Délmagyarország, 1969. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-14 / 187. szám

Csirkét a tolláról? Nem mindennapi kérdéssel fordult hozzánk Illés István (Hunyadi János sugárút 19.) olvasónk, aki meglepetve látja most már hétről hétre, hogy a piacon a fehér tollú csirkét 29. a színes tollút pe­dig 30 forintért adja a MÉK. Kérdése nincs irónia nélkül: tán színes festékre költik az egy forintnyi többletet? A meglepő kérdésre vá­laszt nagyon nehezen talál­tak a hozzáér­tők is. Végül a MÉK-kiren­deltségtől kap­tunk elfogad­ható magyará­zatot: egyáltalán nem a csirke az oka az árkülönbö­zetnek, hanem a derék sze­gedi fogyasztó, aki nagyobb kedvvel vásárolja a színest. így aztán a kereslet-kínálat ismert törvényszerűségei sze­rint a jobban keresett árut magasabb áron adják. Nem­csak a MÉK, hanem a szál­lító tsz-ek is. Ugyanis, ha száz-száz darabot visznek a piacra a fehérből is, a szí­nesből is, akkor csak a szí­nes fogy el, a fehér a nya­kukon marad. Az egész ügy­ben az a leg­különösebb, ez csak Sze­geden alakult így, a járásban máshol nincs ilyen árkü­lönbség. Kö­vetkezésképp, ha a szegedi piacra járók majd a fehér csirkét is ugyanilyen arány­ban vásárolják, az árak ki­egyenlítődnek. Egy név, három írásmód Nem ismeri ki magát az utcanevek között Bernátsky László (Kossuth Lajos sugár­út 32.). A gázgyár sarkán kétféle táblát látott: az egyi­ken a Damjanics, a másikon a Damjanits felirat olvasha­tó. A hivatalos szegedi tér­képen pedig Damjanich utca van. Nemcsak a térkép, a lexi­kon is arról vall, hogy a Damjanich felirat a helyes. A régebbi táblák készítőit valószínűleg az tévesztette meg, hogy ezt a magánhang­zót még a századfordulón is háromféleképp írták. Külö­nösen a szláv eredetű ne­vekben szereplő cs hanggal volt sok probléma, hiszen az idegen nevek átírásában min­dig nehéz megtalálnunk a legmegfelelőbbet. Egy ilyen fontos történelmi nevet azon­ban nem szabad elhibázni. Tarjóni iskolások gondja Mihalics Jeni munkamódszere A város múltja nemcsak történe­tébő.l. öreg házaiból, híres szülöttei­ből áll, sokkal inkább egyszerű, ne­vesincs polgárai népesítik be. Miha­lics Jenőre is mar csak az idősebbek emlékeznek, közülük is csupán azok, akik ismerték. Igaz, Mihalics Jenőt elég sokan ismerték. Pedig nem volt városatya, gazdag ember, mégcsak íróféle sem. közönséges kereskedőse­géd volt. Ajaj, méghogy milyen kö­zöséges! Valamikor régen, na persze a honfoglalás korán azért innen, a ke­reskedők abból éltek, hogy eladták portékáikat S mert sok volt a por­téka és kevés a vevő, köszöntötték, amikor belépett az üzletbe, elébe si­ettek, kínálgatták neki az árut. lesték még a legrejtettebb gondola­tát is. Es mindezt nem valahol mesz­sze, hetedhét országon is túl, hanem itt Szegeden, például a Kárász utcá­ban. Mihalics Jenő éppenséggel egy Kárász utcai boltban dolgozott. Egy olyan boltban, melynek polcai a legkitűnőbb békebeli angol szöve­tektől roskadoztak. Tehát elegáns üzlet volt. Ez abból is kitűnhetett, hogy a tulajdonos maga nem igen avatkozott bele segédei munkájába, ha azok jól tüsténkedtek. Persze másként nem is tehettek, mert az el­ső súlyos hiba után Apollo nélkül repültek volna a Holdig. Meg az is példázta a bolt elegáns mivoltát, hogy mindenkit egyformán kiszol­gáltak benne, akinek pénzt éreztek a zsebében, akár méltóságos úrnak kellett titulálni a jámbort, akár atya­finak, mondjuk, innen Felsőköz­pontról. Az apraja talán mar nem is tudja, hogy valamikor csupa piac volt Szeged. Piacoztak a mai Roosevelt téren, a Bartók Béla téren, meg a Lenin körúton is, a hajóállomástól egészen a Dugonics térig. Egy piaci nap nyüzsgése mellett akár az idei szabadtéri játékok forgalma is el­törpülhetne. Most ugyanis mindösz­sze autók száguldoznak az utcákon, táblák, szabályok szerint forgolódva, a gyalogosokat pedig zebracsíkok regulázzák. De akkor régen már hajnalban, még mielőtt kivilágoso­dott volna, elárasztották a várost a parasztszekerek, tábort ütöttek a fo­gadók udvarán, a kocsmák körül, a piacokon. A kisvasút és a nagyvasút is ontotta a tanyák népét. Aki ezt a forgatagot látta, menten elhitte, hogy itt állt egykor a világverő Attila Vá­rosa, s ha mert, arcába nevetett a rend harcsabajszú, csúcsos sisakú őrének, amikor éppen átpréselte hordóhasát két dinnyével rakott sze­kér között. Érthető tehát, hogy akkor még a Kárász utca sem akart a pesti Váci utca lenni, szívesen fogadta a feke­te ruhás, csizmás vendéget is, mert tudta, hogy piacozás után teli a bu­gyelláris. Manapság úgy mondják az efféle vásárlóra, hogy nehéz vevő. Ballagott üzletről üzletre, szép ko­mótosan gusztálta az elébe rakosga­tott árut, válogatott, gondolkozott, éppen úgy viselkedett, mint egy Tö­mörkény-novella hőse. Szegény ke­reskedő lerámolhatta neki az összes polcot, dicsérhette óraszám a szebb­nél szebb szöveteket ő csak hüm­mögött. hol olcsóbbat keresett, hol meg más színűt, s azután odébbállt vásárlás nélkül. Ment a következő üzletbe, s kezdődött minden elölről. Ha kezdődött. Mert mit ad isten ebben a történetben az első bolt. ahová belépett őkegyelme, éppenség­gel az volt, melyben Mihalics Jenő kereste kenyerét. Mihalics pedig ta­lán még a többi kiváló kerskeáöse­gédnél is kiválóbb kereskedósegéd volt. Úgy tudta árulni gazdája áru­ját, mint török a mézet. Szava belop­ta még a silány kelmét is a vásárló szívébe, s ritka volt, mint a fehér holló, hogy nem beszélte ki a ban­kót pénztárcájából. De most az egyszer ez történt. Hi­ába volt minden üzleti fortély, az öreg paraszt meg se billentette ka­lapját, továbbállt, be egy másik boltba. S mivel akkoriban ilyesmi­ben nem volt különbség kereskedő és kereskedő között, az újabb he­lyen is nagyon udvariasan fogadták, érdeklődtek, miben lelné örömét, lesték kívánságát, létrát támasztot­tak a polcsorhoz, adogatták lefelé a szebbnél szebb, jobbnál jobb szöve­teket, mígnem .. Mígnem egyszer rá nem tévedt az egyik segéd tekin­tete a vevő hátára. „Te komám — súgta gyorsan a másiknak —, ez már járt a Mihalicsnál!" No, ha járt. meg is tört nyomban a varázs, úgy átnéztek rajta, mint egy mai keres­kedő, s menten hátat fordítottak ne­ki. Így járt a harmadik, így a negye­dik üzletben is. mindenütt, ahová még betette a lábát. Mihalics Jenő­nek ugyanis — jól sejti az olvasó, a rejtvény megfejtése vele függ össze — sok jó tulajdonsága között a legjobb tulajdonsága az volt, hogv amikor vevője üres kézzel készült távozni a boltból, egyetlen és utá­nozhatatlan sercintéssel — a hátára köpött. A pult mögül az ajtóig, ész­revehetetlenül és pontosan a háta közepére. Nemcsak mézédes beszé­déért, nemcsak végtelen türelméért, hanem ezért is tisztelte és becsülte a városban minden szakmabeli: ét­ről a jelről tudta mind. reménytelen az esrí. enne', a vásárlónak még Mihalics Jenő sem tudott eladni semmit. Kár rá az időt vesztegetni. Szegény Mihalics elporladt azóta, el legtöbb kuncsaftja is. Az automa­ták, komputerek vilagában sem ér­ték őt még utol a mai szegedi ke­reskedők. Fehér Kálmán Több tarján! szülő nevé­ben kérdezi Katona Imréné (108-as épület), hogy meg­nyílik-e az új tanévben az ígért iskola. A kérdés már csak azért is indokolt, mert március elején lapunkban foglalkoztunk ezzel az épít­kezéssel. A városi tanács művelő­dési osztályától kapott in­formáció nem sok jóval ke­csegtet. Az építkezés nem halad a kívánt ütemben, mégis bíznak abban, hogy a vállalat, ígéretéhez híven, 1970 első felében átadja a tantermeket. Akkor szep­temberben' megindulhat a ta­nítás is. A tarjani iskolások mégsem maradnak iskola nélkül — az igényeket a ge­dói iskola minden valószínű­ség szerint ki tudja elégí­teni. Az eredeti elképzelés — tehetjük hozzá — tehát már­is módosul, mert aszerint a gedói iskolában idén Ő6szel induló osztályok már janu­ártól átköltözhettek volna az új iskolába. Ezt ígérte a Csongrád megyei Építőipari Vállalat, Márciusban. Úgy látszik, azóta csak az idő haladt. Kicsi kocsi, nagy zűrzavar Méltatlankodik K. Jánosné hattyastelepi édesanya, mert augusztus 6-án a hatyastele­pi buszon egy pici össze­csukható babakocsiért 2 fo­rintot követeltek tőle, ezt a végállomáson, nem éppen ud­variasan, be is hajtották. Több hasonló kocsi tulajdo­nosát megkérdezte, és kide­rült, hogy még egyiktől sem kértek szállítási díjat. Az Autóközlekedési Válla­lat személyforgalmi osztá­lyán azt a felvilágosítást ad­ták nekünk is, hogy jogosan kérte a 2 forintot a sofőr. A kiadott menetrenden is rajta van a díjszabás, mely az összecsukható kocsi szállítá­sát ilyen Ö6szeg befizetésével engedélyezi. A nagyság is adott: 50X50X70-es kocsiért kell fizetni. Valószínűleg te­hát arról van szó, hogy az egyik sofőr ugyanazt a ko­csit kisebbnek látja, a má­sik nagyobbnak, hiszen csak szemmérték után állapítják meg, kell-e fizetni. Nixon nem barátja fizet Politikailag pikáns pénz­ügyi manőverekre derített fényt nemrég egy amerikai szenátusi vizsgalat. Wright Patman demokrata párti képviselő újságíróknak el­mondotta, hogy Nixon elnök egyik legközelebbi barátja. Charles Rebozo milliomos floridai bankár 80 ezer dol­láros kölcsönt kapott egy kormányalapítványtól, amely elsősorban a kisiparosok és kiskereskedők számára ad kölcsönt. Bár Rebozo mée 1962-ben kapta a kölcsönt, nyolcéves törlesztésre, azóta kétszer biztosítottak számá­ra kétévi haladékot. Patman nyilatkozatában azt mondot­ta, hogy a hosszabbításra „valahonnan felülről" jöhe­tett utasítás. A kormánvala­pítvány kéDviselői most sür­gősen bejelentették, hogy a kölcsönre és a hosszabbítás­ra nem Nixon biztatta őket, hanem Smathers, volt de­mokrata szenátor, aki az alapítvány felügyeletével megbízott szenátusi bizott­ság tagja volt. Smathers egyébként Rebozóval együtt ugyancsak Nixon baráti kö­réhez tartozik, s az elnök tő­le vásárolta floridai nyaraló­ját. W Stílusosan Felmentés, kinevezés A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa — a külügy­miniszter előterjesztésére — Bakonyi-Sebestyén Endre rendkívüli és meghatalma­zott nagykövetet, a Magyar Népköztársaság genfi állandó ENSZ-képviseletének vezető­jét, érdemei elismerése mel­lett felmentette rangja és a képviselet vezetésére kapott megbízatása alól és egyidejű­leg megbízta dr. Kőmíves Imre rendkívüli és megha­talmazott nagykövetet a Ma­gyar Népköztársaság genfi állandó ENSZ-képviselete ve­zetésével. — Gazdagodó géppark. Nagyarányú műszaki fej­lesztést tesz lehetővé a Kenderfonó- és Szövőipari Vállalatnál az idén a tran­zakciós megállapodás. En­nek értelmében 29 millió fo­rint értékű gépi berendezés­sel — köztük 22 automata szövőgéppel, egy sor egyéb automata berendezéssel, szovjet előfonó- és csévélő­géoekkel. s egy nagyteljesí­ményű fonócentrifugával — gazdagodik a géppark. — Védőruhák Szegedről. A munkaruhákon kívül kü­lönféle védőruhákat is ké­szítenek a Szegedi Ruha­gyárban. Például kopásálló, nehezített anyagból védő­öltöaékeket gyártanak kohá­szok számára. Az üzem egyéb készítményei mellett ilyen termékeiket is bemutatják majd a budapesti őszi vásá­ron: más textilipari vállala­tokkal együtt munka- és védőruha-bemutatót fognak tartani. Dr. Ajtai Miklós előadása a magyar tudománypolitika időszerű kérdéseiről Dr. Ajtai Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak póttagja, a Minisztertanács elnökhelyettese szerdán a gólyavárban, az Eötvös Loránd Tudományegyetem ter­mészettudományi karának Ságvári-termében előadást tar­tott s magyar tudománypolitika időszerű kérdéseiről. Az előadáson a Mélyépterv és az Uvaterv aktivistái, továb­bá a Budapest V. kerületi tudományos és kulturális in­tézmények párttitkárai vettek részt. Ofabfei gyilkofsságok Los Angeles-ben A Los Angeles-i rendőr­ség 19 nyomozóból különle­ges csoportot, hozott létre, a múlt pénteki ötös gyilkos­ság tetteseinek felderítésére. Közben pedig a varos terü­letén nyolcra emelkedett az utóbbi napok halálos áldo­zatainak száma a gyilkossá­gi hullámban. Kedden az 53 éves William Lennon golfedzőt lőtte le egy is­meretlen gyilkos. Lennon halála egy áruháztulajdonos, La Bianca és felesége meg­gyilkolását követte —, alig 19 kilométerre attól a ház­tól, ahol pénteken Sharom Taté filmszínésznőt és négy vendégét küldte a halálba az ismeretlen gyilkos, vagy gyilkosok csoportja. — Jutalom a brigádveze­tőknek. A vasutas dolgozók több mint fele szocialista brigádokban munkálkodik már a MÁV Szegedi Igaz­gatóságának területén. Jó munkájuk jutalmazásához tartozik a brigádvezetőknek kijutó elismerés is: nyaranta 20—30 vasutas szocialista brigádvezető utazik a Szov­jetunióba, illetve a Német Demokratikus Köztársaságba jutalomüdülésre. — Emlékünnepség. Sze­mere Bertalan, az első fele­lős magyar kormány belügy­minisztere, halálának 100. évfordulója alkalmából ün­nepségsorozatra késitülnek Borsod megyében. Szeptem­ber 26-án tudományos em­lékülést tartanak Miskolcon, a városi tanács dísztermé­ben, megkoszorúzzák a Sze­mere-szobrot és az egykori miniszter avasi sírját. — Római-kori díszszekér. A Pécs közelében fekvő Kozármisleny faluban római sírra bukkantak. Az utóbbi évek legérdekesebb római­kori lelete — egy érintetlen díszszekér — • került elő belőle. A Kárpát-medencé­ben eddig még nem tártak fel ilyen hitelességgel és ilyen eredeti állapotban ró­mai járművet. — Piac. Szerdai árak: a szőlő kilója 6—10, az őszi­baracké 3—6, a körtéé 3—5, az almáé 2—4, a szilváé 3— 4, a sárgabaracké 3—5, a dinnyéé 2—3 forintba ke­rült. 3—4 forint volt a zöld­bab, 12—14 a zöldborsó. 5— 8 a karfiol. 1,50—2 a fejes­káposzta, 3—5 a kelkáposzta, 1—,150 a főzötök, 1.50—2 a paradicsom, 2,50—3,50 a zöldpaprika, 3—4 a burgo­nya, 2,50—3 a vöröshagyma. A sárgarépának 2,50—3,50, a gyökérnek 2—3 forint volt. csomója, a saláta darabját 1,20—1,50, a tojás darabját 1.40-ért adták. A tyúk ára 24. a csirkéé 29—30 forint volt. — Szovjet veteránok ha­zánkban. Szerdán délelőtt Mihail Sumilov vezérezre­desnek. a Szovjetunió Hősé­nek vezetésével a szovjet háborús veteránok bizottsá­gának háromtagú küldött­sége érkezett Budapestre, a Magyar Partizán Szövetség meghívására. A Ferihegyi repülőtéren a delegációt Gábor István, a Magyar Partizán Szövetség főtitkára és a budapesti szovjet nagy­követség képviselője fogadta — Ötmillió forintos beru­házással üzembe helyezték a Duna Cipőgyárban az NSZK-ból vásárolt nagytel­jesítményű fröccsöntő talp­gyártó gépet, amellyel új technológiát vezettek be. A géo „kistestvérét" már ta­valy kipróbálták s miután a rajta készült 80 ezer pár cipó közül egyetlenegy sem került vissza reklamáció miatt, beszerezték az újabb nagyteljesítményű berende­zést. amelv ha eléri a teljes kapacitását egy műszakban 800 pár cipő gyárt. Ennek segítségével évente 800 ezer pár fröccsöntött PVC-talpú úgynevezett fröcsi cipőt tud­nak előállítani. Az új tech­nológiával előállított cipók 40 modelljét a Duna Cipő­gyárban szerdán mutatták be a sajtó képviselőinek. — Jacqueline bébit vár. a negyvenéves Jacqueline Onasszisz anyai örömöknek néz elébe — jelentette a Francé Dimanche című francia újság. A pletykaro­vatról közismert bulvárlap Onassziszné egy közeli, de meg nem nevezett barátját idézve azt közli, hogy a baba tavaszra várható. — Iskolák felújítása. A szegedi járás iskoláinak és művelődési intézményeinek felújítására az idén 3 millió 536 ezer forint áll rendelke­zésre. Szöregen az Árpád úti óvexiát. Sándorfalván az 1­es számú óvodát. Ásotthal­mon pedagógus szolgálati lakást, Forráskúton iskolai műhelytermek Szalymazon a belső öszeszéki iskolák Tá­pén iskolai műhelyt építe­nek. míg Zsombón megja­vítják a belterületi iskola tetőszerkezetek Mórahalmon központi konyhát hoznak létre. Pusztaszeren pedig is­kolai napközi otthont. — Megújult a leégett gyantagyár. Június 26-án éjszaka kigyulladt és le­égett az Erdő Kémia Válla­lat zalaegerszegi gyantagyá­ra. A tűz következtében csaknem félmillió forint ösz­szegű kár keletkezeik A tűzkárt szenvedett gyárnak a város legkülönbözőbb üze­mei és iparvállalati ajánlot­ták fel segítségüket. Már a tűzeset napján megjelentek az építők, s hozzáfogtak a kiégett üzem bontásához, újraépítéséhez. Azóta negy­venhét nap telt el, és a zalaegerszegi gyanta gyár megújulva, új benredeze­sekkel felszerelve megkezd­te a termelést. CSÜTÖRTÖK, 1969. AUGUSZTUS 14. DÉLMAGYARORSZÁG 7*

Next

/
Oldalképek
Tartalom