Délmagyarország, 1969. július (59. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-01 / 149. szám

K i tekint és a magyar iparfejlcdésre ANTENNAGYÁR Híradástechnikai iparunkat dezéseket. vezetékes és veze- dolgozói kapcsolatot tartottak i fiatalik az ÜKa felszabadulás előtt jóformán csak az ORION rádiógyár „személyesítette meg" Eltekintve néhány magánpró- az antennák kategóriájában bálkozástól a rádió mellett többek között fekete-fehéres más, bonyolultabb híradástechnikai termék, mérőműszer nem készült az országban. Az 1045 utáni iparfejlesztési politika már nagy figyelmet fordított a gyengeáramú ipar megteremtésére: annak nyomán alakult meg többek között a Hiradótechnikat Válalat 1949-ben. Eleinte természetesen csak kisebb híradástechnikai munkák elvégzésere s néhány darabos híradástechnikai eszközsorozat gyártására volt képes. 20 géppel, s alig 70 szakmunkással dolgozott. ték nélküli jelzőket, valamint beosztottjaikkal akkor is, ha közszükségleti csatlakozókat, egymástól távol tartózkodÉrdemes megemlíteni, hogy nak, a gyár vagy intézmény területén. színes televízió, szlereofónikus rádió, valamint repülőgépek- hajók irányítására szolgáló antennák — antenna rendszerek készülnek a vállalatnál. „Vizsgamunka" Moszkvában A HTV-t újabban fokozottabban foglalkoztatja az urAz antennákon kívül egv másik közismert terméke is van a HTV-nek: a sokféle csatlakozó. Külön érdeme a vállalatnak, hogy több menetközi szakszabvány ismeretében olyan csatlakozókat alakított ki, amelyek nemzetközi viszonylatban is alkalmasak a kereskedelem A közelmúltban 10 tagú KlSZ-küldiillség Járt az NDK-ban. Tagjai Csongrád mcRyei K1SZvezetök. aktivisták voltak. A programban í zért természetesen nemcsak Drezda, Szász-Svájc, Melssen, Lipcse és Halló idegenforgalmi noveaetasségelnek megtekintése szerepelt, hanem hivatalos tárgyalás is a testvérm egye, Halle rDJ-vezolölvel, s minden lehetőséget megkerestetik. arra, hogy találkozzunk az NDK-ban dolgozó magyar fiatalokkal, elsősorban szegediekkel, megyeiekkel. Az ő életükről számol be most ez a eikksorozal. Teljességre nem törekszik, nem is törekedhet, de talán több eddig kevésbé ismert részletet tár fel hétköznapjaikról, munkájukról, örömeikről és gondjaikról. Bér&zi Judit ©%01/efí Magam sem tudom pontosan, hány magyar fiatal dolgozik jelenleg az NDKban. Az egyik forrás hét, a másik nyolcezret számol. Mindenesetre a 246 Csongforgalomban kapható teíovf- ™d megyei és szegedi kö. I .-. . t . , • rtl zsl 4 zsM I I I zió, rádió lemezjátszók, mikrofonok. erősítők és egyéb készülékek gyors összekapcsolóiéra. Műszaki és esztétikai megoldásukra jellemző, hogy a Kiváló Aruk Fóruz.ül most egy előttem ül Lipcsében, a Bruno-PlacheStr. 4/154. szám alatt levő munkásszállodu klubszobájában. Virgil Pétertől, a párttitkártól jöttünk ki az labban foglalkoztatja az ur- ~ _. , .., .... előbb ahol már órák óta banizálódás, a televízió szé- m;in mai; .fivért ek a kiváló do!eozó ma1 iicl/nrn »ii«ri«iá<o fnívfán ctm megkülönböztető minósí- i " . . Négy termékfajta leskörü elterjedése folytán «m megkülönböztető minősí egyre nagyobb gondot okozó s antenna rengeteg. Szakemberei célul tűzték ki, hogy olyan ^•„J.a.Lu.'x' központi antennákat és hoz- /Uíte/CDIteS A különleges igények min- zójuk tartozó erősítőket, egyéb szerelvényeket terveznek, 1/ jrló le on amelyek több száz lakásba, nuclsc" esetleg egész lakótelep min- „„. ,„.„ . den lakásába egyetlen anten- onMe* . 1950-ben körülbelül na segítségével juttatja el a 20 millió, addig tavaly már tv műsort 250 millió értékű terméket " . .. , ' . , . készített a HTV. Időközben tan!