Délmagyarország, 1969. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-06 / 180. szám

Fórum a gyárban Győri Imre és Sipos Géza elvtársak látogatása az újszegedi szövőgyárban A gazdaságirányítás re-i formjának bevezetése óta mindenki tervez, számol, gaz­dálkodik — és kérdez. S az emberek különösen élénk ér­deklődéssel várják azokat az alkalmakat, amikor pártve­zetőkkel tanácskozhatnak, tőlük kérhetnek választ a gyárban, a piacon, a háztar­tásban megfogalmazódó kér­déseikre. Hiszen a gazdaság­irányítás új rendjének ed­digi gyakorlata nemcsak eredményeket hozott, és nem csupán megnyugtató távlato­kat vázol fel. hanem ezer és ezer pozitív hatása mellett félreértéseket, jogos aggodal­makat, némi türelmetlensé­get és bizonyos feszültsége­ket is szült. A munkás köz­vélemény eleven érzékkel fe­dezi fel ezeket, és első he­lyen a párt vezetőitől kér és vár tájékoztatást, magyará­zatot. A közeljövőben Csongrád megyében és Szegeden szá­mos alkalmuk lesz az üze­mek és intézmények dolgo­zóinak arra, hogy a megyei, városi és járási pártbizott­ságok vezetőivel találkozza­nak, s gazdaságpolitikai és napi kérdésekről velük a legőszintébben tanácskozza­nak. Ilyen „konzultációs nap" volt tegnap, kedden a Ken­derfonó- és Szövőipari Vál­lalat újszegedi szövőgyárá­ban. ahol Győri Imre elv­társsal, az MSZMP Központi Bizottsága tagjával, a Csöng Somogyi Karoiyne reivetefe Pillanatkép a délelőtti gyárlátogatásról... A kép előterében, balról jobbra: Papp Lászlóné munkásnő, Balassy Sándor, a Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat pártbi­zottságának titkára. Sipos Géza, Győri Imre és Tóth László, a Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat vezérigazgatója ságának, 6zövőeyári párt­alapszervezet.einek és tömeg­szervezeteinek vezetői, majd kora délután a gyár vezető gazdasági szakemberei. S hogy a tájékoztatás végül foglalkozatott egészen széles körű legyen, 'ektiva anyafú lékenyebb munka kereteit ni, hogy a termelékenység biztosítja. Ezen belül minden javítására célfeladatokat üzemnek véghez kell vinni tűznek ki. s a megoldásokat a maga belső gazdálkodási a nyereségrészesedési alap reformjót is, hogy az ott terhére jutalmazzák, mert munkáskol- ez újabb nyereségösszegek­boldogulása kel fizet majd —, de végül Magyar árukiállítás Moszkvában Az augusztus 20. és szeptember 2. között Moszkvában megrendezésre kerülő magyar mezőgazdasági és élelmi­szeripari kiállításra 30 vagon árut mór útnak indítottak. El­sőként a kétezer négyzetméteres fedett és 1800 négyzetmé­teres szabad területű vásár dokumentációs és információs anyagát „postázták", majd ezt a szállítmányt követték a különféle konzervek és élelmiszeripari termékek. Miután a szovjet fővárosban első ízben került sor ilyen jellegű magyar bemutatóra, a rendezők arra töreked­tek, hogy minél szélesebb legyen a választék. összesen négyezerféle terméket állítanak ki. (MTI) Nemzetiségi óvodákat nyitnak A művelődésügyi mimsí- a gyermekek felvétele és a ter — a nem magyar anya- helyek betöltése a magyar nyelvű lakosság igényének óvodákra vonatkozó rendel­kielégítésére — utasításban kezésekkel azonos módon és szabályozta a nemzetiségi azonos szempontok szerint óvodák szervezését. Az uta- történik, sítás kimondja, hogy azok- A nemzetiségi óvoda, vagy ban a helységekben, ahol a gyermekcsoport létesítését a nem magyar anyanyelvű la- területileg illetékes tanács kossag száma szukségesse művelődésügyi szervénél kez­teszi, az óvodahálózat fej- deményezheti a vezető óvó­lesztése során nemzetiségi nő> az általános iskola igaz­óvodákat kell létesítem. gatója, a körzeti óvodai fel­Ahol magyar nyelvű óvoda ügyeiő vagv a nemzetiségi a délutáni pártnapon — aho- teljesebb és nagyobb ütemű a gondolatból valóság