Délmagyarország, 1969. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-10 / 184. szám

Mezőkövesd ünnepe Szombaton Mezőkövesden ünnepségen emlékeztek meg Kis Jankó Boriról, Matyóföld híres népművészéről. Emlékére immár hetedszer rendeztek országos hímzőpályázatot és a róla elnevezett díjat eddig tizennyolc népművész nyerte el. Az idei pályázatra hazánk különböző tájaircjfl négyszázkilenc alkotást küldtek. Az ünnepség a járási művelődési központ melletti parkban kezdődött, ahol felavatták Ács József szobrászművész alkotását; A Matyó hímzőasszony mellszobrát. Új magyar szabadalom A Műszeripari Kutató Intézet most mutatta be a sajtó képviselőinek több olyan új termékét, amely a magyar műszergyártásból ezideig hiányzott. A finommechanikai vállalatok máris nagy érdeklődést tanúsítanak a miniatűr áramkörök készítésénél rendkívül hasznos és gazdaságos új magyar szabadalom: a mikroforrasztó berendezés iránt. A sztereomikroszkóppal felszerelt készülékekkel jobb minőségben, s rövidebb idő alatt lehet helyettesíteni az eddig kézzel végzett idegölő munkát. A Videoton gyárban már működik az első kísérleti készülék, mellyel 0,05 mmtől 0,6 mm-es huzalok forraszthatok. A Műszerpiari Kutató Intézet munkatársai dolgozták ki a kereskedelmi forgalomban is kapható mérő- és számláló műszerek megfelelő összeállításával az információt feldolgozó elektronikus központot is. (MTI) Exportüzletek a jövö év termékeire Közéleti napló KIBICEK Mottó: „A nép szigorú munkaadó. Sok munkál ad. sok feje van, mindent lát és mindent követel. Régen szidta az ember a tőkést, harcolt ellene, a dolog egyszerű volt. Most szembe jön az utcán egy ember és megkérdezi: hát magún ezt miért csinálják így?" (Kádár János) Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra — tartja az ismert és gyakran hangoztatott közmondás. Nos, ez a bölcsesség az új gazdaságirányítási rendszerben méginkább meghallagatásra talál. A vállalatok, üzemek nemcsak a termelésben, de ezzel szinkronban az értékesítésben is Igyekeznek előbbre jutni. Piackutatás Felmérik az igényeket, kutatják a piacot, bemutatják áruikat és tárgyalnak az eladási feltételekről. S üzletről lévén szó, így módosul számukra a közmondás: amit ma megköthetsz, ne halaszd holnapra. Helyes is, hogy alkalmat keresnek az üzletfelekkel való találkozásra. hogy kihasználják a kínálkozó lehetóséget. hiszen egy-egy nagyobb rendelés biztonságot ad a kollektívának, perspektívát a termelésnek. Ez a távlat nem egyszer a jövő esztendőt jelenti már. így van ez a Szegedi Ruhagyár és a Szegedi Április i. Cipész és Papucskészítő Ktsz esetében is. Mindkét üzem jelentős üzletet kötött szovjet partnerekkel. így, képletesen szólva, a jövő évi exportjuk egy számottevő részére már kitehetik az „elkelt" táblát. A ruhagyár konfekcióipari termékeit úgy gondolják ki, „álmodják papírra" a tervezők, konstruktőrök. hogy messzemenően figyelnek az igények iránymutatására is. A HUNGAROTEX Külkereskedelmi Vállalat képezi az összekötő kapcsot a külföldi érdeklődők és a gyár között. De például májukban egy moszkvai divatparádén a gyár egyik manekenje mutatta be a tetszetős készítményeket; a közelEGYÜTT A CSALÁD. Ivan Storozsenko, a mogilevi körzet lakosa, a Volodarszkij kolhoz tagja, most ünnepelte — mint a képen látható, családi körben — 100. születésnapját. Három fia, 6 leánya, 34 unokája, 50 dédunokája és 12 ükunokája van Szomjaznak a földek Öntözőtelep épül a szegedi Új Élet Tsz-ben A tartós meleg, száraz idő újból kiszárította a szántóföldeket. A kötöttebb talajok felszíne sok helyen megrepedezett, ezért — ahol lehetőség van rá — ismét teljes erővel öntöznek. Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság fő vízkivételi művei Csongrád megyében másodpercenként több mint tizenhatezer liter vizet emelnek ki a folyókból és juttatnak el a mezőgazdasági öntözőhálózatba. A szegedi Üj Élet Termelőszövetkezetben elsősorban a fűszerpaprika igényli most a vizet. Mintegy háromszáz holdnyi terület kap harminc milliméter mesterséges csapadékot, ami egy kiadós esővel ér fel. Ezenkívül az aratás után vetett másodnövényeket is öntözik. A kukoricák — amelyek erőteljesen fejlődtek — még jól tűrik a szárazságot. A mihályteleki gazdaságban egyébként megkezdődött és az idén elkészül egy komplex öntözőtelep, amely hétszáz hold árasztásót teszi lehetővé a gyálai réten. Az új létesítmény kettős hasznosítású lesz, mert a tavasszal gyakran jelentkező belvizektől is most már mentesíteni tudják a területet. A szövetkezet vezetőinek számítása szerint a földkitermelésre és a különböző gépi berendezésekre fordított üszszeg viszonylag rövid idő alatt visszatérül. T R. múltban pedig az igazgató s a főkönyvelő is a szovjet fővárosba utazott a külkereskedelmi szakemberekkel. Az eredmény: tizennyolc ezer Upsala nadrágot rendeltek tőlük, nem kevesebb, mint 90 ezer rubel értékben. Ebből a mennyiségből 12 ezer női lastexnadrág; a többi férfik részére készül majd. A ruhagyár egyik jól bevált termékéből tehát már jó előre gazdára talált egy nagyobb tétel; amelyet 1970-ben készítenek majd el a munkáskezek. Választottak A Szegedi Április 4. Cipész és Papucskészítő Ktsz az utóbbi években jelentős középüzemmé fejlődött. Termékei: a férficipő, és a híres szegedi papucs, keresettek külföldön is. Az elmúlt időszakban a cipész szövetkezet dolgozói ismét bizonyságot szerezhettek afelől, hogy tetszenek-kellenek készítményeik. Modelljeiket bemutatták a határon túli érdeklődőknek —, s a partnerek választottak, rendeltek belőlük. A szovjet piac igénye: 30 ezer pár cipő. Ez mindenképpen kedvező, s annál inkább az. mert egybevág a szövetkezetiek törekvésével: növelni szeretnék jövőre termelésükben a kivitel részarányát. Erre a piackutatás jelzései alapján megvan az igények „aranyfedezete" is. Célravezető Gazdálkodni — ez az a bűvös szó, amelyet a reform előkészítésekor, bevezetésekor annyit hangoztattunk és hangsúlyoztunk. Ebbe a fogalomörbe nemcsak a termelő munka tartozik. ide értjük azt is, amikor a kereskedelmi csoportok, az üzletkötők. a termékek eladásába bekapcsolódó külkereskedelmi vállalatok serénykednek. Hisz munkájuk, az értékesítés fontos része a vállalati gazdálkodásnak. Az pedig, hogy előredolgoznak, természetes is, célravezető is, mert az üzletkötésben realizált igényekre épülhet a következő esztendő termeléS

zenibe jön az utcán egy ember és megkérdezi: Miért olyan sok manapság a kibic? Két-három töprengő és cselekvő emberre mindenütt jut vagy tucatnyi, aki csak jósol, kifogásol, majd igazságot oszt. Emberek verejtékeznek, próbálnak valamit lendíteni a társadalmon, csupán buzgalomból, pénz nélkül is, mások meg a szájukat húzogatják. a fejüket ringatják, a kétkedés vigyorát gyakorolják. És sokszor nagyon elegáns kifejezéssel minősítik ezt a magatartást — úgy hívják: építő bírálat... Igen. igen: lehet zsebre tett kézzel jönni-menni. okoskodni, fumigálni. alig merünk rászólni a kibicre, nehogy rossz demokrata színében tűnjünk fel. Lehet teljesen laikus, sőt dilettáns módon akadékoskodni. a társadalom szorgalmasai nem veszthetik el a türelmüket. Sőt bizony még nekik kell magyarázkodni. Ezer dolgot is felhozhatnák az ilyen „harc után okos" katonák számlájára. Mindenről megállapítják, hogy rossz helyre építettük; amit elvégzünk, arról az a véleményük, hogy már rég kellett volna; ha valamit határozunk, azt máris fúrják... Ha már igen. akkor miért úgy; ha már itt, akkor miért nem máskor; ha