Délmagyarország, 1969. július (59. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-12 / 159. szám

Kopös a marosi homok Nemcsak SzeReden és Csongrád megyében, hanem az egész országban szívesen használják az építkezésekhez bevált marosi homokot. A FÓKA-uszályal évről évre löbb homokot szállítanak a Szeged és Makó közötti fo­lyószakaszról a Tisza-parti telepre. A kereslet minden eddigit felülmúlt az Idén; amint Terhes Sándor a FÓ­KA szegedi kirendeltség ve­zetője közölte, eddig 48 ezer köbméternyit szállítottak el, s várhatóan egy hónap múl­va az egész évre tervezett liomokmennyiség is elkel. Ujabban Budapestre és a lábatlant cementgyárba ls szállítanak homokot. Idegenforgalmi látványosság — gázzal íme, működik a vulkán! Ásszonybrigád a szövődében A gépek ritmusa Az asszonyok igen prak- _ A fölvetésnél egyet hiányát, de vajon tanulmá­tikusak anyagi kérdésekben, fordul a henger és azonnal nyozza-e 6 és vezető tár­Ez érthető is, mivel a gubancos az anyag. Ez a sai a naponkénti vetés­legtöbb családban ők a fölvető bűne, mivel nem számokat? Hiszen az adatok „pénzügyminiszterek". tartja be a technológiai elő- szerint előfordulnak olyan Ugyanakkor az asszonyok írásokat. Emiatt a szövőnő esetek, amikor száz dolgo­sokkal hajlamosabbak ar- 30—40 százalékot veszít, a zó. szövőnő, annyit teljesít, ra, hogy a gyárban is azon- fölvető viszont nyer mond- mintha csak 60—70-en len­nal észrevegyék a filléreket, juk 4 forintot, mi vesztünk nének. Amikor létszámért akár pluszként, akár mi- egy húszast, — mondják. kiáltunk, nem árt kitekin­nuszként jelentkeznek. A Persze más gondok ls teni a termelés szervezésé­pénz viszont szoros össze- előfordulnak. Elfogy a ve- re, a gépek ritmusára, függésben van a termelés tülék és várni kell a szö- Lehet, hogy a példák szervezésével, amelynek yőnőnek. egyediek, s ritkán fordulnak eredménye mennyiségben és _ várni viszont nem ki- elő, bár a szövőnők szerint minőségben jut kifejezésre, fizetődő — mondja Mátrai igen gyakoriak és minden­Mivel a szocialista brigád- Júlia —. ezért mi me- naposak. De akkor is orvo­mozgalom második prog- gyünk vetülék után, ha fo- solni kell ezeket a kirívó rampontja a munka, erről is íyamatosan akarunk dolgoz- precedenseket. A brigád szó esett beszélgetésünk so- nk Az állásidő bére nem vezetője mondta: elegendő, de nem is arra — Ha mindenki rendesen van szükség, az ráfizetés a látná el a feladatát, akkor gyárnak ls. meg nekünk is. ezek az apróságok nem za­A brigád tagjai kitöltőt- várnák a munka menetét, tek egy kérdőívet, amelyen a folyamatosságot, s a gé­Prolongált filmszemle Hiába szemezzük végig a És ráadásul olyan „uni- szemléjét, s kár lenne, ha Szegedi Ünnepi Hetek idei kum", amely szorosan a az első lépések bizonytalan­műsorát, a Néprajzi film- szakszervezeti néptánc-fesz- sága miatt most elbátorta­szemle nevét sehol sem ta- tiválhoz — tehát a filmeken lanodnának a rendezők, láljuk. Ha pedig utána is is megörökített népművészet Márcsak azért is kár len­érdeklődünk. hogy mikor élő „megvalósulásához" — ne mert mint Moldován kerül sor a tavaly megkez- kapcsolható, nemcsak ki- Domokos összefoglalójából dett sorozat újrázására. azt egészítő, de nagyonis egyen- (Filmkultúra 1969/2) értesül­halljuk, majd csak a sza- rangú társrendezvényként. hetünk, valóban nincs e badtéri előadások — tehát idő- és helybővivel sok- filmtíousnak összeméró fó­minden fesztiválesemény — kai többet el lenetne meg ruma más országokban. Re­után, ősszel. mondani e remek gondolat mekül dolgozó központok, Mi más. mint ajkbiggyesz- méltóbb kiteljesítéséről. Fel könyvtár módjára működő tés. és vállvonogatás lehet iehelt,ne például vetni a filmkolcsonzok vannak. de a válasz erre a bejelentés- í®"^*1, |8azi nemzetközivé ilyen ítéletmondó hely egye­re Aikbiggvesztés vállvo- tételét, fel azt. hogy egy ev- lőre kizárólag csak nálunk nógatás, hiszen alig egv éve fö1 éVre megÍ!