Délmagyarország, 1969. március (59. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-14 / 61. szám

Űrhajós Eik Gyerekek „bizsmányban ff A KISZ Központi Bízott- i Het ev nagy idő egy gye- ten kellett megalapozni. Ta- nyok, azt talán csak most álsagan.ak meghivasara a Ta- rek életében. Szemünk előtt Ián ez is közrejátszott ab- lapították meg — mondja nacskoztarsaság kikiáltása- női tehetetlen csecsemőből ban. hogy már tavaly el dr. Sövényházi Ferencné vénák 50. évfordulóját köszön- író-olvasó kisiskolássá. Egy kellett volna kezdeni a fel- zetőnő. — A tipegőoszlály to ünnepségekre _ hazánkba bölcsőde életében azonban a újítást. Pénz volt is rá, de közfalai csúsztak meg a látogat a lenini Komszomol hét év néha nem a felnőve- kapacitás nem. A tervdoku- legjobban, de a többi rész Központi Bizottságának kül- ; kedést, hanem az elöregedést mentáció 1968 decemberére is annyira veszélyessé vált, üöttsége. A delegációt J. M. jelenti. Szegeden, a Petőfi készült el, a javítást a sző- hogy semmiképp se vállalTyazselnyikov, a Komszomol Sándor sugárúti bölcsőde regi építő ktsz vállalta. Az hattuk a felelősséget. A Központi Bizottságának első legalábbis így járt. Már az építők 1969. február 1-én gyerekeket három bölcsőde titkára vezeti. A vendégek elsőéves garancia ideje alatt láttak munkához, kivitelezési vette át a következő négy között lesz Pavel Beljajev is túl sok javítást kellett raj- határidőnek június 30-át ál- hónapra: 17-et a Paritzán utszovjet űrhajós Ls. aki 1965 ta végezni, hasonló körűimé- lapították meg. cai, 13-at az Április 4. úti márciusában a Voszhod—2. nyeket hozott a harmadik Csak addigra készen le- és 10-et a Földműves utcai, parancsnokakent járt a koz- évi garanciális javítás idő- gyen - sóhajtoznak manap- Ilyen arányban osztottuk el moszban. szaka is. A mult ev vegen, ság a 49 gyerek szülei, s a a gondozónőket is. MegelőzőA Komszomol Központi Bi- fennallasanak hetedik esz- bölcsőde dolgozói. Meg azért, en szülői értekezletet hívzottsaganak küldöttségé reszt ;tendejében megállapították. hogy igazán vé érjen a tunk össze (nagyon szomorú valt, értekezlet volt), 9 úgy egyeztel. s ne kelljen sarban, hl- tünk meg> hogJ/ mi£denkit a ahogv dr. elégben cipelni a távolabbi lakóhelyéhez közelebb eső III. kerü- bölcsődébe a kicsinyeket. bölcsődébe teszünk. - Típusterv alapján ké- így segítik ki egymást a .iárat újjáépített páncélvona- i tályának vezetője tájékozta- szült a bölcsődénk, s hogy ' tott — ingoványos terüle- milyen rosszak a talajviszovesz a tanácsköztársasági év- hogy életveszélyessé forduló több ünnepségén, így i azonnal'tatarozni kell. a miskolci úttörő- és ifjúsági Az épületet találkozókon, amelynek prog- j vitos György a ramjában felavatják az 1919-;. . '„', es észak-magyarországi had-|^' tanacs egészségügyi oszjáraí tát Pénz az ablakban? F

izetik a nyereségrészesedést, mindenütt. Érvényesül az új gazdasági mechanizmus elve: a nyereséget létrehozó dolgozók a hozzájárulás arányában jutnak a megérdemelt összeghez. Kategóriák szerint Általában szép számokkal találkozunk a szegedi üzemekben is, a statisztikai aadtok szerint nincs is olyan vállalat amely ráfizetéssel gazdálkodott az elmúlt esztendőben. Az országos adatok is hasonlóak. Honnan ez a nagy, hirtelen javulás? Azt mondják a gazdasági vezetők, hogy az új mechanizmus elvei érvényesülnek. A kezeket szorító és kötelező mutatók megszűntek, okosabban lehet irányítani a vállalatot Ügy, hogy primszerepet játszón a nyereség tömege, nagyobb legyen a részesedés, amelyből osztani is lehet. Szóval: érdekelté tették a vállalati kollektíva minden egyes tagját. Lehet, hogy hálátlan szerepre vállalkozom, amikor „közbeszólok": nekem nem tetszik az elmúlt esztendő rekord nyeresége. Hogy miért nem? Azért, mert a termelékenység nem növekedett olyan mértékben, mint a vállalatok nyereségének összege. Akár szó szerint is idézhetném a Központi Statisztikai Hivatal Csongrád megyei igazgatóságának értékelését 1968-ról, amely nagyjából a következőket rögzíti: A vállalati gazdálkodás középpontjába tavaly a nyereségtömeg növelése került. Az évet valamennyi vállalat nyereséggel zárta, sőt a nyereség nagysága általában jelentősen meghaladja az év elején kalkuláltat, részben az induló árakba beépített nagyobb tartalékok, részint az eredményesebb gazdálkodás hatására. Jelentós hányadot képviselt 1968-ban a vállalati nyereségekben az állami támogatás. Az év első kilenc hónapjában a megye minisztériumi vállalatai több mint 200 millió forintot kaptak állami visszatérítés, dotáció és árkiegészítés címén. Az elért nyereségeknek közel felét ezek a költségvetési juttatások adták. S ezután jön egy figyelemre méltó megjegyzés: az egy foglalkoztatottra jutó termelékenység a korábbi években tapasztaltaknál kisebb mértékben, mindössze 3 százalékkal emelkedett, s így a termelés növekedésének csak egyharmad részben volt a forrása. Ez az, ami kétségeket plántál az emberbe. Van ugyanis egy alapvető közgazdasági törvény: a kifizetett forintok mögött megfelelő árutömegnek kell lennie. A nagyobb árumennyiséget viszont a termelékenység hozza létre, ha az előbbi gondolatmenetet folytatjuk és a kiosztott pénzt is figyelembe vesszük. Két aggálya is támadhat a gondosabban figyelő embernek: egyik az, hogy az állami támogatás, visszatérítés, vagy dotáció, — teljesen mindegy, hogy mindezeket a lehetőségeket hogyan nevezzük — irreális. A hajdani számítási mebölcsődék a nagy tatarozások idején. Türelemmel, gondoskodással, hogy arra a néhány hónapra is megtalálják helyüket a gyerekek és a gondozónők. Mindhárom vezetőnő jónak ítéli meg a helyzetet, csak a Partizán utcaiaknak okoz problémát az, hogy a környékbeli jelentkezőket most nem tudják megfelelő arányban felvenni. Kalász Erzsébet gondozónő, akinek erre az időre a Földműves utcai bölcsőde lett a munkahelye, úgy látja, hogy a kicsinyek harnar megszokták új környezetüket, s ebben az is közrejátszott, hogy egy-egy megszokott arc az első napok nagy sírásain is átsegítette őket. A várost elborító nagy havazások idején mégis sok ideges szülőt lehetett látni, akik villamoson, vagy gyalog siettek az új bölcsődébe, a távoli utcákból. Dr. Fleischmann Tamásné, aki j todika alapján állapították meg, nem alkalmazkodtak EXPORT IRODABÚTOROK. Idén először exportra is termel a Tisza Bútoripari Vállalat szegedi gyára. Ezek a tetszetős, korszerű íróasztalok hamarosan Csehszlovákiába utaznak a gyári raktárból Hegyek és pálmafák Külföldi úton a szövetkezetiek Jugoszláv tájakra vitte el tagjait február utolsó hetében a kübekházi Sarló- és Kalapács Termelőszövetkezet. Az útirány: Szabadka, Üjvidék, Sarajevó, Mostár, Gradac, Split. Rijeka, Opatija, Koper, Ljubljana, Zágráb. Boszniában feltünedeztek a gomba tetejű falusi temp1 lomok, a hajdanán illírek, kelták lakta tájon most a hosszúra nyúló török uralóm emlékei villongattak, a karcsú minaretek, a törökös • pítkezések. A hegyoldalakon apró házak és kontyos szénaboglyák kapaszkodtak. Minduntalan úgy éreztük, a szénaboglyáknak emberformája van. Hegyek, hegyek mindenütt. Kanyar kanyar után. Mondjuk is: — Ha itt szövetkezetek lennének, az állam nem győzné miből dotálni őket. A Neretva folyó völgyében járunk. Elhagyjuk a mesterséges Jablonkai tavat. Kék-zöld színű a víz. A meredek hegyekről a szántók, a legelők szinte belecsüngenek a víztükörbe. Bosznia szíve ez a táj. Sok színű vidék. Sok színű a folyó is, a Neretva. Csodáljuk, hova elhúzódott, hol megél az ember. A helyek is sokfélék. Szelídek, barátságosak, komorak, szigorúak