Délmagyarország, 1969. március (59. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-09 / 57. szám

Tudósítások a szege A Dugonics tér TÍZ alatt 40 Az árvíz éjszakáján sokan a belvárosi templomba menekültek. Mindenki arra számított, hogy a templom magas helyen van, ide nem jö­het be a víz. A hajnali órákban azonban a Boldog­asszony-utcából (akkor még nem hívták sugárútnak) ér­kezett a víz a Rozália-ká­polna elé és mire megvirradt már benn volt a víz a templomban is. Aki csak te­hette, tovább menekült; az öregek és a betegek azonban nem futhattak el, — fölmen­tek tehát a kórusra: A nagy izgalomban, mely­lyel ez a menekülés járt, egy várandós asszony fenn a karzaton egy újszülöttnek adott életet. Szent Demeter oltárával szemben. Aligha volt még valaki, aki hasonló környezetben, oltárok és or­gonasípok között látta meg a napvilágot Lehet, hogy ez a történet Igaz, de az is lehet, hogy nem igaz. Az árvíz után mindenütt ahova a Leipziger Illustrier­te Zeitung eljutott nagy ha­tást keltett egy rajz, mely egy tutajra helyezett díványt ábrázolt s a díványon egy kisdedet A víz sodorta a tutajt ismeretlen célja felé. A kép aláírása ez volt: „Sor­sára bízva. ." Lehet hogy látott valaki ilyesmit is az árvíz napjaiban. — hiszen akkor semmi sem volt lehe­tetlen. Nagyon megható volt a következő történet ls, me­lyet a Szegedi Híradó örökí­tett meg: Lerogyott a sze­gény család háza a viz be­törése reggelén. Az apa és az anya, meg a nagyobbacs­ka gyermek ki tudja, mene­kültek-e, vagy hogy a lebo­rult háztető alatt az iszapos vízben lelték szerencsétlen halálukat? Egy tagja a csa­ládnak bizonyos, hogy meg­menekült A ház leomlása alkalmával a lökés ereje ki­taszította a lakószobában le­vő kopott bölcsőt, a benne levő kicsiny gyeimekkel az utcán beömlő vízre. Az ár folyása roppant nagy volt, hamar messze ragadta ma­gával az árván maradt kis­dedet. kinek bölcsőjén kívül semmije sem maradt. A mentők észrevették a vízen himbálódzó bölcsőt, nagy nehezen mellé eveztek, s a kisgyermek meg volt mentve. Elvitték azután a belvárosi templom környékére s Itt prnost úr meg­keresztelte az apátlan, anyátlan kisdedet, adván ne­ki „Gergely" nevet, mivel a vész Gergely napján tőrt be. A vezetéknév pedig „Szege­di" lett. Szegedi Gergelyt nzután a prépost úr biztos helyre adta ápolásba. Jókait annyira meghatotta ez a történet, hogy „A böl­cső" címmel huszonhárom sU-ófás költeményt írt belő­le. Szeged hetvenezer lakosá­ból körülbelül hatezer a vá­rosban maradt. Ezek a ma­gasabban fekvő szilárd épü­letekben, a Tisza magas partján és a vasúti állomá­son húzták meg magukat. A szegedi ember a régi világ­ban nnevon nehezen hagyta el szülőföldiét. Rókuson egy ház. tizenkét lakója egy ta­podtat sem akart menekülni: mikor megjött a víz az előre Idén március B-re esik Szeged múlt száza­di katasztrófájának, a mindent elpusztító nagy árvíznek kilencvenedik évfordulója. Ebból a ju­biláris alkalomból kö­zöljük 14 folytatásban megjelenő „Tudósítások a szegedi nagy vízről" című dokumentumsoro­zatunkat. elkészített lápra álltak és ott maradtak, míg a víz el nem ment A néhány négyszögöl nagyságú lápon még főztek is, az asszonyok mostak, az emberek pipáztak és vigyáz­tak a gyerekekre, hogy bele ne essenek a vízbe. Csak az a csodálatos, hogy meg nem vette őket az isten hidege. Az osztrák államvasút töl­tése a Back-malomtól az ál­lomásig szintén tele volt olyan emberekkel, akik Sze­ged földjétől nem akartak megválni. Szinte külön köz­ségi élet fejlődött kl a