Délmagyarország, 1969. május (59. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-15 / 109. szám

Megindult a termelés az újszegedi szövőgyárban Ml a tovább! teendő 7 Amint tóról tegnapi ssi­muricbari beszámoltunk, az újszeged! szövőgyár nagy­csarnokának beszakadt a teteje. A szövőcsarnokban azonnal leállították a gépe­ket és két teljes műszak el­maradt A rend helyreállítását és a biztonság megteremtését negyven fős brigád végezte. Kedd délutántői szerda reg­gelig pihenés nélkül dolgoz­tak. Reggel szakértőt bi­zottság vizsgálta meg a biztonsági berendezéseket és engedélyt adott arra, hogy a szövőgépeket üzembe helyez­zék. Persze ez a megoldás csak Időlegesen hozza hely­re a szövőcsarnok biztonsá­gát. A végleges megoldást a teljes újjáépítés, vagy új szövőüzem felépítése jelent­heti. Súlyos szerencsétlenség A lakókocsiban felrobbant a gazolin Tart a vizsgálat Selmám Ferenc felvétele A robbanás és a lángok csaknem teljesen elpusztították az l-es számú gázkút lakókocsiját Tegnap délelőtt nem sok­kal negyed 10 után súlyos baleset történt a Nagyalföl­di Kőolaj- és Földgázterme­lő Vállalat szegedi üzemének l-es számú gázkútjánál. A Szegedtől mintegy 3 kilomé­terre fekvő lezárt kút keze­lőinek lakókocsijában fel­robbant az ott szabályelle­nesen tárolt gazolin. A ma­gas hőmérsékletű lángok ha­tására Nagy Ferenc 23 éves kútkezelő életveszélyesen, Szanka József, Tivadar End­re, Szabó László kútkezelők igen súlyosan, Baji Béla mű­szerész súlyosan sérültek. Rajtuk kívül a lakókocsiban tartózkodó Kertész Mária — Szanka József menyasszonya — ugyancsak igen súlyosan megégett. A helyszínre érke­ző bányamentők valamcny­nyiüket azonnal a szegedi Bőrgyógyászati Klinikára szállították. Az olajtermelő válla­lat szakemberei, biztonsági megbízottjai és a rendőrség megkezdte a vizsgálatot. Ju­ra tovics Aladár, a szegedi üzsm vezetője délelőtt 11 órakor rövid tájékoztatójá­ban elmondotta, hogy az l-es számú gázkutat a téli fűté­si idény végeztével lezárták, ott a baleset előtt karban­tartási munkával foglalkoz­tak a beosztottak, ellenőriz­ték a műszereket. Ennek, megfelelően tegnap délelőtt Tivadar Endre, Szanka Jó­zsef és Szabó László dél­előtti műszakban teljesített szolgálatot. Bajit egy műszer cseréjével bízták meg; míg Nagy Ferenc — aki délután­ra volt beosztva — valamint Kertész Mária eddig kiderí­tetlen célból tartózkodtak a lakókocsiban. A robbanás valószínűleg úgy történt, hogy a 20 literes marmon­kannát, amelyben a gazolin volt, kinyitották, a melegben intenzíven párolgó gazolin gőze pedig a dohányzástól fogott lángot. Az eddigi vizsgálatok kiderítették, hogy a 20 liternyi gazolint a fon­tos baleseti és tűzvédelmi előírások megszegésével he­lyezték a lakókocsiba, annak semmilyen rendeltetése nem volt a gázkútnál. A délutáni órákban a Sze­gedi Orvostudományi Egye­tem Bőrgyógyászati Kliniká­ján meglátogattuk a sérülte­ket, akiket a még hivatalo­san át nem adott, egéses sérülések gyógyítására kiala­kított külön osztályon kezel­nek. Sajnos. Nagy Ferenc életbenmaradására nagyon kevés a remény. Intézkedtek, hogy ha valamelyik sérült állapota javul, azonnal Bu­dapestre szállítják egy még jobban felszerelt kórházba. Tegnap késő este a bőr­klinikán kapott Ínformáció szerint Nagy Ferencen már nem sikerült segíteni, az esti órákban meghalt A többi sé­rült állapota változatlanul súlyos. Matkó István Porfürdő haladóknak Patron­halmozók gondjai Fort János (Petóftíelep, Orgona utca 20/a.j a maga és szomszédjai nevében leért felvilágosítást arról, hogy miért nem veszik vissza az üzletekben azt a két-három csomag patront, amire nekik most nincs szükségük, de. a tóltó állomásnak esetleg le­het. Dr. Kúti Árpád, az élelmi­szer-kiskereskedelmi vállalat igazgatója azt ajánlja olva­sóinknak, hogy üresen heve­rő patronos dobozaikat még­se adják át a MÉH-nek, hi­szen az újságok ts hírt adtak róla, hogy hamarosan ismét lesz patron. A lakosság tu­lajdonában jelenleg nagyon sok ilyen patronos doboz van, arra természetszerűleg nem vállalkozhattak, hogy ilyen rövid időre ezeket visszavásárolják. Nem is lenne értelme, hiszen ma olvasónk kapna vissza 36 forintot, két hét múlva pe­dig ismét kiadna 36 forintot a doboz visszavásárlására. A patronos doboz tehát végle­gesen megvásárolt „göngyö­leg", de a jövőben remél­hetőleg ismét hasznos gön­gyöleg lesz. Az Április 4. útján levő porfürdő ügyében írt levelet Vajda Sándor (Április 4. útja 42.) olvasónk, amelyben arra hivja fel a közvéle­mény figyelmét, hogy a rossz kockakő burkolat miatt ez Szeged egyik legpiszko­sabb útvonala. Nem lehet ablakot nyitni, mert a szo­bát ellepi a por. a délutáni órákban meglátszanak a gyalogosok lábnyomai a szürke járdán. Ügy vili, hogy a többszöri locsolás megszüntetné ezt az állapo­tot. Nem. így lehetne össze­foglalni dr. Hammer Fidél­nek, a városgazdálkodási vállalat igazgatójának vá­laszát Az Április 4. útját naponta háromszor öntözik, de maga ez a művelet nem jelent hosszabb porlekötött­séget. Egy negyedóra múlva ismét ugyanez a helyzet. A legnagyobb baj az, hogy a villamosvonalat rongálná az erőeebb mosás, kimosná a kavicsokat, az alapját pedig ellszaposítaná. Az lenne a legjobb, ha azokon a helye­ken, ahol szükséges, ki le­hetne önteni bitumennel a hézagokat, ahogy azt Pesten is láthatjuk. Hozzátehetjük még: lapunk már többízben foglalkozott ennek a villa­mosvonalnak a problémájá­val, de kielégítő választ a közlekedési vállalattól sem kaptunk. ! Csak azért is? mi Lesz-e harmadik körút? Tóth Mihály oedói olva­sónk még emlékszik arra, hogy húsz évvel ezelőtt fel­mértek és kijelöltek egy fő­utat a Damjanich utca és a József Attila sugárút, között, az úgynevezett harmadik körutat. Az útnak való te­rületet 1957-ben kisajátítot­ták, de azóta semmi hír ar­ról, hogy ez a környék vég­re egy korszerű úttal gya­rapodna. Erre a kérdésre is hasonló választ kaptunk Mészáros Antal csoportvezetőtől. A városrendezési tervben pon­tosan kl van Jelölve az út nyomvonala, de megépítésé­nek határideje még a jövő feladata. Csak öt—tíz év múlva valósulhat meg a környék lakóinak az álma, hiszen ez az útépítés nem kis gondot jelent a II. ke­rület tanácsának. vezer Á hét meg a békanyál Kikeseredett Hétvezér ut­cai lakók írnak arról, hogy noha utcájukat már aszfal­tozzák, a nyitott, időnként bűzös árok megmaradt. Nemcsak hogy megmaradt, de talán még több benne a poshadt víz és a békanyál. mint valaha, a víz nem tud lefolyni időnként és eláraszt­ja az udvarokat. Az árkot — sajnos egyha­mar nem tudja megszüntetni a II. kerületi tanács — adott felvilágosítást Mészáros An­al, a közlekedési és közmű Egy kis cigaretta... Valódi finom7 Attól függ, hol? G. J.-né olvasónk sze­rint élelmiszerboltban pél­dául egészségtelen dolog a cigarettázás. Emiatt többször emelt szót a 83-as árudában, de mindig visszautasító vá­laszt kapott a cigarettázó vásárlóktól. Javaslata az lenne, hogy amennyiben megengedhető a dohányzás, akkor Dohányozni szabad, amennyiben nem, úgy Dohá­nyozni tilos táblákat kellene kifüggeszteni az üzletekben. Cigarettaügyben is dr. Kuti Árpádot kértük fel a válasz megadására. Tőle tudtuk meg, hogy csak el­vétve lehet Budapesten is látni ilyen feliratokat, a do­hányzást az üzletekben — már ami a vásárló dohány­zását illeti — nem tiltja semmiféle általános rendel­kezés. A kialakult gyakorlat az azonban, hogy az üzlete­ket saját érdekükben a vá­sárlók megkímélik a ciga­rettafüsttől, nemcsak azért, mert az egészségtelen, ha­nem mert tüzet is okozhat. Olvasónk másban tehát nem reménykedhet, mint abban, hogy az emberek nagyobbik részének hagyománytisztelete jó hatással lesz az üzletek­ben füstölgőkre is. csoport vezetője. Többször voltak kint a helyszínen, és megállapították azt, hogy valóban igaza van az utca panaszkodó lakóinak, sőt azt is, hogy egy-két helyen még az útburkolatot is tönk­retette a T'Z. AZ árkok ki­tisztításáról a néhány fős házi brigád gondoskodik a kerületben, amely három évenként tud sort keríteni egy-egy ilyen csatorna ki­tisztítására. Ez egyébként csapadékvíz-levezető, sajnos sokan odavezetik a szenny­vizet is, szabálytalanul, s ezt Idő előtt eliszaposítja a nyílt csatornát. Az úgyneve­zett zártszelvényesítés, azaz a korszerű csatornázás csak beruházás kérdése, kellő időben a tanácstagok útján olvasóink értesülni fognak a kivitelezés beütemezéséről. Vasárnapi lapunkban szó­vá tettük a Szivárvány-kité­rőben tapasztalható baleset­veszélyes villamosközleke­dést. Azt reméltük, hogy bí­rálatunk nyomán a Szegedi Közlekedési Vállalat haté­kony ellenőrzéssel, illetve in­tézkedésekkel megszünteti a Petőfi Sándor sugárúti villa­mosközlekedésben a fegyel­mezetlenséget. Meglepetéssel kell azonb&g tudomásul vennünk, hogy a jószándékú figyelmeztetés után sem változtattak „mun­kamódszerükön" egyes villa­mosvezetők. Sőt — úgy lát­szik — „csak azért Is"-Bla* pon vannak kocsivezető!^ akik továbbra is játszanak ai> utasok testi épségével. Állí­tásom igazolására közlőm a közlekedési vállalat illetéke­seivel a következőket: Kedden este a Szivárvány­kitérőben 20.15 órakor a Vá­góhíd felől érkezett két régi típusú kocsiból álló járat ve­zetőnője csengetés nélkül „közévágott a sárgáknak" már akkor, amikor az ellen­kocsi még alig hagyta el a körutat. Igaz, nem tudott el­robogni. lelassított a kitérő körút felőli részén, valószí­nűleg látta a vezetőnő is, hogy az egy sínpáron nem tudja kerülni a két villamos egymást. Itt érte utol a hát­só kocsit és ugrott fel rá az a néhány utas, aki a megál­lóhelynél várt az indulásra. A váratlan indulást szóvá te­vő utasok a kalauztól tneg­kapták a felvilágosítást: „Siet a vezető, késésünk van". Dicséretes gyorsasággal be is robogott a kocsi a Dugo­nics térre. A nagy sietség­ben nem vették azonban ész­re, hogy egy idős néni csak féllábbal lépett fel a hátsó kocsi alsó lépcsőfokára, már­is indultak tovább és a pe­ronon tartózkodók húzták fel az idős asszonyt a mozgás­ban levő villamosra. A következő megállónál le­szállt négy utas és egyikőjük figyelmeztette a vezetőnőt, hogy vigyázzanak, mert az előző megállónál hajszál hí­ján baleset történt. A szőke vezetőnő nem épJ pen modoros válaszát nerM írom le, mert az ilyen sza­vakra mondják azt, hogy nem tűri a nyomdafestéket. De, ha a közlekedési vállalat il­letékesei kíváncsiak rá, ne­kik megmondom... H. Gy. Képernyő Bolgár est Nem fakasztott könnyes hahotára, meg sem rendített (ami még hagyján), de rá­adásul el sem szórakoztatott Kudlik Júlia harmatgyenge riporteri leleménye, ami, jobb híján, bevezette a bol­gár televízió keddi estjét a képernyőn. A rádió és tévé­újság megfelelő rovatában szó szerint leírta ugyanazt, amit részint maga mondott el, részint kérdezett meg leplezetlen kíváncsisággal bolgár kolleganőjétől, Lili Vankovától. A házonbelü­liek eme bájos csevegéséből annyit azért megtudott a né­ző, hogy tízéves a bolgár tévé és körülbelül 3 mil­lióan nézik. Semmi több konkrétumot, ha csak nem számítjuk hozzá a csinoska Vankova hobbyjáról, tervei­ről, eddigi pályafutásáról el­hangzottakat. Mégsem ezért perelnék a bolgár-est közel négyórás műsorával. Csak ismétlésbe bocsátkoznék, ha ideidéz­ném a korábbi nemzeti tévéestek szerkezetével kap­csolatos fenntartásokat, ne­vezetesen, hogy vészesen ha­sonlítanak a mozisémához. Már pedig elég ott bosszan­kodni a kötelező és rossz kisfilmek miatt, amivel kö­nyörtelenül megajándékoz­zák a jelesebb alkotás után érdeklődők azon tisztesebb­jeit, akik restellnek elkésni, és a sötétben másokon át birkózni székükre. Erről a bolgár-estről viszont érde­mesebb volt elkésni. Mert aki végigunatkozta az elejét, kedve támadt ítélkezni a második részről — ahol egy tehetséges (de korántsem hi­bátlan) tévéjátékot, egy mo­zitól visszatért filmet (A leghosszabb éjszaka) meg egy kitűnő operaénekest (Dimiter Petkov) láttunk, hallottunk. Pancso Pancsev írta, Lju­ben Morcsev rendezte az Élsz még, Rómeó... című tévéjátékot, melynek szerzői mellett érdemes megjegyez­ni az operatőr Haik Kurdján nevét. Igaz, a veronai sze­relmesek shakespeare-i mo­dellje, a hűség, a tiszta­őszinte szerelem modellje ezernyi ihlet forrásául szol­gált már. Ez a bolgár film mégsem unalmas, mert a sémát finom lélekrajzzal, apró-törékeny pszichológiai fordulatokkal szövi át. A kamaradarab jelzésszerű díszletei között valójában epikus lejtésű, mai és hite­les, bár a szinkron gyakran zavarólag hat, amitől egy­egy momentum szándékával ellentétes hatást vált ki! N. L Épült: 1957• # 1969 Tolbuhin sugarút (81.) A Tolbuhín sugárút külső részének legújabb haj­tása 1967-ből való. Akkor készült el az itt található 107 szövetkezeti lakás. Az épületeket Rátky György tervezte. CSÜTÖRTÖK, 1969. MÁJUS 15. DÉLMAGYARORSZÁG

Next

/
Oldalképek
Tartalom