Délmagyarország, 1969. július (59. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-02 / 150. szám

Magyar kiállítás Moszkvában Kedden délután a szojvet fővárosban Apró Antal mi­niszterelnök-helyettes meg­nyitotta ..A magyar autóipari kiállítást". Ebből az alka­lomból mondott besz-kieben utalt arra, hogy a kiállítás jól szemlélteti azt a nagy fejlődést, amelyei népgazda­ságunk c kiemelt iparága az elmúlt évtized során elért. A miniszterelnök-helyettes kü­lön hangsúlyozta, hogy gép­kocsiiparunk a szovjet, ipar­ral szorosan együttműködve fejlődik. Az ikarus-buszok, a Vörös Csillag Traktorgyár dömperei, a Csepel Autógyár különleges járművei jól megállják a helyüket a Szovjetunióban is. Válaszbeszédeben Alek­szandr Taraszov. a Szovjet­unió gépkocsiipart minisz­tere kifejezte azt. a meggyőződését, hogy a két ország gépkocsiiparának hasznos és gyümölcsöző együttműködése a következő években tovább mélyül. Háztól házig Azelőtt így indultak nyá­ri táborozásra a diákok: vállukon hátizsák, alattuk bicikli. Ma viszont ez a di­vat: az autóbusz odaáll az iskola elé, s egészen a szakértő kezek által kicöve­kelt sátrakig viszi a pihen­ni Indulókat. És egyre több­ször nem Is a sátrakig, ha­nem a frissen festett fahá­zakig, sőt, a kőből épült nyaralókig, amelyekben — joggal mondhatni — „szál­lodai szintű" a fogadta­tás... Formát váltottak a diák­nyaralások! Elmaradtak a vidám kerekezések, el a tá­borverés izgalmai, a bogrács alá való ágak gyűjtögetése; egyáltalán, majd minden — jó értelemben vett — „ön­kiszolgálás" elmaradt. Hogy mi hozta ezt a for­maváltást? A nagyobb biz­tonságra való törekvés, a rendelkezésre álló összegek megadása? Bármi is legyen az. ok, kár volt odahagyni a régi — erő-próbáló, kedv­teremtő — közös kiruccaná­sokat, amelyek sokkal in­kább Illettek a kisebb és a nagyobb diákokhoz, mint ! ez a manapság divatos, háztól-házig való autóbuszo- | zás. i Nem 'a gyorsan pergő négy, de sokkal inkább a lassabban guruló két kerék való a táborozni indulók alá, s ,fejük fölött is illen­dőbb tető a sátor zöld vász­na, mint deszka vagy a cserép. Vissza kellene térni a talán kényelmetlenebb, de éppen „csökkentett komfort­ja" miatt fiatalokhoz illőbb blciklis-sátras-bográcsos tá­borozásokhoz! Lesz még idejük „felnőttesen" is pi­henni a túlkorán kényelem­hez szoktatottaknak.., A. L. A küzelniúltbun 70 lagú KISZ-kUldotlsíB járt az NDK-ban. Tuglai Csongrád mog.vci KISZ­vezetök, aktivisták voltak. A programban égért természetesen nemcsak Drezda, Szász-Svájc, Meissen. Lipcse és Halle idegenforgalmi nevezetességeinek meqiekinlése szerepeli, hanem hiva­talos tárgyalás is a testvérnugye. Haflr FDJ-vezetfiivel, s minden lehetőséget megkerestünk arra. hogy találkozzunk az NDK-ban dolgozd magyar fiatalokkal, elsősorban szegedlekkel, megyeiekkel. Az ő életükről számol bc most ez a cikksorozat. Teljességre nem törekszik, nem Is törekedhet, de talán l«bb rddlg kevésbé Ismert részletet tár fel hétköznapjaikról. munká­jukról, örömeikről és gondjaikról. © A HoGhh&us lakói Heti „országjárásunk" is­mét elvisz —' egy-egy újdon­ság. hír, érdekesség erejéig — más városokba, más me­gyékbe. A Békés megyei Népújság, a Dunántúli Nap­ló, a Vas6 Népe, a Kelet­Magyarország és a Veszp­rém megyei Napló cikkei se­gítenek ezúttal a kirándu­lásban. Tallózás a megyei lapokban Kétrészes dokumentumfilm A felszabadulás évfordu­lója tiszteletére a megyei ta­nács vb megbízásából két­részes dokumentumfilm ké­szül Békés megyéről. Első részében a megye felszaba­dulásának történetét, esemé­nyeit. dolgozzák fel, az első felszabadult község, Batíonya bemutatásától kezdve — ko­rabeli' fényképek cs írásos dokumentumok felhasználá­sával — követik a szovjet hadsereg harcainak útvona­lát, minden eseményt, amelv 25 évvel ezelőtt történt. A színes technikával készülő második részben Békés me­gye mai arculatát mutatják be a film alkotói. Mit keres a vevő? Pécsre több mint 600, Ba­ranyába összesen 000 belföl­di gyártmányú bűtorgarni­tűra érkezik az év második felében. A Bem utcai bútor­üzletbe csaknem 200 külföldi szobagarnltúrát várnak, .fő­ként a Szovjetunióból, az NDK-ból és Jugoszláviából, és kapnak román, lengyel és csehszlovák bútort is. A lis­tán összesen 40 bel- és 20 külföldi márka szerepel. Július 1-én új akciót indí­tott a bútorbolt: „Mit keres a vevő?" jeligével. Minden érdeklődőnek és vásárlónak kérdőivet adnak, s feljegy­zik igényeiket. Ha nem tud­ják azonnal kielégíteni, a kapott adatok alapján tár­gyalnak a rendelésről a bú­torgyárakkal. A vásárlót az általa keresett bútor megér­kezéséről értesítik, ha pedig rendelését 1 30 napon belül nem tudnák teljesíteni, le­velet kap, hogy mikor szá­míthat a bútorra. Savaria — exportra A magyar cipóipar és a szovjet kereskedelem most rnár évenként találkozik Moszkvában. Az idei találko­zón részt vettek a szombat­helyi Savaria cipőgyár üz­letkötői is. Az ezer magyar cipőmodell közül, melyet Moszkvában a közelmúltban bemutattak, 150 Savaria már­ka volt. Közülük 42-t meg is rendeltek a szovjet partne­rek. A tavalyi 850 ezer pár­ral szemben az idén 1 millió 100 ezer pár cipőt adott el a vállalat. A termékek két­harmada női cipő, közülük is a bőrcslzma volt a legka­pósabb: 190 ezer párat ad­tak el, de a szovjet felvevő­piac ennek többszörösét igényli. Legközelebb októ­berben ismét Moszkvában, az OBÜV 69-en, a cipőtermé­kek nemzetközi kiállításán találkoznak a Savaria szak­emberei a szovjet kereskede­lemmel. Zöldövezet a város szélén Nyíregyháza városrendezé­se nem váltott ki olyan nagy visszhangot, mint Salgótar­jáné — ahol az egész város­központot újjáalakítják —, de az sem véletlen, hogy még ebben a rovatunkban is szinte havonként hírt adunk róla. Nyiregyháza központ­jára most a nagy építkezé­sek jellemzőek. Szálloda, posta, új irodaház épül, több utat korszerűsítenek. Eköz­ben nagy gondot fordítanak a város külső részeinek fej­lesztésére is. Kialakulóban az a zöldövezet, amely aránylag közel van a város­központhoz, és így új föld­szintes házaival, a kertekkel és parkokkal üde, frissítő környezetet ad. Ez a vidék, a Mező Imre út környéke, része lesz az új nyíregyházi nagykörútnak. Már teljes egészében közművesítették. Az Itt található ipartelep miatt széles zöldsávot alakí­tanak ki, ami leválasztja a lakótelepekről. A rendezési terv készítőinek jó elgondo­lásai alapján a már megle­vő északi és déli alközpon­tokkal szemben, ezek emele­tes háztömb-rengetegének el­lensúlyozására alakul majd kl a város említett, nyugati alközpontja. A tapolcai járásban Jólesik olvasni róla, ha va­lahol kicsik-nagyok össze­fognak, hogy szebbé tegyék lakóhelyüket. A megyei szer­vek felhívására a Veszprém megyéért mozgalomba első­ként a tapolcai járás kap­csolódott be. Révfülöpön már befejezték a temető, az iskola és a közterek szépí­tését, Badacsonytomajon az úttörők sziklakertet készítet­tek. Badacsonytördemicen a fiatalok az, utcák virágosítá­sát, az idősebb asszonyok a gyomirtást vállalták. Bada­csonytomajon a KISZ-esek hozták rendbe a strandot, s munkájuk elismeréseként in­gyen belépőjegyet kapnak a községi tanácstól. A nyári szezon, az idegenforgalom kezdetére rend lesz a tapol­cai járás Balaton-parti ré­szén. A drezdai 16 emeletes Hochhaus 14 emeletén csak magyar fiatalok laknak. 'Drezdában és a környékbe­li üzemekben dolgoznak mind az ötszázan. Közülük negyven szegedi. Egy kelle­mes vendéglőben hozott össze a sors néhányukkal, egy különben sikerületlen Ifjúsági találkozó keretében. A szegedi kábelgyár szer­számkészítő lakatosa, Mol­nár Lajos kiforrott ember már, tulajdonképpen túl van a KISZ-koron is: 27 éves. — Másfél esztendeje, 1967. november 10-én érkez­tünk meg az NDK-ba. Jó szakmám volt otthon s jó keresetem is. Azért hatá­roztam el magam erre az útra. hogy tanuljak, hogy továbbfejlődjek szakmám­ban. — Sikerült? — Most körülbelül ott vagyok, mint voltam ott­hon. De majd meglátjuk! — Meséljen! — Redebergbe kerültem, a Roboton kombinát anya­üzemébe. Ez a söréről vi­lághírű 17 ezer lakosú kis­város itt van Drezda köze­lében. Aránylag fejlett ipa­ra van, a sörgyár mellett üveggyára, kartongyára, s természetesen a Roboton, melyben jelenleg ötezer ember dolgozik. Közülük körülbelül 350 a magyar. — Az első nehézség az volt, hogy nem tudtunk né­metül. Így történhetett meg, hogy egyszer, amikor Drez­dából Radebergbe tartot­tunk, s kiszálltunk az elő­re kiszámolt állomáson, meglepetéssel olvastuk a táb­lán, hogy ez nem Radeberg, hanem Eingang. Kása Jó­zsef kábeles barátom utána Is szaladt a vonatnak, s továbbutazott. Mi azonban néhány perc múlva rájöt­tünk, hogy az Eingang né­metül csupán a bejáratot jelenti, s hogy valóban Radebergben vagyunk. — A második nehézség a szakmával kapcsolatban je­lentkezett. A Robotonban dolgozó magyarok hetven százaléka, csakúgy mint én is. szakmunkás. De töb­bünk sokáig nem kapott olyan munkát, ami megfe­lelt volna szakképzettsé­günknek. Ráadásul a gyár könnyűipari üzemnek szá­mított, s a könnyűipari üzemekben sokkal alacso­nyabb a bérszínvonal, mint a nehézipariakban. — A változás most, 1969. januárjában következett be. A gyár a tévékészülékek gyártásáról áttért az elek­tronikus számítógépekre, s a nehézipari üzemek közé sorolták. Termékeinket exportálják a Szovjetunió­ba. Most már én is forgá­csoló szakmunkásként dol­gozom. — A lakással elégedett? — Igen. A radebergi szállóban kétszoba összkom­fortos lükásokban lakunk. Itt, a drezdai Hochhausban, a Parkslrassé-n is kitűnő a szállás. Saját klubunk is van a pincében. De erről kérdezze Bíró Lászlót, aki a 7. itteni KISZ-klubok „atyamestere". Bíró László szintén sze­gedi. az Elektromos Ktsz tévé-szerelője. — Drezda és Cottbus me­gye KISZ-klubjainak a ve­zetője vagyok. Most már nyolc klubunk működik, szakkörökkel, politikai vi­takörökkel, művészeti és irodalmi színpadokkal. A Hochhaus klubiát március 21-én a Forradalmi Ifjú­sági Napok alkalmából nyi­tottuk meg. Ez a megye el­ső pinceklubja. Csak az alapszervezetek és a szak­körök használhatják, de ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy mindenkire sor kerül. — Szeretik a fiatalok a klubokat? — Szeretik, mert nagy szükség van rájuk. Itt még sokkal fontosabb a szabad idő jó megszervezése, mint odahaza. — Lányok is vannak? — Hogyne, az ötszázból 180-an. Aránylag sok a há­zasságkötés is, már 18 há­zaspár lakik a Hochhaus­ban. Számukra külön szobát is biztosítunk. — Szegcdi van köztük? — Még nincs. A drezdai • magyaroknak külön szerencséjük, hogy a közelben van Szász-Svájc, a Német Demokratikus Köztársaság talán legszebb tája. Szinte minden hét vé­gén kirándulni mennek, s e kirándulások egyik fő szervezője és motorja egy Drezdában tanuló magyar egyetemista, Szaúder Mi­hály. aki nemcsak tökélete­sen beszél németül, hanem idegenvezetői vizsgája is van az egész NDK-ra. Számtalan felei thetetlen kö­zös élmény, klubest és tu­ristaút fűződik munkájához. A KISZ-munkát még otthon „tanulta" (a budapesti Va­sas S. C. KISZ-titkára volt), s itt sem „felejtette" el. Fehér Kálmán Á „donor" eszméletre tért Egy közúti szerencsétlen­ségben megsebesült 33 éves férfit szállítottak a rockfordi kórházba. A vizsgálattal megbízott orvos világosan „sima" elekt­ro-enkefalogrammot állapí­tott meg. Nyomban értesí­tették az onnan 80 kilomé­terre fekvő chicagói Szt. Lu­kács kórházat, ahol a sebé­szek donort kerestek első szívátültetésükhöz. Különre­pülőgépet béreltek, s rögtön elküldték a sebesültért, aki 12 órával a baleset után a chicagói kórház rendelkezi sére állt. Üjabb elektro-en-; kefalogrammot készítettek? életjelet mutatott. Az átül­tetés elmaradt. A „donor" néhány héttel később eszméletére tért, s a gyógyulás útján halad. Ez eset újból azt, bizonyítja, hogy a halál beálltának ki­mutatása körül még mindig bizonyos nehézségek adód­hatnak, és legkipróbáltabb vizsgálati módszereink Is csődöt mondhatnak. Felháborodás \\ TBufflniÉ^fM I A,. Irt rari.x-bffl — Jó szüleit meg vízben hagyja, a szemtelen! IMZíU? janicsárok (37.) A fejesek szétosztották maguk között. Nem a külvárosi proletárnak adták oda az építőanyagot. Az. én főnököm is négy fillérért vette a téglának darabját, mert nyaralót épít. Én úgy látom, hogy a tiszta lap szépen bepiszkolódik mifelénk. — Disznóság! — Amihez az ember hozzáér, azt bemocskol­ja. — Nem lehet. Hét ilyen aljasok vagyunk? — Szomorú. — Nem, az nem lehet. — Én is sokáig hittem, de az orromat minden centiméteren beleverik a disznóságokba. És el­fáradtam. Már csak arra tudnám felemelni a fe­jem, ha az tűnne fel, ha másként csinálnál:. De mért csinálják másként? — Majd meglátod. Még ebben az évben meg­látod. Én elmondom neked, miféle, szép terve­ket dolgoztunk ki az igazságszolgáltatás terü­letére. Megcsörrent a telefon. Az asszony emelte fel. Nyeglén fogta a hallgatót, és az orrából dünnyög­ve szólt a férjének. Gabi türelmetlenül emelte a füléhez a kagylót. — Igen. Bár vendégem van. De azonnal indu­lok. Nem! Egy barátom, ö majd megvár. Futok. - Letette a hallgatót. — Pali, ülj már itt egy ki­csit, az egyik szervező jött le a Petőfi-körből, fontos intézkedéseket hozott. Szegeden is meg­szervezzük a Petőfi-kört. Ugye, megvársz? Igyál! Asszonykám, járj kedvében Palikának. Kínáld, tartsd itt. Tovább nem várhatok a beszélgetés­sel. Amiket mondasz, az számomra érdekes Job­ban látom, mi a helyzet az országban. Igyek­szem vissza. Ígérd meg, hogy nem szöksz el. — Ha nemsokára jössz. — Mondom, igyekszem. No, szevasztok. Ugye. nem haragszol Pali? Futva ment lefelé a lépcsőn. A lány tétován ült a párnásszéken, és rám nézett ugyan, de tudtam, hopi gondolata messzire jár innét. — Hát látod, igy élünk — tért vissza hozzám. — Nem vagy éhes? — Nem. — Csinálok valami harapnivalót. — Hagyjad. Nem enni jöttem. — Hanem? — Hát a titkos, szerelmes levelek? Hol van ott szó evésröl-ivásról ? — Ja. a levelek. Könnyebb leírni. — Az igaz. — Olyan szerelmes vagyok, amilyen. Nem szok­tam hazudozni. — Nem unalmadban írtad? — Ritkán unatkozom én. — Tehát igazak. — Mi is csak beszélünk. És én is csak beszé­lek, akár az okosok. És most itt vagyunk. Mióta reszel az ördög, hogy itt legyek. Én nézlek, jár a szám. — Nézd. Pali, azt hiszem, te mondtad, hogy ez nem elég. Hidd el, pedig nékem nincs más igényem. Én nem tudom, milyen asszony vagyok. Valami hiányzik, de csak megbecsülésből, körül­rajongásból, becézgetésből. — Szóval erre kellenék én? Cirogatónak. Hát nekem ez nem elég. — Paraszt. — Igen paraszt. De én semmiféle Ígéretet nem teszek. Nem mondom, hogy válj el, és gyere hozzám, tulajdonképpen ez lenne az igazán emberi út egymáshoz, mert én soha olyan mó­dot, amilyet Gabi teremtett neked, biztosítani nem tudok. De szeretlek. Ezt megmondtam, megírtam. Kevés ez a boldogsághoz. És paraszt vagyok, ha őszintén mondom, hogy vágytam, hogy reméltem, most majd jó laszel hozzám. — Te is olyan vagy hát, mint a többi férfi. Mindig különbnek tartottalak. Mit is képzeltem én rólad? — Hogy hülye vagyok. — Igen, egy kicsit hülye, de megértő is. Még­sem olyan, mint a többi. — Most újra csak csűrjük, csavarjuk. Hát olyan nagy áldozat lenne? — Nem az áldozatról van szó. De mi barátok vagyunk. Közöttünk nem lehet más! (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom