Délmagyarország, 1969. július (59. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-17 / 163. szám

Kitekintés c^ magyar iparfejlődésre As IKARUS gyár Kiút a „zsákutcából" A görög mondabeli Ikarosz viasszal összeragasztott szárnyakon próbálta meg az ember nagv álmát: a repülést. Alakja Jelképpé vált, szimbóluma lptt a nagy és bátor vállalkozásoknak. Legnagyobb hazai gépjárműgyárunk ezt a nevet választotta, egyszerre fejezve ki vele az újra és a nagy teljesítményre való törekvesekel. Az ezredik autóbusz Autóbuszok, trolibuszok, a legkülönfélébb speciális járművek, masinák, szerkezetek, alkatrészek készülnek az IKARUS gyarban. Kigördülnek az üzem kapuján, bejárják a hazai országutakat, de bejárják szinte az egész világot is ezek a járművek. A gyáróriás termelő munkája, a több ezer műszaki és munkás alkotó Igyekezete valóban Ikarosz-i vállalkozást jelent. Hazánkban már a század elején volt kisüzemi autóbuszgyártás. Az üzem Igazi történelme azonban az államosítással kezdődik, l!)48-ban. Ekkor körvonalazódik az a terv, hogy az IKARUS gyár profilja az autóbuszgyártás lesz. A feladat nagy, az ország közlekedési hálózatának újjáteremtése, a személyszállítá• si gondok megoldása. De már ekkor is messzebb tekintenek, fölmerül az a terv is. hogy segítsék a baráti országok autóbusz-ellátását; már ekkor célbaveszik a külföldi piacokat ls. A kísérleti típusból ha- N marosan kifejlesztették a gyár első s mindjárt nagy sikerű önhordó-autóbuszát, az Ikarus 30-ast. Megkezdődhetett a sorozatgyártás. Mintegy 3 és fél évvel az államosítás után pedig kigördült a gyárkapun az Ikarus ezredik autóbusza. Ezt az autóbusztípust igen sokfélére lehetett felhasználni, például szervizbuszként is több külföldi országban teljesített hasznos szolgálatokat. Az exporttevékenység növekedésével ugyanis lépést tartott a vevőszolgálat bővítése; amikoris műhelyberendezéssel ellátott Ikarus-buszok jól képzett szerelőkkel rendre látogatták a külföldi központokat. A helyszínen segítettek a felhasználóknak, a karbantartóés javítóműhelyek dolgozóinak. És születtek az újabb konstrukciók. Az Ikarus 60asak elsősorban Budapest és a vidéki városok közlekedésébe vittek új vért, frisseséget, gyorsulást. A későbbiekben külföldi igényre a gyár kifejlesztette ennek a típusnak a városközi változatát is. A távolsági, részben pedig elővárosi forgalomba beállított Ikarus—601 és 602 jelzésű buszok rövidesen pótkocsival jelentek meg, mert a Csepel-motorok vonóereje már lehetővé tette. Ez egyúttal jeladás és iránymutatás volt a nagy befogadóképességű autóbuszok további fejlesztésére. E fejlődés csúcspontja az azóta már sorozatban gyártott csuklós autóbusz, az Ikarus— 180. Exportnagyhatalom Az exportban az évek során nagyhatalommá fejlődött az Ikarus. Kivitele eléri, sőt meghaladja a termelés 80 százalékát. Az első egyiptomi bemutatkozás volt ennek a fejlődésnek a kezdete. A tapasztalatok alapján az Ikarus—30-as vaztovábbi meghosszabbításával, számos egyéb változtatásssal speciális típusokat alakítottak kl. Ezek megfeleltek Egyiptom követelményeinek, az ottani viszonyoknak. S az évek során egyre nőtt az üzletfelek száma. A gyár a /n fpltptplplő világ több mint 30 országa- u / CILCICICIN. nak adja el eminens, mind keresettebb termékeit. A nagy konkurrencia közepett, a tradíciókkal rendelkező versenytársak mellé így zárkózott fel a hazai , ... , _ , termelés. Korszerű nagyipar mektől — így a Csepel auszületett, melynek hírnevét togyartól,_ Magyar Vagon- és gait eredményesen ták fel a típusok fejlesztésénél. Megértek Az IKARUS egyre inkább szerelőgyárrá alakul át. Ennek megfelelően szerkezeti részeket nem készít, azokat az erre berendezkedett üzemár mintegy 25 ezer autóbusz hirdeti a világ országútjain. Gépgyártól — szerzi be. Keresik a lehetőséget a tőkés cégekkel való együttműködéssel. is. Ennek keretébe tartozik a MAN-licenc megvásárlása. 1964 januárjában rekonstrukció kezdődött az IKARUS-ban. Nagyarányú, szinte minden részletre kiterjedő felújítás volt ez, a legkorszerűbbre tökéletesítették a technológiát. Időközben a gyár más formában is bővült, a székesfehérvári Altalános Mechanikai Gépgyárat, mely részben autóbuszok gyártásával is foglalkozott, 1963-ban a mátyásvezeYett""át! Az TutóbuTzok törzsgyárhoz csatolták, A sivatagtól a Kaukázusig Bizonyítottak, s bizonyítanak. Emlékezetes, hogy 1963-ban — a Csepel autógyárral közösen —, mintegy 20 ezer kilométeres afrikai, nagyrészt sivatagi próbaúton vett részt a gyár két autóbusza. Az útvonal a legmegerőltetőbb területeken kitűnően helytálltak, s az út egyes állomásain sikeres kereskedelmi bemutatókat is tartottak. A 60-as évek elején több mlnt 15 ezer kilométeres tartós próbára küldték ki az elsősorban szovjet kívánságra kialakított Ikarus— 55 Lux gyorsbusz egyik mintadarabját. Igen gyors átmenettel szokatlanul hideg és igen meleg éghajlatú vidékeken futott. Megjárta a Elsőrendű profilja a különleges gépjárművek gyártása lett. A rohamos fejlődés újabb és újabb beruházásokat tett szükségessé, így a gyártelepek mindegyikén jelentős bővítések folynak, új épületek emelkednek, új gépeket állítanak be, mintegy 700 milliós Deruházással; ennek az összegnek jelentős részét már felhasználták. Egyidejűleg új technológiák alakulKaukázus legmeredekebb nak ki. Különleges elsősorhágóit is, s nemcsak kifő- ban tőkés igények kielégítégástalan üzemkészségét bi- sere egyedi gyártó üzemet is zonyította, hanem azt is, berendeznek, hogy keskeny fordulókkal Mint a fenüekből kitűnik, tarkított, rossz utakon is két évtized alatt, az IKAmegállja a helyét — dacára RUS gyár az autóbuszipar annak, hogy teljes hosszúsá- élvonalába emelkedett Ma ga meghaladja a 12 métert, pedig hatalmas fejlődés előtt A fent említetteken kívül éli, s minden előfeltétele még egy sor országban jár- megvan annak, hogy kontitak az IKARUS „expertí- nensünkön a legnagyobb ciói"; e próbautak tanulsá- autóbuszgyárrá fejlődjék. tán a beszélgetés elején említett, alkalmasnak bizonyulhat arra, hogy a naponként eljáró 120 emberből a dr. Nagymihály Sándor orvos vesz még részt a kérésünkre rögtönzött beszélgetésen. — Nem jó helyre tervezMégsem nyit ki időre7 Jó munkához idő kell — mondja a közmondás, a lassúhoz meg még több —, igazolja a szegedi Kossuth Halászati Szövetkezet új halászcsárdájának átalakítása. Három hete megírtuk, hogy avatás előtt áll az új halászcsárda, közöltük azt is, hogy a légcserélő berendezés félkész állapota miatt a június 16-ra tervezett átadást elhalasztották július'elejére. Most már július közepe van, de csárda nincs, az új még nincs kész, a régiben pedig leltároznak. Július 14-én már a harmadik műszaki átadást tartották. de az előző kettő mintájára ez is meghiúsult a „féllábú" szellőztető berendezés miatt. Azért „féllábú", mert csak a szívóventillátor működik, amely az elhasznált levegőt kiszívszerkezet hiányzik amelynek szállítását 1970 harmadik negyedévére ígérték —, így továbbra is zárt ajtó fogadja a tiszai halra éhező vendégeket. Furcsa, hogy senkinek sem sietős az új. halászcsárda megnyitása, illetve a Sok embert kellene meg- pedig a grófi „előrelátás".) kérdeznem, hogy mit tud A születését megelőző báhaslál J nét^im^katlytud1 róla!'A a 3600 holdas sövényházi úton járók közül tár kozepen jelölte ki heis csak kevesen kanyarod- lyét. Panaszosan mondja a döntő többséget „ússzanak be ide — mert miért is tanácselnök: azért Itt, mert tartsák" azzal, hogy helykanyarodnának? A mérnöki , k községet nem képvi. ben is tudnak kenyeret advonalzo és ceruza ugy intéz- B * . , ... , kedett annakidején, hogy ez selt senki. ni kezükbe. a falu távol essen a világ A panaszos hangra látszó- A Virágzó Tsz a sándorzajától. lag semmi ok, hiszen 17 év falvi Rózsa Ferenc TermelőEzek az én gondolataim, alatt takaros kis falu lett szövetkezettel társulva új,, amikor a tanácsháza felé Dóc. 150 házzal, iskolával, hatalmas istállót épít a nagy igyekszem. De csatlakozik üzletházzal, művelődési ott- legelő mellett, hogy megehhez a gondolathoz az is- honnal, a most felújított és vesse egy korszerű tehenékolaigazgató Lele Ferenc is bővített tanácsházával és a szet alapjait. Ezzel függ öszazok közül, akikkel körülül- még első évét járó — szol- sze az a terv is, amit nyujük Mesits Zoltán tanács- gálati lakással épült — or- godtan nevezhetünk tervlánelnök szobájában a kerek vosi rendelővel gyarapodott colatnak: termálkutat fúr-; asztalt. Huszka Ferenc azóta. Erre a rövid időre nak, ha a terv valóra válik, párttitkár — egyben műve- nagyon szép történelem ez. A kút nagy területű hajtalődésiotthon-igazgató — és A panasz fő oka, hogy tóházat fűtene, ellátná melakossága az ideális klsköz- legvízzel a kertészet és az ségi lélekszámnál is keve- istálló kiszolgáló épületeit is, sebb. Így pedig a falu nem a borjúnevelőt is, a községi tudja úgy eltartani magát, fürdőt is, artézi vízzel vehogy fejlődése ls biztosítva gyítve táplálna egy halasték ezt a falut, zsákutcába legyen. Ahhoz, hogy körze- tavat, kacsanevelőt, ezek vivisz egyetlen útja is. Ott a ti orvoshoz jusson, „kölcsön" ze pedig bármikor bőséges Szili-saroknál lett volna jó kellett kérnie Sándorfalvától tartalékot jelentene a kerhelye, az útkereszteződés- Homokpusztát. A kereskede- tészet öntözésére, ben, hogy fejlődni tudjon. lem azt mondja, nem éri A nagy beruházás sok munötünk közül Lele Ferenc meg bővíteni üzlethálózatát, kaerőt igényel majd, és az egyedüli „őslakos", ennek a művelődési otthon bevé- szakembereket a tsz. Jól a falunak a határában szü- tele „kasszasiker" esetén is választott az a hat fiatal is, letett akkor, amikor még kevés a továbbélésre. akj a termelőszövetkezetből csak határa volt, faluja nem, Két helybeli kisiparosa akar megélni. de legalább