. (Folytatás a 3. oldalon.)