Délmagyarország, 1969. június (59. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-27 / 146. szám

Nyári iskolások Különösebb pedagógiai tá­jékozottság nem kell ahhoz, hogy valakú tudja: rossz az, ha a gyerek nyáron is isko­lába jár. Ugyanaz a szüköes­ke udvar, ugyanaz a sokszor látott tanterem, és ugyanazok — vagy majdnem ugyan­azok — az iskolatársak ls. Változatlan környezet, válto­zatlan társaság — kikapcso­lódni, pihenni így nemigen lehet... Mégis százszámra vannak szülők, akik kénytelen-kel­letlen évről évre vállalják gyerekük nyári „iskoláztatá­sát", azaz küldik őket a nap­közi otthonos foglalkozások­ra. Mint Krasznot László, a Szeged m. j. városi tanács vb művelődésügyi osztályúnak ta­nulmányi leiügyelője mond­ja, az idén is nem kevesebb, mint 600 általános iskolás kezdi meg újra a tanterem­lakást július 1-én. Ez a tanterem-lakás azon­ban — minden érdekelt szü­lő és minden kisdiák ürömé­re — az iden jóval szórakoz­tatóbb iesz, mint az elmúlt nyarakon. A napközi otthonos táborok fogadására kijelölt négy iskola — a gedói, a pe­tőjitelepi l-es, a Hámán Ka­tó és a Móricz Zsigmond — majd mindegyike közel fek­szik olyan füves-fás terület­hez, ahol a gyerekek játékra alkalmas helyet találnak. De nemcsak az iskolán kí­vüli foglalkozások válnak szórakoztatóbbá, ha az idő­járás úgy parancsolja, jól érezheti magát mindenki odabent, a tantermekben ls. A tantermekben, amelyeket — mondjuk így — a lehetősé­gekhez képest klubszobákká alakítanak, felszerelnek min­den olyan játékkal, ami el­engedhetetlen a kellemesebb időtöltéshez. A napokban tartották meg a napközi otthonos táborok felügyelő tanárainak szoká­sos „eligazítását". Ezen a megbeszélésen különös hang­súllyal esett szó arról, hogy minden pedagógus a pihen­tető játék feltételeit teremt­se meg, a gyerekek minél teljesebb kikapcsolódását se­gítse elő. Érthető ls ez a szó­ban kapott „útravnló", hiszen ha valakiknek, hát az „Itt­hon" nyaralók felügyelőinek kell igazán leleményesnek, ötletesnek lenni... A Körös-toroki tábort ve­zető tanároknak pedig ebe­reknek! A Tisza túlsó partján ugyanis nemcsak a KISZ­vezetők tábora talált helyet, de szorosan mellette ott nyú­lik el egy 100 személyes út­törőtábor is. Akiket jó sor­suk — szerencsés „beosztá­suk" — ide vezet, azok majd­hogynem igazi táborkörnye­zetben tölthetik el a napokat. Van már itt ebédlő, zuhanyo­zó, a vezetékekben ott kering a mindenféle gépek hajtása­hoz szükséges áram. Am, ha minden jól megy, jövőre meg azután még ké­nyelmesebbé válik az egye­lőre még félig otthonos tábor. Máris készen áll az a terv, amely egy 600 személyes di­ák-üdülőtelep vázlatát adja, s amelynek rajzai sportpá­lyák, központi étkező, kul­túrterem helyét tünteti fel. Hogy mikorra kerül majd fel az utolsó cserép ezekre a sokak által megálmodott épületekre? Tüstént, ha egy kicsit bővebb csatornában folydogál kivitelezéséhez szükséges pénz ... Minden­esetre az I. kerületi tanács a meglevő területhez évről évre hozzácsatol egy-egy da­rabot. Hely tehát máris van, és még Inkább lesz! Kár viszont, hogy a fürdő­vállalat nem adja Ilyen di­cséretes készséggel a — strandjegyeket. Az idei nyár eltöltéséről beszélgetve ugyanis ezt a „körülményt" említi még megoldatlan gond­ként Krnsznai László. Neve­zetesen azt, hogy kérés Ide, megkövetés oda, a helyben vakációzó úttörők száméra sehogysem tudnak kedvez­ményes fürdöbelépöket sze­rezni. pedig ha valami hoz­zátartozik a melegebb hóna­pokhoz. akkor az elsősorban a strandolás. A fürdővállalat azonban — ki tudja miért — az ármérséklésre mindig •nem-et mond: így aztán igen sok szegedi kisdiák kénytelen zuhany formájá­ban élvezni a vizet. Még jó. hogy van egy ;,sze­gedi" tábor Balatonkenesén is! Azok az igazán szeren­csések, akik tagjai