Délmagyarország, 1969. március (59. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-12 / 59. szám

Szeptenftbertől egy iskola — akárcsak a falai közt tanuló sok diák — felsőbb osztályba lép: az új tanévben csak szakközépiskolai osztályok tanulnak majd a Rózsa Ferenc Gimnáziumban. Ezzel az „avanzsálással" aztán messze környéken pár nélkill álló intézménnyé alakul, hiszen olyan középiskola, amelynek minden diákja szakképesítésért dolgozik, egyelőre még nem sok akad. Olyan meg különösen nem, amely a közlekedésgépészeti szak gépjármű-technikusi tagozatára vehet fel tanulókat két osztályba is! Mert nem mással, de éppen ezzel a „slágernépszerüségűnek" nyugodtan nevezhető tagozattal bővül most az Iskola ..profilja". Hogy miért éppen a nemrégiben új épület szárnnyal megajándékozott intézményt kérte fel a Közlekedési- és Postaügyi Minisztérium a jövendő autós szakemberek képzésére? Egyszerű a válasz: a felmérések szerint mindenképpen ez az iskola mutatta a legkedvezőbb feltételeket. Pontosabb azonban, ha így fogalmaiunk : fogja mutatni! ÁZ éíJcjig berendezett termeket ugyanis újabbak követik: nem kevesebb, mint 5 millió forintért felépítenek majd egy 400 négyzetméter alapterületű műhelycsarnokot, amelyben bőven jut majd hely mindenféle gépnek, felszerelésnek. Persze, ez a felépítés épp elég Izgulnivalót ad az Iskola vezetőinek. Ahhoz ugyanis, hogv a Csongrád megyei Építőipari Vállalat — ígérete — 1970-ben tényleg tető alá hozhassa a jókora épületet, igen sebesen el kellene készülniök a tervrajzoknak. A tervrajzoknak, amelyek papírra-vetésével a Szegedi Tervező Vállalatot bízták meg, s amely az elmúlt héten — dicséretére váljék! — meg is tartotta az első koordináló értekezletet. Koordinálásra egyébként bőven van ok! Ilyen épület ugyanis, amely a szakképzésnek ezt a különös formáját szolgálja, még nemigen készült, s így aztán sok töprengésbe kerül, hogy hova is kerüljenek a hatalmas „tangépek". Horváth Ferenc, az iskola igazgatója egyébként tucatnyi érvvel tudja bizonyítani, hogy miért van oly sürgősen szükség az új csarnokra. Csak néhányat ebből az érv-sorozatból! Az új szakma oktatásához elengedhetetlenek a maguknak sok helyet követelő benzinmotorok, dieselgépek; a most rendelkezésre álló néhány műhely már meglehetősen zsúfoltnak mutatkozik; meg egyébként is: csak az 5 milliós csarnok birtokában folyhat „illendő" színvonalon a szakoktatás, amelynek befejeztével éppen három „papírt" osztanak majd ki a búcsúzóknak. Az érettségi bizonyítványt, a szakképesítést igazoló dokumentumot és a — tervek szerint — a hivatásos gépkocsivezetői jogosítványt is. Mert, úgy lehet, autókázni is fognak a most következő tanév elsősei, persze, csak harmadikos, negyedikes korukban ... Éppígy fogós kérdésnek mutatkozik az is, hogy miként szorítanak majd helyet a vidékről — éppen 3 megyéből — tobortódó diákoknak az amúgyis zsúfolt kollégiumban. Kl kapjon jogot az „ágyíoglalásra", s kinek mondják, hogy várjon, amíg a szintén most alapozásra váró, 306 fős diákotthon elkészül ... Ott van aztán még az új diákok kiválasztása! Soha nehezebb töprengeni valót, mint azt, hogy ki kerüljön a felvettek listájára, amelyet éppen a tervezettnél háromszor hosszabbra is meg lehetne nyújtani... Mind, mind megválaszolásra váró gondok. De azért mégiscsak a jövendő örömök születésének szívesen vállalt gondjai! Éppen olyanok, amilyenekkel már bőviben akadt „birkóznivaló" eddig is. A Rózsa Ferenc Gimnázium kapuján ugyanis már több éve fent fénylik a tábla: szakközépiskola. Iskolája a fehér köpenyes kereskedőknek, iskolája a kék zubbonyos villanyszerelöknek, s iskolája — egyelőre — a szintén kék munkaruhában ügyeskedő mezőgazdasági elektromos szerelőknek is. Es nem akármilyen iskolája, hiszen, mint azt a „házi" statisztika jól mutatja, tanult szakmájában szokott elhelyezkedni a végzéttek erős többsége. Hogy az előttük jártakhoz igazítják majd szándékalkat az idei év szeptemberében belépők is? Minden bizonnyal, hiszen az autókhoz értő szakemberekre igazán nagy szükség lesz. Akácz László a szegedi nagy vízről Martfűtől Selypig Ezen a héten a Szolnok megyei Néplap, a Hajdú-Bihari Napló, a Keletmagyarország és a Heves megyei Népújság szolgáltatta számunkra az újdonságokat. Nem vitás, hogy ha csak egy mód van rá, olyan cikkeiket vesszük alapul, melyek itt, Szegeden ls érdekesek, netán még követhetők is... Cipőkiállitásról Mostanában sok szó esik a cipókról, minőségükről, ezért is érdeklődéssel olvassa az ember a cipőgyárakból érkezett híreket. A martfűi Tiszu Cipőgyárban a fejlesztési osztály és a Bőripari Tudományos Egyesület helyi csoportja műszaki napokat rendezett, s ennek keretében bemutatták a gyár fejlődését Az 1968-as esztendő különösen sok újdonságot hozott számukra. Tavaly nyílt meg a kunszentmártoni fióküzem, tavaly kezdtek el dolgozni az olasz gumiipari gépsorok, s léptek működésbe a túzödei futószalagok. A műszaki napok kiállításán látható volt a Tiszavinil nevü polyuretán alapanyagú mübőrragasztó, amelyet a Tisza Cipógyár vegyészei dolgoztak ki; a műbőrhegesztő gép; a vulkanizált eljárással készülő cipők fasarokbetétje helyett alkalmazott kenderpozdorja betét Most már csak az hiányzik, hogy a cipők is jók legyenek! Virágos város Évszázados hagyományai vannak Debrecenben a virágkultusznak. Itt jelentek meg például az ország elsö füvészkönyvei. Méliusz Juhász Péter. Diószegi Sámuel, Fazekas Mihály munkái az országhatárokon túl is ismertek voltalt. Simonyi óbester, Vas Pál, Pohl Ferenc park- ós virágszeretetéről messzi földön beszéltek 1881-ben az országban elsők között alakult meg Debrecenben a kertészegylet. Tallózás a megyei lapokban A mai Debrecen parkjainak területe meghaladja a 480 ezer négyzetmétert, ebből a virággal beültetett terület csaknem 14 ezer. A tanács és a népfront évek óta meghirdeti a Tiszta és virágos Debrecenért mozgalmat. Idén az első helyet elérő kerület 500 ezer forintot kap. A társadalmi munkában legszebben parkosított utca, a legszebben vlrágosftott bérház lakóit színházbérletekkel jutalmazzák. Még a legszebb erkélyek tulajdonosai is vásárlási utalványt kapnak elismerésül. Pécs példáján ? Nyíregyháza közlekedéspolitikai koncepciója szerint már 1969 második felében megszüntetik a villamost, s helyébe autóbuszt állítanak. Az 5. Autóközlekedési Vállalat összesen 18 buszt szándékozik forgalomba helyezni a helyi közlekedés lebonyolítására. Az AKÖV véleménye szerint minden garancia megvan arra, hogy a villamosokat jó autóbuszközlekedéssel váltják fel. Probléma azonban, hogy Nyíregyházán is sok a keskeny, 6 méteres úttest, amin a csuklós buszok csak nehezen tudnak forgolódni. Tervbe vették tehát szélesítésüket. Eltanulni is érdemes módszer: a menetrendet, a járatok sűrűségét, az útvonalakat — a lakosság és az üzemek igényei alapján — erre a célra alakult bizottság határozza meg. Edes újdonság A selypi cukorgyár „kiütötte" a belgákat, a Tablet Sugár — Snow white feliratú hófehér kockacukorral, melyet a szerencsi cukorgyárral együtt Iráni megrendelésre készít. Azelőtt belga gyár szállított ilyen cukrot Iránba. Ez a cukor kétszer finomított, különleges keménységű (lám, van, akinek ez a jó!) kockacukor. Mintegy 4500 tonnát gyártanak belőle. Külön üzemet kellett szervezni ehhez Selypen, ahol 333 nő dolgozik. 1A Szeged városával még " sohasem történt akkora csoda, mint közvetlenül az árvíz után. A közegészségtan összes szabályai szerint az itt maradt lakosságnak rohamosan ki kellett volna halnia: akit nem ölt meg az árvíz, annak életét veszélyeztette az ivóvíz. Más víz nem állott rendelkezésre, mint ami bejött a városba és fertőzve volt e nagy területű városnak minden szennyével, bűzös és poshadt volt. Szakértők megállapították, hogy a víznek ivásra, vagy főzésre való használata rendkívül veszedelmes. „Igyék a lakosság ásványvizet!" De amenynyi ásványvíz csak található volt a Hungáriában, mind elfogyott már az első napon. A szegedieknek különben is hiába magyarázta volna akárki, hogy a Tisza vize nem jó. Hiába hirdették ki azt ís, hogy „a város belterületén, az állóvizekben fogott halakat megenni veszedelmes" — a nép nem hitte el, hogy az élve kifogott hal veszedelmes és sok embernek volt tápláléka a Sándor utcában vagy a Hóbiárt utcában fogott halacska. A víz apadtával sok volt a rák, az árvíz után egy-két évvel pedig megmaradt a pocsolyákban J nagyon sok csík, melyet a szegediek csak egy alakban élveztek: savanyú káposztában, tejföllel, nem ismereteisek olyan esetek, hogy valaki meghalt volna tőle. Ahol a házak megmarad, tak, mert csak egy-két lábnyi víz érte őket, a pincék terimészetesen ott ls megteltek vízzel. A rothadás folyamata , természetesen hamar megj kezdődött, s a pincék rettenetes bűzt árasztottak. A j hatóság hiába fenyegette tíz forinttól ötven forintig terjedő büntetéssel a háztulajdonosokat; senki sem tudta a | vizet annyira kimerni a pin| céből, a rothadó anyagokat is mind el tudta volna távolítaJNI. Mindenütt baj volt azokkal az utcákkal ls, melyekről lassanként lehúzódott a víz. Mert a víz helyén sár és iszap maradt, mely csak igen , lassan száradt ki, s eközben szintén bűzt árasztott. Az utcák szintje sem volt egyenletes és emiatt apró tócsák mindenütt maradtak. Nyilvánvaló volt, hogy ezeket nemcsak a közlekedés, hanem a közegészség érdekéi ben is minél sürgősebben be : kell tölteni. Erre a célra 1 azonban csak száraz földet \ lehetett használni. A friss I földet Újszegedről szállították azoknak az utcáiénak a befödésére, amelyről lement a víz, s e célra kétszázötven kocsit fogadtak napi ezer forint költséggel. Az újszegedit kivéve az összes temetők víz alatt voltak — a szegedi polgárnak tehát nemcsak otthona nem volt, hanem sírgödröt sem találhatott. Újszegeden nyitottak egy ideiglenes temetőt az árvízi idők halottjai száMentőcsónakok a Széchenyi téren mára. Ugyancsak Újszegeden, a „százlábú hídnál" volt a híres „halál-baráka". Azokat a hullákat, melyeket a vízbő] kifogtak vagy a romok alól kiszedtek, mind idevitték s negyvennyolc órára közszemlére kitették. A lakosságot felhívták, hogy legyen a hatóságnak a segítségére a halottak kilétének megállapításában. Abban a háromszögű parcellában, mely a szeged—szőregi vasút és a Torontáli Társulat töltésének keresztezésénél van, az árvíz halottainak sírdombjai már besüppedtek; de egy emlékkövön talán még elolvasható a következő (különben elég gyenge) kis vers: Vészben haltatok el: Szeged [él s emléketeket őrzi Isteni áldásért hamvaitokra [kön/őrg! Meghalt a király... A springfleldl szövetségi börtön kórházában 71 éves korában szívroham következtében elhunyt Vlto Gonovese — a „Cosa nostra", a legnagyobb amerikai bűnöző-szindikátus koronázatlan királya. „Don Vitone", ahogyan félelemmel vegyes tisztelettel | iz alvilágban nevezték —, még a börtönrácsokon ke1 resztül is ellenőrzése alatt tartotta „birodalmát". A hatóságok® tizenháromszor próbálták rátenni a kezüket a 'eesúlyosabb bűntettekért, közöttük gyilkosságért is, de Genovesének mindig sikerült elmenekülnie az igazságszolSZEKDA, 1969. MÁRCIUS 12. gáltatás elől. Legutóbb már csak néhány lépés választotta el a villamosszéktől, amikor a vád koronatanúját holtan találták a brooklyni börtönben: ismeretlen tettesek megmérgezték. Kábítószer kereskedésért végül mégis sikerült Genovesét 15 évre rács mögé dugni. „Don Vitone" azonban a börtönből is tovább irányította a „Cosa nostra"-t Genovese útját a gengszterek trónjáig a szó szoros értelmében hullák szegélyezték. Az ő utasítására gyilkolták meg Albert Anastasiat, „a gyilkosok szindikátusának" vérérét. Genovese külsőre egyébként olyan volt, mint egy tekintélyes üzletember. Azaz: csakugyan az volt. A „Cosa nostra" több milliárd dolláros forgalmat bonyolított le. Maga Genovese is multimilliomos volt 1957-ben, a gengsztervilág főkolomposalnak találkozóján lett „hivatalosan" is a „Cosa n06tra" vezetője. Genovese egyébként a második világháború Idején visszatért Olaszországba ahol Mussolini annyira kedvelte, hogy sajátkezúleg tűzött érdemrendet a mellére. A „Cosa nostra" királyának elhunyta egyúttal azt je lenti, hogy az alvilág vezető-' között megindul a harc elhagyott trónjáért és örökségéért. Ezt a harcot valóságos mészárlás kíséri. A rendőrség több tucat, sőt több száz titokzatos gvilkosság után nyomoz az Egyesült Államok különböző vidékein. A régi Szeged is, ki tagadhatná, a Tisza szülötte volt Mint gondos anya, féltőn nevelte föl, s 79-re, talán fájlalván, hogy ez a nagyreményű gyerek milyen álmosan tunya, milyen laposan lassú felnőtté cseperedik, fogta magát — kedveskésen nyakon löttyintette, hogy ebredjen tudatára Igazi mi voltánalt. Föl is ébredt Amint ocsúdni kezdett, a sárrá töppedt régi helyén az akkori Európa legmodernebb városa emelkedett. A fél világ figyelte sorsának fordulásait s az erkölcsieken túl, bő kezű segítségével támogatta talpraállását. Mire elment a víz, a kárbecslők készen álltak a számadással: „20 millió forint úszott el az árban!" A Szegedi Napló kicslllette a tételt 50 millióra taksálta Szeged veszteségét s megszólta a kormányt vaksi szűkmarkúságáért. Mire a kormány viszszareplikázott: Szegeden csak a falu pusztult el, a város abban a háromszáz-egynéhány házban lakott, ami állva maradt Hanem a katasztrófa és a belőle való kijutás feldolgozása kész néplélektani tanulmány lehetne. Már a mei nekülés éjszakáján kiütköztek a városrészek különbözőségei. Az alsóvárosi kenyérrel a hóna alatt, vállán a subával szaladt. Mi is lehetne ennél fontosabb? A felsővárosi politúros bútorokból rakott össze magának szélárnyékot a gátak magaslatain. Az első napi gyorssegélyt az alsóvárosi szegényebb népek ls csak únszolásra fogadták el, a felsővároslak a kezüket se nyújtották kl érte. A kárbecslő bizottságban működő urak döbbenten csodálkoztak, hogy milyen mérsékelt összegeket vallanak be a károsultalt, mikor ingó és ingatlanjaik értékét hivatalosan tudakolták. Alsóvároson átlagban 40 forintra becsülték egy parasztház bo rendezését, s 900—1000 forintra magát a íiázat (Az akkori urak, s talán sok mai kapzsi szempontjából élhetetlenek voltak a böcsületőa ősök.) S valóban szerény összegek ezek. De ki is győzné fölbecsülni, megfizetni azokat a szent helyeket, régi udvarok, régi eperfainak árnyékát, a kemencepadkát, a pitvart, a tornácot, az utcán levő kispadot, ahol a nagyapák unokáikat dajkálták, ahol az unokák első fogukat siratták, ahol először ejtették ki a szót: apám, anyám, nagyapáin, nagyanyám? A szegediek kemény árat fizettek a régi elvesztésével, az új megteremtésével városukért A szegedinek kellett itt megcövekelnt, azért, hogy város, és ne is akármilyen teremtődjék a régi helyén. Szegedinek kellett Itt lenni* hogy a pusztulás láttán világgá ne fussanak. A bajban sok jó embere akadt ennek a városnak. Hosszú felsorolásokat citálhatnánk arról, kl mit adotti pénzt, tervet, tanácsot, gondolatot, együttérzést, biztatást Az épülő új város tervezéséhez a bújdosásban élő agg Kossuth Lajos is sok levelében elküldte elképzeléseit, S jókívánságait, hogy soká, soká éljen „Szegednek népe, nemzetem büszkesége .. " Mi, maifek büszkék vagyunk városunkra mindenestől, ahogy van, s ki vitathatná, szeretjük. De néha, nagyon néha, s néhová belátó gathatna a Tisza, sárrá téve, azzal a határozottsággal, ahogy 79-ben tette, ami avult, rozzant és előrejutásunk útjában áll. Akkor újat építenénk, jót, modernet helyette, ahogy elődeink tették. (Vége.) Saját terveink alapján, Szegeden felépülő társasházakhoz epitokozosségeket szervezünk Kivitelező biztosítva. Szegedi Tervező Szövetkezet, Szeged, Mérey u. g. Tel.: 12-666. Jelentkezés személyesen: hétfő, szerda, péntek 12—16 őriig dr. Mónimnál. xS. 031 7ai