Délmagyarország, 1969. június (59. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-29 / 148. szám

A pult és környéke .4 nyák beszélnek. • • Hol volt. hol nem volt, meg a Kígyó patikán is túl, volt egy csemegebolt és annak egy zöldségosztálya. Ezen a zöldségosztályon pedig gyönyörűszép zöldborsó. Annyira szép, hogy sorba álltak érte a vevők, boldog volt, aki magának mondhatott belőle egy fél kilónyit. Csak akkor komorult el az arca. amikor meglátta, hogy egyikük nylonzacskójába bent a raktárban mértek ki még szebb, még kívánatosabb. még gyöngébb zöldborsót. S ráadásul az orra előtt, ugyanazon a mérlegen mérték le. Ám mivel ők csak amolyan egyszerű velők voltak, nem szóltak egy szót sem. nem irtak be a kacsalábon forgó panaszkönyvbe, csak morgolódtak magukban. Itt a vége. fuss el véle — fejezné be a szabályos mesemondó, aki még nem tudja, • mennyi mindent lehet a csak morgolódó vásárló szemére vetni. Miért nem szól az üzletvezetőnek. miért nem kéri a panaszkönyvet, miért nem és miért nem. a végtelenségig. Mert valóban kissé élhetetlen az egyszerű sevők többsége, mikor érdekeik megvédéséről van szó. Magamból kiindulva: hányszor kellene a panaszkönyvkérések és -beírások tortúráját végigszenvedni naponta, ha mindent komolyan verme az ember. Ha komolyan venné a visszahozott üres üvegekkel kelletlenkedő eladónő meditációit. vagy az ismerősebb vevökkel lebonyolított beszélgetéseket. Pedig komolyan kellene vermi, mert — ezt az újságíró több éves vevői tapasztalata igazolja — nem egyedi esetekről van szó. Üj mechanizmusunk elsó időszakának jellegzetessége ugyanis az, hogy a kereskedelem időnként bizonytalankodik és az ebből eredő áruhiány ismét felvirágoztatja a protekciózást. Megírta például az újságíró egyszer, hogy a drága alma összehasonlíthatatlanul szebb a bolt előtt, mint bent. De csak a berniből vehet. Valamennyit talán használt is a megjegyzése. Akkor. Csupán azt a keserű humort sem nélkülöző eset történt meg vele, hogy — miután a tavasz végén már alma nincs — ugyanezt a játékot eperrel is végigjátszhatta. A patronhiány végefelé, amikor a boltok már közepes mennyiséghez hozzájuthattak, a rádió interjút készített egy szimpatikus pesti üzletvezetővel, aki a patront kitette a pultra. Ugyanebben az időben nagyon sok szegedi bolt követte el azt a tréfát a protekcióhiányban szenvedő vevővel, hogy egyik nap még nincs, másik nap már nincs felkiáltással küldte el. Akasztófahumorral megspékelt hivatkozási alap: húsz patrondobozt száz vevő közt úgysem lehet szétosztani. Sokkal könnyebb öt között. Mert hivatkozni tudni kell. Udvariasan is lehet udvariatlannak lenni. Vegyük például annak a kiszolgálónak ravasz udvariasságát, aki mosolyogva veszi fel a fagylaltblokkot az utánunk jött vendégtől, s ha reklamálunk, arra hivatkozhat, hogy sajnos ő nem láthatja, ki jön előbb. A protekcióról. persze régen megírtak már mindent, azt is. hogy semmi értelme nincs: hiszen, ha mindenkinek van valahol protekciója, akkor tulajdonképpen senkinek sincs, a különbségek kiegyenlítődnek, ott vagyunk, ahol voltunk. Csupán időt és ideget pazaroltunk naponta. Egymásét és a magunkét. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha így kezdődne az a bizonyos mese: hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy bolt. ahol minden vevő egyforma volt. S a pult alá sem rakott senki semmit. Hogy miért? Egyszerű az eset. Üvegből volt a pult. Veress Miklós PIAC Áz idei legnagyobb kínálat Elmúlt az anyák napja, el a gyermeknap is. Az év hétköznapjait éljük, de ilyenkor is gondolni kell az anyákra és törődni velük. Kötelességünk ez most is; s általuk, velük együtt gondolni gyermekeikre — szintén kötelesség. Az anyák közül is különösképp megérdemlik a gondoskodást. figyelmességet azok. akiknek nagyobb családdal kell bajlódni, törődni. Akik 5—6 vagy még több szájra főznek naponta. A nagycsaládosok. a három vagy annál több gyermekes anyák sorsa, mindannyian tudjuk, nehezebb, mostohább a többiekénél. A családi életszínvonal is alacsonyabb. Ezért van több, nagyobb, szívesebb segítségre, támogatásra szükségük. De figyeli, óvja-e őket kellőképpen a közösség? ág — fiatalon Nagy piac volt szombaton. Nagy és drága. Ahol csak lehetett, ismét visszatornáztatták a hétközben a boltokban kialakult árakat az egy héttel ezelőttire. Az uborka kilója most is 4—5 forint volt. de inkább 5, a meggy szebbje — annak ellenére. hogy tele volt vele a piac — makacsul tartja magát a bűvös 10—12 forinton és azon felül. A primőrök közül ezúttal az őszibarack okozott meglepetést: egy bét alatt felére csökkent az ára, nagy volt a kínálat belőle. A háziaszszonyoknak a kellemes meglepetést a főzelékfélék menynvisége és csökkent ára okozta, annál kevésbé örültek a paradicsom és a zöldpaprika árfolyamának, ezek megvétele még mindig fényűzésnek számít. A piac egyébként a magánkereskedők jóvoltából volt ilyen gazdag a mihályteleki Üj Élet Termelőszövetkezet pavilonjóban például kirívóan gyenge volt a választék, sőt a minőség is, és indokolatlanul magas az ár (uborka 5 forint, káposzta t.16), javul ast mutatott a Móra" Tsz és a MÉK az előző hetekhez viszonyítva. Volt ezúttal elég csirke is: 2 ezer darab a MÉK. az ÉLIKER. az FMSZ és a szakcsoport ketreceiben 29—30 forintért. A csanádalberti Május 1. Tsz nevelte csirkéket 31 forintjával kapkodták el fél nyolcra. A magánosok árai ezúttal is csillagászatiak voltak: átlagosan 70 forintért adták párját a rántanivaló csirkének. Ara ára -161 -lg fűzőtök kg 1 — 1,20 zöldborsó kg 8 — 8 zöldbab kg 8 — 8 újburgonya kg 3 — * uborka kg 3 — 5 paradicsom kg IS—22 zöldpaprika db 0,10— 2 zöldhagyma csomója 1 — 2,50 karalábé csomója 3 — 2,50 gyökér csomója 1 — 2,50 sárgarépa csomója 1 — 1,80 saláta db 1,20— 1,50 őszibarack kg 6 —10 sárgabarack kg 5 — 7 cseresznye kg 7 —12 meggy kg 8 —12 alma kg 4 — 5 körte kg 3 — 4 földieper kg 10—12 ribizli kg 15—17 málna kb 18—20 tojás db 1,40 vágni való csirke kg 20—30 A szegedi kenderfonógyárban jónéhány többgyermekes családanya munkálkodik. Elsőnek Soós Józsefnéval váltok szót közülük. Törékeny teremtés. Kerek, fiatalnak, de fáradtnak is tűnő arccal. Fején a munkásnők piros baboskendője. A kiszerelő üzemrészben a keresztorsó gépen dolgozik, betanított munkakörben. 1670 forintot keresett a múlt hónapban. A férje fizetését is hozzáadva az ő átlagos keresetéhez, hónapról hónapra egy 3000 forintos tőkéből kell gazdálkodnia az öttagú családnak. — A fiam 14 éves. A két kislányom — ikrek, úgy hasonlítanak, mint egyik tojás a másikra — 10 esztendős. Az asszonyka pedig harminckettő. De években nem fejezhető ki. amit fáradozott és fáradozik. Kezdve azon. hogy 9 évig az anyóséknál laktak egy szobában, folytatva azzal, hogy — ugyan most már tanácsi lakásban élnek — a konyha, kamra, fürdőszoba mellé ma is egyetlen szoba jut ötükre („Elcserélni nagyobbra? Ahhoz félretett pénz kell, a pénz pedig elmegy mindig a legszükségesebbekre".). S mennyi munka, gond a gyerekekkel, milyen hamar ráesteledik a sok dolog közepette. — Műszak végén, mikor hazamegyek, mindig azonnal le kell feküdnöm egy órára. Képtelen vagyok rá, hogy bármit is csináljak. Aztán már futja az erőmből estig. Éjszakai műszakban — Tegnap például mosás volt. Meg a szokásos a gyerekekkel. Most délelőttös vagyok, a férjem délutános. Ilyenkor sokat segít, ő a szakács. Tegnap is megfőzött, mire hazamentem. — Tudja, az a baj, hogy kimerült vagyok. Járok is injekcióra — folytatja aztán. — Erősítőket adnak. Magas a vérnyomásom is, lehet, hogy az is a kimerültségtől van. A gyerekek egyedül otthon. Ez a nagy gondja Soós anyukának. Időnként úgy esik, hogy férjével egyidőben dolgoznak. „Olyankor egyre otthon jár az eszem — mondja — csak nehogy valami baj legyen". Aztán a három műszakra, abból is az éjszakára terelődik a szó. — így van a beosztás. Olyan szempontból jó is. hogy ez egy állandó helyet jelent az embernek. — S ha kérné, hogy ... — Tudja, az se jó, ha össze-vissza helyezgetik az embert. Márpedig, ha kérném, csak az adódhatna, így megvan az állandó helyem, gépem. Tulajdonképp szeretem ezt a munkát, csakhát az éjszaka meg a por. Később azért kirajzolódik a vágyálom: hát igen, jó lenne állandó délelőttösként vagy legalább két műszakban dolgozni. Hisz van itt kétgyerekes állandó délelőttös is. „Nem tudom kipihenni" Markó Sándornétól — az őszülő hajú, erős asszony a vizesfonóban dolgozik — is az előbbihez hasonló véleményt hallok az éjszakázásról. — Az olyan fárasztó valami, hogy kipihenni nem tudom — szerinte is a két műszak lenne a többgyermekesek részére megoldás. — Mert, tessék csak elgondolni, reggel 6 órakor végzünk,' aztán a piac, bevásárlás, cipekedés. S néhány óra alvás után fölkelni, folytatni az otthoni műszakkal. Dolgosak ezek az otthoni műszakok. Háromra még mindig gondja van a négy gyereke közül. A nagylány férjhez ment már van egy kéthónapos unoka is. A nagyobb fia kereső már, de ő is otthon lakik, főzni, mosni kell rá is. Épp így a 15 éves fiúra és a 13 éves kislányra. Szép bérházban. tágas lakásban laknak; a férj kapta a vállalattól, ahol árudavezető-helyettes. Összjövedelmük átlag 4 ezer forint, plusz a családi pótlék. Markóné közel 1600 forintot keresett a múlt hónapban. Kevesli. Az anyaggal nincs megelégedve, gubancosodik, szakad, az ilyesmi is befolyásolja a keresetet. — Hét évig nem dolgoztam, a nagyobb fiam születése után. Egy fizetésből éltünk, bizony szűkösen. Aranyat ér a 70 esztendős nagymama kezemunkája, ő is velük lakik a két és félszobás lakásban. Nagy segítség, hogy megfőz. mire hazamennek. „Csak aztán bírjuk-e?" Rakonczai Jánosné, 51. éves asszony a vizesfonóból. Először akkor fakad sírva, amikor a férjéről. aztán mikor az idén érettségiző kislányáról beszélünk. Ráncos, szomorú az arca. A ráncokat hét gyerek gondja gyűrte egy életen át, a szomorúság sebe friss: hónapok óta betegen fekszik otthon a férj. Agyérelmeszesedés. Hosszú még elősorolni is: két lány férjnél van már, a harmadik lány meg a fiú is a saját lábára állt, keresők. Az ikrek — Ilona és László — még odahaza vannak, a 14 esztendős legkisebbel együtt. Igazi anyai szív kell ilyen nagy családot nevelni. tartani. Előbb bedolgozóként munkálkodott Tápén a háziipari ktsz-ben, hat évvel ezelőtt jött a kenderfonóba. Kiváló dolgozó kitüntetést kapott. Idén április 4én a Könnyűipar kiváló dolgozója kitüntetést is átvehette. Szakszervezeti bizalmi. Ilyen