Délmagyarország, 1969. június (59. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-01 / 124. szám

Szeged szellemi élete és az egyetem Cypnpil szellemi életéről folyik wlGybU immár egy hónap óta elgondolkodtató vita a Délmagyarország hasábjain. Ehhez a vitához kívánok néhány gondolattal hozzájárulni a címben megjelölt témakörben, természetesen korántsem a teljesség igényével, már csak azért sem, mivel nem érzem magam illetékesnek Szeged többi felsőoktatási intézménye nevében is nyilatkozni, másrészt azért sem, mivel a témakör teljes értékelésére az adott keretek meglehetősen szűkek. Mondanivalóm elsősorban a József Attila Tudományegyetem tapasztalataira épül, jóllehet több megemlítésre kerülő kérdés — ismereteim szerint — hasonlóan vetődik föl a többi felsőoktatási intézményben is. A vitaindító cikk az egyetemet illetve az egyetemeket a város szellemi centrumaként minősítette. Az első kérdés tehát, amely válaszra vár: igaz-e az a megállapítás, illetve ha jelenleg nem is állja meg a helyét, elvárható-e ez a jövőben, és milyen úton-módon érhető el? Más szavakkal: milyen szerepe lehet és kell hogy Jegyen az egyetemnek a város szellemi életében? Az egyetem elsőrendű fontosságú feladata szocialista társadalmi rendszerünkhöz hű, annak fejlődéséért, előrehaladásáért dolgozni tudó és akaró, korszerű tudományos képzettséggel és szemlélettel rendelkező szakemberek nevelése. Ezzel egyidejűen fontos feladatok hárulnak az egyetemre a tudomány fejlesztése területén is, mert egyrészt enélkül előbbi kötelezettségének, a szakemberek nevelésének sem tud eleget tenni, másreszt mert a tudományos kutatás a nagyszámú kutatóintézet mellett is jelentős részben az egyetemekre támaszkodik és fog a jövőben is támaszkodni. Az a helytelen szemlélet, amely az egyetemeken az oktatási és kutatási tevékenységet egymással antagonisztikus ellentétben állónak fogta fel, és egyik művelését csak a másik rovására tudta elképzelni, szerencsére talán végérvényesen már a múlté. Az egyetem sorsáért aggódó és jövőjéért tevékenykedő valamennyi egyetemi dolgozót őszinte örömmel töltötte el Ajtai Miklós elvtárs legutóbbi parlamenti felszólalásában elhangzott ama állásfoglalás, amely az egyetemeken folyó tudományos munkát mind a képzési célkitűzések, mind a népgazdasági feladatok megvalósítása szempontjából a jövőben nagyobb mértékben tartja szükségesnek támogatni. Talán szeránytelenség nélkül állítható, hogy a tudományos és az oktató munka, az egyetem komplex tevékenysége helyes arányainak kialakításáért a város és a megye vezetőivel együtt egyetemeink is igen sokat tettek, kezdeményeztek. Az előbbiekben szinte távirati tömörséggel vázolt egyetemi feladatok megvalósításáért dolgozó egyetemi oktatók és kutatók tevékenysége ma már nemcsak az egyetem falai között folyik, mert a mai egyetemi munkának nem is lehetnek „falai", mint ahogyan a régi klasszikus egyetemeknek voltak. Ennek egyik leglényegesebb oka abban van, hogy azok a módszerek, amelyeket a régi klasszikus egyeteipek alkalmaztak a képzésben, a tudomány óriási ütemű fejlődése következtében előállt ismeretanyag növekedés miatt ma már csak részben alkalmazhatók. A szakemberek „életre" való felkészítése az egyetemektől ma nagyon sokoldalú kapcsolat fenntartását kívánja a gyakorlati élet mindama szférájával, amelyekre szellemi munkásokat képez. A ma egyeteme sok-sok szállal kell hogy kapcsolódjék a társadalmi élethez, annak érdekében, hogy a képzési cél kialakításához szükséges a gyakorlat, az élet által megfogalmazott igényeket tartalmazó — információkkal rendelkezhessen. De hasonlóan sokoldalú és szoros kapcsolat valósul meg az egyetem és közvetlen környezete között a tanszékeken folyó kutatások révén ls, továbbá oktatóinak különböző ismeretterjesztő tevékenységén keresztül. A hazai és külföldi egyetemek történetéből sok példával lehetne illusztrálni azt a tényt, hogy az egyetemi munka hatással van környezetére, befolyásolja egy-egy országrész termelési, társadalmi és kulturális arculatát, az adott egyetem tevékenysége valóban szerves része lehet egy ország közéletének, a kultúra és a tudomány különböző csatornáin keresztül. Ügy vélem, szerénytelenség nélkül jellemzőnek tekinthetjük bizonyos mértékig az előbbieket a szegedi egyetemek esetében is. Egyetemünkön is nehéz lenne már például felsorolni, hogy tanszékeink kutatómunkájuk keretében hány szegedi és az ország más részein működő üzem részére nyújtottak segítséget, az adott vállalatoktól kapott megbízás alapján. Ezeket a megbízásokat az jellemzi, hogy a kutatási feladatok döntő többsége az adott üzem, intézmény által egy már meghatározott fejlesztési irány, vagy termelési profil egyes problémáiból adódtak. A tudomány különböző területein működő kutatók feladatai között az ilyen jellegű megbízások teljesítése minden bizonnyal még a jövőben is jelentős helyet fog betölteni, de új vonásokkal is kell számolni Szükségesnek látszik mindenekelőtt, hogy az egyetemi tanszékeken és kutató intézetekben dolgozó kutatók tájékoztassák a gyakorlatban dolgozó szakembereket az általuk müveit tudományterületen elért jelentősebb eredményekről, amelyek esetleg új irányt szabhatnak egy-egy üzem munkájában, vagy lényegesen nagyobb hatásfokú technológiai folyamat bevezetését tehetik lehetővé. A tudomány lásának korszakában, a népgazdaság tudományos igényű tervezésére irányuló törekvések idején egyre jobban érvényre jut a tudománynak a társadalmi-gazdasági viszonyokra is ható, a népgazdaság fejlesztési irányait is befolyásoló szerepe. Szinte magától értetődően vetődik fel napjainkban a tudománnyal szemben az az igény — és az utóbbi évek tapasztalatai szerint a kutatók törekvései is fokozottan arra irányulnak —, hogy a tudomány ne csak teljesítse a gyakorlat részéről érkező megbízásokat, hanem mutasson is rá a tudományos munka során feltárt lehetőségekre, adjon megbízható tanácsokat a fejlesztési irányok kijelöléséhez. Ilyen jellegű tevékenység első lépéseinek tekinthetők többek között a megye és a város vezetőinek, illetve a Szegeden dolgozó tudósoknak a közelmúltban történt megbeszélései, amelyek célkitűzése annak megállapítása illetve kidolgozása, volt hogy a város és a megye gazdasági és kulturális fejlődése érdekében milyen feladatok megoldása vár a Szegeden dolgozó tudományos kutatókra. Jelentős szerep jut ebben a munkában a társadalomtudománynak is, amelynek feladata, hogy elemezze a termelési struktúra változása révén a társadalom szerkezetében előreláthatóan bekövetkező változásokat, összefüggéseiben, komplex módon tárja fel a nagyvárossá alakulás folyamatának szociális, kulturális kihatásait, a nagyobb mértékű iparosítással járó anyagi és szellemi változásokat. Félreértések elkerülése végett szükséges megemlíteni, hogy a megye és a város fejlődése szempontjából lényeges kutatási feladatok elvégzése nem a szűk, prakticista szemlélet érvényesítését jelenti, tehát nem azt, hogy a tanszékek abbahagyják ama tématerületek kutatását, amely területen elért eredményekkel országos és nemzetközi hírnévre tettek szert. Ellenkezőleg: éppen azokra a tapasztalatokra van szükség, amelyeket eredményeik elérése során szereztek, és ezeknek a helyi feladatok megoldására irányuló munkájukban való felhasználása révén kap majd a szegedi kutatók nemzetközileg is elismert kutatási tevékenysége helyi érdekű alátámasztást is. anélkül, hogy a helyi jelentőségű témák kutatása „beszűkítené" a tudományos kutatások témakörét, vagy „provinciálissá" tenné a kutatási koncepciót. Az egyetem tulajdonképpen ily módon válhat környezetének gazdasági, társadalmi életét is befolyásoló tényezővé és szűkebb környezete felemelkedésével szerves egységben fejlődhet maga is tovább. A provinciális jelzővel való illetés veszélye nem akkor fenyegeti a szellemi dolgozót — bármely területen működjék is —.ha alkotó tevékenységét igyekszik összeegyeztetni szűkebb hazája szempontjából is jelentős