Délmagyarország, 1969. június (59. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-03 / 125. szám

Furceva Bécsben Az osztrák közoktatásügyi miniszter meghívására teg­nap Bécsbe érkezett Jekate­rina Furceva, a Szovjetunió művelődésügyi minisztere. A repülőtéren Furcevát Wald­heim osztrák külügyminisz­ter fogadta. (MTI) " Taniilóliztfisítás egész évre Most a tanév végén napi­rendre került az iskolákban a tanulóbaleset biztosítás, amelyet ezekben a napokban újítanak meg a tanulók. A „régi" diákok több mint 80 százaléka, a középiskolások 96 százaléka, kötötte meg ed­dig a nyári szünidőre is ér­vényes tanulóbaleset bizto­sítást. A kicsik, a mintegy 126 ezer elsős szzlei a beirat­kozással egyidőben köthetik meg gyerekeiknek a biztosí­tási szerződést. KGST tanulmányút A KGST mezőgazdasági állandó bizottságának növen­dékmarha-nevelési és hizla­lási tanulmányútján résztve­vő szakemberek május 25. és június 1. között hazánkban tartózkodtak. Nagy érdeklő­déssel tanulmányozták az ál­lami gazdaságok és a terme­lőszövetkezetek nagyüzemi telepeit. A tagállalmok kül­döttei — a magyar delegáció­val együtt — a tanulmányút folytatásaként vasárnap Csehszlovákiába utaztak. A 425-ös folyó-kilométer­nél, Tiszalöknél az erőmű zu­hogói alatt is olyan tiszta a víz, hogy szinte átlátszó. A Tiszának ez a szakasza a hor­gászok paradicsoma, nem is szólva a táj szépségéről. A közeli erdőkben tarka, ké­nyelmes hétvégi víkendházak várják a pihenőket. Az erő­mű túlsó felén, a folyó jobb partjánál azonban nem ilyen idilli a kép. A • hajózó zsi­lipeknél áll az F. K. 130-as. szegedi kotró két fenékürítő dereglyével, s az F. K. 326­os vontatóhajóval. Két mű­szakban 32 szegedi és tápéi hajós napi 10—10 órás mun­kával feszült a zsilipeknek — képletesen szólva. Az erőmű felett áll a folyón az étke­zést nyújtó és fekhelyet biz­tosító tanyahajó. Tápéi hajósok A tűző napon állni is el­bágyasztó. A gépek, a vasak csak úgy lehelik magukból a forróságot. A megállás nél­küli munkában az emberek észre sem veszik, hogy bronz­színű testükön verejtékcsep­pek gurulnak végig. A szem­lélődő a romantikát látja a környezetben, abban az at­moszférában, amelyben ők nap mint nap élnek, ök vi­szont a folyó medrét, a hajó­zó zsilipek másfél-két méte­res iszapját „tapogatják" ki a hatalmas kotrókanalakkal, amelyek alámerülnek és megrakodva sietnek felfelé, majd fordulnak, csikordul­nak a sárhajók fölé. A teli uszállyal elfut a vontatóha­jó a munkahelytől vagy más­fél-két kilométerre, ahol a folyó sodrában szabadjára engedik a súlyos iszapot. S így megy ez nap mint nap, hónapokon át. azután feljebb húznak a vízi jár­művek a Keleti Csatorna tor­kolatához, és elkezdődik élői­ről a megszokott ritmus. Kemény élet Révész István kotrómester 34 éve járja a vizeket, Frank Lajos dereglyekormányos pe­dig 37 esztendeje. A kezük alá dolgozók legtöbbje szin­tén kipróbált hajós, szegedi­ek. tápéiak, mint Adám Mi­hály, Terhes József, Kószó János. Mellettük vannak pes­tiek. tiszalökiek, mezőszeme­reiek, s még dunántúliak is. Milyen a híradástechnikai készülékek minősége? Érzékeny televízió — Sokféle táskarádió Bár olyan jó véleményt mondhatnánk minden árunk­ról, mint a híradástechnikai ipar termékeiről! A magyar tévék, rádiók sokkal köze­lebb állnak az európai szín­vonalhoz, mint mondjuk a hazai mosógépek. Tehát csak dicséret? — szó sincs róla. Hiszen a szaküzletekben kap­ható jó néhány készülék kö­zött olyanok is akadnak, amelyek szórakoztatásunk helyett inkább bosszantanak. Verseny és egyeduralom Hosszú vita után az Orion­gyár is folytatja a tévégyár­tást. Nagy szerencsénkre; a Videotonnal kialakult tévé­verseny során aztán egészen kiváló, üzembiztos tévétípu­sok születtek, amelyek meg­állják a helyüket a külföl­di piacokon is. A Videoton jó hírű ,,Munkácsy"-ja után a nagyképcsöves, kétnormás ..Stárral", majd újabban a nagy képélességű, decalcsö­ves kis „Favorittal" megala­pozta rangját. Tény. hogy Magyarországon — éppen a mérsékelt ár miatt — több Videoton-készüléket vásárol­nak, mint Oriont. Persze az Orion a ..Deltával", az „Oret.­tával", újabban a Victóriá­val „ugyancsak válaszolt" a székesfehérváriaknak, külö­nösen az igazán szuperigé­nyes tévézők örömére. Az Orion- és Videoton-termé­kek mellett ma már nem „él" meg az import, a kereske­delem finoman szólva ..mel­léfogott" a Lengyelországból behozott Topázzal. A tévéverseny továbbra is jót ígér: a most készülő fe­kete-fehér készülékeket már alkalmassá teszik a színes műsorok fekete-fehér vételé­re. Kár, hogy a tévékhez ha­sonlóan Magyarországon nem több gyár készít rádiókat — csupán a Videoton. Ez meg­látszik helyesebben „hallat­szik" a rádiókon. Az elmúlt esztendőkben több olyan tí­pus készült, amelyeknél rendszerint könnyen elrom­lott a hullámváltó. Jön a sztereo? Az asztali rádiók minősé­ge javul, a gyár új váltót épít készülékeibe. Korunk nagy vívmánya a sztereofónia, azaz a tökéletesebb hang­visszaadás. A Videoton rég­óta ígéri, hogy megjelenteti a sztereó rádiókat. Remél­jük az idén végre az üzletek­be kerül majd a magyar sztereó készülék is. Sok az importrádió: az NDK-bóI és Bulgáriából asz­tali készülékeket, a Szovjet­unióból, Csehszlovákiából Lengyelországból, Hollandiá­ból, újabban Japánból vásá­rolunk hordozható zseb- és táskarádiókat. A Videoton ..Strand"-ja, „Miniszuper"­je. „,Teenager"-je nem mondható ugyanis a legsike­rültebbnek. Á „Lido", vala­mint a borsos árú „Cam­ping" elfogadható, és válto­zást jelent a legújabb szé­kesfehérvári gyártmány, a „Riviera-super", amely 3 rö­vid, 2 közép, egy hosszú és 2 ultra rövid hullámsáv vételé­re lesz alkalmas. Persze, a külföldi táskarádiók közül van rostálni való: a szovjet készülékek kitűnőek és nem drágák, de a csehszlovák és lengyel kisrádiók többször el­maradnak a követelmények­től. (Jobb lenne, ha a keres­kedelem helyettük is a kitű­nő szovjet Sport és Sokol rá­diókat vásárolná!) Magnók, lemezjátszók Kevesebb van belőlük használatban, mint rádióból,! televízióból. A másik jellem- | ző: általában elmaradnak at­tól a színvonaltól, amelyet más vonatkozásban a tévék­kel szemben követelünk. Két éve bővült a választék, de a Csehszlovákiából importált ,,Teslá"-val, „Urán"-nal nem lett jobb minőségű magnó a magyar piacon. Változást a Budapesti Rádiótechnikai Gyár újabb kazettás magnói ígérnek, amelyek drágák ugyan, de legalább megbíz­hatóak és jók. A lemezját­szók sorrendje: a legkere­settebb — joggal — a „Sup­rafon" sztereo. A kitűnő Philips nagyon drága, a Cristarton viszont gyakran 1 meghibásodik — ezért az üz- j letekben maradnak. S ne feledkezzünk meg az , új jelenségről: másfél esz­tendeje terjed az úgyneve- | zett HI-FI-technika, az üz­letekben végre megfelelő erő­sítőket, hangfalakat vásárol­hatnak az igényesebb zene­rajongók. Örökös gond Természetesen az alkatrész- í utánpótlásról van szó. A ! szervizek küszködnek az al- : katrész-utánpótlás nehézsé- ! geivel. sajnos még mindig hosszú heteket kel! várni, í míg megérkezik a filléres al- j katrésa. és visszakaphatjuk! több ezer forintos készülé- i keinket. Matko István i A stabil gárdáról szólva! mondta a kotrómester: — ök azok, akiket be tud- j nék szorítani egy szardxniás! dobozba. A többiek jönnek,! mennek, mint a vándorma­darak. Miközöttünk a nagy dumának nincsen foganatja. Aki idejön, annak meg kell fognia a munkát, vagy odébb áll. Ha úgy jön ki. a lépés, nemigen törődünk a rubi­konnal, az egy műszakra eső tíz órával. A tankolás, a csö­vek kirakása, hajóállítás meg-megnyújthatja a mun­kaidőt, s akkor csak 6 óra j alvás jut a leglustábbnak is. | Ez a vízre helyezett élet j kemény, szikár, mint ma­guk a hajósok. Kéthetente váltják egymást, hogy me­lyik műszak legénysége utaz­zon haza a családjához pén­tek déltől hétfő délig. A hozzátartozók is utazhatnak hozzájuk. Olyankor összébb­húzódnak, ha valamelyikük felesége megy látogatóba, hogy az a férjével közös ka­binban lakhasson pár napig. Hatnapi vendégeskedésre a kotrómester ad engedélyt, to­vábbi ott-tartózkodást Ter­hes Sándor kirendeltségveze­tő engedélyezhet csak. Megfelelő körülmények A kotró, az uszályok és a lanyahajó teljes személyze­tének szociális ellátottságá­ról Török Sándor diszpé­cser, vagy ahogy maguk között nevezik, garnitúra­parancsnok gondoskodik. Hi­deg-meleg vizes fürdő, mos­dó áll rendelkezésükre. Min­denféle védőruhát, védőesz­közt megkapnak. Délben több fogásos közös ebéd várja őket. Reggeliről és vacsorá­ról maguk gondoskodnak. Vásárolni se kell bejárniuk Tiszalökre. Akinek kell va­lami, csak leadja a rende­lést, s a beszerző mindent bevásárol. A tanyahajón té­vé, rádió, társalgó. A kajü­tök és hálóhelyek kényelme­sek és tiszták. A hajósok nem bőbeszédűek. A munkában, pihenésben, szórakozásban műszakról műszakra vált­ják egymást. Szegedről a ta­vaszi nagy víz, az áradás után hajóznak be, és akkor térnek pihenőre a vízi jár­művekkel, amikor a Tiszán megindulnak a jégtáblák és lassan pillésedik a víz. Lődi Ferenc A hangnem és az üzlet Valamikor — nem is olyan régen — a boltban, a ven­déglőben örülhetett a vásárló, ha szóba álltak vele. S az eladók nem is igen válogatták a szavaikat. Ez nem a ren­des kiszolgálás, hanem a megálázó kiszolgáltatottság kor­szaka volt. Igaz, a stílusváltás nem ment könnyen és itt­ott még nem is sikerült megvalósítani, de azért ma már az udvarias előzékenység jellemző. Az eladóknak szemé­lyes érdekük, hogy eladjanak s a vevő tőlük vásároljon. Mert ha gorombák hozzá, elmegy máshová, másutt költi el a pénzét, más üzletbe szokik. A fogyasztó a pénzéért egyre jobban válogathat, árut is, üzletet is. Vajha okulnának ebből a változásból némely, ma még monopolhelyzetben levő szolgáltatók! Hiszen az ő státu­szuk is változhat, az ő egyeduralmukba is betörhet s előbb-utóbb bele is szól a konkurrencia. Amit a kereske­delemben pár év alatt új vállalkozók jelentek meg, úgy jöhet olyan is, aki jobb feltételeket kínál a szemét elhor­dására, a közterületek rendben tartására — parkgondozást vállalt például a Haladás Tsz —, a lakóházak karbantar­tására, a közüzemek működtetésére. Aki ezt a feltételezést hipotézisnek tartja, azt sem hitte, hogy az állami élelmi­szerüzletek, vendéglők mellett szövetkezeti téesz és ve­gyes szektorokból társult és magán versenytársak lépnek a színre. Mindez figyelmeztet: ideje lenne már hanghordozá­sukban leszállni a magas lóról! Akár maradnak egyedül a „piacon", akár nem, megtanulhatnák végre, hogy nem ha­tósági funkciójuk van, hanem kölcsönös jogviszonyban, ügyfél kapcsolatban állnak a lakossággal. Amely azért és úgy fizet a szolgáltatásokért, amint azokat teljesítik. Meg­esik, hogy nem szállítják el a szemetet, hogy nem javítják meg a lakás beszakadt mennyezetét, órákig vagy napokig nincs víz, villany, gáz s a megrendelő mégsem hajtatja végre, perli be a vele egyezségben levő vállalatot. Úgysem menne semmire. Hát akkor mi teszi indokolttá a másik fél sokszor goromba, sértő, fenyegető hangú felszólítását késedelmes vagy elfelejtett fizetések esetében? Hány ilyen levelet lehetne idézni!" „Három napon be­lül megszüntetjük a szolgáltatást" ... „Végrehajtási eljá­rást indítunk ön ellen" — ijesztgetnek már az első fel­szólítások. S nem egyszer olyan követeléseknél is, amelyek­ről utólag derül ki, hogy nem a fogyasztó, hanem a szám­lázó tévedett. Ugyan a drasztikus hangra csakhogy elke­rülhető legyen a komplikáció —, sietve teljesített jogtalan befizetés jóváírása vagy visszatérítése már nem megy ilyen gyorsan. Meg a hibák megszüntetése sem. S ha már a felszólítások elkészítéséért aműgyis felszá­mítanak pár forintos büntető (?) költséget, akkor vehet­nék egyes szolgáltatók azt a fáradságot, hogy nem ugyan­azt az eljárást helyezik kilátásba levelük szövegében az első késedelmes fizetőnek, mint a notórius nem fizetőnek. (Egyébként sem világos a felszólítási költség megfizette­tése, mert a vállalatok ügyviteli kiadása költségvetésből történik, ami egyik része a szolgáltatási díjaknak.) Változtatni kell a rossz hangon! Nem csupán az intel­ligencia követelményei miatt, hanem a partner iránti köte­les tisztelet parancsára. A partnert, aki fizet, akinek a pénzéből tevődik össze a szolgáltatások költsége, a szolgál­tatók alkalmazottainak bére, illik jobban megbecsülni. Mert — ha nem is fenyegetőzik vele —, amint módjában lesz, esetleg ő is más vállalkozóval köt egyezséget. Kondorosi János Fura „íormalonlás" A vasbeton és a kövek kö­zött a városok kellemes szín­foltjai a parkok s bennük a szökőkutak. A szemlélő gon­dosan parkosított tereket, de­koratív szökőkutakat talál a városban. Szinte felfrissülést jelent a Széchenyi tér platán­jai és hársai alatt tett séta, esténként pedig szemet gyö­nyörködtetőek a reflektorok­kal körültűzdelt virágágyak, valamint nemzetünk nagyjait ábrázoló szobrok — de csak akkor, ha a reflektorokat be­kapcsolják. Az utóbbi hóna­pokban Széchenyi és Kossuth „kegyvesztett" lett. Vagy az árammal takarékoskodnak ? Az újszegedi ligetben is sokan keresnek felüdülést. Ügy tűnik, mégsem elegen, legalábbis az illetékesek nem. Senkinek sem szúrt szemet a Vigadó és a vidámpark kö­zötti tisztáson levő szökőkút? Itt áll a maga olaszos egy­szerűségével elhagyatva, ma­gányosan, a vízre szomjazó betonkoszorú közepén. Kör­nyezete valódiasított erdei táj, derékban tört nyárfák és töl­gyek varázsolják elénk az elhagyott erdőségekbe illlő szomorú képet. Egy rózsaszál szebben beszél — nem sze­relmeslevélről, hanem az illetékesek gondatlanságárúi. A valamikor gondosan kiül­tetett rózsabokrok szinte mondják: a gaz lehúz, altat, befed ... Az összképet a mar­tinkemencék táplálékának való — több tonna súlyú — vasszerkezet teszi „színessé". Lehet, hogy hanyagság, ne­tán formabontás volna mind­ez? A. S. fi szigetelők tudósai A Vtllamoslpari Kutató Inté­zet szigeteléstechnikai főosztá­lyán új szigetelőanyagok ki­dolgozásának, feldolgozás tech­nológiájának kísérleteivel és alkalmazás technológiájával foglalkoznak. Képünkön: Babos Sándorné és Talpai József ve­gyésztechnikusok ellenőrzik az Aminoplaszt sajtolóanyagból ké­szült szigetelő alkatrészek mi­nőségét. KEDD. 1969. JÚNIUS 3. DÉLMAGYARORSZÁG

Next

/
Oldalképek
Tartalom