Délmagyarország, 1969. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-26 / 196. szám

Patisson A Nagyatádi Konzervgyárban most kísérleteznek a Patisson nevű új savanyúsággal. amelyet szovjet exportra készítenek. Az újdonság tök és uborka keveréke. BiblíográlSa Tornyai Jánosról kiTorA magyar festészet emelkedő alakjának. nyai Jánosnak életművét felölelő bibliográfiát állított össze Tóthpál József, a Vörösmarty utcai új művelődési központ igazgatója. A napokban megjelent — reprezentatív külsejű — kiadvány bevezetőként Pákozdy Ferenc Tornyait idéző versét közli, majd felsorakoztatja Tornyai írásainak jegyzékét. A festő vallomásai után n művészről szóld irodalom felsorolása található meg a Péter László lektorálta gyűjteményben. A Csongrád megyei Könyvtár által megjelertetett füzet utolsó lapjain Szalay Ferenc festőművész vallomását és Polner Zoltán versét adja közre. A Tornyai-bibliográfia címlapján Almási Gyula Béla rajza látható. Kitekintés a magyar iparfejlődésre Felszabadulási pályázat Ilii Porcelángyár Nem csupán Hódmezővásárhely terebélyesedő iparának legnagyobb vállalkozása az Alföldi Porcelángyár, hanem a hazai kerámiaipar legújabb és legizmosabb gyárává lépett elő a négy évvel ezelőtt még csak papíron megálmodott ipartelep. Közel van Szegedhez, gyorsan és könnyen át lehet „ugrani" egy kis gyárlátogatásra. Terényi László kereskedelmi osztályvezető szívesen vállalja a házigazda szerepét. Első Anyakönyvi hírek I. KERÜLET Házasság: dr. Kaszás Dániel ás Zalotal Mária Erika. Lencse .Tános József ÉS Csonka Zsuzsanna Katalin, ilablk Tibor És Hídvégi Eszter. Pregardt-Paul Lajos József és Hell Márta, Szörényi Gyula Ágoston és Kuli Eva Mária. Molnár József László és Kocsis Etelka, Kozma Gyula Sándor és Lörlncz Zsuzsanna Erzsébet. Balogh Gábor József és Nóvák Mária. Ungi Antal és Verók Irén Erzsébet, Salka László és Bodor Ibolya Júlia. Furák László és Gyertyás Aranka Edit, Neményl Héla Péter és Perjés Edit Margit. Tombácz József Imre és Darabos Zsuzsanna, Kiss Károly és HalászSzabó Piroska. Szlrovlcza Sándor Ferenc és Szepesi Katalin Mária. Ooda István és Farkas Rozália. Indre Gábor Gusztáv és Czinage Irén. Teleki József Károly és Hódi Mária Katalin, Elder Antal és Vass Magdolna. Kis • Lajos és Császár Ilona. Lados Miklós és Dunai Erzsébel, Okos Károly Sándor éa Erdélyi Mária Terézia. Simon Tibor Gyula és Guglava Mária Magdolna. Pallal Gyula Attila és Bánkfalvl Emese Sarolta, Jernel János Sándor és Szommer Emmá. Marótl László és Link Eva Anna, Kovács-Tanács István és Kiss Julianna. Juhász Sándor József és Juhász Edit, Pádár Anlai és Rosta Márta. Szabó János és Csík Ida Mária. Bere Zsigmond István és Csala Edit Hajnalka, Csikós Iván János és Hernádi Zsuzsanna Klára, Ruzsln Emil és Zental Gabriella, Marunák Sándor és Kárpáti Katalin Mária. Mathlas András Antal és Fehér Magdolna. Szalma Dezsó János és Kádár Judit. BaloRh Ferenc László és Gyöngyösi Klára. Jakab Árpád és Módos Eva. Kocsis Imre Ferenc és Szegesd! Mária Terézia. Csukonyl Gyula Ferenc és Fodor Klára. Vereska András és Kecskeméti Ildikó Mária házasságot kötöttek. Születés: Antal Jánosnak és Csovics Piroskának Ildikó, Gémes Sándornak és Juhász Ilonának Ildikó. Széli Sándornak éa Péter Máriának Zoltán. Kiss Ferencnek és Kiss Ilonának Ferenc. Rácz Mihálynak és Gazdag Erzsébetnek Mihály. Kiss Antalnak és Pasek Rozáliának Márta Rózsa. Ábrahám Szilveszternek és Süveg Irénnek Mária. Sípos Mihálynak és Vetró Margitnak Aranka. Baczko Istvánnak és dr. Szabó Gizellának István Róbert. Csányl Antalnak és Dani Gizellának Ágnes. Bonlfert Domonkosnak és Bottván Katalinnak Katalin Beáta. Jakus Györgynek és Födi Máriának Andrea. Hegedús Györgynek és Bálint Katalinnak György, recske Lászlónak és Mészáros Máriának Márta. Farkas-Csamangó Péternek és Kálmán Juliannának Gábor. Benedek Imrének és Kelemen Honának Tibor. Pópity Károlynak és Vörös Magdolnának Magdolna, Czombos Imrének Szarapka Juliannának Attila. Czékus Nándornak és Zsembori Magltnak Györgyi. Kunszabó Bélának és Lukácsi Rozáliának Norbert nevú gyermekük született. Halálozás: Császár Ágnes Edit. Dudás István. Samu Lajos, Luck Kari, Remzső Nándorné Rácz Mária. Németh Tibor, Bába Antal. Tóth látván. Bátá László. Ungi Jánosné Palóez Rozália, Vírágos-Kis Istvánné Szöllösl Irén, Buborl Ibolya, Buborl nona. Ábrahám Mária, dr. Szélyes Istvánné Bomfcányi Olzells Mária, Csamangó Dezsó, Farkas Mihály. Tl'a József, Szabó János meghalt. III. KERÜLET Házssság: Molnár Ferenc és Opris lreri. Kalmár Antal es Dobó Katalin. Solymosl László Ferenc es Szulcsány Ilona. Dávid Nándor és Molnár Erzsébet Házasságot kötöttek. vállalkozó szolgált ki. A szanitergyár eredeti kapacitása évi 6000 tonna félporcelán előállítása. Később kiderül, hogy mi is az a félporcelán, amelyből a WC-kagylókat, mosdókagylókat és egyéb fürdőszobai tartozékokat készítenek. Régebben fajanszból készültek ezek a cikkek, de minőségük ellen egyre több volt a kifogás és a piacon hátrányba került az a gyár, amely a normál fajanszáruval jelentkezett. A fiatal vásárhelyi gyár első részlege már sikereket könyvelhet el. Az Interkontinentál Duna-szálló nemzetközi pályázaton ők nyertek és szállítják majd a szálló összes szaniterberendezését. A gyártás a lehető legjobban gépesített, munkásokat alig lehet látni a hatalmas méretű csarnokban. A termelőberendezések korszerűségét és biztonságát bizonyítja az a tény is, hogy a próbaüzemelés idején gyártott termékek mindegyike megfelelt a követelményeknek, „piacképes" minőséget szedtek le az első szériából. Egy hónap alatt 14—15 ezer darab kagylót készítenek, s az üzemszerű termelés első évében. 1968ban a hazai igényeket a vásárhelyi gyár teljes mértékben kielégítette. A termelés mai állása szerint a hazai szükséglet a kapacitás 60 százalékát igényli. A nagy felhasználókat (építőipari vállalatokat) a gyár közvetlenül kiszolgálja áruval, s É.STÍhorÓMBáír^.n^"F'5pk áruikat a szegedi autóközleés Táborosl Erzsébetnek Ml.. ^^ kamionjal szállítják a tett színhelyére. Az Alföldi Porcelángyárnak három üzeme van: sorrendben első a szaniteráruk gyára, amelynek az építését 1965-ben kezdték el és két év múlva, 1967-ben fejezték be. — A beruházás magyar— olasz koprodukcióban történt — mondta Terényi László —, a NIKEX és az olaszországi Pozzi-cég szervezésében. Az olasz gyár igen nagy hagyományokkal rendelkezik, a világ minden táján épít Ilyen típusú gyárakat és a legújabb technikával szereli fel üzemeit. A generálkivitelező az IPARTERV volt, amelyet több alSzász Jánosnak És Ottllk Mária Juliannának Aranka, Lajtár Istvánnak ós Puskás Magdolnánnk Zsuzsanna. Pető Sándornak És Rácz Margitnak Szilárd Sándor. Rácz Jánosnak és Nagy zsuztanna Juditnak Gabriella, Nagymlhály Lászlónak és Gémes Annának Anna, Llppal Ferenc Imrének és Forrai Máriának Csaba. Balogh Szilveszternek és papp Rozáliának Jenő. Búcsúházy Jánosnak és CzeglédI Margitnak Rtta Brigitta, Klrl Szilveszternek és Ötvös Klára Ilonának Andrea Klára. Trefon Jenő Lászlónak éa Bölcskel Klára Erikának Eduárd László, Trefon Jenő Lászlónak és nölcske! Klára Erikának Helga Klára. Bertalan Istvánnak és Must Katalinnak István Gábor. Hegedűs József Szilveszternek és Ottllk Margitnak József, Gyónl Ferencnek és Dudás Julianna Máriának Ferenc, Gárdtán Istvánnak és Leitman Irénnek Ibolya. Forenezl Józsefnek ét Szécsényi Annának Ágnes, Kolompár Józsefnek és Kolompár Arankának János nevű gyermekük született. Halálozás: Peterdy Pálné Oazncr Róza. Miklós-Balog Józsefné Molnár Anna, Csorba András, Rácz Kálmánné Bakrf Anna, Túri Józsefné Sípra Piroska, Kasza Jánosné Oláh Eszter, Nagy Péter. Kovácsházi Győzőné Nagy Mária. Gulyás András György, Balla Imre, Kiss Györgyné Csernák Márta, Tóth Sándor meghalt. Sikerek Az évi 6000 tonna áruból körülbelül 4000 tonna idehaza talál vevőre, de közben egy kis fejlesztés is történt már az új üzemben, s az eredeti berendezésekkel 7000 tonna árut képesek legyártani, tehát a külpiacokon kell jelentkezni eladóként a vásárhelyieknek. Ebben a szerepkörben is sikeres a bemutatkozásuk. Az igényes NDK-beli piacon cseh és bolgár gyárakat „körözött" le az Alföldi Porcelángyár, s 1800 tonna WC- és mosdókagylóra kötöttek szállítási szerződést. Más országokba is elkerült már a vásárhelyi gyár terméke. A jugoszláv piac is kedvezőnek látszik (már csak a közelség miatt is érdemes üzletet kötni), de a holland cégek ugyancsak jó vevőnek számítanának. Egy hamburgi cég égisze alatt eljutott már a gyár terméke az USÁba, Dél-Amerikába és Indonéziába is. Legkomolyabb „tapogatód- i zás" azonban szovjet cégek részéről történt. Nemrégiben járt a gyárban egy küldöttség, amely hajlandó lenne évi 6000 tonna (!) árut átvenni a vásárhelyi gyártól. Ez egy újabb nagyméretű szanitergyárat igényelne. Komplett étkészletek A „második lépcső" a vásárhelyi edénygyár felepítése volt, amely néhány hónappal ezelőtt kezdte meg működését. Ezt az üzemet a NIKEX és az NDK-beli DIA-cég „hozta össze". Ennél a beruházásnál is körülbelül ugyanazok a folyamatok zajlottak le, mint, a szaniteráirugyár születésénél. A lenendő üzem szakembereinek egy csoportja NDKban ismerkedett az új technikával és technológiával. Az edények próbagyártása májusban kezdődött, de már július 18-án ott láthattuk a szegedi ipari vásáron a vásárhelyiek legújabb produkcióját. Elismerésre méltóan szép munkát adtak ki üzemükből. A kereskedelmi osztály vezetője azt mondja, hogy a gyár porcelán edényeinek minősége vetekszik a nálunk ismert importáruk minőségével. Formaparkjukat ugyancsak az NDK-ból hozták, az ÜVÉRT-tel közösen válogattak a formákban és mintákban, de elsőrendű feladatuknak tartják, hogy kialakítsanak egy sajátos vásárhelyi edényformát, olyant, amelyet „messziről" megismernek az emberek. A torony alatt Beküldte: Benedekfi János, Szeged, Oltványi utca 4. Nemzetiszínű sávval bevont város polgárait a kiürítési nagy plakátokon jelent meg parancsnak megfelelően .. 