Délmagyarország, 1969. június (59. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-19 / 139. szám

Próbaüzem Dr.Polinszky Károly Szegeden A város kulcsai Minisztériumi vezetők kí­séretében tegnap Szegedre lá­togatott dr. Polinszky Ká­roly művelődésügyi minisz­terhelyettes. hogy párt- és j tanácsi vezetőkkel aktuális művelődéspolitikai kérdések­ről tárgyaljon. A tanácskozá­| son — amelyen részt vett i Sípos Géza, az MSZMP Sze­j ged városi bizottságának el­' ső titkára, dr. Biczó György, j a Szeged városi tanács vb el­! nöke. Hantos Mihály, a me­! gyei tanács vb elnökhelyet­tese és Papp Gyula, a városi tanács vb elnökhelyettese — beszéltek a tanácsok és a i minisztérium együttködésé- ; ről, továbbá a következő öt- i éves terv fejlesztési prog- | ramjának előkészítéséről. Szó ; esett a központi könyvtár i l elépítéséről, az új városré- i szék oktatási és népművelési intézményekkel való ellátá­sáról, valamint a Szegedi Nemzeti Színház közeljövő­ben megkezdődő rekonstruk­ciójáról. <r * \ w , 4 Kedves nővér 1 fn -1 Horváth Dezső felvételei A Szövetkezetek Csongrád megyei Értékesítési Központ­ja szatymazi tranzittelepén megkezdődött a KÖVAC tí­pusú gyümölcslégyártó auto­mata gépsor próbaüzeme. Műszakonként egy vagon gyümölcsöt dolgoz majd fel. Az ünnepi hetek idején már fogyaszthatjuk az új üzem vitaminokkal dúsított új ter­mékeit. Képeinken (fenn): Kéz csak itt, a válogatóosz­talon érinti a gyümölcsöt. Szigorúan ügyelnek arra, hogy romlott gyümölcs ne kerülhessen a gépbe. — A Puffer-tartályokba érkező gyümölcslevek enzimes „ke­zelést" és zselatinos derítést kapnak. Innen már szép, csillogó folyadék megy to­Tább. Papp Marika, annyi hason­ló nevű és hasonló foglalko­zású társa közül talán leg­jobban megérdemli a meg­szólítást: kedves nővér. Szép hivatását beteg, kínlódó, sok­I szór szeszélyes emberek ápo­| íását, sebeik szakszerű keze­j lését, s oly gyakran megseb­| zett szíveik bátorítását okos | türelemmel, szelíden, önfel­: áldozóan gyakorolja. Órákig ! ül lázvíziókkal küszködök ágya szélén, verítékes homlo­kokat törölget szótlanul, lá­badozók kedélyét élesztgeti halkszavú történeteivel. Ezért mondom én vala­| mennyi beteggel egyetértés­ben, aki ismeri Papp Mari­kát. hogy: kedves nővér, a jelző megszokottságánál sok­kal mélyebb és megtisztelőbb értelmezésben. Amit pedig legutóbb cselekedett, csönd­ben, szinte szégyenkező ész­revétlenségben. az a kórházi miliőből is magasan kiemeli. Azt mondja, semmi külö­nös nincs az esetben, olyan természetes dolog az egész, hogy szót sem érdemel. Bár­ki ezt tette volna. özvegy Feisz Sándornét, aki 76 éves és lábtörés miatt majd négy hónapig kezelték a kórház­Szerződés nyugodt öregkorra Közismert, hogv az álllam a támogatásra szoruló, idős embereken szociális otthoni elhelyezéssel vagy rendszeres havi segélyezéssel tud segíte­ni. Ezek a lehetőségek azon­ban jelenlegi anyagi körül­ményeink között igen korlá­tozottak. Éppen ezért fon­tos annak biztosítása, hogy törvényszabta körülmények között kössenek idős emberek házukért, kis vagyonukért el­tartási szerződést, s ezzel el­látásukat, gondozásukat ön­maguk megoldják. A tartási, életjáradéki és öröklési szerződésekre vonat­kozó szabályokat 1967-bcn törvényerejű rendelettel ki­egészítették. E szerint az il­letékes tanácsok nyilvántart­ják ezeket a szerződéseket és ellenőrzik, hogy az idős gon­dozott mindent megkap-e el­tartójától. Ez nagy változást hozott, a visszaélési lehető­ségeket csaknem teljesen ki­zárja. A szegedi II. kerületben felmérés készült arról, ho­gyan foglalkozik az igazga­tási osztály a szerződést kö­töttek gondjaival; a tanács végrehajtó bizottsága meg­tárgyalta. hogy milyen sorsa van annak a 120 idős ember­nek, akiknek szerződését a tanács nyilvántartásba vette. Ami talán a legfontosabb: amióta a tanácstagok és a társadalmi aktivisták ellen­őrzik, s felkeresnek évente kétszer minden családot, ke­vesebb a panasz és keveseb­ben próbálkoznak a szerző­dések felbontásával. Eddig az idős emberek legtöbbje nem is tudta milyen jogai vannak a szerződés megköté­se után, hogyan lehet azokat betartani. Ma a tanácson a szerződéskötés előtt alapo­san megvizsgálják: az eltar­tónak van-e rá módja, hogy az anyagi és gondozási felté­teleket vállalja. Nemrégiben például nem adtak engedélyt, hogy egy tsz-nyugdíjas há­zaspár — akiknek kimutat­ható jövedelme havi 260 fo­rintos nyugdíj volt — eltar­tási szerződést kössön egy idős emberrel. Nyilvánvaló volt, elsősorban a városi la­kásra volt szükségük, hogy vesebbet panaszkodnak a szerződők egymásra a tanács­nál, a szerkesztőségben. Igen fontos, hogy az idős, magukat eltartani nem tudó emberek teljes biztonságban legyenek a szerződés megkö­tése után. Azért is, hogy az ban. sem az asszonylánya, sem unokái nem látogatták meg ezalatt. Pedig Papp Mari­ka írt nekik levelet, amikor a beteg állapota súlyos volt és látni óhajtotta övéit. A kedves nővér később tudta meg azt is, hogy az idős asz­szony miért a szociális ott­honból került a kórházba. A szociális otthonból, ahol mái­évek óta élt, mert az építés­vezető vő és az üzletvezető lánya szerint kibírhatatlan volt az együttélésük a mama gyakori betegeskedése miatt. Nem ápolónőként akarom itthon elfecsérelni az élete­met, jelentette ki a lánya és Juditka meg Sanyika sírásá­val sem törődött, akik nem akarták, hogy „elutazzon" a nagymama. Papp Marika négyéves ko­rától tizenkét éven át egy gyermeknevelő intézetben élt. Még nagylány korában is sírt eldugott helyeken, ha hasonló korú társait szüleik társaságában látta. Most egy idő óta mosolygósabb és j szebb is, mint azelőtt volt. | Özvegy Feisz Sándornét nem engedte vissza gyógyulása után a szociális otthonba, ha­nem magához vette, elvitte őt egyszerű, tiszta kis egy- ' szobás lakásába, amely azöta kettőjük otthona. Jó volt. mi- j j kor az idős asszony először 1 mondta neki: lányom. A betegek mind erről be- j j szélnek azóta a kórházban. S j ; ha Papp Marika a kíntól tor- | ! zult arcok fölé hajol, suttogó ; ] hangok figyelmeztetik: men- : jen már haza, kedves nővér. ! ! lejárt a munkaideje, ö pedig i 1 frissítő limonádét tesz az éj- j , ieliszekrényre és kisimítja j ; a gyűrődést a lepedőből. Kondorosi János A z emléktábla alatt elhanyagolt piszkos utca. Csak a sarkon húzódik néhány lépésnyi zöld a háziak jó­voltából: aprócska fák, virágok. Az emléktáblán idezet- „Látni, teremteni kell!". Babits Mihály ittjártának szegedi emléke ez a Partizán utca sivatagában. 3mely az elhanyagoltságra panaszkodik. Arra gondol az ember, hogy nem fogy-e azoknak a száma, akik magukénak érzik ezt a várost, jó értelembe véve magukénak, tűi a lakóhely, a munka idekötöttségén. Magukénak még azt a kis földda­rabot is, amit van erejük gondozni. Tavaly a zsinagóga Jósika utca felőli keritésenél el­tűnődve betűztem át azt a kis kartonpapírt. amely arra figyelmeztetett, hogy a rózsakkai gazdag virágágyásokat s közeli iskola valamelyik kis közössége gondozza. Amikor legközelebb arra jártam, már nem volt ott a papírlap. Lát­hatóan letépte valaki. Aztán kezdtek elvadulni a virág­ágyások is, mintha kertészeik kedvét is elvette volna az az egy, akinek nem tetszett a teremtés ámulata. Mert egy volt az a tíz közül, száz közül vagy ezer közül, akinek nem tetszett, hogy van igény, mely pártfogásába veszi a szép­séget. Amit tett, apróság volt, említésre sem érdemes. Még­is lábjegyzetnek odaillik ahhoz a tanácsülési jegyzőkönyv­höz, amelyben — egy év után — szó van a valaha gon­dozott virágágyások elhanyagolt állapotáról. Adalék ahhoz, hogy egy romboló miként veheti el a teremteni kívánók kedvét. Legalább annyira, mint akit csak szóval rombol­nak: a közönyösök, a cinikusok. Együvé tartoznak azál­tal, hogy a város kőrengetegéhez szürkülnek, nem akarják, s így nem is tudják a szívét megtalálni. Pedig bármennyire is tagadják mindahányan, ők is szeretnének valami által fennmaradni. Mint minden em­ber. Amikor a Korzó-cukrászda vakolatát leverték, alóla évtizedes feliratok tűntek elő: nevek és évszámok, ame­lyekkel Kissek, Kovácsok, Imrék, Jánosok és Mihályok hirdették az utókornak: itt éltünk, itt dolgoztunk. Csak az a különbség, hogy a közönyösök, a cinikusok, vagy a rombo­lás megszállottjai éppen azáltal akarnak fennmaradni, hogy szembenállnak a munkálkodókkal, a teremtőkkel. A rombolás szemükben éppúgy tett, mint az építés, sőt még jobban el lehet dicsekedni^ vele a hasonszőrűeknek, akik évek múlva is jót nevetnek azon. hogy miként szedték le egy éjszaka a tér legszebb tulipánjait. Csupán annyi a tévedésük, hogy a maradandóságnak szigorúbbak a törvényei. Az a kőműves marad meg, aki életét befalazza a társadalomnak épített házakba, az a szö­vőnő, akinek munkáját megőrzik a szövetek — az az em­ber, aki nem szégyelli, hogy alkotásra született. A város polgárai azáltal lesznek halhatatlanok, hogy gazdagabban, szebben adják tovább a várost az utódoknak. Valaha évszázadokkal ezelőtt a város kulcsai a hata­lom jelképei voltak. Fölemelkedések és tragédiák jelké­pei. Mert tragédia volt az, ha bársonyvánkosra kellett ten­ni őket, és átnyújtani a hódítónak. Akkor következett a szabad rablás, akkor kifosztották a házakat, szétverték a szobrokat, letaposták a parkokat. N egyedszázada a mi kezünkben vannak ezek a kul­csok. A város szocialista polgárainak kezében, azo­kéban, akik nemcsak „lakosai" Szegednek, hanem magukénak vallják szépségeit és hibáit, jelenét és jövő­jet. Ezekkel a kulcsokkal egyiküknek sem szabad közö­nyösen. vagy gondatlanul bánni, ezeket meg kell őrizni azoktól, akik'nek csak két szó ez a város: munkahely es házszám, a többi nem érdekli őket. Az az igazi városlakó, aki együtt lélegzik ezekkel a falakkal, aki még azt sem bánja, ha büszgeségére azt mondják, hogy provinciális, vagy tenniakarására azt, hogy ódivatú. Mert így rajzolja oda megmaradásának jelképeit Szeged egyre gazdagodó festményének sarkába, mint saját elmosódó arcvonásait a névtelenül-büszke középkori festő. Veress Miklós bejöhessenek a tanyáról, de agy megváltozott öregkor va­az eltartáshoz módjuk nem lóban nyugodt legyen; de az volt. sem kevésbé lényeges, hogy A látogatáskor figyelem- a jelenlegi szűkös lakásheJy­mel kísérik, hogy nem rom- zetben fiatal házaspárok, lott-e meg a viszony a szer- , , ,, , . ., ződök között. Nem egyszer gyelekes csaladok tlyen mo­az idős emberek túl sokat kí- don lakáshoz jussanak. A vánnának — akadt már vita szerződéskötések mellett szól, azért is, hogy ízlése szerint hogy a legtöbb esetben tar­főz-e az eltartó —, máskor (ó nvuealom a leetöbb -1­meg a rendszerint fiatal el- tos a nyueaiom, a legtöbb tartók panasza jogos. Van tarto csaladtagként. ember- J olyan idős asszony, aki nem séggel, szeretettel bánik az j enged takarítani, nem haj- idős eltartottakkal. A II. ke- ! landó tisztálkodni, így hova- „, ,. tanácsnak ez „ ,„nas„ j tovább a vele együttlakók ruIetl tanaCsnak ez 3 lapdsz egészségét is veszélyezteli. A üilata az uj uj rendelet elet- ; tanácsi aktivisták látogatásai belépése óta eltelt másfél év \ sok esetben helyreállítják a alatt békét, aminek nagy jelentő- p. Szőke Mária I sége van nemcsak az idős emberek nyugalma miatt, de anyagi létük szempontjából is. Hiszen ha annyira meg­romlik a viszony, hogy bíró­sághoz kell fordulni, igen igen nehéz helyzetbe kerül az idős ember. Az eltartási szerződést a bíróság életjára­déki szerződésre változtat­hatja —, ami azt jelenti, hogy meghatározott havi osz­szeget kap ugyan az idős ember, de ellátása, betegség esetén a gondozása nem oldó­dik meg. Ha szerződés végle­ges felbontását kérnék az öregek, annak komoly aka­dálya, hogy rendszerint nem tudják visszafizetni az addi­gi gondozás díját, vagy a már átvett pénzösszeget. Min­denképpen az a fontos tehát, hogy a egyesség szerint, bé­kességben éljenek, s hogy az új rendelet éppen evvel érez­teti hatását, mi sem bizonyít­ja j.obban, mint az: egyre ke­Három taaács együttes ülése Tegnap délelőtt a zsombói mel kísérték a beszámolót, és művelődési ház nagytermé- szinte záporoztak a hozzá­ben tartotta együttes ülését szólások. Örömmel nyugtáz­a bordányi, a kiskundorozs- ták a közös tanácsülés gon­mai és a zsombói községi ta- dolatát; a bordányiak üzlet­nács. hálózatuk bővítését, koreze­Első eset, hogy a körzet- rűsítését sürgették; többen a hez tartozó községek közösen zöldség-gyümölcsellátás ne­tárgyalták meg Dómján Jó- hézségeire hívták fel a fi­zsef igazgatósági elnök be- gyeimet. számolója alapján az általá- Az együttes tanácsülés ha­nos fogyasztási és értékesí- tározatba foglalta az ÁFÉSZ tési szövetkezet munkáját munkájának elismerését, és Tanácstagi javaslatra került Link Mihály tanácstag ja­sor az együttes ülésre. vaslatára elhatározta, hogy a egyúttal'6" ^et^£2*2 Vetkezet .970-es fejlesz­tagjai, gazdái, érthető, hogy lest tervet is közös tanács­megkülönböztetett figyelem- ülésen vitatják majd meg. Budapestre érkezett — mint jelentettük — Christian Barnard professzor, a fokvá­rosi Groote Schuur kórház világhírű szívsebésze, aki részt vesz a nemzetközi atom­energia ügynökség budapesti konferenciáján. Képünkön: Barnard professzor rögtön­zött sajtótájékoztatói tartott az újságíróknak a Royal Szálló halljában. Szegedi küldöttség Odesszában Az ukrán Komszomol­szervezet megalakulása 50. évfordulója alkalmából az Odessza megyei és városi Komszomol-bizottság meg­hívására Szögi Bélának, a KISZ Központi Bizottsága tagjának, a KISZ Csongrád megyei bizottsága első titká­rának vezetésével ma, csü­törtökön küldöttség utazott Odesszába. A delegáció tag­ja Hevér László, a KISZ In­tézőbizottságának tagja, a KISZ szegedi bizottságának titkára és Jánoska Gergely alezredes, az MHSZ Csongrád 1 megyei titkára. Kávé­újdonság A Hűtőipari Országos Vál­lalat új készítménye: a tej­színnel dúsított liófilizált ká­vé, amelyet szívbetegek is nyugodtan fogyaszthatnak. A kávéújdonság most jelenik meg először európai piacon CSÜTÖRTÖK, 1969. JÚNIUS 19. DÉLMAGYARORSZÁG 7*

Next

/
Oldalképek
Tartalom