Délmagyarország, 1969. július (59. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-02 / 150. szám

Magyar kiállítás Moszkvában Kedden délután a szojvet fővárosban Apró Antal miniszterelnök-helyettes megnyitotta ..A magyar autóipari kiállítást". Ebből az alkalomból mondott besz-kieben utalt arra, hogy a kiállítás jól szemlélteti azt a nagy fejlődést, amelyei népgazdaságunk c kiemelt iparága az elmúlt évtized során elért. A miniszterelnök-helyettes külön hangsúlyozta, hogy gépkocsiiparunk a szovjet, iparral szorosan együttműködve fejlődik. Az ikarus-buszok, a Vörös Csillag Traktorgyár dömperei, a Csepel Autógyár különleges járművei jól megállják a helyüket a Szovjetunióban is. Válaszbeszédeben Alekszandr Taraszov. a Szovjetunió gépkocsiipart minisztere kifejezte azt. a meggyőződését, hogy a két ország gépkocsiiparának hasznos és gyümölcsöző együttműködése a következő években tovább mélyül. Háztól házig Azelőtt így indultak nyári táborozásra a diákok: vállukon hátizsák, alattuk bicikli. Ma viszont ez a divat: az autóbusz odaáll az iskola elé, s egészen a szakértő kezek által kicövekelt sátrakig viszi a pihenni Indulókat. És egyre többször nem Is a sátrakig, hanem a frissen festett faházakig, sőt, a kőből épült nyaralókig, amelyekben — joggal mondhatni — „szállodai szintű" a fogadtatás... Formát váltottak a diáknyaralások! Elmaradtak a vidám kerekezések, el a táborverés izgalmai, a bogrács alá való ágak gyűjtögetése; egyáltalán, majd minden — jó értelemben vett — „önkiszolgálás" elmaradt. Hogy mi hozta ezt a formaváltást? A nagyobb biztonságra való törekvés, a rendelkezésre álló összegek megadása? Bármi is legyen az. ok, kár volt odahagyni a régi — erő-próbáló, kedvteremtő — közös kiruccanásokat, amelyek sokkal inkább Illettek a kisebb és a nagyobb diákokhoz, mint ! ez a manapság divatos, háztól-házig való autóbuszo- | zás. i Nem 'a gyorsan pergő négy, de sokkal inkább a lassabban guruló két kerék való a táborozni indulók alá, s ,fejük fölött is illendőbb tető a sátor zöld vászna, mint deszka vagy a cserép. Vissza kellene térni a talán kényelmetlenebb, de éppen „csökkentett komfortja" miatt fiatalokhoz illőbb blciklis-sátras-bográcsos táborozásokhoz! Lesz még idejük „felnőttesen" is pihenni a túlkorán kényelemhez szoktatottaknak.., A. L. A küzelniúltbun 70 lagú KISZ-kUldotlsíB járt az NDK-ban. Tuglai Csongrád mog.vci KISZvezetök, aktivisták voltak. A programban égért természetesen nemcsak Drezda, Szász-Svájc, Meissen. Lipcse és Halle idegenforgalmi nevezetességeinek meqiekinlése szerepeli, hanem hivatalos tárgyalás is a testvérnugye. Haflr FDJ-vezetfiivel, s minden lehetőséget megkerestünk arra. hogy találkozzunk az NDK-ban dolgozd magyar fiatalokkal, elsősorban szegedlekkel, megyeiekkel. Az ő életükről számol bc most ez a cikksorozat. Teljességre nem törekszik, nem Is törekedhet, de talán l«bb rddlg kevésbé Ismert részletet tár fel hétköznapjaikról. munkájukról, örömeikről és gondjaikról. © A HoGhh&us lakói Heti „országjárásunk" ismét elvisz —' egy-egy újdonság. hír, érdekesség erejéig — más városokba, más megyékbe. A Békés megyei Népújság, a Dunántúli Napló, a Vas6 Népe, a KeletMagyarország és a Veszprém megyei Napló cikkei segítenek ezúttal a kirándulásban. Tallózás a megyei lapokban Kétrészes dokumentumfilm A felszabadulás évfordulója tiszteletére a megyei tanács vb megbízásából kétrészes dokumentumfilm készül Békés megyéről. Első részében a megye felszabadulásának történetét, eseményeit. dolgozzák fel, az első felszabadult község, Batíonya bemutatásától kezdve — korabeli' fényképek cs írásos dokumentumok felhasználásával — követik a szovjet hadsereg harcainak útvonalát, minden eseményt, amelv 25 évvel ezelőtt történt. A