Délmagyarország, 1969. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-13 / 186. szám

Ahol semmi sem változik ' Nagy tartalék a termelékenység tablókat sok vezető nem ve-) szi figyelembe. A környék lakói szerint a balesetveszély a nagy forgalom miatt még fo- j kozódott ls. Ügy gondolják,, hogy több ellenőrzést kelleA táncdalban csak házról van szó, sok olvasónk szerint ezt a kis dallamot a városra is alkalmazni lehetne. Mindez persze túlzás, hiszen nap mint nap tapasztaljuk, hogy a közölt levelekkel ne ezen az útvonalon tartanemhiába foglalkozunk, a ni, mert egy-két példát stapanaszok nagy része orvos- tnáló büntetés jótékony halasra talál. Mégis vannak, tással tenne azokra, akik' kik másodszor vagy har- nem törődnek sem a KRESZ madszor is felkeresik lapun- sem az emberiesség szabókat soraikkal, mert nem ta- lyaival. A Széchenyi tér 16. lálják megfelelőnek az in- számú ház lakóinak nevében Mapfényország című szines tézkedéseket, a válaszokat, hasonló levelet küldött Holniényt, Egy ne^edórYs ké-" Cs" S*' L' oIvasónk például 1Snder Sámuelné. Kétségbe •éssel kezdődött az előadás. meg mindig talál elég hibát vonja, hogy csak zajos venicg a nyitány alatt is jár- az Attila utca és Bartók Bé- tillátor létezik, mert ő maga Váltak rendezők és vendégek ia tér környékén. Nem te- is járt több üzletben, ahol ez remtett rendet a FÉMTEX, s a levegőfrissítő szerkezet hala sebességkorlátozást jelző kabban működik. emelésének útién Napfényország árnyékai Kedves levelet irt Debrecenből Szamosújvári Sándor tanár, aki a Carmen előadásán járt Szegeden. Dicséri a Egymillió munkás, ötmilliárd tonna anyag a dobogó deszkapallón. Előadás után, éjfélkor a hoszszú út előtt álló gépkocsivezető nem kapott feketét az elárusítósátrakban, mert azok már bezártak. Az emlékek közt mégis több a fény. mint az árnyék: sajnálják, hogy nem kapták meg előbb az ingyenes prospektust (nem lehet-e tán a hazai és a külföldi csoportos jegyek rendelőinek előre elküldeni?), mert akkor több napot töltöttek volna Szegeden. Porálló daráló A darálónak. amelyről Kutas András (Petőfi Sándor sugárút 54. szám) fr, szerencsére nincs tüdeje, mert akkor már valószínűleg régen megfulladt volna attól a sok portól, amit maga csinál. A híres daráló a Petőfi Sándor sugárút és a Faragó utca sarkán működik, árasztja el a környéket a mezők lucernaillatával, valamint porral. Jut ebből a porbői az orvosi rendelőbe, az élelmiszerbotba, a Szivárvány-büfébe is. Fő szezonban az udvariatlan daráló még este 9-kor is „zúgolódik". Ettől aztán a házbeliek szintén. Azt kérik, hogy tegyük szóvá: miért nem vigyáznak jobban a daráló tulajdonosai arra. hogy ne veszélyeztessék a környék lakóinak egészségét? Úje a ' '7 regi • A Ludas Matyi mottója sárolnak akkor a dolgozók? szerint a régi vicc is lehet Megkérdezi: a piactéren miúj. Attól függ — kinek. Fel- ért nem árulnak délután is, földi László olvasónk nemrég miért nem mutatják táblák a költözött Szeged környékére, villamosok útvonalait, illetve így sok olyan új meglepetés a város térképét többnyevű éri, ami nekünk már régi. szöveggel? A többit fel se Felfigyelt arra, hogy nagyon soroljuk: ha sokat olvasta kevés az önkiszogáló bolt, lapunkat, rájön úgyis, hogy s az üzletek nyitvatartási ide- nemcsak ez a néhány hiba je néhol egybeesik a normá- az, amit régisége miatt már lis munkaidővel: hogyan vá- fel sem emlegetünk. A reform sok vonatkozás- ra, nyers erőre épül. Pedig ban megtermékenyítette a nem kis súlytömegről van vállalatok tevékenységét, gaz- szó: évente mintegy 200 dálkodását. Eddig mellőzött millió tonna anyag áramlik feladatok kerültek a megöl- a népgazdaság vérkeringéstdás útjára. A munka terme- be. Átlagosan — és szerélékenységének