Délmagyarország, 1969. június (59. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-14 / 135. szám

Szunnyadó reklámok Keltsék életre gazdáik! A városok esti képéhez ban az antikváriumban csak sötétségű — a Kelemen utca már szorosan hozzátartoz- fél könyveket lehet kapni, felől. nak a színes neonreklámok, vagy nem erre utal k fel- Ez a felsorolás csak törecegfeliratok. Ezeknek felsze- iratok felének világítása? A déke a fekete reklámoknak relésére több tízezer forin- Tömörkény könyvesbolt mű- érdemes volna a tulajdonod tot költenek a vállalatok, ködik, nem úgy a Juhász soknak körülnézni a házuk. Szegedet is sok tarka neon Gyulához címzett — leg- illetve reklámjuk táján és teszi nagyvárosiassá. A kü- a'.ábbis, ami a reklámot 11- sürgősen intézkedni azok fellönböző színű álló és mozgó leti. Makóról érkezők kül- élesztéséről. Nem említettem reklámok invitálják a járó- földön érezhetik magukat, az időszakos neonokat (szakeloket gazdáik portékáihoz, ha olvassák, hogy a posta az lámigyár. Klauzál téren az vagy felhívják a figyelmet POST... A szegény Arany- Állami Biztosító, a lottó, a szolgáltatásaikra, illetve tá- pók sem tud a korábban Beruházási Bank stb. rekjékoztatnak különböző intéz- megszőtt hálójában mász- lámjait), amelyek minden mények hollétéről. kálni, ha nem világítják ki. másnap — karácsony másA napokban azt tapasztal- A VIDEOTON reklámja nap, húsvét másnap — vilátam, hogy a színes neonok szimbólum? Sötét, mint a gítanak. Szerintem a jó bornem mindegyike ég, vagy képcső. A Boszorkánykony- nak is kell cégér, legalábbis csonkán. Egy biz- ba felirata is boszorkányos Acs S. Sándor tos: sürgősen életre kell kelteni a meghibásodott neonoíSiklós János: SZÜZEK BÁSTYÁJA A város szélén, a tenger- ányt, nem akadt a nyomá- reván. Itt valahogyan nem tői alig háromszáz lépésnyire ra és egyszer a tenger szélén érezni azt a közvetlen, deáll egy henger alakú magas állva megpillantotta a bás- rűs — nagyvárosi és mégis bástya: a Szüzek bástyája. Ez tya alatt a víz felszínén le- emberközelséget nyújtó — úgy belesimul Baku történe- begő piros főkötőt. Felismer- atmoszférát, mint például tébe, mint az a tény, hogy te és rájött, hogy o bástya Jerevánban. Nem minősítésaz azerbajdzsánok a harma- tengerre néző rácsán dobták ről és különbségtételről van dik századtól kezdve a ki. Ott van a szűz — gon- szó. De ez egy nagy iparSasszanidák birodalmához dolta magában —, de hogyan város és úgy látszik fejlesztartoztak, s 640 körül pedig jusson be oda? Addig-addig tése, építkezése e fejlődés arab kézre kerültek. S Baku járt-kelt, míg megveszteget- igényeit már a VIII. században keres- te a kapuőrt és így, könnyű követte és csak másodlagosan lehetett figyekedelmi kikötőként szerepel szerrel került az udvarba, lembe venni városépítési a Kaszpi-tenger mellett. Megvárta az estét egy zugban, és a sötétségben óvatosan feljutott a bástya teesztétikát. Ez érthető ls* mert Baku iparának majdcsak 80 százaléka a nehézkat. hiszen közeleg a szabadtéri és jó volna, ha pontosan eligazítanák a vendégeket például a Hungáriába és nem a HUNG .. .-ba. A színházi évadnak lassan vége. Azért a Thália istennője kapcsolón csókolhatná a színház és a Kárász utcai jegyiroda feliratát egyaránt. Biztosítás, biztonság — figyelmeztetett valamikor a Klauzál téren a pislogó tetőreklám. azonban, úgy látszik, kiégett a biztosítéka. ÜjabSzöveg nélkül Pafkányfészkek a Fehér Ház közelében AvsNeme«teten6an "JJüEÍr'kSl anya alig tudja eWáuítanl a tartott és úgy vélekedett, Magyar S/Ó egyik Idei BJA- betevő falatot. Egy másik, 14 hogy azt a pénzt, amit a raJUKI szamából változtatás gyermekes családban az anya kétaelhárító rendszerre szánSuíkSt köxölJük 81 al4bbl a családfenntartó, 50 dollárt nak, jobb lesz, ha a szegékeres hetenként, mint ház- nyek élelmezésére fordítják. Unalmas Ismétlésnek hang- alkalmazott, és egy Charles H. Percy, III. rezik talán az amerikai nyo- ldösebb íia is valamennyivel pubhkanus szenátor is ugy morrol' írni Már számtalan hozzájarul a költségekhez, de nyilatkozott, hogy meg kell újság és folyóirat számolt be ® "yo^orúságo® lakás fordítani a sorrendet, erröl a kérdésről közvetlen 3 95 dollár egy hónapra. Van- Jacob K Javíts New riportokban és a kormánv- nak olyan s^ények is. akik York-i republikánus szenáhatósagok hivatalos jelenté- még a 2 dolJórt se,m, tud3ák Í°r- .?k] 3 \'l0Ver East sóiból. Do ez a probléma új- ^cff'/.otni az élelmiszer- Side"-ján nőtt fel. osszehaból és újból' előtérbe tola- jegyekért, kodik, mert a nyomor egyre . A 4 nyomortanya közepén, elterjedtebb állandó jelen- ket lemp!om termeben. ki- saga lakóhelyével es szomoséggé vált-' az eddigi nyo "hezetl "regek mohón fo- rúan mondotta: „Itt csak remorenvhítő programok siral- gyas4ztottfk a, meleg ebédet; "fénytelenség van. Nekünk masan elégtelennek bizo- am>t a templom ingyen ad volt remenyunk, mindenáron nvultak nekik. A New York-i episz- ki akartunk onnan szaba"A főváros. Washington k°Pális egybá.z a,mdlt évb?n dalni- De sötét al?g; kellős közepén meghúzódó I54 ezer do,lárral támogatta ut van melyből nincs kiút, nyomortanyákat nemrég sze- ezt a progra™t' de « a 1 lÉM nátorok kerestek fel. hogv ^ R a saját szemükkel győződjenek ""W" ''' kiutalasbol is na- ••••i^H meg a legnyomorúságosabb gyo" keyes maradt ,meg' "a tobb jusson a v.etnaszegénységben élők helyze- az is elfogy: nf™ lasz- akí P?' bab"rura az ABM hátéról. Nem volt kellemes lát- a szegeny öregeknek enni lózatra és a kifinomult fegyványban részük. Alig rövid " Af"' _ _ . tusán teijututt u uuatyet te- —— — — — A legenda tejére. Fönt az ajtónálló őr iparra esik es az ipara mar 6 nem látta, hogy ki érkezik, 1917 előtt is viszonylag fejcsak a lépések hangját hal- lett volt. megmaraal lotta Azt hitte, hogy a gazdája jött a szűzért és kizárta ösi nemzet az azerbajdzsán a vasajtót. Nem ért rá mégis, hiszen építészeti emlékei rőkönyödnl a toronyőr ezen az időszámítás előtti máso- tévedésen, mert a fiú megdik évezredtől jelzik (Bas kötözte és betömte a száját. Norasen erődítményei), hogy A viszontlátás Öröme csak különösen fejlett kultúrával néhány percig tartott, addig daYmi* mozgalmakban virendelkeztek. A bástya mel- talán, míg visszakapott piros 8Zont Baku kiemelkedő szelett éppen most van folya- főkötőjét újra fejére tette matban egy római kori épí- a lány. Megérkezett a nagy tészeti stílusban készült úr. A sötétben csak annyit „föld alatti kolostor" romjai- mondott az őrnek, hogy nak feltárása. A föld alatti nyissa az ajtót; mire észreszón az értendő, hogy a ko- vette, hogy nem a saját teián Pem is' tudja a ma rabeli felszín — a tenger embere áll a strázsán, a le- gyar közvélemény, hogy mellett — néhány tíz mé- gény már be is lökte a to- H tert süllyedt. ronyszobába és rázárta az A Szüzek bástyájáról szó- aitótló legendát egy bakui kalauz. Keleties ízű Szorgalmasok; gazdagok A Kaukázuson túli forrarepet játszott és ennek nyomai ma is megvannak. 1917. november 13-án ott már a bakui proletáriátus létrehozta a szovjet hatalmat. S vagy régész (mindkét jelző illik rá) mondta el. Időszámításunk után a XII—XV. században készültek, vagyo1918. nyarán az intervenció idején a hatalom ideiglenesen az Imperialisták által támogatott azerbajdzsáni burzsoá nacionalisták (Műszavat párt) kezébe került.' A bakui bolsevikok 26 vezetőjét a várost egy ideig tartó angoellenforradalA pórul járt nagyúr se nos polgárok, kereskedők gítségért kiáltozott, őrséget, megszallva rendelésére különleges épít- szolgákat mozgósított, a '°k az kezésű házak. Uralkodói pa- leány meg a fiú futottak márok segitségeyel elloták, kastélyok, mauzóleu- volna a bástyalépcsőn, de bur.fltak mok. Ez a tengerrel és az útjukat állta az őrség. Éle- Azóta a 26 bakui komisszár élénk kereskedelemmel füg- tűket már nem menthették sírját minden haladó gongött össze és a változó törté- meg- összefogózva ugrottak dolkodasu ember megnézi nelmi szituációkkal. A XIII. ie a'mélybe. A kiszabadított es. lar if^J^ században például a mongo- nagyúr egy piros főkötőt ~ **""* " lok foglalták el Azerbaj- látott a tengeren, a vízszídzsánt, s a XIV. századtól ön- nen lebegett. álló államként létezett, a kü- A tragédiának híre ment tat az örményekével. Perlönböző fejedelmi dinasztiák és azóta ez a torony a Szü- sze az azerbajdzsánok ninkormányzása alatt. Egy ilyen zek bástyája (egyébként a csenek széjjelszórva a világuralkodó dinasztia feje épít- régészek hivatalos jelzésé- ban úgy mint szomszédaik-' tette a maga erődítménysze- bői is a világon mindenütt Egy tömbben élnek 15 milrű kastélyát egészen a ten- ezt a nevet viseli a bakui liónyian. de ebből ötmillió gerpartra és ennek egyik, torony.) « szovjet Azerbajdzsánban sonlította a Washintonban!vizbe épített tornya maradt A történet rövid volt és fs 10 millió Perzsiaban látottakat az ő szegény ifjú- meg a Szüzek bastyája né- valamiféle keleties ízű Ró- (Iránban). A hatarvonai va 1..1..H. i..- . ... ... ven. A tenffpr nziíta öcszéhh- : t.'.ii„ „.„-.ar.if L-t mi is megtettük. Érdekes, hogy nemzeti sorsuk sok azonosságot müven. A tenger azóta összébb- meó és Júlia csendült ki zsugorodott, de a legenda belőle. Inkább mese, mint lasztja el őket egymástól. (Ezesetben azokat az adatómegmaradt. ^lóság. De enneiTá nagy kat használom, amelyeket A nagy úr meglátott egy városnak az ereje, érdekes- Jg^ e^TelTmeg tz szép lányt. Arányos testű, fe- sége. sokszínűsége nem mekete szemű kis tündért, aki- se. Itt az ipar és olaj a v„,., ...cJH ...UVO IUUS nek Piros főkötő volt a fe- meghatározó, hiszen az nem világít a végén a re- íén- Megtetszett neki a szűz ottani népgazdaság 90 száés elfogatta testőreivel. A zalékát az ipar adja. Meleány rúgott, vágott, hara- zSgazdasága jellegzetes, annak ellenére, hogy a szanmény mécsese. Nixon elnök pedig •hogy 15 utcasaroknyira a Fehér Háztól, az elhanyagolt, szenyverkezés mindennemű fajtáWalter F. Mondane, min- jára — úgy igyekszik csöknesotai demokrata szenátor kenteni a költségvetést, hogy nyes utcák, házak, patká- rfondta> meggyöződött megnyirbálja, redukálja és nyok által megszállott laká- bogy "ezre" f? .€zre.n szlgotrlRegényeknek sök reménytelenségben élő éheznek az orezág ^városá- szánt, eddig is elégtelen oszemberek ™™ viiá™ ban- amlt szégyenletesnek szegeket.* Űj Magyar Lexikon adataival.) Szorgalmas, gazdag nép az azerbajdzsán. Kár, hogy olyan keveset tudunk róluk. Érdemes lenne nagyobb pott, tiltakozott és vőlegé- tóterület 65 százalékán ga- csoportokban ellátogatni nyének a bosszújával fenye- bona terem. Növekszik getőzött, akinek roppant ere- szőlő, gyümölcsfélék, dinyje rV-^V "agy *,r naf,' £&orődSégszezkáem Kaszpi-tenger mellé, sok látnivaló akad ezen a keleti és nyugati kultúrát egyemberei elvitték és bezárták termelése. Lenkórán vldé- beötvöző vidéken. egy biztonságos helyre; en- kén szubtrópusi kultúrák nek a bástyának a tornyába, (tea, tung, citrus-íélék). Érdemes megnézni a Szüzek bástyáját is. Meghallszomorú világa uralkodik. Reggel az Iskolás gyermekek sokszor üres gyomorral indulnak el otthonról, és a nincstelen öregek magányos odúkban, gyakran pinceszobákban húzódnak meg. A hámlott vakolatú, férges lakásokban, melyeket rothadt gerendák tartanak fenn, a családok kicsije-nagyja kását és talán hulladékcsontból főzött levest eszik vacsorára. Már kora hajnalban sorban állnak a szegények az élelmiszer-jegyekért, melyek 2 dollárba kerülnek, s melyekért egy hónapig ingyen kapnak eledelt a közeli ' boltban. A szenátorokat nagyon megrázta, amit a nyomortanyákon láttak és mind a republikánusok. mind a demokraták felháborodva követelték, hogy a kormány terjessze ki a szegények házépítésere és ellátására irányuló programját. Walter E. Washington, a főváros fekete polgármestere vezette őket végig a nyomornegyeden és megjegyezte- „Ez az, amiről már régen beszéltünk, de eddig még senki sem hallgatott ránk". A szenátorok megígérték, hogv ezúttal tesznek is valamit. A kormány egyik specialistája, egy gyermekorvos, felhívta figyelmüket ogv kétéves kislányra. akiről könnyű volt megállapítani, hogy elégtelen táplálékot kap. A kislány 11 gyermek közül a legfiatalabb: apa nincs a háznál «. a segélyen élő A fiú hiába kereste a le- Más város ez, mint Je- gatni újra ezt az anekdotát. janicsárok (24.) A második héten felkelegiettern, és bár tiltotta az orvos, mutyiban cigarettázgattom a folyosón, a többi lábadozóval. A gyógyuló beteg beszédes. Különben is kedvemre való beszélőtársra akadtam egy lábtörött fiatalemberben. Azt sem tudtam, ki. A kórházban mindenki demokrata, mint a strandon. Azzá teszi őket a csíkos ruha, a strandon az ágyékkötő. Egyszer betegségéről esett szó. „Levetette a ló! Ügy tört el a lába." Akkor már érdekelt kiléte. Gyújtó János rendőr hadnagy, őrsparancsnok. Soha nem volt dolgom a rendőrséggel, de hogy őszinte legyek, nem is igyekeztem semmiféle kapcsolatba kerülni velük. En a puskát, az egyenruhát nem kívántam magamra. Ahogy mifelénk mondják: kéményseprőnek is csak azért nem álltam volna el, mert azok ls derékkerülünk innét az úri módból, majd hogymint találkozunk, de minden alkalommal megismertük egymást az utcán. Szépen köszöntünk, aztán mentünk dolgunkra. Egyszer, már tavaszodott, megállított az utcán. — Tanár úr, egy pillanatra. Ne haragudjon már, ha megkérdem, at egyik lovunkkal az állatorvos sem tud mit kezdeni. Nézze már meg, ha nem átallja. Megnéztem. A ló szomorúan állt a jászolnál. Két napja nem evett. Az állatorvos már puskázta, adott neki hashajtót is. Fél éjszakán át leste, a ló elfordul az ételtől, italtól. Bezabált valamiből. Csipásak voltak a szemei. A hasa feszült, mint tehén horpasza, ha zöld heréből belakik. Adtak nyerget. Ledobtam a téli kabátomat. Felültem a lóra. Ki az utcára. Ki a városból. Aztán kocogóra fogtam a derest, majd vágtára. A ló nyögött. Izzadt a nyereg alja, izzadt a marja. De a vékonya feszült, mint a disznóhólyag. Az olvadó útszélen üldöztem a szegény párát. Fel-felnyerített. Rúgattam vele a puha szántást. Fél órát sem mentünk, megbokkolt, hogy majd eléje pottyantam. Hű, az anyád, van itt még erő. Ugrattam vele az árkokat, kinyúlt alattam, mint a kerítésugró szíjat hordanak. De ennek az embernek sem miféle rendőrszaga nem volt. Éppúgy hahota-' kankutya. Nyögött. Többször átrepültem vele egy >»rt^4 híilt-e ívtliti.lrol minf ón VtJtfV In mélv árknt elszellentette maeát. Hosszú váezott hülye politikai vicceken, mint én, vagy még borsosabbakat mondott az enyémeknél. És kedvemre valóan szólt az életről, a politikáról, e lányokról. Nős, családos volt. szép fiatal felesége naponta hozta be neki a harapnivalót. Talán kicsit irigyeltem is. öt évvel fiatalabb nálam. Révben van. A lovakról sokat beszélgettünk. A városnak lovas rendőrsége volt. Egyet-mást én is tudtam a lovakról. Valamivel többet, mint a lányokról, ö is szerette a lovakat. Efelől sokat tanácskoztunk. — Ha mondjuk egy ló, teszem azt, iekaptásodik ...? — "És ha a háta a nyeregtől örökké pörsenésekkel van teli. Nyáron, de előfordul télen is. — Mi olyankor... Nem fogadkoztunk mi örök barátságra, ha kijó mély árkot, elszellen tette magát. Hosszú vágtára eresztettem. Csüngött rajta a veríték. Egyre eresztgette magából a bajt. Aztán megcsendesítettem, az istállóban lecsutakoltam. Hiába mondták a szolgálatosok, hogy majd ők. A virtus erősen ágaskodott bennem. Vagy szakmám, vagy nem. Lejött a péká, vagyis a parancsnok. Diétát ajánlottam. Rövid korpamoslékot neki. Reggel is ráülni! A péká felvitt a szobáíába. és nagyon szívélyesek voltak velem. Aztán később, ha új lovakat kaptak, hívott, gyönyörködjem bennük. És meg is hajszoltuk az új lovakat. Olyankor ő is civilben volt. Pantallóban és félcipőben, mint én. Azt éreztem, hogy kedveljük egymást. Nem tegeződtünk. ö tanár úrnak szólított, én meg hadnagy elvtársnak. Gondoltam, tudja, nem vagyok párttag, úr vagyok. Megszoktam. Korai tavasz dőlt ránk. Igazi kiskabátos idő. Egyik napon, 12-kor kezdődött órámra benyitott Kissné tanár úrnő. Dódi szerint a leggonoszabb ellenségem. Átszellemült arccal közölte, hogy azonnal menjek az igazgatóhoz, addig helyettesít. Valamit készítenek megint, gondoltam. Az igazgató szobájának fogadó sarkában nagy paláverezés folyt. Már pálinkák ragyogtak a poharakban, és ötféle cigaretta kiterítve. Az igazgató elém jött, átkarolt, úgy vezetett az ismeretlenek elé bemutatni. — Kovács Pál, a legfiatalabb kedves kollégánk. Az idegenek is bemutatkoztak. — A Népművelési Minisztériumból. — A Néprajzi Múzeumtól. Az igazgató nem tudott semmit, de borzasztó igyekezettel tüsténkedett. Tette, mintha nagy jóakarata sugározná be utamat, s bár szerette volna tisztán látni, hogy bűnről vagy érdemről van-e szó, nem vallott színt. A pestiek meg mintha cinkosaim lennének, tolvajnyelven beszéltek hozzám, és rá sem néztek az igazgatóra. Mindjárt tegeztek. — És hogy állsz a gyűjtés további részével? — A szólásokban a föld, a birtok, a tulajdon körül kialakult nyelvi fogalmakat vizsgálom. Amúgy százfelé futok. A vár legendáiból összegyűlt egy kötetre való. Negyven teljesen kerek mesém is van már. Az a tapasztalatom, ha az ember elindul gyűjteni egy dolgot, akaratlanul is ráragad a múlt szellemi, tárgyi anyaga, ahogy a kanászra a bogáncs. Az igazgató nem volt embere a funkció nélküli statisztálgatásnak. Semmit sem tudott a munkámról, de ahogy az igazi keljfeljancsik szokták, belebólogatott a beszédbe dupla tokás fejével. — Igen, Igen. A pestiek udvariasan néztek ra, és nem szóltak hozzá semmit.. — Hogy érted a tárgyiakat? (Folytat fukj í