Délmagyarország, 1969. május (59. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-30 / 122. szám

Szeneiül Milyen szegedi ételkülön­legességet ajánlana vendé­geinek, s ezek hol kaphatók? Vagy: Milyen főbb építésze­ti stílusokat képviselnek Sze- . ged műemlékei ? A kérdések 1 tegnap a Juhász Gyula Mű- i velődési Otthonban egy viza- 1 gán hangzottak el, amelyen! Szeged leendő idegenvezetői- 1 nek tudását tették próbára.! Jócskán a délutánba ért a nap, mire a kétnapos gya- j korlati és szellemi „torna'' • t végeztével 40 újdonsült ide­genvezető sóhajtott fel bol­dogan. Végre befejeződött, sikerült. , Szeged iránt az ország­ban, de külföldön is egyre! nagyobb az érdeklődés. En- j nek megfelelően többen for- : dúlnak meg a városban, j Gyakoriak a nagyobb létszá­mú turistacsoportok, amelyek kíváncsian járják az utcákat, ismerkedve Sezgeddel. A tu­ristának sok idegenvezető kell ahhoz, hogy minél töb­bet tudjon meg itt-tartózko­dása alatt. A Szegedi Idegen­forgalmi Hivatal azért ren­dezett tanfolyamot, hogy felkészülten fogadja a nyá­ri turistarohamot. A vizsgák eredményét tekintve sikerrel, hiszen az új idegenvezetők becsületesen megtanulták Szegednek és környékének történelmét. Az idegenforgalmi vizsga gyakorlati részében a szoron­gó jelöltek CÖLÖPALAPOZÁS. A közelmúltban megkezelték a tízemeletes lakóházak alapozását Tarjánban. Tekintettel a magas házak hatalmas súlyára, itt már a hagyományos ala­pozási mód nem felel meg, ezért vasbeton cölöpökre építik. Képünkön: munkában a lengyel cölöpverő gép Á lakosság többet vár a városellátótól Tavaly egymásután nyi­totta meg üzleteit a Szegedi Városellátó Szövetkezet, amely a szegedi Felszabadu­lás, a tápéi Tiszatáj, a ba­lástyai Móra Ferenc Tsz, a Szegedi Általános Fogyasz­tási és Értékesítő Szövetke­zet és az Állami Pincegaz­daság társulásóból alakult. Először a piacokon állított fel pavilonokat, majd hús­boltokat rendezett be a Kossuth Lajos sugárúton, élelmiszerboltot a Vadász j utca sarkán, a Dorozsmai panorámabuszon úton, a Szőregi úton és a járták a várost, s ki-ki vá- i reprezentánsnak szánt üz­.... , , i letet a Széchenyi teren. lasztott nyelve szerint, oro- Közben Szőregen húsüzemet szul, angolul, franciául, szerb-horvátul, olaszul kon­ferálta a helyhez kötődő ér­dekességeket. Egy eset jutott eszembe, amely nemrég tör­tént Szegeden, s amelynek „hősei" amolyan botcsinálta idegenvezetők voltak. A kül­földi vendégeket a Szegedi Textilművek helyett a ken­derfonógyárba kalauzol­ták.., Végighallgatva az alapos válaszokat, azt hi­szem nem kell attól félni, hogy hasonló eset történik majd. M. I. épített a szövetkezet, ahol a tagtsz-ek eladásra szánt sertéseit vágják le és dol­gozzák fel. Az indulás A lakosság nagy várako­zással tekintett a vállalkozás elé, hiszen a szövetkezet létrehozásának legfontosabb célja volt, hogy javuljon Szegeden az élelmiszer és zöldség- gyümölcs ellátás. Az indulás első hónapjaiban, a múlt év őszének végéig a kezdeti nehézségek, a szakemberhiány és a gazda­ságokból nem egyenletesen küldött termékek okoztak T'eíe a — üresek a pincék Késlekednek az utalványok beváltásával A minap a TÜZÉP-tele­pekre invitálták az újságíró­kat. Az SZMT tüzelőfelelőse, valamint a TÜZÉP Vállalat képviselői amolyan nyári gondra kívánták felhívni a figyelmet. Arra, hogy a tü­zelőutalványok birtokosai nem váltják ki szelvényei­ket, a telepen sokasodnak a készletek. Szegeden mintegy 23 ezer tüzelőutalványt igényeltek. (Ebben nincsenek a nyugdí­jas utalványok.) Azaz körül­belül annyit, mint az el­múlt esztendőben. Viszont az eddigi gyakorlattal szemben nincs megfelelő érdeklődés a jogosultak köréből. A ró­kusi pályaudvari TÜZÉP­telepen például tömve van­nak a rakterületek. Mintegy 100 vagon tűzifa, 100 vagon brikett, 50 vagon koksz, 70 vagon iszapszén, 20 vagon pécsi, mogyorószén vár el­szállításra. A TÜZÉP belső rendelete szerint erre nagy szükség volna, hiszen ha nem biztosítják a folyamatos szál­lítást, nem tudnak újabb készleteket beszerezni — következésképp a szezonra esetleg nem tudják felújíta­ni a készleteket. Különösen érthetetlen, hogy a tüzelő­utalvánnyal rendelkezők mi­ért nem most váltják ki tü­zelőiket, pedig mind a me­cseki brikett, mind a tűzi­fa olcsóbb, mint tavaly. Ezen felül most kedvezőbb a fu­varozási lehetőség. Megkérdeztük, hogy a megindult gázprogram va­jon nem szorította-e vissza a tüzelőfogyasztást. Nem, mert az érdeklődés hasonló a tavalyihoz, csak éppen a tü­zelőutalványok beváltása ké­sik. A nyári szezon, a sza­badságidőszak egyébként sok üzemi dolgozó számára taka­rékoskodásra is lehetőséget nyújt: az üzemekben kínál­kozó gépkocsikat vagy más fuvareszközöket a szakszer­vezet segítségével — úgy, hogy a rendes termelő mun­kát ne hátráltassa — eset­leg igénybe lehetne venni a tüzelőszállításra is. Azaz: a vállalatok megfelelő térítés ellenében segítségnyújtás­ként dolgozói rendelkezésére bocsáthatják a járműveket. Erre Csongrád megyében, Szegeden már volt példa. M. I. zavarokat. Sokáig elhúzódott a szőregi húsüzem elkészül­te, emiatt a szövetkezet nem is tudott annyi élősertást átvenni, amennyire az üzle­tekben készáruként szükség lett volna. így az árusított hús- és húskészítmények na­gyobb részét — 1968. egészé­re- vonatkoztatva 60 száza­lékát — a központi elosztá­sából kapta a városellátó. A zöldség- és gyümölcsfélé­ket, bár nem ilyen arány­ban, de eleinte túlsúlyban, évvégére már csak 20—25 százalékban szintén nem saját termelésből, hanem a MÉK-től biztosította bolt­jaiban. Jogos észrevétel Joggal kifogásolták a fo­gyasztók, hogy nagyjából ugyanazokat az árukat kap­ják a városellátónál is. mint az állami és a szövetkezeti üzletekben. Hol van hát az a többlet és az a sajátosan termelőszövetkezeti áru­mennyiség. amelyre számí­tottak? Bár tavaly év végé­től már több és nagyobb választék áll a vásárlók ren­delkezésére ezekből a cik­kekből — főleg a Széchenyi 1 téri üzletben — ma is fel­teszik a kérdést, miért nem | még több és miért nem va­lamennyi városellátó bolt­ban elegendő. A kérdés leg­inkább a húskészítményekre, a zöldség és gyümölcsfélékre vonatkozik. A húsbolt ugyanis üzletteréhez képest a hasonló üzletek között a legnagyobb forgalmat bonyo­lítja le a városban. Az árualapok arányán so­kat javított a városellátó szövetkezet. 1969 elsó négy hónapjában 1453 mázsa ser­téshúsból már csak 309 mázsa származott a központi elosztásból, hús- és húské­szítmény forgalmuk majd­nem 80 százalékát a tagtsz­ek sertésállományából biz­tosították. A húsüzem a mostaninál nagyobb kapaci­tásra nem is képes, illetve a KÖJÁL ennél többre nem ad engedélyt. A vásárlónak mégis kevés, amit a boltok­ban megvehet. És igaza van a vásárlónak. Mert vagy eleve nagyobb üzemet kellett volna készí­teni az üzletek gazdagabb ellátására, vagy egy újat kellene mielőbb üzembe he­lyezni. s addig a feldolgo­zott áruk arányát és válasz­tékát növelhetnék a tőkehús rovására. Nagyobb választékban A húsüzemben jónéhány szegedi kiváló szakember dolgozik, akik külön-külön is, egyéni receptek szerint tudnak készíteni töltelékáru­kat. Nem lenne hiábavaló, ha a köztük folyó verseny fokozására s a fogyasztói igények mérésére egy-egy speciális készítményre ki­raknák, hogy azt névszerint ki készítette. A vásárló már úgy térne be a boltba, hogy a megszokott mester által készített árut kérné. Bizo­nyára több, már nem is na­gyon ismert szegedi, tájjel­legű készítmény válna me­gint népszerűvé, kedveltté. A sajátos cikkek válasz­tékának bővítése, kínálata vonatkozik a gyümölcsfélék­re is. Elképzelhető, hogy a városellátó boltjaiban olyan almákat, barackokat. más gyümölcsöket kínálnak, ame­lyek szebbek, olcsóbbak, mint a többi üzletben. A társult tsz-ek kertészeteiből a zöldségféléket is nagyobb tételekben s naponta frissen kellene szállítani, hozzátéve a háztáji gazdaságok szinte kifogyhatatlan kínálatát is. Mindez a fogyasztói kívá­nalom növeli a városellátó szövetkezet feladatait és fe­lelősségét, egyben azt is jelenti, hogy a szegediek képesnek tartják a szövet­kezetet — most már a „gyerekcipők" levetése után — az eddiginél jóval gaz­dagabb árukínálatra. K. J. Ki oldja meg? O lyan lelkesen tudjuk mondani, olyan könnyen meg­veregetjük vállunkat: „Jóldolgoztunk!" Persze, van­nak még hibák, kisebb, nagyobb gondjaink is. De tudja ezt a kormány, tudja a tanács. És majd megoldja, biztosan megoldja. „Amint lehetőség lesz rá" — tesszük hozzá. S ez aféle szállóige lett már. Kevés az óvoda? Nincs elég építőanyag? Bosszúságot okoz, hogy egy-egy apróbb cikk is csak „pult alól", vagy onnét se kerül? Sáros az utca, 1 kövezetlen a városszéleken az úttest? „Majd megoldja, amint módja lesz rá..A kormány, | a tanács. Ebben bízunk. Ez rendjén is volna, csak az em­berben azért ágál az ellenkezés: hogyan képzeljük el a kormányt, a tanácsot? Miféle hatalom az? Hogyan „lesz módja", s most miért nincs? Nem elsősorban arra gondolunk most, hogy számoljunk ! utána közös háztartásunk, az államháztartás költségvetési i tételeinek. Az is tanulságos persze, de alapos ismeretek nél­1 kül hiába is osztanánk, szoroznánk, úgysem tudnánk követ­keztetni belőle mindenre. Egy-egy tanácsi költségvetés adataiban is „elvesznénk", hiszen az átlagember nem tudja, j mennyibe kerül mondjuk egy kilométernyi út aszfaltozása, ! mibe kerül a város takarítása és sorolhatnánk még a pél­dákat De úgy véljük, mégsem ez okozza, hogy annyi mindent egyszerűen „rábízunk" a kormányra, a tanácsra. Inkább mintha nem gondolnánk végig, mi is a mi szerepünk. Hogy velünk, mindannyiónkkal és csakis velünk lehet megoldani ezeket a ma gondot okozó feladatokat. Amint rövidebb ha­táridő alatt, tehát olcsóbban is elkészítjük, felépítjük a há­zakat, előbbre hozhatjuk a lakásprogram megvalósítását. De amikor nap-nap után látom, hogy a szemközti ház csak nem akar elkészülni...? Vagy ne ássunk ennyire mélyre, hiszen legtöbbünk szívére tett kézzel vallja: nála becsüle­tessebben, szorgalmasabban nem dolgozik senki. Ez min­den tiszteletet megérdemel. De elég-e? Például sok kert­városi utcánk kövezetlen. Ki tudja, mikor lesz rá a tanács­nak anyagi ereje, hiszen égetőbb feladatok sorjáznak előtte. De nem egy utca egyik felén megcsinálták már a lakók közösen, társadalmi munkában a járdát, vagy elegyengették, járhatóvá tették az úttestet Az utca másik végén pedig a sztereotip szólással takaróznak: majd megoldja a tanács. Igen, amint jut rá. Egyszer majdcsak jut. Nem mintha tudnák, hogy az mikor lesz. De számukra — úgy látszik — ez egyszerűbb. S itt, ezen a ponton már nem lehet megnyugodni. Mert az a várakozás, hogy „majd megoldja", kétségkívül bizal­mat sugároz, ami igen fontos, mondhatni: létalapja minden felelős testület munkájának. De amint ez a ráhagyás a ter­hek áthárítását jelenti, az már egészségtelen, sőt káros. ki becsülettel dolgozik munkahelyén, elmondhatja magáról, hogy nemcsak saját jól felfogott érdekében teszi, hanem a társadalomért is. S érezheti, hogy megbecsülik érte. De ma már olyan sok ember van, aki en­nél is többet dolgozik, használ! Aki ötleteivel, aktivitásá­val olyan feladatokban vesz részt, amiket még a közös költségvetésből nem tudnánk megvalósítani. És minden ilyen segítség egy lépés előbbre nagy céljaink felé. Olyan láncolat ez, aminek láncszemeit magunk kovácsoljuk össze, közösen a tanáccsal, a kormánnyal. És egyforma erősre ak­kor kovácsolhatjuk a láncot, ha ki-ki a maga helyén mindent megtesz, ha mindenki állja a kötelességek feszítését. Ha nem egyoldalúan várjuk a gondok, feladatok megoldását, hanem részt vállalunk belőle mindannyian. P. Szőke Mária Kozmoszfilmek Szegeden A csillagászati szabadegyetem záróelőadása Hétről hétre nagy siker kí­sérte a TIT Csillagászati Sza­badegyetemének előadásait. Több mint 150 állandó részt­vevő és számos érdeklődő hallgatta végig az eddigi 11 előadást. Ennek a nagy si­kerű előadássorozatnak lesz ma méltó befejezése. Ma du. 3 órai kezdettel a November 7. Művelődési Otthonban ve­títjük le a Tízéves az űrku­tatás c. 55 perces szovjet és az Apollo—8 és Apollo—9 c. 25—25 perces amerikai do­kumentumfilmeket. Este 7 órai kezdettel pedig az egye­tem Béke-épületének Béke­tantermében „Csillagászat és filozófia" címmel Róka Ge­deon, a TIT Csillagászati Választmányának országos titkára tart előadást, majd utána az Apollo-filmeket ve­títjük le (ha normál filmvetí­tőt tudunk szerezni, úgy a szovjet filmet is). A Tízéves az űrkutatás c. film az űrkutatás első tíz évének kiemelkedő szovjet sikereit mutatja be eredeti filmfelvételeken — láthat­juk Jurij Gagarin előkészü­leteit, startját, Valentyina Tyereskovának, az eddigi egyetlen női űrhajósnak startját, Alekszej Leonovnak elsőként végrehajtott űrsétá­ját stb. Az Apollo—8 F. Bormann, J. A. Lövell és W A. Anders hold körüli útjuk alkalmával készített filinfel­vételeiből, az Apollo—9 pe­dig J. A. McDivitt, D. R. Scott és R. Schweikart föld körüli útjuk során készített filmfelvételeiből áll. Érde­kes felvételeket láthatunk a súlytalanság állapotában vég­rehajtott feladatokról is. Kö­zelről láthatjuk a hold fel­színét és távolról csodálhat­juk földünket. Márki-Zay Lajos Coup tourist Tegnap delelőtt sajtótájé­koztatón jelentették be a Szövetkezeti Utazási Iroda, a Coup-tourist megalakulását. Bánki Károly igazgató el­mondta: legfőbb feladatuk­nak a több milliós szövet­kezeti tagság utazásainak szervezését tartják. A zömé­ben szakmai jellegű utakon kívül turistautazásokat is le­bonyolítanak. A Coup-tourist a hozzánk látogató külföldieknek első­sorban a magyar specialitá­sokból szeretne többet adni. Terveznek hobby- és folk­lórtúrákat. (MTI) fi népművészet mestere cím adományozása A Népművészet mesetere hallgatásával. Á kitüntető kitüntető cím és jelvény ado- címmel — a korábbi három­manyozásáról kormányhatá- ezer forinttal szemben — rozat jelent meg a Magyar hatezer forint pénzjutalom Közlöny 29-i számában. Esze- jár, s a kitüntetett szemó­rint a kitüntető címet éven­ként egyszer, augusztus 20. alkalmából adományozza a művelődésügyi miniszter, a Magyar Képzőművész Szö­vetség véleményének meg­PÉNTEK, 1969. MÁJUS 30. lyek — például népi fafarag­ványok készítői, festők, hím­zők, énekesek, népi hangsze­res művészek — nyugdíjban is részesíthetők. »

Next

/
Oldalképek
Tartalom