Délmagyarország, 1969. május (59. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-18 / 112. szám

Gondoljunk a holnapokkal Manapság a termelőszövet- csak saját erőre lennének néhány vonatkozásban a kezetekben egyre inkább utalva, bizony-bizony nem- gazdasági mechanizmus be­előtérbe kerülnek a terme- hogy haladni nem tudná- vezetése óta ezek a gazda­iést szolgáló alapok, eszkö- nak, de megélni is nehezen, ságok hátrányosabb helyzet­zök. Ez így van rendjén. A Ha a területi arányt vesz- be kerültek az eddigieknél, nagyüzemi keretek, a nagy- szük figyelembe, ezek a gaz- Jelentősen megdrágult a ta­üzemi lehetőség még nem daközosségek a járási sző- lajjavítás és talajvédelem minden. Stabil gazdálkodás- vetkezetek 65 százalékán költsége. Ugyanakkor a ter­sal. arányosan kell kialakí- gazdálkodnak, a szövetkezeti melésfejlesztésnek alapja a tani a fogyasztás és a fel- tagság 64 százaléka él. bol- korszerű technika, ám ennek halmozás arányát Az előző dogul bennük. Nem mon- a létrehozásához nem ren­évhez viszonyítva a terme- dunk újat azzal sem, hogy delkeznek elegendő saját lést szolgáló eszközök csök- egyes szövetkezeti kategó- erővel. Hitelhez nehezen jut­kentek, a fogyasztás felhal- riák között igen differenciált nak, igazság szerint sokkal mozás aránya az utóbbi ro- a fejlődés üteme. Ennek nehezebben és gyakran rosz­vására „eltorzult", vagyis a alapvető oka az, hogy ma szabb feltételek mellett mint termelésbővítés lehetőségei még * szegedi járásban a a korábbi időkben. Ebből is korlátozódtak a szegedi já- mezőgazdasági termelés jö- magyarázható, hogy a költ­rás közös gazdaságainál. Jól vedelmezősége jelentős mér- ségszint az előző évinél ked­példózza ezt hogy a fejlesz- tékben a természeti és gaz- vezőtlenebbül alakult. Aszó­tési alap összege 9.5 száza- dasági adottságok függvé- ban forgó gazdaságoknál a lékkai csökkent, s így a fo- nye. A gyakorlat szerint az termelési költségek nem té­gyasztás felhalmozás aránya árbevételekben általában a rülnek meg az elért terme­83:17. A termőhelyileg gyen- közepes és annál jobb fel- lési értékben. Ebből az kö­ge termelőszövetkezeteknél tételek mellett működő üze- vetkezik, hogy saját terme­még jobban eltorzult ez, mefe ráfordításai térülnek lésükből felhalmozásra, az 98:12. Számokkal illusztrálva meg, éppen ezért a kedve- alapok bővítésére nincs le­ez azt jelenti, hogy összesen zőtlen természeti és közgaz- hetőség. 36 gazdaközösségnél csök- dasági feltételek rászorítják Figyelemre méltó gondok kent a fejlesztési alapra fel- az „igen-igen homoki üze- ezek. Nem arról van szó te­használt összeg az előző esz- meket" a rendszeres állami hát, hogy nincs fejlődés a tendőhöz viszonyítva, a ezek támogatásra. S bár igaz, négykoronás futóhomokon, közül 26 termőhelyileg gyen- hogy eredményük javult, esztendőről esztendőre nem ge közösség. Mindössze 17 még igazabb azonban, hogy lépkednek ezek a nagyüzp­gazdaság növelte fejlesztési fejlődésük — a nagy' több- mek, hanem arról, hogy a alapját, közülük 9 termőhe- séget figyelembe véve — el- gyors ütemű fejlődésben na­lyileg gyenge gazdaság. Nagy különbségek ságok a végtermék dotációs rendszerben kapták az álla­mi támogatást Vele járt ez­zel bizonyos fokú merev ve­A város négy gazdaságá- tésszerkezet kialakítása, s ban 1967-ben 10 millió 426 az állati termékek előállítá­ezer forint volt a fejlesztési sa is. Vagyis minden áron a alap, az elmúlt esztendőben dotációban részesülő végter­viszont ennek több mint két- mékek termelésére töreked ­szerese, 23 millió 415 ezer tek, fordítottak nagy gon­íorint A fejlesztési alap dot, ugyanakkor háttérbe ilyen mérvű növelése mel- szorult éppen a termőhelyi lett a felhalmozás aránya adottságokhoz igazodó ter­kiugróan magas, 31,4 szá- melési szerkezetek ki alaki­zalék. tása. A tapasztalatok azt mu­tatják, hogy a jövedelem . . , , felosztása, a fejlesztési és nátrOnVOS részesedési alap szabályozd- • sara bevezetett intézkedés L _/w__. (adózás) nem funkcionál sze- ne/JrZct repének megfelelően. A já­rás gazdaságai közül, tíztől A megváltozott támogatási 1 millió 430 ezer forint ke- rendszer hatására már mu­rült elvonásra. Lényeges tatkozik bizonyos jóirányú azonban, hogy ennek az ösz- változás, de leginkább a nö­szegnek a 60 százalékát két vénytermesztésben. Igaz, szövetkezet fizette. hogy az állattenyésztésnél Nagy különbségek alakul- más bajok is vannak, ameg­tak ki a biztonsági alap kép- levő állatférőhelyek rendkí­résénéL Ugyanis csak né- vül korszerűtlenek és elap­hány kollektíva növelte, sőt rózottak. Jellemző például, a termőhelyileg gyenge gaz- hogy a tehénistállók átiago­daságok csökkentették, jó né- san 38 férőhelyesek, a ser­hány helyen meg is szüntet- tésépületek pedig 24 férőhe­ték. Erre a legszebb illuszt- lyesek. így aztán igen ma­ráció. a termőhelyileg gyen- gas termelési költséggel tör­ge szövetkezeteknél terület- ténik a termékek előállítása, egységre vonatkoztatva 154 Tagadhatatlan az is, hogy forint, a többi gazdaságnál 230, míg a városi szövetke- ^^^^^^^^^^^^^^^^ zeteknél 155 forint alapot képeztek. marad más szövetkezetek- gyobb - segítség nélkül még hez viszonyítva. hosszú időn át kell számolni A korábbi években agyén- a differenciált előrehaladás­ge termőhelyi közö6 gazda- saL Sz. Lukács Imre továbbképzés A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Miniszté­rium a Pénzügyminisz­tériummal egyetértés­ben szakmai továbbkép­zést rendez ezen a nyá­ron. Június 15-ig jelent­kezhetnek képesített könyvelői vizsgára a szövetkezetek könyvelói. A tanfolyamon, tíz hónapig tart, két­hetenként egy-egy konferenciát rendez­nek a megyeszékhelyen. Az előkészítő tanfolyam díja 400 forint. Igen nagy segítséget jelent majd a közös gaz­daságoknak az a mér­legképes könyvelői vizs­gára előkészítő, bentla­kásos tanfolyam, ame­lyet Nagytétényben ren­deznek. A termelőszö­vetkezetekből erre az öt és fél hónapos tanfo­lyamra június l-ig je­lentkezhetnek. Tanfolyamot indítanak mérlegképes könyvelői vizsgára is. Az okta­tás díja 960 forint, ugyanakkor a vizsgadí­jat is fizetni kell a hall­gatóknak, ami hat tan­tárgy után 240 forint Je­lentkezési határidő jú­nius L Vonzóvá vált a közös gazdaság Hol vannak már az elmúlt évek, amikor „menekültek" a falusiak a szövetkezetekből? Lássuk csak a legfrissebb ada­tokat: a termelőszövetkezetek munkaerő-helyzetére, a ko­lépők kétharmada 40 éves­nél fiatalabb. Az új alap­szabályokban biztosított jo­gok, a javuló munkafeltéte­lek, a növekvő és év közben is rendszeresen fizetett mun< rábbi évekkel ellentétben, ta- kadí jak a termelőszövetkezeti va]y már bizonyos fokú mun­kaerő-felesleg volt a jellem­ző. Sőt a tsz-ek gyorsabb fejlődését, a gépesítés gyor­sulását fékezi az a kötele­zettség, hogy a szövetkezet köteles munkával ellátni tag­jait és azok hozzátartozóit, s így a jelenlegi termelési szer­kezet mellett, sok gazdaság­ban indokolatlanul magas az élőmunka felhasználása. A tavalyi évben 6500 új tagot vettek fel a szegedi és a megyei tsz-ek, de munka­alkalom hiányában további 1100 jelentkező kérelmét el­utasították. Az újonnan be­családtagok számára vonzób­bá teszik a közös gazdasá­got, s mind többen választ­ják munkahelyüknek. Az év elején a megye termelőszö­vetkezeteiben 59 330 tag és 4150 állandó alkalmazott volt, amely szám 2, illetve 3 szá­zalékkal több, mint egy év­vel korábban. Bár a nyugdí­jasok és járadékosok aránya állandóan nő, a dolgozók át­lagéletkora csak kismérték­ben javult Az összes fog­lalkoztatottak átlagos élet­kora 51 év, ezen belül a nem nyugdíjas és járadékos tago­ké 45 év volt január elsején. Speciális jelleg Sokszor elmondottuk már, hogy a szegedi táj speciális jellegű, nem hasonlítható össze más területekkeL Mi tagadás; évszázados elmara­dásokat kell itt pótolni, hi­szen 100—120 esztendővel ez­előtt a terméketlen homok­ság, a po6za homok elborí­tott mindent elfújta az em­berek feje fölül a házat szélbe szórta a búza, a rozs magját meg a reményüket áldozatos munkájukat A szövetkezetek közül 35 most is kedvezőtlen adottságok mellett gazdálkodik és ha erettségtaett fiúkat W> Tt társadalmi Bartöndfljal és t általánost végző fiúkat húsipari tanulónak szerződtetünk az 1969-es ok­tatási évre. Jelentkezni Le­het: szalámigyár, személy­zeti vezetőnél. Szeged, Ma­ros u. 21. A három Rózsa Sándor Ax apa. ágyban fekszik. Az ágy lábához kötötték a régi gyeplőszárat egy stég­gel megakasztották az ágy végén abba kapaszkodik, ha fel akar ülni. Kucsmája ágyban fekve is a fején van, mintha jelezné, hogy számá­ra már a munka a pihenés. Idős is, beteg is, de a sze­mében még nagy akarat szikrázik néha. A Sándorról, az igazi Ró­zsa Sándorról sokat tud. Apja vagy nagybátyja sza­vait idézi vissza, ha rágon­doL Az ő elbeszéléseikből ismeri. — Furfangos em­bernek beszélik nagyon a Sándort — mondja. ö csak névrokona. A hí­rére sem pályázott soha. Megkérdezem azért, hogy hasznára, vagy kárára volt a névrokonság. — Hasznom nem volt be­lőle sose. Hol jobban, hol rosszabbúl viseltem. De szé­gyent se hoztam rá! Amikor egy kicsit élhettem, nem volt a nevemmé, semmi bajom. Még a katonáéknál is tize­des lettem ezzel a névvel. De ha csak qgy kicsit is elmaradtam az adóval, ak­kor mindjárt emlegették, hogy ja, maga az a Rózsa Sándor? Nem került messze a bandától! Kend is olyan nagy betörő, de adót fizetni mégis muszáj! — Most hogy megy a vi­lág a tanyán? — Sok nyavalyás élet van Itt még most is, de a nép úgy flancol, hogy az bor­zasztó. Ilyen nagy fényűzést én még nem láttam soha se, pedig sok uralkodónak es­küdtem már föl. Földet nem kell venni a mostani em­bernek, nem is rakja élére a pénzét egy se. Ruházkod­nak, hogy azelőtt a polgár­mester se különben, meg bútorokat vesznek, vagy há­zat építenek, hogy ránézni is gyönyörűség. Egy bajom van nekem csak, hogy ko­rún születtem. Kiköpök az életből, mire jóra fordulna a sorsunk. Itt ő volt a honfoglaló, ö szántott először ezen a te­rületen. Azelőtt járás volt, baromjárás. Három község köszön itt egymásnak, egy­formán messzevan mind a három Ásotthalomhoz tar­toznak. A fiú régóta ember már. Mezítláb jön be a szőlőből. — Olyan meleg a homok, hogy nem állja már a lá­bam. Ha a pék ide vetné ki a kenyeret, hamarabb megsülne, mint a kemencé­ben. ö a gazda. Tizenkét hold homok várja a munkáját, vagy talán csak a verítékét. Körüljárjuk a „birtokot". Van benne olyan rozs is, hogy a föld és a kalász kö­zött nehezen lehetne kinyúi­Dorozsmai májusok A május mindig remény­kedéssel töltötte el a dorozs­mai földművelőket. Már ak­kor is, amikor az első közös esztendőt taposták, pedig akkoriban nehéz idők jártak a gazdaközösség tagjaira. Miniterületen gazdálkodtak és az első zárszámadási ki­fizetéskor bizony-bizony so­kan visszatartoztak a szövet­kezetnek. Akkoriban dívott a gyapotkorszak is, s a Jó­zsef Attila Termelőszövetke­zetben 8—10 holdon ter­mesztették ezt a „kitalált" növényt. De a májusok leginkább vidámabbak, reménykedőb­bek voltak. Hiszen esztendő­ről esztendőre ekkor tárul­kozott ki igazán a határ, nemcsak ígérte, de meg is teremte a fehér kenyeret. Tavaly is jó tavasz járt a határban. A korábbi eszten­dőt eredményesen zárták, becsületes tartalékkal, kész­pénzben és hízómarhában csaknem 3 millió forinttal indultak az esztendőnek. Bár a nyár megfogta a kalászo­sokat, az aszály sok mázsa búzát elvett a közösségtől mégis igen-igen szépen ad­tak számot az esztendőről. Ezen a tavaszon bizakod­nak leginkább. Hiszen a gazdaság három pénzes üzemága: a gabonatermesz­tés, állattenyésztés, a fű­szerpaprika termesztés so­kat Ígér. A tavasz, a május jó hozzájuk. tóztatni egy sánta araszra az ujjakat, ha mérni akar­nánk. A szőlő öreg, a gyü­mölcsfák sorba pusztulnak ki. Vad homok ez a 12 hold. Ide a várvarárt májusi eső is jéggel érkezett. Amit el­ért, el is ütötte. Rongyos a szőiőlevél, foltos lett a bor­sónagyságú meggy is. Nincs panaszkodó kedvé­ben, hiszen a munkáját mu­tatja. Látszik is a kezenyo­ma mindenütt, de az is szembetűnik, hogy a föld itt-ott visszabeszél neki. Miért vergődik vele? — Itt egyes típusú tsz ala­kult Azt hittük, az lesz a jobb. De ha most se lesz jó termés, tovább már nem na­gyon van kitartásunk. Kér­jük akkor a hármas típusút. Az unoka most éppen ka­tona. ősszel szerel majd le. — Vái»iák-e haza? Az apa válaszol. — Tanult szakmája van, autószerelő, Civil korában kezdő ember­ként keresett 2400 forintot havonta. Igaz, hogy az ola­jos, piszkos mesterség, de itt annyit nem tud megke­resni, ha betegre dolgozza magát, akkor se. Bolond len­ne, ha hazajönne. Ha a homokról beszélünk, jólesik az aranyat érő ho­mokra gondolni. Még nem mind arany! Horváth Dezső Száraz Jánosné munkacsapata egyeli a mákot Cpfll a tehenészeti telep A fűszerpaprika-palántákat gyomlálja Pestiné munkacsapata Erkölcsi tartozás Ilyen is van. Konkrétab­ban, amikor az algyői Nap­sugár Termelőszövetkezet legutóbbi új vezetőséget vá­lasztott, bizalmat szavazott az elnöknek. Kis kollektíva, kis közösség ez. Eddig a főidből éltek, ezután is ab­ból akarnak. De bajbajutott a szövetkezet. Mérleghiány­nyal zárták az elmúlt eszten­dőt, a szanálási bizottság be­fejezte munkáját, rövidesen a megyei tanács vb is jóvá­hagyja a működési engedély megvonását. Más út nincs. Szomorú ez nagyon. Hiszen sokan ügy érzik, az eddigi munkájuk teljesen fuccsba ment. Fel­számolási bizottság alakul majd, s a megmaradt értéke­ket átveszi a szegedi Felsza­badulás Tsz. Testvéri segít­séget nyújt, hiszen aki dol­gozni akar, mindenki talál munkát. A legutóbbi köz­gyűlésen — az algyői Nap­sugárban — erről a szomorú pen a legilletékesebb, az el­nök hiányzott. Nem jelent dologról tárgyaltak. S ép­meg. Sértette a tagokat, hi­szen jóban, rosszban együtt voltak, bizalmat adtak neki, s amikor félrevitte a terme­lőszövetkezet szekerét, akkor már annyira se méltatja őket. hogy a közgyűlésen megje­lenjen, a tagság előtt beszá­moljon, vállalja a felelőssé­get. A tagság úgy döntött, nem adja ki a közösből, ma­radjon csak közöttük. Az er­kölcsi adósságból törlesszen. Elvégre ilyen tartozások is lehetnek. VASÁRNAP. 1969. MÁJUS 18. 10 DÉLMAGYARORSZÁG

Next

/
Oldalképek
Tartalom