Délmagyarország, 1969. május (59. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-14 / 108. szám

A karakter: teljesítmény Akárhogy f, vizsgáljuk művelődéspolitikának anya- festett és nem úgy fest most szellemi éle- gilag lumogatnia kell a te- sem, mint a vásárhelyiek, tet, végűi is eljutunk a telje- hetségeket. Ennél lényege- s mégis nagy művész. A sítményekhez, pontosabban sebb a sajátosan kutúrpoliti- zsűri elutasító döntése tehát ahhoz, a gondolathoz, hogy a kai szellemű segítés, amely- egyrészt amiatt a nyilván­karaktert a szellemi élet tel- ről ha nagyon tömören kell való naivitás miatt hibás, jesitményci határozzák meg. összefoglalnunk, azt mond- hogy kizárólagossá tette a Minél jellegzetesebbek, ere- hatjuk, nem más, mint hoz- vásárhelyiek egyébként csak ­dettbbek és értékesebbek a zájárulás a tehetség sajátos ugyan nagy teljesitménveit, produktumok, annál markén- eredetiségének kiteljesítésé- másrészt azért s a mi szem­sabb és töményebb a szei- hez. pontunkból most ez a foai­lem karaktere. S megfordít- Példával mindez világo- tosabb, mert valójában arra va: minél jetentékteleneb- sabb Gondoljunk csak Jan- akar szorítani döntésével bek és érdektelenebbek n csó Miklós filmjeire. Hogy egy művészt hogy tehetsé­teljesttmények, annál felis- tehetsége szuggesztíven ere- gét ne tehetségként hanem mérhetetlenebbek és megkö- deti, hogy filmjei senki má- mesteremberként működtes­zelithetetlenebbek a karak- séival nem téveszthetők ösz- se Aki ismeri Vinkler ter jegyei. Vásárhely képző- sze. nem szorul bizonyítás- Lászlót tudja, hogy a leg­művészeti karaktere azért ra. De képzeljük csak el, mi nagyobb könnyedséggel ké­történt volna, ha a kultúrpoli- pe.s jeano vásárhelyi szel­tika valami miatt — s erre lemű művek festésén-e Csak­eppen lehetett volna okot ta- hogy ebben nem az ő egy év lalnl — úgy szól bele ezek- nisége fejeződnék ki. s^tetT^söSt. Z}1 annyira intenzív, mert fes­tőinek és szobrászainak tel­jesítményei rendkívül ere­detiek. Szeged szellemi karaktere Is végső fokon a teljesít­mények értékével függ össze. Nem azt mondom ezzel, hogy filmjeit a hagyományos al- Jtpsabv" fp^^'^T^A^ -nv„„. itt nálunk nincsenek kiemel- Utasok világához formál- tó^tls nvtlvánvaléln nf kedő produktumok. Elég. hu ja-közelíti. Ebben az esetben ^^.mtas dJT^ mHaíS" a tudomány eredményei kö- nyilvánvalóan nem születtek To£ há zül csak világhírű szegedi volna meg Jancsó teljesítmé- K«Satlnk a matematikai Iskolára, a mu- Wf- művészeknek, akkor meg­veszetek kozul pedig az ope- Mint ahogyan nem terem- születnek a nagy teljesít­ra vitathatatlanul markáns tődött volna meg a magyar mények és nyomukban ki­teljesítményeire gondolunk, film nagyszerű „új hulláma" alakul a karakter A szel­Miért nem váltak mégis ,.Ü1 fUmjeink azért le- lemd munkás jobban érzi ezek az energiák hatéko- ^eaek fs '®ttek k'tunőek es magát, ha tehetségként dol­nyabb karakterformáló té- keItették íel. ?z te.?e®z V)1fg. gozhat, s nincs kocsija, nyezővé? Nyilvánvalóan ? ami "em. jelentéktelen do- mintha kocsija ugyam van, azért, mert a teljesítmény a bazai kozönség érdek- de mesteremberként kell csak bizonyos körülmények lede®et; is, mert az irányítás, működnie. Az anyagi jólét között válik és válhat ka- * kultúrpolitika nemcsak csak a tehetségtelen embert rakterformáló erővé. Ha pél- ogy hagyta, hanem egyene- bűvöli el, noha nyomorogni dául arra gondolunk, hogy seJ} arra ösztönözte a rende- — s ez nincs ellentétben miért nem kapott szerepet a ^V® tehetsegük ter- ezzel — senki, még a mű­város szellemi karakterében tnészetenek megfelelő trany- vész sem szeret legnagyobb a század egyik tudományos Szent-Györgyi Albert Szege ban, szellemben és stílusban felfedezése, dolgozzanak. S abban a pil­tért Ianatban, ahogy ez megtör­Továbbmenve: tudjuk, hogy Sze­sairstass'-ss se aeusvSB sssar. t-ss jőS F >=>"? málja. hanem a rendszeres- , , ' , ~ színház, mint amit hosszú stg, bizonyosfajta állandóság, ^ maLr f^m Stos kl évek óta ™^oktunk. Ha nagy ha tetszik, folyamatos- ezonban a kultúrpolitika en­ság. Vagyis a teljesítmény —,lttux_ nek az eredetiségnek az A kultúrpolitikára, az irá­akkor válhat karakterré, ha n T^hhőVTJnZ'á1 érvényesítése elé akadályo képes az ismétlődésre, újra- ^tásrartból kat állítana, ha szabályosra í^tszS Zráreftvitl aza clolga, hogy a tehetsé­kőzzünk, az Intenzitást a ka- féket tehetségként, « «« "»«- lven bűvös'kört „w-rt i. » t„u„_ teremberkent működtesse. ii.," raktert ott is a nagy telje- J Ű sitmények ismétlődése, állán- Maaacl1 dósága hozta létre. S ugyan­ez a helyzet a vásárhelyi képzőművészetben, s talán mindenütt, ahol szel lemi karakter kialakult; a magas szívonalú produktu­mok űjrateremtődésével ta­lálkozunk. Egyetlen kiugrás, mégha az egeket éri is el, nem karakterformáló ténye­ző. Ehhez természetesen kell: karakter nem születik valami­rajzolna széklábat faragó akkor na6V karakterformáló Michelangelójának példáját teljesítmények biztosan nem mi hosszú idő óta következe- -wuletnenek ebben a szm­egvál- tesen félreértjük. Van-e ná- házban­szel- lunk széklabat faragó szob- Mindezzel természetesein rász? A kultúrpolitika nyu- egyáltalán nem akarom ta­godt lehet: szó szerint véve gadnt a kultúrpolitikai bc­csakugyan nincs. A tehetség leszólás jogát. Az irányitás­azonban mindig „széklábat nak nemcsak joga, hanem farag", ha nem tehetségkent, kötelessége is. hogy követel­hanem mesteremberként menyeket állítson fel. hogy működtetjük, s ez lehetséges ellent mondjon a rossznak, még akkor is, ha a filmren- hogy szervezzen, irányítson. >tík deZŐ filmet Tendez• Csak egyet nem szabad _ ... , , .. , '. megtennie: nem szabad a SKJ?^JJ?LHEft FÜmpkrrí! rendez«kr61 tehetségből mesterembert vethetne ez ellen valaki, de rillllCKi Ui, beszéltem ed- csinálnia. S ha valaki ettől dlg" de azert egy Pillanatig azért félne, mert ezzel sok t - I * hiegyük. hogy mindennek rossz> hibás alkotás áramla­LlílrnU Szegedhtv' semmi köze- Most na be a kulturális életbe, alakult ki mégsem a város nyilt meg Vásárhelyen az V. megnyugtathatom: a tehetség ménv„*•>kat E' n irf" Dé'-aliöldi ™at. Erre a mesteremberként sokkal Lrom i' tárlatra a teki"lélyes szege- több rosszat csinál. mint uU^ínirfLYJL di fest6' Vinklor LászW is tehetségként, egyszerűen Lil f^ /k^ kÜldött két képet A bizonytalanabb válik karak- elutasította. Tudjuk, Vink- telajön. mert nem a saját nem úgy fest. mint lábán áll. Apai intelem terformáló erővé, ha bizonyos jer értelemben extenzív, ha a a vásái'helyi iskola alkotói, kulturális élet különféle ágait Dehát sok művész nem úgy a teljesítmények nagyjából ÖKRÖS LÁSZLÓ — Több érzéssel, Laci, ez Mozart.!,.. Jelzőkészülék a határon A határőr járőrök tevé­kenységét jól segítik a jel­zőkészülékek. Rendeltetésük, hogy — főleg éjjel, rossz látási, hallási körülmények között — kiegészítsék az emberi érzékszerveket. A gyakorlatban szerzett ta­pasztalatok bizonyítják, hogy a jelzőkészülékek eredmé­nyesebbé teszik a határőri­zetet. Természetesen ez ko­rántsem jelenti azt, hogy „helyettesítik" a járőröket, ez csupán kiváló segédesz­köze a határőrzésnek. Győrtől Pécsig Kitiltott jármüvek A győri belváros jármű­forgalma is mind nagyobb. Sok a gépkocsi, a szűk ut­cákban gyakran percekig kell várni, míg a járművek továbbhaladhatnak a torló­dás miatt. A közelmúltban elhatározták, hogy a Közle­kedés és Postaügyi Miniszté­rium tanácsi közlekedési fő­osztálya és Győr tanácsa a belváros közlekedésének ren­dezésére országos tervpályá­zatot írt ki. Véglegesen meg akarják oldani Győr tör­ténelmi városnegyedének közlekedési rendjét. Fő cél: az átmenő forgalom teljes kiszorítása a belvárosból. Az új l-es számú nemzet­közi főútvonal győri szaka­sza ebben az évben elké­szül. Már most megállapod­tak abban, hogy a kerék­párosokat és lovaskocsikat kitiltják a főútvonalról. Oxigént kap a gyár Elkészült a Dunai Vasmű legújabb üzeme, az oxigén­gyár. A 200 millió forintos beruházási költséggel épített gyár 20—25 százalékkal nö­veli a Dunai Vasmű acél­termelését. Az új gyár be­rendezéseit a Szovjetunió szállította. szerelésében mintegy 10—12 szovjet szak­értő vett részt. Az oxigén­gyártás megkezdődött, ter­melése fokozatosan emelke­dik. május közepétől vár­ható, hogy az új létesít­mény folyamatosan biztosít­ja az acélmű részére az oxigént. Az évi teljesítmé­nye 40 millió köbméter 95 százalékos tisztaságú oxigén. A második egység szerelése már megkezdődött, ahol 99,5 százalékos oxigént állítanak majd elő. Menyecskebábuk Varsóba A Művelődésügyi Minisz­térium felkérésére Lenkefi A Kisalföld, a Fejér rae­megyel Hírlap, a Békés megyei Népújság, a Dunán­túli Napló és a Kelet-Ma­gyarország adja számunkra az e betl híreket, újdonsá­gokat a vidéken megjelenő 19 magyar napilap közüL Konrád, a KPVDSZ Kiváló Együttes címmel kitüntetett Napsugár bábegyüttes művé­szeti vezetője export-bábú­kat készít. Május végén ugyanis nemzetközi óvodai konferen­ciát rendeznek Varsóban, amelyen magyar küldöttség is részt vesz. A küldöttség tagjai beszámolnak a ma­gyarországi óvodai nevelés eredményeiről, tapasztalatai­ról, ezen belül a bábjáték hasznosságáról, alkalmazásá­ról ls. Az előadás alkalmá­val illusztrálásként bemutat­ják majd a Békéscsabán ké­szült kalocsai, mezőkövesdi, tardi és kazári népviseletbe öltöztetett menyecske-bábu­kat. Ipari vásár Baranyában Augusztus elején nyitja kapuit először Pécsett a Ba­ranyai Ipari Vásár. A Sopiana gépgyár: ter­mékeiket két gép reprezen­tálja majd, egy húsipari és egy konzervipari gép: a sza­lonnakockázó és a ledéljelö­lő automata. Ez utóbbi a konzervdobozok tetejét látja el a minőséget, súlyt stb. jelölő betű- és számjegyek­kel. A Szerelőipari és Szolgál­tató Vállalat kiállításokról már ismert kapcsolószekré­nyei mellett újfajta kap­csolószekrényt konstruált. E terméküknek, bár még be sem mutatták az áramszol­gáltató vállalatoknak, máris nagy sikere van. A MEGYE­SZER kiállítási részében láthatunk majd még villa­mosberendezéseket: a lemez­cellás villamos elosztó-szek­rényt, hangosberendezést, vízszintszabályzót, öntöttvas­elosztót stb. Az Építőanyagipari Vál­lalat sokféle termékét a Köztársaság téren, szabad téren állítják ki. Kiállítási anyagukicai elsősorban a lakosság igényeire gondol­nak, így az általánosan hasz­nált és közismert építőanya­gok mellett betontermékeik (mozaiklapok, kútgyűrűk stb.) sorát mutatják be. Oj nagykörút épül Elkészült a nyíregyházi Északi nagykörút keleti és déli oldalának beépítési programja. A lakóházak mellett ebben a körzetben négy közületi létesítményt építenek. A körút kereszte­ződésénél lesz az új KÖJÁL-, székház. Egy másik. hasonlóan nagy' közületi létesítmény —« amelyre már kiadták az építési engedélyt — a 216 személyes diákotthon. A megyei tanács vb művelő­désügyi osztálya építteti az új iparitanuló-intézet szom­szédságában. A körút egyik oldalán már megépült az utolsó kockád­ház is. A város felőli olda­lon hét sávházat építenek,' amelyekben egyenként 56 központi fűtéses lakás lesz, A sávházak mögött kocka­házakat építenek. ezekben egyenként húsz lakás lesz. A sávházak és a társashá­zak felépültével mintegy kétezerre növekszik majd az északi városrészben a korszerű lakásokban élő nyíregyháziak száma. A további kiegészítő lé­tesítmények — étterem; eszpresszó filmszínház — a tervezés stádiumában van­nak, s megvalósításához legközelebb a filmszínház áll. Helyén már gépek dol­goznak. azonos színvonala kapcsolja össze. Ahogyan például nem létezhet kiemelkedő opera­játszás ott. ahol csak egyet­len kitűnő énekes van, ugyan­úgy nem alakulhat kl tö­mény karaktere egy olyan város szellemi életének, amelyben a kulturális élet­nek egy vagy két ága képes csak kiemelkedő produktu­mokra. MÍnílP7 nom elsősorban mllillOf önmagáért fon­tos. hanem mindenekelőtt azért, mert alkalmat ad an­nak boncolgatasara, mit te­het a kultúrpolitika a város sajátos szellemi karakteré­nek kiformálódásában. Ha a karakter alapja a teljesít­mény. első pillantásra úgy tűnhet, maga a kérdésfeltevés is groteszk: nincs az a kul­túrpolitika, amely képes len­ne tehetségek szervezésére. Teljesítmény tehetség nélkül nyilvánvalóan képtelenség, s elképzelhetetlen, hogy egy tehetségtelen ember, mond­juk, jó regényt írjon, akár­milyen árnyalt és motivált kultúrpolitika támogatja Is. Ennek ellenére lehetetlen tagadni a kultúrpolitika sze­repét a karakter kialakításá­ban. Nemcsak, sőt Itt nem is elsősorban arról van szó, amiről már a vita több részt­vevője beszélt, hogy a helyi < 5 2 O -J K. O < 2 ^ (18.) AGÖNIA ALGÉRIÁBAN Paul Hoffmann amerikai újságíró 1962 január­jában Szidi bel Abbeszben járt és tapasztalatai­ról ezt írta a New York Times-ban: „Alapításának éve 1831 óta a légiót, az afri­kai misztikum veszi körül, -algériai hivatása* van. A légió segítségével hódította meg Francia­ország Észak-Afrikát és a Szaharát. A hadjá­ratok közötti időszakokban a légionáriusok, ásókkal és kapákkal felszerelve, többféle építő­munkát végeznek. Főhadiszállásuk mindig Al­géria volt, Algéria és a Szahara lett a honta­lanok huzája. A rámenős, kegyetlen zsoldosoknak ez az ala­kulata a több mint hét éve tartó algériai nem­zeti felkelés kitörése óta a legnehezebb katonai feladatokat vállalta, lendülettel, sokszor vadul harcolt. Éppen ezért vált a jövője most kétes­sé. Amint Algéria szuverén állammá alakul, a lé­giónak távoznia kell, valószínűleg a többi fran­cia csapat kivonulása előtt, mert ezeket ugyanis a muzulmán nacionalisták kevésbé gyűlölik. A Quartier Vienot (a légió székháza) közelé­ben, a Café Du Commerce teraszán egy svájci légionárius megjegyzi: — Mi a rossz abban, ha az ember zsoldos? Mindenki tisztel bennünket. Ha szabadságon va­gyunk és végigsétálunk az oránl Rue General Leclerce-n, a lányok bolondulnak utánunk, és ha tisztelgünk, a legmagasabb rangú francia tisztek ránk mosolyognak. Tudják, hogy amikor más katonák beássák magukat és megvárják az erősítést, a légionáriusok tüzelnek..." Az algériai háborúban a légionáriusok 2000 embert vesztettek, az indokínai háborúban, 1945­töl 1954-ig 14 000 embert. De hány vietnami és hány algériai szabadságharcost gyilkoltak meg, pusztítottak el sokszor a legbrutálisabb kegyet­lenséggel a légionáriusok? A katonák csaknem 40 százaléka német erede­tű. Nemet anyanyelvűek az osztrákok és a sváj­ciak, a legtöbb magyar, holland, cseh, lengyel és finn is érti a németet. A légió állományának 8—8 százaléka spanyol és olasz. Van néhány angol és mindig akad néhány amerikai is — mondja a légió egyik tisztje. A légió első ejtőernyős ezredét az áprilisi de Gaulle-ollenes puccs után feloszlatták, mert a jobboldali tábornokok mellé állt. Korábbi kor­latlán gyarmati hatalmukat sirató európaiak ró­zsaesővel búcsúztatták az Algírból kivonuló meg­vert, védelmezőket, az ejtőernyősöket. Ha valaki gépkocsin Oran felől közelíti meg a légió főhadiszállását, Szidi bel Abbesz határánál „A város központja felé" feliratú tábla mellett halad el. A „város" szót azonban valaki vörös festékkel átmázolta. és ezt írta fölé: „OAS". A festéket senki sem távolította el. Szidi bel Ab­besz valóban az OAS egyik fontos központja­ként vált híressé. Jean Gardy, az idegenlégió főellenőre és a leg­magasabb rangú tisztje volt 1958 és 1960 között. Minthogy részt vett az áprilisi zendülésben, meg­fosztották rangjától. Most valahol Algériában rejtőzik Raoul Salan tábornokkal és két má­sik tábornokikai együtt. A légió parancsnoka je­lenleg az OAS főembere. A de Gaulle-t vadul tá­madó, „General Gardy" aláírással ellátott röp­lapok valósággal elárasztják Szidi bel Abbeszt és a légió többi más helyőrségeit. Ha a látogató megkérdi, hogy mi lesz a légió sorsa, feltétlenül ezt a választ kapja: — A légió él és virul és ezután is élni fog. Bár jövendő státuszát még nem jelölték meg.. J 962-ben egyre gyakrabban hangzott el a kér­dés: — Mi lesz a légióval? Ez akkor vált különösen időszerűvé, amikor Evianban létrejött a megegyezés az algériai ideiglenes kormány és a francia kormány kö­zött. Március 19-én 12 órakor egész Algéria te­rületén beszüntettek minden hadműveletet és minden fegyveres harcot Megállapodtak abban is, hogy Franciaország bérleti alapon 15 éven át megtartja a Mers-eí Kebir támaszpontot, 5 éven át a Colom-Bechair-h a reggane-i, az In Amguel-i repülőteret, továb­bá a szaharai atomfegyver- és rakétakísérleti berendezéseket, s három évig 80 000 főnyi had­ereje állomásozhat Algériában. Gondot okozott a francia kormánynak, hogy mi lesz a légió sorsa, mert az FLN ragaszko­dott ahhoz, hogy az OAS-sal nyíltan rokonszen­vező egységeket vonják ki Algériából. Az eseményeket nem lehetett feltartóztatni. Az eviani megállapodás szerint az „algériai nép majd népszavazással dönt sorsáról". Az ered­mény nem volt kétséges. Amíg Algéria a szava­zásra készült, a francia kormány azt mérlegel­te, hogyha számára negatív lesz az eredmény, akkor mi történik a légióval. (A befejező rész következik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom