Délmagyarország, 1969. június (59. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-28 / 147. szám

Egy fejezet a magyar sajtótörténetből fölszabadult Szeged első újságjai I m, 16*. m ». «„} ttose* H»« <ms*fwr te. IMÉmi tmi vtkn m m ma '' "Ma*"1 Ü «NM PmruMf ontlii1 tarviitaw i »t*»iS<J J+íáít .'• Í4 * áflri -''Ni- j V'íMrÖ* vo*ér#3rr«flkíR fölhívása fp a ?aagyw námseíhox 4 : «.,»•«( PÉ m gmm »m!» i Egy héttel a város fölszabadulása után, 1944. október 18-án már megjelent az első szegedi újság, a Szegedi Népakarat. A fölszabadult Magyarország második lapja volt ez. Az első, a Népakarat, október 15-én Orosházán jelent meg. Mind a kettő n „Kommunisták Magyarországi Pártjának" helyi lapjaként jelentkezett, jól mutatva, hogy öntevékeny kezdeményezés szülöttei, hiszen a párt 19-es és illegalitásbeli nevét használták, nem tudták, hogy a legalitás és a népfrontpolitika új szükségleteit a Magyar Kommunista Párt új neve-fejezi majd ki. S azt sem, hogy e történelmi pillanatban még nem pártlapra, hanem u széles nemzeti összefogást kifejező népfrontújságra van szükség. Ezért szűnt meg — kilenc szám után — október 27ével a Szegedi Népakarat, s ezért indult néhány hét múlva, 1944. november 19-én az ország legelső olyan napilapja, amely máig is él és viseli nevét, a Délmagyarország, mint a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontnak Budapest fölszabadulásáig országos jelentőségű újságja. Homlokán a Függetlenségi Frontot megalapító három pártnak, az MKP-nak, a Nemzeti Parasztpártnak és a Kisgazdapártnak képviselőiből álló szerkesztő bizottság névsorával: Révai József, Erdei Ferenc (egyben felelős szerkesztő) és Balogh István. Eleinte itt is, mint a Szegedi Népakaratban, névtelenül jelennek meg az írások; ilyen Révai József beköszöntője is A Délmagyarország újjászületése címmel az első számban. De utóbb egyre több nevet megismerünk a lap munkatársai közül. A szerkesztőkön kívül hamarosan olvassuk Komócsin Zoltán, Szirmai István, Erdei Sándor, Vas Zoltán. Donászy Kálmán, Csányi Piroska, Magyar László, Örvös Lajos, Lőkös Zoltán nevét. A külső munkatársak közt Vas Zoltán, illés Béla, Dettre Béla, Mária Béla, Somogyi Imre, Szobek András nevével találkozunk az első hónapokban. Az új évvel, 1945. Január 1-én indul „A Szegedi Szabad Szakszervezetek Hivatalos Heti Közlönye", a Munka. Sokáig ezen sincs föltüntetve se szerkesztő, se munkatárs, csak a március 11-i számtól olvassuk, hogy a felelős szerkesztő Tombácz Imre, felelős kiadó Koncz László. Június 18-án ez a lap is megszűnt De addig nagyon sok érdekes írás jelent meg benne, a szakszervezetek új föladatairól, az üzemi tanácsokról, a földreformról, a munkásegységről. Tombácz Imre, Komócsin Zoltán. Berényi Árpád, Pusztai József, Egyessy Lajos, Starck Adám, Krajkó András. Erdélyi Mihály nevét olvassuk többek között a cikkek alatt. A Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (MADISZ) 1945. január 7-én alakult meg Szegeden. Február 11-én indította m.eg hetilapját Szabad Ifjúság címmel, de ez mindössze két számot ért. Ma már ismeretlen okból február 28-án Utunk címmel folytatta munkáját egészen július 7-ig. A március 14-i számtól Laczkó István, április 4•«>'•» A Mql tői Kovács Attila van rajta felelős szerkesztőként föltüntetve. A Nemzeti Parasztpárt ekkor még csupán hetilapot Indított: a Szegedi Szabad Szó — Erdei Ferencnek a földreformról szóló beköszöntő írásával — március 18-án jelent meg először. A szociáldemokraták június 19-én indították meg Szegedi Népszava cimmel napilapjukat, őket követték a kisgazdák 24-én a SZegedi Hírlappal. Miután 'gy a Függetlenségi Front pártjainak önálló lapjaik lettek, július 24-én a Démagyarország népfrontlapból kommunista orgánummá vált. Ezt a kommunista Délmagyarország című cikkében ismét Révai József jelentette be, és ő tűzte ki a lap új föladatalt. Az akkori Idők zűrzavarában a szegedi újságok gazdag tárháza, a Somogyikönyvtár, nem tudott mindent megszerezni. Hiányzik pl. a Szabad Ifjúság és Utunk teljesen, a Munkából ls több szám. A Délmagyarország kisebb hiányokkal megvan, de éppen a kutatás nagyobb Igénybevétele folytán nem ártana, ha duplumot tudnánk belőlük szerezni. Fölhívjuk tehát azokat, akiknek birtokában a fölszabadult Szeged említett első sajtótermékeiből akár teljes sorozat, akár egy-egy szám van, szójanak a Somogyi-könyvtárnak, hogy akár eredetiben megvásárolva, akár lefényképezve kiegészíthessük gyűjteményünket. A másik föladat: a lapok sajtótörténeti földolgozása, s ebben is olvasóinkhoz kell fordulnunk. Elsősorban azokhoz, akik annak idején munkatársaik voltak a fölsorolt újságoknak, s névvel vagy név nélkül cikkeiket írták. Minthogy, mint említettem, ÍNMWHMH ; tm sokszor ismeretlen maradt nemcsak a cikkíró, de még a szerkesztő neve is, nagyon hasznos lenne, ha legalább most, míg nem késő, míg élnek a munkatársak, fényt derítenénk egy-egy cikk szerzőjére, a lapok kezdeményezőire, kiadóira, szerkesztőire. Hogy a város fölszabadulásának közelgő, negyedszázados évfordulóján kiadványokban és kiállításokon egyaránt megörökíthessük mindezeket az utókor számára. A Somogyi-könyvtár, mint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, valamint a magyar forradalmak fél évszázados fordulóira már tette, most is kiadja az egykorú újságok érdekesebb oldalainak hasonmásait. Az a tervünk, hogy a Délmagyarország,' a Munka, a Szabad Ifjúság, az Utunk és a Szegedi Szabad Szó első számalt teljes egészében kiadjuk az olvashatóságig kicsinyített hasonmásban. Péter László A sínek EKG-ja Ma már nyugdíjas Bereznai Oszkár, annak az első magyar műszaki kocsinak a konstruktőre, melynek műszereivel a vasúti ginek állapotát diagnosztálják. A köztiszteletben álló vasútmérnök Kossuth-díjat kapott alkotásáért. A napokban, pontosabban július 1-én lesz tíz éve, hogy létrehozták a MAV központi felépítményvizsgáló főnökségét, és a műszerkocsi hatfőnyi személyzetével elindult útjáru. Azóta minden évben kétszer végigfut a kis szerelvény az ország valamennyi normálnyomtávú vasútvonalán. Rajtu, a műszertáblán kívül, társalgó — Minivizorral és rádióval — konyha, több hálófülke és tisztálkodó kamrácska van. Sőt, hegesztő, esztergáló, és egyéb apparátussal felszerelt műhely is. A személyzet a mérnöki képesítésű kocsifőnökből, két műszerészből, két motorvezetőből és egy kocsimesterből áll. A kocsimester, Bicskei István és az egyik műszerész, Bauer Ottó tíz éve, a főnök, Gyuris József (aki kiskundorozsmai) „csak" negyedik esztendeje utazik az ellenőrzőkocsin. Télen két hónapig, nyáron egy hónapig szünetel az. egyébként megszakítás nélküli munka. Ilyenkor rendbe hozzák a szerelvényt és összesítik a műszerek megállapításait. A kocsi kerekei között az érzékeny tapogató berendezések komplikált áttételeken továbbítják a kis szobában levő műszerekhez a vaspálya „fényképét". Az EKGgörbéhez hasonló diagramok mutatják, rendben van-e minden. Ha nem, azonnal intézkedni kell. A grafikonon i tíz centit rajzol a gép, míg száz métert gurulnak a kerekek. Méri a sínek egymástól való távolságát, az egymáshoz viszonyított szintkülönbséget, a pályaivek változásait. S a falón a „házi komputer" már abszolút számokkal jelzi a hibapontokat. Mert az ellenőrzés arra vuló, hogy csalhatatlanul megállapítsák, biztonságos-e a közlekedés a vágányokon. Nincs-e hideg időben sínszakadás. forró melegben deformálódás, nem süppedt-e a pálya, hol lazult meg, s hol szakadt el tartócsavar, esetleg hol rongálta meg valaki szándékosan a sineket. Mindezt naponta ellenőrzi a vonalbejáró őr 8—10 kilométeren. kétnaponként a pályamester 20—25 kilométeren, a pályafenntartási főnökség kezelője hetenként. Az igazgatóság vonalbiztosa kéthavonta szintén ellenőriz, közben munkások csapatai munkálkodnak a hibák javításán és a tervszerű fenntartás elvégzésén. A szegedi pályafenntartási főnökség mintegy 300 kilométeres szakaszán körülbelül 700 műszaki dogozó és munkás gondozza, ..gyógyítja" szüntelenül a vágányokat. Az ő munkájukról állít kl bizonyítványt félévenként a mérőkocsi diagramlepedője. S a hibapontoktól függ a munkaverseny és az élüzemi verseny alakulása. Kondoros) János Tanácskozás az alkoholról Megérkeznek a résztvevők Szegedi képzőművészek nemzetközi sikere Mészáros Dezső Munkácsydíjas szobrászművész egy Rómában rendezett kiállításon mutatkozott be sikerrel. A szegedi származású művész — 7 olasz alkotó társafikus több metszetét mutatták be a lengyelországi Malborki Biennálén. A fiatal művész a Tömörkény Gimnázium diákjaként, a most nyugalomba vonuló Kopasz ságában — a Galéria d'arte Márta festőművész-tanár iráil Caminő nevű csarnokban állította ki munkáit. Mészáros Dezső március óta tartózkodik az olasz fővárosban, és tervei szerint egy önálló kiállítást is rendez. Urbán László szegedi granyításával kezdett foglalkozni a metszetek készítésével, és ugyancsak Kopasz Márta révén figyeltek fel munkásságára a biennálé rendezői. Urbán László lapjait a kiállítás katalógusában is közölték. Szünnap Állítólag érintett felek TMZéfa? janicsárok (34.) —Az igaz. Nem tetszik? — De. De csinálhatnánk mást ls. — Most meg pimaszkodsz, mint a kanász. — Nehezen lelem a kedvedet. — Ez attól van, mert négy évet öregedtünk. — És nem lettünk bölcsebbek. — Ki tudja? — Hogy vagytok? — Szépen. Gabi külön utakon jár. — No? — Nem féltem. Tőlem? Belegabalyodik már a politikába. Hiába minden beszéd vele. Négy évig tagjelölt volt. Most felvették a pártba. Azóta úton van. Most vagy soha. Azt mondja, neki most kell megcsinálnia a karrierjét. — Miféle karriert akar? — Miféle? Társadalmi elismerés, tudományos fokozat... — Igen. — Én mondom neki, mindenünk megvan, mit akar? De akibe az ördög belébújik, annak beszélhetnek. Júniusban kinevezték adjunktusnak, felvették aspiran túrára. Most új szellemű továbbképző tanfolyamot vezet a jogászoknak. A professzorával társszerzőként könyvet ír, — Hát baj az? — Az én (érjem ne legyen közönséges törtető. — A törekvés meg a törtetés között szerintem óriási a különbség. — Csak pártold. Talán te is azokon az utakon jársz? Talán párttag vagv te is. aspiráns? — Nem. Egyik sem. — Na látod. — És mért akarod lefékezni az uradat? Hát üljön itthon? Cirógasson, tutujgasson? — Nem. De néha igen. Es ne így tülekedjen. De ő azt mondja, ez az ő ideje. Eddig leszorították, eltűrték a karon, mert esze volt. De leszorították az útról. Hát most aztán rohan. Félek, hogy a vesztébe. — Akkor szereted, ha félted. — Nem bűn? — Nem, nem. — És te? Csak hallgatsz. De azért ne kezdd úgy, hogy vagyok, vagyogatok. — Pedig éppen ez volt a számon. — Inkább semmit. Szeretsz? Kell hogy szeress. — Bolond, ott az urad. Elzárta a rádiót. Becsukta az ablakot, sietve jött vissza. És énekelt valami émelygős slágert. — Téged ilyen sületlen slágerek irányítanak? Jaj, de émelygős. — Émelygős, de igaz. — Nem szeret Gabi? — A maga módján, igen. Csak hát... A tanulás, a tanítás, a karrier, az ambíció leköti idejét. És napokig Pesten Petófi-körözdk. És mámoros a politikától. Majd megfullad az igyekezettől. Téged nagyon várt már. A keblére ölel. S ez az ölelkezés lesz a testvériesülés a proletársággal. — Mi van veled? Sokat változtál. Megkeseredtél. — Unom ezt a hülyéskedést. Egy moziba nem tudunk soha eljutni. A kezünk közül kiszökik a nyár, és strandon nem voltunk az idén. — Unatkozol? — Van elég dolgom. Osztályfőnök vagyok. A szülői munkaközösség a nyakamon. De lenne azért erőm. Van időm gondolkodni és utálkozni. — Megsértelek, ha mezőhegyesi bölcsességgel állok elő? — Csak mondjad — A kutya is akkor veszik meg, amikor legjobban megy sora. — Gyönyörű példázat. — De igaz — Jelen esetben nem. Mivel megy jobban sorom, mint lánykoromban. Mindenem megvolt Most is egyedül vagyok, semmi sem történt — Kispolgáriság. — Milyen jó, hogy mindenre megvannak a kész klisék. Kispolgári, dekadens. — Anarchista, ávós, revizionista. — És folytathatnánk. Igen. Csak a megfelelő dobozba kell rakni a megfelelő jelenség céduláját, aztán nyugodtan alhat az ember. Rend van a világban. Nem? — Én sohasem unatkozom. — Te másképp vagy. — Akkor miért csodálkozol Gabin? — Ha feleségül vett, törődjön velem. — Ez a baj? Találj magadnak dolgot Olvass, kutass. Kösd le magad. — Te, ha nem ismernélek, azt hinném, kolostorból szabadultál. Pontosan olyasmit mondasz, amit papok ajánlanak serdülőkorú leánykáknak. Tornásszon, járjon korcsolyázni, hegedüljön, zongorázzon, terelje el a figyelmet. — Ne bolondozz, nem erről van szó. — Hanem? — Hanem hogy az embernek meg kell találni a módot emberi mivoltához. — Barátocskám, ez is frázis. Leszoktál a gondolkozásról. Nem vagyok ember, ha unom az egyhangú napokat? Amikor reggeltől estig egyedül vagyok? Hát szolgának születtem7 Adjak reggelit, vacsorát, és az ingek rendben legyenek meg a zoknik. Tiszta ágynemű, portalan vitrin, és lihegjek a boldogságtól, mert Gabika megbízást kapott az Akadémiától! — Találd meg az egyensúlyt. Mit mondhatok mást. Lázitsalak, fűtselek az urad ellen? — Nem vagyok kötéltáncos. Milyen egyensúlyt találjak? — Mi bajod? Mit akarsz? — Hogy szeressenek — s újra el kezdte énekelni a slágert — Ne énekeld, az isten áldjon meg! — Talán valami népdalt! Azt, hogy „este virágzik a repce, lány vagy-e te, vagy menyecske" (Folytatjuk) |