Délmagyarország, 1969. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-12 / 185. szám

Steindl Imre (1839—1902) (22.) Számos szép épület dicséri Steindl Imre építőművész szaktudását, fantáziáját Magyarországon. A szegedi panteonban látható — fali fülkében elhelyezett — bronzszobrának készítőjét sajnos semmiféle dokumentum nem jegyzi. Elhunyt Kodolányi János Vasárnap 70 éves korában, hosszú betegség ulán elhunyt Kodolányi János író. Temetése augusztus 18-án 15 órakor lesz a farkasréti temetőben. * Kodolányi János, a Nyugat utáni nemzedék egyik legkiemelkedőbb tagja, 1899-ben született Telkiben. A 20-as évek elején jelentkezett naturalista szemléletű novelláival, regényeivel (Sötétség. Börtön), amelyekben elsősorban az ormánsági paraszt életét ábrázolta. A dunántúli egyke rendszer ellen írta Földindulás című megrendítő drámáját, s a magyar középosztály világáról festett képet Futótűz című ,-egényében. A 20-as évek elején —, hogy írói hivatásának élhessen — nagy nélkülözések között tartotta fenn magát. Ebben az időben a munkásmozgalommal is kapcsolatba került. Első regényeinek megjeleni »;e után neve hamarosan ismertté lett az irodalmi életben. A 30-as évek közepétől kezdve írt archaizáló stílusú regényei (A vas fiai, Juliánus barát, Emese álma) a magyarság első századaiban játszódnak, s jelentős teljesítményük az ómagyar nyelv rekonstruálási kísérlete. A felszabadulás után megjelent regényeiben is a misztikus ősidőkbe és az ókorba fordult válaszért kérdéseire. Pályakezdő műveinek témaköréhez csak legújabb munkáiban (Vízválasztó, 1960) tért vissza Llebmann Bíla íelrétaW Lucifer (Sinkovits Imre), Eva (Thirring Viola) és Adám (Nagy Attila) a nagysikerű premier után megköszöni a közönség tapsait mostani bemutatón, ennek az elképzelésnek több részletét láttam megvalósítva. Nem tudom, de nem hiszem, hogy most lennének újabb tervei egy későbbi Tragédia előadáshoz. Akkor nyilván az nyugtalanította, hogy azokból az egyébként merész produkciókból hiányzott az. ami ebben az új Tragédiában maradéktalanul megvan: a teljesség nyugalma, a befejezettség zártsága. Mi a legtöbb Jgit lárisan, tehát a szabadtéri nyelvrendszerét tekintve ennek a produkciónak? A legfőbb: szabadulás a zárt színház nyűgeitől. A Dóm előtti színpad, persze, a kezdet pillanataitól programszerűen szabadtéri akart lenni Szabadtéri, azaz olyan forma, amely nem a zárt színházak dobozszínpadának egyszerű felnagyítása, hanem jellegében, minőségében valami egészen más. Nem voltak teljesen hiábavalók ezek az erőfeszítések, de most már látjuk, hogy végleges eredményre eddig tulajdonképpen nem vezettek. Valójában a szabadtéri majd minden előadásában ott kísértetett a dobozszínpad. Vámos új Tragédiája ettől szabadította meg a szabadtérit. Az ő színpada minden irányban a végtelen felé terjed tovább, nincsenek határai. Ehhez természetesen drámai anyag kellett. A végtelenség élményét, mint hatáslehetöséget, nyilvánvalóan nem minden mű képes feleredménye az előadás sajátos látványélménye is, amely egyszer színekben pompázó, mint a rómaiban, drámai, mint a haláttáncban, és megdöbbentő, mint a falanszterben. E látványélmény szerves része a különleges tömegmozgás. A rendezői elképzelés nagyvonalúságát jól jellemzi, hogy Barkóezy Sándorral koreografált mozgást dolgoztatott ki. Ha nem is volt könnyű a felkészülés idején a színészeknek — Vámos a hajnalba nyúló próbákon rettenetesen megdolgoztatta őket — bizonyos értelemben azért mégis jó dolguk volt: a rendezői elképzelések újszerűségétől. világosságától és határozottságától valósággal szárnyakat kaptak. Ádám szerepét most is Nagy Attila játszotta. Végig Ádám, azaz állandó bizakodásra, hitre, újrakezdésre kész ember volt. de közben igazi komédiásként játszotta ról hallottuk. Szinte zenei szépségű orgánuma most is beborította a teret. NiflCC hely arra. HIIIW hogy egy közepes színtársulatnál jóval nagyobb szereplőgárda minden tagjának alakítását különkülön megemlítsük. Néhány név azonban semmiképpen sem maradhat ki az előadás méltatásából. Gdti József, Gombos Katalin, Miklósy György, Szénási Ernő, Lelkes Dalma a budapestiek közül, Miklós Klóra, Mentes József, Szendrei Ilona, Pagonyi Nándor, Kovács János a szegediek közül, akik — mindannyian több szerepben fellépve — talán a legjobban megközelítették a rendezői elképzeléseket. S még egy név — nem szerepel i színlapon — a most érettségizett, éppen hogy főiskolái Markovits Bori, akit Kimon kicsi, de fontos szerepében láttunk. Ökrös László Negyvenötezer ezüstpénz A pécsi Jannus Pannonius múzeumban befejeződött a híres mohácsi ezüstkincslelet konzerválása. Mint emlékezetes: ez év tavaszán a Duna-parti városkában dolgozó útépítő munkások két szépformájú agyagkorsót találtak, tele középkori eziistpénzekkel. A múzeum dolgozói most számbavették az érméket és kiderült, hogy a kincslelet pontosan 45 481 ezüstpénzt tartalmaz. Súlyuk csaknem huszonnégy kilogramm. KEDD, 1969. AUGUSZTUS 12. DÉLMAGYARORSIÁG 5 SZEGEDI ÜNNEPI HETEK Filmnapok Az ünnepi hetek „nagy'' fesztiválja mellett egy „kis" fesztivál is Jelentkezett: a Csongrád megyei és Szeged m. j. városi tanács, valamint u Csongrád megyei Moziüzemi Vállalat rendezésében tegnap este pergették le a Szabadság Filmszínházban a Szegedi Filmnapok első filmjét. Mint a filmnapok meghÍH vója közli — s mint azt megnyitó szavaiban Bán Rozália. a moziüzemi vállalat igazgatója is elmondotta — a rendezvénysorozat az ünnepi hetek közönségének akar újabb szórakozási lehetőséget biztosítani. A Szegedi Filmnapok „nyitányaként" Az alvilág professzora című új magyar bűnügyi filmet láthatták a nézők, premier előtti vetítésen. Ma, kedden a Verseny a javából című amerikai vígjátékot pergetik. Dr. Orbán László látogatása Kozmikus Tragédia Liebmann Béla felvétele A Szegedi Szabadtéri Játékok újabb bemutatója alkalmából vasárnap a varosba látogatott dr. Orbá.n László, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a művelődésügyi miniszter első helyettese. Dr. Orbán László Sípos Gézának, a Szeged városi pártbizottság első titkárának társaságában tekintette meg Madách Az ember tragédiája című drámájának premierjét. Képünkön: az előadás után Orbán László (jobbról) Sinkovits Imrével és Nagy Attilával beszélget. Megnyílt a pedagógus eszperantó szeminárium Hatodik alkalommal rendezik meg Szegeden a pedagógus eszperantó szemináriumot. A nemzetközi nyelv oktatóinak tanfolyamát Rátkai Árpád, a Magyar Eszperantó Szövetség Csongrád megyei Bizottságának titkára tegnap, hétfőn délelőtt a Ságvári Gimnázium ban nyitotta meg, majd sor került az első előadásokra, szemináriumokra. Az augusztus 20-án záruló továbbképzésen 13 ország 220 eszperantistája vesz részt. A hallgatók számára különböző szintű tanfolyamokat rendeznek, s akik leteszik az oktatói viszgót, jogot nyernek az eszperantó nyelv tanítására. Á szeminárium hallgatóit a legkiválóbb magyar eszperantisták tanítják. Előadásokat tart — a Tanárképző Főiskola I. számú gyakorló általános iskolájában, a foglalkozások színhelyén — többek között Szerdahelyi István, a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem eszperantó tanára és Pechén Alfonz, a magyar—eszperantó szótár szerkesztője. Érdekessége 9 továbbképzésnek, hogy a vendégekkel érkezett gyermekek számára is tartanak eszperantó nyelvű foglalkozásokat. A felmérések szerint 15—20 résztvevője lesz ezeknek a nyelvgyakorló beszélgetéseknek. A VI. pedagógus eszperantó szeminárium vendégei részére gazdag kiegészítő programot állított össze a rendezőség. Tegnap, hétfőn este ismerkedési estet tartottak, ma, kedden, „magyar est" lesz, több szegedi művészeti együttes részvételével, a későbbiek során pedig múzeumlátogatás, irodalmi est és kérdezz-felelek beszélgetés szerepel a programban. Az eszperantisták számára a Tanárképző Főiskola Petőfi Kollégiumában — a vendégek szálláshelyén — könyvesboltot is nyitottak, amely a legfontosabb tankönyveket, összeállításokat árusítja. Bemutató a szabadtérin Vasárnau este a szegedi szabadtéri is fellőtte a maga Apolló—11-ét. A boldog nézők, akik láthatták az előadást, tudják, miről van szó: a Tragédia határkőértékű, íordulatjelentőségű bemutatójáról. Nemcsak egyszerűen a legjobb szabadtéri Tragédia előadás ez. Ebben a vállalkozásban Madách műve olyan formát kapott, amely ennek a hatalmas térnek különleges adottságaiból úgy épült ki. hogy közben teljesen megújította a színpad nyelvezetét, fogalmazásbeli apparátusát. kifejező eszközeit. Uj szabadtéri stílus született. Vasárnap óta a Dóm előtti színházat nem lehet úgy csinálni, mint eddig. Ahogyan az Apollo—U az űrkutatásban, a szegedi szabadtéri világának méretei között legalább olyan korszakos jelentőségű ez az előadás. Engem Vámos László korábbi Dóm előtti rendezései is fellelkesítettek. Négy év előtti Tragédiája és későbbi Hamletje egyaránt lázba hozott. De bármilyen kiválóak is voltak a maguk nemében és idejében ezek a régi előadások, most utólag, a vasárnapi Tragédia fényében visszatekintve rájuk, valójában és igazában az előkészületet, a felkészülést és a próbát jelentették. Emlékszem, négy évvel ezelőtt, amikor még az akkori Tragédiát be sem mutatták. Vámos egy sajtótájékoztató utáni purparlén már új tervekről beszélt, arról, hogyan lehetne másképpen, jobban színre vinni a Dóm előtt Madách munkáját. Vasárnap este, a ébreszteni. Madách Tragédiájáról azt tanítía az irodalomtörténet, hogy kozmikus mű. s nemcsak tartalmában, hanem arányaiban, formátumában is. Vámos azért tudott új stílust teremteni, mert megtalálta ennek adekvát színpadi formáját; a mű és a színpad együtt hozta létre a végtelenség élményét. Ilymódon. ha a korábbi Vámos rendezés „szélesvásznú" volt, erre a legűjabbra kifejezőbb jelzőként talán azt mondhatjuk: kozmikus Tragédia. S bár nem elsősorban konkrétságában kozmikus ez a produkció, feltétlenül értékének kell tekintenünk konkrét kozmikussógát is. Vámos — Székely László szcenikussal együttműködve — a világűrbe helyezett Föld egyik felén játsszatja a darabot, továbbá sajátos technikájú körvilágításával olyan fényhatásokat hoz létre, mintha valami kietlen holdtájon történne az egész. Ebben azonban nem a találó aktualizálás a legfontosabb, hanem az, hogy így szoros kapcsolatot teremt magának a műnek minden időbeli konkrétságon túlmutató időtlenségével A rendezésnek 6 kiindulása adott alapot arra, hogy a Tragédia sokféle tartalmú és jellegű anyaga koncentrált egységben kerüljön a néző elé. Minden szín egyszerre konkrét és kozmikus, az adott korhoz tapadóan történelmi és azon túlmutatva általános. Ezt még Vágó Nelli újszerű jelmezei is hangsúlyozzák. S végső fokon e kiindulás el részszerepeinek másr.éle tartalmait is. Kitűnő Ádám és jó Fáraó, Danton, stb. volt. Lucifer szerepét a budapesti Nemzeti nagy Tragédia előadásainak Ádámja, Sinkovits Imre játszotta. Annyiféle Lucifer után Sinkovits rendkívül eredeti felfogásban mutatta be a „tagadás szellemét". Mindenféle romantikus felfokozottság és mesterkéltség helyett egyszerűen a józanságot hangsúlyozta Lucifer alakjában, szinte azt mondhatnánk, a kiegyensúlyozott, polgári józanságot. Nincs vitánk vele: amit nyújtott, általában nemcsak érdekes, de hiteles is. Az előadás néhány pontján azonban, a kezdet és a vég egy-két pillanatában, nekem legalább úgy tűnt, mintha túlzásba vitte volna ezt a józanságot: kisszerűvé vált. Éva szerepét — Vámos vakmerő ötlete! — a nálunk teljesen ismeretlen Thirring Viola játszotta, aki a komarnói színház tagja lévén szlovákiai kisvárosok és falvak parányi színpadai után lépett a szegedi szabadtérre, az „ország színpadára". Iszonyatosan megkínlódott a szereppel. Rendszeresen jártam a próbákra, láttam, mit dolgozott. De azt is láttam, hogy mennyit fejlődött közben. hogy miképpen került alakítása egyre közelebb a követelményekhez. A bemutatón már felszabadultan, nemegyszer remekül, sokszínűen alakított, méltó társává-partnerévé válva Sinkovitsnak és Nagy Atülának. Nem lépett fel személyesen az Ür szerepében Bessenyei Ferenc; hangját szalag-