Délmagyarország, 1969. június (59. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-20 / 140. szám

Efádár János elvtárs beszélgetése a moszkvai taoácskozásrál Az USA vonja ki j csapatait Vietnamból (Folytatás az 1. oldalról.) — A véleményeltérések részben ideológiai, részben politikai természetűek, Az ideológiai kérdésekben csak a tudomány módszerét használ­hatjuk, s ez eltér a napi po­litika módszerétől, össze kell gyűjteni, elemezni, értékelni kell a tényeket, kidolgozni a fó következtetéseket, majd egybevetni a különböző test­vérpártok elemzéseinek ered­ményeit. Csak a kommunis­ta világmozgalom tapaszta­latainak összessége adhatja meg az igazi választ arra a kérdésre, hogy mi a marxista —leninista igazság, vagyis mi egy adott probléma helyes, marxista-leninista értelme­zése. — Ami a politikai nézetel­téréseket Illeti, tudvalevő, hogy a testvérpártok a leg­különbözőbb feltételek kö­zött dolgoznak, s ennek meg­felelően eltérő taktikát alkal­maznak. De az alapvető ér­dekek közösek, mert egysé­ges az eltökéltség az Impe­rializmus elleni harcunkban, egységesek vagyunk abban, hogy erősítenünk kell össze­fogásunkat. A nézeteltérések leküzdésének legjobb útja a közös munka és a közös harc, vállalt — és amint hangoz­tatták — becsületesen vég­zett munkájáért. Megtisztelő, hogy testvérpárjaink úgy ér­tékelték — ránk bízhatják az előkészítő munka szervezé­sét. Munkánkat úgy tekint­jük, mint az internacionalis­ta kötelezettségeinkből adó­dó feladatot, s az MSZMP becsületbeli adósságának tör­lesztését, azért a szolidari­tásért és támogatásért, ame­lyet egy kritikus időszakban élveztünk a testvérpártok ré­széről. — Küldöttségünk Moszk­vában megbeszéléseket foly­tatott több testvérpárt kép­viselőivel a napirenden levő problémák megoldása céljá­ból, valamint a pártok kö­zötti kapcsolatokról. Milyen fő feladatok áll­nak pártunk és a nemzet­közi kommunista mozga­lom előtt, hogy az elfoga­dott dokumentumokban megjelölt célokat elérjük? — Küldöttségünk első te­endője, hogy híven beszámol­jon pártunk Központi Bizott­ságának és kérje delegációnk munkájának Jóváhagyását. A Központi Bizottság eddig is nagy felelősséggel foglalkozott (i nemzetközi kommunista Egyébként hadd jegyezzem mozgalom kérdéseivel, és bt meg: amennyiben nézetelté­rések jelentkeznek, jobb és egészségesebb, ha nem té­rünk ki előlük, hanem nyíl­tan, elvtársiasan és bátran be­szélünk róla. — A távolmaradott párto­kat — mint azt küldöttsé­günk sajtóértekezletén emlí­tettem — különböző okok ve­zették. Most még egy lépés­sel tovább mehetek: a tanács­kozás úgy foglalt állást, hogy az alapvető dokumentumokat megküldik a világ minden kommunista és munkáspárt­jának — a távolmaradottak­nak ls — abban a meggyőző­désben, hogy ezek az okmá­nyok közös harcunk olyan politikai platformját jelentik, amelyek megvalósításából mindenki kiveheti részét, s amelyhez még utólag is lehat csatlakozni. Azzal kapcsolatban, hogy az értekezletről tudósító nem­zetközi újságírógárda köré­ben és világszerte nagy fi­gyelmet keltett a tanácsko­zás nyilvánossága — Kádár János a következőket mon­dotta : — Jó sajtó- és propaganda­munka nélkül politikai és társadalmi célokért harcolni nem lehet. A nyilvánosságnak mind az előkészítő munka időszakában, mind pedig a tanácskozás idején nagy Je­lentőséget tulajdonítottunk. A konzultatív talalkozó házi­gazdáiként Igyekeztünk meg­könnyíteni a sajtó munká-... , . . „... ját, és a testvérpártokkal velemenyek, s így erősödik a egyetértésben lehetővé tettük, nemzetközi kommunista hogy szinte együtt éljen a ta­zonyára megfelelően értékelni fogja magát a tanácskozást is. Ugy gondolom, hogy a mi pártunk és valamennyi test­vérpártunk fő feladatait az imperializmus elleni harcban az elfogadott dokumentumok tartalmazzák, amelyek igen jó elvt-poltttkal alapot ad­nak ahhoz, hogy a testvér­pártokkal együtt tovább foly­tassuk a harcot. A Moszkvában töltött két hét, találkozás öt világrész forradalmáraival, bizonyá­ra bővelkedett ritkán adó­dó élményekben. Ml tette Kádár elvtársra a legna­gyobb benyomást a tanács­kozáson? — így szólt az utolsó kérdés. — Nehéz erre válaszolnom — mondotta Kádár János. — Annyiféle benyomás és hatás ért, hogy mindazt még ren­dezni kell magamban. Meg­kupott a tanácskozás légkö­re, az a nyílt elvtársi légkör, amelyet valamennyi testvér­párt küldöttsége nagyra ér­tékelt. Meggyőződésem sze­rint egyetlenegy delegáció sem utazott el meghántva, vagy olyan érzéssel, hogy itt valakire is rá akartak volna kényszeríteni számára elfo­gadhatatlan véleményt. Ez azért nagy Jelentőségű, mert, ha ebben a szellemben dol­gozunk tovább, megutálhat­juk minden nézeteltérés tisz­tázásának nyitját. így köze­lebb kerülnek egymáshoz a • Párizs (MTI) Teljes formális és ered­ménytelen volt a Vietnam­mal foglalkozó párizsi négyes konferencia csütörtöki. 22. ülése. Pham Dang Lam nagykövet, saigoni küldött és Walsh amerikai nagykö­vet továbbra is a tényeket fejtetőre állítva megismétel­ték a csapatok kölcsönös visszavonására irányuló kö­vetelésüket. Ha Van Lau nagykövet, a VDK küldöttségének helyet­tes vezetője rámutatott, hogy a 25 000 amerikai katonára vonatkozó döntésről kiderült: az nem visszavonást, csupán átcsoportosítást jelent. Nguyen Thi Binh asszony külügyminiszter, H dél-viet­nami ideiglenes forradalmi kormány küldöttségének ve­zetője tájékoztatta az érte­kezletei arról, hogy Európa. Ázsia, Afrika és Latin-Ame­rika számos különböző poli­tikai és társadalmi rendszer­hez tartozó országa ismerte el eddig a Dél-vletnaml Köz­társaság tdelglencs forradal­mi kormányát és létesített vele diplomáciai kapcsolato­kat. Binh asszony a továb­biakban rámutatott, hogy Nlxon elnök csaknem hat hónapja tölti be tisztségét. Ez alatt az idő alatt nemcsak nem állította helyre a békét, mint azt választási kampá­nya idején többször is ünne­pélyesen megígérte, hanem folytatta és még fokozta ls az amerikai agressziós háborút Dél-Vietnamban. Folytatód­nak a provokációk a VDK szuverenitása és biztonsága ellen és mértéktelenül foko­zódik a „különleges háború" Laoszban. Támadásokat és provokációkat hajtottak vég­re a Kambodzsai Királyság ellen, Midway-i találkozó óta pedig fokozták a B—52­es repülőgépekkel végrehaj­tott. bombázásokat. Az, ideiglenes forradalmi kormány küldöttsége — fe­jezte be felszólalását Binh asszony, külügyminiszter — komoly magatartást tanúsít a konferencián, bizonyítékát adja Jó szándékának a dél­vietnami probléma Igazságos megoldásának keresésében A kérdés gyökére most az. hogy nz Egyesült Államok, amely az agresszor, vonja ki csapatait Dél-Vietnamból, anélkül, hogy ennek fejében bármilyen feltételt is támasz­tana. Az Egyesült Államokban olkezdíkuitt a feszültséRckkel tár­sadalmi robbanásokkal terhes „bosszú, forró nyár". A MlchW ganl Egyetem tüntető diáksága ellen felvonul a mintegy .100 ta­gú, állig felfegyverzett rendőri különítmény A volt hadügyminiszter sürgető cikke A közel-keleti válságról Az EAK álláspontja nácskozással, Ezt nagyon fon­tosnak tartottuk. A kommu­nista mozgalmat ugyanis szinte egész , története során végigkísérte az osztályellen­ségnek az a vádja és rágal­ma. hogy titkos, összeesküvő céljai vannak. Valójában mozgalmunk kezdettől fogva nyílt. A ml céljaink már azért sem titkosak, mert nem csu­pán a kommunisták céljai, még kevésbé csak a kommu­nisták érdekeit szoloálják, hanem a nemzetközi munkás­osztálynak, valamennyi dol-1 gozónak, mindazoknak az ér­dekeit, akik emberi módon akarnak élni. Közvéleményünket ért­hetően érdekli — hangzott az újabb kérdés —, milyen munkát végzett az MSZMP küldöttsége a dokumentu­mok kimunkálásában, u testvérpártok küldöttségei, vei folytatott megbeszélé­seken? Kádár János erre ezt mon­dotta : — Pártunk képviselői uz előkészítés folyamán és n ta­nácskozáson egyaránt aktí­van részt vettek a munka minden mozzanatéban, va­lamennyi okmány megfogal­mazásában. Ott voltak a szer­kesztő bizottságban és a tit­kárságban. Ez utóbbi négy társelnökének egyike delegá­ciónk tagja volt. Csaknem minden testvérpárt képvise­lője elismerését és köszöne­tét fejezte kl az MSZMP­nek az előkészítésben magára mozgalom — mondotta befe­jezésül Kádár János. (MTI) • Washington (MTI) Johnson volt hadügymi­nisztere az amerikai csapa­tok haladéktalan kivonását sürgette Vietnamból. Clark Cllfford, aki a Johnson kor­szak véglén vette át McNa­marától a hadügyminiszter­séget, egy folyóirat — cikké­ben állapította meg: a vietnami helyzetben történt változások következtében le­hetőség van arra. hogy még az idén százezer amerikai katonát vonjanak ki Viet­namból. a jövő év végére oedig valamennyi száraz­földi harcoló alakulat el­hagyja az országot. Clifford ugyanakkor azt javasolja, hogy hagyják Dél-Vietnam­ban az Egyesült Államok légierejét, valamint tüzérségi és ellátó alakulatokat, ame­lyek segítségével a dél-viet­nami hadsereg átveheti a harci feladatok ellátását az Egyesült Államoktól. Clif­ford cikkében kijelentette ezt tartja a legalkalinnsabb­nak a súlyos amerikai em­berveszteségek elhárításáru. Sajtókörök jelentik, hogy Nixon elnök csütörtök esti sajtókonferenciáján (magyar Idő szerint péntekre virra­dóra) foglalkozott a vietnami háború kérdésével is. A saj­tókonferencia másik fő té­mája — amint azt közöltük — a leszerelési tárgyalások perspektívája. A hazafias erők fokozták tevékenységüket a Saigon (AFP) kong folyó delta vidékén a 9. A dél-vietnami hazafias amerikai gyalogos hadoaz­erők a csütörtökre virradó tály főhadiszállását lövi a éllel Dél-Vietnam egész te- hazafiak tüzérsége, rületén fokozták tevékenysé­güket.: támadást intéztek 34 amerikai és dél-vietnami ál­lás ellen. A Dak to melletti Ben Het-i különleges tábor ellen irányul a hazafiak leg­erősebb tüzérségi csapása, amely Idestova már másfél hónapja tart. A demilitari­zált övezettől délre az ame­rikai tengerészgyalogosok V.andergrlft nevű támasz­pontját egy hét alatt már három támadás érte: a Me­Csütörtökön a B—52-es amerikai óriásbombázók hat hullámban támadtak célpon­tokat Saigontól 90 kilomé­terre északnyugati irányban a feltételezett csapatössze­vonásokat bombázták a kam­bodzsai határ közelében. Az AFP jelentése szerint a szudáni kormány is elis­merte a dél-vietnami ideig­lenes forradalmi kormányt. • Kairó (MTI) Az A1 Gumhurija újabb részleteket tár fel Gromiko kairól megbeszéléseiről. A cikk ismerteti az EAK állás­pontját a négy- és kéthatal­mi tárgyalásokról a jelenle­gi helyzetben. A lap megál­lapítja, hogy Gromiko kairói tárgyalásaira akkor került sor, amikor a közel-keleti válság körül a nemzetközi kapcsolatok újra kritikus helyzetbe jutottak. A Moszk­va és Washington közti tár­gyalások is megakadtak, mert az Egyesült Államok olyan javaslatot terjesztett elő, amelyet az arabok el­utasítanak. Az amerikai terv eltávolodott a BT határoza­ra hozta A szovjet nagykö­vet ennek megfelelően foly­tatja megbeszéléseit Sisco amerikai külügyi államtit­kárral. Az EAK véleménye a következő pontokban fog­lalható össze: A megszállt területek teljes kiürítése a békés rendezés alapvető feltétele. A menekültek problé­máját az ENSZ hatá­rozatai alapján kell meg­oldani. Kairó elutasít minden közvetlen tárgyalást Izraellel. A Biztonsági Tanács határozata nem említi a határok módosítását. Az a 1. 2. 3. 4. tától, hiszen nem írta elő cikkely, amely szerint a tér­a megszálló izraeli csapatok teljes visszavonását. A négy­hatalmi tárgyalások túlságo­san elhúzódtak és az ameri­kai magatartás nem annyira a BT-határozat végrehajtá­sát, hanem az arabokra ne­hezedő nyomást célozta. Gromiko látogatása alkalmat adott Kairónak, hogy közöl­je véleményét Gromikóval, aki ezt Dobrinyin tudomásá­ség országainak joguk van rá, hogy biztos határok mö­gött éljenek, nem jelentheti azt, hogy bármely arab terii­letet Izraelhez kell csatolni akár a megszállás nyomása alatt, akár enélkül. Kairó el­utasít minden olyan békés­nek nevezett megoldást, amely azon alapul, hogy a határokat Izrael Javára mó­dosítsák. Közeledik a Holdra-azállás történelmi pillanata: az Apollo—11 legénysége már készülődik Táviratot kaptam a Néprajzi Múzeumtól, hogy Jován rablóbandájáról akart mesélni. Aztán elő­(28.) Anyám soványnak talált. — Apadt vagy, fiam. Tömött volna étellel, itallal, óvatosan érdek­lődött keresetem felől. Nem azért, ne higgyem, hogy nekik kellene. Hanem, mit ragasztottam magamnak? Gúnyát, bútort, könyvet, asszonyt? A nősülés ls. Nincs elkésve, de ideje lenne. Pi­roska Jóskánknak a nyáron született meg harma­dik gyerekük. Besenyi Lajcsléknak ls kettő van mar. Házat vertek maguknak odabent a központ­ban. Igen, igen. Én meg se kint, se bent. Nekem mindent elölről kell kezdenem. Semmim sincs. 1250-et keresek. Háromszázat megeszek. Száz újságra meg a rádió részletére. Száz könyvre, száz dohányra, ez már hatszáz. Szappan, nyírás, mosatás, borotválkozás, hétszáz. Mozi. színház, nyolcszáz. Egy Ing, egy zokni. Havi kétszáz ma­rad. Nem mindig. Apám kevés szavú ember. Nem simogatott so­hu. Kedves szó nem fért kl a szóján. A goromba az ömlött belőle litániaszámra. Akarta, hogy lo­vagoljak egy kicsit az Idén ls. Egy oldalról a pénz miatt. Betört loyanként hatvan forintot is kifizet a gazdaság. De nem a pénzért akarta. Ha­nem, hogy lássák, az ő fia ugyan tanár, de nem urasodott el. Most ia dolgozik, gatyában ül a lo­von, ingújja felgyűrve, és hám alá gyötrl az Igá­ra ítélteket. Az ő fia tanár, de nem úr. Mert ő embert növelt. Ügy nevelt ő embert, ahogy lovat. Tó lovakat nevelt, jó cselédeket, jó embereket. Valahogy így gondolkodott, de soha, soha nem mondta. Azt sem, hogy tart valamire engem. Ha­nem evéskor nekem adta a kenyeret, hogy szel­jek. két napon belül kezdik a szóban megígért gya­korlatot. Minden költséget vállalnak, vonulja* be. Azt hiszem, hasznomra vált a fejtágítás. Persze csak éppen annyi időnk volt, hogy a sze­münket rányissák a tennivalókra. Hogy csak éppen megijesszenek bennünket a muzeológia szerteágazó dolgaival. Az ősrégészettól a pros­pektusig mindent gyűjteni, rendezni, szakozni, helyre rakni, kiállítani, fnagyarázni. Mit mond­jak? A bogarat a fülünkbe eresztették. Amit csak tudtak, Ideadtak, megmagyaráztak. „Keve­sebb ösztönösséget, több tudatosságot." Rajtam sókat segített ez az egy hónap. Emberileg ls. Ve­lem egykorú, velem hasonló helyzetben levő, leszorított fejű, feszülő ambíciójú tanúrkák vol­tak a tanfolyamon. Küszködtek a kicsinyesség­gel, a kiskirályokkal, a gáncsoskodással, a nagy­zolással. Kicseréltük tapasztalatainkat, ég Ősszel, amikor Ismét megérkeztem, úgy éreztem, hogy megedződtem, mint kovács kohójában a kala­pács alá tüze6Ített ekevas. Ugyan a legfőbb nyári tervem nem teljesült. Elmaradt Jolival a nagynak remélt beszélgetés. Még találkoztam vele, hiszen megígértem, hogy felkeresem őket, » bár még forró nyár volt Sze­geden, mállott a flaszter az utcán, ő fázósan húzta össze pongyoláját, és félénken ült le tő­lem távol. Buta udvarias szavakat váltottunk, és semmiképp nem tudtunk arra a hőfokra jutni, ahol olvadáspontja van az őszinte, emberi szó­nak. Abban egyeztünk, hogy majd. Majd írjak, majd válaszol, majd találkozunk, majd. Nagyon hosszú lett a majd. Az iskolában az első napon, ahogy papírra vetettem tennivalóimat, láttam, hogy csak éppen aludni lesz időm. A rendörsé­gen vállaltam a műlovaglúst szombaton délutá­nonként. Az iskolában volt 25 órám délelőtt. Két délután tanulóköröm, de a gyűjtés is szorí­tott. Az embereknek tetszett, hogy kifaggatom őket. Megkerestek, biztattak, hívtak. Egvik a rejtelmes várbeli kútról tudott, a másik PakuUr kerültek a nótások, táncosok, bűbájosok, kris­tóf-imádsógosok, pipagyűjtők, halottslratók, vó­félyesek, összemesélők, nyugalmazott koldusok, megjavult kolompár-cigányok, fafaragók, bőrdu­dások, citorások, nyenyerések és útszéli juhá­szok, akikről, ha szóltak, azt mondták, nem em­ber az. hanem juhász. Száz kéz ls kevés lenne ide. Szerelem? Csak néha szakadt fel egy-egy pillanatra bennem a hang, ha emléket zajgató muzsikát hallottam, vagy szépen riszáló szoknyát láttam. Harminc­egy éves voltain. Egyedül való, mint ágas a mé­nes legelőjén. Nem, mégsem olyan. Teli voltam tennivalóval. A dolgozók esti gimnáziumába is bevettek tanítani. Muszáj volt. Kerkai tanár úr nyugdíjba ment. Az is lekötötte heti három esté­met. A felnőtteket szerettem tanítani. Minden mozdulatra figyeltek, ök nem azért jártak ide. mert a szüleik így akarták. Azért Jártak, mert az élet így akarja. Az. Igazgató írásban értesí­tett. hogy „felvesz a dolgozókhoz", mintha Isten tudja, milyen messze élnék tőle. De hamaro­Btin hívatott ls, hogy alkalmam legyen megkö­szönni a megtiszteltetést. 'Hát nem köszöntem meg. Tavaly is adhatott volna órát. Mert volt olynn tanár, aki kapott, de akkor nekem nem jutott. Mit köszöngessek akkor én? Egyébként közölte, hogy jó lesz, ha hangtompítóval dol­gozom, azaz nem hangoztatom reakciós néze­teimet. Az esti iskolán munkások, pártfunkclo­nériusok, tisztviselők tanulnak. Nagyon is ha­mar kiderítik hovatartozásomat. Köpni lett vol­na kedvem. Engem félt ez a vörös pnlástos tol­vaj? De hát mondhattam neki? Törvényes rend van. Bizonyítanom kell. Ml a bizonyíték? Sem­mi. Nem is vitatkoztam vele. Nyeltem. Egye meg a fene a piszkos farizeusát. A tanáriban most is jó napot köszöntem, és nem fogadták. (Folyt, fcöüj

Next

/
Oldalképek
Tartalom