problémák megoldásával, sőt még akkor sem, ha kutatási témájául éppen azok egyikét választja, hanem sokkal inkább akikor, ha az egész munka értéke hagy kívánnivalót maga után. Egyetemünkön is többször hallani lehet ama véleményt, amely a vitában is központi helyet kapott, hogy egy vidéki szellemi dolgozó megfeszülhet. míg munkásságára országosan is felfigyelnek. Kétségtelen, hogy nem jelent előnyös helyzetet vidéken dolgozni, de egyetemünkön is számos példa mutatja, hogy nem ez a meghatározó tényező. Ha az alkotás értékes. a tudományos munka produktuma jelentős, akkor nemcsak országos, hanem nemzetközi hírnév is osztályrészül juthat az illető szellemi dolgozónak, függetlenül attól, hogy vidéken él. Ugyanezen az alapon a fővárosban is lehet provinciális szintű valaki. Nem vitás ugyanakkor, hogy a főváros számos olyan helyzeti előnyt ad. amely könnyebbé teszi sok szempontból a szellemi munka területén működő dolgozók helyzetét, gondolok itt például arra, hogy a társadalomtudomány egyes tématerületein a forrásanyag kizárólag a fővárosban található. Ez a körülmény egy ilyen tématerülettel foglalkozó vidéki kutató helyzetét kétségtelenül nehezebbé teszi, de csak nehezebbé, és nem lehetetlenné, amit a társadalomtudományi karokon is több példával lehetne igazolni. Az el nem ismertség, a sikertelenség okát egyedül csak a vidéki helyzetben vagy a helyi kultúrpolitikában keresni nem helyes álláspont A kultúrpolitika bármilyen jó is, tehetséges embereket teremteni nem tud és azok helyett alkotni sem, és ugyanígy, bármilyen rossz is, a tehetség érvényesülését megakadályozni, lehetetlenné tenni sem tudja, legfeljebb nehezebbé teszi a kibontakozást. Ugyanígy a jó kultúrpolitika elősegítheti a kedvezőbb körülmények biztosítása útján a tehetséges alkotások gyorsabb megvalósulását. Ügy vélem, hogy a mindent a külső körülményekre hárító „elnyomott alkotók" jobban tennék, ha azt az időt és energiát amit annak megmagyarázására fordítanak, hogy miért nem tudnak érvényesülni (sokszor ez a magyarázat már majdnem olyan jellegű, hogy az X. Y. által megírt tíz könyv egyenértékű az általuk meg nem írt eggyel) Inkább az érdemi munkára fordítanak. Nagyon igaz az a megállapítás ezzel kapcsolatban, hogy ha tehetségük nem elegendő még a legszűkebb körök kereteinek áttörésére sem, akkor ne hárítsuk át ezt a felelősség szempontjából a kultúrpolitikára, hanem vonjuk le a következtetést Az sem segít sokat és attól sem válik jobbá a helyzet, ha helyi rangsorolás történne, mint erre bizonyos igény elhangzott a vita során. Egyetertek az ezt cáfoló fejtegetésekkel. Az igazi alkotó sohasem igényli saját maga rangsorolását, számára a legnagyobb öröm az alkotás sikere felett érzett élmény, és ha eredménye érdeklődést vált ki. ez örömét csak természetesen tovább fokozza. Az igazi alkotó, még ha úgy érzi is, hogy megvan minden jogosultsága a nemzetközi elismerésre és ezt nem kapja meg. még akkor sem tartja feladatának ezt a jogosultságát különböző úton-módon érvényesíteni. Kpfcptltplpn van még sok nCIOCyiGICII, tennivaló annak érdekében, hogy a reális lehetőségek jobb kihasználásával Szegeden pezsgőbb szellemi élet alakulhasson ki, de úgy vélem, hogy ennek útja nem az igazságtevés hamis illúzióinak követelése. hanem a kétköznapi szerény munka. Dr. MARTA FERENC Amerikai üzletemberek látogatása hazánkban Ritka szerencse látogatta meg Baka O. Andrásnak, a Szegedi Kossuth Halászati Szövetkezet tagjának varsáját a napokban. Apátfalva határában, a Marosban elhelyezett egyik hálócsapdájába nem kevesebb mint hét nagy harcsa tévedt. A legkisebb hat kilós, a legnagyobb tizenhét kilós volt. A vízi ragadozók együttes súlya pedig elérte a hetven kilót A szerencsés Egy varsa — hét harcsa halász csupán előlegként több mint ezer forintot kapott, s még körülbelül ennyire számithat az év végi zárszámadáskor. A folyókon tilalmi idő van ugyan, de ez az öt kilónál nagyobb harcsáikra már nem vonatkozik. Az idén egyébként a legnagyobb zsákmány huszonnyolc kilós volt amit ugyancsak a Marosból emelt szárazra Borbély Ferenc apátfalvi halász. Az igazi i nagy fogás egyelőre várat magára, kimon , dottan óriásharcsát | ezen a tavaszon nem í tudtak elejteni. A vizi emberek azonban bíznak benne, hogy mint minden évben, most is akad horogra vagy hálóba ötven-hatvan kilós példány. Ehhez azonban az ügyesség és hozzáértés mellett — amiben nincs hiány — egy kis szerencse is kell. Hermán Ottóemlékek Eddig ismeretlen Hermán Ottó-emlékek kerültek a tudós nevét viselő miskolci múzeum tulajdonába. A hagyatékot eddig Pósa Lajos leszármazottai őrizték, s az író lányának. Pósa Sárinak halála után került a múzeumba. A gazdag — csaknem háromszáz darabból álló — hagyatékban megtalálhatók többek között Hermán Ottó személyes tárgyai is. (MTI) Szombaton befejezte budapesti tárgyalásait és elutazott Magyarországról az a tíztagú kereskedelmi küldöttség, amelyet a Minneapolisi Kereskedelmi Kamara elnöke, Lawrance F. Haeg vezetett. Az amerikai üzletembereket fogadta Karádi Gyula, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, Kallós Ödön, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke és Veres Péter, a Külkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője. Jártak a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban, a Magyar Rádió és Televíziónál. tárgyalásokat folytattak a Magyar Nemzeti Bank és a Külkereskedelmi Bank és egész sor vállalat vezetőivel, köztük az Agrimpex, a Nikex, a Hungexpo, az Elektron) ódul, a Hungarofilm és az Agrotröszt képviselőivel. A delegáció látogatásának célja piacfeltárás, s tájékozódás volt. (MTI) Trubadur — vendégekkel Szezonvégi Trubadur előadáson mutatkozott be p>éntek este a Szegedi Nemzeti Színházban három jugoszláv vendégművész: az Újvidéki Opera tagjai. Szezonvégi előadáson, mert a pontatlan belépésekre, elnagyolt megoldásokra mindössze ilyen jótékony jelzővel boríthatunk fátylat, ha egyáltalán ennyivel el lehet intézni a premier-utáni színházi játéknap>oK minősítését: az új évedra bizony nem ártana felülvizsgálni az úgynevezett hétköznapi produkciókat sem. Ráadásul, ha vendégművészekről van szó! Dehát ezúttal csupán róluk: Fajdiga Marian dirigálta az előadást. Mila Skiba Leonóra, Vladan Cvejic Manrico szólamát énekelte. Legjobb benyomást kétségtelenül a karmester keltett, bár Verdi-értelmezése számunkra helyenként teatrálisnak hatott. A zenekarral rutinosan, rugalmasan bánik, az énekeseknek viszont a kelleténél több szabadságot enged, ami például Mila Skibának olykor érzelgősségbe hajló lehetőségeket hagyott, ám ennek (és helyenként bántóan alacsony intonációinak) ellenére az ő szerepformálása tűnt leginkább meggyőzőnek. Vladan Cveiicet korábban Don Carlosként és a Bolygó hollandi Erik-jének hallottuk — ám ezúttal jóval mérsékeltebb diszp>ozícióban: a kabinetalakítások, az opera úgynevezett nagy tenoráriái sorra elsikkadtak előadásában (a strettára B-dúrban vállalkozott), s csupán néhány apró momentum tanúskodott igazi (vagy talán egykori?) kvalitásairól. És egy apró megjegyzés: Mila Skiba olaszul, Vladan Cvejic anyanyelvén, a szegediek pedig természetesen magyarul énekeltek. Még „nemzetközi előadáson" is sok egy kicsit... N. L Üdülő szakmunkás tanulók A Munkaügyi Minisztérium az idén is kéthetes kedvezményes üdültetéssel bővíti a szakmunkástanulók nyári pihenésének programját. A tanulásban és a KISZmunkában jeleskedő, és a szociális támogatásra szoruló fiatalok, kereken tizenhétezren vesznek részt a kedvezményes nyaraltatásj akcióban. A magyar tenger partján a balatonbogiári, a siófoki, a balatonlellei, a batatonszemesi nagy üdülők és a balatonkenesei kemping várja a fiatalokat. Épült: 1957—1969 • Becsi korút 2-4 (94.) A Nagykörút két része, a Párizsi és a Bécsi körút épült ki az utóbbi időben leginkább, s ezek most már városi hangulatúak A több lépcsőházas n-g-i bérházat Bartha Piroska tervezte VASÁRNAP, 1969. JÜNIUS 1.