Íeí!6 kiffiüánW működik, még az ünnepi hetek egyik tegye nyomtatásban is ma- Ha valaminek, hát akkor legreményteljesebb ren- adandóvá a lepergetett te- ennek az ügycs ötllttel dezvénysorozataként emle- ker5fek forgatókönyveit — megszerzett lehetőségnek gettük a folklórfilmek sze- er™1 egyébként már esett inSpirálnia kell! Neki kell gedi szemléjét S2ÓÍ a Délmagvarországban szabadítania minden rende­„ , . . , . — és fel azt is hogy a mű- zésben illetékes képzeletét, Hogy mi okozta a várat- faj legjelesebb képviselői- rá kelli hogy ébresszen: egy lan elhalasztást? Ugy hír- bői álló nemzetközi zsűrire iiyen fesztivál nem kiemel­lik a tavaly tapasztalt ér- kellene bízni az ítéletmon- hető.-_ elhalasztható." hanem dektelenség, az hogy a fesz- dást. igenis, rohamléptekkel és nabít" Elégedjünk meg azonban sok-sok ötlettel továbbfej­Sre^tek le a fZel az2ak hogy figyelmez- lesztendfl! peregieK íe a inmeK. tessünk: az első év botla- Negyedszer, ötödszőr. so­Ami igaz. az igaz, tényleg dozásai mtatt kár volt az kadszor: egy ritka lehető­nem volt nagy tolongás a ünnepi hetek műsorából — ség került — ha csak félig nyugdijasok művelődési ott- s így a mind nagyobb tő- is — a birtokunkba, nem honának aprócska vetítőter- megeket vonzó néptánc- lehet méltatlanul élni vele. mében. Jószerivel nem is fesztivál szomszédságából — jött el oda a meghívott és kiemelni a néprajzi filmek Akácz László az érdeklődő szakembere­rán. Különbségek A szocialista brigád válla­lásal között első helyen volt ilyen kérdés Jsj^—_Mj pek ritmusa valóban egyen­szerepel néhány munkával kapcsolatos célkitűzés. Ilye­nek: a mennyiséget 100 szá­zalék felett teljesítik, javít­bosszantja leggyakrabban a letes lehetne. munkahelyén? Ebben kapcsolódik' össze Érdemes a válaszokat le- az egyénl érdek és a gvári . írni: Hengerhiány, vetülék- közösség érdeke is. Min­juk a minőséget, csökkentik hiány. (Tölgyesiné) rossz fo- denki tisztában van azzal, n selejtet és az önköltséget. nak (Kovács Eva) rossz rru- hogy egy szövőnő munkája Csupán az a kár, hogy ezek- noségu anyag. (Mátrai Juha) csak parányi pont az egész­ha rosszul mennek a ge- h9Z viszonyítva, de azt is pek. (Pintér Imfene). A tob- tudják és mondogatják is, bi válasz nagyjából meg- hogy sok kicsi sokra megy egyezik az előbbiekkel. Ez viszont Igazság. Az Egyedül a segédművezeto Egyetértés II. brigád tagjai nél a tételeknél nem isme­rik a pénzértékeket. Megkérdeztem, az egyik szövőnőt, hogy mit jelent saját magának és a gyárnak. ha 1 százalékkal többet írta azt, hogy őt a létszám- a munkában is úgy szeret termel, vagy ha 1 százalék­kal csökkenti a selejt meny­nyiségét, esetleg 10 száza­lékkal több elsőosztályi terméket gyárt. S mikor, mennyivel javított az ön­költségen. — Ezeket én nem tudnám megmondani. Ha többet ter­melek és jobb minőségben, a selejt meg kevesebb, ak­kor több lesz a fizetésem. Aztán jönnek a minden­napi gondok: — Négy gépet kezel egy szövőnő —, mondja Töl­gyesiné — s ha nem ls túl nehéz a munka, legalább is a begyakorlottaknak, de igen erős az Igénybevétel idegi­leg, mivel nagyon figyelni kell. Mások azonnal a lényegre térnek, hibáztatják a mun­kaszervezést, az anyagellá­tást és a fonalak minőségét. Bosó Rozália mondja: — A 15/8-as fonalból, ha 40—45 ezer vetés sikerül egv műszak alatt, akkor elégedett vagyok, de ha an­nál kevesebb, már valami baj van. Sok minden köz­rejátszik, a fonal minősége, a henger és a vetülék ellá­tás. A tegnapi napon pél­dául harminckét szövőnő közül csak kettő érte el a 100 százalékot. Veszteség mások miatt Friss példával jelentkez­nek. — Ma 15/15-ös fonalat kaptam, s 51 ezer volt a