az emberek. Mert az ember nem hiányzik, ha a kőtörmelékek között megkapaszkodik, gyökeret ereszt egy-két fa. akkor az ember már felépíti ott hajlékát. Szívósabb a fánál. — Erre nem is volt tél — mondja Lajkó Ferencné. Kert alakjuk van már a földeknek. A folyó árterében fel-feltünedeznek a kertekben szorgoskodók. Szőlőgyümölcsösök díszlenek. Még mindig körbekerítenek bennünket a hegyek, pedig mar közel a tenger. Tréfásan jegyzi meg egyikőnk: — Ha mégegyszer itt lesz ez a folyó, én beleugrom. Mar citromfák, fügefák kísérnek, tavaszi pompában állnak, csodálatos a táj. De itt még a citromfákat „bekontyolták", védik a hidegtől. És az autóbusz ismét emelkedik. Lajkóné mondja is: — Jaj, már megint pipiskedünk. Sulyok József meg így bölcselkedik: — Na, komám, ehhez a hegyhez boronálhatnál. Felkéklik a tenger. Olyan még csak, mint a Balaton. Lassan leérünk a partjára. Pálmák, kaktuszok, terméskövekből épült házak, zöldkék, csapódó, morajló víz kísér. Minduntalan azt hiszszük, beszél, dalol a víz. — Sós ez, beleönthetném a levesbe. Venni se kéne a boltból. Városok, hegyek, s a tenger. Öt napig járjuk a tengerpartot. Olajfák, fügefák, gyümölcsfák mindenütt. Teraszos művelés. Öszszerakják, összekapargatják a tenyérnyi földet, a maréknyi földet, s megragasztják benne az életet. A leguruló köveket összeszedegetik. s teraszt képeznek belőle. Cédrusok, szőlőtőkék. Tavaszban járunk. Ha egy tenyérnyi hely kiszabadul a kövek alól, ott már termést hoz a fa. Sokszor azt hihetnék, a szőlőtőke a kövekből nő ki. Este pompázik elénk Rijeka (Fiume). Ki ne hallott volna róla, a hatalmas kikötőről, a nemzetközi rangú városról. Manapság 200 ezren lakják. Mindjárt a kikötő mellett állunk meg, megpillantjuk a tengerjáró hajókat. Ismerősek. — Ez meg a Szeged. Átszállás, s mindjárt haza is érünk — mondják. Valóban. A tengerjáró hajók között ott látjuk a Szeged nevűt is. Bent, az esti korzón nyüzsgő áradat. Jó hajintásnyirh máris Opatijába (Abbáziába) érünk. Fényfüzér kísér bennünket, szállodasorok, útleírásokból, könyvekből ismerjük ezt a tájat, a valamikori urak nyaralóhelyét. téli rezidenciáit. Szállodák, bárok, szállodasorok. Régi típusú épületek. A valamikori fényűző világból úgy érezzük, most mienk minden. Járunk a csodálatos épületek között, a halkan rezdülő pálmafák alatt, a bárokban. A hajdani mágnámásfél éves Edina nevű lányát most a Partizán utcába viszi villamoson reggelenként, úgy véli, hogy nyáron a szabadságolási idők alatt könnyebb lett volna a szülőknek is, gyerekeknek is. Ez lenne az újságíró véleménye is, ha nean ismerné az építőipar „haladó hagyományait", azt, hogy belső tatarozást csak télen végezhetnek. Csupán óvatosan kérdezi tehát meg magában: nem lehetne kivételt tenni az ilyen, egészségügyi intézményekkel? piaci mozgáshoz. Szorosan ide tartozik, hogy ez a szubvenció esetleges, előfordulhat, hogy a következő gazdasági évben kevesebb lesz, A másik az induló árak képzése. Bizonyos tartalékokat be kell építeni az árakba, ez eddig rendben is van, de nem mindegy, hogy mekkorát! Egy példát a Cipőárakról. Amelyik cipőt az eredeti 300 forint helyett később százért is eladják, ott az árak nem stimmelnek. Illetve úgy nem stimmelnek, hogy a cipőgyár maximális nyereséget ér el. Ilyen kényszereladás általában csökkenteni szokta a nyereséget, mivel ráfizetés. Kérdés, milyen árakat állapítottak meg ebben az esetben indulásnál? Az új gazdasági mechanizmusban egyelőre az ármozgásnak inkább csak egyik iránya érvényesül: a felfelé való mozgás. Pedig a lefelé irányuló tendencia is ármozgás! I Persze volt ilyen is, sőt a leértékelés, a szezonszerű kiáruí sítás is ilyen. De egy sor áru esetében, — amelyek mindennyilatkoznak. Kisírták magukat az első héten, már új