lesz. va a szomszédos üzemek, in- le8yen; , , f h°ey a gyári közvélemény i j . így kepzelik ezt el a ter- éber, arra példa lehet az a tezmenyek dolgozol is eljot- melés gondjait vállukon kezdeményezés, hogy vizsgál­rád megyei pártbizottság el- tek — éppen a megelőzőbe- hordozó munkások is, akik ják felül, beváltak-e azok a só titkárával és Sipos Gé- szélgetéseken sűrűsödő kér- intézkedéseket szorgalmaz- műszaki intézkedések, ame­za elvtárssal, a Szeged vá- désekhez ieazft0tta monda nak' pálfi Lászlóné pél- Iveket a munkaidőcsökken­rosi páltbizottság első titká- * „ , dául több kezdeményezést t.pc prHpkphpn Icidnlcfruzínlr rával folytattak kiadós esz- nivalóját Győri Imre elv­mecserét az üzem pártbizott- társ, a pártnap előadója. Árak és bérek Az alapszervezeti párttit.­károk a műhelyekben és munkatermekben gyűjtötték össze a kérdéseket, és ezek között nagyon sok vágott az árak és a bérek körébe. Az emberek úgy érzik, hogy ke­reseti viszonyaik javulása szerényebb, mint az idén ki­alakult ármozgás. A köny­nyűipari dolgozók pedig amúgy is hátrányos helyzet­ben vannak: alacsonyabb a bérszintjük, jórészt három műszakban dolgoznak, így örökös az iparágban a mun­kaerőhiány és a munkásván­dorlás. Fegyelmet tartani is nehezebb ilyen körülmények között. S mindezek a prob­lémák egyelőre még egy bű­vös kört alkotnak, mert az átlagbér-megkötöttség aka­dályozza a hanyag munká­sok elbocsátását, a kiválóak lényegesen magasabb dotá­lását. A kender- és lenipar nem tud versenyezni más ipar­ágak vagy más gazdasági szektorok béra j ánlataival: számos helyen magasabb órabért kínálnak. S név és forma szerint könnyűipari besorolása van ennek az ágazatnak, jóllehet a munka természete bizonyos üzemré­szekben kifejezetten komoly fizikai erőfeszítést kíván, kü­lönösen olyan elöregedett technika mellett, ami még most is uralkodó a szegedi kender-, lenfeldolgozásban. Hiszen a szövőgyári gépek jó része túl van már a hat­vanévi szolgálaton. Valóban el kell mindezt ismerni, attól kezdve, hogy ma még nem tudjuk bérben kellőképpen kifejezni a jó munkás és a hanyag ember közötti különbséget — odáig, hogy az iparág egykori bér­besorolása idejét mújta — így válaszolt Győri Imre és Sípos Géza. És azt is el­mondták: mindenekelőtt ar­ra kell törekedni, hogy a gyár kiváló és hűséges mun­kásai kapjanak illő anyagi megbecsülést. Ez majd ma­rasztalóan hat az újabbakra, a fiatalokra is. Egyelőre, sajnos, „nincs szívük" a gyárvezetőknek ahhoz, hogy a felesleges vagy gyönge szorgalmú emberektől meg­szabadítsák a gyárat. Tarta­léknak szánják őket esetle­ges nagyobb megrendelések­hez, új feladatokhoz, pedig inkább a műszaki-technikai fronton kellene tartalékot képezni. Az ármozgások nem idege­nek a mechanizmustól — fejtegették a továbbiakban. De az eleven, s a vártnál szélesebb skálájú mozgást éppen a termelőüzemek idé­zik elő. Közismert, hogy a termelékenység idei muta­tója kedvezőtlen — a nye­reség mégis nő. Az árválto­zással növelt nyereség így a piacon bosszulja meg ma­gát. A nyereséget a terme­lésben kell megkeresni, csak így számíthatunk kedvező árváltozásokra. A szabad­piaci árak az első félévben az alacsony keresetűeket és a fixfizetéseseket megvámol­ták, de a második félévre lé­nyegesen kedvezőbb piaci árak ígérkeznek, ezek bizo­nyosan kárpótlást nyújtanak majd az első hat hónapért. dául több kezdeményezést tés érdekében kidolgoztak, várna a gazdasági vezetők- mert véleménye szerint in­tői, s ezek felkarolásában kább a fizikai erőfeszítés fo­nagyobb aktivitast a part- ... , , , szervektől. Elmondta, hogy kozasara hagyatkoztak, ami nehéz volt ugyan megérteni levon a rövidített munkahét és a megvalósulásig segíte- öröméből. Lakásügyben az építés az első El sem képzelhető olyan kötetlen témájú beszélgetés pártvezetőkkel, ahol fel ne adnák a kérdések változa­tos szériáját a lakásgondok­ról — az albérletek drága­ságától az elosztással kap­csolatos észrevételekig. S ezt a témát újra és újra ma­gyarázni, fejtegetni kell. Pe­dig a lehetséges válaszok már elég széles körben is­mertek. A lakásproblémák megoldása nem elosztási kér­dés elsősorban, hanem épí­tési. Az építés pedig képte­len lépést tartani a nagyará­nyú beáramlással. 1969. re­kordot ígér Szegeden lakás­építésben. mert ennyi új haj­lék egyetlen megelőző esz­tendőben sem épült. A jogos igénylők számához - képest azonban ez még mindig olyan minimális, hogy az elosztással ezrek és ezrek nem fognak most sem egyet­érteni. Elképzelhető igazsá­gosabb kiutalási rend, de abszolút elégedettség semmi­képpen. Mindenképpen jogos viszont a munkásoknak az az észrevétele, hogy az új lakásokból nagyobb arány­ban részesüljenek. Csupán állami erőből évti­zedek alatt sem lehetne minden családot korszerű, a szocialista igényeknek meg­felelő lakáshoz juttatni. Ezért ragaszkodni kell ahhoz a társadalmilag igazságos elv­hez, hogy mindenki járuljon hozzá ennek a hatalmas gondnak a megoldásához, s jövedelmi és családi viszo­nyai arányában hozzon anya­gi áldozatot az új lakásért. Az sem idegen, hanem igaz­ságos követelés, hogy a job­ban felszerelt, kultúráltabb lakásokat jobban meg kell fizetni. Kérdés kérdéshez sorjá­zott. Szóba került a fiatal­ság, a pártoktatás és a párt­építés, az üdülési lehetősé­gek csökkenése, de még a közúti híd felújítása és a beszakadt szövőcsarnok is Sok kellemetlenséget okoz még a szövőgyáriaknak ez a hídjavítás, mert elég tar­tós válalkozásnak ígérkezik, még akkor is, ha esetleg nemzeti csodára elkészül az eredetileg kiírt határidőre. De ez a munka már halaszt­hatatlan volt. A távolabbi jövőbe azonban kellemesebb bepillantani, mert a negye­dik ötéves tervben megkez­dik majd a második tiszai híd építését. Ami pedig a szövőmunkásoknak ígér ked­vező változást: a gyár beru­házási hitelt kért új szövő­csarnok építésére. A várako­zási idő azonban legalább két esztendő addig, amíg a gépeket oda telepíthetik. Hi­szen ma már nehezebb kézzel mérik a hiteleket is. A szövőgyárnak viszont jo­gos lehet a panasza: nagy export megrendelései van­nak kilátásban, hazai anyag­ból állít elő exportképes árukat — talán így is szem­lélhetné a% bank népgazda­sági hasznosságukat. Mérsékelt fejlődéssel Kölcsönös őszinteséggel Mire számíthatunk a kö­zeli jövőben? — ez is min­dennapos kérdés. Mikorra hozza meg a gazdaságirányí­tás új rendje a várt kama­tokat? Erre ez volt a válasz summája: Minden anyagi juttatás­nak, béremelésnek, szociális kedvezménynek meg kell te­remteni a gazdasági felté­teleit. A változás tempóját ez határozza meg. Lényege­sen magasabb béreket mind­addig nem tudunk biztosíta­ni, amíg a jelenlegi színvo­nalon termelünk. A munka termelékenysége valamennyi szocialista ország között ná­lunk a legalacsonyabb; a nemzeti jövedelem termelé­sében hátul kullogunk. Amíg ezen a helyzeten lényegesen nem változtatunk, csak mér­sékelt bérfejlesztésre, szolid életszínvonal-javulásra szá­míthatunk. A reform csak a jobb gazdálkodás, a terme­Ennek az egész napos gyárlátogatásnak a legna­gyobb haszna a teljes és köl­csönös őszinteség volt. Sok érdekes, aktuális kérdés, sok fejtörés, sok mérlegelés — ez jellemezte a beszélge­téseket. Űgy sikerült, mint egy-egy jó Fórum a tévé­ben. És izgalmas is volt ez a nap. Tóth Józsefné ked­ves közvetlenséggel elmond­ta: már kora hajnalban föl­ébredt, és izgalom fogta el, vajon el tud-e majd sorol­ni mindent, amit dolgozó társai rábíztak... S hogy ezt a kis idegességet meg is magyarázza, hozzátette: Ha az elvtársak gyakrabban jönnének, megszoknám, hogy nem kell izgulni... S a pártnap, amelyen már „egyoldalúbb" volt a beszél­getés, ugyanilyen légkörben zajlott le. Mert a délelőtti és kora délutáni eszmecsere adta a legfontosabb témákat. Sz. S. I. működik, de a szülőknek több mint' kétharmada kéri, az óvodát át lehet szervez­ni nemzetiségi óvodává. A magyar óvodákban is létesí­tenek nemzetiségi csoporto­kat, ha — az eddigi 25-tel szemben — legalább 15 nem­zetiségi gyermeket szeret­nének a szülők az anyanyel­vüknek megfelelő foglalko­zásokra járatni. A nemzetiségi óvodák nemzetiségi tannyelvűek, vagy a nemzetiségi nyelvet oktató óvodák lehetnek. A nemzetiségi óvodákban szövetség. üjab!i dömperek A Vörös Csillag Traktor­gyárban megkezdték az új, nagy teljesítményű, tízton­nás dömperek gyártását és exportját. A magyar döm­perek jelenleg 42 országban találnak piacra. Izek, zamatok Ma zárja kapuit az őszibarack­és borkiállítás Nagy hagyományokkal rendelkezik a szatymazi ter­mőtáj. Hosszú évekkel ez­előtt eljutott már innen a homok kincse, az ősziba­rack a világ különböző tá­jaira, s azóta is igen kere­sett mindenfelé. A versenyt nehéz állni. Manapság vál­toztak az igények is, mond­hatjuk bátran, hogy átala­kulóban van az őszibarack­termesztés, átalakulóban a szatymazi termő körzet is. A sárgahúsú magvaváló faj­ták kerülnek előtérbe, ezek a „piacosabbak". Napjainkban 120 új faj­ta található hazánkban, leg­inkább amerikai fajták, amiből 10—12 választódik majd ki köztermesztésre. Mindenesetre az tény, hogy gyors fajtaváltásra kell el­készülnünk, ha nem akarunk a nemzetközi versenyben elmaradni. Ennek a jegyé­ben rendezték meg az idei országos őszibarack- és borkiállítást is. Erre kettő kutatóintézet, hét állami gazdaság, 26 termelőszövet­kezet, és hat szakszövetke­zet, valamint hét vállalat küldte el őszibarack min­takollekcióját. A fajták szá­ma 43 volt. örvendetes, hogy naponta több százan nézik meg a színek, ízek, illatok parádéját felvonulta­tó kiállítást. Vasárnapi szá­munkban közöltük a nagy­díjasokat és a különdíjaso­kat, most pedig közreadjuk az első helyezetteket. Első díjat nyert a Kertészeti Ku­tató Intézet, a szatymazi Béke Tsz, a zsombói Gyü­mölcsöskert Szakszövetkezet, a pusztamérgesi Rizling Tsz, a szatymazi Finn—Ma­gyar Barátság Tsz. a szaty­mazi Béke Tsz — Ford őszi­barackjával is — a Csong­rád megyei AGROKER be­mutatott növényvédő sze­reit, a Délalföldi Kísérleti Intézet fajtagyűjteményéért, a szatymazi Tranzit telep, valamint Kiss Sándor Exlibrisek a szőlészetben című montázsáért. Az első díjat nyert borok közül ez alkalommal sem hiányzik a tájjellegű itóka. Ugyanis a balatonszepezdi olasz rizling, promontor bittér fehér, az egri bika­vér, a csongrádi kadarka, és a jászberényi rizling, va­lamennyi a Magyar Állami Pincegazdaság borai a győz­tesek. örvendetes, hogy az ország valamennyi történel­mi borvidékéről érkeztek ide minták, 10 állami gaz­daságból, három tsz-ből, két egyéb szektorból és az ál­lami pincegazdaságból össze­sen 86 fajta, összesen 3 ezer 698 palack bort állítot­tak ki. Szeged és vidéke 23 fajtával — a legtöbbel — képviseltette magát. A Magyar Likőripari Vál­lalat is kitett magáért, mint a sajtótájékoztatón hallhattuk, komoly múltra tekinthet vissza ez a szak­ma, s a világviszonylatban is elsőként jelentkeztek az­zal, hogy koktélokat nagy­iparilag állítottak elő. íz­léses csomagolásban, meg­nyerő díszdobozokban ke­rül az itóka a fogyasztók­hoz, így aztán szívesen vá­sárolják, ajándékozzák. El­ismerés illette a vállalat termékeit, hiszen a nagydíj és a különdíj, mellett egy első, egy második és egy harmadik díjatVis szereztek. A sikeres és sok látogatót vonzó kiállítás ma, szerdán zárja kapuit. SZERDA. 1969. AUGUSZTUS 6. G 3 *

Next

/
Oldalképek
Tartalom