Délmagyarország, 1969. április (59. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-09 / 79. szám

Válaszol Illetékes Érdemes volt vitaikozni Lapunkban korábban szóvá tettük egy panaszlevél kapcsán, hogy a szegedi gaztoltó telepről napok múlva üeni szállították )d egy megrendelőhöz a propán-bután gázpalackot. Vitatkozás a vásárlók terhére címet viselő cikkünkben olyasmi is kiderült, hogy a 10. sz. AKÖV illetékes os/ialya és a gá/.töltőtelep vitatkozott, hogy ki felelős az. ilyen és ehhez hasonló mulasztásért. Cikkünkke! kapcsolatban válaszoltak Pataki Sándor és Benedek Tibor, a 10. sz. AKÖV osztályvezetői. Arról tájékoztatnak, hogy a két fél közötti félreMárrius 27-1 lapunk értések rendeződtek, sőt május 2-től a teljes szállítás Gyorsposta rovatában Ko- lebonyolítását átvállalja, a 10. sz. AKÖV a kiszolgálás ivAihAi,, t o \ hatékonyabbá tétele és a vásárlók kedvezőbb ellátása éroacs Mihály (Dalos utca 8.) dekében A gaztöltőtelep biztosltja a töltött palackok levélírónk panaszát ismer- időbeni átadását a 10. AKÖV-nek. A fogyasztó szemétettük, s arra a sütőipari lyesen vagy telefonon is leadhatja megrendelései munkaLesz barna kenyér Földúton — Villamoskalauz volt itt- nek, mind elvették. Hát ez az Kétszáz nagyon szép üszőhon a gyerek. Már nemegé- a gazdag Amerika? Mondom jük is volt. Egyforma mind, szen itthon, mert itt villany nekik, hogy megkínálom én mint a vakart haL se volt. Az iskola tetejére Is őket szívesen, ha éhesek, de Magam maradtam egyszer csak mostanában csavarták hagyjanak azért nekünk is. otthon. Kezdett berregni a föl a drótot. Elmentünk meg- A város nagyon tetszett, telefon. Mit csináljak? HJánézni, milyen az élet odaát. Csupa földszintes házból volt. ba beszélek vele, úgyse ért Sokszor elmondhatta már. Fából valamennyi. Amúgy a szóra. De csak berreg tömít látott, mert valóságos takaros kis házak voltak, vább. Belekiabálok, hogy ez vállalat igazgatója elmondot- napokon reggel fél 8-tól déli 1 óráig a Volán Utazási \ ^selett belőle. A repülő- Fimácolták, föstötték, ki ho- és ez vagyok Kissorról. Gonh. k Irodában, Bajcsy-Zsilinszky utca 28. szám alatt. Az ün- | geprol ugy beszel, hogy gyan szerette. Belül olyan do'.tam, ha megérti, helybea ta hogy barnakenyer van, nepekot megelőző munkanapokon délelőtt 11 óráig vesz- , Háry se cifrázná meg job- műanyag fala volt mindnek, vagyunk, ha nem, akár azt legfeljebb az üzletek nem nek fel megrendelést, másnapi szállításra. S ami még j ban. Mintha a világ legter- nfint rendelnek belőle' kellő meny- Igen fontos, érdemes volt vitatkozni: a 10. sz. AKÖV az nyiaéget. Most választ kaptunk a Szegedi Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalattól. Dr. Kúti Árpád igazgató válaszolta, hogy utasították a boltokat, eddigi 9 forint helyett 7 forintért szállítja házhoz a propán-bután gazpalackot. Az automata minősítése Március 5-i számunkban automatával — mert az au„Vitatkozunk az automatá- tomata pontos. És úgyis a hogy a 3 forintos félfehér val" című cikkünkben egy posta számláz. k.,, , „„„xn, olvasónk kifejtette, hogy „A szegedi távbeszélŐközkenyérből a vevők igényéi 8zerinte az automata min- pontba bekapcsolt távbealapján kellő mennyiseget dig több telefonbeszélgetést szélő állomásokról kezdemérendeljenek. A panaszoshoz számláz, mint amennyit ők nyezett helyi beszélgetések legközelebb fekvő 49. sz. beszélgettek. A Szegedi Pos- darabszámát gépi berendezés áruda vezetőjének figyelmét taigazgatóság válaszában ar- ío^ztott^ "vfikS^áran? külön felhívták a barnake- ról győzi meg az olvasót, vagy gáz menyiségét is gényérre. hogy ne vitatkozzunk az pl berendezés állapítja meg. A távbeszélő előfizető teaaiM^^MMHMBi^H^^MHH^BanBBai hát éppen ügy megbízhat a helyi