vetés száma, de három nappal előtte csak 36 ezer vetés sikerült. A két teljesítmény kö»ött 6riá%i a különbség. Ilyen eltéréseknek nem szabadna előfordulni normális mun­kamenet mellett. Ezzel a brigád tagjai is egyetértenek és különféle okokat sorol­nak: hiány bosszantja legjobban. Rész és egész nének részt venni, aho­gyan azt elvárják egy szo­cialista címet viselő kollek­tívától. ök azonban a gépek .. . . , . ,. között állnak, s gépek A segedművezető es a brigád egyenletes ritmusa nem tagjainak válaszai között mindig tőlük függ. érdemes összefüggést ke­resni. Panaszolja a létszám Gazdagh István ken kívül csak alig egy-két betévedt vendég. De miért jött volna el? Honnan1 is tudták volna a fesztivál születéséről a „tö­megek"? Attól a pár száz meghívótól, meg attól a né­hány elszórt újsághírtől aligha lehetett valami nagy né7Ősereglést várni! Épp így attól az utcasarkon árválló plakáttól sem. amelyen oly gyorsan mosódtak el a fel­festett betűk... És az első néprajzi film­szemle megrendezésének is­kolás módszereit bírálva már a jövő tennivalóiról is szóltunk. Azt kértük: ne így, kisszerűsége miatt ne ilyen eleve sikertelenségre kárhoztatva rendezzék meg ezt az egyedülálló feszti­vált. hanem a benne rejlő hatalmas lehetőségekhez il­lő nagyobb-vonalúsággal. Mert — úgy látszik, újra meg újra meg kell ezt is­mételni — ezzel a néprajzi filmszemlével valami ritka kvlönlenessénet lehetne meg­honosítani Szegeden. Ilven fesztiválnak ugvanis ah'gha lehet páriát találni! Nincs As nem is volt efféle vetítés­sorozat sem nálunk. sem oedig más országokban:egy­szerre mű"észi és tudomá­nvos „unikum" ez a ja­vából... Gusztáv Adolf rosszul gazdálkodik A svéd állgm tagjai megállapf- és mivel a fenn­Revizortanácsa tották, hogy az tartási költségek szigorúan megbí- idős Gusztáv ki- a létfenntartási rálta Gusztáv rály nem úgy gaz- költségekkel pár­Adolf svéd ki- dálkodik birto- huzamosan növe­rályt. amiért rosz- kain,/ ahogyan kedtek, a költség­szul gazdálkodik kellene. Az ural- vetési deficit csil­birtokain. A ta- kodó „elmulasz- lagászati számo­nács jelentése azt totta a korszerű- kat ér el", követeli, hogy a sítést, és jószág- Ezenkívül a re­birtokokat vegyék igazgatási ha- vizorok szerint az el a királytól és nyagságokat köve- uralkodó paterna­államosítsák. tett el". lisztikus módon Az állami revi- Gusztáv király- igazgatja jószá­zorok Svédor- nak egy 1809-ben gait. elhanyagolva szágban igen szi- hozott törvény a korszerű mód­gorú emberek, és alapján palotái szereket és a ra­mindenki tart tő- és kastélyai van- cionális, produk­lük. Tökéletesen nak. Mivel nem tív rendszereket, pártatlanul kell lakhat mindenütt, Birtokai ezért sú­ellenőrizniük az ingatlanainak egy lyosan deficitesek, állami intézmé- részét bérbeadta. Az állami revi­nyek és a királyi a revizorok szerint zorok azt követe­ház tevékenysé- „nevetséges ösz- lik, hogy a király géb Rendszeresen szegekért". A szi- valamennyi in­közzéteszik je- gorú ellenőrök gatlanának igaz­lentéseiket az megállapították. gatását bízzák a összegyűjtött ada- hogy „a bérleti parlament ellen­tokkal és kriti- díjak 30—40 éve őrzése alatt álló kákkal. A tanács nem emelkedtek, állami szervre. (46.) Régen nem éreztem ilyen fura helyzetben magam. Tudtam gondolkodni. Vezér voltam. Figyeltem embereimet. A parancsot betartot­ták. Pedig szidtak, becsméreltek bennünket, személy szerint is, az anyánkat pocskondiázták családfánkkal egyetemben. De ők feszült arc­cal fogták jobbjukban a puskát, baljukban a lovat regulázó kantárszárat. Közeledtünk a szónoki emelvényhez. Már senki nem voít fönt a dobogón. Az erősítő a tér zaját dörömbölte, sokszorosan felnagyítva. Csatazaj volt. Tiszta volt a fejem. Még sokan maradtak kusza bi­zonytalanságban a téren. A letiportak, a főbe vertek, és akik ijedtükben nem tudtak a lábuk­ra állni. És voltak, akik tépett ingbon másztak elő, szakadt kabátban, vérző füllet. És egy seg­gen ülő. borostás arcú azt kiáltotta felénk: „Éljenek az elvtársak!" Gondolom, ijedtében tette. Könyörgés helyett hízelgett. — Ne kiabáljon! Menjen haza! A mellékutcában úgy állt a tömeg háttal ne­künk, lassan elszéledve, mintha moziból jön nének. Este, ahogy a szállásomra vergődtem, Dódl ült az áevamon. és olvasott. — Kíváncsi voltam, haza mersz-e jönni? — Van félni valóm? — Soha le nem mosod, olyan bűneid vannak! — Na! — Látod, már kinyílt a szemed! — Ki. Kinyílt. Mit akarsz? — Elárultad a legszentebb magyar forra­dalmat! Rügyébcn pusztítattad el egy nagyon szép kor majdani .vi-ágait Ne í-'li. hn nem ilyen közeli a szovjet határ, majd másképp alakul! A tüntetők csak néztek, mit akar cz a jámbor mesegyűjtő tanár? Becsaptad őket! — Olyan törődött vagyok, semmi kedvem a vitára. Mi lelte az arcod? — Amikor kinyitottam az iskolakaput. a bezúduló tömeg nekem "-"tt. — És ellátták a bajodat. Pedig te velük vol­táL — Szó szerint. — Jobban kellett volna. — Ez a hála? — Miért legyek hálás? A fürdésekért? Szá­mítsuk ki a költségeket, de ne akarj engem... — Csak pisztolyt ne ránts. — Nincs pisztolyom. — És ha netalán valaki, úgy a sötétben? — Semmi veszteség. — Hetykeség. gőg. Ha rákerülne a sor. mit csinálnál, ha a hadnagy sorsára jutnál? — Meghalnék. — Másról beszélek. Le kellene kapcsoljalak. A te kezed is benne van. azt gondolom. — Bizonyítsd be. — Nem tudom. — De anélkül is lekapcsolhatsz. Kezedben vagyok. Állj bosszút, üsd a reakciót! Nos? Pár embert úgy is elintéztél te már. — Tévedsz. De a hadnagy nem éri meg a reggelt. Dódi nem merte mondani, hogy úgy kell neki. — Lesznek itt még áldozatok. Te nagyon té­vedsz, ha azt hiszed, hogy ilyen sétalovaglás­sal rendet teremtettél a városban, a megyében, az országban, majd külföldi beveszi a te gyö­nyörű lovasbemutatódat. Láttad azt a gyűlölkö­dő tömeget? Hát felcsaptál ávósnak. te. te disznó! — Disznó vagy te, meg a fajtád! És hagyj békén! — Sírsz te még, mint pocok a fogóban. Úgy segéljen isten, hogy a szemem láttára sírsz még. És térden állva könyörögsz. — Az én bőrömre ne esküdözz, és ne az én lakásomban! Elborultam, és készen állt számon a mon­dat. hogy .kifelé, te kígyó, de kopogtattak az ajtófélfán. Egy rendőr volt. vezctéklóval jött. — Parancsnok elvtárs, azonnali intézkedésre van szükség. — Miben? — Tessék jönni. Dódi röhögött, és pipája szárával játszott fehér fogsorán. Ott hagytam a kamrában, és belovagoltunk a lalitanyába. Az őrmester sza­bályos jelentkezéssel kezdte. — Hagyja a fenébe a formákat. Ml tőrtént? — Tíz embert behoztunk, akik éjszakai tá­madásra készülődtek. — Hol az a tíz ember? — A szomszéd szobában. Átléptem a szomszéd szobába. Szemben a falnak fordítva, feltartott kézzel várokozott tíz ember. Gyönge fényű lámpa csüngött a meny­n.vezetről. Kifordítottam az első embert. Gye­rekarc. Pisze orr, riadt, zöld szem. Borotva még nem ütötte bajszát. — Ki vagy? — Molnár István ipari tanuló. A második gyerek tanítványom volt. Kevés beszédű, konok fiú. Hirtelen haragú, de jó ta­nuló. — Hát te? Észnél volt. Nem mondta a nevét, tudta, hogy ismerjük egymást. — Én is! — Mit akartatok? — ' Harcolni. — Miért? — Amiért a pestiek. — A pestiek miért harcolnak? — A szocialista demokráciáért, az ország függetlenségéért! Ezt olyan tételesen mondta, mintha órán fe­lelne történelmi kérdésekre. A harmadik ember. — Maga kicsoda? — Ilosvai főkertész a magnemesítöktől. — Maga mit akart? * — Harcolni. — Ki ellen? — A nép elnyomói ellen. — Kik azok? — Maguk. A negyedik ember. Huszonöt év körüli, hosz­szú hajú, gyilkos, fekete szemű. (FolytatjukJ

Next

/
Oldalképek
Tartalom