emelésében nyen — számolva minden azonban a legutóbbi másfél anylagot 25-ször kell kézbe évben bizonyos megtorpanás venni, átrakni, felemelni, észlelhető. Sőt, soha nem lá- mozgatni, amíg késztermék tott mértéket öltött a mun- válik belőle. Így máris a kaerőhiány. Az idei első fél- címben szereplő 5 milliárd évben valamelyest már or- tonnás anyagmozgatási felszágos átlagban is csökkent adatnál vagyunk, a termelékenység. Mindezzel Anyagmozgatással foglalösszefüggésben — néhány kőzik az üzemekben a segéd- fékezi az elmaradott, korszecikk keretében — a termeié- munkások számottevő része, rűtlen anyagmozgatás. Az kenység legkiválóbb tartalé- (A legutóbbi népszámlálás utóbbi években sok vállalatadatai szerint a fizikai dol- "ál nagyértékű, világszínvogozók 44 százaléka szakkép- nalon álló termelő berendezetten), Az anyagellátás és késeket helyeztek üzembe, mozgatás hiányosságai okoz- óm évszázados módon, tazák a szakmunkások és a hcskával, lapáttal, nyers erővel szolgálják ki azokat, részét. A *8y persze nem tudják a kordiszpécse- szerű berendezéseket egyenstb. ezért letesen üzemeltetni. Ezzel gyakran mégis azzal térnek ki az égetően fontos feladat megoldása elől, hogy az anyagmozgatás nem értékalkotó tevékenység; szerintünk csak az anyag megmunkálása és technológiai átalakítása az. Anélkül, hogy elméleti vitába bonyolódnánk az értékalkotó munkáról, annyit megjegyezhetünk: ma már a gyártási technológia fejlesztését, a termelő berendezések kihasználását is erősen ka. az anyagmozgatás helyzetét korszerűsítésével, gépesítésével kapcsolatos kérdéseket szeretnénk megvilágítani. Megalapozott becslések termelőberendezések veszteszerint hazánkban körülbelül egymillió munkás foglalkozik anyagmozgatással az ipari, a közlekedési és a mezőgazdasági üzemekben. Az anyagmozgatás a legtöbb helyen rendkívül elmaradott, a hagyományos kézi munkáségidejénék nagy szakmunkások, a rek, a művezetők gyakran maguk is kénytele- óhatatlanul visszavetik, korKépcsarnok a Korzón Azóta, hogy a város kőz- séget, ami "a jelenlegi be- szer belépett az ajtaján, pontját az ünnepi hetek ma- mutatóteremmel átellenben visszatérő vendég, s ha vtezgacsinosító buzgalmában szerénykedett a maga avit- szatérő, már innen vásárolszinte kicserélték, a korzó tas, rögtönzött formájában, ja lakásának képelt, kisvégén vonzóbb környezetbe Szeged képzőművészetének plasztikáit, kisbútorait, az került a Képcsarnok Válla- fontos megnyilatkozási te- asztali vázákat, modern térlat szegedi bemutatóterme is. rülete, művészet és prakti- eiválasztókat, kerámiákat. Bár erre a külcsínre az kum addig megoldatlan har- Mert a bolt profilja nemcsak utóbbi években sem tehetett móniája volt ez az ötvenes festmények bemutatására, panasz, a képcsarnokot abla- évek derekán, amikor végre eladására korlátozódik — kainak méltóságteljes üveg- vásárló publikumhoz jutotta megtalálhatók mindazon tártáblái eleven kirakattá vará- szegedi festőtábor. A mai ré- gyak, melyekkel a mai emtesbolt helyén Vili bácsi árulta a képeket, s egyszeriben kiderül, a szegediek vásárolják. Az ügy hamarosan szorgos kezekbe került. 1958-ban Nagy Lászlónak, a Képcsarnok Vállalat akkori igazgatójának ötletéKlauzál téri ajándék- üvaly Y keramik^* "texmtwzsolják: teljes hosszában, mélységében nyitott az utcai forgalom előtt. • Vili bácsi szalonjának mondták azt a kis bolthelyiber lakását heti. ízlésesen díszítÉvente 4—6 alkalommal tartanak kiállítást, egyszeregyszer kollektív jellegűt, vagy olyan körtárlatot, mint Verseny a javából Az ötlettelen cím mögött egy igazi szuperfilm rejtőzik. a műfaj minden keltekével: a már-már felülmúlhatatlan színdömpinggel, a nevettető ötletek garmadájával és a sztárok sztárjainak jókedvű, tehetséges játékával. Tegyük persze hozzá azt is. hogy ezt a szuperfilmet tulajdonképpen idézőjelben kell érteni. Blake Edwards rendező ugyanis már a legelső képsorokban elárulja, hogy paródiáról lesz szó. A mostanában annyira elszaporodott kalandfilmek paródiájáról, amely a földrészeken át tartó kergetösaiket meg a földön, vízen, levegőben egyaránt megállíthatatlanul közlekedő ellenbandák rivalizálását „hivatott" kifigurázni. S tulajdonképpen ez a hol erősebben, hol gyengébben — de azért mindig — jelen levő humoros felülről-nézés teszi igazán szórakoztatóvá a Szegedi Filmnapok újabb bemutatóját. Jót nevetünk a technika századának első éveit annyi •léssel és bájjal bemutató képsorokon, megmosolyogjuk a mindent tudó gépparódiákat, és kikacagjuk az állandóan versengő technikus-zseniket, akiknek díj-hajszolásáról tulajdonképpen az egész film szól. Olykor azért bele is tehet fáradni a színek nézésébe, s az is megesik, hogy egyegy poént — kimerültség miatt — nem tudunk kellő nevetéssel honorálni. Néhány perces „kényszerpihenő' után azonban újra szórakoztatnak a jól időzített gegak, s ismét eltűnődünk a filmcsinálók minden technikai bravúrján. Meg kell ugyanis jegyezni, hogy a szerencsétlenül elnevezett Verseny a javából elsősorban a filmtechnika jóvoltából tett azzá, ami. A 70 milliméteres panorámaképek látványa szinte már önmagában is szórakoztat, különösen azzal a mértéktartó jóízléssel fényképezve, ahogy Blake Edwards filmjében is tapasztalható. A színészek, a „sztárok sztárjai"? Akár a kettős szerepben remeklő Jack Lemmont, akár — gyakori partnerét —, Tony Curtist említjük, akár a szépséges Natalie Wood öncsúfoló játékára hivatkozunk, mindenképp csak dicsérő jelzőket kell felsorakoztatni. Az olykor fárasztó szépségáradat mellett egy dolog azért még bosszantja a geográfiai és históriai pontosságra kényes nézőt. Nevezetesen az, hogy „konkrét" New Yorkról és „konkrét" Párizsról lévén szó — ekét metropolis között száguldoznak hőseink — hogyan tehet a közbeeső állomásokat olyan elképzelhetetlenül stílustalan ország- és városképződményekké tenni. Különösen a krimibetétnek ható koronázási játék színhelyére borul a kibogozhatatlan&ág köde. Ez azonban nem több. mint hatodrendű kényszer-kifogás; a báránybőr kucsmás huszárok tüsténtkedésén azért így is lch®t nevetni... A. L bolt képrészlegét kanyarították ki bemutatóteremnek. Eladási anyagát már következetesen gyűjtötték, megszűnt az ajándékbolti vegyes árusítás, csak képeket és iparművészeti tárgyakat tettek kirakatba, melyeknek művészi értéke a látogatók esztétikai ízlésének fejlesztését Í6 célozta. vező, ötvös, esetleg más műhely munkáiból. Nádor Imréné, a vállalat budapesti központjának osztályvezetője a kezdeti lépésektől bábáskodott a bemutatóterem ügye mellett: — A szegedi boltnak kulturális missziót szántunk helyi és országos művészek megismertetésével, a lakás korszerű tárgyainak kiállításával. Az ízlésfejlesztés hatékony eszköze a kiállítás, de szervezőink is komoly munkát végeztek, lakásokhoz, házakhoz jártak el, különösen az új épületek lakóinál nem kevés sikerrel. Az ilyen alkalmi vásárlók felkeresték később a boltot, melynek forgalma ma az első évekének több mint kétszerese. Hemmert János szegedi festőművész, aki szintén állított már ki a képcsarnokban: — A szegedi bemutatóterem hézagpótló szerepet tölt be a város képzőművészeti életében. Kezdetben a képzőművészeti alap gyakran lerándult ide helyi művészektől vásárolni, később ellépett fel többek között Házy elmaradozott, nemegyszer a nek bekapcsolódni — a termelés és az Irányítás rovására — az anyagmozgatásba, szállításba. A gyapjúiparban az összes munkások egynegyede, az élelmiszeriparban