Délmagyarország, 1969. szeptember (59. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-19 / 217. szám

Röntgengyár épül A gépipar egész sor válla lata megkezdte tárgyalásait jövő évi beruházásairól. A Gépipari Beruházási Vállalat már eddig körülbelül 25 megbízást kapott különféle építkezések. gyárberendezések lebonyolítására. A Medicor Művek a Magyar Beruházási Bankkal aláírta szerződését, amelynek alapján 140 millió forintos hitelt kap új röntgengyárának felépítésére, továbbá Váci úti központi épülettömbjének bővítésére. A hatemeletes új röntgengyár a Gyömrői úton épül fel, s a régi gyárhoz kapcsolódik. A földmunkák ez év végén indulnak. s az új üzemet 1971ben adják át. A gyár üzembe helyezésével 1974—75-re mintegy 50 százalékkal tudják növelni a röntgenkészülékek gyártását. A piaci konjunktúra alapján már most biztosra veszik, hogy röntgenkészülékekből ezt a többletet is könnyen értékesíteni tudják. A főváros másik fontos új ipari létesítménye a Műszeripari Kutató Intézet új székháza lesz. Az említetteken kívül új laboratóriumot létesít a Járműfejlesztési Intézet, a Híradástechnikai Ipari Kutató Intézet pedig Fóti úti telepére két új laboratórium építését tervezi, ahol a miniatürizálással kapcsolatos kísérleteket végezhetik. (MTI) A fogyasztók is jól járnak Vita a felvásárlásról Lapunkban többször hírt adtunk már róla. hogy ezen az őszön módosult, olcsóbb lett a szőlő felvásárlási ára. Tegnap Szegeden, a Tisza Szálló hangversenytermében a borszőlő felvásárlásáról és értékesítéséről rendeztek ankétot a termelőszövetkezetek és szakszövetkezetek területi szövetségének, az Állami Pincegazdaság CsongrádSzolnok vidéki üzemének közreműködésével. Király Ferenc, a pincegazdaság igazgatója bevezetőjében ismertette az idei felvásárlás menetét, rendjét, a várható termésátlagokat. Az önálló gazdálkodás, a bőséges termésátlagok következtében alakult ki a felvásárlási ár, ami átlagban 15—16 százalékos csökkenést jelent a tavalyi évihez viszonyítva. Ezt a fogyasztói árak csökkenése is követi majd. Ezen az őszön a Csongrád— Szolnok vidéki üzem területén becslések szerint holdanként 21,6 mázsás szőlőtermést várnak. A szegedi járásban is kedvezett az idő. bőven terem a föld. a szakemberek 300 ezer mázsára becsülik a tőkéken levő fürtöket. A vállalat felvásárlási terve 255 ezer mázsa. Természetesen mind az áraknál, mind az átvételnél előnyben részesülnek a szerződött tételek. A legutóbb kialakult átvételi árak a következők: szerződött kövidinkánál nagy tételben. 15—16 cukorfokig 3,60 kilónként. 16,1—17 cukorfokig 3,90, 17,1—18 cukorfokig 4,10 és 18.1—19 cukorfokig 4,30 kilónként. Azok a termelőszövetkezetek, amelyek öt évre szerződtek, 3 százalékos felárat is kapnak. A kadarkánál 17,1—18 cukorfokig 3,90. 18,1—19 cukorfokig 4,10, s az alapárakra az öt évre szóló szerződések alapján 2 százalékos felárat fizet a pincegazdaság. A minőségi boroknál 17,1—18 cukorfokig 4,65 forint, 18,1—19 cukorfokig 4,90, 19,1—20 cukorfokig 5,15 forint kilónként a felvásárlási ár. Ehhez hozzájárul a fajtafelár, rizlingnél például 4 százalék. A vitában sokan szót kértek és hangoztatták, hogy Ilyen átlagtermés és önköltség mellett a kialakult felvásárlási árak nem hatnak ösztönzően a termelésre és nincs nagy „jövője" a homoki szőlőtermesztésnek. Újabb gondunk: az óvoda Három évvel ezelőtt még büszkélkedhettek a szegediek, hogy minden jelentkező gyereket be tudtak fogadni az óvodák. Kevés városban volt ilyen kedvező a helyzet. S mintha ez megnyugvást szült volna! Tavaly — az 1967. januártól bevezetett gyermekgondostasi segélyek és más szociálpolitikai intézkedések eredményeként — már megugrott a jelentkezők száma, s a meglevő óvodai férőhelyekre 10 százalékkal több gyereket vettek fel. A születések számának örvendetes növekedése azonban most Gépek — kipróbálásra A Szovjetunióból 33 millió forint értékben több mint száz gépet rendeltünk meg — mondotta az MTI-nek adott tájékoztatójában Tóth Béla, a Könnyűipari Minisztérium főosztályvezetője —. s ezeket a gyárak kapják kipróbálásra. Ha beválnak és meg akarják tartani a gépeket, csak később kell kifizetniük. Az új gépi berendezések között megtalálható a Szovjetunióban már nagy sorozatban készülő vetélő nélküli szövőautomata, amelyből üzemeinknek több ezer kellene. Tervezők háza Az arra járók szorgalmasan találgatják a Fogklinikával szemben épült Lenin körúti új épület rendeltetését. A szegedi Tervező Szövetkezet saját magának tervezte ezt a csupaszéin, nagyablakos, világos termekből álló háromemeletes szép házat mutatkozik igazán, mert a felvételre azokat a gyerekeket is bejelentették, akik a következő hónapokban, illetve 1970. első felében töltik be a három évet, és szüleik számukra óvodai ellátást igényelnek. Már tévé-riportok, sajtóközlések is szóltak arról, hogy sehol nincs annyi óvodai férőhely, amennyire szükség lenne. Általában nem készültek fel kellőképpen, hogy az első és a következő, gondozási segélyes „turnusok" dolgozó női visszatérnek munkahelyükre, s gyerekein óvodai nevelést kérnek. Váratlan akadályok Szegeden sem rózsás a helyzet. A tanácsok, üzemek, intézmények tulajdonában, kezelésében levő óvodák férőhelyeinek száma 3052, a szeptember elején jelentkezetteké 3854. Jelentkezők közül 3633 gyereket felvettek, tehát 221-et utasítottak el. Ez még nem is lenne nagyon sok, ha a helyesen és időben tervezett felkészülést nem gátolnák váratlan akadályok. A Kisteleki utcában készülő óvodát először 1968. végén, majd módosítással ez év elején át kellett volna adnia a kivitelező Szegedi Építőipari Vállalatnak. Máig sem fejezték be. Újszegeden a József Attila-telepi iskola óvodává tervezett átalakítása is késik A Toldi utcában levő óvodát bővíteni akarták, ezért a tanács az ottani háromszobás szolgálati lakást felszabadította. Amikor ennek átalakítását tervezni kezdték, kiderült, maga az óvoda is olyan állapotban van, hogy sürgős felújításra szorul, addig ki kell üríteni. Közben az épület bizonytalan állapota miatt már kiürítették a Szilléri sugárúton levő óvodát. (Helyette újat terveznek, de jó, ha két év alatt elkészül.) A Kossuth Lajos sugárúton levő postás óvodát is hamarosan lebontják a postaszékház építése miatt. Az igazgatóság a tanácstól kért átmeneti segítséget, helyiségeket valahol, hogy fenntarthassa az óvodát. Erre a céra szánták a Toldi utcai volt szolgálati lakást, de az előbb említettek miatt ez az elképzelés is dugába dőlt. Tarjánban a házgyár belépésével meggyorsult a lakásépítkezés, az óvoda és az iskola viszont hagyományos módszerekkel épül, s jóval később várható használatbavétele, mint kellene. Mert már is kellene! Huszonöt helyett negyven A kép elég szomorú. Mert a férőhelyek számánál 20 százalékkal több felvett kis óvodást sem tudják mind elhelyezni, s rajtuk kívül még mindig ott kopogtat több mint 200 gyerek. (A szinte mindenütt zsúfolt óvodákban a nevelőmunka feltételei is romlottak, hiszen ahol — nonnálisan — 25 gyerek tartozott egy óvónőhöz, ott most 40-nél is több van!) Hacsak gyors és határozott intézkedésekkel nem segítenek a bajokon! A Toldi utcai óvoda helyett átmenetileg a még át nem adott lakásokból kellene felhasználni erre a célra. A postás óvoda elhelyezésének lehetőségét meg kellene vizsgálnia az igazgatóságnak a József Attila sugárúti művelődési otthonban. Az épülő és átalakítás alatt levő óvodák munkáit meg kellene gyorsítaniok a kivitelezőknek, hiszen semmivel sem magyarázható, hogy pont ezeknél az építkezéseknél tolódnak ki ennyire a határidők. S leginkább sürgető, hogy az óvodával nem rendelkező, anyagilag tehetős üzemek, vállalatok, intézmények is nyúljanak a zsebbe. Elvégre dolgozóikról, azok gyerekeiről van szó. S egyedül a tanácstól nem lehet várni ezeknek a gondoknak a megoldását. Még nem késő A tanács művelődésügyi osztálya egy évvel ezelőtt tanácskozásra hívta az említett szervek vezetőit. Tizenöt felelős ember előtt ismertették a várható helyzetet, s kérték, vagy saját maguknak, vagy egymás közt összefogva, vagy pedig a tanáccsal társulva építsenek óvodákat. Egyedül a kábelgyár vezetője ígérte meg akkor, hogy a negyedik ötéves terv idején óvodát építenek. Mások az 1968. év gazdasági eredményeitől tették függővé elhatározásukat.) Tavaly szeptemberben ez az érv elfogadható volt.) A gazdasági eredmények soha nem voltak olyan dicsekvést kiváltóak. mint 1968-ban, ez mindenütt nyilvánvalóvá lett már 1969 első negyedében. Jelentkező mégsem akadt az óvodai gondok enyhítésére. Talán még most sem késő! Kondorosi János ! Humanizmus vagy álhumánum? Felháborodva meséli egyik ismerősöm, hogy a kisfia megint megbetegedett a bölcsődében, holott otthon nagyon vigyáznak rá. De hiába, mert — már számtalanszor tapasztalta — vannak olyan szülök, akik szemlátomást beteg gyermeküket rátukmálják az óvónőre. Hiszen nem olyan beteg, nyugtatják meg magukat, nincs negyven fokos láza, csak éppen köhög, alig tud lélegezni az influenzától. Az esetek többségében aztán az óvónő szemet hunj a dolog felett, mert maga is tudja, hogy mit jelent, ha az anyának megint otthon kell maradnia: fizetetlen szabadságot, többletkiadást, munkahelyi bosszúságokat. Lehetetlen tagadni, hogy merő humanizmusból cselekednek így, ezt a háborgó apa is elismerte. Csupán azt tette hozzá, hogy így azok járnak rosszul, akik inkább vállalják a hátrányokat, de csak egészségesen hajlandóak a gyereket elvinni a bölcsődébe. Igazat kellett neki adnom abban is, hogy az ilyesfajta humanizmus nem valódi, csak álhumanizmus, önmagát csapja be vele az. aki azt hiszi, emberségesen cselekedett. Példázza ez a történet azt is. hogy az álhumanizmus nem más. mint az igazi humanizmus hiánya. Ha ugyanis a beteg gyerek nem jelentene semmiféle hátrányt, valószínű. hogy minimálisra csökkene azoknak a száma, akik a közösségi érdekekre fittyet hánynak, legfeljebb azokkal lenne baj, akik hanyagságból, vagy felelőtlenségből akarnak szabadulni a gondtól. Társadalmi életünk alapvetően a humánumra épül. Arra, hogy végzetes hátrányba senki se kerülhessen. Társadalmi törvények őrködnek az emberi törvények fölött. A többség törvényei az egyén fölött. S nincs könnyebb dolog, mint ezeket önös irányba fordítani. Hányszor találkoztunk már olyanokkal, akik hibáikból is erényt csinálnak: rossz munkással, akit nem lehet elbocsátani, mert mindig akad tartalékban valami családi baj. amire hivatkozni lehet. Irodalmi hetilapunknak egy nemrégiben a munkáshiányról írt riportjában fakad ki ekként a művezető: Miért törődjem én a folytonosan igazolatlanul hiányzó X. Y. három gyerekével, ha ő nem törődik velük! Sokan vannak, "akik vitetik magukat az árral, amit a társadalmi humanizmus vezérel. Ők azok. akik sandán néznek a szigorúbb gazdasági törvényekre, amelyek — nem létüket — haszontalan jólétüket fenyegetik, ők mostanában arról beszélnek, hogy a gazdasági változások áradata elsöpri humanista elveinket. Pedig csupán arról lehet szó. hogy azokat söpri el —- bárcsak minél hamarabb megtörténne —, amelyek az álhumanizmus terjedését segítik. így csökkentik azt az alőnyt. amivel az ügyeskedők bírnak azokkal szemben, akik mindig „tették ami kell." Humanizmusnak tűnhet általában a könnyebb ellenállás módszere. Ezért van az. hogy sok ember sértődötten szisszen fel a kritikára: nem szokta meg. A fejlődésben ugyanis od^ig jutottunk, hogy hovatovább már csak azért nem kiáltja senki, hogy — mindegy milyen összefüggésben — a király meztelen, mert nem veszélyes, de kényelmetlen. Éppen én szóljak? — néznek össze az emberek. S aztán csodálkozunk, hogy nálunk csak kiváló írók, futballisták, táncdalénekesek vannak, hogy csak kitüntetésre érdemes vállalatok, igazgatók. Ez a kényelmesség köti meg sokszor kezünket: a szülőét, aki gyerekét kényezteti; a tanárét, akinek nem szabad túlságosan szigorúan viselkednie; a vezetőét, aki eltűri a félmunkát. Az egyetemi felvételi vizsgák alkalmával minden évben tízezrével akadnak olyanok, akik a visszautasításban éppen az emberi humanizmust vélik megsértettnek. annak ellenére, hogy teljesítményük elégtelenségével maguk is tisztában vannak. Kiindulópontjuk azonban világos: nincs még megfelelő mércénk a rátermettség mérésére — talán nem is lesz —. ezért a részvét a sajnálat mérhetően hatásos fogásához folyamodnak. Ha pedig bekerülnek, semmi sem akadályozza meg őket abban, hogy érdemtelenül hozzájussanak ahhoz az oklevélhez, amire mások, érdemesebbek hiába áhítoznak. S ha már oklevél van a fiatal „szakemberek" kezében, ugyan ki vágná a szemükbe — hiszen humanizmus is van a világon —, hogy nem értenek ahhoz, amit csinálnak. Az ilyesfajta humanizmus eredménye a meghasonlott ember, aki másoknak megpróbálja tudását fitogtatni, aki örök versenyfutásban van önmagával, hogy a minimumnak meg tudjon felelni, aki mindezek ellenére azt érzi legbelül, hogy máshol jobban meg tudta volna állni a helyét. S mindez csupán azért, mert mindennapi életünkben hajlamosak vagyunk arra. hogy azt a humanizmust abszolutizáljuk, helyezzük az igazi elébe, ami az egyén javára szól. a többség ellenében. Az igazi emberiesség, az igazi szocialista humánum milliók törvényeire épül. olyan törvényekre, amelyeknek végső formáját a jövő kalapálja ki. Emberformájúra. Veress Miklós flz országgyűlés külügyi bizottságának ülése Az országgyűlés külügyi bizottsága csütörtökön Komócsin Zoltán elnökletével ülést tartott. A bizottság Péter János külügyminiszter tájékoztatója alapján megtárgyalta a Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság között Szófiában 1969. július 10-én aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés törvénybeiktatásáról szóló törvényjavaslatot. A bizottság egyhangúlag jóváhagyta a törvényjavaslatot, s úgy határozott, hogv azt az országgyűlésnek elfogadásra ajánlja majd (MTI) PÉNTEK, 1969. SZEPTEMBER 19. DÉLMAGYARORSIÁG 3