Délmagyarország, 1969. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-02 / 177. szám

Kártya parti Hova írjon? Feneketlen kuka Gyorsposta rovatunktól vár választ Szabó Antal (Párizsi körút 34/b), aki a házkezelő'ségnél már június elején jelentette, hogy a szemétgyűjtő tartály feneke levált. Azóta sem kaptak újat. Márciusban cseréltük — sajnálkozott Rajcsányi András a házkezelőség vezetője — elég hamar tönkrement az a bizonyos kuka. Ennek ellenére a jövő héten valószínűleg kicserélik a tartályt, mert akkorra javítják meg szállító traktorukat. Ezt kérdezte Hevesi István rúzsai olvasónk, akinek nagy szüksége lenne egy olyan betegszállító kocsira, amelynek képét Legújabb technika című rovatunkban látta. Csak a gyártó cég címét kcrte tőlünk: hogy hova írjon? Gyorsan válaszolunk, kéréséhez híven: sajnos akaratlanul megtévesztettük. Legújabb technika című rovatunk ugyanis csak olyan gyártmányokat mutat be, amelyek még külföldön is ritkaságszámba mennek. Ilyen ez a betegszállító akkumulátoros kocsi, amelyet természetesen nem lehet Magyarországon kapni. Legfeljebb Angliában. Mégis — némi reménysugár —, azt javasoljuk Hevesi Istvánnak, hogy próbáljon. kapcsolatot találni a Gyógyászati Segédeszközök Gyárának szegedi üzemével, ahol több szocialista brigád dolgozik. Vagy ők, vagy budapesti gyáregységük bizonyára tudna hasonló kocsival segítségére sietni ágyhoz kötött olvasónknak. Áz utolsó vízcsap stétől re Az ügyeletek jelentéseiből Szeged utcáinak éjszakai életében az ünnepi hetek feltétlen változást hoztak. A vidéki városra jellemző hangulat egyszeriben eltűnt. Éjfél után is aránylag élénk a forgalom a közutakon: személygépkocsik, motorkerékpárok hangja veri fel a szunnyadni akaró csöndet. 10 óra után is sok a sétáló a főútvonalakon, a Széchenyi téren, a korzón, a Tisza-parti sétánkon akkor ls, ha éppen nincs játéknap a szabadtérin. A presszók, éttermek, kertvendéglők és bárok népesek. A meghosszabbított záróra oda vonza a ritkábban szórakozókat is. Érdekesség: a játéknapokon sokkal kevesebben kérik a 007-es telefonszámot, arendőnség segítségét hangoskodók, botrányokozók, garázdák, magukról megfeledkezett egyének ellem mint máskor. felelte: „Nagyra nőtt a feleségem szája, annyira, hogy már nem bírtam vele". Más említésre méltó eset nem is futott be ezen az éjszakán a rendőrségi ügyeletre. Szeged közrendje, közbiztonsága ezen az éjszakán is olyan volt, mint máskor. Az állampolgárok nyugalma, békéje biztonságban volt. Kizárták a lakásból Az első bejelentés a rendőrségi ügyeletre a Korda sorról érkezett Egy asszony azt kérdezte: mit csináljon, mert a férje kizárta a lakásból, sőt ütésre emelte fel a kezét? A családi békesség kedvéért az ügynek nem lett folytatása. A Kátai közből a leányszállásról szóltak be. hogy fiatal fiúkból álló 8—10 fős csoport kéretlenül és hívatlanul ..macskazenét" ad a szállás ablakai alatt miközben nyomdafestéket nem tűrő hangon invitálják lejövetelje egy-két lányismerősüket Az éppen soros rádióskocsival néhány rendőr „kiugrott" a helyszínre, s a hívatlan vendégeket hazatanácsolta. Egy kisfiú elveszett Egy hétéves szegedi kisfiút a parádfürdői gyermeküdülőből vártak haza a szülei. A gyermek a jelzett időben nem érkezett meg a gyorsvonattal, s a szülei kétségbeesetten szaladtak a rendőrségi ügyeletre. Néhány telefonhívás, és N. Sándor megkerült Annyira öszszebarátkozott debreceni pajtásaival. hogy ott feledkezett körükben, s csak akkor vette észre, hogy másfelé viszi a vonat, amikor a kalauz bekiáltott a kocsiba: „Debrecen következik!" Szomorúbb esetet jelentettek Üllésről. Egy 30 éves házasember mintegy liternyi hígított Wofatox-ot ivott. Az erős permetté perceken belül leütötte a lábáról, s a mentők rohantak vele a klinikára. Az illető még eszméleténél volt, amikor megkérdezték tőle, hogy miért követte el ezt a butaságot Ezt Baleset nem történt A szegedi tűzoltó estje, éjszakája volt a legnyugalmasabb. Az ügyeletre egyetlen hívás sem futott be, még vaklárma sem akadt A szolgálatosok tévéztek, rádióztak, pihentek, noha egy pillanatra sem engedtek fel a készültségi állapotból. Ha riasztották volna őket pillanatokon belül mindenki a helyén lett volna, mint ahogy ez általában történni 6zokott A szegedi mentőállomáson ls viszonylag csöndes, nyugodt volt az éjszaka. A szokás szerint három gépkocsi volt szolgálatban. Noha az általuk megtett kilométer megközelítette az éjszakai átlagot a kivonulások száma kevés volt Mindössze ötször szólt a riasztócsengő éjszaka, s a soros kocsi szirénázva kigördült az udvarról. Akkor éjjel közlekedési balesethez egyáltalán nem riasztották a mentőket. Ez a ritka éjszakák közé sorolható. Egymást követően két szüléshez vonultak ki a mentők; egy nyolcéves kisfiút gyomorrontással szállítottak kórházba, néhány gyógyultat pedig a késő esti órákban vittek haza a klinikáról, kórházból azért, mert napközben minden kocsi szinte állandóan úton volt A szolgálatvezető reggel azt jelentette a mentőállomás főorvosának, hogy csöndes éjszakájuk volt, s ilyet kívánnak maguknak mindig. L. F. Harminc család maradt viz nélkül a Köztársaság téren, mert az útépítésnél eltört a vízvezetékcső. Szakái Pálné (Köztársaság tér 16.) olvasónk az egész környék nevében kérdezi általunk a szegedi Viz- és Csatornaművektől, hogy nem lehetne-e a vízhordds helyett valami jobb megoldást találni? A vállalat hálózati osztályvezetőjének, Antonik Andrásnak válasza szerint a vízhiány oka az volt, hogy á Csongrád megyei Építőipari Vállalat a Szigligeti utca bontása közben naponta többször is eltörte az út közepén húzódó eternitvezetéket, s így ki sem tudták azt javítani. Hogy víz nélkül ne maradjon a környék lakossága, ideiglenesen egy közkifolyót állítottak fel. Mivel a vállalat hoszszabb ideje nem használ horganyozott csövet, ennek beszerzése után, a hét végére tudják ígérni, hogy minden házat egy-egy ideiglenes vízvezetékcsővel látnak el. Mivel ezen a környéken a nagyszabású építkezések idején úgy is kisajátítják ezt a területet, magasnyomású vizet már nem érdemes idevezetni. De addig is gondoskodnak arról, a családok ne maradjanak víz nélkül. Egy kis kerülő Kovács Lajos (Alsótiszapart 10.) nyugdíjas olvasónkat jól ismerik már a III. kerületi tanács építési és közlekedési osztályán panaszairól. Mivel úgy érezte, hogy ott nem talált meghallgatásra, hozzánk fordult. Azt kell válaszolnunk, hogy amit a tanácson mondtak nemcsakhogy megfelelő válasz olvasónk kérdésére, de az egyetlen lehetséges válasz is. Kovács Lajos ugyanis azt panaszolta fel, amit ennek a környéknek a fejlődése feltétlenül megkíván: a csatornázást. Azt pedig, átmenetileg bármenynyi fáradságot is okozzon, türelemmel kell kivárnia, hiszen neki is érdeke, hogy utcája közművesítése haladjon. Majd befejeződik a csatornázás, hisszük, megszépül az utca is. Addig egy kis türelem kell, s bármilyen tehertételt is jelent az öreg lábaknak: egy kis kerülő. Mondjuk, a Fővámköz felé. Egy és hat lóerővel Egy lóerős járműnek a lovat, hat lóerősnek a régi postakocsit tekinthetjük. 1839-ben, mint feljegyezték, a budai vízivárosi (a Batthyány téri vásárcsarnok helyén állt) postaházból a hatlovas postakocsi 31 óra alatt tette meg a Bécsig terjedő 260 kilométeres utat Ugyanekkor ugyanezt a távolságot 19 óra alatt lovagolta le Sándor Móricz, Metternich veje, az „Ördöglovas". A régi magyar lovas hadsereg napi mozgása mintegy 55 kilométer volt. 1301 után a magyar trónra hívott Vencel cseh király azzal hárítja el — egyéb érveken kívül — a magyar koronát hogy képtelen lelovagolni azt a napi 6 Raste-t, amely a magyar hadak átlagteljesítménye (1 Raste = 9,5 km — tehát 58—60 kilométer ez az út!). Azok az adatok, amelyek az 1241—42. évi mongol betörésre vonatkoznak, a mongolokon, azok lovasművészetén át a honfoglaláskori magyarok könnyűlovasainak teljesítményeire is jellemzőek. így feljegyezték, hogy Szubotáj mongol lovasai 3 nap alatt tették meg az utat Vereckétől Pest városáig. E 480 kilométeres út megtétele három nap alatt napi 160 kilométeres teljesítményt je+ lent. Azonban még gyorsabb volt a hírhedt „mongolposta". Ennek lovasai, váltotli lovaikon, nyeregből nyeregbe szállva megfutották 3 napi 60 paraszangát; napi 340 kilométert hagytak m:» guk mögött. (Ezt nevezték „lóhalálában" való vágtatásnak). Hogy ezen feljegyzések nem a mesék birodalmába tartoznak, két legújabbkor! adat bizonyítja. 1920-ban Tzeren mongol lovas az Ulias Sutái és Peking közötti 2800 kilométeres utat 216 óra alatt lovagolta. NaDi átlaga 311 kilométer, óraáU laga 17,7 km volt. . Miért csalódott? <$zeqed szobrai Az alábbi történet igaz, csak a szereplő nevét változtattam meg. Molnár Bertalan, akiről szó van, most végezte el az áltatlános iskola nyolcadik osztályát 2,6es eredménnyel. Ennél jobb végeredménye az Iskola egyik osztályában sem volt, sőt a hatodik után oroszból és számtanból pótvizsgáznia kellett. Ahogy mondani szokták, nem törte össze magát a tanulásért, de ha nagyon „töri" is a kobakot, legfeljebb egy-két tizeddel lett volna jobb a végeredmény. Bertalan édesapja raktári expediáló egy szegedi vállalatnál. Beosztását kiválóan ellátja, a fizetésével is elégedett lehet, mivel az alapja 2100 forint. Szakképzettsége nincsen. A Molnár családnál egyszer elromlott a televíziós készülék, s áthivatták a szomszéd lépcsőházban lakó szerelőt. „Aki csak belenézett és kétszáz forintot kért" Ekkor határozták el, hogy a Berciből tévészerelő lesz, ha belegebed akkor is. Az indoklás nagyon kézzelfogható volt: könnyű munka, hóna alá csapja a „harci táskát", bele kukkant a hibás készülék gyomrába és tartja a markát a százasokért. Mondogatták is a fiúnak, hogy tanulj Berci, mert bajok lesznek a pályaválasztásoddal, nem vesznek fel tévészerelőnek. Tanulgatott is a Berci de nem futotta többre 2,6-nél, s persze bajok lettek a pályaválasztásnál. A ktsz-nél, de a magánkisiparosnál is azzal fogadták, hogy nincs felvétel, de ha volna akkor ls csak érettségivel. Azt nem írom le, hogy mit mondott ezekre a kijelentésekre Molnár Bertalan édesapja, természetesen fia jelenlétében. Mind a ketten igen nagyot csalódtak, s valószínű bennük marad a tüske hosszú ideig. Summa, summárum, a fiű kísérletezett még néhány „menő" szakmával, de sikertelenül. S amint az a kereslet és kínálat törvényei szerint lenni szokott, ott marasztalták csupán, ahol nagyobb volt a kereslet, mint a kínálat. Molnár Bertalanból minden valószínűség szerint kőműves lesz. Ettől függetlenül lógó orral járkál a fiú, s az egész házban, de talán még távolabb is tudnak óriási csalódásáról. Amikor az idősebb Molnár Bertalan a sarki vendéglőben proszitra emeli kriglijét haverjai is részvéttel néznek rá hogy a üának nem sikerült, s újabb kriglit kérnek számára, vigasztalni próbálván csalódott lelkivilágát. Az ötödik proszit után kicsordul belőle az elkeseredés, hogy ő megbecsült raktári expediáló, (magyarul segédmunkás), de mi lett a Bercikéből, egy senki, egy lenézett pernahajder, mert ugyebár neki nem volt öszszeköttetése, mint a ... Bezzeg, annak a fia sem érettségizett valami fényesen, mert nem vették fel az egyetemre, meg se próbálta, egyenesen tévészerelőnek ment. Odahaza is állandó beszédtéma volt a fiú csalódottsága. A papa minduntalan olajat önt a téma tüzére. Egyelőre a mama a legnyugodtabb. Amikor a gyerek elalszik akkor próbálkozik egy kis házi agtiációval. Indokai ugyancsak világosak: egy: nem is érettségizett a gyerek, s az általánoson éppen hogy átcsúszott. Kettő: örüljenek, hogy egyáltalán ígéretet kapott arra a kőműves szakmára. Három, legfeljebb nem javítja meg a tévét, de még építhet a családnak egy házat úgyis kicsi a lakásuk. Gazűafh István Benczúr Gyula (1844—1920) (14.) A magyar akadémikus festészet egyik jelentős alakjának szürke homokkő szobrát Kisfaludy Stróbl Zsigmond készítette el a szegedi panteon számára Benczúr Gyula főképp történelmi életképeivel szerzett nevet, s korának ismert személyiségeiről is számos portrét készített. SZOMBAT, 1969. AUGUSZTUS 2. DÉLMAGYARORSZÁG