Délmagyarország, 1969. július (59. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-05 / 153. szám

Augusztus 1-gyel megalakul a Szegedi Szimfonikus Zenekar Augusztus 1-gyel létrejön a Szegedi Szimfonikus Zenekar, melynek feladata a Szegedi Nemzeti Színház helyi és vidéki opera- és balettelóudásainak, valamint a szegedi és a dél-magyarországi felnőtt és Ifjúsági hangversenyeknek zenekari ellátása. A zenekar élctrehívásának szükségességéről és körülményeiről már korábban htrt adtunk lapunkban. Működése most azért valt lehetővé, mert a tárgyalások eredményeként — a Szegedi Nemzeti Színház költségvetéséből átcsoportosítható pénzösszegen kívül — a Pénzügyminisztérium 1909-re és 1970-re félmillió forint, az Országos Filharmónia 1909-re 144 ezer és 1970-re 340 ezer forint támogatást ajánlott fel számára. 1971-től kezdve a zenekar működésével kapcsolatos költségeket kizárólag fenntartójának, a szegedi városi tanácsnak kell fedeznie. Egy rendező ars poétikája Beszélgetés Vass Károllyal Már elvégezte a jogot, amikor a negyvenes évek elején beiratkozott a főiskola rendező szakára. Évfolyamtársa volt Lendvay Ferencnek, jelenlegi igazgatójának. Aztán — friss rendezői diplomával a zsebében — katona lett, majd négy esztendeig hadifogoly, s a tulajdonképpeni gyakorlati munkát csak húsz évvel ezelőtt, a színházak államosításakor 1849-ben kezdte. Miskolcon lett főrendező — a Szegedről elszerződött Bozóky István volt ott akkor az igazgató. Aztán két évig a Déryné Színháznál dolgozott, 1954ben egyike volt azoknak, akik a József Attila Színházat, megalapították. 1955-ben Békéscsabára, három év múlva Egerbe, négy év múlva ismét Békéscsabára került, minde— A szegedi színháznak van néhány speciális nehézsége. Mi a véleménye ezekről? — Egyelőre ismerkedem a helyzettel. De már eddigi tapasztalataim alapján is úgy gondolom, egyik legfontosabb feladat az előadások művészi hitelének megteremtése. Meg kell követelni minden produkció minden résztvevőjétől, hogy a konkrét feladat minden pillanatában a maximumot nyújtsa. Nagyon erkölcstelennek tartok minden olyan kimondott vagy ki nem mondott véleményt, amely a premier és az utolsó előadás közönsége között különbséget tesz. — Ez nyilvánvalóan csak egy vésze a problémáknak. — Igen. A másik nagy feladat: nagyon világosan érvéa színész és a rendező áll az első helyen. — Mit sikerült ezekből az elvekből megvalósítani? — A csabai színházat az országos szakmai közvélc— nütt mint főrendező. Igazgató mény nincs ezen mit ta- nyesiteni munkánkban annak 1962-ben lett, utolsó állomás- gadnl — gyengének ítélte a közegnek a tudomásulvétehelyén, Békéscsabán. Az idei meg. Bevallott szándékunk Ut, amelyben élünk és dolévad végéig ott dolgozott. Az Volt, hogy ezt a véleményt Qozunk. Szegeden meghatáúj évadban a szegedi színház megváltoztassuk; ez termé- rozb szerepe van a kulturávezető rendezője. szetesen a közönséggel való lis hagyományoknak, az Tőmondatokban ennyi kapcsolatunkra is jó hatás- egyetemek és tudományos Vass Károly színházi pálya- sal volt. Nos, ha sikerült e intézmények jelenlétének, futásának eseményanyaga, szándékunkat megvalósítani mai képzőművészetének és De mit gyűjtött össze e moz- — s azt hiszem, sikerült — irodalmának. A színháznak galmas húsz év alatt tapasz- az mindenképpen annak kö- be kell kapcsolódnia a szelta la tokban, művészi elvek- szönhető, hogy az említett két lemi életnek ebbe az áramlaben, színházvezetési sziszté- alapelv realizálásában értünk tába, sőt egy kicsit az árammákban? Vagyis — máskép- el eredményeket. ^t közepébe kell kerülnie, pen fogalmazva — mit várhat — És most itt, Szegeden? Ennek ezerféle formája letöle a színház sorsdöntő új _ Nem új elvekkel kezdek hetséges. A skála a tudomáévadjában a szegedi közön- munkához. Elképzelésem a nF°s vitáktól a fehér asztal céa? ' , , melletti beszélgetésekig termai színház normarendszeré- Hogy ez létrejöjjön> — Mindenekelőtt békés- ről azonos, akárhol legyen azt híszemi a hivatalos és csabai tapasztalataimról be- az a színháj, Tokióban, munkaköri kötelességeken Moszkvában, Békéscsabán, felül is dolgozni kell érte Ta&Kfcr I irop iamcsárek szélnék. Kereken tíz esztendőt töltöttem ótt; talán ez az Idő pályafutásom legjelentő- vngy Szegeden. A lényeg mindannyiunknak. sebb szakasza. A csabai szín- mindenütt azonos, csak a házat 1954-ben alapították; részletek változhatnak, amikor átvettem a vezetését, előttem már kilenc igazgatója volt. Másfél évnél hoszszabb időt senki sem töltött ott. Majdnem tíz éves volt tehát már akkor a színház és szinte mindent élőiről kellett kezdeni. — Milyen elvek vezették munkájában? — Két irányító alapelv. A műsortervezésben, a műsorpolitikában megpróbáltam olyan szintézist teremteni, amelyben a korszerű forma, a kor alapvető gondolatai és a népszerű színház eszméje egyesüL Sokféle eszközzel kísérleteztünk. Az egyik évadban például kizárólag magyar drámákat játszottunk. A második alapelvem az volt, hogy a munka középpontjába a színpadot helyezzük, vagyis a megvalósítás módját és minőségét. Nyilvánvaló, hogy a legnagyobb drámai gondolat is megbukhat, ha nem elég színvonalas színpadi fogalmazásban kerül a közönség elé. Az én színházi ranglistámon ezért A százegyedik évad Ml mostanában sokat vitatkozunk a színházról. Hogy rontott-e a boltján a tévé, milyen műsor kellene a ma emberének, unja-e a néző éveken át ugyanazt a színészt. meg ilyeneken. Vitatkozunk, hogy érdemes-e eljárni, mit kellene megnézni, mikor kellene játszani — másutt meg színházak tucatja él és játszik, s a közönség hetekre előre váltja a jegyet, s még sorba Is áll érte, mint ml a sörért. Elég messzire kell persze utazni ezért a csodáért: éppen Kijevig. De a színházakat már nem kell keresni. Plakátjaikkal, tablóikkal, ízléses reklámjaikkal tele van a város. Elég egy sarkon megállni, hogy lássa uz ember, milyen óriási színházi kultusz van az ukrán fővárosban. A helyi színházak heti nyolc-tíz előadása mellett — itt rendre játszanak délelőtt is! — vendégegyüttesek is hetekre szóló programot hirdetnek. Most éppen bolgár művészek előadásaira szóló jegyekért futkosnak a kijevi színházbaRimszkij-Korszakovot jegyzik, rá pár esztendővel. Énekelt ebben a színházban Saljapin is. Igazi ukrán nemzeti színház azonban csak Október után lett. Akkor nyerte el az „Akadémiai" címet Is, s u színházak közül éppen a kijevit tisztelték ineg elsőként a Szovjetunióban Lenin-renddel. A háború... az természetesen a színházukat sem kímélte. De Jellemző, hogy nemcsak gyárakat telepítettek a hátországba a Szovjetunióban u honvédő harc Idején, hanem színházakat ls. A Sevcsenko Színház ekkor Ufábun és Irkuckban játszott és három háborús szezonban éppen egy tucat bemutatót tartott, sokszáz előadásban. Érdekességként jegyzem fel, hogy közöttük volt Aszafjev örökszép balettje. A bahcsiszeráji szökőkút is, Irkuckban, amit az idén éppen a Szegedi Szabadtéri Játékokra hoz el a 110 tagú balettegyüttes. Irkuck végtelen messze esik Ausztriától, Jugoszlárátok. A vendégek sztárja viától, Németországtól, mégNikolov, aki — milyen jó ezt közbeszúrni, mikor a Szegedi Szabadtéri Játékok idei programja miatt jöttem el kijevi színháznézóbe — Szegeden is óriási sikert is épp hogy csak visszatérjane, Eszmeralda, Rómeó és Júlia ... S a szerzők: Glier, Csulaki, Szvesnyikov, Gounod, Rubinstein. Rossinb Meierbeer, Rimszkij-Korzakov, Smetana, Borodin, Punyi, Minkusz, Offenbach, Bizet, Ruhmaninov stb. Teljességre korántsem törekedve, szinte kapásból említem ezeket, még mindig szót sem ejtve arról, amit a színház uz ukrán operáért és balettért tett ós tesz, mint nem* zell kötelességet. Ebben a nagy múltban már sok olyan név föltűnik, amely u színház művészi rungjúnuk jelenéhez vezet. Vronszklj l'őbuletlmester neve például 1954 óta szerepel a színlapokon. Kijevi bemutatkozása a Rómeó ésJű* lia volt. Jelena Jersova — ultit Szegeden Mária szerepében láthatunk — első nagy sikerét Prokofjev Hamupipőké-jében aratta. Kljavin — A bahcsiszeráji szökőkút GireJ szerepében látjuk majd Szegeden — 1965-ben rendezőként bizonyított a Kövirág című balettel. Vagy itt van Novikov és Potapova — ők is játszanak majd a Dóm téren tek a Távol-Keletről a porig _ Csulaki: Ifjúság című rombolt Kijevbe, már 1945ben elindultak európai vendégszereplésre is. A hadsereg után haladtak, s a műaratott Kalaf szerepében1! veszettel hódítottak közönÉs itt a nyári szünetet sem séget, barátokat, ismeri a közönség. A leg- Kijev mindig vállalkozó nagyobb strandidényre, jú- szellemű színházi élettel diliusra is már most telt há- csekedhetett. Eredeti bemubalettjében lett híressé Szovjetunió-szerte, melynek librettója Osztrovszklj: Az acélt megedzik című regénye alapján készült. Most még csak annyit: az együttes a fél világot bejárta. Japán, Törökország, a skandináv államok, Olaszorzai vannak a moszkvai Pus- tatók egész sorát jegyzik az szag, Kuba, Franciaország, ö. L. kin Drámai Színháznak és a Jermelov Színháznak. És ne tessék nagyon elcsodálkozni, a Puskin Színház éppen hatvan előadást tart kijevi kiruccanásán! Melyik volt előbb: tyúk vagy tojás; rajongó közönség vagy eleven színházművészet? Akadémikuskodó kérdés lenne. emlékkönyv lapjai. Az ukrán nemzeti balettnek pedig apadhatatlanul gazdag forrásai buzognak a Sevcsenko Színházban. Ugyanakkor Kanada után, de Magyarországon először itt Szegeden játszik. S nem ügy, mint egyik laptársunk írta, hogy A bahcsiszeráji szökőkút-tal egész világ színpada is a kijevi. Mondhatnám űgy ls: semmi sem hiányzik a színlapokról. A már említetteEgvmásra kív"j C8ak ?éh&ny, id«,,,,,, - , , ben es távolsagban ls nagy utaló dolgok eros szovetsé- változatosságot mutató cfge ez. Mert a Szovjetunió- met és nevet vegyesen: ban nagyon mély gyökerei Aida. A nürnbergi mestervannak a színház páratlan gjg* J^Cgpgj operában vagy balettben az szerepelne Szegeden is meg kultuszának. Mást ne mondjak: a Kijevi Állami Akadémiai Opera és Balettszínház, ahová látogatóban érkeztem idei szegedi vendégszereplésük okán, éppen egy nagy jubileum mezsgyéjén áll. Színházlapjain fent mindenütt ezt olvashatjuk: százegyedik évad. A száz esztendőről mindjárt a kezembe is nyomtak egy szép emlékalbumot a színházban. Érdemes ebből néhány mondatot, néhány dátumot, néhány nevet kijegyezni. A színház története Csajkovszkijjal kezdődik. Már az első években megfordult itt, hogy részt vegyen operáinak rendezésében. Aztán Spartacus, Hugenották, Don Quijote, Bajazzók. Parasztbecsület, Straussiéna. Iván Szuszanyin, Seherezade, Gaa szigeten is. Ha szabad így fogalmazni: Aszafjev balettjével csak Szegedre szerződtek. Pesten Melikov balettjét játsszák, a Nazira Hikmet elbeszélő költeménye alapján komponált éá koreografált Legenda a szerelemről című balettet. Következő levelemben szeretném majd bemutatni a Szegedre készülő színházat kicsit belülről, kicsit közelebbről. Sz. Simon István Szöveg nélkül (40.) Egy vörös hajú, kicsit bandzsi lány jelentkezett, két ujját felemelve, ahogy középiskolában szólásra jelentkezni szoktak. — Én tudom, tanár úr, kérem — mondta sietve. — Csendesnek négy évet ült a papája. — És? — Azért, tanár úr, kérem, mert a mi osztályunkban Csendes a vezér. ÉS ő nagyon haragszik az ávósokra. A papája miatt, tanár úr, kérem. Ritkán szokott az én fejem fájni. De most belehasított. Mint részeg támolyogtam óra végén az udvarra. Azt éreztem, hogy nem kapok levegőt. Helyettesítőt kértem, hazamentem. Nem bírtam a lábamon állni. Az ágyam sütött, mint a forró bádogtető. Nem, egyáltalán nem tudtam, mit kell tennem. Kit kell gyűlölnöm, okolnom, ki hazudik, es kinek van igaza. Másnap bemásztam tanítani. Csak másztam. Alsóbb osztályokban volt óróm, tiszta szemű, figyelő nebulók között. Jók voltak. Ártatlanul néztek rám. és megvigasztaltak butácska bukdácsolásaikkal, apró, aranyos tévedéseikkel. Délután lovagoltam. És engedtem ki idegeimből a rángást. Harmadnap újra fellázadt IV. osztályban volt órám. Már a kezemben a napló, könyvek és füzetek, amikor frissen borotvált. kék szemű ember állt elém az ajtóban, és nagyon az arcomba nézve bemutatkozott. Szorosan fogta a kezem, és éreztem, hogy talán az izgatottságtól nedvesN a tenyere. Míg fogta a kezem, picit meghajolt. — Csendes vagyok. — Parancsoljon. — Tanár úr, bocsánatot jöttünk kérni. — Örára kell mennem. Csendes úr, becsöngettek. — Csak két percet kérek. — Lehetetlen. Teljesen szabálytalan. Az iskola fegyelme és rendtartása... — éreztem, hogy hunyorgok. mint az igazgatóhelyettes szokott, ha a szabályokat emlegette, és én is majdnem intöleg emeltem fel a kezem. De ha Itt akarok győzkölődni vele az ajtóban, öt perc is kevés. — Fáradjanak be. A vezér Csendes kisfiúként állt apja mögött. szemét lesütötte, mikor felém fordult, akkor sem emelte föl tekintetét. — Bocsánatot kérek! — mondta dacosan, és apja felé sandáit. — Ülj a helyedre! Viszontlátásra, Csendes úr. Az apa kezelt. — Még lenne beszédem a gyerek ügyében, tanár úr. A számon ült a dacos nem. Hagyjon békében. Nekem ne magyarázkodjon. Sem politikai, sem társadalmi téren nem vagyok tényező. Bezárták. Sajnálom. De én nem tanultam meg azt. hogy nem. Mit tagadhatok meg. És miért dacoskod jak? — Délután háromkor a tanáriban megfelel? — Ürömmel. I Máskor egy ilyen fordulat biztos talajt döngölt volna a talpam alá. De most kóválygott a fejem. A gyomrom sem volt az enyém. Lázas voltam. Minden idegen volt, nyúlós. és minden reszketett, mint a nyári kocsonya. A világ is reszketett, én is minden porcikámban. Nem az enyém a világ, hiszen nem kellek én sehol sem. Utálnak, kinevetnek. És én is utálok mindent. A szívem úgy siet, akár háromnapos lumpolás után szokott. Nem győzi feldolgozni a rázúduló mérgező alkoholt. Az alkohol felszívódik a szemen, a fülön, a bőr póróusain át. Nem bírom tovább. Italozásban ls megérzem, amikor elég. De most. ha akarom, ha nem, dől rám, és ivódik belém, még a hajam szálain is át a betegitő szédület. A tanáriban rumli. Az órákon a fegyelem nulla. Három-négy tanár az iskolát is elkerüli. Minden percünkben helyettesítünk. Dódi szaval, ki nem fogy az újabbnál ujabb hírekből. Az igazgatq hetenként két-három napot Pesten lófringál. és meri használni a saját kocsiját. Bojtár koromban sokáig nem tudtam, mi csinálja a szelet. Honnét az erő. amely fasorokat meghajlít, száz- és ezerholdas vetéseket letarol. kazlakat dönt. Honnét a tölcsérekben' dolgozó forgószél, amely kúpszarakat emel és kuszál szét a magasba. És forgat szárlevelet, és üszögporral veri teli a bámészkodó szemét. Semmit sem tudsz meg, semmit nem látsz meg. Most sem látok már semmit. Csak, hogy nagy szelek járnak, nyög belé a fasor. És szemembe hullott fekete üszkök takarták el látásomat. Tagjaimat ijedtség, félelem, váratlan események közeledése zsibbasztotta Tapogatni sem tudtam az eseményeket, mert gúzsokban éltem. És egyedül. Velem az elvtársak nem számoltak, nem is léteztem számukra. És én sem futhattam hozzájuk kérdéseimmel. Azért Szegeden mégiscsak volt olyan közösség, amiben szavak nélkül is kiértettem magamat. Itt ágas vagyok a lólegelőn. És már harmadik napja nem volt olyan osztály, ahol várták volna a tanárt a gyerekek. Minden teremben lézengett három-négy tanuló, azokkal összeültem, de arról meg az igazgatóhelyettes pisszentett le. — Nem nagyon kívánatos az ön tevékenysége, drága elvtárs! Persze, ugye, jobb marxista tanár megpróbálja a lehetetlent, is. Hát most ne fitogtassa a tudását, jó? Ebből elegünk van! — Nerp értem. (Folytatjuk) ,