beszélgetési számláló' berendezés működésében, mint a villany- vagy gázórában. A számláló berendezés működését a posta rendszeresen ellenőrzi. Ha mégis előfordul olyan eset, hogy az előfizető túlzottnak tartja a számlázott összeget és emiatt felszólal, a legkörültekintőbb módon, külön is megvizsgálják mind a gépi berendezés működését, mind a számlázás helyességét és hiba esetén az eltérést rendezik." /lacikonyha A kalauznó igy mondja a hogy miket tervez. Két kis József Attila sugárúti villa- rögzített fogyasztó polcot, mos utolsó megállójánál: ahol szintén tető védené a — Olajváros végállomás' vendégeket. Bólintok az okos Sokan utarnak ezen a vo- elképzelésre. Dicsérem, hogy IT a lacikonyha felírást válaszÍ "SAZbk„lbíZa ke: totta, ennek a szónak van r^sztmetszet . Az emberek a haneulata mpslk oldalt nézik az úton: 8 at kellene ep.teni ketvaga- c~k 3K8TS nvtira. Mi lesz itt, ha húszon öt iezren laknak az olaj varosban? Lajos bácsi iratot, — valaszolja legnagyobb csodálkozásomra. A lacikonyha felírást csak azért nem szedte le, mert hatszáz forintjába kerültek a kovácsoltvas betűk. S még egy panasz, vagy kérés? Nincs az A végállomásnál csinos kis öregnek gázpalackja. Ha lenpavUo«.szerű épület Az van ne gyorsabb és egyenlpterairva, Hogy lacikonyha, pe- ,, .., ,, ,. csenyesUtogető. Benézek a kis sebben sülne a finom lángos, ablakocákán, s kit látnak S|5t nagyobb rend és tisztaság szemeim, mint az öreg Lajos lehetne a „gazosított" konybácsit, a .nyugalmazott fő- hában. pincéri— Visszatért ötszázért? — kerdem tőle. itt a kisvonatnak. A is mondhatom, hogy én vamészetesebb dolga az lenne, pincéből fűtötték olajkályhá- gyok a Szent Peter. Megerhogy ő átrepülte feleséges- val. Csak buffant egyet, ha tette. Azt mondja, hogy 6 tői az óceánt Pedig beszál- melegíteni kellett. meg Romániából való. Köláskor még visszakiabálta az A legszebb mégis az volt 2elebb is találkozhattunk itthonmaradoknak, hogy a hogy mlnden házh02 kü]ön volna, ha otthon maradunk, jószágra gondjuk legyen, ^ tartozott Még teregető_ de ha mar így jött ki a leetessék, itassák, ahogy kell. gyöp ig vo]t Ha a ruha le_ pés, hát Itt beszélgessünk. — Unalmas, út volt na- ^ a köté!r61_ ne a földre Elmentünk hozzá. Aztmondgyon. Ki éppen kinézhettünk essen_ Q]yan egyenes házak 'a> EÍrt> mikor meghallotta a az ablakon, de látni ugyan voltak> mintha puskával lőt. hangomat. Elhatározta, hogy semmit nem láttunk. A fel- volna ki s vonalukat hazajön, srótosztja a birtohőket nézhettük csak. az Egy sor ház> egy sor garazs^ kát a szegények között. Afemeg olyan volt, mint ta- aztán megint háZ) megint lől már nyugodtan meghaivasszal, ha olvad a hó a garázs A fák meg olyanokj hat, mondom neki, mert el földeken. Foltos. De belvíz mintha megborotválták vol- van az már igazitva" nem volt közte. na ott keresve se teláu azért csak beszélgettünk. Enni-innivalót bőven ad- volna egy tüskös fát se. — Mit tudnak Amerikátak az úton. Még néger pin- fo „ ban a magyarokról? cérünk is volt Ö azt szeÜgyes megoldás Meglepetten néz rám, csoMire az utolsó vendéget is kiszolgálja, befut a következő villamos. Kezdődik mindálkozik tájékozatlansago- den eI61n51' ~ Kérek három mon. lángost, ötöt, kettőt. Egy sült Ipart váltottam, maszek halat... vagyok. Az olajváros építői és új Mindig Is űgves embernek lakói megszereiték ezt a kis ismertem Lajos bácsit A boltocskát. Jó helyet válaszmi erdekunkbep, a kedves . , , , vendég érdekében ügyeske- tott a ^^ bácsldett állandóan. Alighanem q b most Is, hogy ipert váltott, lacikonyhát nyitott az új vú- _______^^^^^^^^^^^ rosnegyed kapujában. mmmmmmmmmmmmm^mmmm Mondta a fiam, úgy őgye legjünk a városban, hogy ha- ~ A többiek sokat. Náluk rette volna, ha végigesszük ^ ig találjunk_ A teleségem is mint nálunk. Mi az utat, pedig közben sem- ugyan nemigen jött velem_ azt tudj* meg gyorsan, honfit se dolgoztunk. Ügy sü- örüJt> hogy kipróbá]hatja a gyan zongorázik a Nixon rögtek körülöttünk, mintha házi gépeket_ Inhon még Trumannak, ók meg a mi én volnék a kínai császár. nem mosQtt mosogéppei pletykáinkon csámcsognak. De az már sehogy se fért a Amerlkába volt eppen mu_ _ Nótáznak-e a kocsmáfejembe, miért esnek úgy száj neki elmenn, hogymeg. ban? neki a csomagunknak, ami- tepa6ztalja. Annak is örült> _ Nem hanoUam> hűgy hogy itt nem kell csirkét ko- danoltak volna. Csak isznak, pasztani. Bemegy a boltba, meg beszélnek. Mi énekeimegveszi, aztán már főz- tük el néha, hogy a Szabadheti is. kai udvaron, elhervadt a liAzt rendelte a gyerek az liom. anyjától, hogy túróslepényt süssön neki. Megéhezett rá. Elmentünk az egyik tanyára, hoztunk harminc liter tejet. Harman dolgoztak a gazdaságban összesen. Kétszáz hold földjük volt, meg kor leszálltunk. Ami ennivalót csak vittünk a gyerek — Mit hoztak? — Encsem-bencsemeket. Bementem a vásároshoz, megnéztem, árulnak-e kapát. Nem láttam egyet se. Ellenben volt olyan ötágú negyvenöt tehenük. Fejték vasvilla, hogy én olyat még mindet. Az öreg csak diri- nem láttam. Ügy álltak aa gálta a munkát, a két gye- ágaii mint M öt uJjanv Na_ rek meg végezte. De ott mindent géppel csináltak. Volt itatógép, etetőgép, teherautó, gyón megfájdult érte a szívem, de bolondul csinálták taxi, aratógép, zetor, ekeka- me& mert a nyelétől nem páló, meg olyan masina is, lehetett elválasztani. így aki az istállóból kihúzza a meg nem vette föl a repüjószág alól a ganét, a földeken meg szétteríti. Kanász nincs. Kihúznak egy villanydrótot, aztán kész. Horváth Dczsé lőgép. Azt szerettem volna elhozni. Terv nélkül B'élre lépek, mert hosszú sor ált mögöttem. Lángost kérnek, meg a ropogós sülthalból méretnek egy-két darabot. Kérés nélkül a kezembe nyom egy lángoát az öreg. Finom és meleg. Forinthúsz darabja. Mustrálgatom az épületet. Szép, áramvonalas, vtárosképileg sem lehet ellene kifogás. De valami nem tetszik. Az ablakocska fölött, vagy annál is valamivel feljebb egy kis tetőzet elkelne. Színes műanyagból. Mondom az öregnek tapintatosan, hogy erre nem gondolt, amikor felépítették a lacikonyhat Megint csak csodálkozva néz rám, tekintetéből leolvasom, hogy bántja egy kicsit megítélésem. • — Rakattam én csorgó tetőt, de lebontatták velem, sőt ráadásul még meg is büntettek érte ötszáz forintra. Rakatott, rakatott, de előzően nem rajzoltatta rá a tervekre. Ez volt a halálos bűn. Mondom, hogy így csúnya is, de ha esik az eső, akkor még a pénztárcába is befolyik a víz. PINTÉR ISTVÁN Jó hely — Kérvényezem, hogy engedélyezzek, — mondja az öreg, aztán tovább folytatja, [DOKUMENTUMREGÉNY 53. A park padjain néhány ember üldögélt. Az Erzsébet híd felől elég sokan igyekeztek a belvárosi plébániatemplomba, a kilencórás misére. Jól öltözött hölgyek és urak, bocskairühás, patyolatfehérre mosott fehér harisnyás gyermekekkel. Az idő napsütéses volt, mindenből békés hangulat áradt. A vezérigazgató maga ls letelepedett egy fotelba. Szótlanul ültek, egymás mellett a kormányzó fiával. Időnként ránéztek az órára — a percek csigalassúsággal múltak. Még mindig hiányzott öt perc a kilenc órához. Bornemissza ismét az ablakhoz lépett, vizsgálta a teret. Semmi változást nem tapasztalt. A padokon ugyanazok sütkéreztek, mint néhány perccel előbb. A ház előtt, közvetlenül a fiatal Horthy sportkocsijánál egy személygépkocsi állt. Egy feltűnően magas férfi, egészen behajolva a motorházba, javított valamit a motoron. Bornemissza nem Ismerte fel Skorzenyt, semmiféle gyanút nem keltett benne a gépkocsi. Pontban kilenc órakor csengettek. Bornemiszsza nem kelt fel, nem maga nyitott ajtót, hanem hagyta, hogy gépkocsivezetője engedje be a jövevényeket és ő vezesse be őket a szobába. Azok jöttek, akiket vártak. Petrics és egy férfi. Petrics bemutatta őt. — Sibl alezredes! #4 Kezet fogtak. — Ivan Sibl vagyok — mondta az idegen. — A 10. partizántörzs politikai biztosa. Hadtestparancsnokom, Dusán Matetic vezérőrnagy megbízásából érkeztem, a tárgyalásra írásbeli anyagot hoztam magammal... A belső zsebéből, az irattárcájából kivette az iratot A kormányzó fia átvette a meghatalmazást, gondosan megvizsgálta, de nem talált rajta semmi rendellenességet — A nálam levő írás a tárgyalásoknak csak a kereteit tartalmazza — mondta a horvát. — Felhatalmazásom van ezen túlmenő tárgyalásokra és esetleges megállapodásra ls. Ha önök is óhajtják a megegyezést, a leghelyesebb az lenne, ha ezt az iratot tüzetesen áttanulmányoznák és választ kapnék még ma... A kormányzó fia néhány pillanat türelmet kért, hogy átfuthassa az okmányt Sibl Petriccsel együtt udvariasan megvárta, amíg a kormányzó fia végzett az olvasással. A fiatal Horthy mintegy öt perc múlva tette le olvasáshoz használt szemüvegét — Figyelemre méltó álláspont — mondta. — Apám, a kormányzó tudomására hozom a benne foglaltakat Sajnos, határozottan nem ígérhetem, hogy még ma választ tudok adni. Különben is, ha ilyen súrüjjjidőközökben hagyom el a Várat, az felkeltheti á Gestapo gyanúját Talán egy-két napot várhatnánk... Sibl megrázta a fejét — Sajnos, ez lehetetlen. Legkésőbb ma éjszaka vissza kell indulnom csapattestemhez, amely Virovitica Koprivnica térségében állomásozik. A 8230-as Gestapo-ügynök magabiztosan, hiba nélkül mondta a szövegét Neki nem volt meglepetésben része, mint Modercinnek: a kormányzó fia ugy viselkedett, ahogy várták. Százszor és százszor elpróbáltak ezt a beszélgetést Belgrádban, most sem volt semmi fennakadás. Petrics az órára nézett — Két percet siet — mondta Bornemissza, aki elfogta a pillantást Az óra pontosan negyed tízet mutatott Pontban negyed tízkor kellett berontaniuk a Gestapodetektíveknek. Éppen két perc múlva. — Ha nincs más megoldás — válaszolta a fiatal Horthy Siblnek —, akkor megpróbálok még ma választ adni. Erre azonban legkorábban az esti órákban kerülhet sor. És azt hiszem, nem találkozhatunk személyesen. Bornemissza úron keresztül küldök majd üzenetet. Magában azt számolgatta, mikor beszélhet majd az apjával. Tudta, hogy tíz órára összehívták a koronatanácsot, vagyis a minisztertanácsot, amelyen az apja is részt vesz. Tizenkettőre Veesenmayert várja a kormányzó. Ez a kihallgatás nem tarthat tovább egy óránál. Legkésőbb délben, az ebédnél tájékoztathatja az apját és a család többi tagját, hogy ismét felvette a kapcsolatot a partizánok küldöttével. Egyelőre ugyanis az idősebbik Horthy még semmit nem tudott erről. A fia jobbnak látta, ha nem idegesíti, terheli az apját ezzel ts. Most, hogy van reménysugár a megegyezésre, majd tájékoztatja. — Ez a megoldás nekem tökéletesen megfelel! — bólintott Sibl. Az óra kilenc óra tizenhét percet mutatott Ebben a pillanatban csengettek. — Ki lehet az? — kérdezte riadtan Bornemiszsza. A fiatal Horthy felállt kivette /sebéből a revolverét és felhúzta a ravaszt Behúzódott a szomszédos szobába. Nem is volt ideje, hogy mást cselekedjen. Előreszegezett pisztollyal Gestapo-tisztviselők rontottak a szobába. — Kezeket fel! Bornemissza, Sibl és Petrics engedelmesen feltartotta a kezét A detektívek, hogy nem látták közöttük a fiatal Horthyt a másik szobába ugrottak. Egyikük lábával berúgta az ajtót. A sarokban ott remegett a kormányzó fia, kezében tartva a pisztolyát — Kezeket fel! — r!valtak rá. — Dobd el azt a vackot! {Folytatjuk.)