töl­tésen; az üres vagonokba egyszerűen beleköltöztek az emberek. Az alsóvárosi ba­rátok is lefoglaltak egy vas­úti teherkocsit és berendez­ték plébániahivatalnak: itt gyóntatták az embereket, innen lehetett őket beteghez hívni, ide hozták az újszü­lötteket, hogy kereszteljék meg őket, s rendes anya­könyvet vezettek az 1607. sz, kocsiban. Néhány száz ember a ta­nyákra és a homoki szőlőkre ment ki, mert tudták, hogy azoknak a fekvése jóval ma­gasabb, mint a városé. Per­sze, a víz utánuk ment egé szen Szatymazig, melyet csak dereglyével vagy hajóval lehetett megközelíte­ni. Érdekes, hogy már a katasztrófa első napján Is élénk volt a forgalom a vá ros és a tanyavilág között: reggel nyolctól kezdve már rendes csónakközlekedés volt a városba, vagy a városból kl a tanyára — elég jól le­hetett jönni-menni, ha volt pénze az embernek. A Sze­gedi Híradó feljegyezte egy felsőtanyai polgár fohászko­dását melyet valahol a Rá­cok-kertje körül figyeltek meg az útitársai: — Istenőm, hogy ezt ls mög köllött érnöm! Lélök­vesztőn mögyünk a városba! Máskó ezön a hejjön a De­res mög a Fakó csak úgy rúgta a port!... A magisztrátus legfőbb emberei szintén a városban marádtak — nem szaladtak szanaszét a világba. Mit láttak a látogatók? Alsóváros le a piacig ro­mokban hever, a Tabán nyomtalanul tűnt el és a víz tükre néhol egyenlő volt a házfödelekkel. A Felsőváros és Rókus szintén áldozata lett a romboló árnak, s csak a Palánk áll; kuszálva, meg­tépve ugyan, de áll, mint egy óriási fej, melynek teste és végtagjai hiányzanak. (Folytatjuk.) Rendelő a gyárban Fő a megelőzés — Audiológiai szoba — Jobbra a folyosón, a harmadik csapóajtó után — igazítanak el a portán, mi­kor a szegedi textilművek­ben az üzemi orvosi rendelőt keresem. A harmadik csapó­ajtó után még nagyobb a tisztaság, hófehér ajtók, raj­tuk a két orvosnő neve: dr. Kecskeméti Flóra és dr. Vö­rös Mária. Most Kecskeméti doktornő ajtaja előtt várakozik egy­két beteg. Hamarosan lejár a rendelési idő, beszélget­hetünk. — Hogy mi az üzemi orvc* dolga? Könyebb kérdezni, mint végigmondani. Nem­csak akkor gondozzuk az üzemi dolgozókat, amikor panaszuk van, de meg se vár­hatjuk, elébük megyünk — megelőző vizsgálatok sorát végezzük. Talán kicsit száraz, kicsit rideg-hivatalos ez a megfo­galmazás — érzi a doktornő is, s talán hogy jobban bele­melegedjünk a beszélgetésbe, elindulunk körüljárni a bi­rodalmát Birodalom ez va­lóban; külön van még „sebé­szet" is, ahol elsősegély ügyeletet tartanak éjjel-nap­pal. Ábrahám Pálné ápolónő az ügyeletes most, aki mint fonókislány lépett a gyárba 19 éve, majd ápolónő lett és lassan 16 éve fehér köpeny­ben jár. Ritka ideális kör­nyezetben dolgozik, mégis mindenki szívből őrül, ha semmi munkája sincs. Ha nincs baleset, ha nincs rosz­szullét Az úgynevezett audiológiai szobába ldsérnek. A klinika útmutatásai alapján a gyári műhely készítette el a zaj­mentes fülkét, s egy speciális műszerrel a hallásvizsgála­tokat végzik itt Igen drága készülék. De világszerte za­jos üzemnek számítanak a szövőgyárak, a hallásvizsgá­lat itt talán a legfontosabb. Az üzemben működő orvo­sok munkája — elórebocsát­va, hogy mint minden ha­sonlat ez is sántít — talán a TMK műhelyéhez hasonlít­ható. Csakhogy az orvosok az embereket gyógyítják. De az ő állandó figyeműk az egyénnek is, a gyárnak is igen fontos. Ezt nemcsak itt a textilben tartják szem előtt: üzemorvosok dolgoz­nak ma már a legnagyobb szegedi gyárakban minden­hol, s a becsületük egyre nagyobb. — öt éve vagyok üzemi orvos, magam is tapasztalom, hogy jobban megbecsülnek már bennünket. Az emberek is megszokták, hogy telefo­nálunk az üzembe: öt ember jöjjön fel vizsgálatra, Évente kétszer kerül minden ember­re a sor, ilyenkor teljes szű­rővizsgálatot végzünk. Es töb időnk jut az alapos ki­kérdezésre, beszélgetésre, mint az átlag körzeti orvo­soknak. A 16—18 éveseket kéthónaponként ellenőrizzük. Megint csak azt szeretném elmondani, hogy lehet ezt af­féle „olajozásnak" tekinteni, de sokan elmondták már: törődést éreznek ebben. Ha valakinek panasza van, nem kell a rendelőintézetig sza­ladni, amit lehet, mi magunk megoldunk. Rengeteg időt megtakarítanak ezzel ma­guknak is, a gyárnak is. — Táppénzes állományba nem vehetik a beteget? — Mindössze egy napra. Ha valaki komolyan beteg, a körzeti orvoshoz küldjük. Ez különösen vidékieknél lénye­ges, mi nem tudjuk ellen­őrizni, mit csinál a beteg 30 —40 kilométerrel arrébb. En­nek ellenére sokan állítják, jobb lenne, ha kiirási jogot kapnánk. Kecskeméti doktornő egy­ben a vöröskeresztes alap­szervezet elnöke is, s ebben a gyárban közel 900 Vörös­kereszt-tag van. Éppen most készülnek filmforga­tásra: minta vöröskeresztes alapszervezet a textilgyári, s a többieknek filmen mutat­ják be az 6 munkájukat. Ügy véljük, már ebből is ért­hető, hogy minden tisztasági feladat is végeredményben az üzemi orvoshoz tartozik. Az 1967-es évben 47 966 be­tegünk volt, tavaly pedig 47 253-an fordultak meg a két rendelőben. Reggel 7-től délután fél 5-ig egymás után nyitják a betegek az ajtót a textilgyári orvosi rendelő­ben. P. Szőke Mária Szálka Bennem maradt a awfflca. Nem a talpamban, nem a kezemben. Vannak Jelké­pes szálkák is. Szavatoltan jól működnek, védjegyük sok gyáré lehetne Ügy kezdődött, hogy épí­tőkockát akartam venni másfél éves kislányomnak, aki még most ls aokszor szájába veszi a tárgyakat Nyilván ellenőrzi, hogy jól meózták-e őket Ha megvernem a színes kocká­kat, akkor könnyen meg­eshetett volna, hogy a szál­ka a gyereket szúrja meg. A kockák ugyanis szálkásak voltak. Nem egy doboz, nem kettő; nem három. Vettem végül a kislány­nak kirakókockát az leg­alább nem szálkás, vagy ha az is, akkor is védi a pa­pír. A kockák használhatók is. ha egy felnőtt rakosgatja óvatosan őket De még így is látszott azonnal, hogy né­melyikre a színes papírt csak Ímmel-ámmal ragasz­tották, kiönti as ember a dobozból s máris málfic le a borító. Nem fillérekbe kerülnek a játékok. Az a cipó sem. amelyet most kellett vissza­vinni a boltba, mert csak otthon vettük észre, hogy a talpából belül szög dombo­rodik kL S ehhez már akasztófahumor kell. Arra kell gondolni, hogy lám. lám. még mindig nem ér­keztünk el a Mindent a Gyerekért Mozgalom csú­csára. Van még néhány hiány­cikk: a gombostűfejű baba. a szavatoltan balesetveszé­lyes gy erekbl cikli, a mérge­zett gyerekkonyha és a ma­gasfeszültségű kisvasút Mégis — komolyra fordítva a szót — ha arra gondolok, hogy a gyerekjátékokat és ruhákat és d pókét ls apák és anyák, vagy legalábbis jövendő apák és anyák ké­szítik — akkor arra kell következtetnem, hogy néha a szív is hiánycikk. V. H. PINTÉR ISTVÁN EGÉRFOGO m DOKUMENTUMREGÉNY * 32. — Tudunk róla, hogy kisebb megbeszélés lett volna magánál — mondta. — Kemény Gábort már értesítettem, 6 is velünk ebédel. Ami pe­dig Vajnát és Kovarczot illeti, ók amúgy sem kaptak volna engedélyt, hogy kijöjjenek Cso­bánkára. Az SS-csapatok főparancsnokságán szűkében vannak az őrségnek, nem tudtak volna kíséretet adni, s különben a benzinnel is taka­rékoskodni kell. Csak a legszükségesebb esetek­ben vehetünk igénybe gépkocsit. A fronton min­den csepp benzinre szükség van. Szálasi azonnal elhatározta: hatalomra jutása után megfizet ennek a pökhendi kis dlplomtács­kának. Amikor majd kitüntetést kapnak azok, akik a legtöbbet tették német részről a nyilas­mozgalom győzelméért, Kurt Haller kisebb ki­tüntetést kap majd, mint a többiek. Ettől majd bizonyára észhez tér. Hogy rendreutasítsa, ah­hoz Szálasi nem érzett elég erőt. Ilyen törté­nelmi órákban minden energiáját leköti a ha­talom útjának egyengetése. Csak a legfontosabb kérdésekben kivan nyilatkozni. Az egykori vezérkari őrnagy az órájára nézett — Mikorra vár engem Veesenmayer úr? — kérdezte. — Pontosan délben kezdjük az ebédet 1 — mondta Haller. — A követ úr nem nagyon bírja a repülést, nem szeret teli hassal gépre szállni. Ügy, hogy nincs sok időnk, tulajdonképpen in­dulhatnánk te — Szálasi elnézést kért, néhány percre visszavo­nult a fürdőszobába. Gondosan borotválkozott, aztán fésülködött Jó sok olajat öntött a hajára. Az arcát hosszasan púderezte. Valamilyen gye­rekkori bőrbetegségből Szálasi arcbőre meglehe­tősen rücskös volt, s ezt a szépséghibát igye­kezett eltüntetni a pórusokba tömött púderral. Annyira hiú ember, hogy korábban, amikor kis pocakja nőtt, fűzőt is hordott Erre most már nem volt szüksége. Jóllehet önmagának nem kellett kivennie a részét a háborús nélkülözé­sekből, különösen az utóbbi hónapokban nem, amikor a német főparancsnokság gondos gazda­sági hivatala ellátta őt élelmiszerekkel, a sok izgalom miatt jó néhány kilót leadott korábbi testsúlyábóL Amikor elkészült kedvtelve nézegette magát néhány másodpercig a tükörben. Aztán vissza­ment a szobába — Indulhatunk — mondta. Az ajtó felé lépett. Kurt Haller is arrafelé tett egy gyors mozdulatot de Szálasi megelőzte, ó ment ki először az ajtón. S magában bosszan­kodott az újabb sértésen. Egy német követségi titkár nem akarta előreengedni a magyar ál­lamfőt! Nagy meglepetésére a gépkocsi nem a Várba, az Üri utcába tartott a német követségre, ha­nem egy budai villához. — Ez Rokowski konzul úr lakása — magya­rázta Haller. — A követ úr jobbnak tartotta, hogy itt találkozzanak, mert a német követsé­get esetleg figyelik Horthy bizalmas emberei. Nem lenne kellemes, ha a kormányzó tudomá­sára jutna, hogy Veesenmayer úr találkozott önneL Az ebédlőben Veesenmayer már várta Szála­si L Régi ismerősként üdvözölte, s jóval nagyobb udvariasságot tanúsított mint Kurt Haller. Két kézzel rázta meg a kezét — Örülök, hogy látom, Szálasi úr! Márt azt hittem, hogy nem tudja elfogadni a meghívá­sunkat. Hiszen önnek annyi teendője lehet most mozgalma vezetésével! Szálasi elégedetten mosolygott. Nem hallotta meg a Veesenmayer hangjából kicsendülő iró­niát A német megbízott ugyanis képtelen volt arra, hogy teljesen elrejtse véleményét Szálasi­ról. Megvetése és utálkozása megmaradt. Még­sem tehetett mást, vle kellett tárgyalnia. S két okból sem maradt más választása. Először: most már senki másban nem bízhatott meg, hio"er. i szovjet csapatok már átlépték Magyarország 1938-as határait, Szeged és Debrecen felé köze­ledtek, s csak ilyen, a hatalmat minden áron akaró alakok hajlandók a reménytelen helyzetet vállalni. Másodszor: már tudta, hogy Winkel­mann és Höttllel szemben elvesztette a játsz­mát Este Winkelmannak ós neki a főhadiszál­lásra kell repülnie. Hitler személyes parancsa. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom