Délmagyarország, 1969. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-24 / 195. szám

Elutazott az arab küldöttség Az Arab Szocialista Unió küldöttsége, amely a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására Mohamed Abdel Salam el Zajjat-nak, az ASZÚ nemzeti kongresszusa és az Egyesült Arab Köztársaság parlamentje főtitkárának vezetésével hazánkba tartózkodott, befejezte látogatását, s elutazott. A küldöttség látogatást tett Komócsin Zoltánnál az MSZMP Politikai Bizottsága tagjánál, a Központi Bizottság titkáránál és találkozott az MSZMP Központi Bizottsága, valamint illetékes állami és társadalmi szervek más vezető funkcionáriusaival. A látogatások során eszmecserére került sor a feleket kölcsönösen erdeklő nemzetközi kérdésekről, köztük a közel-keleti helyzettel összefüggő időszerű problémákról, az izraeli agresszió következményei felszámolásának és a béke helyreállításának kérdéseiről. A MAV Gyorsítsák meg a szállíttatok a vagon kirakását! E? 3 A jövő héttől megkezdődik a MÁV vonalain a cukorrépa-szállítás. s ehhez a mezőgazdaság naponta 1000 —1300 vagont igényel. Hamarosan jelentkeznek a gazdaságok az eddiginél több fedett kocsiért is, hogy elsősorban a Nyírségből, de az ország más részéből is almát, szőlőt, mustot, bort továbbítson a vasút. Mindezt úgy oldja meg a MÁV, hogy az ipar se szenvedjen hátrányt. A MÁV vezérigazgatóságon megállapították, hogy míg augusztus közepén egy hét alatt körülbelül 7000 kocsival kértek többet a szállíttatók, mint a múlt év hasonló időszakában, addig az az elmúlt héten a kocsiigény körülbelül tízezerrel volt több. mint 1968 augusztus utolsó előtti hetében. Megemlítették a MÁV vezérigazgatóságon, hogy a „Történelmi" út? Vannak nevezetes történelmi utak, amelynek egyegy kőkockáját is kegyelettel nézi az ember. A készülő al-dunai erőmű által felduzzasztott víz hamarosan elnyeli például Traianus császár nevezetes hadiútját — bizony sajnálni való veszteség. Hasonló „csodálatot vív In" az újszegedi hídfő alatti út, amelyen kevésbé nevezetes „csapvatok" koptatták el a követ. Sok jármű „pilótája" fejezi ki cifrán azt az óhajt, bár nyelné él ezt az útszakaszt is a víz. Nem nyugtathatjuk meg őket azzal, nogy környékünkön erőmű épülne, s a Tisza hullámai veszik majd birtokukba ezt a hadiutat. Nos. akkor mivel nyugtassuk meg azokat, akik a körforgalom bevezetése óta kénytelenek erre járni a strandra, víkendházakhoz, vagy éppen lakóházukhoz? Mondjuk nekik azt. hogy szaladják körbe az Odesszai körutat, ha féltik az autójukat. motorjukat? De akkor miért jelöli a KRESZtábla. hogy erre is le lehet fordulni, itt is út van? Ha jogunk lenne rá. kire nnénk azt a táblát onnét. Megtéveszti az autósokat, akik ahhoz vannak szokva, hogv az országutakon még egy kis huppanótól is táblajelzés véd. Itt pedig majd egyméteres gödrökre invitáljuk őket! Egy szó mint száz: erre a hadiútra — mégha történelmi idők óta így van is — nem lehetünk büszkék. Sorsa nyilvánvaló: az újszegedi hídfő felújításakor lezárják, mivel építési terület lesz. Nem tudjuk megjósolni, hogy néhány hónap, vagy egy év múlva történik-e ez meg. de annak mindenesetre máris ideje, hogy az utat lezárják. P. Sz. M. külkereskedelem ls több vagont kért, mint más években — ami alapjában véve örvendetes jelenség —, s az előjelek szerint a következő hetekben is többet igényel. A felmérések szerint, az összes várható szállítási igények figyelembevételével, a ftieglevő kocsiparkkal a MÁV nagyobb zavarok nélkül meg tudja oldani az őszi csúcsforgalom szállítási problémáit. Probléma viszont, hogy míg a szállíttatok szinte veszekszenek az üres kocsikért, az érkező kocsik kirakásánál már korántsem tanúsítanak ilyen lelkesedést és szorgalmai. Ezt legjobban a statisztika tanúsítja. A múlt év augusztusának első felében a kirakodó helyekre érkezett kocsik csak 30,6 százalékát nem rakták ki az érkezés napján. Az idén ugyanebben az időszakban a beérkezett kocsik 41,3 százalékának kirakása húzódott át másnapra. Emiatt heti átlagban a kocsipark kapacitása 43 000 tonnával csökkent. A vasút helyzete meglehetősen nehéz. Kocsiparkjával nagyon jól kell gazdálkodnia a következő hetekben, hogy ne legyenek rendkívül nagy torlódások az áruk, termékek továbbításában, ezért fordult felhívással valamennyi szállíttatóhoz: azonnal szervezzék meg a vagonok gyors kirakását, mert ezen múlik, mikor kapnak, illetve kapnak-e időben üres kocsit. (MTI) Jó reklám Tél az édesiparban 450 vagon édesség karácsonyra „Az édesiparban már tél tak többet forgalomba az van" — adták hírül nemré- idei év első felében, mint giben. Még a nyár kellős kö- tavaly. Az elmúlt évben több zepén tartunk, de az édes- újfajta keksz és teasütemény ipari üzemekben már má- került forgalomba, mindegyik zsaszámra sorakoznak a ka- jó minőségben. A Magyar rácsonyfa-függelékek. Mi- Édesipar tavaly lényegesen kulás-figurák. Ezeknek a kevesebb minőségi reklamácikkeknek a gyártását már ciót kapott, mint előtte bárhúsvét után el kell kezdeni, mikor, hogy minden karácsonyfára. minden ablakba bőségesen jusson belőlük. A március végén elkezdett gyártást december elejére fejezi be az Biztosítás — biztonság! Sok csodálója volt a nyáron Szeged hírességeinek. A város vendégei csoportba verődve meg-megálltak az Aradi vértanúk terén pompázó hirdetés előtt is. Csak azt nem értették. hogyan került oda melléje ez az elavult szobor. Az okosabbak persze kitalálták: II. Rákóczi Ferenc is be akar lépni a CSÉB-be. Csak — a jelenlegi biztosítási feltételeket ismerve — azt nem tudják, mi lesz a lóval. Ö ÖTVEN KÖRÜL járó munkásokkal beszélgettünk és szóba került, hogy a felszabadulás után negyedszázaddal lehet-e vezető posztokra állítani kétkézi munkásokat? Vagy pedig ez a gyakorlat csak a munkáshatalom megteremtésének idejére volt érvényes, egyszeri igénybevételét a hatalomért vívott nyílt osztályharc indokolta? Ez a téma gyakran vita tárgya és nincs is megnyugtató gyakorlati álláspont. Ugyanis a gyakorlat fejezi kl az elvi megítélést, miszerint alkalmazzák ezt a módszert, vagy elvetik. Vannak emberek akik egyszeri aktusnak tekintik a munkáskáderek „kiemelését", tehát a negyvenes évek végén és az ötvenes évek elején politikai szükségesség diktálta lépésnek. Sőt, néha ennek a lépésnek a helyességét is megkérdőjelezik. Mások viszont azt vallják, hogy az a gyakorlat jó volt és nagy kár alkalmazásának elhagyása, most is úgy kell, mint akkor, egy az egyben: esztergályosból — vezérigazgató, traktorvezetőből — tanácselnök stb. Elveken vitatkozni szükségtelen, mert egy hatalmon levő marxista pártnál természetes, hogy a munkásosztály soraiból, a kétkézi munkások közül rendszeresen kiválaszt alkalmas személyeket vezető párt-, állami, gazdasági stb. vezető testületekbe és vezető posztokra. Ez tehát nem egyszeri aktus, hanem nagyon lényeges, folyamatos politikai tevékenység, amelyet a munkáshatalom saját érdekében nélkülözhetetlennek tart. Ezen az elvi állásponton még csak meditálni sem lehet, mert anynyira kézenfekvő. Ha megnézzük a különböző vezető szerveket, választott testületeket, ott látjuk az üzemi munkásokat, szövetkezeti tagokat, akik effektív termelő munkát végeznek. Mégis szükséges ezt a kérdést több oldalról is körülí nézni. Aki a hatalomért fo1 lyó nyílt osztályütközetek szép emlékeit úgy eleveníti fel, hogy ma is ugyanazt tegyük, mint akkor: egy az egyben, esztergályosból — vezérigazgató, traktorvezetőből — tanácselnök stb., az huszonöt éves szocialista fejlődésünket nem jól érzékeli. Akik akkor tanulatlanul, vezetési ismeretek nélkül, politikai hittel és forradalmi tűzzel álltak különböző vezető posztokon a harc élére, azok ma tanult, képzett szakemberek, huszonöt éves vezetési tapasztalattal rendelkeznek. Nagy többségük kitűnően vizsgázott politikai értelemben is: szerény, osztályhű, olyan tartású maradt mint kétkézi munkásember korában volt. Egészen kevés azoknak a száma, akiket megszédített a hatalom, akik elszakadtak osztályuktól és rongyemberekké váltak. Az elfajulásnak a lehetősége a jövőben még kisebb lesz, mert a szocialista demokrácia kitágításával az effektív munkásellenőrzés lényegesen nagyobb szerephez jut, és gyorsabban kiderül a politikai haszontalanság, stréberség stb. De megváltoztak a szocialista építés feltételei és az egyes emberrel szemben támasztott igények sem mérhetők 1949-hez. Az egyszerűtől a bonyolult felé haladó világ jegyei a szocialista társadalomra is érvényesek. Hogy mimindent kell tudnunk az államigazgatásban, gazdaságban stb., azt egy jól képzett tanácstitkár, illetve Az első félévben egyébként 7 újfajta cukorka, 9 különleges táblás csokoládé. | 10 új díszdoboz jelent meg. édesipar, illetve addigra Az év ve,gélg. mfg ..egyszer r ' Hnnin mfinneoa l/Arnl a kehagyja el az utolsó szállítmány a gyárak raktárait. Az idei „termés" 450 vagon karácsonyi édesáru lesz. A múltkoriban készült el a legújabb édesipari statisztika. Íme néhány adat: cukorkából 3,3 százalékkal, csokoládéból 6 száealékkal, szítmények kifogástalan mikekszből, nápolyiból, teasüte- nősége is hozzájárult a forményből 10 százalékkal hoz- galom növekedéséhez. ennyi újdonság kerül reskedelembe. Az utóbbi hónapokban rendkívül megnőtt a kereslet a díszdobozok iránt. Éppen kétszer annyi fogyott belőlük, mint a múlt év hasonló időszakában. A csemegekéHűvös marad az idő Szombaton kora délután a hőmérő mindössze 17 fokot mutatott. Az időjárás — úgy látszik, eltévesztette a naptárt: augusztusban október elejét „játszotta" meg. Gyenge vigasz, hogy — amint dr. Tardos Béla, a Központi főmunkatársa el— hasonlóak a paEurópa legnagyobb manyos mondta naszok részén. Vasárnap talán már kevesebb lesz az eső és a felhőzet valószínűleg felszakadozik. Az idő azonban hűMeteorológiai Intézet tudo- vös marad. sokoldalúan művelt gyárigazgató tudná igazán megmondani. Itt már nem járható az az út, hogy ma gerebenező, holnap gyárigazgató. Aki ilyesmit kíván, akarva vagy akaratlanul tisztességes, derék munkásembereket tenne tönkre. Nagy tévedés arra gondolni, hogy csak a körülmények változtak. Változott a munkás is. A ma üzemi munkása semmiben sem azonos az 1949. évivel. Változott a termelés technikája és kultúrája, változott a munkást érintő közvetlen világ, javult a technika, fejlődött a kultúrát társadalmi méretűvé tevő apparátus stb. Ha ma megnézzük az üzemi munkásokat, akkor közöttük nagyon sok az igen kulturált, nagy műveltségű, jó szakember, aki képes ellátni sokkal rangosabb munkát is, mint amit most végez. Vegyük ehhez hozzá, hogy a 8 általános iskola kötelező, ami nemcsak, hogy megfelel mindenben a régi 4 polgárinak, de felül is múlja azt. De most már nem ritka a különböző szakmákban az érettségizett ember sem A Horthy-rendszerben csak kevesen jutottak érettségihez, ma azonban a felnövekvő ifjúság több mint fele tesz középfokú műveltségi vizsgát, azaz érettségit. Néha — mondják tréfásan — a mai fiatal munkások zöme sokkal képzettebb és tapasztaltabb, mint egy 1949ben funkciót vállalt, de azzal az idővel megrekedt vezető ember. Ez tréfa, de a magva mégis igaz. Nem volna helyes az összkép, ha ezt a lényeges változást nem jeleznénk. M

ÉGIS AKKOR elvünk gyakorlati érvényesítése hogyan történjék? Sokkal bátrabban és erőteljesebben? Ismereteink szerint két csatorna áll gyakorlati munkánk rendezésére. Az egyik — ezt vesszük igénybe gyakrabban —, hogy különböző politikai, államhatalmi, társadalmi vezető szervekbe választunk kétkezi munkásokat és termelőszövetkezeti tagokat. Nincsen olyan választott pártbizottságunk vagy járási, városi és községi tanácsunk, ahol ne találnánk olyan embereket, akik ma is közvetlen termelő munkát végeznek. Nem szólva a szakszervezeti mozgalomról, amelynek különböző szinteken dolgozó választott szerveiben igen sok a kétkézi munkás: fiatalok és idősebbek, nők és férfiak egyaránt megtalálhatók. Az eltelt negyedszázad kitermelt egy olyan nemzedéket a 25—40 évesek korából, amely politikai és szakismereteit már a szocializmustól kapta, s igen megalapozottan. Ha figyelembe vesszük a mai értelmiséget, annak zöme kétkézi munkások családjából kerül ki. Ezek az emberek alapos tanulást biztosító 17—18 esztendőt tudnak magukénak. Emellett negyedszázad technikai fejlődésének, a tudományos ismeretek legkorszerűbb jegyeinek birtokában lépnek ki az életbe, politikai, társadalmi, gazdasági életünk irányító posztjain is kiválóan megfelelnek. Hangsúlyozva még egyszer, hogy ezeknek apjuk, anyjuk ma is fizikai munkát végez! Érthető, hogv tárgyismeretük, műveltségük — kiegyensúlyozott életviszonyukból eredően — lényegesen magasabb, mint azoké, akik negyedszázaddal ezelőtt hat elemivel indultak. Már csak azért is, mert a mögöttük maradt 25 éves fejlődés sok olyan tudományos ismeretet hozott felszínre, amelyeket akkor, a húszasharmincas években nem ismert az emberiség, tehát iskolai tananyag sem lehetett sok mai kérdés. Ezt a körülményt azok számára hangsúlyozom, akiknek az a véleménye, hogy most már nem lehet munkásokat vezető posztokra állítani. Így érkeztünk el a második csatornához, ahhoz tehát, hogy kétkézi dolgozókat vezető posztokra „kiemelni" lehet, de ezzel nem élünk eléggé jól. Van olyan felfi> gás, hogy ha valahova keresnek egy embert, akkor rendszerint szűk ismeretségi körben próbálják megoldani a felmerült szükséglet kielégítését. Legtöbbször ismert emberek kerülnek szóba, jó és rossz tulajdonságuk egybevetésével, de hiányzik 3 tágabb kitekintés. Ez nemcsak országos, illetve megyei szerveknél, hanem közvetlen termelő munkát végző decentrumoknál is így jelentkezik. Ezért ez a második csatorna alaposabb viz«aálatra szorul. E

' 1DEKES megoldást mondtak el az egyik Moszkva melletti városi pártbizottságon, ök a termelő munkából rendszeresen kivesznek embereket, és azokat vezető posztra állítják. De előzőleg átgondolt, hosszú időre szóló nyilvántartás alapján Iskolázzák őket. A 10 osztályos emberrel főiskolát végeztetnek, vagy különböző műszaki tanfolyamokra küldik, közgazdasági egyetemre stb. Elvégzik ezeket az iskolákat, és továbbra is termelő munkát végeznek. Ha valahol olyan igény merül fel politikai, társadalmi vae" gazdasági szervekben, hogegy-egy vezető posztot kell tölteni, akkor ezekhez a kiképzett, kétkézi munkásokhoz nyúlnak. Rendkívül okos és bölcs megoldásnak látszik ez, mert nélkülözi az ötletszerűséget, biztosítja a kétkézi munkásokból származó vezetői utánpótlást is, anélkül, hogy ez az egyetemet, főiskolát végzett következő nemzedék rovására menne. Nálunk az a -baj, hogy ha üzemeinkben valahol megkérdeznék: kik azok az emberek, akik képzettségbe*, politikai érettségben, vezetőkészségben számításba v jönnek? — a munkásigazgatók is és a párttitkár is komol"' fejtöréssel vizsgálják meg környezetüket, míg tudnak mondani egy szem nevei. Ebből mindjárt következik, hogy ennek a csatornának a felhasználása nagyon komoly előzetes munkát kíván tőlünk. Nagyon sok értelmes, 8 általános iskolát vagy érettségit tett munkásember dolgozik üzemeinkben. Ezek szívesen tanulnának tovább, ha megkapnák fizetésüket, vagy részben biztosítanák családfenntartás igényüket. Szükséges ezt megoldani és nagyobb vállalatainknál kialakítani olyan helyzetet, hogy a termelésben több képzett, müveit, vezetőkész ember dolgozzék, mint jelenleg. A voltaképpeni kádermunkának ez lényeges alapeleme, amit nem a legjobban oldunk meg. Ha kialakul egy szűk létszámú képzett, kétkézi munkásgárda, akkor nem ötletszerűen oldjuk meg különböző jellegű káderszükségleteinkfct. U

* GY ÉRZEM, jogom van ahhoz, hogy ezt leírjam, mert én is azok közül vagyok, akik kétkézi munkásként kezdték, s ha engem nem képeznek, nem tanítanak, sohasem jutottam volna el addig, hoav megértsek az életből annvit, amennyire szüksége van pia egy vezető embernek. Nem is lelkiismeretfurdalás diktálja e sorokat, hiszen erre nincs szükség, viszont az =z igény igen. hogy e második csatornát nekünk már most és a következő években sokkal racionálisabban és célszerűbben szükséges felhasználni. Én így tudnék válaszolni arra a kérdésre: 1?het-e ma vezetői posztokra állítani kétkéri munkásokat? Igen lehet, de elvitathatatlan elvünk gyakorlati kivitelezésére sokkal többet kell áldozni anyagilag, politikailag és erkölcsileg is. SIKLÓS JÁNOS VASÁRNAP, 1969. AUGUSZTUS 24. DÉLMAGYARORSZÁG 137