már most, akkor miért nem amott? Volt ebből a fajtából egy ismerősöm, aki sokat járt az én nyakamra is. „Száz szegedi függő kérdés" című feljegyzésével házalt. Nem volt bolond, csak éppen ennyiből állt az élete. Kérdéseket vetett papírra, s elosztotta a hivatalnak, a szerkesztőségnek, a népfrontnak, a minisztériumoknak, a pártnak. Tessék neki megmondani. megmagyarázni, hogy miért nem lehet Szegednél beömlő Duna—Tisza csatornát építeni; mikor lesz helikopter állomás a Lechner téren, s ha mégsem ott, vajon miért; miért nincs szobra Szegeden Esze Tamásnak? ... stb. öt-tízszáz ember forgatta és magyarázgatta neki a függő kérdéseket, amikből ő aztán még száz és száz alkérdést fabrikált. De foglalkozni kellett vele, mert senki sem sértheti meg és senki sem utasíthatja el az érdeklődő állampogárt. Micsoda demokrácia lenne az, ahol már kérdezni sem „szabad"! Nem lehet a társadalmi kibiceket azzal leinteni, hogy rosszmájúak — vagy teljesen haszontalanok. Néha még egy kérdés is sokat ér. Űj irányt, új ötletet adhat, elhanyagolt részletre hívhatja fel a figyelmet. Ami a szakembereknek föl sem tűnt. eszébe juthat a praktikus szemléletű laikusnak. De ha a kibicelés életformává válik, üres és öncélú kérdezősködéssé fajul, s cinizmussal házasodik — közönséges kellemetlenkedővel állunk szemben, aki már sem figyelmet, sem türelmet nem érdemel, csak elutasítást és gúnyt. Hát persze tessék határt szabni: hol végződik a szimpátiából, a törődésből eredő drukkolás — és hol kezdődik a fumigálás? Műszer sem mutatná meg pontosan, nem hogy ember. Mondhatnánk, hogy a cselekvéssel párosuló érdeklődés meg kifogásolás ismerhető el erkölcsösnek, igaznak, mert annak hitelt ad a készség. De a cselekvés lehetősége sem adatik meg mindenkinek. Lehetnek megjegyzései mondjuk az építőiparra olyan embernek is. aki egy kutyaólat sem tudna összeeszkábálni. A szélsőséges eseteket leszámítva magamagával tud erről legtisztességesebben elszámolni az ember. Magamagának kell éreznie, van-e erkölcsi alapja arra. hogy szorgalmas és tevékeny embereket, közösségeket akár csak kérdéseivel is háborítson. Valamikor nagyon egyszerűen. sematikusan kifizettük a kérdezősködöt, a kifogásolót. Visszakapta a labdát, ilyesformán: „És mit tett ön azért, hogy másként legyen? ..." De ilyenkor nem csak „hivatásos" fumigálónak akadt torkán a szó, hanem annak is, aki tett volna, ha tud. vagy másutt és másért valóban tett is. Nem állhatunk oda végül is korrigálni, ahol valami hibát látunk. Ahhoz, hogy valaki megállapítsa egy tojásról: egészséges-e vagy záp. nem kell rendelkeznie a „tojástermelés" képességével. A társadalmi vélemény egyébként sem szakmai ítéletekből rakódik össze, hanem a célszerűség, a szükségletkielégítés tökéletességének apró kritériumaiból. Akármelyik szegedi polgár leülne, nem száz. de ezer kérdést is meg tudna fogalmazni, és ugyanannyi kifogást. Micsoda listákat lehetne készíteni arról, ami kell. vagy arról, amiből épp hogy csak van; esetleg az sem tökéletes. Csak papír meg ceruza kell ehhez, lehet írni sorra a kibic-rendeléseket. És mit tenne ugyanez a polgár, ha a kasszát is a kezébe nyomnák: „Most tessék, ossz és szorozz! Próbáld ezzel a bankóval betakarni a kívánságlistádat!" Szerényen elhárítaná, hogy ez nem az 6 dolga. Pedig csak kivihető ötletekkel, javaslatokkal tudunk előbbre menni — s azokkal sem egyszerre, hórukkozva, hanem anyagi erőnk szerint. Vagyis ki kell venni a kezeket a zsebből! Ahogy annyi utcaközösség, üzemi brigád, falusi összefogás demonstrálja. V

an erre az esetre egy jeles irodalmi példa, egy anekdota. Illés Bélától. Ha jól emlékszem szereplőire, Nagy Lajos és Kun Béla beszélget. Nagy Lajos valahogy így forgatja a szól: Mondja meg nekem. Kun elvtárs, lesz ebből a szocializmusból valami? Hány meg hány esztendeje kibicelek ennek az ügynek és... S Kun Béla válaszának summájára nagyjából így emlékszem az olvasmányból: Tudja mit. Nagy elvtárs? Ne kibiceljen, hanem üljön le és játszszon! Akkor azonnal megkapja a kérdésre a választ Bölcs recept, amit ma — vulgárisan ugyan — így aktualizálhatnánk: ne drukkoljunk, hanem lássunk neki és csináljuk! Mindenki annak, amit tud, amihez ért. Már csak azért is, mert sokkal nagyobb és felelősségteljesebb élmény játszani, mint kibicelni, Sz. Simon István A kör bezárult? A József Attila sugárút akkor sem volt csendes utcácska, amikor még Vásárhelyinek nevezték. Ma pedig senki előtt nem kell különösképp ecsetelni: nem veszélytelen attrakció, a petőfitelepieké, akik kerékpáron hozzák-viszik a gázpalackot a megáradt forgalomban. Több mint tíz kilométeres utat járnak meg azok a kevésbé tehetős emberek, akiknek azok a forintok is számítanak, amikért a Volán szállít. Kérnek, javasolnak, leveleket írnak: legyen náluk is cseretelep. Mégha hetente két nap működne is csak. Tüzéptelepek, boltudvarok jönnek számításba, s nem értik, miért nem intézkedik a tanács. Igaz is, mit tett eddig a tanács? A II. kerületi tanácson Czinege Lajos cikke a Krasznaja Zvezdában A Krasznaja Zvezda, a szovjet hadsereg lapja szombati számában Czinege Lajos vezérezredes, magyar honvédelmi miniszter cikkét közli, A cikk a proletárhatalom megvédésére vonatkozó leninj tételeket fejtegeti és többek között az 1956-os magyorországj események tanulságai alapján megállapítja: A nemzetközi imperializmus egyesült erőinek valamely szocialista állani elleni cselszövényeivel szemben valamennyi szocialista országnak össze kell fognia, együttes internacionalista segítséget kell nyújtania a veszélyben forgó országnak. külön kis irattára van ennek az ügynek. Azóta kellett ezt a levélcsomót összegyűjteni, mióta — körülbelül egy éve — mindenki hozzájuthat a gázhoz. Itt olvasható a gázművek levele is, amely február végén bezárta a bűvös kört. Lényege az első néhány sorban benne foglaltatik: elismeri, hogy a Petőfitelepen indokolt egy cserélőhely nyitása, a vállalat ezzel egyetért. „Csupán" azt kérik. hogy a tanács megfelelő helyet jelöljön ki: a tároló csak tűzbiztos, téglából épült, padlás nélküli, laza tetőszerkezetű, szikrát nem húzó padozatú és vasajtós épület lehet, ezen kívül természetes megvilágítású, stb.... A tanács a felsorolt hat követelménynek megfelelő épülettel nem rendelkezik — tehát bezárul a kör. A vállalat a tanácstól várja a cserélőhely létrehozását, a tanács a vállalattól vár engedményeket. A lakosság pedig mindkettőtől várja a segítséget. Nem érti meg: ha egy vállalat gazdaságosnak ítél valamit, akkor miért nem áldoz arra, s azt sem, hogy — amikor egész szolgáltatási rendszerünk veszélybe került — miért nem tud a tanács hatékonyabban cselekedni. Olyan megoldást keresni, aminek terheiből egyformán kevés jutna a vállalatnak és a tanácsnak. A gázpalackot nem lehet természetesen egy 'kiló kenyér és tíz deka vaj közt árusítani — ahogy sokan elképzelik. S az is érthető, hogy a gyúlékony anyagokkal teli Tüzéptelepek sem felelnek meg erre a célra. Az azonban már kevésbé tűnik természetesnek, hogy — a mai gazdasági törvények árnyékában — a vevő, a fogyasztó ennyire ki legyen szolgáltatva — a szolgáltatónak. V. M. Gyémánt a világűrből Szovjet tudósok, akik az 1961-ben. Ausztrália nyugati vidékén lelt meteorit anyagát tanulmányozták, megállapították. hogy ugyanolyan összetételű gyémántok vannak benne, mint amilyenek a Földön is találhatók. A tudósok szerint a gyámántok a világűri összeütközések alkalmával keletkeztek. (MTI) VASÁRNAP, 1969. AUGUSZTUS 10.