barátokat is találtak, csak a régi gondozónőkhöz ragaszkodnak változatlan makacssággal. ök még nem várják tudatosan, hogy elmúljon a tél, kiragyogjon a nap. Nem tudnak az ingoványos sok, bankárok, arisztokraták j talajróK a 400 ezer forintutan most mi hódítjuk meg ' , „, a vidéket j '"o4> arrut bolcsodejukre leolt Fehér virágban, piros vi- jmost a tanács. Helyettük 98 rúgban pompáznak a fák. Csodálatos az Adria. S aztán búcsúzunk tőle. Hirtelen, gyorsan válunk el. Valamennyien arra gondolunk: jó lenne, ha sikeres lenne hozzánk az élet, a sorsunk, s mégegyszer, újra láthatnánk. Ismét a hegyeket járjuk, nz Isonzó folyó környékén. Megnyerő vidék. De már hazafelé készülődünk. Nyerges Jenő és felesége így vall az útról: — Szép kirándulás volt, feledhetetlen. Nem engedte még meg a sorsom, hogy lássam a tengert.. Azt sem, hogy külföldön járjak. Pedig lassan-lassan kitelek az életből, kifelé ballagok. Most nyugdíjazott a szövetkezet. De a legszebb ajándéka ez volt, ez az út. — Mind a ketten a növénytermesztésben dolgoztunk. ö a második feleségem nékem, most járunk először külföldön. Mondhatnám. ez volt a nászutunk. ötven embert tisztelt meg ezzel az úttal a szövetkezet. Mire hazaértünk, itthon is ..kitavaszodott". A bízni, küzdeni tudó emberekre mindig is kitavaszodik. Sz. Lnkács Imre A gyerekek egyelőre nem j napiak! — ezt nem taapsztalhattuk. S ezzel vissza kanyarodhatok a címben jelzett mondathoz. V

iszonylagosnak tűnik a rekordszámba menő nyereség, mivel nem látja az ember a stabil alapot hozzá. Mindenki megkapja most a szép részesedést, de olyan ez talán, mint a borravaló útja. A pincér elmegy a borbélyhoz és megnyíratkozik, ad öt forint borravalót. A borbély elmegy a vendéglőbe és fizetéskor továbbadja. Lehet, hogy vitatható a megjegyzés: az irreális többletel apródonként már leadtuk, — egymásni k. A fűszeresnél, a borbélynál, a vendéglőben, az áruházban, a villamoson, a postánál és így tovább. Hol itt az ellentmondás, — kérdezhetnék ezek után. Csak azt osztották, amit már előlegezett az ember. Ott látom az ellentmondást, hogy nagyobb nyereséget csak tiszta növekedés adhat, a termelékenyebb produktum, az előzőnél sokkal hatékonyabb gazdálkodás. Egyébként, az ultisok nyelvén szólva; pénz az ablakban. De akkor hol van az előrehaladás? Ki nyert? Gazdagít István szülő és 20 dolgozó reménykedik abban, hogy a vállalt i határidőre valóban kész lesz a Petőfi Sándor sugárúti bölcsőde. Mert — ahogy valamelyikük bevallotta — mégiscsak jobb lenne otthon. Veress Miklós fi Kárpátokon nem tudott otömleni o hideg medencébe, így az enyhe délnyugati levegő akadálytalanul áramlott keresztül fölöttünk. A hőmérséklet, bár némileg csökkent, de előreláthaIdőjárusi szempontból éle- hőmérséklet. Ez a hideg lesen kettévált Európa a hét vegő dél felé haladva csümásodik felére. Dél-Francia- törtökre virradó reggel el- __ országban, Olaszországban, árasztotta a román síkságot tólag niég~"irénteken"*is"enySpanyolorszúgban, a Földkö- is, úgyhogy Bukarestben a he lesz, majd ezután mivel zi-tenger térségében, Jugo- legmagasabb nappali hőmér- „elfogy" a hideg megkezdőszláviában és a Kárpát-me- séklet 8 fokkal maradt a sok dik az újabb felme'egedés dencében még a minimum évi átlag alatt. sem maradt 5—10, sok helyütt 10—15 fok alatt, a Szovjetunióban és Skandináviában, elsősorban Finnországban viszont mínusz 25—29 fokot is mértek. Még "Svédország déli részein is előfordult mínusz 20 fok körüli Ami a jövőt illeti, az alacsonyan kúszó hideg levegőréteg megkerülte a Kárpátokat, nem tudott átömleni a Természetesen még ez a folyamat sem lesz örökéletű, előreláthatólag egy hét múlva újabb lehűlést hoz majd a skandináviai, a grönlandi hideg levegő beáramlása. PÉNTEK. 1969. MÁRCIUS 11. DELMAGYARORSZÁG