Délmagyarország, 1969. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-17 / 190. szám

Arpad­emiékünnep A környékbeli falvak lakói — és egyre többen távolabb­ról is — minden szeptember elsó vasárnapján Sövényházára „zarándokolnak" az Arpád-szoborhoz. Az idei, szeptember 7-én rendezendő, hagyományosan nagyszabású ünnepség szónoka Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizottság titkára, országgyűlési kép­viselő lesz. A másfél őrás kulturális műsort az idén a Bu­dapest Táncegyüttes adja. Közreműködik még Kovács Já­nos színművész, a Szegedi Nemzeti Színház tagja. szakkör Egy hónapja alakult Pusz­tamérgesen a KlSZ-szerveze­ten belül az irodalmi szak­kör. A fiatalok hetenként egy alkalommal járnak ösz­sze, s foglalkozást tartanak. Legutóbb Andrássy Lajost, a Tiszatáj főszerkesztőjét és Sz. Lukács Imrét, a Dél­magyarország munkatársát hívták meg. Piaci felhozatal és áralakulás A tavaly bevezetett gaz­dasági reform lehetőséget teremtett a szélesebb körű kereskedelmi kapcsolatok kiépítésére. Ez a tétel ér­vényes a mezőgazdasági üzemek és a fogyasztók kö­zötti viszonyra is. Az úgy­nevezett kényszerpályás ér­tékesítési formát a többcsa­tornás értékesítés váltotta fel. Mind nagyobb a sze­repük a közvetlen kapcso­latoknak, s a kölcsönösen előnyös, egyenjogú szerző­déses viszony egyre jobban elterjed, bár koránt sem olyan hatékonyan, mint az iparvállalatoknál.. Felismer­ték ugyan a mezőgazdasági termékforgalomban is a verseny szükségességét, a jogszabályok azonban — a gazdasági és technikai fel­tételek hiánya következté­ben — még nem elegendők annak széleskörű érvényesü­léséhez. A legutóbbi statisztikai jelentés igen alaposan és részletesen taglalja a mező­gazdasági üzemek áruérté­kesítésének változásait és hatásait. A meghatározás pontos: a mezőgazdasági nagyüzemek áruértékesíté­séről, szabadpiaci részvéte­léről lényegében csak az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése óta beszélhetünk. A korábbi években a sza­badpiaci értékesítést csu­pán a kisgazdaságok évről­évre csökkenő felhozatala jelentette, ami a növekvő igényeket egyre kevésbé tudta kielégíteni. 1967-től az önálló gazdálkodás körül­ményei között kezdett élén­külni a szabadpiaci értéke­sítés, s a korábbi csökkenő tendenciát lassú növekedés váltotta fel. Megjelentek a piacokon a közös gazdasá­gok is, bár még korántsem súlyuknak megfelelő rész­aránnyal. Jelenleg a mezőgazdasági termékek számszerűen igen széles köre, az áruforgalom mintegy kétharmada min­den megkötöttség nélkül, bárkinek, bármilyen formá­ban szabadon értékesíthető. Természetszerűleg a kis­gazdaságok áruforgalmának nagyobb hányada, a mező­gazdasági nagyüzemek ér­tékesítésének viszont alig több, mint egytizede tarto­zik csak ide. A termelők közvetlen áruértékesítése elsősorban azokon a területeken hódí­tott, ahol a szabad árfor­ma következtében viszony­lag nagy szóródásokkal ala­kulnak az árak, s a felvá­sárló hálózat nem elég ru­galmasan alkalmazkodott a kereslethez, s rossz volt az áruterítés. Különösen a zöldség- és a gyümölcs forgalmazásában van er­re lehetőség. Bár a mezőgazdasági termékek viszonylag kis hányada ke­rül szabadpiacra — széles fogyasztói tömegeket érintő hatása következtében — je­lentősége lényegesen na­gyobb, mint részaránya. A friss zöldség- gyümölcs­ellátás, a reális áralakulás szempontjából döntő jelen­tősége van a nagyüzemek minél aktívabb részvételé­nek a piacokon. A közvet­len értékesítés erőteljesebb fejlődését azonban gátolja, hogy a termelőszövetkezetek nagy hányada nem rendel­kezik a szükséges eszközök­kel, illetve a magas eszköz­lekötést nem tartja gazda­ságosnak. Hátrányos hely­zetben vannak a forgó­eszközmeghitelezés és egyéb pénzügyi kapcsolatok ren­dezetlensége miatt is. To­vábbmenve, nem részesül­nek mindenkor kellő támo­gatásban a helyi hatóságok részéről sem (ösztönző pre­ferencia, épület, terület, he­lyiségjuttatás, stb.), de hiá­nyoznak a kereskedelmi szakemberek is. Nehézséget okoz az is, hogy a termelési specializáció következtében a termelők nem tudnak egész éven át olyan széles áruválasztékot biztosítani, amivel a saját elárusítóhely gazdaságosan üzemeltethető lenne. A gazdaságok közötti koo­peráció, szélesebbkörű ösz­szefogás az értékesítés meg­szervezésére csak most van kialakulóban. Ilyen például a Városellátó Szövetkezet, a tsz és ÁFÉSZ kooperáció­ban. A nagyobb jövedelem reményében elsősorban az ellátatlan (ipari-, üdülőterü­leti, fővárosi) te-íiletekre telepítenek elárusítóhelye; ket, sokszor a helyi ellátás rovására is. A megyében le­vő tsz-ek zöldség- és gyü­mölcsboltot, illetve piaci el­árusítóhelyet területünkön 39-et, a megyén kívül pedig 44-et tartanak fenn. A szervezett kereskedelmi forgalmon felül évente mintegy 1650 vagon zöld­ségfélét és 280 vagon gyü­mölcsöt szállítanak el Csongrád megyéből. Ezen­belül a közös gazdaságok a szabadpiacon értékesített zöldség mennyiségük 42, a gyümölcs 54 százalékát más megyék, illetve Budapest piacaira szállítják, s termé­szetesen a kisgazdaságok is jelentős mennyiségű árut szállítanak ki a megyéből. Csongrád megye és Sze­ged piacain általában nem ilyen számottevő a mező­gazdasági nagyüzemek fel­hozatala, s így az árak ala­kulását sem befolyásolhat­ják kellően. A szabadpiaci áruforgalom döntő hánya­dát. 80—85 százalékát a ház­táji gazdaságok és egyéb kistermelők felhozatala je­lenti. A piacra hozott áru­mennyiség gyakorta nem elégíti lri a fogyasztói ke­resletet, s ez az árak ala­kulásában érezteti hatását. A korábbi években Sze­ged és Csongrád megye pia­cai az ország legolcsóbb piacai közé tartoztak. Az utóbbi években — az el­látatlan területekre irá­nyuló fokozódó kivitel, s a növekvő helyi kereslet következtében —, erősen felzárkózott környezetünk is az országosan kialakult piaci átlagárakhoz. Az el­múlt évben a megyei pia­cain a zöldség- és gyü­mölcsárak már csak 16—18 százalékkal voltak alacso­nyabbak az országos átlag­nál, s a Szeged városi pia­ci felhozatal és áralakulás gyakran kedvezőtlenebb volt, mint a budapesti, vagy a vidéki városoké. A primőr áruk többnyire későbben és drágábban jelentek meg a helyi piacon, mint például a budapestieken —, állapít­ják meg a legutóbbi statisz­tikai kiadványban a KSH megyei igazgatóságának munkatársai. Gazdagh István BIRKAFOLYÖ Horváth Dezső felvétele A könyvtáros néni Így ismerik, így