Délmagyarország, 1969. május (59. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-22 / 115. szám

Előadás a gazdasági reformról az MSZMP politikai akadémiáján A Magyar Szocialista Munkáspárt politikai aka­démiájának előadássoroza­tában szerdán, az Építők Rózsa Ferenc művelődési házában Bálint József, az MSZMP Központi Bizottsá­ga gazdaságpolitikai osztá­lyának vezetője. A gazda­sági reform kibontakozásá­nak kérdései cimmel elő­adást tartott. Az előadáson, amelyet Jakab Sándor, a párt Központi Bizottságának osztályvezetője nyitott meg, a Központi Bizottság, az El­nöki Tanács és a Forradal­mi Munkás-Paraszt Kor­mány számos tagja is részt vett. Öntöző- 7 rendszer A kiskörei vízlépcső öntő- i zőrendszerének mezőgazdasá- i gi hasznosításával kapcsola­tos időszerű kérdésekről ren- ; dezett szerdán országos ta- i nácskozást Szolnokon a Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi j Minisztérium, valamint az Országos Vízügyi Hivatal. A tanácskozáson Kaza­reczki Kálmán, a mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszter helyettese rámutatott: a vízlépcső és öntözőrendszer építése, illetve előkészítő munkái a tervezett ütemben haladnak. Nyereség - részesedés Kivül fényes — belül nem Egy tisztes külsejű bérház problémái Kívülről olyan, mint a többi öreg bérház Szegeden: nem fényes, de nem is túl­ságosan kopott. Hozzátarto­zik a város jellegzetes képé­hez. S mivel a Széchenyi té­ren van, a centrum centru­mában, így a jó. Igaz, az épület aljában működő tej­ivó avit portálját már régen le kellett volna szerelni, de ez sem tűnik fel nagyon: sok még a városban a divat­jamúlt kirakati Saketrec. Szabad-e így gondolkozni? A Széchenyi tér 5. számú gázról van szó. Ma is csak kívülről ismerném, ha meg nem hívnak egy kis „háztűz­pézőbe". Már a kapu alatt a lép­csőházban meglepetés éri az embert: a lépcsők alá egy kis fészert, műhelyt ragasz­tottak. Valaki engedélyezte. S ha úgy gondolkozott az engedélyező, hogy Pesten Százával vannak a sötét ri­deg belvárosi házak kapui alatt ilyen műhelyek, igaza volt. De szabad-e így gon­dolkozni? Agyonkopott, rozoga lép­csők visznek fel a két eme­letre. Kilenc lakás van a házban, az egyik sanyarúbb, mint a másik. Hacsak a lakó rá nem költött néhány tíz­ezer forintot lakására. Volt, aki megtette, tehette. De a többségnek nem volt. Jár- ; tam olyan lakásban, mely | összesen két helyiségből áll: j az előszoba szolgál konyha- I nak ós kamrának is. A la- [ kószoba pedig beillene tánc- 1 teremnek. Ránézésből meg í lehet állapítani, hogy alapte­rületéből kényelmes egyszo­bás összkomfortos lakás tel­ne ki. Nagyobb talán, mint ! az új lakóházakban. A konyhába folyik a szennyvíz Kinézve az ablakon, a Szé­chenyi tér megkapóan nagy­városi panorámája nyílik ki: fordul a csuklós villamos, gépkocsik szaladnak egymás nyomában, ragyognak az esti fények, Lámpák, neonok, nyüzsög a tömeg. De az em­ber túlságosan nem feled­kezhet bele a látványba, mert az ablakkeret laza, ha nekidől, meginog. Az agyonrozsdásodott rá­csú függőfolyosó végén van a WC. Ajtaját nem lehet be­csukni. Nem a lakók nyűt­ték el, hanem az idő. Télen mindig szétfagy. Alatta van az egyik lakás konyhája. Oda folyik a szennyvíz, mióta a világ világ. A legszomorúbb talán még­is az udvar. A házmesternek külön „háza" van. Alagsorá­ban a néhai mosókonyha, most lomtemetö és piszok­tenger. Valódi KÖJÁL-cse­mege lehetne. A vityillót el­felejthették szigetelni, a ház­mesterlakás falán csurog a víz, s árad a falakból a pe­nész- és dohszag. Szobájukat szellőztetni sem igen tudják, mert az udvarban épült egy garázs is, és annak teteje részben el is fedi az ablakot. Ha résre kinyitják, a szél mind besöpri a szobába a te­tőn összegyűlt szemetet. A családnak két gyereke van... Felmehetnénk még a pad­lásra is. De minek? Tere­getni már rég nem lehet ott, a pallók néhány évvel ez­előtt nyomtalanul eltűntek. Nem a jegyzék hiányos A ház lakói 1963 óta har­colnak az épület felújításá­ért. Mutatják a különböző dokumentumokat, leveleket. Közöttük ezt is: „Levelükre válaszolva közöljük, a ház felújítására a harmadik öt­éves tervben kerül sor. be­jelentett panaszaikat a fel­újítás során megszüntetjük. Kérjük levelünk szíves tudo­másul vételét Szeged. 1966. május 6. Tarjáni h. IKV. 11. házkezelőség". Tavaly év ele­jén a tervezők fel Í6 mérték a házat, állítólag a felújítás tervei is elkészültek. Az Ingatlankezelő Vállalat most kedden terjesztette a városi tanács végrehajtó bi­zottsága elé az 1969-ben és | 1970-ben esedékes lakóház­javítások jegyzékét, ötven­hét tétel szerepel benne. A legöregebb ház közülük 1850­ben épült, a legfiatalabb is 1912-ben. Gondolom, hogy ha több pénz lenne felújí­tásra, kétszer annyi rászo­ruló lakóépületet is fel tud­tak volna venni a jegyzékbe. A harmadik ötéves terv azonban 1970-ben véget ér. Vagy a jegyzék hiányos te­hát (ami nem valószínű), vagy a Széchenyi téri 5. szá­mú ház lakóival űztek csú­fot, nekik ígértek olyat, amit teljesíteni nem lehet. E tisz­tes külsejű bérház nem egé­szen tisztes belső problémái­ról ezért kellett szót ejteni. Fehér Kálmán B efejeződtek az 1968. évi mérlegbeszá­molók összesítő, feldolgozó munká­latai. Érdemes röviden áttekinteni, hogy az új gazdaságirányítási rendszer el­ső évében milyen következtetésekre lehet jutni a legösszetettebb és leglényegesebb gazdasági mutató — a nyereség — vonat­kozásában. A Szegeden és Csongrád megyében levő vállalatok és ktsz-ek — a Szegedi Városel­látó Szövetkezet kivételével — a múlt évet nyereséggel zárták. A szövetkezet veszte­sége 401 ezer forint volt. A gazdálkodó egységek nyeresége — a népgazdaság egészéhez hasonlóan — álta­lában jóval meghaladta az általuk terve­zettet, valamint a népgazdasági tervszámí­tások során előirányzott nyereséget A jö­vedelmezőség (nyereség viszonyítva az ár­bevételhez) általában a szövetkezeti ipar­ban volt a legmagasabb, de a tanácsi vál­lalatok jövedelmezősége is nagyobb volt, mint a minisztériumi vállalatoké. Egyéb­ként hasonló a helyzet a népgazdaság egé­szében is. Mire lehet ebből következtetni? Egy­részt arra, hogy az új gazdaságirányítási rendszer első évében az új helyzethez gyorsabban, rugalmasabban alkalmazkod­tak a kisüzemi jellegű szövetkezetek és vállalatok, mint a nagyvállalatok. Igaz vi­szont, hogy a szövetkezetek és a kisebb vállalatok kedvezőbb helyzetben is vol­tak. Az általuk gyártott és forgalomba ho­zott termékek árai jórészt a szabad és a lazább árformákba tartoznak, s ez lehető­séget nyújtott arra, hogy a piaci helyzetet — áremelés révén is — jobban kihasznál­hassák. Ugyanakkor egyes pénzügyi sza­bályozók hatása is következetesebben ér­vényesült a nagyvállalatoknál, mint a kis­üzemeknél. A vállalatok és a szövetkezetek által előirányzott nyereség jelentős túlteljesíté­sében több kedvező és kedvezőtlen körül­mény játszott közre. így a leglényegeseb­bek: az 1968. január 1-én bevezetett új termelői árak kialakitásánál a vállalatok jelentős része túlértékelte a költségeket, s ebből eredően a tervezettnél nagyobb nye­reségeket realizáltak; több vállalat az in­dokolt mértéknél nagyobb költségvetési juttatást kapott; az általános érvényű sza­bályozók alóli kivételek, mentesítések a szükségesnél szélesebb körben érvényesül­tek. A reform ösztönzőinek (a nagyobb vállalati önállóság, a piaci mechanizmus fokozottabb funkcionálása, a rugalmas ár­mechanizmus, az anyagi ösztönzés új rend­szere stb.) kibontakozása a meglevő nye­reségtartalékok feltárását eredményezte. A nyereség osztozkodási aránya a válla­latok és szövetkezetek, valamint a költség­vetés között a megyében 62,2 százalék — 37,8 százalék volt. Ez azt jelenti, hogy a gazdálkodó egységek átlagosan a nyeresé­gük 62,2 százalékát nyereségadó címén be­fizették a költségvetésbe, és 37,8 százaléka náluk maradt. Ebből képezték a részese­dési, fejlesztési és tartalékalapokat. Ugyan­ez az arány a népgazdaság egészében 61,5 :38,5 volt tavaly. A megyében levő vállalatok és szövetkezetek tehát a nyere­ségük nagyobb hányadát fizették be a költ­ségvetésbe, mint a népgazdasági átlag. Ez a megye gazdasági, ágazati, szerkezeti sajá­tosságaiból adódik. Annak ellenére, hogy megyei szinten el­tolódás következett be a költségvetés ja­vára, a képezhető vállalati alapok — az előirányzott nyereség összegének jelentős túlteljesítése miatt — meghaladják a ter­vezettet. A megyében a nyereségből kép­zett részesedési alap az 1968-ban kifize­tett béreknek a 9,3 százalékát tette ld. Ez majdnem megegyezik a 9,4 százalékos or­szágos átlaggal. A megyében minden szektorban és ága­zatban jellemző, hogy az év elején kifize­tett nyereségrészesedések általaiban meg­haladták az előző évit, s átlagosan körül­belül egyhavi munkabérnek megfelelő ré­szesedést fizettek a vállalatok és szövet­kezetek. A minisztériumi felügyelet alá tartozó vállalatok közül csupán négy gyáregység­nél mutatkozik visszaesés (ládagyár, tex­tilművek, gyufagyár, szőrmekikészítő- és konfekcióüzem). A legnagyobb emelkedést a vállalatok közül a Csongrád megyei Ál­lami Építőipari Vállalat érte eL A szövetkezeti iparban két szövetkezet­nél van elmaradás. A szegedi Nívó Ktsz az előző évi részesedésnek 88,5 százalékát, a szegedi Minőségi Ruhajavító Ktsz pedig 73,1 százalékát fizette ki ez évben. A szö­vetkezetek jelentős része az előző évi ré­szesedésnek többszörösét osztotta ki az év elején, a legnagyobb eltérés közel kilenc­szeres volt. A nyereség alakulásánál tárgyalt ten­dencia a részesedési alap képzésé­nél és felhasználásánál is megmu­tatkozott. Jelentős nivellálódás következett be ugyanis a részesedési alapok képzésénél és felhasználásánál a minisztériumi, a ta­nácsi felügyelet alá tartozó vállalatok és a szövetkezetek között, az utóbbiak javára. Az egyes vállalatok és a szövetkezetek között nagy eltérések vannak az egy fóre eső nyereségrészesedésben. A megyében az egy főre jutó nyereségrészesedés a követ­kezőképpen alakult: I. kategória 2087 fo­rinttól 31 530 forintig, II. kategória 1638 forinttól 16 700 forintig, III. kategória 544 forinttól 9000 forintig. A szóródások súlypontja (alsó és felső határ között) a tanácsi és szövetkezeti ipar­ban a felső határ felső határ felé, a minisz­tériumi iparban és a kereskedelemben az alsó és felső határ között, megközelítőleg középen helyezkedik el. JEN El TIBOR Bemutatták a TU—144-et Újabb próbaúton a „légicsoda" MUNKA A KELETINÉL. A budapesti Keleti pályaud­var előtti süllyesztett tér betonozási munkálatai rövide­sen befejeződnek, utána megkezdik a tér szabadban levő részén a hóolvasztó berendezés szerelését Az utóbbi idők legnagyobb es. Első útjának szovjet szak- kérdésre Alekszandr Kobza­szabású nemzetközi sajtóér- emberek és újságírók voltak rev, repülőgépipari miniszter­tekezletére került sor szer- a szemtanúi. Most nemzet­dán Moszkva seremetyevói közi közönség előtt mutat­repülőterén. Hazai és kül- ták be a „Tupoljev-gépet". földi újságírók, a szovjet fő- A televíziókamerák „üte­városba akkreditált diploma- gei" irányultak a 43 éves ták és külkereskedelmi kép- Alekszej Tupoljev főkonst­viselők előtt indult újabb ruktőrre, a „nagy Tupoljev" próbaútra a TU—144-es szov- fiára, aki részletesen tájé­jel szuperszdnikus „légicso- koztatta a jelnlevőket a TU da"\ Alig öt hónapra annak, —144 legfőbb sajátosságairól, hogy december 31-én, az an- Elegancia, biztonság, kénye­gol—francia Concorde-ot lem és gyorsaság — ezek a megelőzve, a levegőbe emel- TU—144 ismérvei. Fedélzetén az összes sebességek szigorú kedett a világ első, hangse- 120 személyt szállíthat, utazó- vizsgáját, bességnél gyorsabb utasszál- sebessége 2500 kilométer lító gépe. a szovjet TU—144- óránként, vagyis több mint kétszerte gyorsabb a hangnál, ___—__——^^^^^^^ továbbá két és félszerte a jelenleg leggyorsabb sugár­helyettes válaszolt. A szen­záció erejével hatott az a bejelentés, hogy miközben feszített ütemben folynak o TU—144 próbarepülései. a szovjet ipar már megkezdte a gép sorozatgyártását. Arra a kérdésre, miképpen lehetsé­ges ez, Alekszej Tupoljev a következőket válaszolta: biz­tosak. vagyunk gépünkben, miután pontos mása kiállta Azzal kapcsolatban, hogy mikor állítják be a TU—144­est a rendszeres utasforga­lomba. pontos határidőt nem jelöltek meg, minden a prő­Küldöttség Nigériából A Kulturális Kapcsolatok Intézetének meghívására szerdán Budapestre érkezett S. A. John, Nigéria felső­oktatási minisztériumának államtitkár és S. U. Baka­ri felsőoktatási főfelügyelő, hogy felvegyék a kapcsola­tokat -a magyar felsőokta­tási szervekkel. A küldöttséget fogadta dr. Potinszky Károly műve­lődésügyi miniszterhelyettes. (MTI) Magyar—román növényvédelmi egyezmény Dr. Soós Gábor, mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszterhelyettes és Petru Moldovan, a román mező­gazdasági főtanács első el­nökhelyettese szerdán a MÉM-ben új magyar—ro­mán növényvédelmi egyez­ményt irt alá, az eddig ha­tályban levő egyezményt másfél évtizeddel ezelőtt kötöttek meg. Az új magyar—román egyezmény különösen a zár­szolgálati rendelkezések te­kintetében tér el a koráb­bitól. A szerződő felek pél­dául kötelezték magukat arra. hogy megtartják a növényi küldemények ex­portjánál vagy tranzitfor­galmánál a másik fél zár­szolgálati előírásait. A szer­ződő felek kötelezettséget vállaltak arra is, hogy saját területükön végrehajtják az egyezmény jegyzékében feltüntetett károsítők ellen szükséges védekezéseket. hajtású gépeknél. Leszállás barepülések befejezésétől nélkül két óra tíz pere alatt függ. Mindamellett Borisz repülhet Moszkvából Delhi- Szavcsenko, az Aviaexport be és nem egészen három Vállalat vezetője közölte, óra alatt Párizsból New hogy a szovjet Aerofloton kí­| Yorkba. Sebessége gyorsabb vül már eddig is számos or­a Föld forgási sebességénél, szag légitársasága kért aján­j A gép hatósugara 6300 kilo- latot a TU—144-ről. A szov­méter, utazómagassága 20 000 jet utasszállító gép iránt ér­méter. Tupoljev hangsúlyoz- deklődő országok között em­ta, hogy a TU—144 tervezői lítette Hollandiát és Pakisz­különös gondot fordítottak a tánt is. Mint hozzáfűzte: re­gép megbízhatóságára. Az méli, hogy két év múlva vál­összes berendezések kettő­zöttek és tíz évig üzemeltet­hetők. A konstrukció szá­mos eleme készült titánból, amely képes 1500 hőfokot is kiállni. A sajtóértekezleten több belsejét. lalata már áruba bocsáthat­ja a TU—144-est. Ezután Alekszej Tupoljev kalauzolásával az újságírók Celsius- és diplomaták megtekintet­ték a szuperszonikus gép CSÜTÖRTÖK. 1969. MÁJUS 22. 10 DÉLMAGYARORSZÁG

Next

/
Oldalképek
Tartalom