Délmagyarország, 1969. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-07 / 181. szám

Tiszteletkör? Bumeráng! ) A közélet stílusa — új rovatcím a Népszabadság teg- 1 napi számában. A rovatban a Tiszteletkör? című cikk, ame- : lyet Tamás István írt, azt közli, hogy „a közelmúltban vizs- ; gálát indult egy építkezés ügyében", aminek következtében a vállalat által silányan végzett munkát újra kell csinálni. Az is kiderül, hogy nem jelentéktelen kárról van szó, ezért „két országos főhatóság is bekapcsolódott a vizsgálatba." Ezek azután jegyzőkönyvbe foglalták megállapításaikat a hibákról, de mielőtt ezt tették volna, sztaniolba csomagolt — régi stílusra emlékeztető — magyarázatokkal próbáltak enyhíteni a tényeken. Így: „Megállapította a bizottság, hogy az épi lények minősége országszerte javult. Ez jellemző az út- és lakásépítkezésekre is. A vállalatok (közöttük említi a jegyzőkönyv azt a vállalatot is, amelynek ügyében a szóbanforgó vizsgálat folyt) színvonalasabb, jobb, alaposabb munkát végeznek. Pontosabban betartják a határidőket." Majd bosszankodni kezd a cikk írója, hogy egy nagy népgazdasági kárt okozó építkezési hiba konkretizálását miért kell ilyen általánosító mellébeszélésekkel elkenni. Megvan annak az ideje és helye, fejezi ki, amikor a követelmények mellett az eredmények is szót érdemelnek. Ez az eset nem az. Ahogy írja: „De amikor egy konkrét hibáról van szó, akkor ne azzal kezdjük, hogy évekre vagy évtizedekre visszapillantva körüldicsérjük magunkat." S hozzáteszi, hogy ilyesmire ma már nincs szükség. Mindez szentigaz, s kedvem leltem az új rovatcímben és az alatta megírt dolgokban az utolsó mondatig. A pont és az aláírás jelentette a kiábrándulást. Mert:... ... Mert a közélet stíluskövetelményeit — amit én mindig hajlamos voltam demokratizmusunk izmosodásával azonosítani — úgy képzelem el, hogy az egyik mellébeszélés nem magyarázza meg, s főként nem kritizálhatja a másikat. Vagyis, az említett „egy konkrét hiba és vizsgálói" ugyancsak hiányoznak a Tiszteletkör? című cikkből. Meg a vizsgálatra okot adó építési vállalat megnevezése is. Meg az is, hogy „az egész újra csinálása" miatt személy szerint ki a felelős, mivel büntetik, és nekem, az állampolgárnak, a nemzeti jövedelem gyarapítójának, hogyan térül meg a „hiba" miatt megismételt kiadás. Szintén állampolgári illetékességem folytán érdekel az is, hogy tervezett életnívóm meg nem valósulása e „roszszul végzett munka" következtében mikor kerül rendes kerékvágásba, — nem kevésbé az, hogy melyik építési vállalattól tartózkodjam (mint a megismétlendő munka végzőjétől), ha esetleg lakóházat vagy bejáró utat szándékozom építtetni a közeljövőben. Summázva az aposztrofált cikk szülte gondolataimat: ha a „közélet stílusa" nevében a kozmetikázás rossz szokása ellen szót emel az ember, ne essen hasonló hibába azáltal, hogy a levegőbe vagdos és nem nevezi nevén a gyereket. Mert ha így tesz, fejbekólintja az általa eldobott bumeráng. Idézet: „Mindig arról érdemes beszélni, amiről szó van." Kondorosi János Magyaros URH-kocsival bosegaszlal Brüsszelben —a hivatalnok védelmére A Hungexpo második" félévi kiállítási naptárában már az október 4—19 közötti hrüsszeli élelmiszervásár került előtérbe. Kiállításunk képet ad Magyarországról, mint élelmiszer-exportőrről, s alapot nyújt ahhoz, hogy mind a belga piacon, mind ! a Közös Piac többi országában új üzleti kapcsolataink létesüljenek, ezenkívül idegenforgalmi propagandánkat is szilgálja. A kereskedelmi termékbemutatón a Terimpex egyebek között a világhírű Herz és Pick szalámival, a gyulai kolbásszal, dobozos sonkával, magyaros készételekkel, a vágott baromfival és sajtokkal szerepel. A Monimpex a palackozott borok és szeszes italok gazdag választékát, a márkás magyar paprikákat kínálja az üzletembereknek. A Hungarofruct a befőtteken, a paradicsompürén, jameken és a főzelékkonzerveken kívül friss gyümölcsöket és zöldségeket is kiállít. A brüsszeli élelmiszervásárt az eddigi tapasztalatok szerint hét végén a város lakóinak nagy része felkeresi, s miután a brüsszeli világkiállítás magyar vendéglőjének kiváló ízeit még most sem felejtették el a helybeliek, nagy érdeklődésre számítanak a magyar kiállítás rendezői. Ezért a helyszínen kalocsai népviseletes eladónő árusítani is fogja a magyaros készételeket, a szalámit, a sonkát, s az egyéb finomságokat, amelyekhez kóstolóval, valamint ínycsiklandozó ételekkel megrakott magyaros bőségasztallal is igyekeznek további étvágyat kelteni. Locsolni vagy nem locsolni? Ez itt a kérdés. Mármint llerbeck József (Bajza u. 2.) nyugdíjas olvasónk kérdése, aki többször (iltakozott a városgazdálkodási vállalatnál az ellen, hogy a Belvárosi temetőben nem tud locsolni. Hétkor nyitják ugyanis a temetőt, ugyanakkor — olCicikli a tilosban Kerékpárját csak egy percre támasztotta az út széléhez Faggyas Péter (Attila u. 11.), amíg virágot vásárolt. A Marx téri történet azzal folytatódott, hogy az otthagyott biciklit a helypénzszedő a parkolóhelyre vitte, annak ellenére, hogy levélírónk közben visszaérkezett és tiltakozott. Így csak kemény két forintért válthatta ki a nélkülözhetetlen jármüvet. Az egyötvenes virág így tulajdonképpen háromötvenbe került. Méltatlankodva kérdi: jogos-e as ilyen eljárás? A városi tanács szolgáltató üzemétől kapott válasz; ha nem is nyugtatja meg olvasónkat, talán arra készteti, hogy igazságosabban nézze ezt a történetet. A Marx téren és annak környékén általában tilos a parkolás, hiszen nagy balesetveszélyt Jelentene, ha — mint már sokszor előfordult — kerékpárok ezreit támasztják le egy pillanatra. A rendőrséggel közösen ezért határozta el a szolgáltató üzem, hogy szigorúan fellép azok ellen, akik nem a megőrzőhelyen rakják le járművüket. Azt a két forintot, amit olvasónk sokall, egyébként a piacrajárók többsége megfizeti: ha nem helypénz, akkor villamos- vagy autóbuszjegy formájában. vasónk állítása szerint — elzárják a vízcsapokat, csak a vállalat dolgozói locsolhatnak. A vállalattól kapott levél teljes mértékben megfelel a valóságnak — válaszolt- kérdésünkre dr. Hammer Fidél igazgató. Legfeljebb azzal lehetne kiegészíteni, hogy csak egyes parcellákban rossz a vízellátás, a temető főútvonaláról egész nap lehet vizet hordani. Ahogy az olvasónk által mellékelt levél mutatja, a vállalat udvarias felvilágosítást adott, azt is közölte, hogy éppen a a temetőt látogató, a sírok locsolásét magukra vállaló kispénzű emberek érdekében hamarosan javítják a vízellátást: a negyedik negyedév elején újabb beruházással kutat fúratnak. Reméljük. hogy levélírónkat kielégíti ez a válasz, s nem fordul a mi írásunk másolatával egy újabb illetékeshez, vagy illetéktelenhez. Szabálysértési tárgyalás kezdődött. Beidézték Éter Mihályné (Csaba utca 15. szám) tésztakészítő kisiparost a II. kerületi tanácsfa. Ugyanis július 2-án, 5-én és 6-án nem fizette ki a helypénzt a Marx téri piacon. Sokallotta a 4 forintos tarifát és kijelentette, hogy hiába zaklatják, nem is fogja kifizetni. Mindez így leírva egészen egyszerű, annál Is inkább, mert ha Éter Mihálynénak nem felel meg a rendeletileg előírt helypénz, joga van kifogásolni, és joga van összepakolni áruját és hazamenni a piacról. De ő nem ment haza, csak „kifogásolt": — durván lehordta még a piaci ellenőrt is. Ezért július 25-ére beidézték szabálysértés miatt: a helypénzfizetés megtagadása' és hivatalos személy megsértése miatt. Az ember azt gondolná, a tanácsházán, a hivatalos helyiségben nem viselkedik úgy, mint a piacon. De lett akkora patália a szabálysértési tárgyaláson, hogy a tanács minden szobájából odaszaladtak a tisztviselők és az ügyes-bajos dolgaikat intéző emberek is! Étemé ugyanis a helypénzszedőt szidta, s amikor kérték, hogy csillapodjon le, ne kiabáljon, válaszoljon a kérdésekre, nekiesett az előadónak — meg is Ütötte —, úgy kellett lefogni. Nem akarjuk részletezni. hogy mi minden zajlott le még — a beidézett iparos fia is beavatkozott, és durván fenyegette a hivatalnokokat, aztán kezénél fogva kiráncigálta az édesanyját a szobából stb. Elképzelhetjük mi volt, ha a rendőrségi URH-kocsit kellett kihívni. A felpaprikázódott asszony még a rendőrökkel is szócsatát kezdett, nem győzték rendreutasítani. Nagy nehezen lezajlott a szabál.vsértési tárgyalás, kétezer forint büntetést szabtak ki, s emellett meg kell fizetnie az elmaradt 192 forint helypénzt is. (A jegyzőkönyvet Éter Mihályné nem írta alá, de a fellebbezési záradékot azonnal.) A dolognak az már talán humorosan is felfogható oldala, hogy még aznap délelőtt visszajött a „tett színhelyére", de ezúttal már igen udvarias volt: ugyanis pecsenyesütésre kért iparengedélyt, és azután érdeklődött az elnökhelyettesnél, hogy mikor kaphatja meg... Szerénysége csak az elnökhelyettesi szobában tartott, utána a lépcsőházban a szabálysértési tárgyaláson részt vett gépírónővel kiabált. Hogy mindezt most miért részleteztük? Nem elsősorban az eset szomorú érdekessége miatt, hiszen Éternét már ismerik más hivatalos helyen is, hasonló esete volt az m. j. városi tanács kereskedelmi osztályán és a III. kerületi tanácsnál is az elmúlt években. Legfeljebb csak annyival „kisebb esetek" voltak, hogy akkor nem kellett rendőri segítséget kérni. Az lenne a lényeg, hogy egy rossz modorú — ha lehet ezt annak mondani — ember különös ügyintézési módjáról írjunk? Nem, mert sajnos, nem Éterné az egyetlen ro6sz modorú ember. A gyámügyi előadók és a szabálysértési előadók nemegyszer találkoznak ilyen emberekkel, akik magukról megfeledkezve, minősíthetetlenül viselkednek a hivatalokban. Nyilvánvaló, hogy nem mindennap fordul elő ilyesmi, de mondanunk sem kell, hogy egy-egy ilyen eset is milyen hatással van az ott dolgozókra és mindazokra. akik látják, hallják. Legyen ez az eset is figyelmeztető: szigorúan kell fellépni azokkal szemben, akik sértegetik, lcjáratják a tanácsi dolgozókat, államapparátusunk tisztviselőit. Az utcán egy magánember nem tűri el, hogy sértegessék, módja van rá, hogy sérelméért elégtételt követeljen. Miért kellene eltűrni, hogy egy tanácsi tisztviselőt hivatalában bárki sértegethessen? P. Sz. M. Húst vagy üveget? Újszegedi olvasóink egész csoportja kívánja mindkettőt. Húsboltot, ahol megtelelő a választék, üvegezőt, hogy ne kelljen egy-egy törött ablakkal a Marx térig cipekedni. Hiszen most már villamos sincs, gyalog kell menni. Sajnos, a válasz, amit az I kerületi tanács kereskedelmi osztályától kaptunk, nem kelt osztatlan örömet. A távlati tervben természetesen szerepel egy húsbolt is. amely a Bérkert utca, Odesszai körút találkozásánál lesz. Addig a Csanádi utcai piaccal igyekeznek az újszegediek húsigondjait enyhíteni. Még kilátástalanabb a helyzet az ablaküvegezéssel. Az üveges ktsz helyiséget kér — ezt a tanács nem tud biztosítani. Az sem biztos — hiszen semmi sem biztos —; hogy a ktsz megtalálná a számítását: kifizetődő lenne az üzlet fenntartása. Ezer vállalatot szolgál az latorkor Művészjelöltek a mártélyi strandon A piaci információk, az áru- és kapacitásközvetítés hasznáról, helyzetéről és jövőjéről beszélt szerdai sajtótájékoztatóján dr. Szabó László, az Országos Piackutató Intézet igazgatója. A gazdasági reform következményeként differenciáltabbá vált az árukínálat. Az üzemek egy része nagyobb kapacitással kapcsolódott be az áruellátásba, s egész sor új termelő jelentkezik a piacon. Előtérbe került a gyártás, a beszerzés és az értékesítés gazdaságossága. Az Ipari és a kereskedelmi vállalatoknak egyre nagyobb szükségük van összefoglaló képre, felvilágosításra a piaci helyzetről, új beszerzési forrásokról és értékesítési lehetőségekről Ezt szolgálja a modern gazdaságvezetés kívánalmait figyelembe véve az Országos Piackutatási Intézet újszerű, a népgazdaság és a vállalatok számára egyaránt hasznos szolgálata; az Interker, amely több mint egy éve eredményesen működik. Ma már több mint ezer gyártól, vállalattól, szövetkezettől gyűjti havonta rendszeresen egyebek között a ha<*voményos és az új árukkal, a nyersanyagokkal, félkésztermékekkel, a termelőberendezésekkel és a termelői kapacitással, a felesleges vagy a nehezen mozgó készletek mobilizálásával kapcsolatos keresleti és kínálati jellegű információkat, amelyeket feldolgozva. rendszeresen gyors kiadványokban bocsát az érdekeltek rendelkezésére. A tűző nap elől hűs enyhelyet nyújtanak a sátrak fölé bóbiskoló lombkoronák, csupán a tábori tisztáson rekkenő a hőség. Estére viszont lehűl, s a rőzseláng fakó fényénél családias hangulatban, ötletes műsorral szórakozik majd félszáz fiatal. A mártélyi üdülősor mentén idén harmadszor nyitotta kapuit augusztus 1-én az országos ifjúsági képzőművészeti tábor. A KISZ Központi Bizottsága és a megyei bizottság patronálásával Nyíregyházától Sopronig az ország legkülönbözőbb vidékeiről utaztak ide 17—26 éves fiatalok, szám szerint 48-an. Középiskolások és üzemi dolgozók, akik diáknapokon, helyi vagy országos képzőművészeti kiállításokon szerepeltek eredményesen. — Kellemes, mondhatni ideális környezetben várjuk az évente visszatérő és az új táborlakókat — gyújt cigarettára a bejárat melletti sátorban Sziráki Endre, a KISZ KB politikai munkatársa, a tábor egyik vezetője. — Amatőr rajzoló, festegető, tehetséges fiatalokról van szó, | akik magukkal viszik innen ifjúsági alapszervezeteikbe a mártélyi tábor szellemét. Nem művészképzés folyik itt, inkább olyan átfogó szempontú szórakozva-alkotás, aminek célja, az izlésnevelés. A manuális munkával párhuzamosan művészettörténeti, esztétikai és más elméleti előadásokat szervezünk, ahol a táborlakók aktív hallgatók: kérdeznek, vitatkoznak. Az idei programban értékelés hangzik el negyedszázad hazai képzőművészetéről. Aradi Nóra, a Magyar Tudományos Akadémia csoportvezetője a művész társadalmi felelősségéről, Ormos Tibor, a képzőművészeti lektorátus vezetője a kritikai szemléletről beszél — egyebek között. A Holt-Tisza-ág partján, ahol minden fa, vízbehajló füzes, vagy nagy-lustán himbálódzó csónak a befogadás élményét biztatja, a látás és reprodukálás igényére csábít — nem gazdátlan fiatalok lődörögnek: kötött és szabad programok töltik kl a mindennapokat. A vásárhelyi festők közül Fodor József. Lelkes István és Holler László vigyázza, irányítja az ügyes kezeket. Fodor József: Két csoportban adott témára dolgoznak a fiatalok. Adott, de nem előírt vagy megkövetelt recept szerint: jellegzetes tájképi elemek tanulmányrajzával, fatanulmányokkal, környezet-vizsgálódással telik el a délelőtt, kora délután másfélórás mozdulattanulmánv következik. Felváltva ülnek modellt a gyerekek, 5—10 percig, ilyenkor a megfigyelési készséget, rajzbiztonságot csiszolják, fejlesztik a többiek. Akik először jönnek a táborba, szinte habzsolják a látványt, panoráma képeket akarnak festeni, jóllehet egy csónak vonalain megbicsaklik a ceruza. A kéthetes mártélyi tábor ifjú kiszemeltjeitől otthoni munkáik legjavát rendre bekéri a közeli vásárhelyi mű* zeum. Az anyagot lezsürizik és hetekre kiállítják a Tornyai János múzeumban. Mennyi biztatást, milyen útrabocsátást és nem utolsósorban sikerélményt jelent tizenéves tehetséges fiúknak, lányoknak megjelenni _a tárlat nyilvánossága előtt? Az ügynek jónéhány hivatásos művész is irigye lehetne. De hát ez a tábor célja, elhatározása: felkarolni, gondozni ébren vigyázni az ifjú tehetségeket. Ha jól meggondoljuk, nemcsak a képzőművé-} szet területén kellene... N. L Szeged szobrai Bethlen Gábor (1580—1629) (18.) Erdély fejedelmét főiskola-alapítóként jegyzi szegedi szobrának mészkőtalapzata. A carrarai márványból kifaragott szobor „témája" azonban nemcsak * tudományok nagy barátja volt, de hasonlóképp nagy sikereket ért el a politikában is. Sajnos, a panteonban látható emlékmű alkotójának neve — egyelőre — ismeretlen. CSÜTÖRTÖK. 1969. AUGUSZTUS 7. DEIMAGYARORSIAG 5