Ö: XaTUKrST nalota tÖbb és több dol«ozó került SSfrSESiSfSSSS öss^fenmo ^VTÍ A HTV kifogástalan és precíz "^áTbi "p ackutt berendezéseket tervezett va- tág eredményeként, a hiraTa moszkvaf KGST szék dastechnikal ipar várható haa moszkvai KGST szék- zai és európai fejlődését fi. gyar fiatalok életéről, hely- naszünet is. — Igen. A Fernmeldwerk híradástechnikai gyár, most rádiószekrények összeszerelésén dolgozom, mint forrasztó. — S hogy jut idő a munka mellett tanulásra? — Egy műszakba járok, reggel fél 7-től délután 4ig. A szombat szabad. — Van-e valami, ami eltér az otthoni munkarendtől? — Az ebédidő félórás, de van egy negyedórás uzsonden dolgozótól jelentós szak mai ismeretet, továbbképzést igényeltek, így csak az. átlagosnál nagyobb alapképzettségű és szorgalmú emberek maradtak a vállalatnál. Olyan kollektíva forrott kt, amely két másik vállalat létrejöttét is elősegítette. Az eredetileg Híradó cikkeket Javító Vállalatot ugyanis 1951-ben átszervezték, és ekkor kapta meg a „HTV" nevet. Két gyáregységet leválasztották, belő házában, s ezzel is növelte a ^lemb^T^em ég Béké l lük lett a Mechanikai Labo- ^sé*et alaPíto" a HTV." ratórium és az Elektrómechanikal Vállalat. Az igények megismerése alapján — néhány különleges gyártmánytól eltekintve — lényegileg négy gyártmányfajtát „tartott magának", illetve kezdett készíteni a vállalat: a híradástechnikai antennákat, a híradástechnikai kinochtechnikai áramellátó berennos jelzőberendezést készí- Túl az építkezéseken — tenek. amelyek alkalmasak felismerve a korszerű elekszállodák, kórházak alkalma- trónikus adatfeldolgozás e'.őzottainak gyors értesítésére, nyeit — a vállalat hozzákezKözismert a „Telinform" sze- deít a kompleksz adatfeldolmélyhívó rendszer, melynek gozás bevezetéséhez is. Erre segítségével 1—50 személy a célra a Híradástechnikai között lehetséges szelektív Egyesülésnél üzembe helyehívást és egy irányú hang- zendő számítógépet kívánja átvitelt megvalósítani, kivá- használni. A vállalat vezelóan alkalmas arra. hogy tősége tisztában van azzal, kórházak, gyárak, közintéz- hogy a fejlesztő munkában mények fontosabb beosztású jelentkező bizonytalansági tényezők hatását csak a szakŐsbemutató a Gyulai Várszínházban Hatodik éve vezeti Misz- kai János, Szoboszlai Sánlay István, a békéscsabai dor, Fekete Tibor, Bornemszínház főrendezője a Gyu- issza Anna Stefanik Irén, a lat Várszínházát. „E16- török követ Simonfalvy Sánször játsszunk történei- dor, a „fejedelmi vendég" mi vígjátékot" — mond- szolgája, Bocskor Bódi pedig ja az idei első bemu- Suka Sándor, tatóról. Az új, a szokatlan A másik bemutató — júlitehát ezutlal az, hogy a nagy us 19-én — Lope de Vega A nyitó-esemény, a július 4-i furjangos menyasszony cíbemutotó, az először színpad- mű vígjátéka. ra kerülő mű vígjáték. — Ismertem és szerettem Jékely Zoltán verseit, ősszel, amikor elolvastam a Feje- | ríelmi vendég című drámá- j ját, azonnal éreztem: ezt kell bemutatnunk a gyulai vár- ; ban! Két sűrűn telegépelt ívet vesz elő: az író vallomását művéről, arról, hogyan született a Fejedelmi vendég?... „A témára Bethlen Miklós önéletírásában bukkantam... Apaffy Mihály, az utolsó igazi erdélyi fejedelem hlszékenységénck és lobbanékonyságának bizonyítására idézi azt az esetet, amikor fogarasi udvarában egy ügyes szélhámos Zrínyi Miklós fia képében orránál fogva Vezette. Megtalálható az ál-Zrínyi epizód Apor Péter Mciamorphosisában is. Egy franca kalandor-diplomata, AbReverend furcsa erdélyi számolójának hála, közeibi ismeretségbe is kerül1 lem leendő hősömmel. Kir ült, hogy Velence szülotés egy szerelmi botrány illemetlenségei elől katonánk állt... Török rabságba került... Üjabb szerelmi botrány főbenjáró következményei elöl Erdélybe menekült — s megint csak egy-két szerelmi botrány után egyenesen, Apaffy fogarasi udvarába." A gyulai előadáson Iványi