Délmagyarország, 1969. június (59. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-08 / 130. szám

Brezsnyev beszéde a meszkv^I tanácskozásán (Folytatás ax 1. oldalról.) százalékkal növekedett. Ugyanezen idő alatt a fejlett kapitalista államokban a nemzeti jövedelem csak 63 százalékkal lett magasabb. Az imperialistaellenes harc fontos tényezője a szocialista zetőségei között országok külpolitikai együttműködése — jelentette ki Brezsnyev. Külön is meg kell említenünk azt a tevékenységet, amely ezzel kapcsolatban a Varsói Szerződés szervezete — a szocializmus és a béke védelmének fontos eszköze — keretem belül folyik. A szocialista államok kö- fegyverek alkalmazása is, a zőtti sokoldalú együttműkö- fenyegetőzés és a zsarolás dés fejlődésének magva, ösz- más szocialista államokkal szetartó alapja a kormányon és a fejlődő országokkal levő kommunista pártok kö- szemben, kacérkodás a kazötti aktív kapcsolat. Az utóbbi években pártjaink veoperatívabbá, elvtársiasabbá és célratörőbbé váltak a kapcsolatok. Gyakorlatilag minden vala- A továbbiakban az SZKP mennyire is lényeges, közös Központi Bizottságának főlitpitahsta nagyhatalmakkal, köztük az NSZK-val is — így fest a mai Kína külpolitikai vonala" — mutatott rá Brezsnyev. A jövő sok mindenre feieieiet ad érdeklődésre számottartó problémát kollektíván vitatunk meg — jelentette ki Brezsnyev. A testvér! kapcsolatok megszilárdításának fontossága A világszoeializmus sikerei vitathatatlanok. Ugyanakkor ismeretes, hogy a szocialista világrendszer fejlődésében akadnak nehézségek is — jelentette ki az SZKP Központi Bizottságának titkára. Olyan évszázados hagyományok gyökeres kiirtásáról van szó, amelyek valamcnynyi osztály és társadalmi csoport érdekeit érintették a társadalmi viszonyok merőben új típusának megteremtéséről, új módon gondolkodó és új világnézettel bíró emberek kineveléséről. Ha pedig az államközi viszonyokat vesszük szemügyre, ezen a téren mindekenkelőtt az évszázadok folyamán kialakult nemzeti széthúzás és bizalmatlanság leküzdéséről van szó. A szocialista fejlődés általános elveit azonban nem tehette és teheti érvénytelenné semmiféle nehézség, amely a szocialista építés útján az egyik vagy másik országban előadódik. A politikai harc minden tapasztalata újra és újra azt bizonyítja, hogy a szocialista országok közötti testvéri kapcsolatok megszilárdítására irányuló tendencia győzelme, magának a szocialista rendszernek a fejlődése elszakíthatatlanui összefügg a kommunista pártok vezető szerepének megszilárdulásával a szocializmus és a kommunizmus építésében. Pártunk kára emlékeztetett arra, hogy a szovjet kormány ez év máricusában javasolta a kínai kormánynak; a legrövidebb időn belül újítsák fel a határkérdésekről 1964-ben kezdett szovjet—kínai konzultációt. majd ki jelemtette: Nemrég a kínai kormány válasznyilatkozatot tett Ha a szavaknak hinni lehet, a kínai fél nem utasítja viszsza a tárgyalások gondolatát. Hasonlóképpen kifejezi egyetértését azzal, hogy el kell kerülni a határkonfliktusokat. és nem szabad tüzet nyitni. Most megfelelő választ készítünk elő erre a kínai nyilatkozatra. Magától értetődik, hogy ez a válasz csakúgy, mint a nagyra becsüli azt'az erélyes S^JSS^S mérciu8 hnrrnt nvrel„d n nyilatkozata — harcot, amelyet a testvéri országok kommunistái vívnak milyen olyan kísérlet ellen, amely azt célozza, hogy meggyengítsék a kommunista pártok vezető szerepét, burzsoá irányzatú politikai liberalizmussal váltsák fel a szocialista demokráciát, fellazítsák a szocializmus állásait. Ha reálisan akarjuk felmérni a jelenlegi világhelyzetet, ha össze akarjuk hateljes mértékben meg fog felelni elvhű vonalunknak, amely szerint a véleménykülönbségeket tárgyalások útján kell megoldani és síkra kell szállni az egyenjogú és kölcsönösen előnyös együttműködésért." Meg kell azonban mondanunk, hogy a Kínai Népköztársaság kormányának nyilatkozata sem tartalmát, sem szellemét tekintve nem sonlítani egyfelől az imperia- nevezhető kontsruktívnak. lizmust, másfelől a vele Ez a terjedelmes dokumenszemben álló erők fejlődését, tum hemzseg a történelemcsak egy következtetésre jut- hamisításoktól, korunk téhatunk: a világfajlödés fő nyelnek elferdítésétől. tele vonalát továbbra is a fórra- van a szovjetország ellen irádalom és a szocializmus erői- nyúló durva és ellenséges nek, a béke és a nemzeti felszabadító mozgalom erőinek aktivitása határozza meg. A kioai magatartásról ,,Nem mehetünk el szó nél- Kína külpolitikájában gyaküí a kommunista mozgalom- korlatilag szakított a próbán jelenleg fennálló nézetei- letár nemzetköziséggel, és térések mellett, nem tehe- ez a külpolitika elvesztette tünk úgy, mintha azok nem szocialista osztálytartalmát." léteznének." A Szovjetunió elleni támaA marxizmus—leninizmus- dások valamennyi vonalon, a tói való jobboldali és „balol- hazug propaganda, a szovdali" elhajló^, bármennyire jet nép, szocialista állakülönbözzék is egymástól, munk kommunista pártunk megrágalmazása, a Szovjetunió elleni gyűlölet szítása a kínai népben, és most még a végeredményben egyformán ártalmas következményekhez vezet: gyengíti a kommunista pártok harcképességét, aláaknázza a munkásosztály forradalmi pozícióit és az imperialistaellenes erők egységét. Döbbenetes példája annak, hogy milyen kárt okozhat a kommunisták közös ügyének a marxizmus—leninizmustól való eltávolodás, az internacionalizmussal való szakítás, a Kínai Kommunista Párt vezetőségének álláspontja. őszintén szólva nemrégiben még nem állt szándékunkban ezt a kérdést érinteni a tanácskozáson. De az utóbbi időben bekövetkezett események, és mindenekelőtt a KKP IX. kongresszusa által elfogadott határozatok jellege, arra késztetnek bennünket. hogy foglalkozzunk velük. Üj helyzet keletkezett, amely súlyos negatív befolyást gyakorol az egész világhelyzetre és az antiimperialista erők küzdelmének feltételeire — jelentette ki az SZKP Központi Bizottságának főtitkára. Leonyid Brezsnyev emlékeztetett a Kuanming Ribao című pekingi lapnak arra a felhívására, amely szerint „fel kell készülni mind a hagyományos, mind a nagy atomháborúra a szovjet revizionizmus ellen". Ezután az SZKP főtitkára kijelentette: „magától értetődik, hogy hangoskodó kijelentéseiktől a reális lehetőségekig jókora távolság van. A Szovjetuniónak elegendő az ereje ahhoz, hogy megvédje magát, a szovjet emberek idegei erősek és nem lehet őket rikoltozásoltkal megfélemlíteni. De a hivatalos kínai propaganda iránya önmagáért beszél. Peking nemzetközi téren kifejtett gyakorlati tevékenysége mindjobban meggyőz bennünket arról, hogy kirohanásokkal. Megismétli a Szovjetunióval szembeni alaptalan területi igényeket és mi határozottan visszautasítjuk az ilyen igényeket. A jövő fogja megmutatni, valóban törekednek-e a kínai vezetők a tárgyalásokra, valóban meg akarnak-e egyezni. A jövő mutatja meg. hogyan bontakoznak ki a továbbiakban az események. De nem hunyhatunk szemet afelett, hogy továbbfolytatódnak a kínai katonák provokációi a szovjet határon. Egyidejűleg a Kínai Kommunista Párt IX. kongreszszusán hozott határozatok alapján példátlan méretű és intenzitású szovjetellenes kampány bontakozott ki Kína-szerte. A kínai népnek mind erőteljesebben sugallják, hogy a Szovjetunió meg akarja támadni Kínát." Nem szükséges, hogy az ilyenfajta koholmányokat megcáfoljuk. Kínával kapcsolatos irányvonalunk elvi és következetes. Az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány a hosszabb távlatok figyelembevételével alakítja ki politikáját. Nem feledkezünk meg arról, hogy a szovjet és a kínai nép alapvető érdekei megegyeznek. Arra törekedtünk és a jövőben is arra fogunk törekedni, hogy mindent elkövessünk azoknak a baráti érzelmeknek a megőrzésére és fenntartására, amelyeket a szovjet nép táplál a testvéri kínai nép iránt, s amelyek meggyőződésünk szerint meg vannak a kínai népben is a Szovjetunió és más szocialista országok iránt" — mondotta Brezsnyev. Breasnyev foglalkozott Kína militarizálásával, lázas katonai előkészületeivel majd így folytatta: „Az itt jelenlevő elvtársak közül nyilván sokan emlékeznek Mao Ce-tungnak az 1957-es értekezleten ebben a teremben elhangzott beszédére. Megdöbbentő könynyedséggel és cinizmussal beszélt arról, hogy egy atomháború esetén lehetséges az emberiség felének pusztulása. Tények tanúsítják, hogy a maoizmus nem a háború elleni harcra, hanem háborúra szólít, amelyet pozitív történelmi jelenségnek tart. A tények bizonysága szerint — hangsúlyozta az SZKP főtitkára — a kínai vezetőség csupán beszél az imperializmus elleni harcról, a valóságban közvetlenül vagy közvetve segíti az imperializmust; segíti azzal, hogy igyekszik megbontani a szocialista országok egységfrontját. Segíti azzal, hogy a súlyos nemzetközi válságok idején bujtogató szerepet tölt be, akadályozza a nemzetközi feszültség csökkentézilálni a nemzetközi tömegszervezeteket: az ifjúsági szervezeteket, a nőmozgalmat, a tudományos szervezeteket, a békemozgalmat, a szakszervezeti mozgalmat és így tovább." A kommunista mozgalom egységének megszilárdítása — értekezletünk fontos feladata. Ehhez elegendő objektivfeltétet áll rendelkezésre. Az egység nem alakul ki önmagától:, az egységért küzdeni kell. Brezsnyev kitért a kommunisták és a szociáldemokraták közötti kölcsönös viszony problémájára is. „A szociáldemokratákkal kapcsolatos politikánk meglehetősen világos. A marxizmus—leninizmus elvi pozícióiból tovább folytatjuk a harcot a szociáldemokrata pártban található eszmei és politikai ellenfeléikkel. Ugyanakkor hajlunk az együttműködésre, az akcióegységre azokkal, akik valóban készek küzdeni az imperializmus ellen, készek harcolni a békéért, a dolgozók érdekeiért". Brezsnyev ezután részletesen beszélt a Szovjetuniónak a 60-as években elért gazdasági és technikai eredményeiről, majd arról szólt,, hogy a tudományos-műszaki forradalom széles körű kibontakoztatása a kapitalizmus és a szocializmus közöti történelmi verseny egyik fő terű-, lete lett. A sikerekről szólva nem akarjuk kisebbíteni azoknak az erőit, akikkel versenyeznünk kell tudományosműszaki téren. Hosszú és nehéz harc vár ránk ezen a területen — jelentette ki Brezsnyev, és mi teljességgel el vagyunk szánva arra, hogy ezt a harcot végig vigyük, hogy bebizonyítsuk a szocializmus magasabbrendűségét ezen a téren is. Brezsnyev a továbbiakban a felszabadulásukért küzdő népeknek nyújtott támogatásról beszélt, majd néhány külpolitikai kérdést érintve kijelentette: a Szovjetunió a jövőben is — a többi szocialista országgal együtt — hatékony katonai és gazdasági segítséget, valamint erkölcsipolitikai támogatást nyújt a Vietnami néjJnek. Támogatja a DNFF 10 pontját. A Szovjetunió a továbbiakban is mindenoldalú segítséget nyújt az agressziót szenvedett arab országoknak. Elvünk: a békés együttélés A szovjet állam és a kapitalista világhoz tartozó országok kapcsolatainak alapja a Lenin által lefektetett elv: az államok békés együttélése, társadalmi rendszerüktől függetlenül — jelentette ki Brezsnyev. „A békés együttélés nem vonatkozik az ideológiai harcra — ezt teljes határozottsággal hangsúlyozni kell. Ugyanakkor a békés együttélés nem jelenti egyszerűen azt, hogy a szocialista és a kapitalista államok között nincs háború. A békés együttélés elvének betartása szélesebb körű lehetőségeket nyit a szocialista és a kapitalista államok közötti kapcsolatok fejlődésére is. „Jól tudjuk, hogy a nagy tőkésországok külpolitikájának alakításéra gyakorta rendkívül agresszív körök vannak befolyással. Aktivitásuk megfékezéséhez szilárdságra van szükség. le kell leplezni cselszövéseiket és provokációikat, állandóan készeo kell lennünk arra, sét. Segíti azzal, hogy igyek- , _ , .. szik megakadályozni a szé- hogy határozottan visszauta les antilmperiaiista tömörülését; igyekszik front szétsítsuk agresszív seiket. Ilyen mesterkedékülpolitikát folytat az SZKP, a Szovjet* unió. Megkülönböztetünk a tőkés táborban egy mérsékeltebb szárnyat is. Képviselői meg* maradnak ugyan osztályé 1lenfeleinknek, eszmei ellen* ségeinknek, de eléggé józanul értékelik a jelenlegi nemzetközi erőviszonyokat és hajlandók felkutatni a nemzetközi vitás kérdések kölcsönösen elfogadható megoldásait. Államunk külpolitikájának gyakorlatában figyelembe veszi az ilyen tendenciákat." Szólt Brezsnyev a Lenira születésének 100. évforduló.iá* val kapcsolatos előkészüle* tekről is. Minden okunk megvan ráj, hogy biztosan nézzünk a jö*= vó elé. A kommunista mozgalom, amely hü Marx, Engels, Lenin halhatatlan tan t-i tásához, jelenleg óriási lehetőségekkel rendelkezik, hogjf a.z összes antiimperialista • erőkkel szövetségben új győzelmeket vívjon ki, a népeid társadalmi és nemzeti felszabadulásáért, a békéért, ay egész emberiség ragyogó kommunista jövőjéért folyó történelmi harcban. A nagy sztrájk lelke „Szabó János textilmunkás, a szegedi szakszervezetek titkára, vasárnap délelőtt 10 órakor harminckilenc éves korában meghalt — tüdővészben. A • korán elhunyt ambiciózus munkásvezér temetése kedden délután négy órakor lesz a Kórház és a Kertész utca sarkán levő gyászházból." — ezt Irta 1924. január 29-1 számában a Szeged cimű napilap. amely 1920 és 1925 között a Délmagyarország „fedőneve" volt. Ezekben a napokban van fél évszázada, hogy a szegedi munkásosztály a városában tanyát tltőtt ellenforradalmi kormány megbuktatására, a Tanácsköztársaság támogatására megindította általános politikai sztrájkját. Ennek fő szervezője, lelke volt Szabó János. Az Aradról 1919. május 28-án Szegedre érkezett gróf Károlyi Gyula május 31-én megalakított „szegedi kormányát". Politikai senkik nevetséges akamoJcsága volt az egész vállalkozás. Mögöttük azonban ott ált a legdühödtebb préfasiszta tábor: Gömbös Gyula, Eckhardt Tibor és tiszti, földesúri híveik összesereglett csapata. Június 2-án este a Klauzál téren tették közhírré alakulásukat. A történelmi erkélyről, amelyről 1849-ben Kossuth szólt utoljára a magyar nemzethez, s amelyről 1918-ban az őszirózsás forradalom győzelmét hirdette ki a Szegedi Nemzeti Tanács, most Zadravecz István esketette föl a jelenvoltakat Az ellenük tüntetők közül két munkást letartóztattak. Szabadonbocsátásukért végül a munkásság képviselői Alfréd Bétrix ezredeshez, a francia városkormányzóhoz fordultak. Tudták róla, hogy mint polgári radikális és szabad kőműves, ellenszenvvel viselteik a németbarát, feudális ellenforradalmi alakulásokkal szemben. Bétrix megdorgálta Kelemen „belügyminisztert" is az engedélye nélkül tartott Klauzál téri nagygyűlés miatt. A munkásküldöttség június 5-én azzal érvelve, hogy ha a polgárságnak szabad volt gyűlést tartania és proklamációt kibocsátania, akkor szabad legyen a munkásságnak is, Bétrixtől gyűlésre és nyilatkozat kibocsátásra kért engedélyt. Bétrix a szöveg megváltoztatását kívánta, a munkásság nem engedett, erre az ezredes megtagadta az engedélyt. Délután a Tisza-kávéházban Dettre János indítványozta, este a Munkásotthonban a vezetőség kimondta a részleges sztrájkot. Kelemen Béla — Tirts Béla csendőrőrnagy kémjelentése alapján — följegyzi naplójában: „A nyomdászok már ma abbahagyják a munkát, ezt követi majd a többi szakszervezet szolidáris eljárása. A munkásság a francia cenzúra eltörlését, Tabódy Zsolt ezredes és Dettre János kormánybiztos főispán visszahelyezését követeli. A kormány ellen indított egész mozgalomnak titkos vezetői: Tamás, Ligeti, Herczeg, Bartos, Vermes, Balla, Tölgyes, Pásztor újságírók..." Ma ötven éve Alsótanyán, a mai Mórahalmon, népgyűlésen beszélt a tanyavilág földmunkás népéhez Szabó János és Szalay János, SzegedKülváros forradalmi intéző bizottságának két vezető tagja. Felsőtanyán, a mai Balástyán, Wallisch Kálmán és Udvardi János szólt a tanyák népéhez. Még mindig bizakodtak a világforradalom győzelmében, hittek abban, hogy a Vörös Hadsereg fölszabadítja Szegedet. A direktórium röplapokon Szegedre csempészett fölhívása is biztatja a város munkásságát: „Idegen hódítók szuronyai mögé menekült notórius népnyúzó, valami sötét lelkű grófi maffia és csatlósai kormányoséit játszik várostok területén ... Vérbe akarják fojtani a felszabadult magyar munkásosztályt. Ne támogassátok, de pusztítsátok ki e rabló társasig minden maradékát". Kelemenék szerették volna leszerelni a nyomdászok sztrájkját: megkörnyékezték Tamás Re-, zsőt, Dettre Jánost, sőt Móra Ferencet is közvetítésre. Móra azonban — Kelemen határozott kívánsága ellenére — nem kereste meg az „operettkormány" (a Vörös Újság nevezte így őket) belügyminiszterét. Az ellenforradalmárok még mindig nem érezték magukat biztonságban: tartottak attól, hogy a Vörös Hadsereg visszaüt, és. fölszabadítja .Szegedet, s féltek a franciák esetleges távozásától. Kelemen június 14-én aggó-, dalmasan ír a Franciaországban, főként Párizsban zajló sztrájkokról. „Ezeknek a sztrájkoknak háttere az, hogy az ottani munkásszervezetek aa oroszországi és magyarországi szovjet kormányok elismerését követelik, és azt is, hogy ezeket Versailles-ba, a béketanácskozásokra hívják meg; Ez azonban végeredményben nemcsak azt jelentené, hogy innen a francia csapatokat kivonják, de ebből vllágfelfordulás következnék be, mert akkor mindenütt proletárdiktatúra áll be. .. kiszámíthatatlan horderejű eseményekkel állunk szemben". Szeged-Külváros direktóriuma és a Forradalmi Kormányzótanács figyelemmel kisérte a szegedi eseményeket. A részleges sztrájk hírére beküldte a városba Szabó Jánost, Kovács Pétert és Iiondász Ferencet. Kovácsot és Kondászt elfogták a franciák. Kovácsot június 24-én ötévi kényszermunkára ítélték, s ott pusztult el a guayanai pokolban. Kondászt átadták a magyaroknak, s 1922 végéig börtönben ült. Szabó Jánost ekkor még nem kerítették kézre. Ki volt hát Szabó János, a júniusi nagy sztrájk fő szervezője? A forradalmak történetének van olyan szűkkeblű fölfogása, amely a Tanácsköztársaságot csak kommunisták ügyének tekinti. A Tanácsköztársaság híveinek bázisa sokkal tágabb volt, mint ahányan a kommunista párt tagjainak vallották magukat akkoriban! Szabó János is jó példa erre. Nem Szegeden született, hanem Törökbecsén, 1884. szeptember 2-án. Édesapja, Szabó Ferenc, zsákoló volt ott egy gabonaraktárban. Szabó János szakmát tanult: kötelessegédként szaba-