szólítják. Nem tősgyökeres deszki, Sze­gedről jár ki mindennap. Tíz éve, hogy kijár. A könyvtár is tíz éves. Sorolhatnék számokat, ami­ket ez a tíz év gyűjtögetett szorgalmasan egymás után, de nem hiszem, hogy min­dig a számok beszélnek leg­tisztábban. Van ennek a tízéves könyvtárnak egy vendég­könyvből „javított" emlék­könyve. A lapok jobb olda­lán kis szöveg, balról egy fénykép. Az első képien egy könyvet kapó gyerek látszik, vele szemben a könyvtáros néni. Mögöttük a fal — üres. Ha most betájolom magam az egykori fényképiész néző­piontját keresve, sok polcot látok, tele könyvvel. A má­sodik kép (1960) iskolai bal­lagásról készült ugyan, de itt. a könyvtárban. Először jöttek a búcsúzó nyolcadi­kosok, nem azért, hogy bú­csúzzanak, inkább, hogy be­köszönjenek: ezután még többször jövünk. Mögöttük két piolc van már, de még kényelmesen nyújtózkodik mind a kettő. A mostaniak benyúlnak a terem közepéig, különben nem férnének el. Mellékletként egy újságcik­ket kapok. Arról beszél az újság, hogy ez a könyvtár söntésből lett, de úgy látszik, megmarad könyvtárnak. — Ballagnak-e még ide nyolcadikosok? — Már nem. Pár évig Jöt­tek, aztán megváltozott a ballagások rendje. Azóta én megyek hozzájuk, viszek mindenkinek egy könyvjel­zőt meg egy szál virágot. Idetalálnak azért így is. Üjabb kép, két kedves gyermekarc. Bódi Ágnes és Bódi Sándor. Ágnes azóta leérettségizett, az újszegedi kenderben dolgozik, az öcsi meg ip»ari tanuló. A hatvan­egyről szóló oldalon Cifra Lászlóné látható. Jár-e még? — A gyermekei. Mind a két gyereke ide jár, ők vi­szik a könyvet anyjuknak is. A jobboldali beírások kö­zül első helyen hitvallásnak szánt Gárdonyi-idézet: „Min­den jó könyv egy-egy taní­tója a nemzetnek". A másik oldalon virágdíszes lapkez­det. Juhász Marika rajzolta, most megy tanítani Köm­pöcre. Biztosan elviszi ma­gával a Gárdonyi-idézetet is. Egy másik mondat arról tudósít, hogy lassanként ki­Életeket kockáztatott APAD A TISZA. A hetek óta tartó kánikula napról napra apasztja a Tisza vizét. Ez a kis földnyelv már szinte teljesen elzárta a tápéi téli kikötő medrét az „élő" folyótól A csónakok hajdani sárhajó módjára csúsznak át a néhány araszos vízi szoroson özv. Körmöczi Imréné 48 éves, Sándorfalva, Kassai ut­ca 2. szám alatti lakost til­tott magzatelhajtás miatt eddig már háromszor vonta felelősségre a bíróság. Most öt asszonynak végzett mag­zatelhajtást fizettségért. Egy­egy beavatkozását a mályva­gyökér felhasználásával 200 forinttal honoráltatta. Több áldozata szorul most is kli­nikai gyógykezelésre. A sze­gedi járásbíróság Körmöczi­nét egy év és hathónapi sza­badságvesztésre ítélte. A fel­lebbezést a szegedi megyei bíróság elutasította, s az íté­letet jogerőre emelte. alakul a könyvtárlátogatók törzsgárdája: Aki tavaly be­iratkozott, az jön az idén is. 1962-ből egy űrhajó képe díszíti a könyvet Csernai Klára olvasópályázaton nyert moszkvai útjáról hazatérve rajzolta be. Akkor lőtték fel Gagarint, amikor kint járt. örök élmény. A pályázat nyertese ma már kétgyer­mekes családanya, Kószó Istvánná, de egy dologban maradt a régi: olvasó mais. Ugyanebben az évben az emlékkönyv szerint a könyv­tár egyik tagja (mi tudjuk, hogy az Máté András bácsi) elkészíti Petőfi és József Attila képét fából és a könyvtárnak adja. Azóta már ott van Ady is, Madách is, meg Móra igazgató úr is. Sorban jönnek az író-olvasó találkozók kézjegyei, beírásai. Lehel hogy a pillanatnyi „mit írjak?" hangulat szülte a sorokal de bizonyíték van rá, hogy igazak. Valóban Jó könyvtár a deszki. — Egy kicsit azért elfá­radtam — mondja a könyv­táros néni. Ha olyan utódot kapnék, aki valóban könyv­táros lenne, jövőre nyugdíj-? ba megyek. — Milyen a Jő könyvtárost ö nem válaszol rá. Amit mond, közhely a szakmában. Hogy Ismerje a könyvelt — ne csak a táblájál de a bel­sejét ls, meg az olvasót —• ne csak kívülről, de az em­bert is benne —, kevés az igazsághoz. Hogy legalább tíz évig mindennap higgyen abban, hogy az 6 munkájára nagy szükség van, és ezt a hitet szolgálja a tőle telhető alázattal — ezt nem mondja, ezt látni rajta, ha belép va­laki könyvet kérni. És ki ez a hangyaszorga-? lommal dolgozó halkszavú* mindennapi fáradhatatlan­ságával nyugdíjbafáradt asz­szony? Faragó Józsefné. Va­lóban könyvtáros néni. Horváth Dezső Munkában a jarasi A népi ellenőrzés társadal­munk széles rétegeinek köz­reműködésével és közvetlen bevonásával oldja meg fel­adatait. A szegedi járási NEB első ülését augusztus 4-én tartotta. Ezen az ülé­sen i a NEB elnöke beszámolt a megalakulás óta tett in­tézkedésekről, amelynek so­rán már néhány lefolytatott vizsgálatról is számot adott Az ülésen tájékozódtak azokról a feladatokról is, amelyeket a járás községei­ből jeleztek. Így például több bejelentés érkezett a falusi vízművek létesítésé­vel kapcsolatban, általános panasz, hogy lassan épülnek fel a vízművek. Elhatároz­ták, hogy a járási NEB a kö­zeljövőben megvizsgálja eze­ket a bejelentéseket. Szövetkezeti napok Kisteleken Augusztus 18-án, hétfőn reggel 9 órakor a mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek, a kisipari, a háziipari és a fogyasztási szövetkezetek, va­lamint a gépjavító vállalat közös kiállításának megnyi­tásával kezdődnek az ismé­telten megrendezendő kiste­leki szövetkezeti napok. A megnyitást követően a fogyasztási szövetkezetben dolgozó szocialista brigádok vezetőinek tanácskozására kerül sor a községi tanács dísztermében, délután pedig a szövetkezeti asszonyok bé. kegyűlése kezdődik az Üj Élet Termelőszövetkezet kul­túrtermében. Kerékgyártó Miháiyné országgyűlési kép­viselő tart itt előadást. Ugyancsak hétfőn kezdő­dik a kétnapos, nagyszabású szövetkezeti vásár, árubemu­tatók egész sorával tarkítva. A szövetkezeti napok har­madik, zárónapja az egész község ünnepévé szélesedik. A reggeli zenés ébresztőt tér­zene követi, fél 10-kor pedig színes, hagyományos arató­felvonulás kezdődik. A fel­vonulás célpontja a külső­vásártér, az alkotmány napi ünnepi nagygyűlés. A dísz­ünnepség előadója Csápensz. ki István, a járási pártbi­zottság első titkára. A kul­turális műsorban a KISZ központi művészegyüttesének közkedvelt Rajkó-zenekara működik közre. Délután sportrendezvényekre, este pe­dig a művelődési házban és a szövetkezet vendéglátó egységeiben bálra kerül sor. VASÁRNAP, 1969. AUGUSZTUS 17. DÉLMAGYARORSZÁG 7*

Next

/
Oldalképek
Tartalom