lesznek vnlametvlk. kéthetente váltó, 100 tagú „turnusnak", azok kilubickolhatják magukat az itthon maradottak helyett is.,: Ákárz László Idegen sssvvel Peter Smith 53 éves johan­nesburgl lakos, akin Chris­tian Barnard professzor hét hónappal ezelőtt szívátültetést hajtott végre, minden igye­kezete ellenére sem tud munkához jutni. „Én vagyok a világ legjobb teniszezője, akinek a mellka­sában idegen szív dobog, — jelentette ki tréfásan Peter Smith a Dél-Afrikai Köztár­saság teniszbajnoksága után. — De amint szóbahozom, hogy szeretnék munkához jutni, beszélgető partnereim sorra elpárolognak." Smith betegsége idején sú­lyos adósságba keveredett. A fokvárosi Groote Schuur kór­ház, ahol „fehér" ember lété­re egy „színesbőrű" szívét ültették át mellkasába, ha­talmas számlát nyújtott be neki a műtétért. Peter Smith háztulajdonosa azzal fenye­getőzik, hogy az utcára teszi, ha nem törleszti lakbér hát­ralékát. „A csodálatos műtét visz­szaadta az életemet, — mond­ta Peter Smith —, de úgy látszik, arra már nem adnak módot, hogy létrenntartásom­ról is gondoskodhassak". Bfutynk B»aar«ücflSfa A Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének sze­gedi csoportja július 27-én negyedszer rendez kutyaki­állítást Szegeden. Ebben az évben a Tolbuhin sugárúti ipari tanuló iskola udvarán mutatkoznak be a hűséges házőrzők. A szervező bizottság közel 300 kutya érkezését várja. A résztvevők gazdái Tápai An­tal szobrászművész által ké­szített bronz-plakettet kap­nak. Érdekesség, hogy a szokásos ünnepi hetek előtti karneválon a kiállításon résztvevő ebek is felvonul­nak. egyetemisták, szakmunkások, tsz-tagok, illetve azok gyer­mekei nyergelik nap mint nap a lovakat. — Mire készülnek? — Lovascsapatunk egyre nagyobb sikerrel vesz részt a meghívásos területi és orszá­gos versenyeken. Szívesen megyünk lovasnapokra, sőt mi is rendezünk ilyeneket. A hét végén a hortobágyi lo­vasnapok résztvevői leszünk, a jövő hónapban pedig Sze­geden rendezünk megyei lo­vasversenyt. A Csikóscsárda ennélfog­va joggal viseli nevét, hi­szen csikók is, csikósok is vannak hozzá. Leginkább mégis kirándulók keresik fel. Hazaiak is szívesen időz­nek itt, de szerződése van a tsz-nek a MALÉV-vel is. Azok a külföldiek jönnek ide csapatostól, akik a csárda mellett a lovakat is szeretik. Horváth Dezső Tudom, lassan-lassan nyug­díjba készül. Mégis valaho­gyan olyan kép formálódott meg bennem Katona Sándor­ról, a szegedi járás ország­gyűlési képviselőjéről, a Ha­zafias Népfront Csongrád megyei bizottságának titká­ráról, hogy örök fiatal. Jó­maga kicsit tréfásan úgy summázta ezt: „mi, közép­korú fiatalok". Nagyon szép, sikeres, küz­delmes pálya áll mögötte. Az egyhangú, szürke tanyai te­lekből, a kis parcellás gon­doktól indult el, s immár két évtizede számot kér az or­szág intézésének ügyéből, ba­jából, s számot ad választói­nak az elért eredményekről, munkákról. — Felejthetetlen volt szá­momra 1949. május 16. Ek­kor a Magyar Függetlenségi Népfront lajstromán a Csongrád és Csanád megyei választókerületben lettem or­szággyűlési képviselő. Az­óta megszakítás nélkül részt veszek ebben a megtisztelő, sokszor igen nehéz és fele­lősségteljes munkában. Elő­ször Makón, aztán a makói járásban, majd Hódmezővá­sárhelyen. aztán újra a ma­kói járásban, most pedig a szegedi járás hármas szá­mú választókerületében va­gyok országgyűlési képviselő. Üj terület, homoki terület. Dorozsma, Bordány, Forrás­kút, Zsombó, Szatymaz, Sán­dorfalva és Dóc „tartozik" hozzám. Igyekszem megfelel­ni választóim bizalmának, érdekeiket képviselni az or­szággyűlésben. Katona Sándor a megyei képviselőcsoport vezetője. A csoport munkájáról summáz­va ezt mondja: — Szükség van rá. Az or­szággyűlésre való felkészü­lésben, közös tanácskozáson beszéljük meg azokat az ál­talános gondokat, amelyeket felszólalásainkban felvetünk az országgyűlés plenáris ülé­sén. Egymást segítve, nem­csak egy-egy választókerület gondjait tárjuk a nyilvános­ság elé, hanem a megye egy nagyobb területének gondjait, kéréseit. A képvi­selőcsoporton belül kedvező lehetősége van a képviselő­nek nemcsak az országgyű­lés anyagának áttanulmá­nyozására. megvitatására, ha­nem egy-egy íéma megisme­résére is. Igen fontosnak tartom, hogy rendszeresen tájékoztatást kérünk — a képviselőcsoport — egy-egy területről. Emellett az or­szággyűlési képviselőket meghívják a tanácsülésekre, a jelesebb rendezvényekre. Mint országgyűlési képvise­lő, mint a megyei képviselő­csoport vezetője, munkánk alapjának azt tartom, hogy a képviselő vegyen részt a törvényhozásban, az ország­gyűlés után tájékoztassa vá­lasztólt, az általános jelzé­seket, észrevételeket juttassa el a kormányhoz, hogy jó törvények szülessenek. En­nek érdekében munkálko­dunk mi is, éves munkaprog­ramot készítünk, amiben a helyi igények, problémák szerepelnek. A végzett mun­káról év végén tájékoztató hangzik el. Élete, munkássága példás. Emlékei között legnevezete­sebbnek, legmegragadóbbnak az 1949 augusztusi ország­gyűlést tartja. Ekkor szüle­tett meg a magyar nép al­kotmánya. Aztán mindjárt az ellenforradalom után, 1957 májusában megtartott első országgyűlés. A vitában szót kért, s harminchetedikként ar­ról beszélt, hogy milyen ha­tást váltott ki belőle az el­lenforradalom. hogyan győző­dött meg róla, hogy a régi *endszer restaurálásáról van szó. Majd a gyors konszoli­dációról, a mezőgazdaságban pedig az árpolitika kialakí­tásáról, a termelői biztonság­ról beszólt. Sokat tudnának mondani megyeszerte az emberek Ka* tona Sándor munkájáról. Hi­szen 1950-ben az egyik makói vagyontalan, gyógyíthatatlan beteget segítette hozzá, hogy a gyulai tbc-szanatóriumban elhelyezkedjen. A tanyai is­kolákat mindig szívügyének tekintette. A Sűrű-tanyai is* kólát 1964-ben villamosítot­ták. Segített abban, hogy »ÍI* lány gyúljon a petróleum­lámpa helyett. Sándorfalván munkában elnyűtt ember kérte az országgyűlési képvi* aelő segítségét, hogy a nyug­díjidőt méltányossággal ál­lapítsák meg. Elesett , em* ber volt nagyon, és beteg. Aa országgyűlési képviselő na segített volna? — Maradt még egy adós^ ságom. A bogárzói iskolában még nem ég a villany. Vala­mikor onnan indultam el én is. A bogárzói olvasókörnek voltam az elnöke. Egyszer; már majdnem sikerült. Meg* lehet, hogy mire nyugdíjba megyek, vagy azután, még ezt is megérem. Nagy út, nagy élettapasz^ tolat. Irigylésre méltó. S még mindig csak ott tartunk, a „középkorú fiatalságnál". Sz. Lukács Imre i Mérgezéses balesetek Láttam már embert erős méreggel permetezni, aki csak legyintett egyet, ha a veszedelemre figyelmeztet­tem: — Ne aggódjon, én bírom. A szomszédot könnyen leveri a lábáról, de nekem nem árt. Könnyelműség! Dr. Csák Károly balástyai orvos kérésemre három mér­gezéses balesetet sorol elő. Azt mondja, az emberek óva­tosabbak már, mint az elő­ző években. Itt-ott él még az a tévhit is, hogy permetezés­kor inni kell, mert akkor jobb lesz a szőlőtermés. Amíg csak rézgállccal perme­teztek, ennek a szokásnak váratlan következménye nem volt, az új növényvédő szerek alkalmazásánál azonban meg­kerülhetetlen, szigorú tör­vény, hogy sem előtte, sem A sándorfalvi Üj Élet Ter­melőszövetkezet melléküzem­ága — Váci József elnök szerint — a lovasiskola. Az ő lovaikat látjuk na­ponként ügetni, vágtázni, ug­rani Szegeden is, a vásárté­ren, és a sándorfalvi erdő egyik tisztásán is. Szegedre a kezdők járnak. A tv-beli Se­bastian film óta, szinte roha­mozzák a gyerekek a lovas­iskolát. Külön érdekesség, hogy a jelentkezők többsége lány. Elképzelhető, mennyire tetszik a gyerekeknek, hogy az első foglalkozáson már lo­vat adnak alájuk. Szülők mondják, hogy kénytelenek ők is megtanulni a lóistálló összes lovának nevét, jellem­ző tulajdonságait, mert a gyerekek másról sem beszél­nek. A haladók és a verseny­zők a sándorfalvi „lovaspa­radicsomban" találkoznak naponként. Délután öt órakor már hangzanak a katonás ve­zényszavak, ugranak a lovak a csikóscsárda melletti pá­lyán. Akármilyen furcsán hang­zik is, kezdetben a ló tanít­ja lovasát. Ért a vezényszó­ra, hallgat is rá, akkor is, ha a rajta ülő még saját fé­lelmével van elfoglalva. — Kik járnak ide? — kérdezem az elnököt. —. Nem előkelősködő em­berek passziója a lovaglás. Ipari tanulók, középiskolások, Mázolások Még manapság ls lehet itt-ott lát­ni régi cégtáblá­kon: festő és má­zoló. A fiatalabb nemzedék már megmosolyogja az utóbbi szót, nem tudja, hogy nem­csak a festés a művészet, hanem a mázolás is. Művészet volt például úgy elron­dítani a szegedi Hungária szálló homlokzatát, ahogy azt a derék festők — akik va­lószínűleg alapo­san megsértődné­nek, ha festő és má­zolóknak nevezné valaki őket — te­hát a tatarozás idejéből követke­zően rendkívül alapos munkát végző festők meg­cselekedték. Egy­szerűen bemázol­ták tetőtől talpig. Ha ez így megy tovább, akkor nem irigylem a távoli kor régészeit, akik majd a több mé­ter vastagságú festékréteg alól bányásszák ki az eredeti falat eltű­nődve egy mes­terség halódásá­nak tanújelein. S ugyancsak elcso­dálkoznak azon is, hogy — mérőesz­közeik tanúsága szerint — ugyan­ebben a korban ugyanebben a vá­rosban egy felte­hetően Kárász el­nevezésű utcában be tudták ugyan­annak a mester­ségnek a képvise­lői rendesen is festeni a házakat. y. M. utána — és természetesen közben sem —, nem szabad alkoholt fogyasztani. Kis mennyiségben sem! A termelőszövetkezetek egyre szigorúbban ügyelnek az előírt rendszabályok be­tartására, a homokterületek gyümölcsöseinek nagyobbik részén azonban a termelő saját belátásán múlik, meny­nyire követi az előírásokat. Itt még az sem kötelező, hogy az orvost előre értesítsék, ha veszélyes vegyszerrel per­meteznek. Ha a számot nézem, nem sok a három. Ha az embert, az egy is sok lenne. Az em­bert kell néznem. A három közül kettőt a háztáji gyümölcsösben ért baleset. Az egyiket permet­lé készítésekor (hét napi kli­nikai kezelésre, és több he­tes otthoni kényszerpihenő­re volt szüksége, hogy egész­ségét visszanyerje), a másik pedig több héttel ezelőtti mérgezés következtében még most is kórházi ápolásra szo­rul. A permetezőgép csöve repedt el, és az erős idegmér­get szemébe, arcába fecskend dezte. Példája sajnos újabb fH gyelmeztetésül szolgálhat. Csak másnap ment orvoshoz' pedig már aznap rosszul érezte magát. Nem hitte el; hogy neki árthat a permetté; A mérgezési tüneteket gyakran gyomorbóntalmak­nak tekintik, és a „házipati* ka" pálinkájával igyekez* nek gyógyítani. Olaj a tűzre! A harmadik baleset a kö* zösbeo történt. A jegyző­könyv tanúsága szerint védő­ruhával felszerelve dolgozott a gép kezelője, de a nagy melegben izzadságtól csorgó nyakán meglazította ruháza-; tát. Az orvos mérgezést álla­pított meg, ki is írta, eltil­totta egy időre a munkától. 0 volt a legóvatosabb, mert rögtön orvoshoz ment. Hama­rabb gyógyult. Sajnos, róla az a hír ter* jedt el, hogy nem is beteg,' csak kiíratta magát. Higgyünk az embereknek; ha saját bajukról van szó; akkor ls! Meg az orvosnak ls. H. D. Szeptember hóban beindul a levelező szakközépiskolai képzés a növénytermesztő-állattenyésztő szakon A jelentkezéseket az alábbi címre kérjük mielőbb beküldeni: Mezőgazdasági Technikum, Vásárhelv, Lenin u. 15. xH 12 864 PÉNTEK, 1969. JÜNIUS 27. DÉLMAGYARORSZÁG. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom