Délmagyarország, 1969. június (59. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-19 / 139. szám

Ikarusok Az aratás küszöbéri Tuniszban Vizsgáznak a gépek A MOGÜRT Külkereske­delmi Vállalat Tuniszban versenytárgyalást nyert. Az autóbuszok vásárlására ki­irt nemzetközi pályázaton olyan ismert nagy cégek ajánlatait hasonlították össze a MOGÜRT-ével, mint a Fiat, és a Berliet. A megrendelő, a Societe National des Trans­portes de Tunis úgy döntött, hogy Ikarus-autóbuszokkal gyarapítja járműparkját, öt­ven városi autóbuszt és két 180-as típusú, csuklós autó­buszt rendelt. A megyei tanács korábbi határozata alapján a mező­gazdasági kampányfeladatok megkezdése előtt évek óta gépszemlét tartanak. Az ara­tás küszöbén minden terme­lőszövetkezetben újra átvizs­gálják a gépeket, hogy azok a műszaki, biztonsági és tűz­rendészeti követelmények­nek maradéktalanul megfe­leljenek. A mostani gyakorlat any­nyiban különbözik a régitől, hogy nem a felsőbb hatósá­gok szorgalmazzák, hanem a mezőgazdasági üzemek, ök tűzik ki a szemle időpontját is, ők hívják a bizottságot is össze, a felsőbb szervek kép­viselői csupán részt vesznek a bizottság munkájában. Kabódi Istvánnal, a járási tanács műszaki felügyelőjé­vel a kisteleki Feketehalmi Tsz-be látogattunk, hogy je­len legyünk az aratás meg­kezdése előtt két nappal ren­dezett gépszemlén. Az tűnt fel először, hogy Szegedi tudósok Ágoston György Nevét a szélesebb közvé­lemény hat évvel ezelőtt is­merte meg, amikor a Sze­gedi Pedagógiai Nyári Egyetem igazgatójaként lé­pett a nyilvánosság elé. A szakma, a pedagógia tudo­mányának különféle rendű művelői természetesen jó­val régebbről ismerik dr. Ágoston György nevét és munkásságát. S különösen jól ismerik a szegediek: 1959. óta a József Attila Tudományegyetem nevelés­tudományi tanszékének a vezetője." Régebben, 1949-től 52-ig a Szegedi Tanárképző Főiskola igazgatója volt. A pécsi születésű Ágoston György egyetemi tanulmá­nyait szülővárosában kezd­te, de Szegeden folytatta, s 1943-ban a mi egyetemün­kön kapott latin—francia szakos tanári diplomát. Az­tán katona lett s a felsza­badulás után Debrecenben kezdte tanári munkáját. Három évig, 1948-ig dol­gozott Debrecenben, majd Budapestre került, s aztán lett nálunk a tanárképző igazgatója, — Életpályám — mondja a professzor, — ezzel kap­csolódott össze — azt hi­szem és remélem, véglege­sen — a magyar felsőokta­tás. a magyar tanárképzés ügyével, és azóta bontako­zott ki tudományos tevé­kenységem. Az életpálya újabb sza­kaszának kezdete 1952: egyetemi docenssé nevezték ki és megbízták a budapesti tudományegyetem nevelés­tudományi tanszékének ki­alakításával. Hét évig dol­gozott a fővárosban, s 1959­ben került vissza ismét Szegedre, jelenlegi munka­helyére. Tudományos munkásságá­nak újabb szakasza kezdő­dött ezzel. Eredményeit több könyvben, s igen sok tanulmányban, értekezésben tette közzé. Most — olva­sóink számára —, hogyan foglalná össze kutató mun­kájának lényegét? — A pedagógia kérdéseit két oldalról kell megközelí­teni — mondja a profesz­szor. — Az egyik a filozó­fiai oldal. Ennek a munká­nak az a feladata, hogy tisztázza a pedagógia cél­rendszerét. Ez tulajdonkép­pen az embereszmény prob­lémája. Az a kérdés, hogy itt nálunk — természetesen hosszú távlatot figyelembe véve, — milyen embert kell nevelnünk. A pedagógia legfontosabb kérdése ez. Ennek tisztázása nélkül az iskola egyetlen problémája sem dönthető el. Az én tu­dományos munkásságom jelentékeny része az utóbbi években éppen erre, tehát a pedagógia embereszményé­re irányul. — Milyennek látja ezt az embereszményt? — Ismeretes, hogy a marxizmus eszménye a sokoldalúan fejlett ember. A vizsgálandó kérdés az — s ezzel foglalkozom én — hogy a mi körülményeink között mit is jelent a sok­oldalúan képzett ember eszménye. — Hogyan lehet ezt a problémát megközelíteni? J — Ahhoz, hogy az em­beri sokoldalúság mai tar­talmát feltárjuk, történeti kutatás is szükséges. Ho­gyan alakult ki marxizmus klasszikusainál az emberi sokoldalúság normája? Hon­nan vették ezt a gondolatot? A választ keresve jutottam el többek között a német újhumanizmushoz. Erre vonatkozó tanulmányaim közül egykettő: Schiller az emberi egyoldalúságról és teljességről, Goethe em­berségeszménye. Készülő munkám címe: Az utópis­ták embereszménye. — Hogyan kapcsolódik ez az ismertetett elgondolások­hoz? — A 18. század végén és a 19. század elején minden becsületes teoretikust, mű­vészt foglalkoztatott, izga­tott az emberség problé­mája. A nagyipar kialaku­lásának kora volt ez, s mint tudjuk, tömegesen mutatkoztak olyan jelensé­gek, amelyek súlyosan ve­szélyeztették az emberisé­get. Ahhoz, hogy megértsük az emberi sokoldalúság marxista eszményét, vizs­gálói kell ezeket a gondo­latokat és természetesen vizsgálni kell azt is, hogyan értelmezték a sokoldalúsá­got a marxizmus klassziku­sai. Ez utóbbira vonatkozó tanulmányom: Marx gazda­sági filozófia kéziratok cí­mű művének konceptusa. Mindez elvezet a mához, vagyis ahhoz a kérdéshez, hogy a szocializmus és a tudományos-technikai for­radalom körülményei . kö­zött mit jelent az emberi sokoldalúság. — És a pedagógia prob­lematikájának másik meg­közelítési módja? — A cél tisztázása után kutatni kell a pedagógiai tevékenységet, a pedagógiai folyamatot, amelyben a cél­rendszer realizálódik. En­nek vizsgálatára egzakt kísérleti módszerek szolgál­nak. Ez a fajta megközelí­tés az általam vezetett tan- : szék fő törekvése. Munka­társaim e tekintetben sok újat kezdeményeztek. Mi javasoltuk például Magyar- j országon először a progra­mozott oktatással való fog­lalkozást illetve dolgoztunk ennek problematikáján. Töb­bek között egy könyv őrzi eredményeinket: A progra­mozott oktatás tapasztala­tai. — Hogyan kapcsolódik eh­hez a nyári egyetem? — Nemcsak a pedagógia megújítása izgat, hanem az is, hogyan lehet átvinni a gyakorlatba a rohamléptek­kel fejlődő tudomány új eredményeit. Erre szolgál a nyári egyetem, amely az idén Korunk ifjúsága címmel tartja foglalkozásait. Fel­adata nem a diákmozgal­mak politikai elemzése, — persze erről is lesz szó — hanem a pedagógiai mód­szerű tárgyalás. Ennek lé­nyege a diák-tanár illetve még tágabban az ifjú-fel­nőtt viszony. A régi viszony elavult. Milyen legyen az új? — ez a kérdés áll majd a tanácskozások középpont­jában. Ökrös László ez a szemle nagyban külön­bözött az előző évek gyakor­latától. Nem uralkodott az a hangulat, hogy „csak ezt is megússzuk valahogy". Nem tapasztaltam, hogy bármiféle hibát is kendőzni akartak volna. Nem is rendeztek ki­rakatversenyt. Maguknak csinálták. Ennek ellenére az a véle­mény alakult ki bennem, hogy szükség van az ilyen gépvizsgákra nagyon. Az erő­gépeknél sokszor találkozunk világítási, irányjelzési prob­lémákkal. Olyannal is, hogy égett a lámpa, ha oldalba ütögették, és elaludt, ha ab­bahagyták a biztatást. A bi­zottság meghallgatta az in­dokokat is, lehet, hogy a friss mosás közben lett zár­latos a vezeték, de nem ment tovább addig, amíg meg nem javították. A világítási berendezések ellenőrzése után sorra gör­dültek elő a pótkocsis von­tatók, zetorok és más erő­gépek, fékpróbára. Sajnos, i kísért az a nézet, hogy a [ szántóföldön úgy is meg tud állni a traktor, ha csak fél­keréken fog is a fék. A szemlét követő baleseti oktatás tisztázta a felmerülő problémákat, újra felhívta a figyelmet az ember egészsé­gének védelmére. A kifogásolnivalókat pont­ról pontra jegyzőkönyvbe foglalták. A kijavítás határ­:deje: azonnal. H. D. Cselek a vevő körül... Q cégtábláén? Incselkedő falfestékek cím­mel tettem szóvá nemrég, hogy Szegeden nincs íehér Praktikolor falfesték. Némi késéssel „válaszolt" a BUDA­LAKK. „A kereskedelemmel nagyon jó viszonyban va­gyunk, amit bizonyít, hogy az ország második mintabolt­ját Szegeden nyitottuk meg. Éppen ezért nem kívántunk reagálni érdemben a cikkre." Továbbá azt ígérték, hogy a helyszínre érkező egyik mun­katársuktól objektív tájékoz­tatást kapok mint egy a sok vevő közül. Valóban érdekes dolgokat tudtam meg, amelyeket ér­demes többeknek is megis­merni. Például azt, hogy az említett festék kizárólag Csongrád megyében nem fe­lelt meg — az országban 420 ezer 320 kilót eladtak belőle. Sőt a megyében már elkelt 17 ezer 100 kiló, mire a meg­maradt készletet visszaküld­ték a gyárnak. Tény, hogy a KERMI a megfelelő bizonyít­ványt nem vonta vissza. Mint a BUDALAKK szakértője említette — lehet, hogy egé­szen más ok vezette a nagy­kereskedelmet, amikor meg­szabadult a 80 ezer kiló fal­festéktói ... Egy mintaboltban nincs olyan cikk, amit az „anya­gyár" készít? Akkor miért van minta-, vagy szakbolt — ha ez az alapvető előnye a nagyobb választékot a töb' bi háztartási bolttal szemberT — sincs meg? Miért a „ha­ragszom rád" a gyárral, mi­ért tartja akkor a BUDA­LAKK meg a Csongrád— Bács megyei Vegyiáru Nagy­kereskedelmi Vállalat kö« zösen a szakboltot? Talán csak nem a díszea cégtábláért? „Gyógyszerként" áremelés? Az új lakások túlontúl egyszerű zárait gyerekjáték kinyitni. Sajnos ezt a betö­rők is tudják — előszeretet­tel keresik fel az új lakótöm­böket, a „sima záras" ajtó­kat. Jobb védelmet csak a b'ztonsági Wertheim-zárak ad­nának — csak éppen nem le­het kapni belőlük. Sőt, az évekkel ezelőtt jól bevált, kulcs helyére illeszthető biz­tonsági zárból sincs. Süllyed a ház Magas járda Baktó lakói régóta kérték a II. kerületi tanácsot, hogy építtessen járdát. Annál na­gyobb volt az örömük, mi­kor a járdaépítés megkezdő­dött. Csakhogy — amint Poprádi Jenő, Népdal utca 23. és Kósa Péter, Népdal utca 24. szám alatt lakó ol­vasóink írják — örömük ha­mar ürömmé változott. Há­zaik alsó szintje alacso­nyabb. mint a járda, amelyet a jóval magasabb Tölgyfa utcához szintezték. Olvasó­ink annak idején felajánlot­ták társadalmi munkájukat is a járdaépítéshez, ezt azon­ban az építésnél nem vették igénybe. Most panaszukkal a kerü­leti tanács építési osztályá­hoz fordultak, de ott ügyükkel nem foglalkoztak. Hét éve vette át szövetke­zeti lakását Dobó Szilveszter. Odessza, 3. épület A. lépcső­ház IV. emelet 15. szám alatt lakó olvasónk. Két év múlva, 1964-ben felületesen végez­ték el az építők a garanciá­lis javításokat. A ház—mint olvasónk írja — már akkor is süllyedt, de a repedéseket csak bemalterozták. Az el­deformálódott ajtókat és ablakokat meggyalulták, en­nek következtében nem jól zártak. A javítás után hama­rosan kiújultak a repedések, az ablakok, ajtók tovább vetemedtek. Olvasónk 1965­ben saját költségén rendbe hozatta a hibákat. Ez sem segített, végül tavaly a MÉ­SZÖV lakásszövetkezeti osz­tályához fordult panaszával. Ott megállapították, hogy a javítás a lakásszövetkezet dolga, amely azonban az igényt elutasította. Mit tehet ezek után a szövetkezeti la­kás tulajdonosa, aki havonta pontosan törleszti az építési költségeket, de nem tehet az építési hibákról? Megkérdeztük az ELZETT­műveket, miért. Közölte a szokásost — „nincs kapaci­tás". Ellenben az ellátás néJ mi javítására intézkedéseket ígér, csökenti az exportot* kölcsönt vesz fel beruházás­ra, sőt importtal is megpró-i bálkozik. A legérdekesebb módszer; amitől szeretnénk, ha meg­mentenének bennünket: az áremelés. „Az importáruk és hazai termékek árkülönböze­tének csökkentése céljából felemeljük árainkat, s az így felemelt többlet árbevételből fedezzük a beruházás vissza­fizetését. Tehát nem többlet­haszonként kezeljük — eb­ből dolgozóink egyetlen fillérrel sem részesülnek'' — írták. Másként értelmezve — hogy legyen záram, „adakoz­zak", egy újabb ELZETT­üzemrész építéséhez, gép­vásárláshoz stb. Nem mon­dom, ügyes üzleti szellemről tanúskodó sorok — legalább­is, ami az indoklást illeti. Pedig csak a megnövekedett kereslet ürügyén akar többet vásárlóiból kipréselni az EL­ZETT... M. I. Udvarias villamos-vezetőnő Június 9-én a 3-as villa­moson volt szemtanúja a ve­zetőnő rendkívül előzékeny magatartásának özv. Szilá­gyi Lászlóné, Kelemen utca 2. szám alatt lakó olvasónk.. Az 509—510. számú villamos­szerelvény bérletes részébe szállt fel két idős nő — bér­let nélkül. Az utasok szóltak, hogy a másik kocsiban kel­lett volna utazniuk, jegyet csak ott árulnak. A villamos vezetője azonban ott tartotta a nehezen járó utasokat s a következő megállónál hátra­szaladt a kalauzhoz megven­ni a két jegyet. Ne a teret kerítsék be A Bartók Béla térnél tör­tént gyermekbalesetről ír­tunk június 10-i lapunkban Oj termekek A Bőripari Tudományos Egyesület Bórdiszműipari Szakosztálya évente meg­rendezi a gyártási ághoz tar­tozó üzemek legújabb termé­keinek modellkiállítását. Az idei kiállítás csütörtökön nyí­lik a BNV könnyűipari pa­vilonjában. ahol szerdán a kiállítás rendezői sajtótájé­koztatót tartottak. Weitzner Péter, a tudományos egyesü­let főtitkára elmondotta: be­mutatják az egyesület, a TANIMPEX Külkereskedelmi Vállalat és az Iparművésze­ti Tanács együttes pályázatá­ra érkezett mintadarabokat. A kiállításon 580 kézi- és ak­tatáska. bőrönd, és más bőr­díszműipari termék minta­példánya látható. Egyik olvasónk levelét kö­zöltük. amelyben azt java­solta. hogy kerítsék be a te­ret. az autóbuszforgalmat pedig "tereljék a Kossuth Lajos sugárútra. Dezső Fe­rencné, Partok Béla tér 3. szám alatt lakó olvasónk vi­tába száll levelében ezzel a javaslattal. Azt írja, hogy volt ott kerítés, de tönkre­tették. Szerinte a labdarúgó­pályát és a labdajátékot kel­lene megszüntetni a téren. Azt tartaná helyesnek, ha e forgalmas utakkal övezett területen kisgyermekeknek ; alkalmas játékok maradná­| nak, s ott csak szülők íel­1 ügyeletével lehetne játszani. Épült: 1969 a Tisza-parton (105.) Újszeged, új városrésze, Odessza a Tisza-parton kezdődik. Elsőnek is ezek a házak épültek fel, két hosszú, a folyóval párhuzamosan, s két rövidebb mögöttük, rá­juk merőlegesen. A típusterveket Szabó József igazította az adottságokhoz. CSÜTÖRTÖK, 1969. JÜNIUS 19. jg^HSEEl

Next

/
Oldalképek
Tartalom