Délmagyarország, 1969. május (59. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-08 / 103. szám

Magyar-román megállapodás Tömpe István, a Magyar Rádió és Televízió elnöke és Valeriu Pop, a Román Rádió és Televízió elnöke szerdán délben Bukarestben aláírta a vezetésük alatt működő szervezetek 1969—70-re kidolgozott együttműködési munkatervét tartalmazó dokumentumot. Az ünnepélyes aklus befejeztével Valeriu Pop nyilatkozott az MTI tudósítójának. — A baráti megértés szellemében megtartott tanácskozásokon született munkaterv lehetővé teszi — mondotta —, hogy magas művészi színvonalú műsorok felajánlásával és ezekből tetszés szerinti válogatással gazdagíthassuk programunkat. Megállapodásunkban kifejezésre jut mindkét fél - ama törekvése is, hogy Magyarország és Románia sokoldalú együttműködésével népeink és országaink baráti érzelmeit tovább erősítsük. (MTI) Tovább kell javítani az áruellátást ! Csongrád megyében a kiskereskedelmi — bolti és vendéglátóipari — forgalom ta; valy 4,8 milliárd forint volt 7 százalékkal több az eiőző évinél, de alacsonyabb az ori szágos átlagnál. 1969. első negyedévében már jobban emelkedett a forgalom, de csak az élelmiszer-kereskedelemben haladta meg az országos átlagot. Szegeden jóval erősebb a forgalom fejlődési üteme, mint a megye I többi részén. I A kereskedelem kínálata | 1968 nagy részében és ez év | első negyedében egyenletes I volt, különösen húsfélékből, ! tejtermékekből, italárukból javult a korábbi évekhez képest. A ruházati, s főként a vegyesiparcikkek kínálata csökkent sok aprócikk és tartós fogyasztási cikk hiánya miatt. A kiskereskedelmi árszínvonal 1968-ban 0,4 százalékkal alacsonyabb volt, mint az előző évben, de 1969. első három hónapjában már 1,5 százalékkal magasabb volt, mint tavaly ilyenkor. Ma is kevés a szintetikus alapanyagú szövet. a lakástextília, a cipő. a gyermekholmi és a rövidáru. A vegyesiparcikk-üzletekben nincs elegendő szerszám, zománcedény, szerelési anyag, mosószer és építőanyag. A nagykereskedelem | túlzott készletcsökkentési törekvése idézte elő, hogy az idén már a tartós fogyasztási cikkek közül a televíziós készülékekből, gázbojlerokból, egyen hűtőszekrény-fajtákból is hiány mutatkozott. A múlt év elejétől a kiskereskedelem közvetlenül is vásárol árut a termelőktől, ennek kedvező eredménye az árualapok növekedése. Az idén tovább bővülnek ezek az üzleti kapcsolatok, ezáltal várható, hogy több friss és olcsó áruhoz jutnak a fogyasztók. Kétségtelen, hogy a verseny hatékony lendítője a kereskedelem többszektorúságának megjelenése és fejlődése. Az új kezdeményezéseket támogatják a tanácsok és a minisztérium, mert elterjedésük javítja az áruellátást, fokozza a verseny, s kedvezően befolyásolhatja az árak alakulását. A Csongrád megyei tanács végrehajtó bizottsága tegnapi ülésén részletesen elemezte a kereskedelmi helyzet kedvező és negatív tendenciáit. A Belkereskedelmi Minisztérium képviselőjével együtt arra az álláspontra jutott, hogy a hatóságnak fokozott ellenőrzésekkel és intézkedésekkel kell ügyelnie az árak alakulására. Gondoskodni kell arról, hogy az alapvető cikkekből biztosítva legyenek az előírt készletek. Kondorosi János Virágból épülő falu Nehéz mostanában embert találni Szőregen az utcán. Aki itthon van, mind a kertben dolgozik, aki nincs, az majd délután megy a virágok közé. Szeles Sándort, a virágtermelők szakszövetkezetének vezetőjét hiába kerestem. Pesten járt. virágot vitt. Édesapja, Péter bácsi mutatja meg a kertet. 1300 négyszögöl az egész, és ebből meg lehet élni! Nem is rosszul. — A jácint már mind fölutazott Pestre — mondja a kalauzom —, az már elvirágzott. A tulipánnak most lesz a szezonja pár nap múlva, ámbár már most is vitt a fiam. Az első forintokat ezek a virágok termik a kertben. A fő termény azonban — ki tudja, mióta — a rózsatő. Az ősszel vetett magból még csak apró növénykék sorakoznak, jövőre már nemes szemet bújtatnak a böre alá, harmadik évben pedig útrakelhet. Lehet, hogy hazai földben köti meg gyökerét, mert itthon is keresett cikk, de kinyílik előtte a világ. Hollandiában. Angliában, Ausztriában, az NSZK-ban vagy éppen Jugoszláviában is gyönyörködhetnek szépszínű virágjaiban. Kanalas Istvánt, a szövetkezet második emberét munka közben találom. Embernyi rózsákat szemez éppen. Ez majd ősszel lesz eladó. — Hányféle rózsát ismernek a szőregiek? — Legalább kétszázat. Ősszel és tavasszal 170 ezer tő utazott el innen a világba. A szövetkezet négy embere keresi neki a helyet. A kert egy részében, 60 négyszögölnyi területen, e.-u-, pa piros tulipán kiabál. Felét fólia takarja. — Ide. adná-e félévi fizetésemért? — Nem biztos. Tizenötezer virág termett ezen a kis darabon. Pesten többet adnak érte. Igaz, hogy Szegedet tekintik az ország egyik legvirágszeretőbb városának, de itt sok a kertész. nagv a kínálat. — Számon tartják az ünnepeket? — Azt mindenképpen Anyák napja, ballagás — nagy szezonja a virágnak. A pirosat kedvelik legjobban. A fehéret leginkább húsvétkor keresik. — Hogy sikerült e- az év? (itt mór jogos a kérdés, pe dig még csak tavasz van.) — Nagyszerűen. A hideg miatt lassan nyílt a virág, nem tömődött el a piac. Mindent el lehet adni jó áron. — És ha nincs jó ára? — Letörjük a virágot, hadd erősödjön a gyökere. Akkor jövőre járunk vele jobban. Üj házat építettek Kanalasék. Szépet, nagyot. Olyat, amilyenek egymás után sorakoznak a régi házak helyén. Pedig a szakszövetkezet százhúsz tagja közül sokan csak „mellékesen", műszak után kertészkednek. Az apró kertek valósággal öntik a pénzt. Tavasszal is, nyáron is, őszszel is. Ha megdolgoznak érte. H. D. Megkezdődött a tüzelőakció A SZOT ebben az évben is bocsátott ki kedvezményes leitételekkel fizethető tüzelőanyag-utalványokat. Ezeket áprilistól szeptemberig lehet beváltani a TÜZÉP-telepeken. Az őszi, tél eleji torlódásoknak mindig az az oka, hogy sokan késlekednek az utalványok beváltásával, meghoszszabbítást kérnek rá. Akik készpénzért vásárolnak, a meleg hónapokban azok sem gondolnak a téli tüzelő beszerzésére. Pedig a bányákban az egész év folyamán folyamatosan termelnek. Jól jár, aki a mindig frissen érkező szénből vesz, mert ilyenkor könnyebben megveheti azt a fajtát, amit megszokott, amit akar. A TÜZÉP megrendelőirodájában brikett, koksz, tűzifa, pécsi iszapszén és gyöngyszén, dorogi dió és darabos, dél-nógrádi dió és kockaszén. lengyel borsószén, valamint borsodi dió, kocka és darabos szén vásárolható. Valamennyi fajtából elegendő a mennyiség, közülük a brikett ára év elejétől 12 forinttal sokként mázsánként A türelmetlenség természetrajza * • Ö

sszeszólalkozott a vevő az eladóval. Pillanatok alatt eljutott a nagy vita odáig, hogy a vevő mindent megengedhet-e magának, s a nagy teringettézés közepette szó érte a szocialista kereskedelmet így: azonnal a szocialista kereskedelmet! Pedig hát nem a kereskedelem állt szemben a vevőkkel, hanem X eladó Y vevővel. S ez nagy különbség! Ki tudná megmagyarázni, hogyan követelnek ezek m kis csatározások, úgyszólván személyi villongások közügynek kijáró figyelmet? Hogyan lesz az udvariatlan pincérből a vendéglátóipar jelképe: miként emelkedik az időnap előtt szétrúgott gyerekcipő a könnyűipar nagykövetének szintjére? A sületlen kenyér miért piszkál ki az emberből „ilyenek ezek a pékek!" felkiáltást? A kérdőjel odakívánkozik a következő gondolat után is: talán az emberi természetből fakad, hogy türelmetlenségünkben azonnal általánosítunk? Mintha nem lenne megfelelő méretű gondunk, azonnal kikerekítjük, elefánttá növeljük az aprókat, s azonnal hozzátesszük: jellemző, na lám, ez jellemző! És a sejtelmes hallgatásból, de esetleg a kimondott szóból is arra vág az ember gondolatsora: társadalmunkra jellemző. Nehogy mi is beleessünk az általánosítás kelepcéjébe: a társadalom fejlődésének későbbi fokán is lesz még keletlen kenyér, hirtelen fékező buszvezető, udvariatlan ügyintéző a hivatalban. Vagyis: apró bosszúságokból megfelelő adag akkor is juthat. És mire lesz az jellemző, mint ahogy a mostani hétköznapok apró-cseprő mérgelődései mire jellemzők? Ránk, emberekre. Ezzel el is intézhetnénk a dolgot, mert hiszen bagatell ez az egész, nem a gyökeret rágja a féreg. Persze, hogy nem. De mégis benne munkál nagyobb dolgainkban is. Mert tegyük fel: udvariasan fogadják az ügyfelet a hivatalban... Aktatologatás helyett ésszerű, gyors ügyintézéssel elrendezik a panaszt, kérelmet... Elképzelhetetlen? Dehogyis! Csak éppen nem mindenütt jellemző ma még. S mert nem így tapasztalja, keresi a módját sok ember, hogy így bánjanak vele. Akár „befizet" a különleges elbírálásra, bánásmódra. Így fogan a korrupció és a protekció. S aki egyszer találkozott vele, megtapasztalta, mások nyakába fogja varrni akkor is, ha nem sikerül valami simán — ellenben másnak... És mert lehetőségeink végesek, nem egy jogos panaszt nem tudunk ma még orvosolni. Ha száz egyformán jogosult lakásigénylő közül tíz kaphat most lakást, ki lehet számítani, hogy a 90 ember azonnal protekciót szimatol. S a gyanú sokhelyütt felüti a fejét, mert nem csak a lakás, sok minden más is hiánycikk. Ez a körülmény az emberek gondolkodásában olyan palántákat ültethet el, hogy a vesztegetés jogos. Mert — mondják — ha szükség van arra a gépre a téesznek, ami hiánycikk ugyan, de mégis előfordul, meg kell keresni a módját, hogy éppen náluk „forduljon elő". Vagy, aki évek óta albérletben kínlódik családostul, nem érzi szégyennek, hogy mások ügyességén (vagy vélt ügyességén?) okuljon. Jogos lenne hát a gyanú a közhivatalnokkal, a boltvezetővel szemben? Ügy véljük, ez túlzás. De hogy gyanú árnyéka sem vetődhet rájuk, azt sem lehet állítani. Hogyan is lehetne, mikor nincs ember, aki száz jogos lakáskérelem körül abszolúte igazságosan ki tudná választani, melyik tíznek adhatja a lakást? Ahogy kis családi háztartásokban is sokszor gond a beosztás, a nagy családnak se jut mindenre egyszerre. Majd sorjában. Igen, csakhogy addig is tegyünk különbséget kis és nagy dolgok között. Nagv méreg, hogy nincs cipőpaszta, de szó sincs róla, hogy a rendszer vagy az új gazdaságirányítási mód lenne az oka. Valahol valaki nem gondoskodott dobozról. Sose tudjuk meg. ki volt az, mint ahogy azt sem tudja meg az egész ország, hogy ki állította be rosszul a gépet, amikor több vég szövet hibá6 lett, ki rontotta el tervrajzot, amikor az áruház teteje beszakadt. Az biztos, nem mindenki érzi magát felelősnek azért — sajnos, a saját munkájáért sem. K

is dolgok, kis hibák — nagy hibák. Ne varrjuk azonnal a társadalom nyakába, az apró-cseprő jelenségeket, ne keverjük a nagy dolgokkal, a legnagyobbak Voit időszak, amikor azt hirdették: mindent jól csinálunk. Túlzás volt. De az. hogy most sokan kifordítják ezt — több mint túlzás. Türelmetlenek vagyunk, vagdalkozunk, könnyen kirobban a vita. De mi nem a türelmetlenség ellen szólunk: a vita és még a mérgelődés is lehet nagyon is hasznos, előre segít. Ha építő szándékú és alkotó tettek követik. P. SZŐKE MÁRIA Kanalasok tulipánja Épült: 1957—1969 •Szűcs utca 13. Ezek a hazak is „virágból ' épültek (75.) Ennek a kétemeletes akóháznak a bemutatásával búcsúzunk sorozatunkban Rókus tói is. Minden biaonynval sikerült érzéikeltetni, hogy ez a városrész is milyen erőteljesen fejlődik. S ami ezen belül külön örvenI hetes: Rókus, akárcsak a ; Felsőváros, jellegzetes hanI gulata is csorbítatlan. CSÜTÖRTÖK, 1969. MÁJUS 8. DÉLMAGYARORSZÁG