Délmagyarország, 1969. július (59. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-20 / 166. szám

Üj versek Zelk Zoltán KÉT HOLD ALATT A hold, amelynek lábnyomot nem őrző porába, néma krátereire leszállni készül most á föld ura, nem az a hold, ahol Dávid húrjain szikrázik a dallam és nem a költők nagybetűvel írt csillaga, nem Tóth Árpád, s Füst Miláv nem Musset Holdja az, és nem is az a fehér, déli füstcsík, mely napsütésben is hirdeti az éj nem múló tüzét: nem csillag ez, a nyughatatlan elme kikötője, vagy ha úgy akarod, új földrész is talán, melyre hódolva nézek, ám meghalni én úgy fogok még, mint apánk, anyánk — Vörösmarty, Ady ege alatt. DE JÓL VAN ÍGY! Igazatok van emberek, ha bor, ha tánc, ha kártya, a boldogság egy korty ital, egy harapás pogácsa. A boldogság lugasban ül, a vállán nyári este, bemond egy piros ultimót, emlékezik egy meccsre. A boldogság 716771 didereg, ha térdig hóban táncol: a dombokon zápor szalad, a kürtök torka lángol. A boldogság úgy változik, nem lelkét, tollát váltja, tegnap tangó, ma csacsacsa, mindig csattog a szárnya. A bodogság ... most már tudom, mint mindig tudtak mások, véreres szemű éjszakán így oltom el a lángot. Villanykörtémet dér lepi de tudom a világot, az én labdám már sohasem zörgeti meg a hálót... Kiki magának? .milliárd boldogság a közösség! be jól van elrendezve igy, hogy ti vagytok a többségi Somoskői Lajos HULLÁMVERÉSBEN Rozsdásodom vasakkal, viaskodom a világgal, magammal, küszködöm szerelemmel és haraggal másokért, magamért... Téged őrizlek. Arcod, két töprengés között is elébem villan, megjelensz félszeg mozdulatomban, utánam szólsz, ha gondolkozva járok, ha egy kirakat előtt néha megállok, itt vagy velem az éber idegekben tőlem távol is, minden rezzenetben. Örökzöld szépséged nekem virágzik újat minden évszakban más-más színű virággal, s méheim: vágyaim idebújnak. Ragaszkodó szerelemmel szeretlek Atjcöltve mindig újnak. Tizenöt éve mossa már az idő hullámverése hűségünk gránittömbjeit, tizenöt éve alakít hasonlóvá minket a szerelem, a tűrés, meg a gond, t úgy tartozunk együvé már, mint élő lestben az idegek között a hús, az inak, meg a csont. A VITA SUMMÁJA A Délmagyarországban április 20-tól július 13-ig vita zajlott Szeged szellemi életéről. A polémiában sorrendben részt vettek: Papp Lajos költő, a Szegedi Egyetem című lap felelős szerkesztője A szellem karaktere; Dér Endre József Attila-díjas író, a Tiszatáj munkatársa Szellem és realitás; Vántus István zeneszerző, a Szegedi Zeneművészeti Szakiskola tanára Van miről vitatkozni; dr. Nikolényi István újságíró, a Délmagyarország munkatársa A karakter szelleme; Sz. Simon István, a Délmagyarország főszerkesztő-helyettese Szellem — palackban; Tóth Miklós, a megyei pártbizottság munkatársa Alkotó szellem — ad acta; Ökrös László, a Délmagyarország rovatvezetője A karakter — teljesítmény; Siklós János, a megyei pártbizottság titkára Karakter, vita és kultúrpolitika; dr. Havasi Zoltán, az irodalomtudományok kandidátusa, az Egyetemi Könyvtár igazgatója A nagyvárossá alakulás folyamata és a kulturális mobilitás; dr. Márta Ferenc egyetemi tanár, a József Attila Tudományegyetem rektora Szeged szellemi élete és az egyetem; dr. Antallfy György egyetemi tanár, a JATÉ jogtudományi karának dékánja Szegedi kultúra — szocialista kultúra; Papp Gyula, a Szeged m. j. városi tanács vb elnökhelyettese Szocialista szellemiségű karaktert; dr. Szontágh Ferenc egyetemi tanár, a Szegedi Női Klinika igazgatója Kultúra és civilizáció: dr. Szentirmai László, az Egyetemi Könyvtár tudományos főmunkatársa és dr. Vágvölgyi András egyetemi adjunktus A vitához, egy szociológiai vizsgálat kapcsán; dr. Rácz János tanszékvezető egyetemi docens Hagyomány és karakter; dr. Horuczi László egyetemi docens A szellemi élet és a világnézet című írással. get. De nem kérték. „Legyen vele a vén barom boldog!" — az öreg szerint valami ilyesmit gondolhattak. Hát most már tévé nem lesz belőle. Azt szeretett volna venni, ha megkapja az egész munkát, ami az orvoséknál ezen a nyáron volt. Egy kis pénz ott lapított az órazsebében. Ahhoz elég, hogy a megaláztatást egy kissé lemossa magáról. És a talponállóban az első féldeci után filozófálni kezdett. Hogy míg ő sráckorában kilencedik évétől szódásüvegeket hordot egy nyikorgó kisszekéren, addig Mihályi úr nagy kényelmesen szakmát tanult. Most meg azt mondja neki: „Adjon isten..." Neki persze nem kellett eltartani özvegy anyját meg három kistestvérét. Isten tudja, a fronton volt-e. Lajos bácsi volt. És mint legendásan peches embert, fogságba esése előtt beosztották a tábori csendőrökhöz. Akart menni hozzájuk a nyavalya. De próbálta volna azt mondani, hogy nem. Azután nem is csinált ott semmit, két napig valami lőszeres vagonra vigyázott, de a fogságban csak a parolit nézték. Azt mondták: Szvolocs, faslszt... F,s ott-tartották jó pár évig. Ott tanulta ki a kőművességet. Csempézni is megtanították. Szibériában a falusi iskola kolezetjében jó volt így is. Mihályi közben jól megszedhette magát az első konjunktúraévek építkezésein. És most azt mondja neki: „Vigye"... Már az ötödik féldecinél tartott. A talponálló előtt valami turistacsoport ment el. Tükrös napszemüvegek, színes ruhák, jókedv, nevetés ... Lajos bácsi őket is ellenségesen nézte a tükörablakon át; meg volt győződve, hogy a turisták is csak annyit mondanának neki: „Adjon isten..." — és személyének megjelölésére csak ezt a lenéző mutatónévmást használnák: „ez"... Pedig ő helyettük is meg Mihályi helyett is tróger volt öklömnyi korában, lövészárokban rothadt legényéveiben, aztán „szvolocs fasiszt" lett belőle és évekig kuksolt a fogságban. A színes ruhás kirándulók helyet. A tarka nyári város vihogó sokasága helyett. A világ kétmilliárd emberének megváltására ... És mielőtt újra ajkához emelte volna a poharat, meggörnyedt. Vállán érezte az egész földgolyó roppant súlyát 7 A

főleg értelmiségi körökben élénk érdeklődést kiváltó vita igen szenvedélyesen indult, a cikkekben éles kritikai elemek is jelentkeztek, később azonban észrevehetően lecsillapult. a hozzászólók inkább tapasztalatokon nyugvó érveket igyekeztek felsorakoztatni, javaslatokat tenni. Jellemző, hogy magát a vitát szinte valamennyi résztvevő helyeselte, s így indokolták álláspontjukat: „Szeged igen tekintélyes szellemi tőkével rendelkezik. s ezzel nem mindig gazdálkodtunk úgy, hogy megfelelően kamatozzék." — „Hfve vagyok a vitának, mert az ennek során kialakult közvéleménytől várom a tanácstalanság. az elboznytalanodás, a gondolati és gyakorlati restség itt-ott teret hódító légkörének visszaszorítását." — „A megjelent cikkek önmagukban is alkalmasak arra. hogy ismételten ráirányítsák a figyelmet Szeged