Délmagyarország, 1969. május (59. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-25 / 118. szám

Aratási előkészületek Az es<5» napok után beköszöntött meleg tovább javította a mezőgazdaság terméskilátásait. A Somogy megyei szakemberek úgy becsülik, hogy az aranyat érő májusi esők holdanként legalább másfél mázsával növelték a várható hozamokat. Csongrád megyében sokhelyütt már kalászol a búza. Az őszi árpa mindenütt 70— 80 centiméter magas, s a beállítottsága is kitűnő. A megye szakemberei úgy vélik, hogy az utóbbi évek egyik legnagyobb gabonatermése ígérkezik. A hétvégi jelentések már ai-ról is számot adnak, hogy a mezőgazdasági üzemeink megkezdték az aratás előkészületeit. A termelőszövetkezetekben, az állami gazdaságokban és a gépjavító állomásokon nagy gondossággal javítják a kombájnokat, rendrevágó és kévekötő aratógépeket. Továbbfolyiatórinak a tavaszi békedemonstrációk Szolidaritás a vietnami néppel Felidejéhez közeledik a la- békedemonstrációk teremtetvaszi békehónap országos te fórumokon a résztvevők eseménysorozata, amely má- egyöntetűen hitet tettek a jus 8 és június 17 között ad vietnami néppel vállalt szorangos tartalmat az Országos lidaritásról. Az események Béketanács munkájának, a ugyanakkor hazai előkészülenépfront-mozgalom tevé- teit jelentik a néhánv hét kenységének. Eddig az or- múlva Berlinben megkezdőszág különböző vidékein kö- dő béke-világtalálkozórülbeliil négyszáz békegyű- nak, valamint a Helsinkibe lés, 200 baráti találkozó zaj- összehívott nők nemzetközi lott le. A megmozdulásokon világtalálkozójának is. Tudotöbbszázezren vettek részt Részint évfordulókhoz, részint aktuális nemzetközi eseményekhez kapcsolódik az idei országos békedemonstráció. A fővárosban és vidéken megtartott összejöveteleken fiatalok és idősek, munkások, parasztok, értelmiségiek tízezrei emlékeztek meg a hazai és a nemzetközi békemozgalom zászlóbontásának 20. évfordulójáról. A megyékből érkező jelentések arról is beszámolnak, hogy a mányos viták, konzultációk egész során szerepel napirenden az európai biztonság kérdése, a kontinens békéjének ügye. Kulturális vasárnapok, irodalmi estek, hangversenyek, kiállítások teszik színessé a békehónap helyi programjait országszerte. Sokhelyütt — a nemzetiségek lakta vidékeken — barátsági napokat rendeznek, élménybeszámolókat tartanak a szomszéd népek életéről. üiször azután cs Felkészült a főidényre a konzervgyár ci DOfsO| gyümölcs A pénztárcák Mottó: „A nép szigorú munkaadó. Sok munkái ad, sok feje van, mindent Iát és mindent követel. Régen .szidta az ember a tőkést, harcolt ellene, a dolog egyszerű volt. Most szembe jön az utcán egy ember és megkérdezi: hát maguk ezt miért csinálják így?"' (Kádár János). A nagyüzemi élelmiszer tartósítás egyre jobban kiszorítja a házi „dunsztolást". Mind többen fogyasztják az ízletes konzerveket. Szezon előtt érdeklődtünk a Szegedi Konzervgyárban, hogyan sikerül majd feltölteni az éléskamrákat. Dr. Ábrahám Antalné igazgatónő elmondta: a borsó érkezése jelenti a szezon kezdetét, a próbagyártás e hó vége felé kezdődik. Június elejétől azután teljes intenzitással dolgoznak. A szamóca, a cseresznye és a meggy is júniusban kerül üvegekbe. A három gyümölcsféleségből és a borsóból együttesen tavaly 624 vagonnal termeltek, az idén 121 vagonnal többet szeretnének, feldolgozni, ami 19,2 százalékos emelkedést jelent. Az alapanyagot Csongrád megye és az orosházi járás termelőszövetkezeti, állami gazdaságai, valamint a Csongrád megyei MÉK vállalat szállítja. Tizennyolc borsókombájn könnyíti a S

zembe jön egy ember az utcán és megkérdezi: Megfelelően vigyáznak a mi életszínvonalunkra? Nem vagyunk mi túlontúl kitéve mindenféle nyerésé gtörekvésnek ? összehangoltuk vajon kellőképpen a közös és a magán pénztárcákat? — s a kérdései sem nem ostobák, sem nem destruktívak, inkább alaposak. Mert ő is tudja, ő is hallatta, hogy helyenként valóságos fétissé rukkolt elő a nyereség, de itt-ott még a nyerészkedés is belopakodik a gazdálkodásba. Nem régen kelt híre, hogy a Csongrád megyei kereskedelmi vállalatok milliókkal tetézték az 1968-ra tervezett nyereséget; másutt milliós „számlázási tévedések" derültek ki; megint máshol a korábbi igyekezettel is kétszeres-háromszoros nyereségrészesedést osztottak... Igen, miközben életre dajkáljuk ezt az új gazdasági mechanizmust, találkozunk ilyesmivel is. Miközben éppen a gazdaságirányítás új rendszerétől várjuk az anyagi felemelkedést, az életszínvonal javulását, olyasmi is előfordul, hogy valahol éppen belerontanak. Mert egy folyóhoz lehetne hasonlítani leginkább ezt a törekvést is. Legfőbb törvénye az, hogy föltartóztathatatlanul halad a neki vágott úton, megtorpanás nélkül, de néha kanyarodik, néha árad, hoz magával még szemetet is, s vannak benne visszaforduló limányok is. Semmiféle társadalmi méretű megújhodás nem zajlik le steril laboratóriumi körülmények között. A szemétről most ne beszéljünk, az az igazságszolgáltatási „pucerájba" kerül úgyis. Csak arról, amit maga az irányzat megenged, törvényesnek ismer el. Például arról a kereskedelmi nyereségtöbbletről, amit föntebb már említettünk. Nem csalták ezt a pénzt, ez nem RAVILL-ügy. Megkárosításról sincs szó. A haszonkulcs forgatásának kamata az a jó néhány millió. De ezzel egyúttal az is kitudódik, hogy nem lényegesen, ugrásszerűen növekedett forgalom hozta; nem is valami hatalmas árubőség — hanem gazdasági ügyesség. S ez a pénz tőlünk ment el, vásárlóktól. Ezért mi nem kaptunk többet. A pénztárcánkban maradhatott volna más vásárlásokra. Pedig az állam nem reflektált erre a többletnyereségre, nem akarta tőlünk elvenni. Dicséret nem illeti érte a kereskedelem vezietőit. Valami visszajut belőle a kereskedőknek részesedésként, ez természetes — de jó-e ilyen áron valamit nyerni? Szemlélet dolga ez. A törekvés nem tisztességtelen: többet tenni a vállalati kasszába, s így a privát pénztárcába is. S az első évben minden vállalatnál többszörös biztonságra törekedtek. De hiba lenne ilven maximumokra törekedni ezután is."Be kell látni az első év tapasztalatai után, hogy például a kereskedelem is komoly politikai tényezővé lépett elö. Ha szabadsága van bizonyos árpolitikára, az azt jelenti, hogy felelőssége is van a nép életszínvonaláért. Mindez kötelességévé teszi, hogy a vállalási érdeken túl lássa, figyelje és képviselje a magasabb társadalmi érdeket is. Magyarabban: igenis elképzelhető, hogy bizonyos haszonkulcsokkal éppen a lakosság javára dolgozzanak: hogy ne mindig mint kereskedők gondolkozzanak. hanem egyre gyakrabban mint vásárlók is. Hiszen ha jól meggondoljuk a mozgó árak felsrófolásával a nagyobb nyereségrészesedés is devalválódik ugyanott, ahol megszületik', vagyis magamaguk fúrják meg önmaguk érdekeit is. Mért az egiber, akárhol dolgozik, a napnak csak nyolc órájában termel vagy szolgáltat — s közben is. előtte is, utána is fogyasztó. A két pénztárcát sem kezelheti két egymástól idegennek. Néha lehet hallani példás kereskedelmi gesztusokról. Olyanról például, hogy még ráfizetést is vállalnak valahol a vevőért. Hiszen a jó ellátás politikai fontosságú dolog S a kereskedéshez manapság már az is hozzátartozik, hogy akár haszon nélkül foglalkozzanak valamivel — másutt jön meg annak a kamata. A kockázati alap erre termett. Nem arról van hát szó, hogy a kereskedelem menjen tönkre a vásárló kedvéért, csak arról, hogy az ott dolgozó felelős emberek gondolják végig komolyan életszínvonal-politikánIcat, és a kezükben levő hatásos eszközöket állítsák annak szolgálatába. Ott is emberek dolgoznak, méghozzá egyre magasabb színvonalon. Ott is vannak pártszervezetek. Ügy gondolom, a kommunisták tehetnének ezért legtöbbet, akik tudják és látják, hogy azok a szenzációs nyereségtöbbletek közvetve is, közvetlenül is a vásárlók apró kis „vámtételeiből" jöttek össze. Olyan ellentmondás ez, amely váratlanul szakadt ránk. Teljesen új dolog senki sem készült föl erre. A felelősséggel párban járó tartózkodás, túlbiztosítás, óvatoskodás gyereke. Tapasztalatnak viszont elég erős lehet. Azt mutatja, hogy év közben is többet kell számolni, mégpedig egyszerre kettős indítékból: mi jó a vásárlóközönségnek, s mi hoz árnyéktalan nyereséget a vállalatnak. Mert ha már a gazdaságirányítás új rendje úgy hozta, hogy a kereskedelem nem csak árusít, hanem gazdálkodhat is, s elhatározásai hatással lehetnek a nép pénztárcájára — úgy gondolnánk, úgy szeretnénk, de kívánhatjuk és el is várhatjuíc, hogy jó hatással legyen rá. Akár csak pár millió határáig, amivel az elsó évben élelmességét bizonyította. Sz. S. L Somogyi Károlyné felvétele Utolsó simítások a gépeken, jöhet a borsó feldolgozó munkát, így a sze- üzembe. A feldolgozás öt gedi üzembe kifejtett szemes gépsoron történik, borsó kerül. A múlt évben 13 A vállalat évek óta rendborsókombájn dolgozott, az szeresen 5—600 tanulót fog-! idén újabb 5 gépet állítanak P iac Kevés a baromfi és a burgonya Mindkét piacon — a Marx téren és a Szent István téren — már a kora reggeli órákban rengeteg volt a vásárolni szándékozó háziasszony szombaton. Karalábé, kelkáposzta, sárgarépa, zöldség, zöldborsó, földieper és cseresznye volt is elegendő. Legkevesebbet hoztak eladni burgonyából és baromfiból. A háztáji gazdaságokból csak kis tételek érkeztek ezekből a nagyon keresett árukból, a közös gazdaságok közül egyedül a Móra Ferenc Tsz kínált óburgonyát hat forintos áron. A városi boltok közül csak az Annakúti Csemegében volt burgonya. Ennek az üzletnek a vezetője nem sajnálta a fáradtságot, hogy felkutassa e fontos élelmezési cikket a termelőnél. A MÉK a szőregi Egyetértés Tsz-től vett 480 tyúkot, az Éliker 600 vágni való csirkét árusított, de volt olyan hódmezővásárhelyi magántenyésztő, aki egymaga 400 csirkét hozott a piacra. A baromfiért már a beérkező gépkocsik mellett nagy volt a tolongás. Premierje volt az Alföldi Róna elnevezésű felgyői tsz pecsenyesütő pavilonjának a Marx téren. A csinos kis pavilon három oldalán helyeztek el étkező helyet, s minden vásárló dicsérte a frissen sült házikolbászt, hurkát, karajt, oldalast és császárhúst. Ezeken kívül házizsírt, tepertőt és sajtot is árusítottak az üzletben. Az árak már lassan közelítik — lefelé — a tavaly ilyenkori árakat. A MÉK most a földieperrel okozott hasonló kellemes meglepe- j tést. mint most egy éve a zöldborsóval. lalkoztat a csúcs szezonban. A már megkötött szerződések és ígéretek alapján a tanítási idő utáni napokban mintegy 200 diák jelentkezését várják. A termelés fokozása és a későbbi fejlesztési tervek megvalósítása érdekében korszerűsítették a vízés csatornahálózatot. Az idén 23 millió forintot fordítanak vállalatfejlesztésre, ezzel a tavalyi 25 vagonos napi kapacitást 30 vagonra növelik. A gyár ebben az évben 1400 vagon gyümölcs feldolgozására kött szerződést. A hazai igények kielégítésén túl nagy mennyiségű gyümölcskonzervet szállítanak külföldi országokba, elsősorban a Szovjetunióba és az NDK-ba, valamint az NSZKba, Angliába, Hollandiába és Svájcba. Az első szállítmányokat felkészülten várják a gyárban. Acs S. Sándor Brazil miniszter hazánkban Dr. Luis Tarso de Morais Dutra, brazil oktatási és kulturálisügyi miniszter — Ilku Pál művelődésügyi miniszter vendégeként — május 17. és 24. között Magyarországon tartózkodott. A vendég megbeszéléseket folytatott a brazil felsőoktatási intézmények fejlesztéséről, s azok részére magyar műszerek. szerszámgépek, orvosi és egyéb berendezések szállításának lehetőségéről. Ilyenek szállítására tízmillió dollár értékben a közelmúltban már szerződés jött létre a két ország között. A brazil miniszter megtekintett több üzemet, volt a budapesti műszaki egyetemen és kíséretével megnézte a BNV-t. (MTI) Válaszol az illetékes II vállalat intézkedett ? Ara (forint) 1969. máj. 24-én 1968. máj. 23-án -tói -ig -tói -ig Aj A ni megnevezése -ig íoldieppr (1 kg) 8 — 20.— 7,— 14,— Zöldborsó (1 kg) 17,— 20,— 10,— 14,— Cseresznye (1 kg) 8.— 12,— 7,— 12.— Oburgonya (I kg) 6,— ?,— 3.— 4.— UJburgonya O kg) 12.— 14,— 7,— 12.— Uborka (1 kg) 16.— 22,— 16.— 20.— Kelkáposzta <1 kg) 3.— 6,— 7,— 8,— Sárgarépa és zöldség (csomónként) 1,50 X— 4 1,— 2 — Karalábé (1 db) 0.90 1,20 —,70 l|— Zöldpaprika (1 db) 1,50 2,— 1,— 1,50 Tölteni való paprika ti db) 2,50 3,— 2 „ 2,50 Tojás (1 db) ti db) t.10 1,30 l',1,20 Vágni való rsirke (1 kg) 30,— 32,— 30,— Tytlk a kg) kg) 24,28,26,-— Ezüstkincset talált egy kisfiú A Mecsekalján — a Pécs közelében fekvő Kővágószőlős határában — értékes ezüstkincset talált egy kisfiú: a 9 éves Huszics Jánoska, negyedik osztályos iskolásgyerek. Pénteken délután édesapjával és tanítójával kiment a szőlőjükbe, s amíg a felnőttek beszélgettek, kapálgatni kezdett a tőkék között, s amilyen szeszélyes a szerencse: azon a helyen, ahol nemzedékek óta művelik már a földet, ez a kisfiú ötpercet kapálás után igazi kincsre bukkant. Dr. Kiss Attila régész, megállapította, hogy az 54 érem nem más, mint egy agyagból égetett kályhaszem, a benne a Habsburg uralkodók — Rudolf, Lipót és Ferdinánd — idejebői szármázó ezüsttallerok. Veszélyes járdasziget címmel május 11-én, Csak azért is? címmel pedig május 15én közölt cikket lapunk a Petőfi Sándor sugárúton levő Szivárvány villamoskitérő baleseti veszélyeiről. A villamosvezetők nem mindig várják meg, hogy a szembejövő szerelvényről leszálló utasok elhagyják a keskeny járdaszigetet, előbb indítják a villamost, ezáltal könnyen balesetet okozhatnak. A második cikk konkrét esetet is említett, miszerint egy idős asszony még fel sem lépett a villamosra, mikor az indult s az utast csak a többi utasok segítsége mentette meg a leeséstől. A Szegedi Közlekedési Vállalat igazgatója közölte a szerkesztőséggel, hogy az első cikk megjelenése után utasították az ellenőröket a biztonságot jelentő intézkedések megtételére. „Előzőleg 1968-ban is adtunk ki hasonló utasítást, melyet azonban dolgozóink nem minden esetben tartanak be. Mivel egy-egy műszakban kevés az ellenőr, az ellenőrzés hézagos. Dolgozóink több esetben — néha jóindulatból, hogy a menetidőt tartani tudják — különböző szabálytalanságokat követnek el és nem gondolnak azok baleseti következményeire". A második cikkel kapcsolatban pedig ezt írja: „Az ügyet kivizsgáljuk, a kocsivezetővel szemben eljárunk. Ebben a cikkben a vállalat vezetősége is el van marasztalva, mivel nem történt meg — a cikk írója szerint — a szükséges azonnali intézkedés". Megjegyzésünk: A válasz nem kielégítő. A balesetveszélyt nem lehet jóindulatból elkövetelt szabálytalansággal magyarázni. A menetidőt éppen a cikkben említett, az alkalmazottaknál tapasztalt magánügyek intézésének megtiltásával lehetne betartani. A második esetben pedig bizonyított az azonnali intézkedés elmulasztása, hiszen még a válaszlevél is csak kilátásba helyezi a vizsgálatot és a felelősségre vonást. Szerintünk ennél sokkal nagyobb gondot kell fordítani az utasok biztonságára! VASÁRNAP, 1969. MÁJUS 25. DÉLMAGYARORSIÁG 3 V