Délmagyarország, 1969. szeptember (59. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-19 / 217. szám

/ó pénz kis fegyelem A Szegedi Építő Ktsz a Jól fizető szövetkezetek közé tartozik, mégis elég nagy a munkaerő vándorlás a szövetkezetben. Különösen a f^stő részlegnél vették sokan a kalapjukat, ami szinte érthetetlen, hiszen itt a legmagasabb az átlagkereset, akad, aki havonta 7000 forinton felüli összeget visz haza. Az elmúlt évben fegyelmi problémák szítottak rossz hangulatot. Két volt vezetőt fegyelmivel leváltottak, és — szakmájuknak megfelelően — a festőkhöz osztották be. Pártfogóik köréjük csoportosultak, és az elnök rendelkezéseivel szemben áskálódtak. Ebből a körből több magas fizetésű szakmunkás került ki, akik a jó kereset ellenére is ellenkeztek az utasításokkal A személyes ellentétek határt húztak a vezetés és a beosztottak közé, ezért sokan másik állást kerestek. köztük a sértődött. volt vezetők is, akik magukkal vitték a barátokat. A vezetőség néhány hónappal ezelőtt megváltoztatta a festők-mázolók bérezését, remélve, hogy a módosított bérrendszer ösztönzően hat majd a munkásokra. A változtatástól állandó festőgárda kialakulását várták. Kezdetben sokan ellenezték az új elszámolási rendszert, ma is vannak, akik a bérezés módosítását okolják a vékonyabb fizetés miatt. A megváltoztatott bérezési rendszer ugyanis csak a jól dolgozók fizetését javította. Százalékos arányban részesülnek a végzett munka bevételéből; a munkától függően 24—26 és 31 százalékos részesedést állapítottak meg a brigádoknak. A gyengébb munkát végzőkre, érthetően, nem bíznak „pénzesebb" munkát. A kategorizálást tovább akarják < módosítani úgy, hogy a kisebb, de igényesebb munkák után kapott jövedelem arányban legyen a több ezer forintos, de egyszerűbb munkáért kapott bérrel. A bérezési rendszer további differenciálása még nem szünteti meg a jelenleg is előforduló fegyelmezetlenségeket. Előbb a munkafegyelmet kellene megszilárdítani, s altkor nem fordulhatna elő, hogy á határidős munkákat nem tudják befejezni. Ügy tűnik, a pontos munkavégzés elmaradásáért nemcsak a dolgozók hibásak, hiszen a kiadott munkát nekik „csupán" meg kell csinálniok. Talán a vezetőségnek kellene körültekintőbben vállalni az újabb feladatokat, s jobb munkaszervezéssel a határidőket is betarthatnák. Szigorú intézkedésekkel, ha kell munkakönyv átadással lehetne fegyelmet ' tartanai. Amíg ez nem biztosított, addig a bérrendszer értelmetlen, amit már az eddigi tapasztalatok is bizonyítottak. Ács S. Sándor II111111 1 1 1 1 f ilmioi • : i ii 11 • 111111 n hőt f ilr 1 1 1 1 1 I 1 1 tnipi , 1 1 1 1 1 I 1 a hói 1 iimjti • < i ii 111111ii i 3 IICl l lll 1 1 1 1 1 II 1 1 1 1 1 IIJCI •1 II 1 1 1 1 1 Cl IICI M-I i • ti Mint a bagoly nappal Közéletünk jellemző végletességének egyik jele az is, hogy az úgynevezett közönségfilm mindinkább visszhangosabb vitájában sokan valamiféle fanyalgó vállveregetéssel fogadják azokat a műveket, amelyek találkozni tudnak a közönséggel. Mintha a nézők és a film szoros kontaktusa eleve gyanús lenne, mintha ilyen művek csak megalkuvások árán és után születhetnének. Pedig ez nyilván nem így van. A legszerencsésebb eset természetesen az, ha a korszerű mondanivaló modern formában teljesedik ki. Néha azonban a korszerű tartalom régi köntöst visel, formailag a hagyományos formákhoz igazodik. Ilyen esetekben indokolatlan a kritika sokszor tapasztalt fanyalgása a közönség lelkesedésével szemben: az ilyen film jó. Ilyen film Damiano Damiani olasz—francia koprodukcióban készült Mint a bagoly noppol-a. Formáját tekintve ez a film semmi újra nem törekszik. Magától érthetődő természetességgel nyúl a hagyományokhoz, mindahhoz, amit a művészetek e tekintetben mostanáig kidolgoztak, s esze ágában sincs formai izgalmakkal meghökkenteni a közönséget. Előadásmódja egyszerű, természetes, világos. Annál izgalmasabb, amit mond. Pontosabban nem Is egyszerűen izgalmas, hanem — szinte az abszurdokra emlékeztetően — felkavaróan megdöbbentő. Ha tetszik, hihetetlen. Egy maffiáról, egy szicíliai bűnszövetkezetről szól a történet, s azt mondja el, micsoda képtelenül is elképzelhetetlenül nagy hatalma van egy ilyen bűnös szövetségnek. Hiába minden erőfeszítés, a maffiával szemben mindenki tehetetlen. Nemcsak a vergődő áldozatok, hanem még a rendőrség is. El lehet játszani a gondolattal, hogy mit irt volna ebből az anyagból, mondjuk Beckett vagy Ionesco. Anyaguk felszíne egészen biztosan nagyobb képtelenségekkel tele lenne, de a lényegre vonatkozóan többet, mint amit ebben a filmben látunk, hogy tudniillik a maffia többszörös gyilkosság és más bűnök után megerősödve kerül ki a letartóztatásból, valószínűleg ők sem tudtak volna kitalálni. Damiani filmje o hiteles valóság képét hordozza. Senkinek sem lehet kétsége afelől, hogy ez a történet a ma Szicíliájában játszódik, nem valami soha — és sehol sem volt helyen. Ilv módon a kritikai szándék hatása nyilvánvalóan erősebb és intenzívebb. A film szelleméhez tartozik, hogy olyan sztárokra épít, mint Claudia Cardinale és a nálunk még jobbára ismeretlen Franco Nero. Ö. L. Nem mindegy, hogy múlnak a napok Születőben egy szocialista brigád <3k hatan motorszerelők úgy tartják, hogy szerencséjük volt az élet kezdetén. Mert mire mentek volna szakmájukkal csendes falujukban? Vagy lemondanak szívük vágyáról, vagy vállalják az ingázó munkások nehéz sorsát, a koránkelést, a rázós vonatot, a fáradt hazaérkezéseket. Pásztiék szerencséjére a választásra nem került sor, hiszen az ipar, méghozzá az olajipar időben „érkezett". Szinte a szülőház mellé jött, mikor a fiatalembereknek határozni kelett a kenyérkeresetről. Az algyői meg tápéi legények külön-külön jelentkeztek a hozzájuk legközelebb álló olajosbaraknál. Alkalmi találkozás — Nem volt rég, 1967. március 19. napján fogadott munkássá a kőolajtermelő vállalat — mondja Pászti József a motorszerelő algyői fiatalember. — Azelőtt meszszebbre jártam, a szakmám szerint autójavítással foglalkoztam. Ahogy nap mint nap elhaladtam a kutak, meg a szolgálatba igyekvők mellett, arra gondoltam, talán én is megtalálom a helyem közöttük. így lett. S velem együtt Túrák Béla lakatos és Gera József motorszerelő is így gondolkozott, ők is jelentkeztek a vállalatnál. Akkor lépett be Kertész József meg Miklós Mihály is, akikkel később megalakítottuk a brigádot. Kaptunk egy jól felszerelt „Prága" műhelykocsit és ránk bízták az algyői medencében dolgozó olajszivattyú javítását... — Gondolkoztunk, meg kéne becsülni ezt a szerencsét. Jóféle, becsületes munkával kell bevetni, hogy sokáig teremjen. A kenyéradónk hasznára éppen úgy, mint a miénkre! Mi lehet az a forma, amellyel a lehetőségek között a legtöbbet tudjuk kihozni a mi kollektívánkból, amellyel helyt állhatunk? — Mindannyian szerettük ezt a szakmát, szeretjük a motorszerelést, a nagy alkatrészeket, a több tonnás szivattyúkat, a csak emelővel mozgatható szerelvényeket. Mindannyiunkban közös ez, tehát nem volt nehéz dönteni. A követelményeket mi magunk szabjuk magasabbra. De mondhatnám máshogy is: szocialista brigád akarunk lenni. Becsület szerint Az esztendő elején Pászti Józsefek megszövegezték saját alkotmányukat, eszerint élnek, nem túlzás, valóban ez szabja meg hétköznapjaikat. Hírül vitték, hogy a vállalat jórészt önerőből bővíti az egyik műhelyét; jelentkeztek, s felajánlották, hogy szabad idejükben segítenek a tereprendezésben. Amikor az egyes számú gázkútnál megégett hat ember, Pásztiék elsőként jelentkeztek véradásra; s amikor a brigádvezető került kórházba, a többiek meglátogatták, segítették gyógyulásában. Hallottam, hogy ha közülük valaki hiányzik, elvégzik a hiányzó munkáját és a brigád teljesítménye nem csökken. Nap mint nap megfontolják munkájukat, mintha az egyszerű művelettől a becsületük függne. Megtalált szerencse — Sokat hallottuk: közösségben az erő. Naponta tapasztaljuk, milyen előny ez számunkra, hogy a kötelességen túl tudván tudjuk, mit akar a másik. Érezzük az egymás iránti felelősségvállalást, a mi kis közösségünkben több segítséget kapunk egymástól, mintha „csak úgy" sima beosztásból dolgoznánk. Jól tisztázott alapokon és célokkal nap mint nap nekiindulni a mezőnek. És mondjam, hogy nincs veszekedés? A máshol gyakran előforduló filléres osztozkodás? Nálunk ilyen még nem fordult elő és tudom, alig ha lesz a jövőben. Az embernek nem mindegy, hogyan múlnak a napjai, örömmel vagy fogcsikorgatással. Mi megtaláltuk a szerencsénket, nem csoda, ha megbecsüljük. A brigádtagok egymás után föllépnek a szürke műhelykocsira, csapódik az ajtó, Pászti Józsefék elindulnak. hogy megjavítsanak egy szivattyút. Tudom, az egész becsületüket teszik ra... Matkó István I//ra lesz visszhang? A kirándulókat és a szakembereket egyaránt régótafoglalkoztatja a tihanyi visszhang eltűnésének oka. A visszhang „bujdosása" a második világháborút megelőző években kezdődött, amikor tatarozták a templomot, s néhány éve már egyetlen szótagot sem ad vissza a templomfal. Nemrégen Rózsa Mihály, a műszaki tudományok kandidátusa érdekes tanulmánytervet juttatott el a Veszprém megyei idegenforgalmi hivatalhoz. A vizsgálat és számítás szerint a visszhang eltűnésének oka az, hogy a templom falfelületét sima vakolással képezték ki. Korábban az apátság épületét homorú vakolással látták el, ami kiváló forrása volt a visszhangnak. Pártnap Röszkén Nemrég alakult meg a röszkcl határátkelő helyen a vámhivatal dolgozóinak pári alapszervezete. Az elmúlt napokban meglátogatta a hivatal kommunistáit Csápenszki István, az MSZMP szegedi járási bizottságának első titkára s pártnapjukon adott tájékoztatást az időszerű bel- és külpolitikai eseményekről. A pártnap után még hosszan elbeszélgettek az országhatáron működő alapszervezet sajátos feladatairól. Drága csikók Csütörtökön rendezték meg Bábolnán negyedízben a már hagyományos nemzetközi csikóverést. 24 egyéves angol telivért vezettek fel. köztük számos híres, többszörös derbygyőztes ló utódját. Legmagasabb áron a világhírű Nostradamus egyik utódja, Nemere cserélt gazdát. Egy csehszlovákiai ménes vásárolta meg 4500 dollárért. Az árverésen összesen több mint 20 000 dollár értékű csikó cserélt gazdát. Szeged szobrai Csaholi Ferenc hősi halála (54.) Nemzeti történelmünk szomorú eseményét idézi a panteon többalakos domborműve, amely Csaholi Ferenc 1526-ban, a mohácsi csatatéren bekövetkezett j hősi halálát mutatja. A dom1 bormű Szentgyörgyi IstI ván alkotása. A szegedi „Ecserin — Egy forint a párja, aki nem vesz. ne babrálja — harsogja egy halom nylonharisnya mögül az eladó a Marx téri zsibogón. Csupán az írásos feljegyzések a megmondhatói, hogy hány éve randevúznak hetipiackor a zsibárusok. A Máriaképtől a két háborút kiszolgált katonazubbonyig, mindenféle ócskaság megtalálható a standokon. ösz hajű bácsika ülve kínálja portékáit. Petróleumlámpák. gyertyatartók, vasalók, kulcsok, szögek, lakatok és sok más régiség — a hozzávaló rozsdával — vár a fizetőképes keresletre. — Hogy adja ezt a „eszcajgot"? — Százhúsz forint. Finom áru. alpaka, jobb ez, mint a maiak! — Sok érte — ezzel tovább megv a vevő. — Hé! Ha mást nem, legalább egy lakatot vegyen! Tíz forint az ára. — Adja ötért, és viszem. Nem ér meg egy tizest. — Eorzasztó a boltban 30 forint, de nem lehet kapni. Csak nekem van egy néhánv belőle. Na jól van. ide az ötöst! Néhánv méterrel arrébb ruhaneműt kínálnak. A gazdája egy nagyszájú amazon PÉNTEK, j I 1969. SZEPTEMBER 19. égre-földre dicséri a molyrágta holmikat. — Olcsó a gyerekcipő, 100 forint a függöny — rikácsolja. Közben képkeretre tesz árajánlatot egy középkorú menyecske. — Mennyit akar adni érte? Nem értettem, mennyit mondott? De a vevő nem akarja megismételni. úgy látszik, meggondolta magát. A sor végén két halom műbőrhulladék, ketten árulják. Az eladás számtalan módját ismerik a zsibárusok. A műbőrösök az egyik rakásból a másikba dobálják a cafatbőröket, s közben árakat harsognak. — Ez a darab is eladó? — érdeklődik egy Szörényiszemüveges gyerek. — Húsz forint, fiam ; — Akkor adja el! — szól vissza futtában a srác. Dél felé kezdenek csomagolni. lassan kiürül a piac, egvre kevesebben mászkálnak a portékák között.. Pakolás közben a szomszédot lesik: vajon mennyit árult? Ha a másiknak jobban sikerült. irigykednek. Bár lehet. hogy a következő piacos napon fordítva alakul... A. S.