1944 szeptember elején az csoportokban a bajai műakkori kormány rendelete a úton kivezeti a szorongatott város kiürítéséről. Szeged városból Baja felé, majd város népéhez, nemzeti érzé- Dunántúlra átvezeti a népet." sekre apellálva, de utasítva Lelkiismeretünket azzal szólt a plakát: a közelgő nyugtatták, hogy ezért a csefront, a bolsevista orosz had- lekedetünkért „örökre hálás erő elől meghatározott időn lesz majd Szeged népe", belül el kell hagynia a vá- Az utasítás szerint a larost az ifjúságnak és a férfi- kosságot gyalogosan kellett népnek. Csupa felszólítás volna kivezényelni a városvolt ez a megfélemlítő irat, ból, de az előkelőségek mind tele propagandisztikus szóla- autókon mentek, jól megpamokkal és a Ttácl győzelem kolva, családostól, s vitték ígéretével. aranyukat, értéktárgyaikat „ , _„_„ és a lopott holmikat is. Szeged utcáin roppant nagy Nem Ptettem eleget -ihazafi. volt ebben az időben a zűr- as kötelességemnek". Egy zavar. Az emberek féltek csatornában húztam meg hiszen többezer náci katona magamat, és október 10-én Csempék A szaniter- és az edénygyár mellett üzemel már az égetési segédanyagok gyára is, amely ellátja az egész hazai szükségletet és így jelentős devizát takarítanak meg, mert nem kell külföldről behozni ezeket a cikkeket. Sőt, hamarosan olyan mennyiséget gyártanak Vásárhelyen, hogy exportra is jut belőle., A szomszédos porcelángyár akkor lesz teljes, ha megkezdik a csempegyár építését is. A tervek elkészültek, hogy egy-két éven belül felépítsék az évi 500 ezer négyzetméter falicsempe gyártására alkalmas új üzemrészt. tartózkodott Szegeden és környékén, s működött itt német konzulátus és német katonai parancsnokság is. Ezt a német apparátust a városban is támogatták az itt működő nyilasok, különösképpen a polgári, katonai és hivatalnoki gárdából. jöttem elő az óvóhelyről. Másnap pedig már ott álltam a városháza kapujában a valóban hűséges és itthon maradt városi tisztviselők körében. Ott volt dr. Pálfy György helyettes polgármester is, s együtt éltük át a történelmi pillanatot, amikor ott fogadtuk a felszabadító A város akkori vezetősége ' vörös hadsereg tiszti kül- kevés kivételtől eltekint- döttségét, élén Hajtovics alve - elmenekült Szegedről. ezredessel, Szeged első szovFutott a polgármester, a ta- jet városparancsnokával, nácsnoki és fogalmazói kar, Az aiezredes rövid beszéa jegyzők és aljegyzők, és det lntézett az összegyűH természetcsen az ijedelem tisztviselőkhöz, kezet szoriis magával sodort sok-sok tott Pólfy Györggyel és graembert. Jórészt a Dunántúl- tulált helytállásáért ra, majd tovább Ausztriába Sok munka hárult az ittmenekültek. hon maradottakra. Meg ke<Engem, mint nélkülözhe- lett teremteni az újra induló tetlen tisztviselőt, fölmentet- élet gazdasági, kereskedelmi tek a katonai szolgálat alól, feltételeit meg kellett szers jónéhány társammal együtt vezni a személyi és vagyoni a polgármesteri hivatalba biztonságot a közrendet, rendeltek, hogy meghallgas- pénzbevételi alapokat kellett suk a város vezetőinek jelen- teremteni. A