Délmagyarország, 1969. május (59. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-15 / 109. szám

Megindult a termelés az újszegedi szövőgyárban Ml a tovább! teendő 7 Amint tóról tegnapi ssimuricbari beszámoltunk, az újszeged! szövőgyár nagycsarnokának beszakadt a teteje. A szövőcsarnokban azonnal leállították a gépeket és két teljes műszak elmaradt A rend helyreállítását és a biztonság megteremtését negyven fős brigád végezte. Kedd délutántői szerda reggelig pihenés nélkül dolgoztak. Reggel szakértőt bizottság vizsgálta meg a biztonsági berendezéseket és engedélyt adott arra, hogy a szövőgépeket üzembe helyezzék. Persze ez a megoldás csak Időlegesen hozza helyre a szövőcsarnok biztonságát. A végleges megoldást a teljes újjáépítés, vagy új szövőüzem felépítése jelentheti. Súlyos szerencsétlenség A lakókocsiban felrobbant a gazolin Tart a vizsgálat Selmám Ferenc felvétele A robbanás és a lángok csaknem teljesen elpusztították az l-es számú gázkút lakókocsiját Tegnap délelőtt nem sokkal negyed 10 után súlyos baleset történt a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat szegedi üzemének l-es számú gázkútjánál. A Szegedtől mintegy 3 kilométerre fekvő lezárt kút kezelőinek lakókocsijában felrobbant az ott szabályellenesen tárolt gazolin. A magas hőmérsékletű lángok hatására Nagy Ferenc 23 éves kútkezelő életveszélyesen, Szanka József, Tivadar Endre, Szabó László kútkezelők igen súlyosan, Baji Béla műszerész súlyosan sérültek. Rajtuk kívül a lakókocsiban tartózkodó Kertész Mária — Szanka József menyasszonya — ugyancsak igen súlyosan megégett. A helyszínre érkező bányamentők valamcnynyiüket azonnal a szegedi Bőrgyógyászati Klinikára szállították. Az olajtermelő vállalat szakemberei, biztonsági megbízottjai és a rendőrség megkezdte a vizsgálatot. Jura tovics Aladár, a szegedi üzsm vezetője délelőtt 11 órakor rövid tájékoztatójában elmondotta, hogy az l-es számú gázkutat a téli fűtési idény végeztével lezárták, ott a baleset előtt karbantartási munkával foglalkoztak a beosztottak, ellenőrizték a műszereket. Ennek, megfelelően tegnap délelőtt Tivadar Endre, Szanka József és Szabó László délelőtti műszakban teljesített szolgálatot. Bajit egy műszer cseréjével bízták meg; míg Nagy Ferenc — aki délutánra volt beosztva — valamint Kertész Mária eddig kiderítetlen célból tartózkodtak a lakókocsiban. A robbanás valószínűleg úgy történt, hogy a 20 literes marmonkannát, amelyben a gazolin volt, kinyitották, a melegben intenzíven párolgó gazolin gőze pedig a dohányzástól fogott lángot. Az eddigi vizsgálatok kiderítették, hogy a 20 liternyi gazolint a fontos baleseti és tűzvédelmi előírások megszegésével helyezték a lakókocsiba, annak semmilyen rendeltetése nem volt a gázkútnál. A délutáni órákban a Szegedi Orvostudományi Egyetem Bőrgyógyászati Klinikáján meglátogattuk a sérülteket, akiket a még hivatalosan át nem adott, egéses sérülések gyógyítására kialakított külön osztályon kezelnek. Sajnos. Nagy Ferenc életbenmaradására nagyon kevés a remény. Intézkedtek, hogy ha valamelyik sérült állapota javul, azonnal Budapestre szállítják egy még jobban felszerelt kórházba. Tegnap késő este a bőrklinikán kapott Ínformáció szerint Nagy Ferencen már nem sikerült segíteni, az esti órákban meghalt A többi sérült állapota változatlanul súlyos. Matkó István Porfürdő haladóknak Patronhalmozók gondjai Fort János (Petóftíelep, Orgona utca 20/a.j a maga és szomszédjai nevében leért felvilágosítást arról, hogy miért nem veszik vissza az üzletekben azt a két-három csomag patront, amire nekik most nincs szükségük, de. a tóltó állomásnak esetleg lehet. Dr. Kúti Árpád, az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat igazgatója azt ajánlja olvasóinknak, hogy üresen heverő patronos dobozaikat mégse adják át a MÉH-nek, hiszen az újságok ts hírt adtak róla, hogy hamarosan ismét lesz patron. A lakosság tulajdonában jelenleg nagyon sok ilyen patronos doboz van, arra természetszerűleg nem vállalkozhattak, hogy ilyen rövid időre ezeket visszavásárolják. Nem is lenne értelme, hiszen ma olvasónk kapna vissza 36 forintot, két hét múlva pedig ismét kiadna 36 forintot a doboz visszavásárlására. A patronos doboz tehát véglegesen megvásárolt „göngyöleg", de a jövőben remélhetőleg ismét hasznos göngyöleg lesz. Az Április 4. útján levő porfürdő ügyében írt levelet Vajda Sándor (Április 4. útja 42.) olvasónk, amelyben arra hivja fel a közvélemény figyelmét, hogy a rossz kockakő burkolat miatt ez Szeged egyik legpiszkosabb útvonala. Nem lehet ablakot nyitni, mert a szobát ellepi a por. a délutáni órákban meglátszanak a gyalogosok lábnyomai a szürke járdán. Ügy vili, hogy a többszöri locsolás megszüntetné ezt az állapotot. Nem. így lehetne összefoglalni dr. Hammer Fidélnek, a városgazdálkodási vállalat igazgatójának válaszát Az Április 4. útját naponta háromszor öntözik, de maga ez a művelet nem jelent hosszabb porlekötöttséget. Egy negyedóra múlva ismét ugyanez a helyzet. A legnagyobb baj az, hogy a villamosvonalat rongálná az erőeebb mosás, kimosná a kavicsokat, az alapját pedig ellszaposítaná. Az lenne a legjobb, ha azokon a helyeken, ahol szükséges, ki lehetne önteni bitumennel a hézagokat, ahogy azt Pesten is láthatjuk. Hozzátehetjük még: lapunk már többízben foglalkozott ennek a villamosvonalnak a problémájával, de kielégítő választ a közlekedési vállalattól sem kaptunk. ! Csak azért is? mi Lesz-e harmadik körút? Tóth Mihály oedói olvasónk még emlékszik arra, hogy húsz évvel ezelőtt felmértek és kijelöltek egy főutat a Damjanich utca és a József Attila sugárút, között, az úgynevezett harmadik körutat. Az útnak való területet 1957-ben kisajátították, de azóta semmi hír arról, hogy ez a környék végre egy korszerű úttal gyarapodna. Erre a kérdésre is hasonló választ kaptunk Mészáros Antal csoportvezetőtől. A városrendezési tervben pontosan kl van Jelölve az út nyomvonala, de megépítésének határideje még a jövő feladata. Csak öt—tíz év múlva valósulhat meg a környék lakóinak az álma, hiszen ez az útépítés nem kis gondot jelent a II. kerület tanácsának. vezer Á hét meg a békanyál Kikeseredett Hétvezér utcai lakók írnak arról, hogy noha utcájukat már aszfaltozzák, a nyitott, időnként bűzös árok megmaradt. Nemcsak hogy megmaradt, de talán még több benne a poshadt víz és a békanyál. mint valaha, a víz nem tud lefolyni időnként és elárasztja az udvarokat. Az árkot — sajnos egyhamar nem tudja megszüntetni a II. kerületi tanács — adott felvilágosítást Mészáros Anal, a közlekedési és közmű Egy kis cigaretta... Valódi finom7 Attól függ, hol? G. J.-né olvasónk szerint élelmiszerboltban például egészségtelen dolog a cigarettázás. Emiatt többször emelt szót a 83-as árudában, de mindig visszautasító választ kapott a cigarettázó vásárlóktól. Javaslata az lenne, hogy amennyiben megengedhető a dohányzás, akkor Dohányozni szabad, amennyiben nem, úgy Dohányozni tilos táblákat kellene kifüggeszteni az üzletekben. Cigarettaügyben is dr. Kuti Árpádot kértük fel a válasz megadására. Tőle tudtuk meg, hogy csak elvétve lehet Budapesten is látni ilyen feliratokat, a dohányzást az üzletekben — már ami a vásárló dohányzását illeti — nem tiltja semmiféle általános rendelkezés. A kialakult gyakorlat az azonban, hogy az üzleteket saját érdekükben a vásárlók megkímélik a cigarettafüsttől, nemcsak azért, mert az egészségtelen, hanem mert tüzet is okozhat. Olvasónk másban tehát nem reménykedhet, mint abban, hogy az emberek nagyobbik részének hagyománytisztelete jó hatással lesz az üzletekben füstölgőkre is. csoport vezetője. Többször voltak kint a helyszínen, és megállapították azt, hogy valóban igaza van az utca panaszkodó lakóinak, sőt azt is, hogy egy-két helyen még az útburkolatot is tönkretette a T'Z. AZ árkok kitisztításáról a néhány fős házi brigád gondoskodik a kerületben, amely három évenként tud sort keríteni egy-egy ilyen csatorna kitisztítására. Ez egyébként csapadékvíz-levezető, sajnos sokan odavezetik a szennyvizet is, szabálytalanul, s ezt Idő előtt eliszaposítja a nyílt csatornát. Az úgynevezett zártszelvényesítés, azaz a korszerű csatornázás csak beruházás kérdése, kellő időben a tanácstagok útján olvasóink értesülni fognak a kivitelezés beütemezéséről. Vasárnapi lapunkban szóvá tettük a Szivárvány-kitérőben tapasztalható balesetveszélyes villamosközlekedést. Azt reméltük, hogy bírálatunk nyomán a Szegedi Közlekedési Vállalat hatékony ellenőrzéssel, illetve intézkedésekkel megszünteti a Petőfi Sándor sugárúti villamosközlekedésben a fegyelmezetlenséget. Meglepetéssel kell azonb&g tudomásul vennünk, hogy a jószándékú figyelmeztetés után sem változtattak „munkamódszerükön" egyes villamosvezetők. Sőt — úgy látszik — „csak azért Is"-Bla* pon vannak kocsivezető!^ akik továbbra is játszanak ai> utasok testi épségével. Állításom igazolására közlőm a közlekedési vállalat illetékeseivel a következőket: Kedden este a Szivárványkitérőben 20.15 órakor a Vágóhíd felől érkezett két régi típusú kocsiból álló járat vezetőnője csengetés nélkül „közévágott a sárgáknak" már akkor, amikor az ellenkocsi még alig hagyta el a körutat. Igaz, nem tudott elrobogni. lelassított a kitérő körút felőli részén, valószínűleg látta a vezetőnő is, hogy az egy sínpáron nem tudja kerülni a két villamos egymást. Itt érte utol a hátsó kocsit és ugrott fel rá az a néhány utas, aki a megállóhelynél várt az indulásra. A váratlan indulást szóvá tevő utasok a kalauztól tnegkapták a felvilágosítást: „Siet a vezető, késésünk van". Dicséretes gyorsasággal be is robogott a kocsi a Dugonics térre. A nagy sietségben nem vették azonban észre, hogy egy idős néni csak féllábbal lépett fel a hátsó kocsi alsó lépcsőfokára, máris indultak tovább és a peronon tartózkodók húzták fel az idős asszonyt a mozgásban levő villamosra. A következő megállónál leszállt négy utas és egyikőjük figyelmeztette a vezetőnőt, hogy vigyázzanak, mert az előző megállónál hajszál híján baleset történt. A szőke vezetőnő nem épJ pen modoros válaszát nerM írom le, mert az ilyen szavakra mondják azt, hogy nem tűri a nyomdafestéket. De, ha a közlekedési vállalat illetékesei kíváncsiak rá, nekik megmondom... H. Gy. Képernyő Bolgár est Nem fakasztott könnyes hahotára, meg sem rendített (ami még hagyján), de ráadásul el sem szórakoztatott Kudlik Júlia harmatgyenge riporteri leleménye, ami, jobb híján, bevezette a bolgár televízió keddi estjét a képernyőn. A rádió és tévéújság megfelelő rovatában szó szerint leírta ugyanazt, amit részint maga mondott el, részint kérdezett meg leplezetlen kíváncsisággal bolgár kolleganőjétől, Lili Vankovától. A házonbelüliek eme bájos csevegéséből annyit azért megtudott a néző, hogy tízéves a bolgár tévé és körülbelül 3 millióan nézik. Semmi több konkrétumot, ha csak nem számítjuk hozzá a csinoska Vankova hobbyjáról, terveiről, eddigi pályafutásáról elhangzottakat. Mégsem ezért perelnék a bolgár-est közel négyórás műsorával. Csak ismétlésbe bocsátkoznék, ha ideidézném a korábbi nemzeti tévéestek szerkezetével kapcsolatos fenntartásokat, nevezetesen, hogy vészesen hasonlítanak a mozisémához. Már pedig elég ott bosszankodni a kötelező és rossz kisfilmek miatt, amivel könyörtelenül megajándékozzák a jelesebb alkotás után érdeklődők azon tisztesebbjeit, akik restellnek elkésni, és a sötétben másokon át birkózni székükre. Erről a bolgár-estről viszont érdemesebb volt elkésni. Mert aki végigunatkozta az elejét, kedve támadt ítélkezni a második részről — ahol egy tehetséges (de korántsem hibátlan) tévéjátékot, egy mozitól visszatért filmet (A leghosszabb éjszaka) meg egy kitűnő operaénekest (Dimiter Petkov) láttunk, hallottunk. Pancso Pancsev írta, Ljuben Morcsev rendezte az Élsz még, Rómeó... című tévéjátékot, melynek szerzői mellett érdemes megjegyezni az operatőr Haik Kurdján nevét. Igaz, a veronai szerelmesek shakespeare-i modellje, a hűség, a tisztaőszinte szerelem modellje ezernyi ihlet forrásául szolgált már. Ez a bolgár film mégsem unalmas, mert a sémát finom lélekrajzzal, apró-törékeny pszichológiai fordulatokkal szövi át. A kamaradarab jelzésszerű díszletei között valójában epikus lejtésű, mai és hiteles, bár a szinkron gyakran zavarólag hat, amitől egyegy momentum szándékával ellentétes hatást vált ki! N. L Épült: 1957• # 1969 Tolbuhin sugarút (81.) A Tolbuhín sugárút külső részének legújabb hajtása 1967-ből való. Akkor készült el az itt található 107 szövetkezeti lakás. Az épületeket Rátky György tervezte. CSÜTÖRTÖK, 1969. MÁJUS 15. DÉLMAGYARORSZÁG