színes technikával készülő második részben Békés megye mai arculatát mutatják be a film alkotói. Mit keres a vevő? Pécsre több mint 600, Baranyába összesen 000 belföldi gyártmányú bűtorgarnitűra érkezik az év második felében. A Bem utcai bútorüzletbe csaknem 200 külföldi szobagarnltúrát várnak, .főként a Szovjetunióból, az NDK-ból és Jugoszláviából, és kapnak román, lengyel és csehszlovák bútort is. A listán összesen 40 bel- és 20 külföldi márka szerepel. Július 1-én új akciót indított a bútorbolt: „Mit keres a vevő?" jeligével. Minden érdeklődőnek és vásárlónak kérdőivet adnak, s feljegyzik igényeiket. Ha nem tudják azonnal kielégíteni, a kapott adatok alapján tárgyalnak a rendelésről a bútorgyárakkal. A vásárlót az általa keresett bútor megérkezéséről értesítik, ha pedig rendelését 1 30 napon belül nem tudnák teljesíteni, levelet kap, hogy mikor számíthat a bútorra. Savaria — exportra A magyar cipóipar és a szovjet kereskedelem most rnár évenként találkozik Moszkvában. Az idei találkozón részt vettek a szombathelyi Savaria cipőgyár üzletkötői is. Az ezer magyar cipőmodell közül, melyet Moszkvában a közelmúltban bemutattak, 150 Savaria márka volt. Közülük 42-t meg is rendeltek a szovjet partnerek. A tavalyi 850 ezer párral szemben az idén 1 millió 100 ezer pár cipőt adott el a vállalat. A termékek kétharmada női cipő, közülük is a bőrcslzma volt a legkapósabb: 190 ezer párat adtak el, de a szovjet felvevőpiac ennek többszörösét igényli. Legközelebb októberben ismét Moszkvában, az OBÜV 69-en, a cipőtermékek nemzetközi kiállításán találkoznak a Savaria szakemberei a szovjet kereskedelemmel. Zöldövezet a város szélén Nyíregyháza városrendezése nem váltott ki olyan nagy visszhangot, mint Salgótarjáné — ahol az egész városközpontot újjáalakítják —, de az sem véletlen, hogy még ebben a rovatunkban is szinte havonként hírt adunk róla. Nyiregyháza központjára most a nagy építkezések jellemzőek. Szálloda, posta, új irodaház épül, több utat korszerűsítenek. Eközben nagy gondot fordítanak a város külső részeinek fejlesztésére is. Kialakulóban az a zöldövezet, amely aránylag közel van a városközponthoz, és így új földszintes házaival, a kertekkel és parkokkal üde, frissítő környezetet ad. Ez a vidék, a Mező Imre út környéke, része lesz az új nyíregyházi nagykörútnak. Már teljes egészében közművesítették. Az Itt található ipartelep miatt széles zöldsávot alakítanak ki, ami leválasztja a lakótelepekről. A rendezési terv készítőinek jó elgondolásai alapján a már meglevő északi és déli alközpontokkal szemben, ezek emeletes háztömb-rengetegének ellensúlyozására alakul majd kl a város említett, nyugati alközpontja. A tapolcai járásban Jólesik olvasni róla, ha valahol kicsik-nagyok összefognak, hogy szebbé tegyék lakóhelyüket. A megyei szervek felhívására a Veszprém megyéért mozgalomba elsőként a tapolcai járás kapcsolódott be. Révfülöpön már befejezték a temető, az iskola és a közterek szépítését, Badacsonytomajon az úttörők sziklakertet készítettek. Badacsonytördemicen a fiatalok az, utcák virágosítását, az idősebb asszonyok a gyomirtást vállalták. Badacsonytomajon a KISZ-esek hozták rendbe a strandot, s munkájuk elismeréseként ingyen belépőjegyet kapnak a községi tanácstól. A nyári szezon, az idegenforgalom kezdetére rend lesz a tapolcai járás Balaton-parti részén. A drezdai 16 emeletes Hochhaus 14 emeletén csak magyar fiatalok laknak. 'Drezdában és a környékbeli üzemekben dolgoznak mind az ötszázan. Közülük negyven szegedi. Egy kellemes vendéglőben hozott össze a sors néhányukkal, egy különben sikerületlen Ifjúsági találkozó keretében. A szegedi kábelgyár szerszámkészítő lakatosa, Molnár Lajos kiforrott ember már, tulajdonképpen túl van a KISZ-koron is: 27 éves. — Másfél esztendeje, 1967. november 10-én érkeztünk meg az NDK-ba. Jó szakmám volt otthon s jó keresetem is. Azért határoztam el magam erre az útra. hogy tanuljak, hogy továbbfejlődjek szakmámban. — Sikerült? — Most körülbelül ott vagyok, mint voltam otthon. De majd meglátjuk! — Meséljen! — Redebergbe kerültem, a Roboton kombinát anyaüzemébe. Ez a söréről világhírű 17 ezer lakosú kisváros itt van Drezda közelében. Aránylag fejlett ipara van, a sörgyár mellett üveggyára, kartongyára, s természetesen a Roboton, melyben jelenleg ötezer ember dolgozik. Közülük körülbelül 350 a magyar. — Az első nehézség az volt, hogy nem tudtunk németül. Így történhetett meg, hogy egyszer, amikor Drezdából Radebergbe tartottunk, s kiszálltunk az előre kiszámolt állomáson, meglepetéssel olvastuk a táblán, hogy ez nem Radeberg, hanem Eingang. Kása József kábeles barátom utána Is szaladt a vonatnak, s továbbutazott. Mi azonban néhány perc múlva rájöttünk, hogy az Eingang németül csupán a bejáratot jelenti, s hogy valóban Radebergben vagyunk. — A második nehézség a szakmával kapcsolatban jelentkezett. A Robotonban dolgozó magyarok hetven százaléka, csakúgy mint én is. szakmunkás. De többünk sokáig nem kapott olyan munkát, ami megfelelt volna szakképzettségünknek. Ráadásul a gyár könnyűipari üzemnek számított, s a könnyűipari üzemekben sokkal alacsonyabb a bérszínvonal, mint a nehézipariakban. — A változás most, 1969. januárjában következett be. A gyár a tévékészülékek gyártásáról áttért az elektronikus számítógépekre, s a nehézipari üzemek közé sorolták. Termékeinket exportálják a Szovjetunióba. Most már én is forgácsoló szakmunkásként dolgozom. — A lakással elégedett? — Igen. A radebergi szállóban kétszoba összkomfortos lükásokban lakunk. Itt, a drezdai Hochhausban, a Parkslrassé-n is kitűnő a szállás. Saját klubunk is van a pincében. De erről kérdezze Bíró Lászlót, aki a 7. itteni KISZ-klubok „atyamestere". Bíró László szintén szegedi. az Elektromos Ktsz tévé-szerelője. — Drezda és Cottbus megye KISZ-klubjainak a vezetője vagyok. Most már nyolc klubunk működik, szakkörökkel, politikai vitakörökkel, művészeti és irodalmi színpadokkal. A Hochhaus klubiát március 21-én a Forradalmi Ifjúsági Napok alkalmából nyitottuk meg. Ez a megye első pinceklubja. Csak az alapszervezetek és a szakkörök használhatják, de ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy mindenkire sor kerül. — Szeretik a fiatalok a klubokat? — Szeretik, mert nagy szükség van rájuk. Itt még sokkal fontosabb a szabad idő jó megszervezése, mint odahaza. — Lányok is vannak? — Hogyne, az ötszázból 180-an. Aránylag sok a házasságkötés is, már 18 házaspár lakik a Hochhausban. Számukra külön szobát is biztosítunk. — Szegcdi van köztük? — Még nincs. A drezdai • magyaroknak külön szerencséjük, hogy a közelben van Szász-Svájc, a Német Demokratikus Köztársaság talán legszebb tája. Szinte minden hét végén kirándulni mennek, s e kirándulások egyik fő szervezője és motorja egy Drezdában tanuló magyar egyetemista, Szaúder Mihály. aki nemcsak tökéletesen beszél németül, hanem idegenvezetői vizsgája is van az egész NDK-ra. Számtalan felei thetetlen közös élmény, klubest és turistaút fűződik munkájához. A KISZ-munkát még otthon „tanulta" (a budapesti Vasas S. C. KISZ-titkára volt), s itt sem „felejtette" el. Fehér Kálmán Á „donor" eszméletre tért Egy közúti szerencsétlenségben megsebesült 33 éves férfit szállítottak a rockfordi kórházba. A vizsgálattal megbízott orvos világosan „sima" elektro-enkefalogrammot állapított meg. Nyomban értesítették az onnan 80 kilométerre fekvő chicagói Szt. Lukács kórházat, ahol a sebészek donort kerestek első szívátültetésükhöz. Különrepülőgépet béreltek, s rögtön elküldték a sebesültért, aki 12 órával a baleset után a chicagói kórház rendelkezi sére állt. Üjabb elektro-en-; kefalogrammot készítettek? életjelet mutatott. Az átültetés elmaradt. A „donor" néhány héttel később eszméletére tért, s a gyógyulás útján halad. Ez eset újból azt, bizonyítja, hogy a halál beálltának kimutatása körül még mindig bizonyos nehézségek adódhatnak, és legkipróbáltabb vizsgálati módszereink Is csődöt mondhatnak. Felháborodás \\ TBufflniÉ^fM I A,. Irt rari.x-bffl — Jó szüleit meg vízben hagyja, a szemtelen! IMZíU? janicsárok (37.) A fejesek szétosztották maguk között. Nem a külvárosi proletárnak adták oda az építőanyagot. Az. én főnököm is négy fillérért vette a téglának darabját, mert nyaralót épít. Én úgy látom, hogy a tiszta lap szépen bepiszkolódik mifelénk. — Disznóság! — Amihez az ember hozzáér, azt bemocskolja. — Nem lehet. Hét ilyen aljasok vagyunk? — Szomorú. — Nem, az nem lehet. — Én is sokáig hittem, de az orromat minden centiméteren beleverik a disznóságokba. És elfáradtam. Már csak arra tudnám felemelni a fejem, ha az tűnne fel, ha másként csinálnál:. De mért csinálják másként? — Majd meglátod. Még ebben az évben meglátod. Én elmondom neked, miféle, szép terveket dolgoztunk ki az igazságszolgáltatás területére. Megcsörrent a telefon. Az asszony emelte fel. Nyeglén fogta a hallgatót, és az orrából dünnyögve szólt a férjének. Gabi türelmetlenül emelte a füléhez a kagylót. — Igen. Bár vendégem van. De azonnal indulok. Nem! Egy barátom, ö majd megvár. Futok. - Letette a hallgatót. — Pali, ülj már itt egy kicsit, az egyik szervező jött le a Petőfi-körből, fontos intézkedéseket hozott. Szegeden is megszervezzük a Petőfi-kört. Ugye, megvársz? Igyál! Asszonykám, járj kedvében Palikának. Kínáld, tartsd itt. Tovább nem várhatok a beszélgetéssel. Amiket mondasz, az számomra érdekes Jobban látom, mi a helyzet az országban. Igyekszem vissza. Ígérd meg, hogy nem szöksz el. — Ha nemsokára jössz. — Mondom, igyekszem. No, szevasztok. Ugye. nem haragszol Pali? Futva ment lefelé a lépcsőn. A lány tétován ült a párnásszéken, és rám nézett ugyan, de tudtam, hopi gondolata messzire jár innét. — Hát látod, igy élünk — tért vissza hozzám. — Nem vagy éhes? — Nem. — Csinálok valami harapnivalót. — Hagyjad. Nem enni jöttem. — Hanem? — Hát a titkos, szerelmes levelek? Hol van ott szó evésröl-ivásról ? — Ja. a levelek. Könnyebb leírni. — Az igaz. — Olyan szerelmes vagyok, amilyen. Nem szoktam hazudozni. — Nem unalmadban írtad? — Ritkán unatkozom én. — Tehát igazak. — Mi is csak beszélünk. És én is csak beszélek, akár az okosok. És most itt vagyunk. Mióta reszel az ördög, hogy itt legyek. Én nézlek, jár a szám. — Nézd. Pali, azt hiszem, te mondtad, hogy ez nem elég. Hidd el, pedig nékem nincs más igényem. Én nem tudom, milyen asszony vagyok. Valami hiányzik, de csak megbecsülésből, körülrajongásból, becézgetésből. — Szóval erre kellenék én? Cirogatónak. Hát nekem ez nem elég. — Paraszt. — Igen paraszt. De én semmiféle Ígéretet nem teszek. Nem mondom, hogy válj el, és gyere hozzám, tulajdonképpen ez lenne az igazán emberi út egymáshoz, mert én soha olyan módot, amilyet Gabi teremtett neked, biztosítani nem tudok. De szeretlek. Ezt megmondtam, megírtam. Kevés ez a boldogsághoz. És paraszt vagyok, ha őszintén mondom, hogy vágytam, hogy reméltem, most majd jó laszel hozzám. — Te is olyan vagy hát, mint a többi férfi. Mindig különbnek tartottalak. Mit is képzeltem én rólad? — Hogy hülye vagyok. — Igen, egy kicsit hülye, de megértő is. Mégsem olyan, mint a többi. — Most újra csak csűrjük, csavarjuk. Hát olyan nagy áldozat lenne? — Nem az áldozatról van szó. De mi barátok vagyunk. Közöttünk nem lehet más! (Folytatjuk.)