kommunista tését az akkori katonai hely- párt tagjai szervezték a polzetről. Dr. Tukacs főispán gárőrséget, amely haladd beszélt, s mondatai tele vol- gondolkodású emberekből tak felszólító, parancsoló, regrutálódott. utasító megjegyzésekkel, de Valamennyiünket magával egyben szóvirágokkal a ha- ragadott a kötelesség és a fezafias kötelességről, a nem- lelősség: dolgoztunk a közzetl öntudatról. írásos uta- munkahivatalnak, takarítotsítást is nyomtak a kezünk- tuk a romokat, egyengettük be, melynek első mondatait a bombákkal szaggatott váérdemes fölidézni: „Minden rosrészeket, délutánonként kiválasztott városi tisztvise- pedig zászlók alatt, nótaszó16 az irányelveknek megfele- val jártunk ki a tönkretett lően hazafias kötelességének rendező-pályaudvar újjáépítesz eleget akkor, amikor a tésére. | fljjffl janicsárok gatókkal neveltessék. Küldjön ide a párt méltó partnereket, és ne a janicsárjait, akikből a kádereit akarja kinevelni! Miért lett volna más véleménye Perényinek? Nem tudtam helyére tenni magamban azt az érzést, ami fellobbant bennem azon a napon. Az öltöztetést megalázónak tartottam, és külön személyes sértésnek, hogy a vizsgán szóra sem Mondom, becsülettel felkészültem a vizsgára, és méltatott. Hát láttam, mit csinált, két előttem (81.) £s amikor az órákat szokás szerint szétválasztó csengő megszólalt, percnyi pontossággal végzett is a heti sajtóanyaggal. Becsukta füzetét, felálltunk, meghajolt. ahogy magyar színpadokon megjelenítik az udvarias mandarint, és nem adott kezet. Azután minden héten találkoztunk. Pénteken kilenc és tíz között. Mint jó diák. örökké készen volt a beszámolóval. Frissen borotvált hamvas arcán sem öröm. sem bánat. Hellyel kínált és cigarettával- De nem törődött vele. hogy elfogadom-e. Belebújt füzetébe, és rendre közölte az elmúlt hét politikai eseményeit. Kommentárt soha nem fűzött semmihez. Egy hanglépcsővel nem emelte, és nem ejtette a hangját. Tisztán, értelmesen mondta a szavakat, ahogy a kiflisodró gép szenvedélyek nélkül guritja ki magából a tésztát. Éreztem, hogy a szavam sem akarja hallani. Nem enged helvet. időt. hogy kérdezzek vagy magyarázzak, ö elmond mindent engedelmesen, tanújelét adja aprólékos ismeretének, és kész. Én mint népnevelő, elégedjek meg ezzel. Decemberben sokadmagammal vizsgáznom kellett nála. Hitem szerint az ő tárgyából készültem el a legalaposabban. Ügy voltam vele, ne higgye, hogy visszaélek helyzetemmel. Na gondolja, hogy kihasználom kevéske hatalmamat fölötte. Még a pártjelvényemet is letettem. Nem ismer ez engem, hiszen meg sem nyikkanhattam jelenlétében, pedig már tizenegy alkalommal találkoztunk. De tartásából kisejtettem, milyen véleménye lehet rólam. Csak ő nem mondja meg. Egy másik professzor. akinek Hosszú Laci, volt kosárkötő legény barátom a népnevelője, nem ilyen türelmes, mint. az én neveltem. Ez már a második találkozásnál kitört és dühöngött, hogy őt megalázzák ezzel a leckéztetessel, hogy őt ne elsőéves munkáshallmár az első csoporttal beültem hozzá. De amikor az asztalához járultam a tételért, mintha idegen lennék neki. mintha sohase látott volna, szúrósan végigmért. — Vizsgázni jött? — Igen. professzor úr. — És így? Nézze, fiatalember. A dékán elvtárs körlevele értelmében