Délmagyarország, 1969. június (59. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-15 / 136. szám

Kádár János elvlárs sajtóértekezlete Moszkvában (Folytatás az 1. oldalról.) zött a diplomáciai kapcsolatok felvételének kérdésében. Érdeklődött a Süddeutsche Zeitung tudósítója arról is, hogy elképzelhetőek-e a diplomáciai kapcsolatok felvétele előtt egyéb lépések, amelyek javítanák a Magyar Népköztársaság és az NSZK kapcsolatait. Kádár János így válaszolt: — Magyarország és a Német Szövetségi Köztársaság között a közelmúltban ls sor került és a jövőben is sor kerülhet bizonyos kisebb lépésekre a kapcsolatok megjavításában. Nemzeti és nemzetközi érdekek Ezután az ÜPI tudósítója megkérdezte, mi a helyzet akkor, ha a szocialista országok egymástól eltérően ítélik meg a nemzeti és nemzetközi érdekeiket Kádár János válasza: — Felszólalásomból kitűnhetett, hogy felfogásunk szerint szocialista ország részéről a nemzeti és nemzetközi érdekek csak jól összeegyeztetve és együtt érvényesíthetők. A dolgok normális menetében e kérdések rendszerint így is jelentkeznek. Következésképpen nem szükséges a nemzetközi és a nemzeti érdekek egymás fölé vagy alárendelése. A CTK tudósítója azt kérdezte, miként vélekedik dr. Gustáv Husáknak, a CSKP Központi Bizottsága első titkárának, a tanácskozáson elhangzott felszólalásáról. Az MSZMP Központi Bizottságának első titkára hangsúlyozta, hogy a magyar delegáció figyelmesen és örömmel hallgatta a felszólalást. — Abban — mondotta Kádár János — az általános nemzetközi kérdéseket illetően, ugyanaz az elvi álláspont jutott kifejezésre, mint amelyet a Magyar Szocialista Munkáspárt is képvisel. A csehszlovákiai helyezet megítélését delegációnk szintén megértéssel és egyetértéssel fogadta. Küldöttségünk az egész felszólalással egyetértett, mindaz, amit Husák elvtárs elmondott, meggyőző volt, nekünk tetszett. Husák elvtárs felszólalásának meghallgatása után szeretném megismételni a Magyar Szocialista Munkáspárt, a magyar munkásosztály, a magyar dolgozó nép őszinte jókívánágait. Bízunk a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságában és sok siker kívánunk. kezett. Ugyanakkor azzal a szándékkal és óhajjal is, hogy meghallgatja a többiek álláspontját, érveit — éppen abból a célból, hogy a megértés kölcsönösen erősödjék és az álláspontok közeledhessenek. — Szeretném kiemelni — és e tekintetben véleményem szerint előrehaladásról beszélhetünk —, hogy a tanácskozásunkon képviselt mind a 75 párt azonos következtetésre jutott: azokban az ideológiai, politikai kérdésekben, amelyekben nézetkülönbségek maradtak fenn, a tanácskozást követő időszakban, alkalmas időpontban és megfelelő formában folytatni kell a kérdések komoly elemzését és a vélemények, álláspontok közelítését. — Mély meggyőződésem: az itt képviselt pártok valamennyien megegyeznek abban a közös óhajban, hogy saját pártjuk, saját országuk politikájában nem kívánják a pekingi gyakorlatot megvalósítani. — Más kérdés, hogy a mostani tanácskozáson ez az álláspont nem egyféleképpen jutott kifejezésre. Ennek az a magyarázata, hogy a világ más-más részein különbözőek a viszonyok, eltérő az egyes pártok helyzete, s ez taktikailag különböző fellépésekhez vezet Mi például tudjuk, hogy egyes, a tanácskozáson részt nem vevő kommunista és munkáspártok távolmaradásának korántsem a pekingi irányzattal való egyetértés az oka. Ennek különböző okai vannak. A Kínai Kommunista Pártnak megvolt a maga oka, ahhoz hasonló, de mégis más az Albán Munkapárt távolmaradásának oka, és megint más okok vezették