Délmagyarország, 1969. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-19 / 191. szám

yiLAG PROLETÁRJÁT, EGYESÜLJETEK! MAGYAR SZOC I A L I STA MUNKÁSPÁRT LAPJA 59. évfolyam, 191. szám 1969, AUGUSZTUS 19„ KEDD Megjelenik hétfő kivé­telével mindennap, hét­köznap 8, vasárnap 12 oldalon. ARA: 80 FILLÉR Az ország nyilvánossága előtt A katonai főiskolák végzett növendékei, akik holnap felsorakoz­nak az Országház előtt, az Állami Zászló alatt, mái- a felszabadult ha­zában születtek. A szo­cializmusban csepered­tek emberré és jutottak el életük nagy percei­hez Katonai díszelgés és pompa közepette tesznek esküt a néphar­talom szolgálatára, vé­delmére. Nemcsak a szülők, kedvesek, hoz­zátartozók, barátok je­lenlétében. hanem az egész ország nyilvános­sága előtt. Mert a hoz­zátartozókkal együtt az Országház terén ott lesznek a gyárak, föl­dek és irodák képvise­lői, és „meghívottkent" az egész ország, mert a szerdán délelőtt 10 óra­kor kezdődő, összevont tisztavatást a tévé és a rádió közvetíti. Húszesztendős szocia­lista alkotmányunk, jö­vőre köszöntjük hazánk felszabadulásának ne­gyedszázados jubileu­mát. E két történelmi dátum és az új tisztek avatása is összetartozik. Szabadság kellett ' a néphatalomhoz, a mun­kások. parasztok, min­den dolgozó ember jo­gainak alkotmányos tür­vénybeiktatásához. E feltételek között szüle­tett. izmosodott nép­hadseregünk. A most esküt tevő új tisztek is hivatásuk teljesítésekor olyan nagy elődöket kö­vetnek. mint például a Vak Bottyánok, Hunya­di Jánosok, Damjanich Jánosok, Stromfeld Aurélok, Kiss Jánosok, Tartsay Vilmosok és Sziklai Sándorok. Vajon igazán értik-e, mit vál­laltak. érzik-e felelőssé­güket az avatásra felso­rakozók? A főiskolán alkalmam volt jó né­hányukkal beszélgetni. Ennc-k alapján is bátran megállapítható: az iga­zi hazaszeretet és a munkás nemzetköziség tulajdonságuk. termé­szetes kötelességüknek tartják a haza védelmét. A katonai főiskolák mű­velt, csinos hallgatói természetesen azzal is tisztában vannak, hogy a tisztek szolgálata ne­héz. s többnyire le kell mondaniuk a váro­si. nagyvárosi környe­zetről. Áz egységek, a gyakorlatok ugyanis — mint közismert — nem a városokban vannak. Ezen nem sopánkodnak, s vállalják ezt a körül­ményt is. A katonai főiskolák idén először tartják együtt, összevontan, és az iskolák falain kívül a tisztavató ünnepséget. S hogy ezután a Par­lament előtt, alkotmá­nyunk napján kerül er­re évenként sor — nem formalitás. Azt szimbo­lizálja. hogy a szó igaz értelmében egy a nép és a hadserege, a ka­tonák alkotásainkra, bé­kességünkre vigyáznak. Földön, vízen és a le­vegőben. Morvay Sándor Bútorgyár épiil Szegeden Kij'elölték a területet — Á beruházás értéke Áz 1963-as átszervezés előtt eldöntött tény volt. hogy az elavult szegedi Lenin kör­úti bútorüzem helyett újat építenek. A tervből eddig nem lett semmi; a Tisza Bú­toripari Vállalat Szolnokon emelt új gyárat, • s vitatkoz­tak azon, vajon Szegeden szükséges-e valóban új üzem. Az idén tavasszal végleges döntés született, mintegy 25 —30 millió forintos beruhá­zással, a kitelepülő sertés­hizlalda területén felépítik az új szegedi bútorgyárat. Amint Juhász László, a Ti­sza Bútoripari Vállalat sze­gedi gyáregységének igazga­tója elmondotta, gyakorlati­lag megkezdődött a beruhá­zás. A vállalat megvásárolta az üzem számára kijelölt te­rületet — a sertéshizlalda egy részét —, sőt a négy­holdnyi terület bekerítése is megkezdődött. A végleges terveket, a beruházási prog­ramot a Tisza Bútoripari Vállalat megrendelte az ÉM Szegedi Tervező Intézettől, ahol ezek után a részletes kiviteli terveket is elkészí­tik. Az elképzelések szerint a zsúfolt, s a követelmények­30 millió forint nek már nem megfelelő Le­nin körúti üzemhez képest korszerű bútorgyár készül. A felmérések, a piackutatás azt bizonyítja, hogy az új szege­di bútorgyárnak legkedve­zőbb, ha termelése eléri majd az 50—60 millió forin­tot. Ezért a jelenlegi terme­lési érték kétszeresére ké­szülnek: a gyár szíve egy nagyméretű üzemcsarnok lesz, amelyet öt elhatárolt részre osztanak. Külön ter­met kap a szabászat, a gépi megmunkáló részleg, a felü­letkezelés, a kézi- és végsze­relés, valamint a raktár. A technológiai terveket úgy készítik, hogy munka közben a terméknek a lehető legke­vesebb utat kelljen megten­niök egyik géptől a másikig, az anyagmozgatás csökken­tésére továbbító görgősoro­kat állítanak fel. Bár a TBV szegedi üzemében az egész magyar bútoripart tekintve is megfelelő a termelékenység — az új gyárban még ezt is tovább szeretnék javítani. Juhász László érdekes vá­laszt adott arra, hogy vál­tozik-e az üzem gyártmány­összetétele. Természetesen a beruházás végén új igények­kel kell számolni, ezért fel­készülnek a gyártmány vál­toztatására, az új termékek készítésére. Szó van arról, hogy az új üzemben készí­tik a bútorok vasvázát, is, sőt esetleg kárpitoznak majd. Már az idén tárgyalások kez­dődtek a Pénzügyminisztéri­um ügyvitelszervezési osz­tályával arról, hogy az el­következendő termelési idő­szakban az úgyvitelszervezési osztály által tervezett iroda­bútorokat gyárt a TBV sze­gedi üzeme. Ebben az eset­ben az új termékeket a PM ügyvitelszervezési osztálya értékesítené. A szegedi bútor­gyár érdekes egyedi megren­delésekkel próbálkozik iroda­házak komplett belső beren­dezését is vállalja. A végleges tervek kézhez­vétele után, 1970 elején kez­dődik az új gyár építése. Az új gazdasági mechanizmus szabályai szerint a beruhá­zást a TBV saját erőből vég­zi, a régi, Lenin körúti üze­mi épületet eladja, s a ka­pott összeget is a fejlesztés­re fordítja majd. M. L II vállalati gazdálkodás hatékonysága Á Pénzügyminisztérium mintegy kétezer vállalat és háromezer mezőgazdasági termelőszövetkezet múlt évi mérlegbeszámolója alapján részletesen elemezte a gaz­dasági folyamatokat, a jö­vedelmek képződését és fel­használását, a gazdálkodás jellemző vonásait, s az ada­tokat összehasonlította a gazdasági reform előkészí­tésekor végzett számítások­kal. A nagyszabású értékelő munkába körülbelül 400 000 adatot dolgoztak fel, a számítástechnikai és ügy­vitelszervező vállalat elek­tronikus számítógépei több millió műveletet végeztek el. Az elemzések legfőbb megállapításait tartalmazó jelentést a kormány Gazda­sági Bizottsága is megtár­gyalta. Az adatok szerint a köz­gazdasági szabályozók biz­tosították a vállalati gaz­dálkodás folyamatosságának feltételeit, s a vállalatok él­tek is a szabályozó rend­szer adta lehetőségekkel. A nagyobb mozgási szabadság kedvező feltételeket terem­tett a következő évek har­monikusabb, gyorsabb fej­lődéséhez. A pénzgazdálko­dásban egyre több jel mu­tat arra, hogy a vállalatok már most kihasználják a számukra kedvező piaci vi­szonyokat, keresik a leg­kedvezőbb értékesítési irá­nyokat. Közismert, hogy a válla­latok nyeresége lényegesen meghaladta a várakozáso­kat. A vállalatok jövedelem­színvonala és ennek meg­felelően érdekeltségi alap­jaik kedvezően differenciá­lódtak. A saját fejlesztési erőforrások nagyrészt ép­pen a legjövedelmezőbb gaz­dasági egységeknél koncent­rálódtak. Ez lehetővé teszi, hogy a leghatékonyabban dolgozó vállalatok fejlődhes­senek a leggyorsabban, s így perspektivikusan is nö­vekedjék a gazdálkodásuk hatékonysága. Ez azt jelen­ti, hogy a jobban gazdálko­dó, kedyezőbb feltételekkel rendelkező vállalatok az átlagosnál mintegy 10—20 százalékkal nagyobb terme­lésnövekedést képesek el­érni. Ugyanezeken a helye­ken képződött a személyi jövedelem növelésére szol­gáló erőforrások nagyobb része; ez a vállalatok szá­mára lehetővé teszi a haté­konyabb anyagi ösztönzést, ami ugyancsak a gyorsabb fejlődést segíti elő. A dif­ferenciálódási folyamat te­hát már ma is azokat a vál­lalatokat hozza előnyösebb helyzetbe, amelyek jobban tudnak alkalmazkodni a szükségletekhez. A vállalati gazdálkodás kedvező irá­nyú változását jellemzi, hogy a termelés összetétele a nagyobb jövedelmet biz­tosító termékek felé tolódott el. A gazdasági élet néhány területén érezhető az érde­keltségeknek a racionális gazdálkodásra kényszerítő ereje is, amely a belső munka szervezésében és a termelés és forgalom közvet­lenebb kapcsolatában nyil­vánul meg. A számos pozitívum mel­lett a vállalati gazdálkodás hatékonyságában nem tör­tént kielégítő változás. Az átmenet feltételei túl lazák voltak, a magas jövedelme­ket nemcsak a vállalati jó munkával lehetett elérni. A kevésbé hatékony, de a nép­gazdaság számára átmeneti­leg szükséges munkák foly­tatását a szabályozó-rend­szer az indokoltnál nagyobb mértékben tette jövedelme­zővé és ez megkívánta, hogy a jobb vállalatoktól erőfor­rásokat vonjanak el. A kü­lönböző támogatások első­sorban veszteségtérítés jelle­gűek voltak és a mai struk­túra fenntartásának irányá­ba hatottak. A közgazdasági szabályozó eszközök nivel­láló hatása a kívánatosnál nagyobb mértékben érvé­nyesült, ugyanakkor a gaz­dálkodás hatékonyságától többé-kevésbé független adottságok nem elhanyagol­hatóan differenciálták a vállalatokat. Ez a kettősség, párosulva a nyereségnek a számítottnál magasabb szín­vonalával, csökkentette az érdekeltség intenzitását. Acél költészet Szegedi Kéziszerszámgyár. Mindennapi eszközeink ké­szülnek itt. Fogók, metszőollók és sok más szerszám. A mun­ka nagy részét gépek végzik, de mellettük ott áll az ember. Szaktudásával, eszével és begyakorlott, gyors kezével for­málja az acélt, az anyagot. A szem a munkán, és a kéznek gyorsan, pontosan enge­delmeskedik a gép Szávay István felvételei Az ember küzdelme az acéllal. Gép nem segít* de i kalapács ütésének enged az izzó cső Szeptember 1-én: Tanévnyitó ünnepségek A művelődésügyi minisz­ter utasításában szabályozta az 1969—70-es oktatási év tanulmányi rendjét. Az alsó­és középfokú tanintézetekben a szorgalmi idő vátozatlanul két félévre oszlik. Az első félév szeptember első mun­kanapján kezdődik. A tanu­lók első félévi osztályzatait a december 22-i állapotot alapul véve — a téli szünet­ben sorra kerülő osztályozó értekezleten zárják le és a szünet utáni első tanítási na­pon az ellenőrző könyv út­ján hozzák a szülők tudomá­sára. A téli szünet — a nép­számlálás miatt — a szoká­sosnál hosszabb lesz: 1969. december 22-től 1970. január 14-ig tart. Március 21-e — akárcsak az idén — jövőre is tanítási szünnap. Kimond­ja a miniszteri utasítás azt is, hogy a népszámlálás kö­vetkeztében meghosszabbított téli szünet miatt a tanévet — legföljebb június 20-ig — akkor kell meghosszabbíta­ni, ha a tanítási napok szá­ma a 190-et nem érné el. A tanévnyitó ünnepségeket országszerte szeptember 1­én tartják az általános és középiskolákban egyaránt. Szeptember 2-án kezdődik az oktató-nevelő munka.

Next

/
Oldalképek
Tartalom