az Idei vizsgákat éppen a munkáshallgatókra való tekintettel külsőségeiben is a tudás ünnepévé kell tennünk. Ez egyébként az önök jelszava. Nézze, vörös drapéria az asztalon, rajta nagyjaink szobrai, és az ajtók fölött a kereszt helyett immáron a köztársaság címere. És maga így jön a tudás ünnepén? Vegyék már egyszer tudomásul, hogy ez egyetem! Ez nem üzem. s önök nem segédmunkások benne. És semmiképp sem illik kék zubbonyban vizsgára beülni. Szerintem ez a tartás a bugrisságot. és nem a hovatartozást jelenti. Öltözzön át. Jöjjön úgy. ahogy például Kreuuzer Antal kolléga úr. Feketében. Kitámolyogtam a teremből. A szégyen és a düh majd szétvetett. Most kibújt az öregből a lényeg. A saját fegyvereinkkel lövöldöz ránk. A dékán levelére, a tudás ünnepére hivatkozik. Nem tehetünk semmit. Tizennegyed magammal úgy mentünk be Perényihez egyenként vizsgázni Kreutzer fekete ruhájában, ahogy tablóképekhez szokás egy ruhában fényképezkedni egy zakóban az érettségiző diákoknak. A professzor szobája melletti teremben öltöztünk. Morogtunk és röhögtünk. Amikor a Tóni fekete ruhájában beléptem, az öreg nem szólt semmit. Mintha nem Ismerne, rám sem nézett. Tételei között babrált, s elibém eresztett egyet. Feleletemet olyan rezdiiletlen arccal hallgatta, ahogy a sajtóbeszámolóit szokta elmondani. Ha keresgéltem kicsi szünetekkel a szavakát, nem adott alám biztatást, nem kérdezett, nem " véleményezett. Nyugodtan végigvárt mindent. Indexembe száját csücsörítve firkantotta be: jelesen kollokvált. kollokválónak szenvedéllyel helyeselt, kérdezett, biztatott, rávezetett, nekem nem szólt semmit. Mert gyűlöl, gyűlöli bennem a párt népnevelőjét, rajtam keresztül gyűlöli a pártot. Reakciós! Kilenc kollokviumon átgyűrtem magam, de Perényi sértése nem hagyott nyugton. A második félévet éppen Perényi-órávaJ kezdtük. Könynyű volt évfolyamtársaimat rávenni, hogy menjünk be Perényi órájára gatyában. Az első óra nem a tudás ünnepe, hanem a hétköznapé: vicceljük meg az öreget, menjünk gatyában az órájára. A többségnek tetszett a játék. Mi, gatyások, az első sorokat foglaltuk el, a proletár kolleginák a hátsó sorokban ültek. Két pap és egy apáca, akik évfolyamtársaink voltak, nem tudták elviselni az otromba játékot, feltűnés nélkül elvonultak. Perényi pontos volt mindig, akár a jól járó óra. Jött is, ahogy a csengő megszólalt. Zajosan felálltunk, s ő sietve lépett a katedrára. Könyveit lerakta, ránk nézett, száját nekiindította a szólásnak: foglaljanak helyet, de csak a mondat első hangjáig jutott el. Arcát most láttam először vörös lángba borulni. Kivonult. Könyveit is ott hagyta. Az ajtóból visszanézett. A teremben döbbent csend ült. Nekem a gatyás óra utáni pénteken is találkozásom volt Perénylvel. Amint beléptem, felállt üdvözlésképpen, leültetett. Elkezdte beszámolóját, kezében remegett a papír. Nem sajnáltam. Láttam, hogy ideges. Hadarta az anyagot, pontosan citált, de olyan összevontan beszélt, hogy fél óra alatt elsorolta az egész múlt heti politikai anyagot. Felállt, s tudtam, hogy mennem kell. Ügy szépen, finoman, a maga módján, kidobott. Tétován álltam az ajtaja előtt. Szinte nem tudtam elmenni onnét. Kedvem lett volna belerúgni az ajtóba és üvölteni. Kidobott. 1 (folytatjuk) i. i