Délmagyarország, 1969. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-23 / 194. szám

Ünnepi nagy­Pénteken délután az Ika­rus művelődési házban ün­nepi nagygyűlést rendezett a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa és az MSZMP Budapesti Bizottsága Ro­mánia felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére. Részt vett az ünnepségen és az elnökségben foglalt he­lyet Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a SZOT főtit­kára, Nemes Dezső, a Poli­tikai Bizottság tagja. az MSZMP Politikai Főiskola igazgatója, Czinege Lajos, a Politikai Bizottság pót­tagja, vezérezredes, honvé­delmi miniszter. Böjti János külügyminiszter-helyettes és Szépvölgyi Zoltán, a buda­pesti pártbizottság titkára. Ott volt az elnökségben Du­mitru Turcus, a Román Szocialista Köztársaság bu­daoesti nagykövete. Mátyás László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak titkára köszöntötte a nagygyűlés részvevőit, majd Gáspár Sándor emelkedett szólásra. Utalt arra, hogy Románia népei • augusztus 23-án történelmük legra­gyogóbb napjaira emlékez­nek. A román munkásosz­tály ugyanazt a harcot vív­ta saját hazája felépítéséért, hatalmának megteremté­séért, saját népe boldogulá­sáért, mint a mi népünk. Dumitru Turcus szólalt fel ezután, s a felszabadult Románia eredményeiről is szólt. Szerszámgépek a Szovjetuniókéi A szovjet Sztankoimport Külkereske­delmi Vállalat a napokban tájékoztatta a Technoimpexet, hogy 1970-re majdnem 200 féle szerszámgép szállítását tudja fel­ajánlani Magyarországnak. A szovjet gépek iránt növekszik a ke­reslet. Az igény már eddig jó 600 ezer ru­bellel magasabb, mint tavaly, ez azonban az év második felében várhatóan még to­vább növekszik. A legtöbb szerszámgé­pet — több mint harmincat — a Magyar Vagon- és Gépgy/r vásárolja. A csepel Autógyár mindenekelőtt kö­szörűgépeket, a Gamma Optikai Művek és az Irodagépipari és finomechanikai Válllalat revolveresztergát, a mezőgaz­dasági gépjavító vállalatok horizontál futó-maró műveket, síkköszörűket, ren­deltek erre az évre a Szovjetunióból. Minden ötven percben Készenlétben a mentők és a rendőrök Olykor egyetlen óra is te­le van eseménnyel a men­tők, a tűzoltók, a közlekedé­si rendőrök ügyeletén. Hát még 24 óra, hajnaltól haj­nalig. De a szegedi tűzoltók­nak nyugalmas volt ez a 24 óra, még csak vaklármához sem vonultak ki. Bár a sok­éves tapasztalat azt mutat­ja, hogy augusztus 20-án, vagy az azt megelőző na­pon szokott átvonulni Csong­rád megyében a nyarat ..le­záró" vihar, amely tüzeket okozó villámokkal csapkod, ez ls elmaradt. Annál több munka ju­tott a mentőknek és az ügye­letes közlekedési rendőrök­nek. Hajnali 4 óra 18 perc­kor lábtöréshez hívták a mentőkocsit a szegedi Má­tyás térre, azt követően a Londoni körútra. A diagnó­zis itt kéztörést állapított meg. Ez a kocsi alig ért vissza az állomásra, már szólították Sövényházára egy mindenórás kismamához. Míg ez a kocsi úton volt. a másik már rohant a Bajai útra egy epilepsziás esethez. Valakit megharapott egy kutya a Szilágyi utcában, közvetlenül a mentők szom­szédságában. Ez az eset is autóutat jelentett a mentők­nek, miközben a harmadik szolgálatos kocsi Sándorfal­vára indult, egy ugyancsak vajúdó anyához. Mire beér­tek, már mehettek is vissza Zákányszékre, egy közleke­dési balesethez. Este fél 10­kor Szatymazról jelentettek gázolást. Veszelka Mihály, Balástya, Tanya 374. szám alatti lakos ittasan «*gy mo­torkerékpár elé került. Éj­fél után néhány perccel gyo­morvérzést kapót egy ság­váritelepi lakos, s rohantak vele a mentők a klinikára Hajéval a strandra A szegedi nyárhoz egyre inkább hozzátartozik az a két fürge kis hajó, amely a partíürdőre igyekvőket hozza-viszi a Tiszán. A hajóállomásnál levő megállóban egy csinos kis­lány, Füzes Edit a pénztá­ros. Most érettségizett. Nya­rát itt tölti a Tisza-parton. Könyv van a kezében. Olvas. — Ma kicsi a forgalom. Erre is jut időm. De szom­baton és vasárnap szusszan­ni is alig. Érthető hiszen a hétköz­napi 6—700 utassal szemben egy-egy vasárnap négyezer­nél is több jegyet ad el. Bár hét végén két hajó bonyo­lítja le a forgalmat, az is kevés. Pedig 10 percnél is sűrűbben következnek egy­más után a járatok. Közben a móló mellé ka­nyarodik a hajó. Tóth Ist­ván matróz rögzíti a kikötő­kötelet és kisegíti a mólóra az utasokat. Az újszegedi oldalra tar­tunk. Kellemes hűvös van a vízen. Varga János veze­tőt munkájukról faggatom. Volt-e már érdekes esetük a nyáron? — Igen. Egy hónapja egy kajakból kiborult kislányt emelt ki a vízből a hajó sze­mélyzete. Nem sokkal utá­na egy öngyilkosjelölt fiatal­embert kellett kihúzni és a révőrségre szállítani. A Tiszavirág pilótája. Varga János Panaszkodnak a vízen já­rókra is. Hét végén, ami­kor nagyobb a forgalom, sok a baj velük. Sokan teszik kockára figyelmetlenségből Vagy virtuskodásból csó­nakjuk épségét, de életüket is. Szerencsére eddig baleset nem. történt. A partfürdőtől a szegedi hídfőhöz indulunk újabb utasokkal. Ahogy kikötünk, keményen koppan a kabin­tető. Gyerekek dobálnak a hídról. Tóth István nem­sokára egy szepegő kisfiúval állít be. Zsebe dagad a zöld almától. Potyautasunkkal gazdagodva indulunk visz­szafelé, aki a veszélyes já­tékért a révőrségre kerül. Hiszen a magasból ledobott kemény gyümölcs komoly bajt is okozhat, ha valakit szerencsétlenül talál el. Ismét az újszegedi partra érkezünk. Kicserélődnek az utasok és néhány perc múl­va befutunk a hajóállomásra. A várakozók megindulnak lefelé a lépcsőn. Beszállnak, és a kis hajó újra nekivág a folyónak. Utasai a hűvös le­vegőben megkönnyebbülve fújják ki magukat. Sz. I. Az ünnep délutánján fél 4-ig nem történt említésre méltó esemény, azt követő­en viszont szinte megállás nélkül úton voltak a mentő­kocsik Szőregre lábsérülés­hez vonultak ki, a Kinizsi­pályán futballozás közben kezét zúzta össze egy játékos. A szegedi II. számú kórház előtt vállficam ért egy já­rókelőt, 50 perc múlva pe­dig hasonló fájdalomban sírt egy kisfiú, aki Újszege­den ficamította ki a könyö­két. Míg a kisfiút elszállítot­ták, a soros kocsi mérgezéses öngyilkossághoz rohant Ásotthalomra. Este 6 óra 26 perckor ri­asztották a mentőket és a közlekedési rendőröket a Kistelek és Félegyháza kö­zött az E—5-ös úton a 132­es kilométerkőhöz közel. Georg Flohr nyugatnémet állampolgár 110 kilométeres sebességgel hajtott személy­gépkocsijával és áttért a me­netirány szerinti bal oldal­ra. Összeütközött az ugyan­olyan sebességgel személy­gépkocsijával szemben ha­, la dó dr. Bánfalvi Géza, Sze­' ged, Kálvin tér 2. szám alat­ti lakossal. A balesetnek há­rom súlyos sérültje van. s a két kocsi alaposan összetört. Az előzetes becslés szerint a kár közel másfél százezer fo­rint. Az ügyben a vizsgálat j természetesen folyik. Míg a helyszínelés tartott, ; Ásotthalomra szaladt a so­ros mentőkocsi szüléshez. Este 8 óra után a Cserepes sorról jelentettek gyógyszer­mérgezést, a Kossuth Lajos sugárút 11-ből pedig múló rosszullétet. Az éjszaka