egyharmada anyagot mozgat; ennél is nagyobb az arány az építőiparban vagy a bányászatban. Vessünk egy bátortalan pillantást a jövőbe. Elképzelhető-e, mondjuk 20 év múlva, amikorra az ipari termelés mintegy megötszöröződik, hogy a segédmunkások, a cipekedők hadserege is ezzel arányosan gyarapszik? (Jelenleg ugyanis a termelés minden egy százalékos emelkedését átlagosan a segédmunkás-igények 0,7 százalékos növekedése kíséri). A segédmunkások, az anyag- zunk. mozgatók utánpótlási forrásai már napjainkban is bedugultak. Hiába emelkednek béreik az átlagos szakmunkás és a kezdő mérnöki keresetek fölé (!), így sem akad már ma e nehéz fizikai munkára elegendő jelentkező. A jövőből tehát napjaink nem éppen épületes látványára kell irányítani tekintetünket. Ha más nem, a jelenlegi segédmunkáshiány is nyomatékosan indokolja az anyagmozgatás korszerűsítésének napirendre tűzését. De témánk időszerűségét a termelékenység emelésének és a gyártási költségek csökkentésének sürgető feladatai is aláhúzzák. A termelési költségek 20—70 százaléka az anyagmozgatással kapcsolatos. A helyi vezetők A Klauzál téri képcsarnokot a szükség hozta létre, maga a helyiség is ideiglenesen készült, nem kellett sokáig várni, míg reprezentatív otthonba költözhettek. Mai helyén, a Kárász utca bejáratánál 1962-ben adták át rendeltetésének az új képcsarnokot, ahol néhány lépcső magasságáig elhatárolható kétszintes (eremben árusító- és kiállítóhelyet építettek. A megnyitó nagyszabású ünnepségére félszáz szegedi képzőművész kollektív tárlatát rakták fel, s meghívtak néhány vendégszereplő művészt a szabadtéri játékokról is — ami később gyakorlattá vált (Így Erzsébet, Gencsy Sári, Domahidy László, Gobbi Hilda). A szegedi fesztivál idején a szabadtéri társrendezvényeinek értékes programját kínálták a képcsarnoki tárlatok, s ez ma már hagyomány: legutóbb L. Szabó Erzsébet üvegművész és Perez János ötvösművész munkáival rendezték be a termet. A szegedi képcsarnok nyaranta idegenforgalmi látványosság, ami azt is jelenti, hogy megszerették a városban. Szinte törvény, akiegyfővárosiak eladatlan (mert eladhatatlan) képeit hozták le. Ami viszont a vázákat, kisbútorokat illeti, ideális anyaggal rendelkeznek. A képállomány azonban esetleges, gyakran elég nívótlan. Ez is egy vélemény, amit még folytathatnók. Bizonyára belőle sem profitál kevesebbet a képcsarnok, melynek hibái, fogyatékosságai — ha valósak —, csupán figyelmeztetnek: van mit tenni még... Nikolényi István látozzák teljesítményeiket. A korszerűtlen szállítás egyébként sok helyen a zsúfoltságnak, a szervezetten ségnek és a balesetveszélynek is a fő forrása. íme, számtalan körülmény} tény és érv szól az anyagmozgatás, az üzemen belüli szállítás korszerűsítése mellett. Pedig közülük is csupán a műszaki-gazdasági indokokat említettük, és nem beszéltünk a nehéz, „tróger"-munka gépesítésének emberi, társadalmi vonatkozásairól. A tények, az érvek ellenére sem halad a szállítás gépesítése előbbre. Hogy miért? Az elmaradottság és az ezzel kapcsolatos közömbösség okairól következő írásunkban foglalkoKovács József Következik: Gazdaságos-e a gépesítés? Hufhboldtaranyérem Kerényi Károly, a Svájcban élő magyar klasszlkafilológusnak, Thomaa Mann és C. G. Jung munkatársának ítélték az idei Humboldt-aranyérmet. Az ünnepélyes átadásra a tudományos társaság székhelyén, Mannheimben október 28-án kerül sor. Szeged szobrai Semmelweis Ignác (1818—1865) (23.) Lux Elek carrarai fehérmárványból faragott — szecessziós stílusú — domborműve őrzi az anyák meg• mentőjének emlékét a szegedi panteonban. Semmelweis Ignác tudományos működésének ezzel a szép emlékmüvei adózik az egyetemi város. SZERDA, 1969. AUGUSZTUS 13. DÉLMAGYARORSZÁG 5