Délmagyarország, 1969. június (59. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-06 / 128. szám

A BJÍV igazgatójának látogatása Csütörtökön Szegedre látogatott dr. Vitéz András, a Budapesti Nemzetközi Vásár igazgatója. A délelőtti órákban felkereste hivatala- : ban dr. Biczó Györgyöt, a Szeged m. j. városi tanács vb elnökét és tanácskozott ve- 1 le a Szegedi Ipari Vásár és Kiállítás jelenlegi és távlati fejlesztési kérdéseiről. A megbeszélésen jelen volt dr. Perjést László, az MSZMP Szeged városi bizottságának első titkára is. A BNV igazgatója délután dr. Csikós Ferenccel, a városi tanács vb titkárával és a Szegedi Ipari Vásár és Kiállítás vezetőivel tanácskozott. Fej'esztik az ismeretterjesztés módszereit, eszközeit A TIT megyei elnökségének ülése Ülést tartott tegnap Szegeden a TIT Csongrád megyei szervezetének elnöksége. A Kárász utcai TIT-klubban a népművelés helyzetéről és feladatairól Hantos Mihály, a megyei tanács vb elnökhelyettese, a megyei és városi népművelési tanács elnöke tartott előadást, a tudományos ismeretterjesztés továbbfejlesztéséről. dr. Kiszely György egyetemi tanár. a TIT megyei elnöke szólt, a szakosztályok elmúlt évi tevékenységével Molnár Zoltánnak, a TIT megyei titkárának referátuma foglalkozott, a nemzetiségi lakóterületeken végzett ismeretterI .iesztő munkáról Wagner István szaktitkár számolt be. Tavaly a megyében 3681 ismeretterjesztő előadást rendeztek. ami az előző évekhez képest 13 százalékos emelkedési jelent. Nőtt a látogatók száma is, 1968-ban összesen 298 ezer 098-an hallgatták az glőadásokat, melyek városonkénti és járási elosztása közel sem történt egyenletesen. Legtöbb előadást Csongrádon tartottak, s az ezer lakosra eső megyei átlagnál többet még Szegeden és a makói járásban. Az előadások 13,2 százaléka ipari, 41,1 százaléka mezőgazdasági területen hangzott el, s ebben a tekintetben némi eltérés található a tavalyi évhez képest: valamivel csökMunkcasiciiicislatoBc A gumigyár pártszervezetének kezdeményezése Tájékoztatás és tájékozódás. E két, egymással párban járó dolog megléte nemcsak az általános informáltságot segítheti elő az üzemben. S nemcsak gazdasági kamatai lehetnek, amikor alkotó demokratikus légkört teremt: olyan atmoszférát amelyben vezetők és dolgozók osztoznak a közös feladatokon, gondokon. ' Sok kérdés Tájékoztatás és tájékozódás volt a célja annak a gyári „társasjátéknak" amelyet „a dolgozó kérdez — az igazgató válaszol" címmel tegnap délután rendeztek meg az Országos Gumiipari Vállalat EMERGÉ gyárának ebédlőjében. A gyár pártszervezetének ügyes kezdeményezése ez a találkozásra, tanácskozásra módot adó forma. Abból indultak ki a kommunisták,- hogy minél többágú kapcsolatot kell teremteni a munkás és a vezető között, hogy a vezetés elgondolásait minél több fórumon kívánatos szembesíteni a dolgozók kívánságaival, gondjaival, kritikájával. A gazdasági vezetők is életre valónak találták, s életre is hívták a kezdeményezést. Az új fórum első bemutatkozása sikeresnek mondható. A tömlőüzem dolgozói közül sokan gyűltek össze a „kérdezz — felelek" színhelyén. Mikes Sándor igazgató tőlük is kapott kérdéseket, de előzőleg még egy sor írásban benyújtott javaslatra, véleményre igyekezett minél részletesebb választ adni. Észrevételek Látszott, hogy egyik fél sem tekinti üres formaságnak a lehetőséget. A munkaruha, gumicsizma ellátás problémáiról épp olyan alapossággal tárgyaltak, mint a tisztaságról, a rendről. Szóba került például, hogy eldugultak a szennyvízlevezetők, a kép aztán úgy vált teljessé, hogy egyesek hulladékot — hevederdarabokat, gumicsöveket — söprögetnek a zárólemezek alá, ez a fő ok, ezen kell tehát változtatni. Arról, hogy a konyha, az ebédeltetési időt nem tartja be, olykot hideg ételt ad, szintén volt szó. S arról, hogy a gépek „etetésében" sincs minden rendben: az anyagellátás időnként akadozik, javítani kell. Rossz a géppark állapota, emiatt naponta több óra kiesik. A megállapítást megállapodás követte: a továbbiakban egy néhány fős brigád naponta végignézi a masinákat, igyekeznek így megelőzni a bajokat. Sokmindent észrevesznek a tömlőüzemiek, például azt is: miért nem használják még az újonnan érkezett gépeket. Ilyesmire is magyarázatot kértek, s kaptak is az igazgatótól. Láthatóan a gaada szemével figyelik a gyár életét, bekalkulálják azt is, hogy az eszközlekötési járulékot a kollektíva pénzéből kell fizetni. Másik, ugyancsak jó motívum, hogy sok szó esett új eljárások alkalmazásáról, például az anyag tisztítására vonatkozólag. Varga Lajos lakatos sikeres újítását is emlegették: az általa konstruált kabléfölhajtógép a kézzel való hajtogatást helyettesíti, ami pedig sok kilométernyi gyaloglástól kíméli meg az embert. Egy ilyen szerkezetet már alkalmaznak is, a dolgozók igen dicsérik. Készség — Tanulni szeretnénk, úgy érezzük több ismeretre van szükségünk — ez volt számos törekvő dolgozónak a kérése; az igazgató pedig készséggel tett ígéretet egy tanfolyam indítására. Azt is elmondotta a továbbiakban, hogy — mivel a tömlő igen keresett cikk a piacon — augusztusra többezer méterrel szeretnék emelni a napi termelést. Ehhez kérte a tömlőüzem munkásainak további segítségét. A gumigyárban a tömlőüzemi megbeszélést követően a többi üzemrész dolgozóinak is lehetőségük lesz majd. hogy kérdezzenek, tájékozódjanak, választ kapjanak gondjaikra, javaslataiba. S. M. Próbaüzemre készül a DCM mészműve kent a mezőgazdasági területeken végzett ismeretterjesztő munka. ugyanakkor bővült a városi lakosság körében. A TIT legfontosabb célkitűzései az általános műveltség bővítése, korszerűsítése. ugyanakkor a szakmai műveltség fejlesztése voltak. A szakosztályok az ismeretterjesztés legkülönbözőbb formáit használták fel. így elsősorban a legmagasabb szintű szabadegyetemi hálózat kiépítésére törekedtek. Kísérlet történt a komplex témával foglalkozó, több előadóval szervezett, úgynevezett kerekasztal-beszélgetésekre is, s a tapasztalatok szerint ennek az ismeretterjesztési formának nagy a népszerűsége. Számszerűleg emelkedtek az akadémiai előadások, a klubfoglalkozások és az előadói konferenciák is, melyek többsége irodalmi, jogi, közgazdasági. pedagógiai-lélektani, mezőgazdasági és élelmezésügyi témakörökben hangzott el. A munka továbbfejlesztésében mindenekelőtt azokat a konkrét társadalmi és gazdasági viszonyokat veszik figyelembe. melyek döntően befolyásolják Szegeden és környékén a dolgozók körülményeit: gyorsítani igyekeznek majd az intenzív ismeretközlő formák kibontakozását, színesebb, sokoldalúbb együttműködésre törekednek a különböző népművelési szervekkel, kiegészítik, pótolják a rádió és a televízió ismeretterjesztő munkáját. Az új gazdaságirányítási rendszer minőségileg is új követelményeket támaszt a tudományos ismeretterjesztéssel szemben. Ezért o szakj osztályok tervei szorosabban kapcsolódnak majd a népgazdaság feladataihoz, figyelembe veszik az országos és helyi terveket, a fejlesztés célját. A tartalmi feladatok között szerepel a fizikai dolgozók jelentősebb részének az értelmiség szintjéhez való közelítése, a hazafiság és nemzetköziség eszméinek tudatosítása. az ateista nevelés tudatos bővítése is. Az ismeretterjesztés módszereinek és eszközeinek fejlesztése érdekében pedig a szám szerinti adatokkal szemben a minőségi munkát hangsúlyozzák, így az egyes termelő közösségek konkrét szükségletelnek megismerését, az előadók továbbképzésének tökéletesítését, a szemléltetési feltételek javítását. N. I. Egyenlőtlenség vagy differenciálás? M

it jelent hát a differenciálás? Helyes és célszerű különbségtevést, vagy — a szó régi, pejoratív értelmében vett — megkülönböztetést? És mit szül a differenciálás? Az egyenlősdi. a „ki-ki így is, úgy is megkapja a maga porcióját" gyakorlat helyébe a munka szerinti elosztás elvének érvényesülését — mondja az egyik vitatkozó. A másik sommás kézlegyintéssel kíséri vélekedését: nem úgy van az! A differenciálás egyenlőtlenséget szül, rangot meg vagyont; gazdagok és szegények táborára darabolhatja a társadalmat, jó lesz csínján bánni vele. Nem csupán néhány ember vitájáról van itt szó. Sokan sokfelé szembesítenek merőben eltérő véleményeket anyagi ösztönzésünk e fontos kérdéséről. S mint mindennek, annak is meg lehet találni a múltba visszanyúló tár| sadalmi, politikai gyökereit, hogy ezek a kérdések jele• nünk aktuális feladatai közé kerültek. Történelmi távlatból közelítve, hazánkban a felszabadulást követően fontos cél volt a keresetek kiegyenlítő' dése; felhozni a kenyértelenségből, rosszul öltözöttségból, egyéb ínségből a nép tömegeit a javak bizonyos szintjére. | Csakhogy — miután ez bekövetkezett — a jövedelmek nivellálása tovább folytatódott; túlzottan csökkent a maj gasabb képzettségűek, bonyolultabb munkát végzők és a tanultság-szaktudás alsó lépcsőfokain állók között a kü1 lönbség. Ilyenképpen gyökerezhetett meg egyfajta hibás egyení lősdi szemlélet. Az utóbbi esztendőkben mind több szó esett már a differenciálásról, de a gyakorlati megvalósítások vonatkozásában még várat magára. Mélyek a szemléleti tévedés gyökerei. A magasabb képzettségűek, felelős beosztásúak (akik többet adnak a társadalomnak) keresete az átlagosnál lassabban növekedett, egy adattal illusztrálva: 1967-ben az iparban dolgozó műszakiak átlagkeresete 1,6-szerese (a korábbinál jóval kisebb) volt a munkások átlagos keresetének. De nemcsak a vezetők és dolgozók: a szakképzett "huinkások és szakképzetlen társaik között hasonlóképpen nem jutott kifejezésre a sokszor igen lényeges különbség. Ha tehát valahol, valamiben ellentmondás van. az ebben a tényben rejlik: a különbségtevés szükségessége a szocialista elosztás igazságos elvéből fakad. Korrekció kell, kiigazítása egy anakronisztikus, a lényegről elfeledkező gyakorlatnak. S ez a differenciálás, amelyet szorgalmazunk, s amelyet a nagyobb önállósággal rendelkező vállalati kollektíváknak fokról fokra meg kell valósítaniuk. S hova lesz ilyenformán a híres egyenlőség, amit hirdettetek? — kérdezik erre a kákán is csomót keresők. Nos, nálunk az állampolgárok jogi egyenlőségét nem lehet elvitatni, kétségbe vonni. Arra is mindenkinek megvan a lehetősége, hogy anyagiakban tisztességes munkával többre vigye. Igyekezettel, szorgalommal ki-ki megmutathatja, mire futja képességeiből. De — hogy a szocializmus afféle „terüljasztalkám" volna, s tanultnak és képzetlennek, zseninek és minden-tehetség-híján-valónak, buzgónak és lógóöhak egyformán az; enyhén szólva illuzórikus az ilyen felfogás. Az asztal terül és még jobban megterülhet mindünk munkájából, de többet kell porcióznunk annak, aki a bőségért többet is serénykedik. Az ösztönzés lényege ez. S míg az egyenlősdi a képességek kibontakozását kétessé teszi, a differenciálás serkenti, inspirálja az embereket. A

közösségnek igenis ki kell ugratnia, fokozottabban kell megbecsülnie legjobbjait, értékelni azok teljesiti menyét. A helyes arányok kialakítására, a finomabb j árnyalatok iránti érzékenységre van szükség, sokkal naj gyobb mértékben, mint eddig. Ez jelenünk egyik időszerű, tehát sürgető feladata. S noha sokan vitatják a nyereségrészesedés kategóriák szerinti felosztását — a mértékre vonatkozólag el is képzelhető módosítás —, az semmiképp sem lehet kétséges, hogy ebben is ragaszkodnunk kell a valós, ösztönzőbb differenciáláshoz. Az ilyen célkitűzések ellenében egyenlőtlenséget, a kétkezi dolgozók szerepének lekicsinylését, újgazdagokat pártoló tendenciákat emlegetni egyáltalán nem helyénvaló, nem reális. Az, „aki többet ad, kapjon is többet" elvünk fokozottabb érvényesítéséről van szó; olyan dologról, amely az egyéni előnyökön túl a népgazdaságnak, ezen keresztül pedig egész társadalmunk életszínvonalának is hasznot ígér. Simái Mihály idegenforgalma Két tanácskozás Szegeden — Erdei Ferenc részvétele a vitában MTI fotó — Mező Sándor felvétele Az építőalapanyag-gyártás egyik fontos bázisa épült fel a váci | DCM-ban. A teljesen hazai tervezésű és kivitelezésű mészmú építését 1967-ben kezdték meg. Az első kemencét 1969. május 16-án gyújtották be, majd folyamatosan sor kerül a többi kemencék begyújtására is. A napokban megkezdik a próbatermelést az évi 150 ezer tonna kapacitású üzemben, és júniustól folyamatosan szállítják az építőipar számára oiy fontos meszet Tegnap Szegeden két jelentős tanácskozást tartottak. Ezekre ellátogatott és mindkét téma vitájában részt vett dr. Erdei Ferenc akadémikus. a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára is. Délelőtt a városi tanács végrehajtó bizottsága és a népfront városi bizottsága által rendezett megbeszélésen Szeged és Csongrád megye idegenforgalma került napirendre. Ezen ott voltak a megyei és a városi pártbizottságok, tanácsok, valamint az ifjúsági szervezet, a társadalmi és a tudományos intézmények képviselői, kereskedelmi. vendéglátóipari és idegenforgalmi szakemberek. Dr. Kedvessy György professzornak. a népfront városi bizottsága elnökének megnyitója után dr. Csikós Ferenc, a városi tanács vb titkára tartott előadást as idegenforgalom helyzetéről, fejlesztésének lehetőségeiről. A vitában egységes vélemény alakult ki arról, hogy Szeged és a megye idegenforgalmának növeléséért szükséges a már tavaly elhatározott intéző bizottság, illetve központi irányítás megvalósítása. Délután a népfront városi bizottságának klubjában Szeged helye és szerepe az ország életében címmel tartottak tanácskozást. A vitaindító előadást Papp Gyula, a városi tanács vb elnökhelyettese tartotta. Részletesen elemezve Szeged gazdasági, demográfiai, kulturális stb. helyzetét, összefoglalóan egyebek közt rámutatott, hogy a város vonzóköre — elsősorban kulturálisan — jóval túlterjed a város és a megye határán. A tartalmas bevezetőt élénk vita követte, amelyben felszólalt Siklós János, a Csongrád megyei pártbizottság titkára, dr. Budó Ágoston egyetemi tanár, a Szegedi Akadémiai Bizottság elnöke, dr. Erdei Ferenc, Mocsár Gábor író, dr. Berencsy György egyetemi tanár, dr. Szontágh Ferenc egyetemi tanár, dr. Havasi Zoltán, az Egyetemi Könyvtár igazgatója, Papp Lajos költő, Halász Árpád, a városi tanács vb elnökhelyettese, dr. Szendrey János, a tanárképző főiskola igazgatója, dr. Horváth Róbert egyetemi tanár. Dér Endre József Attila-díjas író és Tombácz Imre nyugdíjas. PÉNTEK. 1969. JÜNIUS 6. 12 DÉLMAGYARORSZÁG