a többi távolmaradó pártot. — A tanácskozás idején történt, illetve nyilvánosságra került kínai provokáció, az újabb határincidens, kiváltott bizonyos változást csaknem minden párt állásfoglalásában. Főként olyan értelemben, hogy még komolyabbnak ítélik meg a helyzetet, és még nagyobb figyelmet szentelnek ennek a rendkívüli fontos kérdésnek. Ifjúságunk biztos támasza Előrehaladás a megbeszéléseken A CTK tudósítójának arra a kérdésére, hogy sikerült-e az előkészítő munka és az értekezlet során kiküszöbölni néhányat az egyes pártok közötti nézetkülönbségekből, Kádár János kijelentette: — Véleményünk szerint a tanácskozás menetében számos kérdésben közeledtek egymáshoz az egyes pártok álláspontjai. A Morning Star (NagyBritannia Kommunista Pártjának lapja) tudósítójának, kérdése arra vonatkozott: mi a magyarázata annak, hogy az értekezleten résztvevő pártok véleménye eltér a Kínai Kommunista Párt politikájának értékelésében és az e politikára adandó egységes választ illetően is. Az értekezlet idején lezajlott határincidens vajon változtatott-e néhány párt ezzel kapcsolatos álláspontján? — folytatódott a kérdés. Kádár János azzal kezdte válaszát, hogy a moszkvai tanácskozásra minden küldöttség a központi bizottsága által meghatározott instrukciókkal és állásfoglalással érA Komszomolszkaja Pravda tudósítója az imperialisták fokozódó aknamunkájára, az ifjúság körében kifejtett romboló tevékenységére vonatkozólag tett fel kérdést. Kádár János válaszában hangsúlyozta, hogy a szocialista országok elleni aknamunka szinte minden területre — így a propaganda és a sajtó területére is — kiterjed, és bizonyos, hogy a hírszerzők vonalán is folyik. Az imperialisták nem utolsósorban arra törekszenek, hogy megrendítsék ifjúságunknak a szocialista eszmébe vetett hitét Voltaképp érthető is ez a törekvés, a kapitalizmus gazdái és prófétái ugyanis úgy gondolkodnak: ha saját országukban nem tudnak perspektívát nyújtani ifjúságuknak, ha saját ifjúságukból hiányzik a hit és a bizakodás — hiányozzék a szocialista országok ifjúságából is. — A Magyar Szocialista Munkáspárt természetesen mindenekelőtt ideológiai és politikai eszközökkel harcol az imperialista aknamunka ellen. Nagyon egyszerű és jó eszközünk, fegyverünk van erre: a szocializmus legyőzhetetlen igazságának hirdetése és a szocialista gyakorlat szüntelen javítása. Ez bizonyítja az ifjúság számára, hogy biztató és szép jövő áll előtte, szebb, mint a jelen, szebb, mint amit mi láttunk. már elmondotta véleményét, ami pedig az NSZK-t illeti, véleménye szerint a szükséges újraértékelést az NSZK még nem tette meg A lengyel tudósító másik kérdése: hogyan értékeli a tanácskozás tükrében a pártok közötti Ivapcsolatok helyzetét? A japán hírügynökség tudósítója arról kérdezte Kádár János véleményét, hogy egyes nagy ázsiai pártok — például Japán, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és a VDK pártja — távol maradtak a moszkvai tanácskozástól. A válasz így hangzott: — Először is: őszintén sajnálom, hogy a három megnevezett ázsiai párt nem vehet részt ezen a tanácskozáson. Ezt azért is sajnálom, mert ez a három párt Ázsia népeinek progresszív törekvéseit, igazságos céljait fejezi ki, és azokért harcol. Véleményem szerint ezek a pártok más okból és indokokkal határoztak úgy, hogy nem vesznek részt a tanácskozáson, mint a Kínai Kommunista Párt. De úgy gondolom. elhatározásukban valamilyen szerepe annak is van, hogy jelenleg Peking árnyéka vetődik rájuk. — Ami Pekinget illeti: lehet, hogy vannak itt olyanok, akik hallottak már