fo­lyamán Dorozsmáról, majd Szegedről, a Paprika és a Ma­ros utcából szállítottak be a klinikára mindenórás kis­mamát. A Búza-vendéglő körül mellkasi zúzódással vittek egy járókelőt kórház­ba, míg Baksra szirénázva rohant a következő kocsi: egy gazda négy nappal ez­előt Vofatox-szal permetezte meg a lassan beérő szilvát, amelyből mosatlanul fo­gyasztott. A 24 óra minderi 50. per­cére jutott olyan esemény, amely vagy a mentőket, vagy a közlekedési rendőrö­ket hívta. L. F. Beteg-e r • < az egeszsegugy M egint egy statisztika. Az egészségügyi mi­nisztérium gyűjtögeti ezúttal a véleményeket ar­ról, hogy ki hogyan van megelégedve a rendelőinté­zetekben és kórházakban dolgozók munkájával? Mi­előtt azonban a panaszokkal teli páciensek plafonig ug­ranának affeletti örömük­ben, hogy végre elmondhat­ják véleményüket, mindjárt le is hűti a kérdőív azzal, hogy eleve kizárja a válasz­adás színességét. A nagy kérdés hamleti módszerrel készült: vagyla­gos. Ráadásul három kérdés­re kell egy választ adni, igent vagy nemet. A kérdés így hangzik: legutóbbi ta­pasztalatai szerint elég ud­variasak, készségesek és lel­kiismeretesek voltak-e a megkérdezettel az egészség­ügyi dolgozók? Mármost, ha valaki azt tapasztalta, hogy az orvos rendkívül udvarias volt ugyan, de már kevésbé lelkiismeretes, akkor mit vá­laszolhat? Vagy akkor, hogy mondjon nemet, ha nem volt túl készséges (mindenkinek lehet rossz nap,ja). viszont lelkiismeretesen ellátta a be­teget? Az eredmény az lesz, hogy megint elkészül egy statisztika, amelyből az de­rül ki, hogy jó a mi egész­ségügyünk, csak vannak még hibák. Az egészségügy gyerekbe­tegsége pedig éppen az. hogy — isten tudja miért — a nagy tabuk közé tartozik. Aki valaha is próbálkozott bírálattal, tudja. miként szisszennek fel lelkiismere­tes. sose kritizált, jó felké­szültségű orvosok is. ha egy rossz orvosról megállapítják az igazságot, hogyan próbál­ják megnyugtatni a beteget, aki egy kollegájuk lelkiisme­retlensége miatt került a ke­zükbe. S közben lépten-nyo­mon erősödik a suttogás: valami baj van az egész­ségüggyel ! Csak senki sem mondja hangosabban, mert még maga is lehet beteg, s nem a bólogató vitatársak gyógyítják meg, hanem azok, akikről véleményt akar mondani. Az igazság persze az, hogy bőven akadnak érvek mind­két oldalon. Nemrégiben ír­tunk arról, hogy a betegnek a baleset után öt órát kellett szenvednie, amíg kezelést kapott. Rá egy hétre felhá­borodott sorokat rótt papírra az, akit ugyanott néhány hét­tel előbb a haláltól mentet­tek meg. Érveinek nagyrésze érdekes: például nem kellett volna nyugtalankodni, hi­szen az SZTK-ban a röntge­nes nővér is szabályosan járt el, mert, (sajnos) az ottani sebészeti szakrendelés beuta­lójára készítették csak el a röntgen felvételt. Arról sem tehetett senki, hogy a lift éppen nem volt jó." Ebben a két mondatban benne van mindaz, amit az i * i m éh^mm® • mm, Évente 120 ezer basznál fel a / Beszállás az állomáson A műgyémánt sokoldalú felhasználásáról és terjedé­séről tájékoztatták pénteken az újságírókat a Produktin­form vezetői. Mint elmon­dották, a Szovjetunió ma már olyan műgyémántot tud előállítani, amely minden szempontból felveszi a ver­senyt a valódival, s a szov­jet szállítmányok lehetővé teszik, hogy Magyarországon is mind több műgyémántot használhassanak fel. Az idén a magyar ipar '.20 000 (24 kilogramm) mű­gyémántot használ fel, amelynek értéke eléri a 10 millió forintot. A műgyé­mánt ára nagyjából a való­barát gyémántot magyar ipar diéval azonos, a befektetés azonban bőven megtérül, mert a gyémántszerszámok gyakran 100—150-szer olyan tartósak, mint a hagyomá­nyos munkaeszközök. Egy felmérés szerint egyetlen gyémántszerszámmal 32 000 furatot tudtak készíteni olyan motorhengerben, amelynél a hagyományos sziliciumkarbidos szerszám már 250 furat után tönkre­ment. egészségügy védelmében el szoktak mondani, s amivel egyben vádolják is. A klini­kán már megvizsgált balese­test tehát nem lehet az SZTK-ban a klinika javasla­ta alapján megröntgenezni, újabb papír kell. Nem bo­nyolult kissé ez az admi­nisztráció? S nem nevetsé­ges-e, hogy egy rendelőinté­zetben, ahol a sebészet az emeleten van, „éppen" rossz a lift. A túladminisztrálás meg a technikai felszerelé­sekben való szegénység jel­lemző példája ez is. Az is, ahogy — félfüllel hallottam — a fogfájósnak, akinek éppen ebben a ren­delőintézetben hagyták bent a gyökeret, azt javasolják (kimondottan barátian), hogy szerencsésebb lenne a klini­kához fordulnia. Megtörté­nik bizony az is, hogy a nyugdíjas nénikét, akinek nagyon fáj a füle, elparan­csolják reggel a délutáni rendelésre, pedig egy fia be­teg sincs. Más: elsősegélyt ad a Sebészeti Klinika ambu­lanciája, de a tetanusz elleni oltásért már az SZTK-ba kül­di a sebesültet. Jó — mondják a közönyö­sök — nem háborogjunk azon, hogy lázas betegek zsú­folódnak össze muszájból a főorvosi felülvizsgálatra, hogy se szeri, se száma a tü­dőgyulladással injekcióra a körzeti orvohoz sétáltatottak­nak. hogy kórházak és klini­kák azért vannak telezsú­folva beteggel — többek kö­zött —, mert a bajt nem tud­ták idejében felismerni a körzetben, az SZTK-ban, jó — de akkor ne ís dicseked­jünk a kibocsátott orvosok számával, a kórházi ágyak­kal, egészségügyünk szerve­zettségével. S mondjuk el azt is, hogy a szegedi klini­kákon folyosón is vannak betegek, hogy nincs megfelelő technikai felszere­lésük, néha úgy kell kölcsön kérni egyet s mást a szom­szédtól, hogy gazdasági veze­tőik kezét még ma is ósdi szabályok kötik. Ismerjük el azt, hogy ahogy van jó mun­kás és rossz munkás, lelkiis­meretes mérnök és kókler, emberséges hivatalnok és közönyös — úgy van jó és rossz orvos is. S az utóbbit nem szabad védeni. Nem sza­badna. Lehet persze sok mindenre hivatkozni. Oldalakon ke­resztül sorolni azt, hogy ren­dezni kell az egészségügyi­ek fizetését, mert segédsze­mélyzet nélkül valóban nem lehet dolgozni, azt, hogy az egyetemi oktatásnak gyakor­latibbnak kellene lennie, hi­szen a végzősök javarésze azonnal önállóan kell, hogy cselekedjen. Azon is el lehet gondolkodni, hogy lelkiisme­retesen el lehet-e látni annyi beteget, amennyi egy-egy or­vosra jut. Mindez azonban nem szabad hogy elfedje va­lódi lényegét annak a be­tegségnek, amiben az egész­ségügy szenved, s amelynek egyik tünete, hogy egyre több embernek javasolják, ha pa­naszkodik: járjon magánren­delésre. N em tudni, milyen ered­ményt hoz a miniszté­rium felmérése. Há­nyan válaszolnak arra a kérdésre, hogy panaszukat orvosolták-e, hányan írják le az igent, hányan a nemet. A felmérések nem döntenek el semmit, legfeljebb figyelmez­tetnek. Arra sajnos úgysem válaszolhatnak: mit kell ten­ni, hogy a gyógyítás az egész­ségügy minden területén visszanyerje eredeti rangját. Erre maguknak az orvosok­nak kell. felelniük összefogva mindenkivel, aki a társada­i lom orvosának mondhatja j magát. Veress Miklós SZOMBAT, 1969. AUGUSZTUS 23. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom