Délmagyarország, 1969. május (59. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-01 / 98. szám

Május be alkalmából: Vándorzászló a szoregi tsz-nek Szegedi lakásgondok és ki/átások (Folytatás az 1. oldalról.) tagja, a Hazafias Népfront főtitkára, aki ünnepi besze­dőben méltatta a kertészfalu eredményeit, s átadta a meg­tisztelő kitüntetést, a zászlót és a vele járó pénzjutalmat. dr. Csizmás Sándor, a járási pártbizottság titkára, Rácz Lajos, a megyei pártbizottság tagja és Csoóri Sándor József Attila-díjas költő kísérte el Szóregre dr. Erdei Ferencet. Már a reggeli órákban er­keztek a táviratok, amelyek­ben gratuláltak az Egyetértés Termelőszövetkezetnek, hogy 1968-ban országos verseny­ben a speciális kategóriában első dijat nyertek. Táviratot küldött többek között dr. Dimény Imre, a mezőgazda­sági és élelmezésügyi mi­niszter, valamint Török Lász­ló, a Csongrád megyei tanács vb elnöke. Mint az ünnepi szónoklat megemlékezett ró­la, méltó helyre került a vándorzászló, á szövetkezel jogosan foglalta el helyét az ország legjobbjai között, hiszen az elmúlt öt év alatt különösen megbecsülendő, eredményi ért el a gazdakö­zösség. Az elmúlt év adatai­ból is említett néhányat, így a 44 millió forintos ár­bevételt, a 22 millió forintos bruttó és a 10 millió forintos nettó jövedelmet, ami egy­ben azt is jelentette, hogy 12 millió forintot osztottak ki a tagságnak munkadíjként, s egy tagra átlagosan 30 ezer forint jövedelem esett. A jó­zan paraszti számítás egye­sült itt a korszerű, okos gaz­dálkodásra való törekvéssel, s az új gazdasági mechaniz­mus szellemében. A tsz ve­zetősége és szorgalmas tag­sága így méltóképpen tart­hatta tegnap a „második" zárszámadását. Dr. Erdei Ferenc az elis­merések mellett felhívta a figyelmet a jövőre, a fiatal­sággal való törődésre is. Majd a vörös vándorzászló átadása után Gulyás Győzőnek, Len­gyel Károlynak és Koszó Györgynek átadta a Mező­gazdaság Kiváló Dolgozója jelvényt és a vele járó pénz­jutalmat. Hárman miniszteri dicséretben is részesültek, a szövetkezet pedig pénzjuta­lommal tisztelte meg a jók közül is a legjobbakat. A jó munka újabb elismerése NKFV Sikeresen készült fel a rendszeres olajtermelésre, va­lamint üzemfejlesztési fel­adatainak is jól eleget tett a Nagy-alföldi Kőolaj- és Föld­gáztermelő Vállalat — s en­nek szegedi üzeme. A kiemel­kedő munka alapján az NKFV elnyerte a Miniszter­tanács és SZOT vörös ván­dorzászlaját. A központi, szolnoki ün­nepség mellett erről Szege­den is megemlékeztek teg­nap délután az algyői ipar­telep ebédlőjében. Az ünnep­ségen a Csongrád megyei, va­lamint a Szeged városi párt­bizottság nevében dr. Németh Lajos, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának osz­tályvezetője köszöntötte a dolgozókat. Ott volt az ün­nepségen Kovács Attila, a városi pártbizottság munka­társa is. ECSET- ÉS SEPRÜGYÁR Több millió forint értékű munkával teljesítette túl ex­porttermelési feladatait a Szegedi Ecset- és Seprűgyór. A szép eredmények alapján a gyár másodszor nyerte el a Szeged m. j. városi tanács és az SZMT által adományozott Szocialista Vállalat címet. A sikerről tegnap a seprű­gyár nagytermében tartott megemlékezést a gyári kol­lektíva. Az ünnepségen meg­jelent és köszöntötte a dol­gozókat Reseterics Sándorné, az MSZMP Csongrád megyei párt-végrehajtóbizottságá­nak tagja; az elnökségben ott volt dr. Komáromi László, a Szeged városi pártbizottság tagja is. A Szocialista Válla­lat cím elnyerését tanúsító oklevelet Halász Árpád, a Szeged m. j. városi tanács vb elnökhelyettese adta át Vég­vári Istvánnénak, a gyár igazgatójának. KÖOLAJFÜRASI ÜZEM Tegnap a köolajfúrási üzem dorozsmai munkásszál­lásán ünnepséget rendeztek, amelyen részt vett — és a megyei, illetve városi párt­bizottság üdvözletét tolmá­csolta — Berta István, az MSZMP Csongrád megyei bi­zottságának munkatársa. Ott volt Szalybély Mihály, a Sze­ged városi pártbizottság tag­ja, valamint a szegedi váro­si, társadalmi, politikai szer­vezetek, a test vérüzem több vezetője is. Csizmeg István párttitkár megnyitó szavai után Mezősi József, az Alföldi Kőolajfú­rási Vállalat igazgatója be­szélt a szegedi kutatók mun­kájáról, majd átnyújtotta az Élüzem-cím elnyerését tanú­sító oklevelet Hingl József­nek, a szegedi üzem veze­tőjének. FŰSZER ÉS VEGYIANYAG NAGYKERESKEDELMI VÁLLALAT A Csongrád—Bács megyei Fűszer és Vegyianyag Nagy­kereskedelmi Vállalat tavalyi eredményei alapján az ország ilyen jellegű nagykereskedel­mi vállalatainak legjobbja­ként elnyerte a Kiváló válla­lat címet, s az oklevelet Mol­nár Károly, a Belkereskedel­mi Minisztérium főosztály­vezetője tegnap adta át A vállalat ünnepségén megje­lent és felszólalt dr. Varga Dezső, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának osz­tályvezetője is. SÜTŐIPAR A Csongrád megyei Sütő­ipari Vállalat tegnap este a Hungáriában központi ren­dezvényen ünnepelte azt, hogy első ízben nyerte el a Kiváló vállalat címet Az ünnepségen részt vett dr. Kovács Lajos, az MSZMP Csongrád megyei bizottságá­nak osztályvezetője. Csá­penszki István, az MSZMP szegedi járási bizottság első titkára, Csaba József, a Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, valamint He­gedűs Ottó, az ÉDOSZ-köz­pont elnökségének képvise­letében. Sinkó Ferenc igazga­tónak dr. Paczuk István, a Csongrád megyei tanács vb elnökhelyettese nyújtotta át az oklevelet. HÁZIIPAR Tegnap Kisteleken meleg hangulatú házi ünnepség ke­retében adták át a tápéi Há­ziipari Termelőszövetkezet kisteleki részlegének a „Ki­váló csoport" cím kitünte­tést, amelyet Nagy Pál, a Háziipari Termelőszövetkezet elnöke nyújtott át a részleg vezetőjének, Kis Pálnénak. VÍZÜGYI IGAZGATÓSÁG Az Alsó-tiszavidéki Víz­ügyi Igazgatóság tegnap dél­előtt a Tisza Szálló nagy­termében tartotta ünnepsé­gét, amelyen a Miniszterta­nács és a SZOT vörös ván­dorzászlaját adták át az igazgatóságnak. Az ünnepsé­gen megjelent és a zászlót átadta Dégen Imre államtit­kár, az Országos Vízügyi Hi­vatal elnöke. Ott volt dr. Komócsin Mihály, az MSZMP Csongrád megyei bizottságá­nak titkára, dr. Paczuk Ist­ván, a Csongrád megyei ta­nács vb elnökhelyttese, dr. Dobi Ferenc, a MEDOSZ országos titkára és Halász Árpád, a városi tanács vb el­nökhelyettese. H a az isten kőműves is volna . .. Azt bizony elgondolni is nagysze­rű, mert akkor — a már­már reménytelen lakás­igénylők szerint — csak ir­galmas jóindulatát kellene megnyerni, s teremtene la­kást amennyi kell. Mivel azonban a lakáskérdés Sze­geden nem tréfadolog, meg­j érdemli, hogy komolyan fog­' lalkozzunk vele. Nem azért, mintha ezzel rögtön szám­űznénk a bajokat, de leg­alább lemondunk a csoda­várásról és józanul vesszük számba lehetőségeinket. Vajon hányan várnak la­káskulcsra ebben a kama­szosan növekvő, sok bajú, törekvő városban? Már évek­kel ezelőtt is hét-nyolcezres regimentről beszéltek a „torony alatt", s ma a szin­te gigantikus erőfeszítések ellenére sem vigasztalóbb a helyzet. Sőt tartozunk az igazságnak annyival, hogy megmondjuk: a tanácsnál sincs megbízható kimutatás a jogos lakásigénylők szá­máról, tekintve, hogy idő­közben sokan kiutaláshoz jutottak, mások megunták a várakozást, s elköltöztek, vagy a maguk erejéből vág­tak neki a tengernyi gond­dal járó építkezésnek. Ki­lincselnek, morgolódnak, „szocialista összeköttetések" ügyében járkálnak az embe­rek, aztán némelyik — ha számítása nem válik valóra — gyanúsítgat, vádaskodik, bolond beszédre ragadtatja olykor magát Látja, mert van jó szeme és lelkiismere­te, hogy valóságos házerdőt telepítettünk az utóbbi évti­zed alatt, tudja, hogy négy­száznál is több dohos odú­ból, pincéből, roskatag vis­kóból, mosókonyhából köl­töztek családok egészséges körülmények közé, mivel azonban mindenki a maga fájdalma miatt szokott szi­szegni elsősorban, a lakásta­lanok szemszögéből nézve érthető a türelmetlenség. Sokaknak a szövetkezeti Kiváló vállalat a Szegedi Nyomda Szerdán a kora esti órák­ban bensőséges hangulatú ünnepség keretében emlé­keztek meg a Szegedi Nyom­da dolgozói arról, hogy el­nyerték a kitüntető Kiváló vállalat címet. Az ünnepsé­gen részt vett dr. Antalffy György egyetemi tanár, a megyei párt-végrehajtó­bizottság tagja, dr. Pataki Antal, a megyei tanács vb tervosztályának vezetője, dr. Csikós Ferenc, a szegedi vá­rosi tanács vb titkára és Ivánku Jánosné, az MSZT képviseletében. Bene Gyula üb-titkár megnyitó szavai után Vincze György vállalati igazgató emlékezett meg május l-e jelentőségéről, a szocialista munkaversenyről és a vállalat eredményéről. A beszámolót követően a Könnyűipar Kiváló dolgozó­ja „ kitüntetést adták át Vincze György igazgatónak, Erményi Lajos műszaki igazgatónak és Kiss Lajosné főkönyvelőnek. Teleki Ist­ván gépszedő brigádveze­tőnek és Ördögh Antal ma­tematikai csoportvezetőnek. A Vállalat Kiváló Dolgozója jelvényt 13-an kapták meg. Á vállalat 30 szocialista bri­gádja közül most 2 brigád az arany-, 1 az ezüst-, 3 a bronz- és 6 a zöldkoszorút érdemelte ki, négyet okle­véllel jutalmaztak. A ki­tüntetettek jutalmazására mintegy 60 ezer forintot fordítottak. Apró Antal elvtárs a nagygyűlés szónoka A mai ünnepi program Ma, május elsején, a v i tágproletáriátus nagy ünne­pén Szeged dolgozói is az alkalomhoz illően ünnepelnek. 6—7 óra között zeneszóra ébred a város. A kerüle­teikben a munkásőrség a MAV fúvószenekara és két né­pizenekar ad zenés ébresztőt. 9—10 óráig a város dolgozóinak felvonulása hét útvo­nalon a Széchenyi térre. A felvonulás és a nagygyűlés idején, illetve utána is egy ideig a város egyes részein korlátozzák a közúti járművek forgalmát. 10 órakor ünnepi nagygyűlés a Széchenyi téren. A nagygyűlés szónoka Apró Antal, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese. Rossz idő esetén a nagygyűlés a Szabadság moziban lesz. 11 órakor térzenét ad a Széchenyi téren a munkás­őrség zenekara. Az újszegedi ligetben megkezdődik a vidám majális. 15 órakor kulturális műsor az újszegedi szabadtéri színpadon. Vidám zenés május címmel. Ugyancsak 15 órai kezdettel a bábszínházban a Tol­di című bábdarabot adják elő. Munkásmozgalmi veteránok kitüntetése Népköztársaságunk Elnöki Tanácsa a „Szocialista Ha­záért Érdemrend" kitünte­tést adományozta a munkás­mozgalom 11 Csongrád me­gyei veterán harcosának. A kitüntetéseket május 1., a proletár nemzetköziség nagy ünnepe alkalmából nyújtot­ták át tegnap délelőtt a sze­gedi megyeházán. Részt vettek az eseményen a megyei pártbizottság, a szegedi városi pártbizottság, a Csongrád megyei, vala­mint a szegedi megyei jogú városi tanács vezető képvi­selői, közöttük Győri Imre elvtárs a KB tagja, a me­gyei pártbizottság első titka­ra. Török László elvtárs, a Csongrád megyei tanács vb elnöke, Sipos Géza elvtárs, a szegedi városi pártbizottság titkára, dr. Biczó György elvtárs, a szegedi megyei jogú városi tanács vb elnöke. Győri Imre elvtárs méltat­ta a munkásmozgalom, a kommunista párt, a szak­szervezeti, valamint a szo­ciáldemokrata baloldal har­cainak jelentőségét. — Par­tunk javaslatára államunk a legmagasabb elismerésben részesíti azokat, akik a múlt­ban és a felszabadulás első perceitől napjainkig a küz­delem első soraiban halad­tak — mondotta. Majd Török László elvtárs, a megyei ta­nács vb elnöke átnyújtotta a kitüntetéseket. Rövid pohár­köszöntőben kívánt erőt, egészséget a veteránoknak. A kitüntettek nevében Hor­váth Ferenc elvtárs mondott köszönetet az elismerésért. vagy a Uusashazra való tobt tízezer forintot is nehéz elő­teremteni, általában még­sem ez okozza a fő gondot. Hanem a kínosan lassú előbbrejutás, s ebből ere­dően sokak szánjára a kilá­tástalan helyzet. Éppen ezért a lakásépítkezést már rég­óta politikai kérdésként fog­ja fel a városi pártbizottság és a tanács is. Egy fiatal tanár panasz­kodott: rendszeresen esti kü­lön órákat ad, nap mint nap késő éjszaka vergődik haza feleségével együtt a szülei szoba-konyhás ottho­nába, ott alszanak, ott kosz­tolnak, csakhogy „összever­jék" a szükséges pénzt egy Alsóvároson építendő társas­házhoz. Már nincs is sok híja, sikerült befizetniök az esedékes összeget, mégsem tudják, mikor lesz fedél a fejük fölött. Ügy készül a ház, mint a lucaszéke — nem halad vele a vállalko­zó. És ők tehetetlennek ér­zik magukat. Egy rendőr őrmester többedmagával az újszegedi Bérkert utcán vá­gott neki a költséges épít­kezésnek. Amikor elkészült áz alapozás, a termelőszö­vetkezeti építőbrigád vezetői otthagyták félbe a munkát, mert más építtetők többet ígértek nekik. Most a rend­őr és társai kétségbeesetten szaladgálnak szakemberek után, mert a következő té­len mór a sajátjukban sze­retnének lakni. Ki tudja, sikerül-e? Szegeden a mögöttünk le­vő alig több mint másfél évtizedben összesen 9129 la­kás épült fel. Sok ez vagy kevés? A „városatyák" nem tétlenkedtek, sőt a megyei és a városi pártbizottsággal együtt mindent megmozgat­tak azért, hogy évről évre több lakáshoz jusson a vá­ros. Ügy ránéztére elég mu­tatós képet is kapunk: száz­nál jóval több új, emeletes lakóházat tartanak már szá­mon a városuik csinosodására oly büszke szegediek. Igen ám, de az 1960. évi népszám­láláskor még a százezret sem érte el egészen, az itteni lakosok száma, ma pedig kevés híján 130 ezer ember vallja magát szegedinek. Ezt tudva rögtön szembetűnik, hogy bizony alig léptünk előre, különösen, ha figye­lembe vesszük az úgyneve­zett csökkent értékű lakáso­kat is, amelyekben csak meghúzódni lehet, de kényel­met már kevésbé nyújtanak. Ezért teljesen egyetértünk a városi párt-végrehaj tóbizott­ságnak azzal az álláspontjá­val, hogy a jövőben csak az összkomfortok építését ér­demes szorgalmazni. Svéd­országi példákra hivatkozva még a szaklapokban is el­hangzottak olyan vélemé­nyek, hogy gyors megoldá­sul Szegeden különösen he­lyes volna tetők alatti, ol­csó manzardoikat kiképezni. Csakhogy Svédországban a lakásoknak mintegy 90 szá­zaléka teljes értékű. Szege­den pedig — ahol korábban eléggé beugrottunk a „töb­bet, ha kicsi is" nézetnek — vétek lenne tovább szaporí­tani az igen szűk „lyukak" számát. Használhatóságukat, lakóik hangulatát tekintve ezek az igazán drága laká­sok, ezért a jövőben fölös­leges költeni rájuk. kár energiát ölni beléjük. Több lakásra van szükség Szegeden, ezt mindenki tud­ja. De hogyan? — erre a kérdésre már jóval nehe­zebb válaszolni. Dicséretes a városi tanácsnak az a szán­déka, hogy a lemaradást megszüntetendő a IV. ötéves tervben épüljön fel 11—12 ezer állami lakás. Ez még az építendő nagykapacitású házgyárat számításba véve is túlzottnak tűnik. Az „adj uramisten sokat, de rögtön" lehet szimpatikus, mindany­nyiunknak tetsző óhajtás, de a lehetőségeinket ismerve aligha valósítható meg Arra alkalmas lehet, hogy maxi­mális erőkifejtésre serkent­sen minden illetékes szervet, s ez önmagaban is feltétle­nül hasznunkra válik. M ire számithatunk, mi­lyenek a kilátásaink? Sokat számít legelő­ször is az a tény, hogy most már kezd gazdaságossá, nye­reséget hozóvá válni nem­csak a gyárcsarnokok szere­lése, hanem a lakóházépítés is. Ez olyan húzóerő az új mechanizmusban, hogy vár­ható az építők nagyobb igye­kezete, gyorsabb és ki fogás­talanabb munkája. Éppen ezért a tanácsi építő válla­latot szintén képessé kell tenni arra, hogy többszintes házak építését is el tudja vállalni. Szükség van erre azért is, mert ez a vállalat eddig zömmel inkább csak tatarozással foglalkozott, amiből elég vékonyan csur­rant számára a pénz. Ahol pedig kevés a kereset, on­nan előbb-utóbb elmenekül­nek a munkások. Kinek használna ez? A lakásprog­ram meggyorsításának sem­miképpen. A megye és a város vezetői elősegítik, hogy ez a vállalat kapja meg lehetőleg a blokkos építkezéseket, s a tégla­blokkból az eddigi nyolc­száz helyett ezer lakást le­hessen évente építeni. Mun­káskéz nélkül természetesen ez is csak óhaj lenne, már most elkezdődik tehát a szervezés, a toborzás, s álta­lában a IV. ötéves terv he­lyi tennivalóinak kidolgozá­sa. A házgyár is „belép" majd a termelésbe. Jó reményeink vannak arra, hogy 1971 második felében már meg­kezdje a próbaüzemelést, ós az utána következő eszten­dőben már teljes kapacitás­sal működjék, lehetőleg a megyei állami építőipari vállalat keze alá. Ha figye­lembe vesszük, hogy a ház­gyár évente 2500 több tí­pusú lakást produkál majd, bízhatunk a III. ötéves terv idején felépülő lakásszám megkétszereződéséiben 1975­ig. Az elgondolások olyanok, hogy minél kevesebb költ­séggel sok kényelmes lakás épüljön fel. A telepítés szem­pontjából azért kerül első helyre Tarjántelep, utána a délnyugati városrész, később pedig az Odessza-lakótelep befejezése, mert ezeken a te­rületeken lényegében sza­nálások nélkül lehet több ezer új lakást emelni. Emel­lett azonban nem mondunk le a belső városrészek fej­lesztéséről, sőt az emeletrá­építésekről sem. Mintegy 2 ezer lakást terveznek Sze­ged belterületére ós a su­gárutakra, hogy a városkép még impozánsa bb, megka­póbb legyen. A város lakó­házainak megóvása, felújí­tása olyan magától értetődő, állandó feladatunk, mint ahogyan az igényes gazda rendben tartja saját portá­ját. Fontos ez a közművek karbantartása végett is. Más­részt figyelembe veendő hogy a közintézmények zö­me a központban helyezke­dik el, amelyektől nem szí­vesen települ messzire a lakosság. Különösen sürgős­sé vált az egyre forgalma­sabb Kossuth Lajos sugárút felújítása, továbbá a szegedi postaközpont felépítése. Ha nem intézkedünk ideiéiben, maholnap kínlódássá válik a közlekedés a főútvonalakon és az interurbán telefon be­^róleetesek is lehetetlenné M 'denekelőtt az építő­ipari vállalatok tel­'osftőképesséeét mű­szói fokozni. A területek előkészítésérői már gondos­kodott a város vezetősége, most munkásokra, gépekre, a különféle szervek és vállala­tok harmonikus együttmű­ködésére van szükség, hogy 1970-től kezdve öt év alatt legalább 6—8 ezer új államá lakásba beköltözhessenek a nagyon rászorult családok. F. NAGY ISTVÁN CSÜTÖRTÖK, WjfsfTf m/'VJ'i'l'f/Jimkc.-m 1969. MÁJUS 1. ••iii iái« wiiiíiiL ÍMS^ Jffl

Next

/
Oldalképek
Tartalom