az én életutamról, de bizonyára sokan ismerik a magyar nép tövises útját és harcát az előrehaladásban. Kijelentem, hogy szívem mélyéből együttérzek minden becsületes kínaival és őszinte sajnálatot és részvétet érzete irántuk. Én magam — a jelenlegi politikai vonalvezetés mellett — még rehabilitált sem szeretnék lenni Pekingben. Többször jártam Kínában. Tisztelem a kínai népet. Nagyra becsülöm szorgalmát és törekvéseit. Ez a nép megérdemli és el is fogja nyerni a jobb sorsot. A japán hírügynökség munkatársa tette fel a következő kérdést: mi a véleménye a Japán Kommunista Pártnak a nemzetköztkommunista munkásmozgalomban betöltött szereperői? Kádár János a következőket válaszolta: — A Japán Kommunista Párt jelenlegi politikai állásfoglalásai közül — amenynyire én azokat Ismerem, egyesekkel egyetértünk, másokkal nem. Értékelni lehet viszont — és én értékelem is — a Japán Kommunista Párt szándékát és törekvését az egységes álláspont kialakítására. A béke minden népnek érdeke Kapcsolat a pártok között A PAP tudósítójának el- kapcsolatos állásfoglalására ső kérdése a budapesti ta- vonatkozott. Kádár János nácskozás felhívásának vissz- utalt arra, hogy a kérdés elhangjára és az NSZK-nak ső részéről — az Izvesztyija oz európai biztonsággal tudósítójának válaszolva — A sajtókonferencia utolsó kérdése, amelyet az Observer tudósítója tett fel, a kővetkezőképpen hangzott: véleménye szerint létrehoznak-e ezen a tanácskozáson valami olyan szervet, amely a jövőben fenntartaná a kapcsolatokat az összes kommunista pártokkal? — A kommunista vUágmczgalomnak, a marxista—leninista mozgalomnak — válaszolta Kádár János — több mint száz esztendős története során egyes időszakokban volt, más időszakokban nem volt központja. A mostani periódusban — itt a tanácskozáson ls az a vélemény — nem volna helyes valamiféle központ létrehozására törekedni. Hogy a távoli jövő mit hoz és akkor hogyan lesz, azt nem tudom, nem prófétálhatok. Kádár János befejezésül a következőket mondotta: — Engedjék meg, hogy még egyszer megköszönjem fi- . gy elmüket és korrektségüket, í és kifejezzem azt a reménye-' met, hogy olyan egyetemle-l ges kérdések szempontjából,1 mint a béke, valamennyien felelősen kezelik majd az itt., elhangzottakat, mert hiszen a béke minden népnek és minden tisztességes embernek, érdeke. Ezt a felelősséget kél jük önöktől. A szegedi munkásság 1919 júniusi sztrájkharca A politikai viszonyok alakulása március végétől május végéig F IrPrriPQt 110 Ste" vázlatosan és csak annyiban L nblUbOl érinthetjük, amennyiben a júniusi nagy sztrájk megértése megköveteli. Amikor a Szegedet megszállva tartó francia imperialisták az 1919. március 21-ét követő napokban főleg gyarmati katonákkal mintegy 15 ezer főre növelték csapataik létszámát, és így döntő túlerőt biztosítottak maguknak a helyi forradalmi katonasággal szemben, március 26-án ultimátumot adtak át a direktóriumnak. Ebben — többek között — a vöröskatonaság kezén levő fegyverek jelentős részének átadását, a fővárossal való kapcsolatok megszakítását követelték. A hadügyi népbiztosság már előbb, március 25-én, figyelmeztette a szegedi direktóriumot, hogy ne adjon át semmiféle katonai felszerelést a franciaknak. Amikor az ultimátum átadása megtörtént, a direktórium utasítást kért a teendőkre a hatlügyi népbiztostól. Azt a választ kapta, hogy amennyi katonai anyagot csak tud, szállítson el Szegedről, olyan területre, amely nem áll francia ellenőrzés alatt, a forradalmi katonaság is hagyja el a várost. Ennek az utasításnak megfelelően hagyták el március 26-ról 27-re virradó éjjel Szegedet a forradalmi igazgatási szervek, a kommunisták és vöröskatonák egy része is. Az eltávozott direktórium helyeit a Munkástanács egy másik direktóriumot nevezett ki, ez azonban érdemi tevékenységet nem folytathatott. Ekkor már a város politikai életének irányítója a francia városkormányzó volt. A franciák teljesen elzárták Szegedet a Tanácsköztársasággal való közlekedéstől, Algyőtől Röszkéig kordont vontak a város körül, a vasúti síneket ls felszedték Budapest és Hódmezővásárhely irányában. Betrix vóroskormánvzó március 28-án magához rendelte a város március 21. előtti vezetőit, a polgári érdekek öntudatos képviselőit, Dettre Jánost és Somogyi Szilvesztert, és megbízta őket Szeged vezetésével. A dzsentriszármazású Tabódy Zsolt ezredest pedig a városban maradt magyar katonai alakulatok irányításával. Ezek a személyek kizárólag Betrix kormányzónak voltak felelősek, akinek az volt az óhaja, hogy a burzsoázia által mindig is kívánt, tőkés tulajdonviszonyok alapján álló. békés osztály-együttműködés megvalósuljon. A proletárforradalom előtti, a polgárság érdekelt szolgáló közigazgatást március végén helyreállították. megkezdődött a városban maradt kommunisták letartóztatása. a munkáltatók pedig április eleién megindították munkásaik ellen a támadást; a Winkler-fürésztelepen. a Winter-féle kefegyárban és számos más üzemDÉLMAGYARORSZÁG 7* VASÁRNAP, 1969. JÜN1US 15. ben is felrúgták a kollektív szerződéseket, amelyeket a munkások 1918—19. telén vívtak ki. A forradalmi szervek elüldözése után a munkásság kezében valójában már nem volt hatalom, ezért mindezt nem gátolhatta meg A kedvezőtlen gazdasági viszonyok, a nagyfokú munkanélküliség még a gazdasági harc kilátásait is előnytelenné tette. A felületes szemlélőt megtévesztheti az a tény, hogy a helyi újságok egy ideig még közölték a Forradalmi Kormányzótanács rendeleteit és a proletárforradalomra utaló címeken jelentek meg A fentebb említett tények azonban, amelyek a tényleges hatalmi viszonyokra vetnek fényt, nem hagynak kétséget afelől, hogy a burzsoázia diktatúrája érvényesült. így értékelte ezt már az eltávozott direktórium is. A proletáríorradalom származó egyes külsőségek megtartása néhány hétig csupán a valóság leleplezésére szolgált és a nyílt ellenforradalmi rendszer lehetőleg zökkenőmentes bevezetését készítette elő. A forradalmi külsőségekből is mind többet lefaragtak és május elején már valamennyi szegedi lap a március 21. előtti címen jelent meg a laktanyában helyreállították az őszirózsás forradalom előtti állapotokat, az igazságszolgáltatás régi rendje is visszatért és létrejött (a direktóriumnak március 22-én szolgálatait felajánló Tirts csendőr őrnagy vezetésével) egy ellenforradalmi karhatalmi alakulat Ilyen körülmények között, a franciák aktív közreműködésével Szeged ellenforradalmi központtá vált. összegyülekezhettek itt a Tanácsköztársaság leverését kívánó aradi és temesvári ellenforradalmárok, a volt monarchista katonatisztek és csendőrtisztek. A május végére Szegeden összeverődött urak a szegedi ellenforradalmárok szervezetének és a bécsi képviselőinek részvételével megalakították az első szegedi ellenforradalmi „kormányt", amelynek gróf Károlyi Gyula volt az elnöke. Ez az alakulat a Tanácsköztársaság megdöntését, a tőkések és földbirtokosok uralmának visszaállítását hirdette és titokban a királyság restaurációjának gondolatát melengette. Reményei teljesedését elsősorban a franciaktól várta és többször sürgette a Tanácsköztársaság elleni francia intervenció megindítását. A franciák erőteljesen támogatták is az ellenforradalmi „kormányt"; bíztak abban, ha a Tanácsköztársaság leverése után uralomra jut, kiszolgálja a francia nagytőke erdekeit, egyengeti majd a francia imperializmus gazdasági és politikai befolyását Magyarországon. Ennek ellenére a Tanácsköztársaság elleni közvetlen fegvveres beavatkozásra nem vállalkozhattak. Júniusban ugyanis kibontakozott a nyugat-európai — elsősorban francia — munkásság nagyszerű, harcos kiállása Tanács-Magyarország mellett. Hatalmas: sztrájkok sora követelte a magyarországi francia csapatok visszavonását Mindez gátolta az antant intervenciót. Ehhez járult hozzá a szegedi munkásság nagyszerű politikai sztrájkharca is, amellyel júniusban a Tanácsköztársaság védelmére sietett. Ezzel lekötötte a francia imperialisták és a magyar ellenforradalmárok erőit A Magyarországi Szocialista Párt szervezete (melyet a felülkerekedett ellenforradalom taktikai okokból nem szorított illegalitásba) a „kormány" színrelépése után „Szeged munkásságához!" cimmel röpiratot adott ki. Ebben leleplezte Károlyi Gyuláék ellenforradalmi céljait és felhívta Szeged népét, hogy ne engedje magát félrevezetni a „kormány" programjában szereplő üres ígéretektől, hanem „az utolsó leheletéig" harcoljon a „szociális haladásért". A Forradalmi Kormányzótanács a Károlyi-„kormány" megalakulása után Szeged-környékéről várható imperialista támadás meghiúsítása érdekében mind fokozottabb tevékenységet fejtett ki. Mozgósítani akarta Szeged munkásságát a proletárhatalom védelmére, másrészt szélesíteni igyekezett az agitációs munkát a francia csapatok között. A városnak a Tanácsköztársaságtól való elzárása ellenéi-e a szegedi szocialista pártszervezet illegálisan fenntartotta a kapcsolatot a Forradalmi Kormányzótanáccsal, amely arra buzdította a szegedi pártszervezetet, hogy szervezze meg a .kormány" ellen irányuló általános politikai tömegsztrájkot. Ez volt akkor az adott szegedi körülményeknek legmegfelelőbb harci forma. A városban levő kommunisták, baloldali szociáldemokraták, továbbá a direktórium megbízottai, akik szintén gyakran átszöktek a demarkációs vonalon, fáradhatatlan felvilágosító munkát végeztek ennek érdekében. Az ellenforradalmi „kormány" törekedett arra. hogy a munkásokat is megnyerje céljainak. Propagandagyűléseket rendezett, különböző szakmáknak, de a gyűlések többször kormányellenes tüntetéssé váltak. Június 8-án például a vasúti alkalmazottakat hívta gyűlésre a kormány megbízottja; mielőtt azonban megnyitotta volna a gyűlést. Fischer Márk vasúti munkás felugrott a pódiumra, felhívta a mintegy 300 jelenlevőt, hogy a kormányt ne ismerjék el, hanem a budapesti szovjetkormány mellett foglaljanak állást. Egy másik detektívjelentés, amely szintén június 8-án kelt, azt mondja el, hogy „A nagyóllomáson szolgálatot teljesítő vasúti személyzet között általánosságban erős kommunista szellem uralkodik. A vasúti személyzet (altisztek, vasúti munkások stb.) nagy többsége nem akarja elismerni a mostani kormányt és kijelenti, hogy minden erejével küzdeni fog a kormány ellen." Az összvezetőségben a többség egyelőre ellenezte az általános sztrájkot. Azt hangoztatta, hogy nem szabad alkalmat adni az ellenforradalomnak a munkások elleni fellépésre. Békés magatartás esetén — mondották — a megerősödött ellenforradalom nem lép fel terrorisztikusan a munkások ellen. Az általános sztrájk nem járna eredménnyel, csupán fölösleges szenvedésnek termé ki a munkásokat. Ez a felfogás azonban szöges ellentétben állt a munkások igazi É