minőségében nemcsak a maga, hanem többek panaszát is mondja: — Kevesbedett az utóbbi időben a keresetünk. Az anyagellátás akadozik, olyankor áll az ember, alig keres valamit. Meg a létszámhiányból adódóan mindig arra a gépre kerül, ahol épp szükség van rá, ezt is úgy kellene megoldani, hogy a fizetés ne bánja. Én elég jól birom az éjszakázást, nem is kívánnám, hogy változzon a beosztásom, de ezen változtatni kellene. Különösen most, hogy a férj is táppénzen van, lényeges a jó kereset Rakonczai néni számára. — 1400 volt a múlt hónapi. És ezt nagyon észrevesszük. A kislányom kitűnő tanuló, érettségi után egyetemre kívánkozik, vegyész szeretne lenni. Csak azt nem tudom, bírjuk-e? — sóhajt és megint elfutja a könny a szemét. Simái Mihály Jól dolgoztak Szombaton befejezte kéthetes munkáját az önkéntes ifjúsági építőtáborok első csoportja. A fiatalok mindenütt derekas munkát végeztek. Somogyban például négy megyéből — Pest. Fejér, Zala, Somogy — érkezett középiskolás diáklányok dolgoztak. Több száz mázsa cseresznyét, málnát és szamócát szedtek le, segítettek a szőlökötözésben és a kukorica növényápolásában. Szombaton mindenütt ünnepélyesen búcsúztatták a táborok lakóit és a gazdaságok vezetői a legjobb brigádokat megjutalmazták. (MTI) Országos borverseny Egerben szombaton befejeződött a tizenkettedik országos borverseny. Dr. Gergely István, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes záróbeszédében hangsúlyozta: A versenyre érkezett 827 borminta elbírálása után az a vélemény alakult ki, hogy a szőlő- és bortermelés fejlődése jó irányban halad hazánkban. Állami gazdaságaink, termelőszövetkezeteink a korszerű agrotechnika és borkezelés alkalmazasával már most elérték a távlatban előirányzott színvonalat. Az egri 12. országos borversenyen 812 bort díjaztak. Ebből 294 arany, 374 ezüst, 8« bronz érmet kapott. Mintegy 300 bormintát javasoltak a nemzetközi borversenyre. A miniszterhelyettes beje-' lentette: a Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Hivatal úgy döntött, hogy a jövőben négyévenként megrendezik a világborversenyt. A magyar borászatot az a megtiszteltetés érte, hogy hazánkban kerül sor először 1972-ben erre a minden eddiginél rangosabb borászati rendezvényre. (MTI) Épült: 1957—1969 Változó cipőárak Július 1-től életbe lép a cipők egyszerűsített forgalmiadó-rendszere, összhangban a fogyasztói árrendszer tökéletesítésével. A lábbelik fogyasztói árát július 1-től az eddigi 251 helyett húszféle forgalmiadó-kulccsal képezik, így az azonos jellegű cipők forgami adója egyforma lesz. Az új adókulcsokkal képzett árak helyesebben tükrözik majd a ráfordítási arányokat. A forgalmi adó egyszerűsítése egyes lábbeliknél, választékoknál különféle mértékű áremelkedésekkel és árcsökkenésekkel jár. Az árváltozásokban kifejezésre jut a készbőr termelési árának csökkenése is. A vásárlók számára általában kedvező ármozgás várható azoknál a cipőknél, amelyeknek a felsőrésze bőrhelyettesitő anyagból készül. A gumilábbelik ára körülbelül 10—20 százalékkal csökken. Az árak nem azonnal, hanem folyamatosan, fokozatosan változnak. hazak (112.) Az új városrész liget, felőli oldalán 14 egyforma kockaházbol alakult ki épületcsoport. A tervezők. — Türkössy Attila és Nagy János — szellemesen aknáztak ki a terep szintkülönbségeit, süllyesztett, a forgalomtól védett játszóudvarokat, pihenőteriileteket hozva létre ily módon. szában VASÁRNAP, 1969. JÜNIUS 29. DÉLMAGYARORSZÁG i