szellemi habitusára." — Üdvözlöm a vitát, mert ezzel ébren tartunk fontos problémákat." — „A lap nemes feladatának tesz eleget azzal, hogy helyet ad a vitának." Érdekes, hogy az indító írásnak ama passzusára, mely szerint az írókat nem személyes tulajdonságaik, hanem munkásságuk értékének megfelelően kellene becsülni. többen élénken reagáltak. Volt. aki lényegében — értve vaev ismerve a cikkíró szándékát —, csatlakozott a felvetéshez, mások azonban — szubjektív indítékokat látva vagy érezve a javaslatban — többékevésbé ellenkező nézetet fejtettek ki. Csak nébánvat az opnozíciós érvek közül: „A művészek nélkül a hivatalos kultúrpolitika TI em hoz döntést, s nem is minősíthet, a kiemelkedő alkotásra mindig odafigyelnek" — „Ha a tehetség olyan alkotásokban realizálódik, amelyek a valósáa gyakorlati-szellemi elsajátításának síkján szervesen kapcsolódnak a társadalmi-történeti folyamat haladó vonalába, nincs az a provinciális helyi okoskodás, amely gátat emelhetne" — „Ha tehetségünk nem elegendő még a legszűkebb körök kereteinek áttörésére sem, akkor ne hárítsuk ezt át felelősség szempontjából a kultúrpolitikára. hanem vonjuk le a következtetést" — „Olyan művészi kollektíva lenne ideális, ahol a viták az alkotások körül folynak elsősorban, nem a személyek körül" — „Semmi szükséges holmi kérészéletű rangsorolásra, mert ez merevséget, szeméhreskedő kuszaságot okozna" — „A figyelemre méltó alkotók évente Szegeden is irodalmi és művészeti ösztöndíjakat kapnak, különféle párt-, állami és társadalmi funkciókat töltenek be". A fentiekből is kitűnik. hoev a vitában eleiente az irodalom, a művészet képviselői hallatták szavukat éppen ezért a város egész szellemi karakterére vonatkozó kép is nehézkesen bontakozott ki. Az elöljáró írásokban olvashattuk azoka,t a türelmetlen, szinte dühös kifakadásokat is. amelyek bizonyos ellenérzést, nyugtalanságot váltottak ki azoknak körében, akiknek valamilyen közük van a kulturális politikához. íme néhány odamondás: „A tehetségek azért nem tudnak meggyökeresedni Szegeden, mert a negatívumok többet nyomnak a pozitívumoknál" — „Egyetlen kultúrpolitikai fórum nem nyúlt gondolatokért és nem hárított el gondolatokat. nagyon hangosat kell itt kiáltani, hogy meghallják" — „A bizonyítványt mindenki maga állítja ki jelesre, ezzel a szellem hivatali presztízskérdéssé válik, s bekerül a fiókba, ad acta" — „A művészetekben fejhosszal ver bennünket Pécs vagy Debrecen" — „Hiba, hogy Szegeden a hivatalos művelődési vezetés szinte teljesen oktatási szakemberek kezében van". M

int várható volt, a vita ettől kezdve kilépett a kulturális mederből az egész szellemi élet tágasabb mezejére. A türelmetlen hangokra egyre többen próbáltak így, vagy úgy választ adni: „Nem egészen igaz, hogy a szomszéd rétje mindig zöldebb, hiszen például Debrecenben meg ránk figyelnek jeles matematikai iskolánk, zenei életünk, operakultúránk valódi értékei miatt, a pécsiek is eljöttek hozzánk tanulmányozni az akadémiai bizottság működését" — „A kultúrpolitika biztosítja a szabad alkotás légkörét" — ..Az irányításban nem a diploma milyensége, hanem a tehetség léte vagy nem léte a meghatározó" — „Egyik fogyatékosságunk az, hogy néha elfeledkezünk a létszámban és minőségben is kitűnő pedagógusokról" — „A sok tudományos publikáló, a nemzetközileg elismert kutatómunka, a tankönyvkiadás stb. tanúsítja, hogy Szegeden a szellem nincs palackba zárva és nincs is ad acta téve" — ..Szeged nemcsak megszerezni, de megtartani is tudja tudósait, ma érdekesebb és izgalmasabb szegedinek lenni. mint bármikor". És hogyan állunk az oly sokszor emlegetett karakterrel? Az egyik vitázó szerint. ami tartós és tartalmi jegyeket ígér szegedi szellem profiljához, azt az átlagosnál erőteljesebben kellene dajkálni. A másik úgy látja, hogy a szellemi karakter végső fokon a teljesítmények értékével függ össze, de csak akkor, ha a teljesítmények nagyjából azonos színvonala és folyamatossága kapcsolja össze a kulturális élet különféle ágait. Volt, aki cáfolta ezt. mondván, hogy illúzió valamenynyí művészeti és tudományágban állandóan magas szinten produkálni. A negyedik úgy fogalmazott, hogy a város szellemi életének jellemző jegyeit a történetiség és a szociológiai szemlélet egységében kell elemezni. Továbbá: az alap- és alkalmazott természettudományok több szakágazatának ma már országszerte, sőt külföldön is kifejezetten szegedi jellege van. A következő hozzászóló leszögezi, hogy mi nem elit kultúrát akarunk teremteni, hanem a tömegek kultúráját, amelynek karaktere csak szocialista karakter lehet Majd ilyen megállapítás következik: a mi városunknak volt és ma is van más városokétól elütő sajátossága, a vitának azonban nem az a legfontosabb célja, hogy tudományosan meghatározza Szeged szellemi karakterét, hanem az, hogy előmozdítsa a város szellemi életének szocialista irányú fejlődését. És végül: egy város életének főbb jellemzőit meghatározni az általános politikai, ideológiai, gazdasági és kulturális helyzettel összefüggésben lehet csak. Szegeden is ez a jellemző, hogy immár 25 esztendő óta a szocializmust építjük. Az első évtizedekben nem a szellemi karakter kialakítása volt az elsődleges cél. hanem a szocialista kulturális forradalom fő kérdéseinek megoldása. T

öbbeket foglalkoztat ez a kérdés, hogy a város szellemi életét hogyan hatja át ma a szocializmus építésének tudata és produktumainak milyen a hatása az itt élő. dolgozó emberekre. Megnyugtató, hogy a kérdésekre adott válaszok igen pozitívak, jóllehet — amint az egyik polemizáló megállapította —, találkozunk újabban bizonyos fokú ideológiaellenességgel, ami pedig éppen a mai polgári társadalomelméletek jellegzetes vonása. Ugyanakkor azok. akik egy szociológiai vizsgálattal felmérték a szellemi termékeket fogyasztók Igényeit az egyetemi hallgatók körében, úgy tapasztalták, hogy a megkérdezettek 85,5 százaléka elégedett azzal, amit kap. Azt azonban hozzátették, hogy Szeged lehetne nagyvárosiasabb, Budapestnek mintegy ellenpólusa a művelődési igények differenciáltabb kielégítésében. Egy másik vélemény szerint a fiatal értelmiségiek világnézetére a marxizmus kitörölhetetlenül rányomta a bélyegét, vagyis, ha nem értenek ls vele mindenben egyet, gondolkodásmódjukra a marxista világnézet a jelApáti Miklós DÉLIDŐ A munkások most az ebédidőben a legsimább asztalra ráhajolnak. Az ideges bádoglap meg-megzörren, ahogy bicskáik nyílnak, csukódnak. Szorgalmas tárgyaik messzire léptek, olajat falnak, zsírcseppeket rágnak. Ventillátoraik asszonyt zenélnek, de kenyér formája van most a vágynak Kenyerek, szalonnák eltünedeznek, ételnek étel-sors épp elegendő. Hat-hét óra múlva majd újra esznek. Magukat, minket is újra-teremtők. lemző. Elhangzott továbbá, hogy egyre jobban érvényre jut a tudománynak a társadalmi-gazdasági viszonyokra is ható, a népgazdaság fejlesztési irányait is befolyásoló szerepe. Természetes igény azonban, hogy a tudomány ne csak teljesítse a gyakorlat részéről érkező megbízatásokat, hanem mutasson is rá a tudományos munka során feltárt lehetőségekre. Javaslatként hangzott el a szellemi élet olyan dimenzióinak vizsgálata, amelyekben az intézmények, as eszmék kollektív formáinak továbbélését keressük, a tradíciókat tanulmányozzuk. Ehhez kapcsolódóan: Szegednek olyan haladó és forradalmi hagyományai vannak, amelyekre lehet és kell is támaszkodni, hogy erősítsük a szocialista hazafiságot és a proletár Internacionalizmust. Jó lenne, ha a haladó hagyományok nemcsak nagyobb évfordulók alkalmával kerülnének reflektorfénybe, hanem köznapokon is magától értetődő feladatnak tekintenénk. Nem volt nézeteltérés abban, hogy Szeged szellemi életét tovább kell pezsditeni, élénkíteni. Mint többen rámutattak: ebben a városban sok hozzáértő, kezdeményező készségű, szenvedélyes, cselekedni tüdő tehetség található. csak ösztönözni, lelkesíteni kell őket az alkotó munkára. Ez egyrészt a kultúrpolitika dolga, de a megvalósítás elsősorban az értelmiségre hárul. Ahhoz, hogy a szellemi értékek minél gyorsabban közkinccsé váljanak. vitafórumokra, asztaltársaságokra is szükség van. Kár — hangzott el a vitában —, hogy ezeket a felszabadulás után jórészt elsorvasztottuk, pedig új tartalommal lehetett volna megtölteni. Fontos, hogy a szellemi emberek alaposan, ismerjék meg egymás munkásságát és a koncentrált erőfeszítések szintézise csapódjék le közéleti érdeklődésben, publicitásban. Ezt a törekvést segíti a városi tanács is azzal, hogy helyi kulturális alapot kíván teremteni, szorgalmazza a tévéstúdió létrehozását. a. könyvkiadást, a művésztelepet stb. Az egyik megállapítás szerint: az anyagi ösztönzés fejlődő és tökéletesedő módjai. a döntési hatáskörök fokozatos decentralizálása hozzák meg a művelődési mobilitást. A

szerkesztőség nem vállalkozhat a csaknem három hónapig tartó, sokágú polémia értékelésére, az abban résztvevők közötti valamiféle „igazságosztásra". Ügy véljük. megelégedhetünk e rövid summázással, hiszen az elhangzott észrevételekből. bírálatokból, ja. vaslatokból könnyen kiválaszthatók a megvalósításra érdemesek, illetve azok, amelyekre érdemes odafigyelni. Célunkat — úgy véljük — elértük azzal, hogy rátereltük a közfigyelmet Szeged szellemi életének problémáira, s ennek talán még a városfejlesztés is hasznát látja. Mert — ahogyan a vitatkozók egyike megfogalmazta: „Nem biztos, hogy csak a hivatalos vezetőtestületek, szövetségek vezető szerveinek véleménye elegendő egy-egy sok évre szp16 távlati tervezés megkonstruálásához." Szeged társadalmi-gazdasági helyzetében olyan dinamikus korszak kezdődött. amely újabb igényeket fogalmaz majd meg a szellemi életben is. S a vitát mindenekelőit ennek a szükségletnek a rugói mozgatták; ez adott valós társadalmi hátteM a kérdések spekultív vagy gyakorlati megközelítéséhez. Ügy gondoljuk, hogy ezt a vitát tartósan vagy véglegesen lezárni nem lehet. Az általános fejlődés mai üteme új és úi kérdéseket kínál a továbbiakban is. Ezért szükség lesz ezután is a véleményekre, javaslatokra, a vitázók elhangzott és új gondolatainak folyamatos mérlegelésére.