József lesz Apaffy, a „fejedelmi vendég", az ál-Zrínyi pedig Fülöp Zsigmond. Zsófia Petényi Ilona. Apaffy miniszterei Tyll Attila, HorS. E. mai színvonal növelésével, az állandó továbbképzéssel csökkentheti. Ezért rendeletben adta ki, hogy minden fejlesztéssel foglalkozó dolgozó munkaidejének 10 százalékát továbbképzésre kell fordítani. Sót, a vállalat az idén Műszaki Közlemén vek címmel kiadványt jelentett meg. A HTV előtt azonban nemcsak idehaza van értékesítési, fejlődési lehetőség. Export tevékenységének növelésére az NDK-val együttműködést alakított ki. Ugyanilyen kapcsolat van születőben lengyel és bolgár vállalatokkal. Ujabban előnyös tárgyalások indultak a Szovjetunió a, Lengyel Népköztársaság, és a Bolgár Népköztársaság Hiradáskutató Intézeteivel is. zetéről beszélgettünk egv csoport Csongrád megyei KISZ-vezető társaságában. Most azonban egyelőre csak az érdekel, hogy mi a véleménye sorsának alakulásáról Bérezi Juditnak, a tápéi KISZ-szervezel egykori titkárának. — Elégedett vagyok — mondja —, szerencsém volt: jó munkatársakat és jó munkát fogtam ki. Hát ez így kissé túl sommás. Nagyon is egyszerű. Nézzük csak közelebbről, ki ez a csinos kislány, aki egyszer csak kapta-fogta magát, otthagyta szüleit, barátait, s nekivágott az Ismeretlennek? — Érettségi után három évig a szegedi Somogyi Könyvtárban dolgoztam, s elvégeztem a könyvtáros tanfolyamot. — Most tehát itt is könyvtáros? — Á, dehogy. Betanított munkás vagyok a VEB Fernm eld werkben. — Akkor miért jött ki? — őszintén szólva, nem hagytam mindenkit otthon. Udvarlómmal együtt határoztuk el, hogy murikát vállalunk az NDK-ban. Meg akarok tanulni németül, s valami „komoly" szakmát is szeretnék. — Lássuk tehát, hogy megy a nyevtanulás? — Azt hiszem, jól. Amikor megérkeztem, 1968 szeptember 19-én, egy árva szót sem tudtam németül. Most már gagyogok. Heti kétszer két óra németre járok, na meg ami ragad. Egyszerre látogatom a kezdők, a haladók tanfolyamát és a hathetes előkészítőt Is. — Miféle előkészítőt? — Szeptembertől két éves rádióműszerész Iskolára jelentkeztem. Remélem, sikerül majd bejutni rá. Annak a kötelező nyelvi előkészítőiét is végzem. — Tehát ez, a rádíóműszerész lesz a „komoly" szakma. — S mit keres? — Nem valami sokat! Normára dolgozunk, én úgy 540—350 márkát tudok havonta összehozni. Ebből van azután levonás is: 27 márka a lakásért, napi 60 pfennig ebédre. De magamra alig költök, egy kis kávé, egy kis bambi, enynyl az egész. — Maga KlSZ-tltkár volt otthon. Most is dolgozik az "" itteni KISZ-ben? — Nem. Otthon szinte minden időmet elvitt a mozgalmi munka. Itt tanulni akarok, hallhatta, elmondtam, hogyan élek. — Azért egy kis Időt a többiekre is fordíthatna Biztos vagyok benne, hogy szükség lenne minden ta« pasztalt KISZ-vezető munkájára. — Hát... — És minden szabad idejét leköti a nyelvtanulás? — Na, nem. Persze mosni, vasalni is kell, meg sokat olvasok. Regényeket, verseket, most mór németül Is. Hét végén pedig majdnem mindig utazom. Ha elhiszi ha nem, jobban ismerem már a Német Demokratikus Köztársaságot, mint Magyarországot. — Említette az elején, hogy jó munkatársakat „fogott ki". A többi magyar fiatal is körülbelül így él, mint maga? — Nagyjából igen. A Fernmeldwerkben 40—45 magyar van, többségük lány, akik egy kivételével munkások. A fiúk mind szakmunkások, ők jobban keresnek. — De azért elégedett? — Az vagyok, mert tudtam, hogy mire vállalkozom, s nem Is csalódtam. Jól érzem magam. Fehér Kálmán Nem éhgyomorra MÚ4 *M1 — Az én Károlyom éhgyomorra sosem iszik konyakot, csupán néhány pohár Ürmös után. TM&U r (36.) — De, befognálak. Eljössz? Itthon van Gabi. — De otthon? — Nem. Majd jön vacsorázni. Estefelé előkerül. — Nem lesz abból baj, ha itt hagyod a telefont? — Holnap újra itt leszek. Gyere. Ne üljünk itt. Unom. — Még csak 11 óra. — Hát aztán? Ma nincs inspekció. Kiszedte táskájából a horgolást, hátat fordított, és durcásan lökdöste tűvel a sárga csipkeabroszt, Nem szóltunk. Néztem a tarkóját. A gondosan felrakott, magas kontyát. fehér bőrei és oldalamba nyilallott a fájás. A lány duzzogott. Nem szeretem, ha énrárn haragusznak. Felkeltem, belékaroltam, elindultunk. Gyalog. Minden kirakatot szótlanul néztünk végig. Azt is. ami soha nem érdekelt bennünket. A fodrászat ablakában a hajápolószerek dobozait, ismeretlen rendeltetésű üvegeket és kenőcsök reklámait. Aztán vasas üzlet ablakánál ácsorogtunk, ahol drótkerítések, permetezőgépek, cserépkályhák, disznóölökések, alumínium lavórok. WC-kagylók kínálták magukat megvételre. Meg gyúrótáblák. Nádporoíók. gyermekasztalkák, reszelők. köszörükövek. Minden üzletet megnéztünk. A házuk előtt kezet adott. — Felmegyek én is. — Olyan sürgős lett ? — Nagyon. — De... — Hát már nem félsz? — Talán nem is féltem. Mitől féltem volna? — Ne tárgyaljuk. — Jó, ne tárgyaljuk — és percekig álltunk a kapuban. — Jössz? — Hát menjek? — Ha akarod. — Akarom. Gabi otthon volt. Íróasztalát rendezte. Ült a földön, a szoba közepén, millió papírok között, és üdvözlésemre fél lábon sántikált ki kacatjai közül. Megölelt, átvonszolt a másik szobába, üveget bontott, rágyújtott. beszélt, belenézett a számba. A íelesege tétován nézett, arcán elterpeszkedett az unalom. — Hogy látod a politikai kibontakozást? In medias res kérdem. Ne várj bevezetést, türelmetlen vagyok, nagyon hajszás életet élek. — Semmit sem látok. Messzi vagyok a politikától. — — De hát mégis. Újságot olvasol, rádiót hallgatsz? Én úgy lálom. jó irányba megyünk. Szabadabb a légkör, új cmbermilliók lesznek aktívak, beállnak, húznak, szépen haladunk a demokratizmus útján. — Duma az egész. — Rákosista vagy? — Nem tudom, mi vagyok. Mindig új szellemről, új levegőről beszélünk. De csak beszélünk. — Kiábrándultál? — Mit tudom én. — Akkor igyunk. — Nem lesz az jó. — Pedig azt hittem, azt reméltem, liugy végre magadénak vallod te is. Mert te azért lázadoztál. az egyetemről is kizárattad magad az igazmondásodért, a szabad légkörért. — És szerinted azon az úton járunk? — Hát nem? — Nem. — Miért? — Valószínű, odafönn akad jó pár ember, aki az új szellemet sugalmazza. De idelenn megint csak azoknak az embereknek kellene elölről kezdeni az új szellemben, akik százszor elrontottál? mindent, és százszor elvesztették a becsületüket. És most is azt harsogják, hogy ez az igazi. Minden fordulatnál bebizonyították, hogy az az igazi. — Én azt hittem, magadénak vallod. Szóval mégsem? Érdekes. — Én még érdekesnek sem tartom. Amikor kikerültem tanítani jött a kormányprogram.Több tíz órán át beszéltünk róla. De nem hiszem, hogy egy lépéssel is előbbre jutottunk volna. Aztán jött egy kevésbé hangosan bemondott visszacsináló program. Én azt hiszem, azzal sem jutottunk előbbre. Legalábbis arra mifelénk nem látszott a nyoma. Mert ezt a visszacsinálást is ugyanazok magyarázták és ismertették el velünk nyilatkozatokban. És mindent egyforma hittel hirdettek, csak ők maradhassanak a lovon. Hogy kinek, minek a nevében, nem Is érdekelte őket. Mondták a frázisokat. — Majd most, majd meglátod. Üj, egészen tiszta kezű emberek jönnek elő... — Honnét? — Hát például itt vagy te is. — Ugyan. Ki számít énrám? — .Ennyire nem hiszel? Hát mondj kézzelfogható indokot, amivel elhiteted, hogy okod van erre a mentalitásra. — Csak pirinyó példákat tudok. Lehet, hogy ez nem is jellemző, országos dolog. Hát volt egy olyan program, mely szerint a laktanyákat a lakosság rendelkezésére kell bocsátani. Gyönyörű program. De mit csináltak ebből minálunk? (Folytatjuk) i