ennyire szívű- var, a falunak. Egy asztalos kön viselik a község — köz- és egy szobafestő. A kőműségük — sorsát a jelenlevő ves nagyon keresett ember többiek ls. Itt is, elment tehát, néhány A tanácselnök olyan szép gyerek megtanulni a szaktervet említ hogy kénytelen mát, de éppen a szakmájuk vagyok most a végére hagy- „vitte el" őket a faluból, ni. Ha megfelelő hátteret Sándorfalvi kőművesek járfestünk neki, mégjobban ki- nak ki, a fodrász, a villanyütközik szépsége. Mert ak- szerelő és a cipész se lát itt kor az is látszik, hogy az jövőt, csak átjárnak, élet sürgeti a terv megváló- Egyetlen útja keskeny és sulását. korszerűtlen. Három éve A mostani falu 17 éves. kész felújítási terve. Volt (Névadó ősét többször is már idő, amikor be se akart elpusztították: először talán jönni a busz a rossz út mia tatár barbárság, utoljára alt- Ez az első év, amikor már nem is ígérték a javítását. Kedvesebb virága is van Dócnak. Beszélgetőtársaim többször is említik, hogy az itt lakóknál dolgosabb embert másutt sem találni. Innen a világ Balástyára, Sövényházára, Szatvmazra, Sándorfalvára nyílik, ezeket a falukat szeretnék utolérni. Huszonhárom kisajátított portából két hónap alatt tizennégy kelt el, és ezen két év múlva mindegyikén ház áll majd. Kettőszobás szép családi ház. Az idén végzett nyolcadikosok közül hatan már kimondottan a tsz-felé fordítják szekerük rúdját A nagy terv, amit Mesits Zolszövetkezetnek sürgős volna — ezt mutatja, hogy a régi helyén elkezdtek leltározni. a létszámot kibővítették, egyszóval költözni akarnak _, de minden igyekezet hiábavaló, mert hiányzik ja, de a friss levegőt befúvó a „gomb a kabátról". Érthetetlen az is, hogy az illetékesek csak nézik a tétlenséget és nem tesznek semmit, hogy az ünnepi hetek előtt Vendégeket fogadhasson az új halászcsárda. Megoldást kell találni és mielőbb kinyitni az új csárdát Acs S. Sándor Horváth Dezső Hívatlan vendég Garázdaság és személyes szabadság megsértése miatt korábban már büntetőeljá-; rás indult Rúzsa József 27 éves, Szeged, Veresács utca 27. szám alatti lakos elleni Egy alkalommal botrányt okozott Öttömösön egy zártkörű rendezvényen, duhaj magatartásával a rendez-, vényt annyira megzavarta, hogy a meghívott vendégek kénytelenek voltak hazamenni. A szegedi járásbíróság ismételten garázdaság miatt vonta felelősségre és 7 hónapi börtönre ítélte, s kötelezte, hogy a korábban próbaidőre felfüggesztett 5 hónapi szabadságvesztést is töltse le. A bíróság elrendelte számára az elvonó kezelést is. Az ítéletet a szegedi megyei bíróság jogerőre emelte. janicsárok (50.) — Értem én, Szirovicza elvtárs. És nem azért, mert szeretném, hogy könyörögjenek nekem, vagy akár most különösebben beképzelt lennék, hiszen semmi okom rá, de azért gondolják meg. Ne hamarkodják el. Maguk nem ismernek engem. Az éjszaka láttak először. Az én káderlapomon az áll, hogy anarchista vagyok, hogy opportunista, kispolgárkedvelő. Narodnyik, paraszt. És fegyelmezetlen, nagyszájú, se tekintélyt, se hatalmat nem tisztelő, önfejű, rapszódikus. hangulatember. És nem tudom, mer nem ismerhettem meg belülről a pártfegyelmet, nem tudom, hogy hozzátörhetném-e magam a követelményekhez. Mert, ne tartson nagyképűnek, ha én valamiben ellentmondást, disznóságot vélek, arra ráköpök, rákiáltok. Nem vállalom. Engem a pártfegyelem nem kötelezhet arra, hogy hunyjak szemet a gazemberség fölött! — Sőt, arra kötelezi, hogy szóljon. — De aki szólt, annak beütötték a fejét, Szirovicza elvtárs. Ez volt a gyakorlat. Millió példát tudok erre. Én nem a saját sebem nyalom. Annyit mondhatok, nem idegen tőlem a gondolat. Nem ölbe tett kézzel várom, hogy tisztuljon a helyzet, és akkor arra lépek, amerről hamarább rotyog a húsos fazék. Mert tudom, hogy sokan ülnek, lesnek, tapogatóznak. De amikor kész lesz az étel, és föl lesz tálalva a jobbnál jobb funkció, mártírként jönnek elő az ölbe tett kezűek, és ítélkezni fognak elevenek és holtak fölött. A forradalom, a nemzeti szabadság, vagy mit tudom én, mikor tiszta a levegő, mi lesz az első szólam, de majd annak a szent nevében fognak rendelkezni, élni, visszaélni a hatalmukkal. — Nem szabad gyanakodni, rosszhiszeműnek lenni. — Bár amennyire én bízom és szeretem az embert. De ismerem a gyöngéit is. — Szóval, nem? — Nem. Egyelőre nem. — És a Dorgayval való barátságát hová szabad számítanunk? — Barátság? — Még az este is önnél ült. Nem utasításokat adott? — Ugyan. Mire utasíthat engem? — Ki tudhatja? — Szemrehányást tett. Levertem szerinte a legigazibb magyar megújhodást. És nvndenfajta mai, felkapott frázist a fejemhez vágott. — Ellenforradalmár! Le kell tartóztatni. Tartóztassa le! Ez nagyban megnövelné bizalmunkat ön iránt. — Nincs okom rá. — Hogyan? A város legveszedelmesebb embere. Tudja ön, ki az a Dorgay? — Tudom. — És? '— Nem csinált semmit. Jár a szája. Fenyegetőzik. És hány ezer ember mondja azt manapság Magvarországon, amit Dorgay? — Azok elvakított, megdühitett, sötétben botladozó tömegek. Óriási különbség. Azok csak hisznek a demagógoknak. De Dorgay — tudatos. — Nem tartóztatom le Dorgayt, Szirovicza elvtárs. Nincs jogom rá. — Szóval barátok? —: Sajnos nem. — Miért sajnos? — Mert az egész városban nem volt, és nincs barátom. Én is oka vagyok. De Dorgay a világ végéig sem fér össze velem. Ezt érthető is. — Megérti őt? — Az ő szempontjából nézve meg kell értenem. Hazudna, ha közöttünk valónak valJaná magát. Nem hazudja. Megmondja, hogy ő reakciós. Hány reakciós hazudik mást! És él a miáltalunk, neki juttatott hatalommal. Nagy frázisokat mond, és amikor cselekszik, mindig amarra hajtja a vizet. És persze pártszerűen viselkedik, ismeri a tótumfaktumokat, jó újságokat szállít felelős beosztásúaknak, bókokat, kedveseket mond, hízeleg, feneket nyal, és törtet. És ami fontos, kitűnően él. — Mi fűzi össze önöket? — A tantestület egyetlen embere volt, aki szóba állt velem. És nem olyan fekete az ördög, amilyennek festik! — Hála? — Nem. — Akkor mi? — Talán megértés. — Hogy lehet reakcióst, megérteni? — Belőle már nem lesz haladó ember soha. Vele tudni kell bánni. És a hozzá hasonlókkal. Lelőhetjük őket? A föld alá nem bújhatnak! Itt élnek közöttünk! Milyen könnyű lenne, ha mindenki úgy gondolkodna, mint ön, vagy esetleg én. Akkor most nem ülnénk itt. Es Dorgay akkor sem békülne meg velünk, ha tej folyna a Tiszában, bor a Dunában. Nem ők az urak. Nyitott seb rajta, amíg él. — És ezt ön megérti? — Igyekszem. Mindenkivel együtt kell dolgoznunk. (Folytatjuk.)